Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-01 / 5516. szám

: „Mind e tények elvitáth­atlanul tanúsítják, hogy a magyar állam már valahára nemcsak papíron, nemcsak szerződésekben, törvényköny­veiben, hanem a valóságban is önálló.“ Itt a nyilatkozvány részletes elemzésébe bo­csátkozik a hozott törvényeknek, s kiemelve e­z előnyöket, miket azok által az ország anyagi­ és szellemi gyarapodása joggal várhat; s végül így folytatja : „A­mi a hozott törvények, hatá­rozatok szellemét, és átalában az országgyűlés működésének irányzatát illeti, ezen ama több­ség politikája tükrözik, melynek igénytelen tag­jai voltunk mi is E politika végc­élja : Ma­gyarország állami önállása, béke künn és benn az egyén lehető legnagyobb szabadságával. A külbékét biztosítottuk azáltal, hogy megszerez­tük az országnak közvetlen befolyását azon kérdések eldöntésére, melyektől a béke fön­­maradása függ, és egyszersmind kötöttünk új és szoros szövetséget a béke biztosítására; re­méljük, hogy az egyesült erők tekintélye vissza fogja tartóztatni lehető ellenségeinket orszá­gunk megtámadásától, és ha ezt nem volna ké­pes, bizton hiszszük, hogy gyorsan visszaverend minden megrohanást. „A belbékét a társországokkal való kiegyez­­kedés, Erdély szorosabb egyesülése, és a hazá­ban lakó minden nemzetiségek jogos igényeit kielégítő törvények által hittük biztosítani. A jogegyenlőséget — melyet a különböző nemzeti­ségű honpolgárok, politikai és polgári tekintet­ben eddig is élveztek — kiterjesztettük nyelvük használatára is, teljesítve mindazon kívánságai­kat, melyek a kormányzat és gyors igazságszol­gáltatás feltételeivel ellentétben nem állanak. Elmentünk a legszélső határig, addig, a­melyen túl Magyarország nem maradhatott volna többé Magyarország, és e kérdésben az országgyűlés minden pártjai egyetértettek. „Mi lesz ezen politikának eredménye, azt a jövő mutatja meg, de hogy nem eredménytelen, nem meddő, azt máris tények igazolják. Két­­ségbevonhatlan tény, hogy mielőtt a nemzet nagy többsége ezen ösvényre lépett volna, az ország alkotmány nélkül, szabadságától meg­fosztva, jogaiból kivetkőztetve, idegen kormány és törvény alatt nyögött; a külföld csak úgy ismert, mint részét egy más nagy birodalomnak; Szent István országa szétdarabolva, s lajtántúli országok irányunkban ellenszenvesek, ipar, ke­reskedelem pangásban, az elszegényedés növe­kedőben volt. Most azonban alkotmányunk hely­reállítva, a nemzet szabad, hazai törvényei és nemzeti kormány alatt, a külföld elismeréssel és méltánylattal emlékszik a magyar államról, melyhez teljes bizalommal fordulnak tőkepén­zesei, és tetemesen segítik nagyszerű vállala­tainkat; a lajtántúli országok szövetségeseink, koronás királyunk a legjobb indulattal irá­nyunkban. Erdély uniója tettleg létesítve s újabb törvény által szabályozva, Horvát-Szla­­vonországokkal teljesleg kibékülve, helyre van állítva Szent István birodalma. És ebben ipar, kereskedelem a legélénkebb mozgásban, a tár­sadalom minden rétegeiben uj élet pezseg. »Ha hazánk, nemzetünk jövője nem képezné gondjaink legszentebbikét, azt kérdenék tisztelt polgártársainktól: azért, hogy e politika mellett egynémelyeknek a haladás nem elég gyors : ha a tizennyolcz hosszú év fonák kormányzata ál­tal okozott sebeket alig másfél éves kormá­nyunk begyógyítni nem volt képes; ha nem mondhatjuk, hogy mindent megnyertünk, a­mit óhajtottunk, s több kívánni valónk nincs; eldob­juk-e ezt az alapot, melyen rövid idő alatt ily tömérdek vívmányt mutathatunk föl, s ki te­gyük magunkat, hazánkat, ennek jövőjét, fön­­maradását egy eddigelé csak nemlegességben határozódó új politika kétes eshetőségeinek ? „De mi ily kérdést önöknek nem teszünk, mert tudjuk, hogy a közel­múltban Erdély érezte legkeservesebben a gyorsan váltakozó experi­­mentátiók káros következéseit; mi szeretett vá­rosunk választóiban több önzéstelen hazaszere­tetet teszünk föl, mintsem bármily szédítő ígé­retektől elcsábítva, a bizonyost föláldoznák a bizonytalanért. „Franklin politikai kátéjában így szól hon­fiaihoz : „Ha valaki azt mondja nektek, hogy van mód meggazdagodni, vagy bármely irány­ban nagyot és maradandót teremteni ernyedet­­len, folytonos munka és igyekezet nélkül : ne h­igyjétek neki, mert nem mond igazat nektek.“ E nagy igazságot nem kell szem elől téveszteni hazánkfiainak. Mert igazán szabadokká csak azok a nemzetek lettek, melyek sorsukat nem tették egy nap, egy év, vagy egy nemzedék esélyeitől függővé, hanem folytonos munkásság által szerezték meg és tanulták megtartani s becsülni a népek nagysága­ és szabadságának alapföltételeihez tartozó tényezőket : az anyagi jóllétet és szellemi műveltséget. Ellenben a min­dent egyszerre elérni törekvő nemzetek, minde­­neket koczkajátékra vetve, a fehetlen utáni küz­delmeikben vérzettek el. „Midőn becses bizalmukat újból melegen meg­köszönjük, azzal a meggyőződéssel vagyunk, hogy Kolozsvár városa érdemes választói ezu­tán sem fogják megtagadni őszi te támogatásu­kat attól a politikától, mely a koczkajáték esé­lyeitől irtózva, biztos utón törekszik arra, hogy Magyarország szabad, önálló, hatalmas, virágzó, és így boldogabb legyen, mint valaha.“ Zágráb, decz. 29. Miután a báni kon­­ferenczia tagjai tegnap délelőtt 11 órakor a báni épületben összegyűltek volna, testületileg a bán lakosztályába indultak, hogy nála tiszte­legjenek. A b­án erre a conferenczia tagjaival együtt a nagy terembe ment, hol is az ülést a következő beszéddel nyitotta meg : Tisztelt uraim ! Óhajom, melyet önökhöz intézett meg­hívásomban már kifejtettem, oda megy ki, hogy autonóm országos kormányzásunk szervezetét illetőleg a legtekintélyesebb, legtapasztaltabb, kitűnő hazafiságú és alkotmányos érzelmű fér­fiak nézeteit meghallgassam, mivel tudom, mi­szerint ezzel egy szent kötelességet teljesítek a haza irányában , mely a báni konferencziát minden időben, mint alkotmányos és különös elismerésre méltó testületet tisztelte. Szívemből örvendek, uraim, hogy önök készek voltak felszólításomat követni és ide fáradni. Én őszin­te „hozta isten “-nel üdvözlöm önöket. Midőn a báni conferenczia üléseit megnyi­tom, nem szükség közelebbről fejtegetnem az önök tanácskozmányainak és munkálatainak fontosságát, melyeknek eredménye fog reám nézve alapul szolgálni azon előterjesztéseknél, melyeket az országgyűlés jövő ülésének alkot­mányos országos kormányunk megállapítása érdekében be fogok nyújtani. Egyedül a haza szeretete s az idő haladó szelleme vezéreljen bennünket. Kövesse mindenki szabadon saját nézetét s tisztelje a másét, igy munkálataink bizonynyal becsületére és hasznára fognak vál­ni szeretett hazánknak. Mielőtt munkához lát­nánk, kérem önöket, uraim, válaszszanak kebe­lükből egy jegyzőt, ki munkálataink menetét és eredményét feljegyezze. Erre Petrovic püspök emelt szót, hogy a kongressus nevében Rauchot mint bánt üdvö­zölje, beszédét lelkesült zivio követte. Ezután a bán a konferencziát jegyző választására kérte fel. A választás egyhangúlag D­u­­­k­o­v­i­c fő­jegyzőre esett. Ennek megtörténtével a bán egy bizottságot indítványozott választani az elő­munkálatokra ; a tagok száma tizenegyben állapíttatott meg s a kinevezés a bánra ruház­­tatott, ki is e végből ma 10 órára ülést határo­zott. Ezzel az első ülés be lett fejezve. A következő, betűrendbe szedett névsor a konferenczia összes tagjainak nevét tartalmazza s kitűnik ebből, miszerint a báni értekezleten minden pártszinetet képviselve van : — Bogvic Imre, Cár János, Celebrini Kelemen, Dutkovic Ágost, Filipovic Simon, Huszár Ferencz apát, Iliasevic Ist. apát, Jellacic Károly, Josipovic István, Jurkovic Jovan, Kercivoj Gyula, Kie­­pach Albin, Klobucaric Károly, Kosier Lőrincz, Kraljevic Frigyes, Krestic Miklós, Kulmer Fri­gyes gr., Kukuljevic László, Kusevic Svetozar, Marinovic Hugo, Marsanic Iván lelkész, Mako­­vec Ferdinánd, Mihálovic Károly, Miksic Kálm, Mihalic Miksa, Nikolajevic püspök, Ottó Lajos, Ottenfels Zs. báró, Ozegovic L. báró, Pacel Vinko, Pejacevic Péter gr., Pejacevic László, Petrovic Lukács püspök, Pogledic Károly, Po­­gledic Feren­cz ügyvéd, Prica Miksa, Sram Li­­pó­, Sermage R. gr., Simuncic Sándor, Schlosser J. protomedicus, Sulyok Sándor, Stein pakraci igazgató, Stojanovic A., Bakanovic A., Weber Adolf, Verbancic Ede, Vukotinovic L, Vukovic Ist. apát, Zelencai Sándor, Zlatarovic Robert, Zornberg L. b., Zivkovic Jován, Zuvic József. Ezen urak mintegy 16-nak kivételével mind jelen voltak a tegnapi ülésben. V Választási mozgalmak. Nógrádból. Megtartotta Szontágh Pál is B. -Gyarmaton a leszámolási népgyülést e hó 27-én. Beszélt mindenről, az adó nagyságáról, a nyugdijakról, s azokat, kik ezt élvezik, kegye­letből hazaárulóknak nevezte , a 60 millió vasúti kölcsönről, mondván , hogy ha ezen összeg hova fordításáról interpelláltatnék nem tudna válaszolni, mert azon összeg mikénti fel­­használásáról csak egy Deák-párti tudna beszá­molni,­­ de arról egy árva hangot sem hallottunk , hogy miért szegte meg a választáskor adott sza­vát, miért lett az 1865-ben megígért Deák-poli­tikához hűtlen? de hallgatni arany; erről való­ban szerettünk volna hallani valamit. Vigyázhatnak a választók, ne­hogy most a balközép politikát hirdető jelölt egy ugrással a legszélsőhöz szegődjék. Este huszonnégy fáklyás tisztelte meg Szon­tágh urat. — Sajnáljuk hogy nem érthettük a szónokot, — úgy látszik, vagy nagyon megille­­tődött, vagy készületlen volt az érdemes hazafi. Legmeglepőbb volt e szent menetnél, a tót­ének, minek cópiáját ha megkaphatjuk, magyar fordításban megküldjük. Most legközelebb úgy értesültünk, hogy a bal oldal részére az agitatio megkezdetett, s a gyar­mati takarékpénztár ellenőre, az egykori cse­kir adóhivatalnok egy városi kapitány kíséretében a vállalkozó,­­ lehetőleg, hogy a szegény takarék­pénztári adósokra oly pressiót gyakoroljon, mint egykor az adóexecutiónál gyakorlott a szegény adófizetőkre. Egy b.-gyarmati választó. A lapok hírei szerint Szegeden is élénk a vá­lasztási mozgalom. Az ellenpártból több jelölt nevét emlegetik; Ligetit, az ottani főbírót és Szilágyi Virgilt, mindkettőnek ambitiójá­­ról felteszszük, hogy az ajánlat kedves, de azt is hozzá tehetjük, hogy számukra ezen szőlő nagyon is savanyú. A Deák-párt nem tűzte még ki jelöltjeit; valószínű, hogy az egyik Dáni Ferencz következetes, és szilárd jellemű ha­zafi reend, hogy a másik kerületben Vadász Manó fog-e felszólitatni, vagy más valaki, er­ről biztos értesülésünk nincs. Horváth Mi­hál­yt illetőleg más helyekről is vettünk tudó­sítást, hogy a nagynevű történészt, jeles publi­cistát képviselőjelöltül óhajtják megnyerni. — Szilágyi Virgil nevét H.-M.-Vásárhelyen is kinálgatják; a világhírű diplomata, s orszá­gos financzier ott született, vájjon sorsa-e esse próféta in sua patria ? meglátjuk. — Cséry Lajos követi jelentését a szak­­csi választók Tolnamegyében lelkesedéssel fogadták. A választók egyhangúlag felkérték Cséry Lajos urat, hogy a jövő országgyűlésre a képviselői jelöltséget fogadná el. Inaugurálta Békés vármegye közérzülete az 1865/8-ki törvényeket jegyzőkönyvében ? — De előbb nem lesz felesleges, sőt talán tanulsá­gos és közérdekű — miután az ország tekintete, közérdekeltsége ismét a megyékre esik vissza — egy futó pillantást vetni a f. hó 14-én tar­tott bizottmányi közgyűlés szellemére, miután az említettem határozat döntő momentum Békés vármegye életében ! Még előbb röviden kell is­mertetnem a megyei közérzületet a lefolyt közel múltból, vonjon ebből kiki magának tanulsá­got. — 1865-ben, midőn a megyék reconstituál­­tattak, a jobb és bal párt — mint mindenütt — úgy itt is egy erős harczban megmérkőzött, egy­­­mással, melyben a balpárt csekély votummal győztes lévén, a restauratio eredménye gyors szárnyakon, telegramm útján adatott tudtára a lapokban a nagy­közönségnek, hogy „Békés megyében a balpárt győzött.“ Ezen párt győz­vén, talán természetes is, hogy azóta e gyűlésig leginkább az ellenzéki — noha mérsékelt — szellem honolt a gyűlés termekben , sokszor éles heves vitákban discutiált egyes ártatlan „Kos­suth Lajos féle“nyilt leveleket. E legutolsó gyűlé­sen más útra tért Békés vármegye ellenzéke, „jobb“ útra! uj szint vallott! Ugyanis az elnö­ki üdvözlő megnyitó szavak után felállott az el­lenzéknek egy jeles szép képzettségű tagja, ki hosszas szónoklatban letette a megyei bizott­mány asztalára azon határozati javaslatot, mely hogy mily ékesen szólt, azt a lapokból tudják az olvasók. Ezen határozatnak közhelyesléssel nyitott lapot Békés vármegye bizottmánya jegy­zőkönyvében. — Ellenzéki vármegye ennél ec­­latánsabb elégtételt még nem adott a volt or­szággyűlési majoritásnak f elismerőbb, magasz­­tosabb szavakban nem nyilatkozott az 1867/8-ki törvények „ragyogó“ eredményeiről **) Ott volt a gyűlésen az ellenzéki tagoknak túlnyomó része, ott voltak Békés­ Csabáról is azon ellenzé­ki urak, ki ezelőtt pár héttel tűzték ki minden provocatió nélkül a baloldali zászlót, és ennek élére állván felhívák az egész várost, hogy itt az ideje miként tömörüljenek és szint valljanak és — a határozati javaslat ellen nem szóllalt fel egy hang sem a gyűlés teremben az ellenzéki oldalról! így lett Békés vármegyéből mármost egészen békés megye ! ! Egy m. bizottmányi tag. Hivatalr­­a. Idősb Viche József szabadkai lakos és fia ifj. Viche József pesti kir. gymnasiumi tanár ve­zetéknevének „Óvári“-ra kért átváltoztatása folyó évi 24452. számú belügyminisztériumi ren­delettel megengedtetett. — Maráz János, Narczisz József, Lupták Ist­ván, Szabó József, Kertész Vazul és gróf Kegle­­vich Ödön, a vallás- és közoktatási magyar kir. minisztériumhoz hivataltisztekké neveztettek ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Francsics Ne­pomuk Jánost másod­osztályú irodatisztté a po­zsonyi m. kir. pénzügyi igazgatósághoz ne­vezte ki. — Berzeviczy Arnold a m. kir. pénzügymi­niszter által I. osztályú adóhivatali segédtisztté neveztetett ki. — Vargyay Sándor a m. kir. pénzügyminisz­ter által adóhivatali tisztté neveztetett ki. — Czeglédy Antal volt honvédhadnagy a m. kir. pénzügyminiszter által I. osztályú adóhiva­­­tali segédtisztté neveztetett ki. — Színház. Bogdmnovics Krisztina k. a. tegnapelőtti fellépéséül a nemzeti színpa­don „Thusnelda“ szerepébe a „Gyöngéd roko­nokéban keveset szólnak a lapok, pedig a kis­asszony tehetsége figyelemreméltó, s jövőt ígér, kivált a komolyabb drámai szerepkörben. Ha mégis azt ajánljuk a kisasszonynak, hogy igye­­kezzék minél gyakrabban, minél könnyedebb és kisebb társalgási szerepekben gyako­rolni tehetségét, főleg azért tesszük, mert remél­jük, hogy ezáltal lesz leginkább alkalma ma­gának is észrevenni és jivítani hibáit. A ha­mis páthosz azon mme, mely általán kez­dőket, és különösen kötői érzésű és tragikai jellegű ifjú tehetségeket mindig csábutakra, és nem ritkán menthetlenül az örökös modorosság örvényébe is vezet, nem lesz olyan kirívó ma­gasabb drámai szerepűk, és igy annál veszé­lyesebb, mert észrevétanül ásta alá a tehetsé­get ; ellenben ha egy trsalgási szerepben tra­gikai hanglejtéssel módja a t. k.-a., hogy „ti* perez múlva kész az ebd,“ akkor ennek kár-­­­tékony visszásságát fölmérheti rögtön maga is — Boér Emmár. a. pénteken, uj^ év napján Kecskemétre mgy, hogy ott a éj 3? * j? 1-én néhányszor mint endég fellépjen. §a . kívül ott is tetszeni fo, valamint tetsz. :p •§ c g +* gebben Budán, ha nem való szerepekre ® ,2 •£, ,­kozik. & •£? -o ® 'i Folytató a mellékleten. a -S si'o í s £ ■■a s; S 5* i o o CL) 1-0 » 60 •£ ■Q 5 .® p Egyletek és intézetek. — VII-ik közlés. Az első pesti bölcsőde £ A szére rendezett sorsjáákra f. év november 2-v£ 11 -a % decz. 27-éig 616 frt 3) kr. küldetett be. A h­­í f f­o­lyamati összeg a tö­bbi napig tesz 5482 £ S, ^ ® 56 krt, és minthogy ezen kisorsolás az eddig csekély eredmény műt a m. kir. belügyminisiri 'if­terium engedélye fol­­án, 1869 ik évi márcziu­s 15-re halasztatott, s akkor okvetlenül meg is fog történni: fölkérni a sorsjegyek t. tartóit, hogy a még hátraléő sorsjegyeket vagy azok árát 1869-ik év feruár végéig kiküldeni szí­veskedjenek. Kelt Isten, 1868-ik év deczember 27-én. Jármay, fedező pénztárnok. — Tisztelettel vm szerencsém a t. ez. közön­séget tudósítani, mizerint a m. k. t. e. „Joghall­gatókat segélyze gylet“ javára az 1869. év január 14-én rendeendő bálra belépti jegyek, a meghívók előmutaása mellett naponkint d. e 9—12 és délután 2—5 óráig kalphatók. (Egy. a * «J 3 S 1 Hatósági élet. Béké­s megyéből, decz. 18. *) Az or­szággyűlés befejezte áldásdús tevékenységét, el­hangzottak a királyi zártrónbeszéd magasztos szavai, elősorolván a nagy eredményeket és viv­­mányo­it, melyeket az 1867/8-ki törvényeket mint korszakot alkotókat a történelem múzsája mosolyogva vési be lapjaira, és adja át az utó­kornak tanulságul, hogy a magyar nemzet, mely a trónnal százados előítéleteket leküzdve, oly sok szenvedés, elnyomatás után újra éledve, ta­pintatos állam bölcsességgel, melyel intézte köz­ügyeit, megmutatta a világnak, hogy életképes, hogy az európai nemzetek közt helyet foglalni van hivatva. E feltevésnek és szerepnek garan­­tiái az 1865/8-ki törvényekben vannak lerakva. — Áteresz­te Békés vármegye bizottmánya is a kölcsönös bizalom szülte kiegyenlítésnek hord­erejűt, átérezte az 1867/8-ki törvények fényes eredményeit! — Ezen érzelmektől áthatva, hozta Békés vármegye bizottmánya f. hó 14-én tartott rendes évnegyedes közgyűlésén ama határoza­tot, mely e lapok hasábjain — engem megelőz­ve — már közölt­etett. Az országgyűlés szétoszolván, a képviselők visszatértek megyéikbe, melynek kebeléből ki­keltek. Miután — küszöbön lévén az uj válasz­tások — itt lesz az ideje nemsokára, hogy a pártok alakulni és tömörülni fognak , nem lesz talán érdektelen a nagy­közönség előtt­ sem,mint *) Tárgyhalmaz miatt késett eddig. KÜLÖNFÉLÉK Pest, decz. 31. — Ezernyolczszázhatvankilencz ! Mától fogva ezt fogjuk lapunk élére s okmányainkra írni. Tegnapi esti lapunkban egy pillantást koczkáztattunk a jövőbe, ma a múltról kellene írnunk, de e múlt még nincsen befejezve. Ezer szállal függ össze jelenünk munkáival, minden­napi fáradalmainkkal s alig múlik el nap, me­lyen ne foglalkoznánk hasábjainkon vele. Ered­ményeiről beszélni ma, alkalmon kívül s a rész­­akarat provocatiója nélkül korai, s inkább a teljesített kötelesség önérzete alapján, mint biz­tos számítás szerint lehet. Azt tudjuk, hogy az eredmények, melyeknek reménye kecsegtetett s biztatott bennünket munkánk közepette, so­kak várakozását fölül fogja haladni, kik most inkább könnyűvérűségből, mint a dolgok valódi átérzése alapján, kicsinyük a leforgott év művét, ha különben szerencsénk is megfelelen a törekvéseinknek és arányban lesz ernyedetlen munkásságunkkal. Annyi bizonyos, hogy tiszta önérzetünket melylyel visszatekintünk azon év küzdelmeire melytől a múlt éjjel örökre elbúcsúztunk, nem zavarhatja más, mint az aggodalom, melylyel a jövő elé a bonyolult viszonyok tekinteni késztet­nek, de legkevésbbé azon gáncsok, melyeket akár a nyegle felületesség, akár a bűnös rész­­akarat, akár a tévedés, akár a túlemelkedés és a sajnálatos elbizakodás hordanak utánunk.­­ Emelt fővel nézünk a beköszöntő újév napján a régire vissza, és úgy hivatkozunk reá, bár tud­juk, hogy némelyektől félreértve, többektől félremagyarázva, de sokaktól megértve! Kívánunk a némelyeknek, a többeknek és a soknak egyiránt tiszta szívből boldog új esz­tendőt ! — A kereskedelmi hajók lobogójáról azt írják a bécsi lapok, hogy ezügybe­n a Wteid­iff kereskedelmi szerződés intézkedése rendelet útján fog életbe léptettetni, még­pedig a követ­kezőképen: az ezentúl viselendő zászló hosszú­kás négyszöget fog képezni, három vízirányos részből; a középső rész fehér, a felső piros, az alsó felosztva piros és zöld lesz; a középső részben két sárgával befoglalt czimer­esz; a belső (a nyél felé) piros mezőben fehér átfo­góval, a külső a magyar czimer lesz Mindemk czimer felett sárga korona, abelső felett,1^'itt’ külső felett szent István koronája fog alkalmaz­**) Mint értesülünk, azóta az ellenzék egy pár bá­tor tagja, ki opportunusnak találta a megyegyülésen ez alkalommal hallgatni, falusi biztonságba vonulva újra kitűzte a zászlót és­­ - Patáit azon hatá­­rozat ellen, mely ellen felszólaló, nem mert Eddige­­lé homályban maradtak azon urak óvásukkal és saj­­ól felfogott érdekükben kívánjuk is nekik, hogy ne tatui. A kereskedelmi hajók lobogóin semmi más jelvény nem fog alkalmaztatni. A zászló magas­sága szélességéhez oly arányban lesz, mint 2 a 3-hoz. — Király ő Felségének testvére, Károly La­jos főherczeg ujonszülött fiának keresztelése a felséges királyi pár jelenlétében tegnapelőtt Bécsben megtörtént, s az újszülött Károly La­jos, József, Mária neveket nyert. — József főherczeg honvédfőparancsnok tegnapelőtt fogadta Linzben, hol eddig parancs­nokolt, a hatóságok bucsuüdvözléseit. Utóda Linzben hir szerint gróf Neipperg, pozsonyi pa­rancsnok lesz, ismeretes tavaszi aftai­ejéből. — Pest város képviselő testülete ma délutáni 4 órakor jelent meg a helyettesített főpolgár­mester vezetése alatt nagy hazánkfia, Deák Ferencznél, tolmácsolva az újévi ünnep al­kalmából azon őszinte igaz szeretetet és ragasz­kodást, melyet Pest város összes polgársága a haza legérdemdúsibb férfia iránt érez. Az ünne­pelt nagy férfiú szivélyen örömmel fogadta a fő­város polgárságának üdvözlését, s viszont kí­vánta: legyen boldog a főváros s boldogok pol­­polgárai. Hangos éljenzéssel rekesztvén be a tisztelgő látogatást, a képviselőség elbúcsúzott, másoknak engedve helyet, kiket oda hasonló érzelem vezetett.­­ Mialatt a pesti oppositionalita újság­írók mindenfélét összefirkálnak „a nép hangu­lata“ felől, (mit ők legfeljebb a fővárosi kávé­­házakból ismernek), érdekesnek véljük a valódi hangulat jellemzésére közölni a következő egy­szerű, de nem jelentéktelen epizódot egész ere­detiségében. E hó 17-én ugyanis megjelent So­­mogy megye egy községében két kaposvári bal­párti férfiú, egy ellenzéki szellemű, érthetlen nyomtatványnyal. A helység bírája s a vendé­gek közt aztán következő párbeszéde folyt­ le. Biró: Nem értem az egészet , mit akarnak e nyomtatványnyal ? Vendég: Jobb világot ! Bí­ró : Hát mi legyen az a jobb világ ? — Ven­dég: Hogy a balpárt nyerjen. — Biró: És mit akar nyerni ? — Vendég: Azt, hogy több­ségben legyen. — Biró: És ha meglesz, mit nyerü­nk mink ? — Vendég : Azt majd ké­sbb tudja meg. — Biró: De én most akarom tudni! mi most nyugodt emberek vagyunk, megelég­szik azzal, mit a lefolyt országgyűlés nyert, de a maguk „később megtudjá“-val nem elég* szünk meg; hiába, a bal csak bal, ha jobb keze­met vesztem, nem érek semmit, igy hallottam mindig, uram, én hát csak a jobbnál maradok. A balpárti vendégek aztán a népet szólitgatták, hogy Böszörményi Pál legyen a követ, de erre egyik odakiált drastice: „Tudja a f. . e, ki az! nekünk jó hazafi kell, kit ismerünk, mire aztán a vendégek hosszú orral tovább álltak. — Bem szobrára szépen gyűlnek az adako­­kozások. Az aláírásokat Marosvásárhely városa 100 írttal nyitotta meg. — A vízvezetési csövek lerakása a Frohner szállodáig elvégeztetvén, tegnap a ta­nács és nagyszámú közönség jelenlétében az uj épület előtt levő eső, mely tűzvész alkalmával volna szükség esetében használandó — felnyit­tatott. A nagy és erős vízsugár 90 lábnyi ma­gasságban szökellt fel, és néhány percz alatt az új épület és a Frohner szálloda közti tér egészen el volt borítva vízzel. Ez alkalommal a jelenle­vők közül többen megkóstolták a vizet, és azt igen tisztának és jóízűnek találták.­­ A berlini szabadelvű „Volk­s-Z­e­i­t­u­n­g“ egy újabb czikkét Magyarországról (Die Deu­tschen in Ungarn), a következő szavakkal fe­jezi be : Valósággal Magyarország legerősebb, sőt egyetlen támasza Ausztria újjáalakításának, melynek a német Ausztria végtelen sokat kö­szönhet abból,a mit jelenleg bir. — A „Jogtudományi Közlöny“,mely eddig a budapesti és nagyváradi egyletek köz­lönye volt, újabban a kassai ügyvédegylet által is egyleti közlönynyé lett megválasztva. — A „Szabad Sajtó“ szerkesztősége egy közleményünkre, melyet egy vidéki lapból vettünk át e szerkesztőség jellemzésére, kije­lenti, hogy „határozott ellenzéki állást“ fog foglalni. (Derék hal, közép bal, szélső bal ?) — Kunewalder M. testvérek figyel­meztetik­­lapunk mai hirdetései között a közön­séget és üzlet­barátaikat, hogy a „Duna“ bizto­sító társaság pesti vezérügynökségét átvették. — A nemzetközi tanuló-congres­s­u­s­t e hó 20-kán nyitották meg Genfben. Surtou megnyitó beszéde egészen az ismert lüttichi congressus ismétlődését ígéri. „Mi — így hangzik hitvallása — atheisták s ennélfog­va forradalmárok is vagyunk. Nincs senkinek jogában nekünk ezért szemrehányásokat tenni. Meggyőződésünk tudományos tanulmányaink eredménye; a tudomány jelölte ki utunkat, erre lépünk, a nélkül, hogy visszahátrálnánk. — Távirda-hálózat a fővárosban és környékén. Érti Ferencz és társai Bu­dapest és környéke távirdai hálózatának tervét nyújtották be a kormányhoz, azon kérvénynyel, hogy engedtetnek meg nekik a főváros különbö­ző helyein távirdatelepeket és összekötő vonala­kat építeni. Folyamodványuk visszautasíttatott, mivel — hír szerint — maga a kormány szán­dékozik ily hálózatot létesíteni. Ha a terv nem csupán terv marad, de már a közel­jövőben va­lósul is, akkor Pest a többi európai nagyváro­sok sorába lép s megelőzi Bécset, hol már rég­óta tervezik egy ily távirdai hálózat felállí­tását. — Gladstone az új angol miniszterelnök a közelebbi választások alkalmával két kerü­letben lépett fel, de az egyikben Lancashireban megbukott. Erre a lancashirei hölgyek, számra 3000-en, feliratot intéztek Gladstonehoz s tilta­koztak a férfiak ellen, kik egy reactionáriusra szavaztak, kifejezik egyszersmind, hogy ha a nők szavazatjoggal bírtak volna , Gladstone bizonyára nem bukik meg. Ugya úgy jártak az edinbourghi hölgyek, kik az ott megbukott John Stuart Millhez intéztek részvétiratot, ki azután egy szép levélben válaszolt. — Hellmesbergerék is megérkeztek, s három estélyt fognak rendezni a vigadó kis ter­mében i. é. január 2-án, 4-én és 7-én, esti nyol­­czadfél órakor. A társaság Hellmesberger J., Brodsky, Bac­rich és Popper urak­ból áll. Az első négyes műsorozata a következő: Vonósnégyes (D.-moll) Mozarttól, hár­mas (B.-dur) zongorára, hegedűre és gordon­kára Rubinsteintől; ötös (C.-dur) Bee­thoventől. Irodalom. Egy szabadelvű tanügyi szakk­özlönyt üdvözölhetünk újult erővel megkezdett pályafutásán. A „Népnevelők lapja ez, mely már is az „Alföld egylet“ az „Alapnevelők országos és a velőké pesti egyletének rendes közle annak, hogy birja a szabadelvűség ügyi haladás barátjainak bizalmát. De is érdemli, mert­­ha a lap Márki mellett eddig is mindig a jó ügy mellet kotlott, most ezt annál hathatósabbat mivel több jeles új munkatárs mellett­­ Miksában oly szerkesztőtársat nyert, erejével pezsdülő élénkséget hozott a­lá az előbbi vezetés lankadatlan szívósság akadály daczára is mindig ép buzgalmi más munkálkodása egyesült a mindig benütt résen álló mozgékonysággal. . inkább örvendünk ennek, mert egy ily valóban szükségünk van amazoknak ozt ellenében, kiknek nyíltan bevallott óha a szabadelvű uj iskolatörvény csak­­ maradjon. — Mindjárt a lap mutatván is bátran emel szót ezek ellen ; ismertet veszünk néhány közleményt, noha a dekkel is bir : „Pozsonyban egy „kath. népnév let“ alakult. A „P­e­sti Hirn­ök“ ott leveje dicsekedve említi, hogy az egyle­tikus. — Ez nem keresztényi, felebará­tét hangja, mely a más hitüeket kizárja , más jótéteményéből. Ha az említett leve exclusiv egylet alakításában „nemzo geniusának“ kezét látta, az erős ép csalódás lehetett, mert a magyar főjellege,a máshitüek iránti türe­ség.“ „Hónapok múltak, mióta az „A tanitó-egylet“, valamint a „Név­­ök pesti e­gy­­­ete“ megalakultak szabályaikat megerősítés végett fölterni a magas minisztériumhoz, mely azokat­­ szentesítette. Ez által ama sok fáradságg hozott legjobb irányú egyletek fejlődése tűzik. Alázatosan kérjük tehát a magas kőr szentesítené minél előbb alapszabályait nevezett egyleteknek/melyek noha szabad a tanügyminiszter ur legbensőbb intem­­rint megalakultak, mert minden nap, m­des működésüket elodázza, veszteség­­­re nézve.“­­• „Új Világ" czímmel megjelent d­e­l Aladár szépirodalmi és kritikai lap első száma. E mutatvány­számra elég ügyesen válogatta meg a szerkesztő a közleményeket és találunk köztük sok érdekest; mindenekelőtt Szász Károly egy fordítását Heidelről, mely a lapnak nagy díszére szolgál ; első ere­deti költeményét Dalmady írta. Első czikk A­s­b­ó­t­h Jánosnak a Kisfalud­y-társaság múlt évi pdt. havi ülésében felolvasott értekezé­sének bevezető része. Ezeken kívül hoz egy kis humoros vázlatot Lauka Gusztávtól, egy fordított beszélyt olaszból, könyvismertetéseket, szini referádákat, „a nők világából“ egy divat -­tárczát és a szerkesztő egy igen goromba kifa­­kadását kritikusai ellen­i versekben. A „Reform“ czim alatt egy új hitfeleke­zeti lap jelenik meg Pesten, Dr. Józseffy szerkesztése mellett, mely a zsidóság reforma­­tióját tűzte programmjára. A kultúra történet meleg rokonszenvvel fogja ezen érdekes kísér­letet feljegyezni. Előfizetési dij félévre 5 ft, ne­gyedévre 2 ft 50 kr, havonkirt 1 ft. — A „N­épnevelők lapja“ újévtől kezdve Mayer Miksa és Márky Józse szerkesztése mellett fog megjelenni. A megbö­­vült lap a néptanítók szellemi és anyagi érdé­kek képviseletét tűzi czélul és ezen feladatának buzgalommal ígérkezik megfelelni. Miután az alföldi tanító egylet, az alapnevelők országos egylete és a népnevelők pesti egylete közlönyé­nek választotta a lapot, anyagi és szellemi felvi­rágzásán nem kételkedhetünk Előfizetési dij egy évre 4 ft, félévre 2 ft. Szerkesztő és kiadó­hiva­tal : kecskeméti­ utcza 5. sz. — Aigner és Rautman buzgó pesti könyvkereskedők­­­elesebb magyar könyvek jegyzékét bocsátották közre az iro­dalom minden ágából. A nevezett c­ég ajánlko­zik továbbá honi és külföld lapokra és folyóira­tokra az előfizetést eszközöli.

Next