Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-01 / 5516. szám

■ H * |1 - H ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ ■ 1 Előfizetés-| **ESTI k 1809-dik év 1M Elő­zet ■l Egész évre.............................. Fél évre...................................■ Negyed évre..............................■ ifi Egy hóra ...... ■ I A '1 I» 1 Pest, dec. 31. 1808 I I --­■ Szelíd polémiák. IjsL )* i* Biií / Hány nagy elme nem ismertetett el, B’lFv- \&y félreismerteték? ■ I* - / 'Hány oly tudós és államférfiu élt, ki ma­­■Mi4‘ 5a8\n állott a tömeg fölött, s hatni mégsem ■ [ * volt pépes, mert a közvélemény áramlata Wm'/i m másfelé terelte a vágyakat és törekvése­■ jf I ;­ket, svazon politikai doctrináknak kedve­■ |{ L *re^k i melyek leginkább csak az elme kö­­■vj p népszerűségét s a jellem selejtességét hasz-I I Él:­nálhatják czéljaikra. IJ Az is megtörtént, s nem egyszer, hogy a ■ ‘& kor egyes nagy embereiről mit sem tudott, ’ még azok életbe voltak; sőt van még arra ÍM É i;i példa, hogy mint a fossiliakat kiásatja |[ij. természetbúvár, o­kkép ragadja ki a fe­■& IRi'ledésből a kutató történész, az egykor Ky| I Bs szép hivatással bírt honfiak nevét, s mint K ' 1LK|redivivusokat állítja a közönség IjjjK elébe.:II­‘ |pfl. Ennélfogva számtalanszor megtörténik, IOTIHI hogy éld és meghal; notabilitások elvei és iPipolitikai irányai fölött erős viták támad R­i­jKannak. Megtörténheti­, hogy aki szilán­dít, V8 'meggyőződéssel küldött nézeteiért, s kö­t ! lfit vetkezetesen Art el, köpeny forgatónál / V 11' neveztetik, még olyanok által is, kik Bohr Mr­att sem voltak példányai sem a honfiúi hű N­­i­ép­ségnek, sem a jellenerőnek s az önérde­k Ifi m két, ha csak lehetett közérdekként hangoz ■ 1 A* tattá k, s kikről moldotta Cicero, a nag­­­­szónok, hogy: „curait nummulos, hor*' Bj­'los, sed non rempubl/cam.“ L j \|K5 Azonban — s ez vigasztalja az embert ■ f ® — hogy azok, kik a nyilvánosság köré ■L JjSra ben­­ élnek és műkölnek, a küzdés alat­t/f &fl megszokják küzdésük diját becsesebbnél ■ í I 19 tartani, mint a visszavonulás kényelmeit ■ 1 jffl s erősebb hitök van maguk iránt, min­t gyan isitóiknak szeremléjök a megtámad II. PH t­itán­ an. f Deák Ferencz, kimk rendkivüli hiva If­­ I.K fását., ambitiótlan nagyságát, és senki ál ■i­­MB- túl felül nem múlt polgár- erényeit nem 1’; csak hazánk, de az egész polgárisuk világ­a ismeri, a párt szenvedéyek által nemeg. | 1 Wm szer támadtatok meg , s rendszerint ak | L M| kor midőn a kiegyenlítő müve erősítődét iß|tj jg® nyerte ’ Előre lehetett tehát látni, hogy a kit­ör H gyezkedés megtörténté«­, a reményeikt­ő­l vesz­ett pártvezérek nem fogják elmulass­á tani tltakozásukat a be­égzett tények e­ré­ben, s a vádaskodás terepe eljátszatil­al HÜ így történt. Akadt lap, melyben leáknak az vett« Ifi i­at ték szemére, hogy nézetei megváltoztak­ JTv hogy ő nem az, a mi 6 -ben volt, sah IJL mst, testűt kiegyezkedési mű hiyegesen külön f ■mR közik attól, a mit az előzmények után mé­g „ Uf* tán lehetett várni. Ijí ISmWt A városnak határait vájtére is az egyé­bj. UM vérmérséke szabja meg, snég pedig gyal ív, IpRfol van változó horizonnal, s megesik néhi uií * 1^1 fi°gy a m‘ kielégített volna az ered H ’­mény után óhajtozót, az hlnap a szesz.­­T­­jpiffi­lyes képzelődés behatása közt annyit csekélylyé törpül, hogy magvetéssel ut, I fittatik vissza. H De fiy kedély hullámlás megbocsá­ti H ható egyes hypocondriakiB egyéneknél Bl B» de solid jellemű férfiak s különösen pár ■g vezérek által hangoztatva, »ly nemű izg iWVf S t^'a’ melytöl óvakodni szokitt az, ki öné lít ifi F zettel bir, s azon közönségét, mely rá Ili \ £ L támaszkodik, becsülni képe;. rfr lfllw»r ^ Deák-párt, mely az 1 48-iki alape fi alkotmányunkat visszaszereze s uj és nag­yj § F» horderejű jogokkal bővité, annál több er Ib­ il I fog nyerni, melynél kétségaebb jel­en­­­­ eszközökkel fogjják ellenfelei megtámadt R v * felhívás NAPLÓ I folyamára. ési ^ra: ..................................24 forint. . ..... 12 „ ............................ 6 „ . .... 2 P­esti Napló“ kiadó­hivatala Ennél fogva, midőn egypár czikében a baloldaliak némely konok állítását, né­mely insinuatióit Konczkés alá veszeik,­­ némely terveikről igénytelen véleménye­met elmondom, azon meggyőződésnek hódolok, hogy pártunk nem szorult ugyan apologistákra, de a baloldal eljárása szükségessé teszi hazánk érdekeinek vé­delmét oly megtámadások ellen, melyek méltatlanul s talán néha jóhiszeműség nélkül szóratnak reánk. KEMÉNY ZSIGMOND: Az eszközökről. Pest, decz. 31. Ha Mocsáry Lajos úr valóban hiszi hogy „minden eszköz jó, mely a czélhoz vezet,“ akkor veszedelmes összeütközését jó vezérével, Tisza Kálmán úrral, a k­­geszti manifesztumában épen az ellenke­­zőt igyekszik bebizonyitni, felhozván több pártnövelő eszközt, mely a czélhoz vezet­ne, de mégsem jó. Ha ellenben Mocsáry Lajos ur Tisza Kálmán ur czikkéből a ma­gáéval ellenkező theoriát akarna szár­maztatni, s elvül elfogadni azon monda­tot, hogy „nem minden eszköz jó, mely a czélhoz vezet“, akkor ismét csalódnék mert Tisza Kálmán ur az elvet nem is­ általánosságban dedukálta, hanem csak annyit igyekezett bebizonyítani, hogy „minden eszköz nem jó, még a Deákpárt czéljához vezet." E szerint, ha hazánk igen legális ellen­zékének az eszközökről szóló elméletét a két kapacitás deductióiból összesítve akar­juk felállítani, akkor az uj fan körülbelő így fog szólani: „Minden eszköz jó, mely a­­baloldali czélhoz vezet. Minden eszköz rész, méh a (Deákpárti) czélhoz vezet.“ Nem szeretnők, ha a baloldali jelesei ezen theoriáját valaki bizonyos szent rend­tanain elkövetett plágiumnak nevezné. Ami szent testvérek mondása szerint általában a szent czél szentesíti az eszközt. De­­ finom distinctio a saját magunk és­ mások czéljai között, a már egészen­­ mai baloldal tulajdona. Ezeket egyébiránt csak mellesleg akar­tuk megjegyezni, mert főczélunk nem egyéb, mint Mocsáry Lajos úrral kezdet eszmecserénket ezen tisztelt alispán és ir­direct felszólítására folytatni és befejezni Hanem a kitérés indokolására szabad le­gyen felhoznunk, miszerint Mocsár­ Lajos urat mi nem csak czikkeiben ismer­jük és szemléljük, hanem egyéb működé­sében is,és hogy a ,,Borsod“ iránt mi­tatott államügyészi figyelme, valamint ,,Miskolczi baloldali kör“-be kifejtett keztyűtlen tevékenysége mind­untalan eszünkbe juttatja, hogy Mocsár úr az eszközökről szóló elméletét nemcsa felállítja, hanem alkalmazza is. A „Hangban azt mondani: „Dics­éret! Egy fényes parliament szabad szó, szabadsajtó, egy ki­­­délyes udvar, stb.“ ez az egyik esz­­­köz, hogy az értelmiség elismerje az e­l­lenzék lojalitását. A miskolczi baloldali kör programmja­­­ bán pedig fölkiáltani: „A szenved , haza segélyre hiv!“ — ez a mási­k eszköz, hogy a megrémült tömeg elisme­r­je az ellenzéki Mocsáry úr megválaszta - tásának szükségét. » A „Hon“-ban azt mondani: „Andrá­sy több mint Beugt. A királ­y oly szavakat mondott a nem­z­zetnek, milyeneket Habsbur­g még nem mondott.“ ez egyik j­ó eszköz. . A miskolczi baloldali programaiban p­lig feljajdulni: „Fel lett áldozva ha­­­­zánk függetlensége. Ezredéves államjogaiból kiforgattatott a nemzet, a k­e­g­y­e­l­e­mfillérkép nyerte a közös ügyet.“ — ez a másik jó eszköz. A „Hon“-ban bevallani, hogy „hízel­kedik a porosz, a ki alföld rólunk beszél, államunk ismert. Kibé­kültünk idebent a horváttal, te­hetünk a mit tetszik, nincs ko­r­­lát, nincs akadály, sorsunk ön­kezünkbe van letéve!“ — ez az egyik; Miskolczon pedig kihirdetni: „a j­o­b­b­­oldal, az 1848-diki törvényes alap­tól eltérve, az osztrák kormány érdekeit szembet­ű­nőleg támo­gatta;“ ez a másik. A „Hon“-ban azt mondani: „Özön­­lik a pénz az ország felé. Palo­ták emelkednek az ország szí­vében, a fővárosban;“ ez az egyik, Miskolczon pedig fölkiáltani: „Még a Bach- és Schmerting-rendszer alatt is ismeretlen adózások iszonyú súlya alatt leroskad s­z­ép;“ ez a másik. Igen ellenkező eszközök, hanem jó mind­egyik, mert czélhoz vezet. Hanem „das Register hat ein Loch.” Vannak eszközök, melyek czélhoz vezet­nek, és még­sem jók. Ilyen eszközök azok, melyek nemcsak a czélhoz, ha­nem azon túl is vezetnek. Ellenzéki czélokra talán jó volt a bal­közép országgyűlési keveskedése Neme Albert ur megyei izgatása mellett és ime hová vezetett ? Puky Miklós ur leköszö­nésére. Az „adók súlyával“ űzött mani­pulatio is egyike a „jó“ eszközöknek hanem eltekintve a politikai moral paran­csaitól, melyekre szükségtelen egy Mo­csáryt emlékeztetni, nem hiszi-e Mocsáry úr, hogy az ily eszköz, ha nagyobb mérv­ben alkalmaztatik, valamivel tovább fog­na vinni, mint a dolegatio megszünte­téséig ? És ha a „Bach alatt ismeretlen adók” jelszava alatt megtalálnák választani Mo­csáry urat a képviselőházba, s ha e­n­nélfogva, — mi nagyon valószínű — sikerülne a baloldalnak kormányra jutni s ha akkor Mocsáry úr is belátná, hogy az ország jövedelmeit egyszerre leszállí­tani nem lehet, váljon az adóleszállitó után eredő miskolczi baloldali választól midőn a hallgatag ígéretet hallgatagon mellőzve látnák, vigasztalást és megnyug­vást találnának-e ama bibliaszerű moz­dásban, hogy minden eszköz jó, mely „a képviselőházba vezet?“ És vájjon minő megnyugvást találna mondatban Mocsáry úr politikai lelkiis­merete ? Hanem ezek illetlen kérdések, melye­ket Mocsáry úr feleletre sem fog méltani Hagyjuk tehát ezeket, és forduljunk azo kérdésekhez, melyekre Mocsáry úr ad feleletet mitőlünk. A „Hon“-ban megjelent újabb czikké­nek lényege ez : „Áll-e az, a mi Deák bucsuszavaina tartalmát képezi, („hogy nem úgy va még minden, a mint lenni kellene, hanem sokat nyertünk, nagyot haladtunk s ki szerint tovább vihetjük a dolgot), aka­rok-e haladni a közjogi téren, akartok önálló Magyarországot. Vagy az áll, hog Magyarország soha sem gyakorolt enni jogot, soha sem volt ily biztos alapi fektetve szabadsága, azért ezen kivivő alapot fenn kell tartani, úgy a mit van, minden áron? Ez a kérdés.“ .Igen, áll a mit Deák mondott, s á a másik is, áll mind a kettő“, ez a r­ő feleletünk. , Áll a mit Deák mond, hogy a mit nim ! befejezve, hogy haladhatunk és halad ■ fogunk, s áll, a mit Mocsáry úr szerit a „meleg hivatalban ülő dis minoru gentium mondanak (hiába, minálunk ne­m oly könnyű az elsőrendűek közé jutn­i hogy Magyarország (nota bene a mohát : napok óta) soha nem gyakorolt ennyi j­o­got, s hogy a kivívott alapot fenn ki­­ tartani, úgy a­mint van, minden áron Szerintünk e két állítás igen jól f­­ meg egymás mellett, nem képezvén tárt­­­ról sem akkora paradoxont, mint példa - Mocsáry úr azon merész mondása, hog­y a „nem kell delegál­na, nem kell köz­­­minisztérium“ a lehető legpositives programm. Hogy a két állítás compatibilis, mutat mindenekelőtt az, hogy sem­ Deák, sem Mocsáry úr nagylelkű szánalmát gerjesztő hívei egyiket a másik nélkül ex­clusive nem állítják. Az ellenmondás kulcsa egyszerűen ez : „A kiegyezés műve, s ez leg­nagyobb érdeme, tökéletesbí­­tésre képes, az alkotmányt és függetlenséget, lehet újabb és újabb garantiákkal körülven­ni, de épen e jövő érdekében a legfontosabb azok közül, a­mik még hiányoznak, most nem oly fontos, mint a legkisebb azon reform ügyek közül, me­lyekre Mocsáry oly kicsinyli­­ szemmel néz alá.“ Ezért kell mindenek előtt az alapot fen­tartani minden áron, mert ez alap épen elégséges arra, hogy a regeneratio nagy művének biztos falapot és kényelmes tél nyújtson. A nemzetek életében is vannak napi rendek, melyektől ha szólási viszketeg­ből eltérünk, az elnök, az intéző történő szelleme, elvonja tőlünk a s­zót. Ha a baloldal érti Magyarország nap rendjét, akkor be fogja látni, hogy a k­egyezés mostani elintézése után a delegati vagy deputatio kérdése nem igényelne magának előnyt a megyék, az államház­tartás, a vallásszabadság rendezése fölött ha a baloldal érti a napirendet, akkor fogja látni, hogy mindennek, a­mi legkö­zelebb történni fog e nemzet üdvére, at­t­élről kell kiindulnia. Azt kérdezi Mocsáry úr, hogy „rendező vagyunk-e? Az a közös hadsereg azzal honvédségi függelékkel — lehet-e az­ úgy a mint van, komoly dolognak tekin­teni? Azt akarják, hogy foglalkozzun szépen belügyünkkel, mikor nincs még házon tető, s a víz nyakunk közé csurog mihelyt egy kis eső esik. Gyönyörű rendezkedés! Ugyan, tisztelt Mocsáry úr, tegye kezt a szívére és mondja meg, hogyan leszün gyorsabban és jobban rendezkedve a k­­ülről fenyegető veszély ellen: ugy­e, h­a megszavazott védrendszert most erélyi­sen, következetesen és háborútlanul életbe léptetjük, és lehető legrövidebb idő alá 800.000-nyi rendes hadsereget és 12000-­nyi honvédséget bírunk lábra állítani;­­ vagy ugy­e, ha a jövő év második ne­gyedében a védrendszert félrevetjük,­­ új tárgyalásokat indítunk meg a kiíró hadsereg kérdése iránt ? Ugy­e, ha a monarchia közjogi épül­tét ily viharos időkben fentartjuk; vagy ugy­e, ha ez év második negyed­ben arról kezdünk vitatkozni, hogy az delegativ rész tető, azért le kell bonta­ az egész házat? Erő kell nekünk, tisztelt urak, erő­s egészség, melyet a reform­munka gyor és öntudatos megindítása által fogunk els nyerhetni. Ha ezt nem érti meg a baloldal, akki hiába tiltakozik az abdicatio ellen, de valahányszor eltér a napirendtől, a ko szellem hangosan fog közbekiáltani . – áll! i I .. Illetékes helyről felkérettünk a követke­s sorok felvételére : „A “Hon“ I. évi 301. szám ■ ban a malitiának és ignorantiának ismét egy­­ „Hon“-hoz méltó példájával találkozunk. 11­a­gyarország önállása tönkre van téve! — ter­­é­szetesen ez a refram­. Történt pedig, hogy­­ „Hon“ neszét vette, miszerint egy osztrák péz­­­ügyminiszteri tanácsos a pesti dohánygyárt me­g­látogatta, s fenyegeti Magyarországot, hogy rettentő ellenség a többi dohánygyárakat se­­ fogja megkímélni.­­ A Magyarország és Ausztria közt kötött, 1867. XVI.­­­zikk által törvénybe fogla­lt vá­c - és kereskedelmi szövetség XI. czikkében­­ mondatik: , , „Hogy az egyenlő rendszabályok kezelését­­ az öszhangzat megóvassék, a két fél péz­­­ügyminiszterének joga lesz a másik fél vezér , és beszedő hatóságainak ügy­vitelébe időről idő­­ beletekinteni“ — a só és dohányjövedék teki­n­tetében.­­ A „Hon“-nak tehát csak ismernie ki 4 lett volna a törvényt, hogy tudja, i r szerint az osztrák pénzügyérnek joga van a n ■ gyar dohánygyárakat megnézetni, s viszon­t magyarnak az ausztriaikat megvizsgáltatni, s cs­ak egy kissé utána kellett volna járni a 1­8 tagnak, hogy megtudja, miszerint e jog gyal 3­roltatik is mind­két fél részéről. Ez tehát a „Hon“ ignorantiája. A mali I azon insinuatióban áll, miszerint az oszti kormány bizonyos százalékért át készül venni magyar dohánygyárakat, mert ebből egy betű sem igaz.­­ A következő levél intéztetett gróf Zichy Jenőhöz, mint a fehérmegyei kath. autonomaia ügyében alakult állandó bizottmány választott elnökéhez. Vallás- és közoktatási miniszter. Budán, decz. 28. 1868. „Igen tisztelt barátom! „A kath. autonómia iránt még julius 7-én hozzám tett felterjesztésedre azon okból nem­­ írhattam bizonyos és határozott választ, mert hiszen magad is jól tudod, az autonómia kezde­ményezése mily körülményekkel volt és van összekötve. Tudod, hogy a kath. püspöki kar módozatot dolgozott ki, mely alapul szolgálan­­dott volna a kezdeményezési tárgyalásnak. E módozat a sajtó­s közvélemény helyeslésével nem találkozott. Tudod, tisztelt barátom azt is, hogy egyházi s világi férfiak gyűltek össze e tárgyban később, s Deák Ferencz indítványa, mely a kezdeményezés módját állapitá meg, elfogadtatott. „Teljesen igazad van, midőn beadványodban azt mondod, hogy a kath. autonómia ezélszerű s üdvös szervezése egyedül oly elvek szerint létesíthető, melyek a világi hívek jogos befolyá­sát biztosítják E körül forog, igen tisztelt bará­tom, az ügy sarkpontja, s remélem, hogy a kez­deményezésnél és kivitel körül is ezen elv le­szen irányadó. Sokkal jobban tudod, mint hogy külön fölem­lítsem, hogy­ én, mint a kormány egyik tagja, a kezdeményezés körül hivatalból nem léphet­tem föl. De immár a dolgok folyamatban vannak , s úgy tudom, hogy az újabb operátum elkészül­vén, legközelebb Isten segítségével, tisztába jö­vünk e fontos kérdéssel is. , Fogadd, kérlek, baráti tiszteletem őszinte ki-­­ fejezését, melylyel vagyok híved, , B. Eötvös József, s. k.“ Gróf M­i­k­ó Imre és N­a­g­y Péter válasz-­­ tóikhoz kibocsátott nyilatkozványuk bevezeté-­­ sében összehasonlítást tévén hazánk és nemze­­ tünk mostani állapotja s az országgyűlés meg-­­­nyitása előtti közt, igy folytatják : „Akkor egy roskadozó birodalom súlya alatt nyögő országocska valánk, erőszakkal elszakítva , az anya­ország kebeléről. Ősi alkotmányunk, jogaink, szabadságunk elj­átszo­ttaknak valán­ak kikiáltva, helyökbe ránk erőszakolva egy idegen­­szerű alkotmány, melyen a czégül kifüggesztett ■ egyenjogúság, anyanyelvünkre fordítva egye­nlő­­ szolgaságot jelentett. Az egymásra követke­zett L kísérletekkel úgy jogaiból­, mint vagyonából kiforgatott ország, fejdelmi hitleveleink meg­sem­misítésével, mesterségesen belekényszerítv­e egy­­ nagy birodalomba, melynek tanácsában idegen nyelven, idegen érdekekből rendelkezett volna felettünk az idegenekből álló nagy többség. Most nem külön ország, hanem egy neveze­­­­tes része vagyunk az alkotmányos szabad és­­ nagy Magyarországnak,melynek trónján koronás király ül, a ki a nemzet szine előtt ünnepélyes­­ esküvel fogadta, hogy ha őre lesz az ország alkotmányának, szabadságának és törvényeinek.­­ Kik különszakitva gyengék, a hatalom és­­ önkény áramlatainak martalékul valánk dobva, most mint szerves részei a nagy egésznek, ö vele­k és általa erősek lettünk, j.­j.S kikkel egyesültünk ? „Azokkal, a kik testvéreink, a kiktől elszaka­dásunkat háromszáz év óta gyászoltuk; azok­­­­kal, kikkel mint a múltban, úgy a jövőben is együtt alkothatjuk a magyar állam önálló­ságát. „A 48-ban kimondott s az alkotmány vissza­sz állításával újabban is megerősített unió ez or­­­szággyűlésen szabályoztatott részletesebben, s lépett ez által a bevégzett tények sorába. „Nem csak mi, hanem azok a társországok is, a­­melyek sok századon keresztül jóban roszban híven osztoztak az anyaországgal, kölcsönösen a elfogadott és királyi szentesítést nyert törvény 7. alapján megújították a régi frigyet; a múltra is kölcsönösen fátyolt vetve, őszintén nyújtottak 5 jobbot s képviselőik által elfoglalták hely őket , a magyar országgyűlésen. Ez országgyűlésnek­­ jutott részébe, csaknem n­egyedfél század után,­­ újból helyreállítni szent István birodalmát. 17 „Miután egyesült az, a­mit azért daraboltak volt szét, hogy leigázhassák, bizton remélhet-Nt­­ük, hogy elég erős lesz megvédni, feltartani 37 és öregbizni visszanyert szabadságát. „E nagy országnak, a magyar birodalomnak ,­ élén nemzeti kormány áll, mely felelős a király­­zó­nak és felelős a nemzetnek. Oly kormány, melynek érdeke azonos a nemzet közérdekével és a mely csak addig állhat, mig bírja a nemzet e bizalmát. 1­ „Annyi keserű és nehéz év után ez ország­gyűlés láthata ismét nem csak nemzeti kormányt, 1. hanem egyszersmind olyat, mely saját többsé­­­­gének kifolyása. 11 „Ez országgyűlésnek sikerült megoldani azt, a’ a mit a pragmatica sanctio csak nagyjában kör­­a vonalozott volt, és a mi épen azért folytonos vi­­s­­zály magvát képezé: a kiegyezkedést királyunk 0. más országaival. „Mátyás király palotája ez országgyűlés fo­­­­lyama alatt lett ismét születéshelye, annyi század óta, az első királyi gyermeknek. Ez országgyű­­lű­lés elé lőnek terjesztve megerősítés végett ki­l­ik I országokkal kötött kereskedelmi szerződések 1 I' / ' ' ~ . )

Next