Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)

1868-12-13 / 5501. szám

k—fcWl Cof.SutiiAk «1. ---- T1iiiiii'il~ t ■■ümie er «mi «* *-MMr*** I ' Pest, decz, VI. 1868 Az 1865—8-ki törvényhozás eredményeit sem ékesebben, sem rövidül)- ben előadni nem lehet, mint az ország- , gyűlést bezáró királyi trónbeszéd tévé. Nem szándékunk, s nem szükség arra 11 panegyrist írnunk. Mint a régi népek történetét fenmaradt törvénykönyveik-ből tanulmányozzuk, akképen örökité az 186 alaki országgyűlés működését az ál- t tala hozott törvényekben, mik köz- s magánjogi létünk alapját képezik hosszú időre. De a mit nem mondanak, s mire a nemzetnek öntájékozásul, büszke ön- megnyugtatására visszapillantania sza-bad és kell : az korszakot alkotó eme törvényhozási működése előtt volt válságos helyzete. Az utolsó országgyűlés egybehívása előtt a fejedelem kétségtelen jeleit adá annak, hogy az akkor uralkodott politikai rendszerrel még nem tettleges, de mindenki által érzett erkölcsi ellentétben, nemzetünkhöz bizalommal kezd fordulni, s hogy a politikai légkör áramlása olyajnemű, melyben a nemzet magaviselete a dolgok további fejlődésére közvetlenül befolyó tényező fog lenni. Közérzület vala, hogy azon válságok egyike közeledik, melyek a nemzet életképességét, nagykorúságán próbára teszik. Az ország állapota teljesen anomál volt. Az országgyűlés az 1848. V. t. ez. alapján hivatott egybe, de a közkormányzat alakja az 1848. előtti dicasterialis volt. Ez állapot ellenében a roszalás és óvástétel jellemzi a közhangulatot, anélkül, hogy a nemzet láthatólag haladt volna elő czélja, az 1848-ks alkotmány helyreállítása felé. Midőn a porosz háború küszöbön volt, s az országgyűlés elnapoltatok, a forron- logó, vagy feszülten várakozó ország élén jóakaró hazafiakból álló, de czéljai iránt érthetetlen, alá és fölfelé erőtlenségét érző kormány reménytelen diplomatizálása nem biztatható kielégítő eredmény kilátásával a nemzetet; voltak, kik nem látva eszközt az alkotmány kivívására, a közeinek hitt forradalomra épiték hiányos számításaikat; mig a nemzet józan nag többsége, zöme, mintegy megdermedt , várta a népek ultima ratiójának, az ágyúnak ál Isten-itéletét És akkor, midőn a 18 évig mesterkélt „egységes“ birodalmat ily zilált állapotban érte a végcsapás Sadovánál, vájjon csoda lett volna-e, ha teljesül, mire a monarchiának hadi ellenei számítottak, mire az invasio jelt is adott, ha Magyarországot oly soká kigunyolt jogérzete forradalmi kitörésre ragadja ? Az ellenkező csoda történt. A külkisérlet nyomorúságosan meghiúsult. És — tagadhatja-e valaki, hogy — e pillanattól fogva, emelkedett nemzetünk a külföld szemében. — Amint is bátran mondhatni, hogy politikai érettségének, érdekei józan felfogásának talán ezredéves történetében sem adá kitűnőbb, csalhatatlanabb jelét. Magyarország repudiálta a forradalmat, mert esélyeit tisztán belátta. Világosan J***' állt a nemzetet vezető értelmiség előtt, hogy e meggondolatlan föllépésünket vagy arra használták volna fel az Ausztria ellen hadat viselő felek, hogy gyors s előnyös békét csikarjanak ki a végveszély fenyegette ausztriai kormánytól, feláldozva az eszközt a külveresége által felbőszített dühének,vagy általános európai háborúnak adtunk vala lökést, mely talán Ausztriát megsemmisíti, de Magyarország fenmaradására nézve semmi de semmi biztosítékot nem ígér vala. A magyar nemzet nem akart sem eszköz lenni mások javára, sem a kalandos hullámain elsodortatni bizonytalan jövő felé, hanem szilárdabban mint valaha tartotta kezében existentiájának horgonyát, a dynastiával való századom közjog s érződéseit, és alkotmányát. Ezen erőteljes önmérséklet hatása ellen állhatlan volt. Lefegyvereztük a monarchia központjában ellenünk agyarkodó elemeket, kis annyi ügyességgel s szívóssággal tudtál magukat a fejedelem és nemzet közé válaszfalul beékelni, megkönyítettük a fejedelemnek a múlttal való teljes szakitást és a mivelt világ osztatlan elismeréssel becsüléssel tisztelé meg nemzetünket, mindőn látta, hogy a miért 1848/9-ben vérünket outák, azt eszélylyel tudtuk végre kivívni. Kiindulási pontja a nemzet politikájának a létezett, a történelmi jog volt; e ténynek kell e természet szerint jelleget nyomni az 1867-ki kiegyezésre. Ennek tárgyát nem képezheti valamely elméleti eredeti államszerződvény, hanem csak a törvényesen létezett közjogi viszony helyreállítása, s időszerű átalakítása. E szempont tehát az 1867-ki műnek, mely az 1868-ki honvédelmi törvénynyel fejeztetett be, megítélésénél mérvadó; ennélfogva visszatekintésünkben a lefolyt országgyülésre az ellenzék azon részecskéjét, mely nem e szempontból indul ki mint történetileg s alkotmányosan impossibilist figyelmünkre sem méltatlandjuk. a. 1. Bécsi dolgok. Elméletben lehet a súlypont kérdése vitás kérdés, és kétségtelen, hogy könyveket lehetne e themáról pro és contra írni, de a legjobb biró, mely kérlelhetlenül dönt jobbra vagy balra, az utóbbi időkben hathatósan beleszólt a súlypontnak Bismarck gróf által fölvetett vitájában el is döntötte úgy, hogy a legközelebb elmúlt napokban a súlypont kétség kívül Buda-Pesten volt. Ennek tulajdonítja olvasóink azon része, mely észrevette, hogy a „Bécsi dolgok“ rovata néhány hét óta hiányzott lapunkból, e hiányt. Az összes monarchiát érdeklő ügyek Pesten folytak, itt intéztettek el, itt indíttattak meg, a bécsi minisztérium Pestre járt, hogy a reicheráth tagjaival tanácskozzék, szóval ez idő alatt Bécs provinczia volt a Pest volt a fő. Azért nem is voltak Bécsi dolgaink. Most a lázas munka szüntével minden ismét a rendes kerékvágásba tér , a paritás alapján a pesti dolgok Pesten, a bécsiek Bécsben intéztetnek s rovatunk ismét jogaiba igtattatik. E kis bevezetés után registráljuk a sovány híreket, melyeket Bécsből vettünk. Felemlítjük mindenek felett azon hirt, mely szerint a konstantinápolyi nagykövet Prokesch nyugalmaztatok a helyébe Becke báró közös pénzügyér lépne. E hit két nap óta tartja magát, azonban aligha fölér hitelessége makacsságával. Híre jár, hogy szóba hozatott, nem volna-e kívánatos kelet e fontos állomására, mely elsősorban Magyarországot érdekli, magyar származású nagykövetet nevezni ki. Elvi kérdést természetesen ebből csinálni nem lehet, nem is volna tanácsos, de valószínűleg igen jó hatással volna, ha így intéznék a dolgot. Az osztrák miniszterelnöki hely betöltése is, melyről a sok dolog közt hallgatott a krónika,újra napirendre tűzetett az „érdekes hírek“ rovatában. Egyik bécsi lap Waldstein grófot említi, mint kivel ez érdemben folytattatnának tárgyalások. Waldstein-Wartenburg Ernő gróf 1861 óta a reichsváth felső házának tagja, (azt hiszszük a magyar felsőházé is), jelenleg 48 éves és őrnagy a közös hadseregben. Végül még megemlíthetjük, hogy páter Greutert, kit az államfőügyész pörbe akar fogni, a reichsrathnak nincsen szándéka kiadni. Pestváros felírása József cs. kir. főherczeg ő fenségéhez. Fönséges cs. kir. Főherczeg! Kegyelmes úr! A kiegyezés nagy művére babér-koszorút tűzött Felséges Királyunk azon magasztos ténye által, hogy a nemzet leghőbb óhajtásához képest szeretett hazánk alkotmányának, s nemzeti tételünk biztosításának zálogául országos honvédelem felállítására törvényt szentesíteni , — egyszersmind cs. kir. Fenségedet a Szent István országai összes honvédségének főparancsnokává legkegyelmesebben kinevezni motóztatott. Nagy volt a kebleinkből felfakadó örömek nyilvánulása, — életbe lépendőnek látva azon testületet, melynek neve hallatára minden igaz honfi keble a szokottnál magasztosabb érzelmekben dobog; — nagy volt az öröm másrészről azért, mert Felséges Királyunk legmagasabb akaratából kifolyt, s cs. k. Fenségednek kitűnő személyét találó szerencsés választásában kifejezettnek, egyszersmind egyesültnek látjuk azon hálás kegyeletünket , a melylyel a nemzet, s különösen Pest városa közönség feledhetetlen emlékű Nádorának, cs. kir. Fenséged Istenben boldogult dicső atyjának emléke iránt viseltetik; nagy volt örömünk végre különösen azért, mert cs. kir. Fenséged magas személyében országos honvédségünk élén egy oly jelességet van szerencsénk felismerni, kinek lángoló hazaszeretetében, — a magas Trón, és a törvények tisztelésében, — nemzetünk iránti leplezetlen vonzalmában, kitűnő erényeiben és dús tapasztalataiban teljesen megbízunk, — és ezen jeles tulajdonainak egyesítése által úgy békében, mint bekövetkezhető harczban országos honvédségünk fövezetését a legbiztosabb kezekbe helyezettnek hiszszük. Üdvözöljük tehát cs. kir. Fenségedet országos honvédeink főparancsnoki nagy méltóságú állásán azon édes meggyőződésben, hogy a magyar nemzet cs. kir. Fenségedet e kitűnő pályáján mindazon tulajdonainak fokozott mértékével felvetendi, mely öt béke idején a törvény iránti tiszteletben, — a hareztéren pedig a tiszta honszerelem és koronás királya iránti önfeláldozásában mások felett kitünően jellemzi — Vezérelje cs. kir. Fenségedet e kitűnő pályáján boldogult atyjának halhatatlan szelleme, s legyen dicső Honvéd ott, a hol azt hazánk és nemzeti életünk biztonsága követeli; — legyen honvédeinknek atyjok, a hol ők fáradalmaik közepett gyámolitást igényelnek; — legyen igazságszolgáltató az egyenetlenségek eloszlatásában; — legyen tanitó mestere fiainknak az elháríthatatlan esetre megkivántató hadi tudományokban ; de legyen egyszersmind polgár s a békének olajágat tartó nemzete, — mire szeretett Hazánknak annyi válságos idők, s a megpróbáltatások keserű poharának kiürítése után legnagyobb szüksége van. Fogadja szivesen cs. kir. Fenséged sz. kir. Pest városa közönségének igaz honfiúi szívből eredő jelen örömüdvözletét, s tartson meg továbbra is bennünket nagyra becsült magas jóindulatában. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk cs. kir. Fenségednek — Pesten 1868. évi december 9-én tartott közgyűlésünkből. — Alázatos szolgái : Gamperl Alajos s. k. h. főpolgármester, Barna Zsiga s. k. h. főjegyző. Simai Gergely beszéde a képviselőház decz. 1-én tartott ülésében. Tisztelt ház ! Midőn Erdély és Magyarország egyesítésének részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása áll előttünk, engedje meg a t. ház, hogy egy eredeti hazájában fényes történelmi múlttal bíró nemzetnek 1672-ben első Apafy Mihály korszaka alatt Erdélyben letelepedett részére — habár csak egypár perczre is — hívhassam fel a t. ház becses figyelmét. Az örmény nép az, melyről szólani akarok. Noha nem épen érdektelen ismerni e nemzetnek ősi honában viselt dolgait, történelmi nagyságát, és azt, hogy ez volt az első minden népei között, mely a kereszténységet felvéve, előharczosa és védbástyája lett keleten úgy a kereszténységnek mint czivilizácziónak, mindazáltal a nemzet e fénykorának ismertetése a történelemnek lévén hivatása, ezen irányban minden részletes kitérést mellőzve, csakis az újkorra szoritkozom, és szóltok egyedül e nemzetnek letelepedéséről Erdélybe. Még egy pár év t. ház, s 2 százada telik be, hogy e nemzet fiai e hazában letelepülvén, részesei lettek a t. magyar nemzet vendégszeretetének. — Az alkotmányos szabadság érzületét, mely e nemzetnek már ősi honában egyik kiválóbb jellemvonását képezte, Erdélybe települt fiai is, mint szent ereklyét magukkal hozván, emez érzelmekhez mind e mai napig hívek maradtak, esannyira, hogy itteni lakásuk ezen 2 százada alatt egyetlen egy időpontot sem lehet fölmutatni, melyért pirulniok kellene, (éljenzés) s mely az élvezett lovagias vendégszeretethez méltó ne lenne. Különösen t. ház ! Erdély történelmének két legkiválóbb korszakába, 1848 és 1863-ban, midőn a separatisticus törekvések tetőpontra hágtak, tüntették ki az örmények leginkább hazafias maguktartását (éljenzés.) Sem kényszer, t. ház, sem csábító ígéretek nem voltak képesek leszorítani ezen elemet az igazság és jog teréről. Mozgásba volt hozva minden eszköz, de mind hiába, az igazsághozi vallásos ragaszkodást és az alkotmányos szabadságnak magukkal hozott érzelmeit semmi sem volt képes megingatni. Sőt ellenkezőleg, a megpróbáltatásnak esen nehéz napjaiban is a legnagyobb kitartással és teljes resignatioval küzdöttek az elnyomott jog és törvényesség mellett. S mint igaz testvérekhez illett, a magyar alkotmány helyreállításának harczában lankadni soha sem tudtak. Távol van tőlem, hogy mindezeket érdemül kívánnám tekintetni, ez csak hazafias kötelességek teljesítése, szerintem pedig az érdem ott kezdődik,ahol a teljesített kötelességek végződnek. Napjainkban azonban tehát is főleg az általam jelzett két válságos korszak alatt a hazafias kötelességek lelkes teljesítése is nem volt épen minden oldalról oly közönséges és mindennapi , hogy ily jelenségtől minden elismerést megtagadni lehetne, annál kevésbé lehet az országnak egy bizonyos népe ily előzmények után mellőztetésnek kitéve. Még élénk emlékébe van a t. háznak a központi tárgyalás alkalmával elvonult nemzetiségi igényeknek zaja, és kérdem, hallott. a t. ház mi tőlünk, mint nagyrészben örménylakta városokból jött képviselőktől csak egyetlen egy külön igényt formáló hangot is, bizonyára nem, sőt ez alkalommal is, az örmény nép érdekeit azonosítani tudtuk a haza közös érdekével és megszavaztuk a többségi javaslatot. Mi tehát politikai tekintetben teljes és tökéletes megnyugvásunkat találjuk az ország által eddig hozott törvényekben, de annál mostohább az állása t.ház Erdélyben az örmény szertartású katholika egyháznak és ezért nem titkolhatom el azon fájdalmas érzést, melyet bennem keltett a jelen törvényjavaslatnak is ez iránybani hiánya. Vallási tekintetben t.hát az örmények, mint a görögök kétféle felekezetre oszlanak a Rómával egyesültekre, és nem egyesültekre. Az Erdélyiek az elsők sorába tartoznak ; az erdély, örmény szertartásu kath. egyház épen úgy mint a Rómával egyesült görög kath. egyház saját nyelvén, ősi liturgiája és szertartása szerin végzi isteni szolgálatait, következőleg a ké egyenlő egyház külön tekintetek alá teljességgé nem eshetik. Mindezekből tehát kifolyólag a törvényjavaslatnak általam jelzett hiányát hajlandó vagyok csak is egyszerű figyelem elfutásnak tekinteni mert különben meg lennék ingatva az 1848-iki erdélyi XX. törv. czikkben úgy jelent.javaslatban is kimondott a különböző szertartásu egyházakra vonatkozó jogegyenlőségi alapelv iránti hitemben és bizalmamban, s mert csak gyanitni és bűnnek tartanám, hogy épen azon nép, mely az alkotmány védelmének és visszaoltásának processussában a legkitartóbban küzdött és a magyar nemzet oldala mellett mindvégig ahhoz legszilárdabban ragaszkodott, mondom, hogy épen az ország azon népe egyházi tekintetben kirekesztethessék épen azon jogegyenlőségből , melyet a különböző szertartású egyházakra nézve a fönnálló törvények és maga az alkotmány biztosított. Nem kívánok tehát idő rövidség tekintetéből az unió törvényessége ellen felhozott némely nézetekre kiterjeszkedni és azoknak cáfolatába bocsátkozni; megcáfolták azon ellennézeteket maguk a jelenlegi tények ; aki még ez ünnepélyesen szentesített törvény törvényessége iránt kétségben van, azt egyenesen arra kívánom utalni, nem látja e ezen közös törvényhozás termében az erdélyi képviselőket. (Helyeslés) s nem tudja-e, hogy már 1848-ban is tettleges részt vettek a közös törvényhozásban s ez utóbbi időben együtt vitték véghez Magyarországgal ő felségének ünnepélyes koronázását annak tudatával, hogy a magyar nemzeti kormány még régóta, vezeti az erdélyi központi kormányzást is ; — nem tudja, hogy a közösügyi törvények együttes elfogadása által Erdélynek Magyarországgali egyesülése és solidaritása örök időre lesz megállapítva; mindezek olyan tények, melyek maguk megcáfolják az unió törvényt ostromló nézeteket. Ezen kijelentés után a szőnyegen levő törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjára elfogadom ugyan, de fentartom magamnak.z általam jelzett hiány kipótlása végett a részletes tárgyalás illető helyeinél módosítványaimat beadhatni. Horváth Döme beszéde decz. 7 éről. Tárgy : a képviselői összeférhetlenségről szóló törvényjavaslat Tisztelt ház! Ha jól értettem indítványt tevő. követtársam Nyári Pál úrnak szavait, mert ideát az ő szavai nem mindenkor teljesen érthetők, — oda nyilatkozott, hogy vannak kérdések, melyekben a közvélemény és közérzület oly élénken és követelőleg nyilatkozik, miszerint azokat, az országgyűlés többé nem ignorálhatja. E tételt elismerem. Nyilvánító, hogy az incompatibilitás kérdése is az égető kérdések egyike . Ezt is elismerem. De azon hozzáadással, hogy az incompatibilitás égető kérdésének szükséges megoldása a közvélemény és közérzület által nem csak fölfelé, a kormány által kinevezendő tisztviselők irányában, hanem szemközt és lefelé a a municipális tisztviselők irányában is egyenlően és méltán követeltetik. Hogy e kérdésnél megértessem magam, engedje meg a t. ház, hogy leginkább a tapasztalatból merített érveimet és meggyőződésemet e részben nyilváníthassam. Izt az incompatibilitás kérdését három szempontból szoktam tekinteni:— a bizalom, a jog és a megfelelési lehetőség szempontjából. Ha a bizalmat elvontan tárgyilagosan tekintjük : attól senkit, se kormány, se municipális tisztviselőt, szorosan véve, meg nem foszthatunk A bizalom mindenkor a nép, a választók többségétől származik, s azokat képtelenség korlátolni hogy tetszésük s meggyőződésük szerint például bizalmuk egy kormány — vagy municipális tisztviselőben találkozzék. Jogilag alig lehet egyebet felhozni , mást ez ideig nem is hallottam felemlíteni, mint hogy a kormány által kinevezett tisztviselő, itt az országházban nem teljesen független, igen sokszor hivatalos állásánál fogva, a kormány érdekében fog szavazni. De ez a kétség, ez a tétel megfordítva, a választott, a municipális tisztviselővel szemközt is áll. Megengedem, hogy a kormányt tisztviselő, itt az országházban talán olykor jobb meggyőződését politikából, hivatalos állása iránti tekintetből elhallgatja, s talán jobb meggyőződése ellenére a kormány érdekében szavaz, s így egyéni s képviselői függetlenséget nem érvényesíti. De a tapasztalás, az élet nem azt mutatja e, hogy olykor a választástól függő, a muncipális tisztviselő is itt az országházban nem azt tekinti-e, hogy municipiumában megyéje és városában melyik a népszerű politika ? s népszerűsége fentartásából, — mert hivatalba maradásának népszerűsége az alapja, — jobb meggyőződését olykor agyon hallgatja, s a municipiumában népszerű politika kedvéért jobb meggyőződése ellenére olykor nem szavaz e ? — Lehetőség és esetleg mind a két irányban található. A megfelelési lehetőség előttem nagyobb horderővel bír. S amennyiben, ha ez incompatibilitás kérdése, nem csak a kormány, de a municipális tisztviselők irányában is tiltólag fogna megoldatni, e kérdés ezúttal engem is közelről érdekel; őszintén, tapasztalatból mondhatom hogy kevésbé munkás, úgyszólván heverő napokban, miként oly ideje az országgyűlésnek is volt önhibáján kívül — a követ-tisztviselő egy helyben kétféle feladatának megfelelhet ugyan hanem ha ez országgyűlés folyton úgy működik miként működnie kell, úgy egy időben, mind a két feladatnak oly tűzzel és eredménynyel, mint ha csak egy hivatásnak élne — a legjobb akarats igyekezet mellett sem felelhet meg. Azt hiszem, e tétel igazságát, akik vele együtt két — vagy isten tudja, hányféle állás foglalnak el, szíveikre tévén kezeiket, bizonyosan el fogják ismerni. Mindezekből önkényt következik, hogy az incompatibilitás kérdésének felismerése és megoldása égető szükség, de egyenlően égető szükség felfelé a kormánytisztviselő — mint lefelé a municipális tisztviselő irányában. S épen azért én is elvben az indítványt elfogadom. Hallom felhozni, hogy a kormánytisztviselők meg nem választhatásának megoldási kérdése az újabban, hiszen tudja mikor előterjesztendő követválasztási törvényjavaslat tárgyalása idejére tartozik. Továbbá hallám felemlíteni, hogy a municipális tisztviselő megválaszthatási kérdése tisztán a municzipiumok hatásköréhez, azoknak önkényére, vagy legalább is a municzipiumok rendezése iránti törvényjavaslathoz tartozik. Mindez lehet egyéni meggyőződés, és én tisztelem másoknak e részbeni meggyőződését, de nem oszthatom. Az egyedül helyes út és mód a középponton van, tisztelt követtársam Deák Ferencz nagyobb körű indítványában. Az incompatibilitás kérdését per tangentem megállapítani nem lehet, azt jobbra és balra törvényhozásilag, külön törvénycikkelyben kell, a legkisebb részletig kimondani és érvényesíteni. S mert itt sok tekintetnek kell figyelembe vétetni, s mert itt sajátságos helyzetünk, a municipiumok, azoknak eddig tényleg gyakorolt joga, a felelős kormány, az ország testtel közvetlen kapcsolatban levő Üzletvilág s mind e szempont elmulhatlanul ésszükségképen szem előtt lesz tartandó ; mert itt jobbra és balra felfelé és lefelé egyenlően nagy kérdések lesznek megvitatandók s mindezek hosszabb tanulmányozást igényelnek: én t. követtársam Deák Ferencz által szélesebben körvonalazott javaslatát a központi bizottságnak, hogy az incompatibilitásra nézve a minisztérium már legközelebb tüzetes törvényjavaslatot adjon be, s erre határozatilag köteleztessek , ezúttal elfogadom. Engedje meg a t. hát, hogy egy képviselőtársamnak egy érvére észrevételt tehessek. Itt követtársam Berzeczey L. által nagy ostentatióval hozatott fel, hogy ő bizony egyes vidék képviselője, és ő bizony a maga vidéke és választóinak érdekeit mindenkor képviseli. Én úgy tudom, tehát , hogy itt az országházban nem egyes vidék képviselői, de az 1848-as törvények szellemében országos népképviselők vannak. Úgy tudom továbbá, hogy a népképviselőnek nem föladata, hogy a vidéket kizárólag képviselje; mert ott szokszor a pártok hullámzása szerint, tücsköt bogarat követelnek, de feladata, hogy a kötelező utasítások megszűntével, az 1848-as törvények szellemében, legjobb meggyőződését, és meggyőződése szerint az országos nagy érdeket képviselje. Lehet és kell is , hogy a vidék egyes érdekeit az országos nagy érdekkel összeegyeztetni törekedjék , de mindenkor az a legfőbb föladata, hogy tisztán jobb meggyőződését követve, meggyőződéses lelkiismeretének, és a jobb meggyőződése szerinti országos érdeknek még vidéki népszerűségét is, ha kell — áldozatul hozza ! Hatósági élet. Abaúj megye. (Folyt, és vége.) Közgyűlésünk, legérdekesebb mozzanata, sőt mondhatni, fénypontja , a börtönügyreform tárgyában kifejtett vita volt. A megelőző évnegyedes közgyűlésből szakférfiakból álló bizottság küldetett ki, hogy a házi pénztárt felette terhelő rabtartási költségek behajtása, és e költségek kezelése tárgyában javaslatot tegyen. A kiküldött bizottság nem érte b a félrendszabályok indítványozásával, és oly javaslattal lépett a közgyűlés elé, mely teljesen a kor színvonalán áll.Indítványozta ugyanis,hogy a megyeház börtönében letartóztatott rabok magányosoknak munkára kiadassanak, és a befolyt pénz fele a rabtartási költségek fedezésére fordíttassék, másik fele pedig az illető rab javára félre tétessék, hogy kiszabadulásakor azon jótékony befolyáson kívül , melyet az önszorgalom gyümölcsének élvezete az emberi kedély nebesülésére gyakorol, néhány fillér birtokában, ne legyen késztetve , az önfentartás parancsszava által új bűntény elkövetésére, melynek büntetését még alig állotta ki. Alig hittük füleinknek, midőn hallottuk, hogy e valóban szabadelvű és a humanitás által hangosan követelt reform ellenzésre talált a terem egyik részében. A terem oszlopzatainak sötétéből jövő bagoly huhogás közül, a szabadelvűség patentírozott zászlóvivőjének hangját különböztettük meg. A javaslat védelmére Dubovay Béla törvényszéki elnök, és Juhász Mihály tiszti főügyész keltek föl. Az utóbbi nevezetesen fényes dialecticával, és megdönthetően érvekkel mutatta ki a javaslati intézkedés gyakorlati, humanitási, és — a mi korunkban a helyes büntetőjog egyik kiváló főelve — javító hatású oldalait. Felemlítő, hogy a rabnak önkeresménye egy részében részesítése a.. 1843-ki büntető codex által fölvett elveknek egyik consequentiája. A közgyűlés szótöbbséggel elfogadta a bizottsági javaslatot. Örömmel üdvözöljük a megyéket, midőn a politikai stril viták helyett, gyakorlati reformokkal foglalkoznak. Ez a szerep , mely a megyéket tuajdonképen megilleti. Lacsny urnak megbocsájtható gyöngéje az, hogy mindenáron szabadelvűnek akar látszani. Midőn észrevette, hogy féltendesen beszélő szenvedélye azon oldalra ragadta, melyre még többségre jutása esetében sem lehetett volna a szabadelvüség erélyét rásütni, megfujta a visszavonulót és szabadelvüségi reputatióját azzal igyekezett megmenteni, hogy p__ugymond az elvet pártolja, csak a gyakorlati kivitel ellen volt kifogása. Lacsny Ur ez alkalommal is fényesen documentálta) _ miről mi már rég meg voltunk győződje hogy neki a modern államélet exigeotiáira a tisztultabb szabadelvűség követelményeiről fogalma sincs. Átalában, Lacsny urban a végletek .