Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-02 / 1. szám
1. szám. Szombat, január 7-kán, 1969. 70. évi folyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 írt. 3 hónapra ...................................6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. N. em. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 2.1869. Tegnap, mint újév napján, több miniszter s a magánosok hosszú sora kereste föl Deák Ferenczet; dél felé pedig gr. Szapáry Antal vezetése alatt az országos Deák-párt központi bizottsága tisztelgett nála testületileg, hogy újabban is jelét adja azon baráti szeretetnek s mély tiszteletnek, melyet a párt tagjai vezérük iránt éreztek és éreznek, s hogy egyúttal boldog újévet kívánjon. Gr. Szapáry Antal bizottsági elnök, körülbelül e szavakat intézte Deákhoz : „ Tisztelt hazánkfia ! Mint az országos Deákpárt központi bizottságának tagjai jövünk hozzád, boldog újévet kivánni. Kettő az, mi bennünket hozzád vezetett: először benső érzelmünk , személyes tiszteletünk, hozzád való ragaszkodásunk és hazánk iránti nagy érdemeid ; másodszor, hogy egy a mi politikai elvünk, nézetünk és czélunk s mindnyájan azon meggyőződésben vagyunk, hogy Magyarország jövendője csakis úgy lesz biztosítva, ha a pragmatica sanctió által letett alapon önállóságunk és függetlenségünk föntartása mellett, szabadelvű irányban haladunk. A mint a nap fényes sugarainak éltető melege mindenkire hat, úgy hatott személyed is ránk elveink érvényesítésének, a létrehozott eredmény kivívásának nehéz munkájában. Tartson meg a jó Isten hazánknak, és tarts meg te is bennünket barátságodban.“ (Lelkes éljenzés.) Deák Ferencz erre, észrevehetőleg meghatott hangon és szokott egyszerűségével ilyformán válaszolt : „Tisztelt barátaim! Fogadjátok mindenekelőtt szives köszönetemet barátságtokért és minden jókivánataitokért !" Tartson meg az Isten titeket is egészségben, boldogságban és békében, hogy a haza közjaváért tovább is együttműködhessünk. Sértenélek benneteket, hogy ha a lefolyt dolgokról szólanék, hisz velem együtt és én veletek együtt tettük azt, amit lehetett, egymásnak bókolni pedig a politikai téren nem fogunk. Mindannak, mi a jövőt illeti, gyökere a múltban van, s miután meggyőződtünk arról, hogy csak ez után lehet az ország javát előmozdítani s talán a hazát megmenteni, amig e meggyőződésünk tart, ugyanazon ösvényt is fogjuk követni. E meggyőződés fönáll nálatok és nálam, s igy a dolog politikai oldalára nézve mást nem felelhetek, mint hogy maradjunk a régiek, munkálkodjunk együtt, összetartólag a haza javára. Az Isten áldjon meg benneteket'?*' (Hosszan tartó, viharos éljenzés.) A bizottsági tagok ezután Szentiványi Károlynak, a volt képviselőház közbecsülésben álló elnökének, üdvözlésére siettek. A hétszemélyes táblának mint semmitőszéknek, mai napon Zsivora György hétszemélynek az elnöklete alatt tartott ülésében felvétetett Heidenwirth Simsonnak — Aneisz Áron ellen a „Pester Lloyd“ 1868. évi aug. 8-ai számában megjelent nyilatkozat miatt indított sajtóügye, az elutasított magánvádló panasza folytán, melyben a hétszemélyes tábla, az ügy érdemébe nem bocsátkozhatván, a semmiségi panaszt mint alaptalant, visszautasította. Ugyanekkor tárgyaltatott Koltay Jakab magánvádlónak Korn Lajos Bertrand elleni sajtóügye az elmarasztalt vádlott semmiségi panasza következtében , melyben Korn Lajos semmiségi panasza hasonlag elvettetett. tosan ismertethetjük.E beszéd olvasására eszünkbe jutott, hogy az a boldog ember, ki felett emlékbeszédet leyális ellenfele tart.Ajánljuk minden Deák-párti képviselőnek,hogy terjeszsze választói közt a balközép vezérének beszédét. Azon ellenfél testimoniuma ez, ki az igazságot nem rendeli alá kicsinyes pártérdekeknek, ki logikáját s dialectikáját nem arra használja, hogy az elvitázhatlan tényeket hamis világítással mutassa be; ki a helyes dolgokat helytelen praemissákkal, a helyes praemissákat ferdített consequentiákkal gyanúsítja ; ki egyszerre vet számot helyzetével, aspirátóival és lelkiismeretével. El kell ismernünk, hogy oly éles cáfolatot, oly erélyes rendreutasítást, mint Ghyczy minden szavából hideg szellő gyanánt éri Jókait és Tiszát legutóbbi nyilatkozataikért, a mi oldalunkról nem kaptak a vice-vezérek. Régen megszoktuk már, hogy a bihari rodomontádokra Komáromból jó a mérséklet, hogy a siklósi választókerület poeticus politikusának acentiáit Komáromból igazítják helyre, de eddig csak a mérséklet szava, a számító ellensúlyozás volt, ami ezúttal kíméletlen kiderítése és elismerése sok tagadott igazságnak, és valóságos zuhany a balközépi eszmékkel forrongó agyakra. Kettő az, ami vezéreszmeként vonul végig Ghyczy Kálmán beszédén, s e kettő belső öszszefüggésben van egymással: az első azon tény, hogy a baloldal vezére a Deák-párti sarkelveket soha, egész hosszú beszédében egyetlen szóval sem támadja meg : csak mellékes körülményeket, módozatokat, eljárást stb. Mindazon sarkalatos baloldali elveket és u. n. programmot , melyeket különben is a bihari levegő növel nagyra, illetőleg fúj fel, nélkülözzük a beszédben. A másik az, ami tengelye az egész beszédnek, hogy a baloldalra, mint ellenzékre, szükség volt; de egy szóval sem vindkálja magának a vezér, hogy pártja politikai párt lett volna, nem csak pusztán oly ellenzék, mely „szükséges a parlamentek gépezetében, mint az ellensúlyozó nyomaték az órában.“ Ezért mondja is, hogy „habár minden állásban lehet ügy- és hazaszeretettel hasznosan szolgálni az országot, de lehetett az ellenzéki padokról is.“ És mondja ezt „mindazokat egybevéve,amit az elmúlt országgyűlésről jelentésképen elsorolt. Lehet, hogy e beszédre még bővebben viszszatérünk. Ezúttal csak ismertetni van szándékunkban. Bekezdésében mindjárt a következőket mondja, melyek igen hathatós ellenképét képezik az ismert baloldali declamatióknak: „Most, három év elteltével, törvényesen koronázott király ül Magyarország királyi székén ; Magyarországnak alkotmánya van, felelős minisztériuma vezeti kormányzatát, országgyűlése alkotja a törvényeket, Magyarország nem tartománya többé az osztrák császárságnak ; a kibékült Horvátország, a Magyarországgal egyesült Erdély, viszszaléptek a magyar birodalom kapcsolatába; az országgyűlés állapítja meg az ország költségvetését, és szavazza meg évről-évre az adót; a sajtó a törvény oltalma alatt áll, szabadon választott törvényes tisztviselők és képviselőtestületek igazgatják a törvényhatóságokat; haladás, élénkebb mozgalom tapasztalható az ország számos vidékein, a társulatok, ipar és kereskedés terein.“ Tessék ezzel összehasonlítani Kossuth Lajos legújabb levelét ! Ezt mondja egy oly ember, ki mint ellenzéki pártvezér, végig ott küzdött az országgyűlésen, s a gyűlés legcompetensebb bíróinak egyike. Az ellenkezőt állítja Kossuth Lajos, kit — de nem mondjuk, hogy a „M. Ujság“on s a „Hon“-on kívül kik informálnak. Ily vívmányokkal szemben azt hiszi Ghyczy Kálmán , méltán kérdezhetik választói, hogy hát ő mégis miért tartozott az ellenzékhez ? S erre azt feleli: mivel „számos nagyfontosságú törvények az ellenzéknek is egyenes hozzájárulásával, sőt részben általa lényegesen javítva, alkottattak “ Ezután sorra veszi Ghyczy Kálmán az országgyűlés műveit, és azon részeket igyekszik kimutatni, melyeknek létrehozásában az ellenzéknek is van érdeme. Távol legyen tőlünk vele, modorával és hangjával szemben ez érdemes kisebbíteni. Ghyczy, Nyáry, Várady mindig tevékeny tagjai voltak az osztályoknak és bizottságoknak, tevékeny és tehetséges tagjai ismereteiknek, tapasztalataiknak és buzgalmuknak kétségkívül sok hasznát vették az osztályülésekben és bizottsági tanácskozásokban. Hogy a nyílt ülésben mindaz, ami létrejött, náluk nélkül is létrejött volna, az nem másít a dolgon. Fölemlíti a czímkérdést is, melyre „kifogás alig tehető.“ Ő a maga részéről correct kifejezésnek a „monarchia“ szót ismeri csak,ide—úgymond : „Magyarország állatai létének ez európai diplomata körében ily alakban történő ezen elismertetése is mindenesetre nagyfontosságú, Magyarországra nézve előnyös politikai tény. Lehet, így folytatja, s hiszem is, hogy e czímváltozás iránt már korábban is történtek ő Felsége és a minisztériumok között tárgyalások és megállapodások, lehet, hogy ekképen az ellenzéknek említett föllépése csak egy csepp volt a csordultig már teljes pohárban, de ez esetben is, az események chronológiai rendje legalább ezt bizonyítja, az ellenzék kérdéses föllépése volt épt ra-on csepp, mely bármi tekintetből még szükséges volt arra, hogy a víz a pohárból le is csorduljon, s e nélkül az, én úgy hiszem, ez ideig legalább alig csordult volna ki. A quotát súlyosnak tartja ugyan, és sérelmesnek azt, hogy Magyarország ezen költségeket mások belegyezésével, és nem maga állapítja meg, de — úgymond — pénzügyi szempontokból nem merem állítani, hogy a magyar korona országai a delegációk által eddig megállapított összegeknél kevesebbel, legalábbsokkal kevesebbel beérhetnék, ha kizárólag saját hadseregük s diplomatiai képviseletük lenne is,s az igazság érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni azt is, hogy ezen költségek megszavazását illetőleg eddigelé a birodalmi tanács delegációja ellen panasz nem emelhető, mert az ezen költségeknek nem öregbítésére, hanem tetemes leszállítására eddig mindig következetesen törekedett. Az államadósság kérdését másképen kívánta volna megoldani, s az általa képzelt mód s a mostani megoldást összehasonlítva, azt mondja, hogy „Így, ahogy van, a megállapított államadóssági évi járulék időjártával,a nemzet anya” Ghyczy Kálmán beszéde választóihoz. A „Hazánk“ s a „Hon“ egy napon közük Ghyczy Kálmánnak választóihoz tartottbeszédét. Sajnáljuk, hogy e beszédet csak kivona