Pesti Napló, esti kiadás, 1868. december (19. évfolyam, 53-76. szám)

1868-12-01 / 53. szám

53 szám. Kedd, december 1. 1868. 19. évf folyam. ^ Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Poetin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................1 írt 85 kr. 3 hónapra...........................5 „ 50 „ 6 hónapra.........................11 „ — „ Az esti kiadás külünküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. I. em. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, december 1.1868. Az osztályok tegnap a Schweiczczal kötendő postaszerződésről szóló törvényjavaslatot tárgyalták s nagyobbrészt el is fogadták. Az erdélyi képviselők által beadott azon törvényjavaslatot, mely szerint a magyarországi polgtörvények, s jelesen az öröködési törvények Erdélyországban is életbe léptettetnének, szintén tegnap tárgyalták az osztályok, s nagyobbrészt hasonlag elfogadták. ” Türr István altábornagy a következő levelet intézte Papiu Ilarianu úrhoz Bukarestben: „Tisztelt barátom ! A „Federatiunea“ 166. számában november 6-tól kelt, hozzám intézett nyílt levelében ön az 1863-ban történt három napi beszélgetésünk, illetőleg értekezletünkre, s az abból kifolyó s ön által hibásan „Felhívásnak“ (Appel) nevezett, csakis egyéni nézeteimet tartalmazó iratra hivatkozván, a jelen viszonyok közepette elfoglalt álláspontomért következetlenséggel látszik vádolni. Politikai elvem éven, a nemzetiségekre nézve azoknak egyenjogú kielégítése, most is mint akkor: az idézett latin közmondás : „tempora mutantur et nos mutamur in illis“ sehogy sem alkalmazható rám, annyival inkább sem, mert akkori értekezletünk alapja a „dunai confoederatio“ eszméje , annak közös kivitele körül kifejtett eszmecsere volt. Hogy e terv létrehozatalán mindvégig működtem, azt ön nem fogja tagadhatni, míg az erdélyi románok, ahelyett, hogy velünk kezet fogtak volna, a reichsrathba mentek, ott maradtak, sőt ott dolgoztak együtt a centralistákkal ellenünk. Az igazság érdekében nem lett volna fölösleges, ha ön ezúttal az erdélyi román lapok expectoratióit is közölte volna, melyekkel azok az ön által idézett nyilatkozatomat megtámadták. Akkori tervünk egyenest Ausztria ellen volt irányozva , de ma, midőn Ausztria elismeri Magyarország állami önállóságát, a helyzet tökéletesen megváltozott, és Magyarország állami létének és integritásának ellenségei ma már nem a bécsi kormányférfiak között, de igenis másutt keresendők , és így a nemzetiségek talán öntudatlanul, közös romlásunkra célzó követeléseik támogatása által, közös ellenségünk terveit diadalra juttatni, nem lehet feladatom. Végül ismétlem azt, mit már 1864-ben írtam önnek : „A magyar és román nemzet egészen elkülönítve fejrokonaitól, mint két sziget tűnik fel, politikai helyzetünk, fekvésünk, minden, a baráti és testvéri összetartásra és egyesülésre utalnak bennünket.“ Fogadja stb.“ — A mai hivatalos lap egy pár igen érdekes adattal járul civilisátiónk történetéhez. íme, az adatok : I. Az igazságügyminiszter által Aradmegyének már előbb adományozott rögtönbiráskodási jog, az új rögtönbíráskodási szabályok 7. §. értelmében a belügyminiszter által a rablók bűntársaira, bűnrészeseire és az orgazdákra is kiterjesztetett, II. Szegeden és környékén elkövetett többszöri postarablások folytán a pénz- s egyéb értékneműek postai szállítása a szeged holdmezővásárhely mindszent-szegvári postavonalon a közbiztonság helyreállításáig meg lett szüntetve. A nevezett helyek postaforgalmi körébe intézett pénz- és értékküldemények a szegedi postahivatalnál fognak visszatartatni, s arról az illető czímzettek értesittetni a végett, hogy a neveikre szóló értékküldeményeket a szegedi postahivataltól maguk vegyék át, vagy az átvételre megbízottjaikat hatalmazzák fel. A közönséges, ajánlott leveleket, újságokat stb. szállító lovasposta a mondott vonalon állandóul fog közlekedni. III. A veszélyeztetett közbiztonság helyreállításáig a pénz- s értékküldemények postai szállítása a kecskemé -kalocsai vonalon megszüntettetvén, az izsáki, kiskörösi, vadkerti, kalocsai, dunapataji, hajósi és süködi postahivatalok forgalmi körébe intézett pénz- és értékküldemények Kecskeméten fognak visszatartatni s az illető czimzettek ezen postahivatal utján értesittetni, hogy küldeményeik elviteléről gondoskodjanak. Az értékküldemények szállítása Szeged és Dorozsma közt szintén megszüntettetvén , az ez utóbbi helyre szóló ilynemű küldemények Szegeden fognak visszatartani, honnan maguk a czímzettek által a vett értesítés folyán rögtön elvihetők. Szabadka, nov. 27-én. A közönség előtt tudva van, hogy a szabadkai Deák-párt számos hívei f. hó 8-án elhatározták, miszerint országgyűlési képviselőiket egy, neveik aláírásával betöltött „Album“ átadásával megtisztelendik, kinyilatkoztatván megelégedésüket az országos kiegyezési joll sikere, s oly intézmények alkotása fölött, melyek e hazának az önállóság s függetlenség oly mértékét biztosították, milyennel századok óta tettleg nem bírt. E manifestátió épen akkor, midőn a balpárt oly bizton számított arra, hogy vezéreinek az országház teremében a delegációból való kilépése miatt fiancót szenvedett párt-manoeuvre legalább a vidéken a coulissák mögé nem látó közönségben csattatós hatású leszen : természetesen igen inopportunus volt e pártnak itteni néhány hívére is; és miután a lelfeesedés szülte tényt sem eltagadni, sem pedig a friss emlékben levő Madarász-féle petitionális ügy keserves megbukása után ellen-demonstratióval paralizálni nem lehetett, hogy antak hatását legalább saját híveik szemében gyöngítsék s az olvasó közönséget tévútra vezessék : lázas buzgalommal ismételt tudósításokkal árasztják el orgánumukat: a „Magyar Újságot,“ melyben szokott fegyvereikkel, a gyanúsításokkal, személyes invectivákkal, s végül a tények elferdítésével igyekeznek port hinteni azon publikum szemébe, mely elég naiv szavakra esküdni, s melyet minden áron az egyedül üdvözítő „Magyar Újság“ elveinek kell megtartani s megóvni a heretikus s hazaáruló (!) Deák-párt tévhitétől. Mi e tudósitásokra , amennyiben azok személyeskedésre vonatkoznak, nem reflektálnánk, mert ha egy nagy lap (vagy legalább magát annak tartó politikai közlöny) tudósítója, feladatának az által hisz megfelelhetni, hogy politikai ellenfeleinek coiffure-jét és culináris élvezeteit az olvasó közönség bírálata alá bocsássa; ha szellemdus dolognak tartja közönségét kövér ludpecsenyével traktálni s őt arra is figyelmeztetni: mily purgativ szerrel állíthatja helyre netalán elromlandott gyomrát: ez egyéni izlés dolga, s számoljon vele azon közönség, melynek számára az ily fűszeres delicatessek tálalva vannak , azon sem akadnánk fel, hogy míg a „M. Újság“ egyik tudósítója lehetlennek állítja a Deák-pártiak azon közlését, hogy a népes gyülekezet, mely a bizalmat megszavazta, előleges izgatás és formális felhívás nélkül jött volna létre, a másik a sikert épen az ily izgatás s felhívás hiányának tulajdonítja; mert hiszen az ily logika Salto mortalék nem tűnhetnek fel egy oly lapban, mely nemrégiben, egyik számában nagy emphasissal, a haza szent nevére arra intette a törvényhozást , hogy a nemzetiségi kérdést hagyja függőben; s néhány nappal reá azt hirdette , hogy a bécsi politika uszályhordója — a magyar kormány nem is tehet egyebet, minthogy függőben hagyja a nemzetiségi törvényt, hogy alkalmilag ezen kérdés által üszköt dobhasson a különféle nemzetiségek közé; — de azt már kötelességünknek tarjuk, hogy a tények elferdítését rectifikáljuk. Ez irányban tehát megjegyezzük, hogy egészen alaptalan a „M. U.“ tudósítóinak azon állítása , mintha a Deák-pártiak kérdéses értekezletére iparosaink casinó-termüket megtagadták volna, miután az senki által igénybe sem vétetett. Mi egyik casinó termét sem tartottuk ily gyülésezésre alkalmasnak. Különben mi akadályozhatott volna bennünket azon casinótezen, az értelmiség s vagyonos osztályhelyiség-termeit igénybe venni, melynek köztiszteletü elnöke s választmányi tagjainak legalább is a 14 része határozott Deák-párti? De úgy hisszük, hogy derék iparosaink is szívesen átadták volna termüket, ha azt kértük volna , legalább szabad azt onnan következtetnünk , hogy elnökükön kívül még számos érdemes tagjuk megjelent gyűlésünkre, s a nyilatkozatot alá is írta , és constatálhatjuk a „M. U.“ tudósítóinak, hogy azt már eddig is nem csak 200, hanem több százakkal felülmúló számban városunk intelligentiája s vagyonos osztályának legnevesebb része aláírta, hogy azon keresztvonások csak elvétve léteznek, mi magától megcáfolja azon epés insinuációjukat, hogy polgármesterünk a híres Madarász-féle petitió proletáriusait az aláírásra édesgette volna. Az aláírók közt számos hivatalnok és városi képviselő van ; igaz, de mit bizonyít ez, miután e hivatalnokokat és képviselőket a nép bizalma választotta, s oly eclatans, némely részben 2000- nyi többséggel is ? A képviselők választásakor s a tisztújításkor a szabadkai választók nagy többsége a jelen Deákpártiakat tisztelte meg bizalmával ; a városi képviselő-testület nem egyszer, hanem több alkalommal kifejezte bizalmát a mostani országgyűlési többség politikája iránt. Hasonló szellemben demonstrált a nagyközönség, midőn Klapka és Türr hazánkfiai jelenlétükkel megörvendeztettek , és ily concludens tények ellenében mily arccal írhatni a következő sorokat : „Hogy ha önök nyílt felhívást intéznek a közönséghez és kifordítják a Deák-köpönyeg belső bélését, aligha volna most mivel takaródzniok“ — azt valóban nem értjük. Avagy talán érteni is véljük, ha az érdeklett tudósító úr köpenyfordítási processusára visszaemlékezünk. Ő már tavaly is egy ízben ezt írta magáról: „Levetettük már a Deák-köpenyt, most a Kossuth-teke járja, azaz : ő nála. Nem csoda tehát, ha másokról is azt teszi fela, hogy oly könnyen változtatják meggyőződésüket, mint ők az ő köpönyegét. A mi végre önöknek coquettirozását szerb testvéreinkkel illeti, elég legyen ezt csak, mint az egész szélsőbal pártot jellemző körülményt érinteni , meg lévén győződve, hogy annak jelentősége , értéke iránt mind a magyarok, mind legalább a szabadkai hazafias érzelmű szerbek egy peresig sem lesznek kétségben. Antunovits József. [Külföld.] A legutóbbi sürgönyök szerint a megválasztott parliamenti tagok között 258 conservatív, 375 szabadelvű képviselő van; a megválasztottak összes száma 633; a hátralevő 25 képviselő azóta valószínűleg szintén megválasztatott. Mint a londoni lapokban olvassuk, Disraeli és a minisztérium a városi választások szabadelvű eredményén megdöbbenve, még a parliament összejövetele előtt a királyné kezeibe akarta letenni tárczáját. A grófsági választások azonban, melyek Disraeli elvét emelték diadalra, megingatták e szándékában, és már most elven a végső harcba készülve. Ez az oka annak is, hogy Disradi a peerséget sem fogadta el, melylyel a királyné megkínálta, mint peer, nem.