Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-02 / 5541. szám

e­ n. Választás! mozgalmak. Gorove István keresk. miniszternek a polg. lövöldében 1869-ki jan. 31-én vá­lasztóihoz tartott beszéde : Tisztelt polgártársaim ! Többször volt alkal­mam önök közt, t. polgártársaim, fölszólalni, de az elérzékenyülés e nemét, melyben most va­g­yok, nem tapasztaltam soha. Engedjék meg,­ogy ennek okát adjam. Tisztelt választóim háromszor fordultak bizal­mukkal felém, háromszor ruházták már a kép­ ut­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. E­lőfizetési Az Egész évre...........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................................12 „ Negyed évre..............................................................................6 „ Egy hóra..............................................................................2 „ A „Pesti Napló® kiadó­ hivatala. Pest, febr. 1. 1869. Verébvadászat. a. 1. A miniszterelnök újhelyi beszédé­nek mesteri sikerültéről s horderejéről mi, midőn azt először olvastuk el, azonnal meg voltunk győződve; de ha kételked­tünk volna is, meggyőzne arról utólag a baloldali szónoklatok és hirlapok szűnni nem akaró ingerültsége, melylyel újra és újra különféle változatokban arra vála­szolni, azt commentálni, kiforgatni, mé­lyen találó életeit s paraboláit — retour­­chaise képen visszafordítani, és a nevető­ket a maguk részére nyerni arczuk ve­rejtékével igyekeznek. De úgy látszik, különösen megirigyelték a miniszterel­nöktől a ma tudvalevőleg lelőtt verebeket; legalább nem múlik el tőlünk egyetlen ellenzéki vezérczikk sem, melyben tömén­­telen puskaport el ne lődöznének a többi, tudniillik az elrepült nyolcz veréb után, oly irgalmatlan humorral, mely a legbohó­­czabb kedély­ét is sirásra fakasztja. Tisz­telt barátunk Várady Gábor is, az erdős Máramarosban nem találva érdemes a vadat, előrántá nem gyorsan hordó gyatya, de nagy horderejű percussiós pus­káját a sokat megénekelt mythosi nyolcz veréb ellen, és ugyancsak hajt rájuk, a „Hazánk“ lapályain. Igen, azok a verebek! Hogyan is le­het ily drasticus, a a­mi még roszabb, igen­­ népszerű, a legegyügyübb embert is a dolgok állásáról villámszerűleg felvi­lágosító tréfát űzni azon komoly ellenzék komoly program­jával, mely abban áll: a fennálló alkotmányos állapotot alkotmá­nyos úton, alkotmányos eszközökkel for­gatni föl­ és aztán helyébe állítani a per­sonal uniót, (de ugyan minek ?) kettős külügygyel, két külön hadsereggel, és az ebből kétszerkettő négy következés­kép folyó — adócsökkenéssel, közterhek reductiójával! Mindig azzal rágalmazza a „P. Napló® a baloldalt, hogy nincs programúja. Hát ez nem programús? Sőt — arra a kér­désre, hogy az ellenzék e programúját képes-e a mostani ellenzék keresztülvinni ? Várady határozottan igennel is felel, mert hiszen „midőn a miniszterelnök pro­gramújának létesítéséről volt szó, Bécs­­ben és másutt ugyanazt állították, a­mit ő most állít, hogy lehetetlen.“ Ők veretnek! Tehát abból, mert vala­mi lehetőt valaki lehetlennek mondott, és az még­is meglett — logikailag az kö­vetkezik, hogy mindez, a­mit lehetlen­nek tart a judiciosus elfogulatlan férfiak végtelen nagy száma — m­i­n­d­e­n le­hető, és nincs lehetetlenség! No de miért volna az, a­mit az ellenzék akar, lehetetlen? „Avagy — ezt kérdi Várady Gábor — nagyobb itt volna-e gróf Andrássy és Ghyczy-Tisza mi­nis­zterium között, mint volt az 1861-ki Schmerling-féle provisorius kormány és gróf Andrássy minisztériuma között? — Vagy tán nagyobb ugrás igényeltetnék az 1867 : XII. t. cz.-ről az ellenzéki javas­latra (melyikre??) mint minő igényelte­tek az októberi diplomáról vagy épen a februári pátensről az 1867. XII. t.-czre ?“ Ezt kérdi Várady G. E kérdésre, mely azon felfogásból in­dul ki, hogy a politika tulajdonkép gym­­naetika, s a nemzetélet fejlődése ugrások­ból áll, azt feleli Várady úrnak a tegnapi nap története, hogy 1849-től az októberi diplomáig 11, az októberi diplomától hat, a februári pátenstől öt év folyt le — az 1867-ki egyezkedési alap elfogadásáig. Most ez utólag ugrásnak látszk ugyan de azon évek folyamában azt nagyon is unalmas, lassú, gyakran kétségbeejtő, és veszélyesen válságos fejlődésnek ta­pasztaltuk és sínylettük. Tehát hogy most oly gyorsan történjék egy ugrás a baloldalra­­— mint azt a baloldal remélni, hinni, s még inkább elhitetni szeretné — ez a történetet észlelő államférfiu agyába nem férhető ábránd. De nem is azon körülmény itt a döntő, várjon mily nagy ugrást és milyen gyor­san hajlandó-e tenni, s milyet bír meg — a­nélkül, hogy nyakát törné — az osz­trák-magyar monarchia, hanem az a kér­dés, hogy mi kényszeríti ezen ugrásra. Ugyanis a közt, a­mit Andrássy akart, s lehetetlennek mondtak Bécsben (?) és a között, a mit a baloldal hihetőleg s sejthe­tőig akar — roppant különbség van. A mit Andrássy akart, azt akarta nemcsak a Deák-párt, azt akarta az égés, nemzet kivétel nélkül. És azon rendszernek meg­szüntetés­ét,melyet az Andrássy programm­­jának elfogadásával eo ipso meg kelle szün­tetni, követelte az egész monarchia, kö­vetelte legfőkép Magyarország, az összes lakosság egytől egyig — még a mai bal, balabb s szélső bal is. Az azonban, a­mit a baloldal akar — az egyrészt nem is világos sokak előtt, a­mennyiben pedig talán megértetik, a nemzet csak egy kis töredékének óhaj­tása. És azon rendszer, az 1867-ki egyez­mény , melyet a baloldal megszüntetni akar, azon rendszer az ország legna­gyobb, s minden tekintetben legtekinté­lyesebb részének akaratával, közremű­ködésével jött létre, azon rendszert az ország túlnyomó többsége nemcsak hogy feláldoztatni nem akarja, sőt önfeláldozás­sal védi, abban megnyugvását, s az or­szág boldogabb jövőjének alapját látja; és ugyanazon rendszer a Lajthán túli né­pek túlnyomó majoritása előtt, ámbár azt hiszik, hogy az Magyarországot tú­lnyomó kedvezményekben részesítő, minden esetre acceptusabb, mint a baloldal látható czél­­ja, s a baloldal gyanakodással, sőt ellen­szenvekkel találkozik a népek ezen nagy többségénél, és közönynyel a többinél. Ez a különbség. Midőn — továbbá — arról volt szó: vájjon felhagyjon-e az ausztriai kormány unificáló rendszerével? vagy pedig az 1861-diki feliratokban végre felismert, s a húsvéti czikk által bővebben kifejtett egyezkedési fonalakat felfogja-e? akkor a felhagyandó rendszer ellenében állott egy positiv programm, a históriai jog, és an­nak hátterében egy egész nemzet, most azonban mi áll .az 1867:XII.t.sz. ellenében? egy kis ellenzék, mely positiv alapot nem nyújt; de nem is nyújt semmit, csak ta­gad; mely követel, de nem enged; mely kér és remél; de nem egyezkedik. Már most tessék megítélni, váljon egy ugrás az 1867-ki alapról — a baloldalra, nem valós gos salto mortale volna,-e? egy ugrás a megmérhetetlen űrbe? és vájjon komolyan illik-e és lehet-e azt vitatni, hogy a fölség, ki elfogadta a Deák-párt programmját, s kinevezte az Andrássy­­miniszteriumot — épen úgy elfogadandja a baloldal programmját, s kinevezendi a Tisza-Ghyczy minisztériumot. Óh azok a verebek!! viselőséget érdemtelen személyemre. Lehetlen épen e pillanatban meg nem emlékeznem, hogy midőn az 1861-ki országgyűlés végét érte, s én önök között azon küzdés után — mely a haza alkotmányának védelmére lefolyt — megjelen­tem , nem mutathattam föl egyebet, mint azt, hogy elvbarátaimmal együtt megtettem min­dent, mit a legjobb szándék és akarat tenni ké­pes volt. (Úgy van!) Isten eredményt nem jut­tatott akkor nekünk, mintha azt akarta volna követelni, hogy czélunk nagyságához képest az eddiginél még nagyobb kitartást, küzdést fejt­sünk ki. És önök­­, polgártársaim, méltányolták a hazafias szándékot, nem rótták föl nekünk, hogy eredményt nem voltunk képesek fölmu­tatni. Lehetetlenséggel állottunk szemközt, és önök a gondviselés jóságára s a jövőre bízták a kielégítő sikert. És ismét szomorú néhány év következett ez időszakra. Jött az utolsó ország­gyűlés, és ennek befejezése után állok itt újra­­. választóim előtt. 1861-ben tágítani nem lehetett, mert ekkor merev ellenzéssel állottunk szemközt, az utolsó országgyűlésen készséget találtunk arra, hogy jogaink elismertessenek. Mit mondottak volna önök t, polgártársaim, kik 1861-ben hazafi nyu­galommal fogadták azt, hogy képviselőik törek­­v­ései sikert nem arathattak, ha önök előtt most megjelenve azt mondanám, hogy a békülésre nyújtott jobbot visszautasítottuk, és a hazát a pangás, zsibbadás , elszegényedés ösvényén hagytuk. (Tetszés.) És ha magamhoz e kérdést intézem, és ha ép e pillanatban is nyilatkozott helyeslést hallani szerencsém van, lehetetlen azon megnyugvást nem találnám magamban, hogy polgári kötelességemet úgy 1861-ben, mint 1865­ és 1868-ban híven teljesítettem­ (Éljen ! Igaz!) Sok, igen sok az, a­mit egy nemzet képvise­lőitől s kormányától jogosan vár, a mi körülmé­nyeink közt több, mint bárhol máshol. Nem a mi hibánk, nem a törvényhozásé, nem a kor­mányé, ha annyi nem teljesített feladattal áll szemközt, a messze múltnak maradványai ezek, de a­ki azt hiszi, hogy ugyanakkor, midőn az alapok lerakatnak, lehet­ teljesíteni az építkezést, földíszíteni a ház belsejét és külsejét, az többet kíván, ,mint a­mit emberi erő teljesíthet. (Úgy van ! Éljen!) Természetesnek találom a türelmetlenséget a nemzet nagyságának és boldogságának minél gyorsabb elérése végett, de ha e nagyságot egy-két rövid év fáradalmai alatt megszerezni lehetne, sőt ha azt bármily üdvös néhány tör­­vénynyel meghódítani lehetne, históriai csodát kellene akkor teremteni, minek példáját mi most élő emberiség nem ismerjük. Ki kell azt küzdeni, kitartással megnyerni, munkával épí­teni, és hazafi erényekkel megérzeni. (Éljenzés!) Nem hiába mondták az ősök — oly régi e köz­mondás, mint a világtörténelem maga, hogy „nem nagyobb dicsőség valamit kivívni, mint a kiví­­vottat megtartani.“ Én t. polgártársaim nem jöttem, hogy védelmezzem magamat azon vádak irányában, melyek egy részről elle­­nünk emeltetnek, (felkiáltás : nincs is rá szük­ség) arra sem fogok kiterjeszkedni, hogy mo­solygó képet állítsak önök elé a haza jövőjéről, de az én egy iránt legismeretesb meggyőződésem késztet szót emelni, hogy óvakodjanak koc­káz­­tatni azt, a­mit az utolsó országgyűlés kivívott (hosszas éljenzés.) A­mit egy a tapasztalások ál­tal nem támogatott vagy át nem gondolt politi­ka rövid­ időn el­veszthet,jól tudjuk, az évek hosz­­szú sora u tán századok sem szerelhetik, vissza. (Úgy van !) És mégis uraim, ha valaki azt mondaná, hogy a nemzet egyedüli feladata csak az, hogy meg­őrizze mindazt,amit kivivatott és ne tegyen egye­bet, nem írnám­ alá” soha. — Nekünk a hala­dás ösvényén kell járnánk, azért kérem ne értsen­ félre senki, midőn először a mellett emel­tem szót, hogy őrizzük meg azt, a­mit kivív­tunk , mert nyíltan s politikai hitvallásomul mondom ki azt, hogy mindenben, mi a törvény­­hozás asztalára kerül, én igenis a haladás eszmé­jét vallom magaménak s ezek ösvényén járni el vagyok tökélve. (Éljenzés.) Tisztelt polgártársaim ! vannak körünkben többen, kiket az eddigi alkalmakkal közöttünk szemlélni a sors és idők mostoh­asága nem enge­dett ; értem a mi izraelita testvéreinket, kikre nézve a kivívott országgyűlési eredmények le­hetővé tették, hogy a politikai jogok egyenlősé­gét megnyerhessék. (Lelkes éljenzés.) — Egy­hangúlag, egy szívvel, egy lélekkel adatott meg a politikai jogegyenlőség nekik. — (Úgy van !) Vannak t. polgártársaim, kik az érdemet e rész­ben — ha érdemnek lehet mondani azt, midőn valah­l kötelességét teljesiti (viharos éljenzés) van­nak, kik ez érdemet kizárólagosan csak né­melyeknek tulajdonítják. — Nem érdem ez uraim a czivilisatio, a haladás, az emberi nem erkölcsi fejlődésének következménye, mely későn bár és szánakozva a késedelmen, de teljesíteni igyeke­zett azt, mit az ősök elmulasztottak. (Úgy van!) De ha ez tisztán polgári kötelesség teljesítése, meg lehet talán említeni és ezt­­. polgártársaim közül sokan talán tudni is fogják, hogy voltak közöttünk többen, kik gyermekkori pályájuk óta feladatuknak tartották küzdeni e­­jogegyen­lőség mellett. — (Viharos felkiáltás : Éljen Go­rove !) Voltak idők — én még akkor igen fiatal vol­tam — midőn szót emelni a legegyszerűbb re­formkérdések mellett nem volt oly könnyű do­log, mint most az alkotmányt megtámadni (igaz) haza­fiúi érdemeket sárral dobálni, kormányt gúnyolni. (Éljenzés!) Ez időkben azt hirdetni : tegyük egyenlőkké egymás között a hon polgá­rait, ten­j­ezszük ki az alkotmány jótéteményeit mindenkire, annyit tett, mint magát a hatalom által megbélyegeztetni, mint magát üldözésnek ki­tenni. És mivel ezekről szólunk, engedjék meg, hogy saját életemből is idézzek valamit. A negyvenes évek kezdetén sajtó útján né­hány kérdést akartam tárgyalni, melyek az al­kotmány javítását ezérozták; az akkori körülmé­nyek szerint, hogy csak napvilágot Láthasson munkálatom a lehető legóvatosabban, és mégis két év kellett hozzá hogy megmozdítva mindent, e munkálat a közönség kezébe kerülhetett. (Hosz­­szas éljenzés !) Nem csak azért hozom ezt fel­­ polgártársaim, mi nehéz idők voltak azok, mi­dőn minden ilyszerű munkának a censura olló­ján kelle keresztül vitetni, de azért is, hogy em­lékezzünk vissza, mi nehéz volt akkor a leg­egyszerűbb reformkérdéseket tárgyalni , annál­­ inkább életbe léptetni. Mindez idők isten­nek hála, elmúltak és körültekintve magunk körül, azt kérdhetem van-e ma véleménysza­badság, mely törvény és alkotmány felett nyilat­­­kozhatik ? és oly nehéz-e a reformkérdéseket érlelni, vagy talán keresztül vinni mint valaha ? De én tisztelt választóim nem akarok párhuza­mokat húzni múlt és jelen között, véletlen hosz­­szúra kellene nyúlni igy előadásomnak s rövi­den csak arra szorítkozom, hogy a lefolyt or­szággyűlésnek ily eredményei nélkül nem vol­nánk ma e teremben s közöttünk egyetértésben nem volnának izraelita testvéreink, hogy gon­doskodhassunk az eszközökről, melyekkel ki­fejtsük a haladás terén mindazt, mit legközelebb megnyertünk. (Éljenzés.) Nem szólok arról sem, mi az, mit most már kivívnunk hatalmunk­ban van, de visszatérek beszédem kezdetére, hogy önök szíves körében ezúttal a legérzéke­­nyültebb lelki állapotban találom magamat. Önök szívesek engem a képviselői pályára most már a 4-ik ízben kitűzni, legyenek szíve­sek ezért legmélyebben érzett hálám kifejezését fogadni.­­ Én személyemre nézve ebben nem csak azt tekintem, hogy polgári kötelességeim teljesítésére nekem továbbra is alkalmat akar­nak adni, de engedjék hogy feltalálhassam ben­ne azt is, hogy önök úgy, mint lelkiismeretem igazságot adnak nekem a múltra nézve, (úgy van! Éljen!) hogy felmentenek azon vádaktól, melyekkel elvtársaimmal engem is a közvéle­ménynek­­ mondjuk egy része sújtani akarna (Közbeszólás , de igazságtalanul!). És ne adja isten uraim hogy a história szá­munkra egy fekete lapot tartson fenn azért,mert nem voltunk elég határozottak megőrizni azt, a­mit kivívtunk és nem voltunk elég értelmesek tovább építeni azon, mit megalapítottunk. És ha van valami tanulság­­ polgártársaim a magyar nemzet számára a történelemben, úgy a leggyászosabb tanulság az, miként az egyenet­lenség az, mely e nemzeten legtöbb sebet ütött Uraim fájni kellene mindenki szivének, ha az egyetértés lehetlenné válnék e hazában, de ha mégis igy lenne, akkor tegyük kötelességünk­ké az összetartást . Mi kik a 67-ki vívmá­nyoknak eszközlői vagyunk, a haza szent nevé­ben tartsunk össze , határozottan , férfiasan. (Éljenzés.) Nehéz volt kivívni azt, mit megnyertünk fe­lülről, nehéz volt kivívni szomszédaink irányá­ban, meglehet nehéz is lesz megtartani itt benn a hazában, — de ha a história csakugyan fog szólani rólunk, jegyezze fel azt, hogy voltak e hazának számtalan fiai, a­kik az alkotmányt meg tudták menteni felülről, meg tudták mente­ni kívülről, és elvégre meg tudták menteni be­lülről. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) rendezésében és alkotmányos szervezkedésünk további kérdéseinek megoldásában, ha e tör­­vényczikk biztosítva van, ellent en ez alap bon­­togatása ziláltságot, összeütközést, zavart idéz elő, s mig egyfelől fölbátoritja a dualismus el­lenségeit, a centralistákat és foederalistákat s kétes jövőnek teszi ki hazánkat szemben az eu­rópai eseményekkel, addig másfelől megakadá­lyozza anyagi fejlődésünket, elriasztja a befoly­ni kezdő idegen tőkepénzt, a régi szomorú tes­­pedésbe ejti iparunkat, kereskedelmünket, mi­nek súlyát leginkább Pest fogja érezni. A kiegyezés alapját a XIL törvényczikket vé­deni kell s nem eltörölni vagy revideálni. Revi­­sióra azon törvényczikkeknek van szüksége , melyek ellenkeznek az 1848-ks alkotmány de­­mocraticus szellemével. A jövő törvényhozás előtt az alap megbontásának veszélyes munkája helyett mind az anyagi, mind a szellemi téren a feladatok egész halmaza áll. Ily megoldandó kérdések a felsőház, a megyék, a községek ren­dezése s revisiója a választó törvénynek, mely még előjogokat hagyott fenn. Ki kell képez­nünk honvédségünket, rendezni az egyházi kér­dést, javítani adórendszerünk hiányait, megálla­­ptani az állami számvitel és államháztartás el­lenőrzésének leghelyesebb módját, létesíteni a gyors és jó igazságszolgáltatást, ezzel s más rendszabályokkal erősíteni hitelünket, emelni a közoktatást, biztosítani az alkotmányos, de eré­­nyes közigazgatást, kiépíteni kőutaink­, vaspá­­gáink­ és csatornáinkat, korszerű ipar és keres­kedelmi törvényt alkotni, szóval meg kell olda­nunk egy csoport kérdést, melyeket egyaránt sürgetnek egy rendezett állam kívánalmai s a valódi democráfia érdekei. „Képviselőjelöltünk a fejlődés és haladás kérdéseinek megoldására ajánlja fel programm­­jában munkásságát és szabadelvű szellemben. „Az ország java s a valódi democratia nevé­ben szólítjuk fel polgártársainkat képviselője­löltünk programmja körül csoportosulni. „Igyekezzenek e programmot terjeszteni, mi­nél több hívet szerezni a benn kifejtett elvek­nek, el nem mulasztani a választó­jegyek kivé­telét s pontosan megjelenni a választás napján, hogy kivívhassuk pártunk diadalát! „A jövő omaggyűlés épen oly nagyfontos­­ságú lesz Magyarország jövőjére nézve, mint volt az 1867-iki. Emez alapot teremte­t, aman­nak meg kell védeni az alapot és kifejteni. „Mérséklet és erély, barafiság és becsület lel­kesítse pártunkat Éljen Szentkirályi Mór, a pest-józsefvárosi kerület képviselőjelöltje!“ Kelt Pesten, jan. 24-én 1869. A Szentkirályi-párt ideigl. bizottságé 26-5541 Hedd február 2. 1869 20 évi folyam* Szerkesztési iroda: Úri utca» 6. azim. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmenetlen levelek csak ismert keinktől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek:­­ Hirdetmények díja: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva • Félévre......................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás külünküldéseért fel Kifizetés havopkint . . 30 kr. hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. A pest-józsefvárosi deákpárti válasz­tóknak ma tartott bizottsági ülésében a következő felhivás fogadtatott el és bo­­csátatott ki. „A pest-józsefvárosi kerület Deák-pártjának ideiglenes bizottsága, mely a jövő országgyű­lésre Szentkirályi Mórt tűzte ki képviselőjelöl­tül, f. hó 18-án ülést tartván, Szentkirályi Mór programmja felolvastatott s lelkesült tetszéssel fogadtatott. Az erre hozott határozat értelmében, ime szét­­küldjük e programmot, és felszólítjuk választó­polgártársainkat Szentkirályi neve és program­ja körül csoportosulni. Szentkirályi Mór egyike azon régi bajnokok­nak, kik 1848. előtt is kiváló szerepet játszot­tak azon kettős küzdelemben, mely az alkot­mány védelmével és a reformok megindításával előkészítette Magyarország újjászületését Szó­noki tehetségéről, különösen törvényhozói kitű­nő képességéről, bizonyságot tesznek az ország- és megyegyűlések évkönyvei. Neki köszönhet legtöbbet e korszakban a városok ügye, a ma­gyarországi városi polgárság, a magyar democ­ratia e kiváló tényezője, melynek legfáradhatla­­nabb előharczosa volt. „Midőn Szentkirályit 1865-ben pest-józsefvá­rosi kerületünk képviselőjének választotta, mint egy a hála adóját fizette le, s ő ezen örökre em­lékezetes országgyűlésen, programmjához hi­ven, munkás részt vett a kiegyezés, az 1867-ki XII. törvényczikk alkotásában. E törvényczikk e tény volt az, mely­ visszaállitotta az alkotmányt kiegyenlítette a százados viszályt az uralkodó ház többi országaival, egyszóval igazságos, mél­tányos s a létező viszonyok közt egyedül lehet­séges alapot teremtett hazánk és nemzetiségünk fejlődésének, melyet nem csekély veszélyek fe­nyegetnek. S ime azon rövid idő alatt a szellemi és anyagi fejlődés mily örvendetes nyomait lát­juk hazánkban, kivált fővárosunkban, hol a vállalkozó szellem új lendületet nyert, az ipar­és kereskedelem fejlődésének indult, s új kere­­setforrások nyíltak. Az ellenzék ez alap ellen intézi támadásait s az 1867-ki XII. törvényez­ők eltörlését vagy revisióját tette majdnem kizáró feladatává, bár sem czélszerübbel, sem kivihetőbbel nem tudja pótolni. Békés fejlődés bizonyos állandó alapot kíván; képviselőjelöltünk ez alap megvédését ígéri; *­ mert csak úgy haladhatunk belügyeink ') Szentkirályi Mórnak „Nyílt Levél“ alakban ki-Kolozsvárt, 29. decz. Utolsó tudósításom óta történt egypár érde­kes mozzanat, az egyik B.­Hunyadon, a má­sik Küküllő vármegyében,a harmadik talán m­a fog történni Dézsen. B. Huttyad Kolozs megye egyik választóke­rületének Deákpárti választói elhatározták ma­gukban, hogy képviselőjüket Zeyk Károlyt körükbe meghívják a végett, hogy adjon szá­mot sáfárkodásáról . Zeyk Károly egész készséggel engedett a kívánságnak, mert hiszen sem múltjában sem jelenében nincs semmi tit­kolni való, s több elvrokoni kíséretében megje­lent B. Hunyadon. Zeyk Károly egyike a legrégibb erdélyi kép­viselőknek. Ő már 837-ben kolozsmegyei képvi­selő volt, s azóta folyvást bírja a megye bizal­mát s a mi több a Schmerling korszakában négy­szer választotta meg B. Hunyad, s ő a fennálló hatalommal szemben akkor is oltalmazta hazánk alkotmányos szabadságát, függetlenségét és te­rületi épségét, a­midőn többen a jelenlegi balol­dali hősök közül, részint hivatalt vállaltak, ré­szint még koruknál fogva voltak képtelenek használni. Azonban a baloldal itteni vezére és hívei elvei következtében, sem politikai, sem családi pietást nem tekintve, elhatározták, hogy az ünnepélyt megzavarják, mert eredményre úgy sem juthat­nak Zeyk Károlylyal szemben, miután megvá­lasztatása bizonyos. Ennek következtében a baloldaliak megkísér­tették az ünnepélyt megzavarni, betolakodtak a gyűlésbe, de teljes fiaskót csináltak, mert Zeyk Károly számot ad­t a sáfárkodásáról, az teljes méltánylással találkozott, s egy Deákpárti gyű­lésben a képviselőség újbóli elvállalására felszó­­líttatott. Küküllő megyének a lefolyt országgyűlésen volt egy Deákpárti,és egy baloldali képviselője s miután a megyének a központtól távol fekvő választói Deákpártiak, természetesen a baloldal azt óhajtotta, hogy a két képviselő egy helyi és egyszerre választassák meg, mert igy a távol lakó Deákpárti választók helyett biztos lett vol­na a balpárt győzelme. Azonban a bizottmány többsége nem téveszt­ve a választók érdekeit, két választó kerületet határozott s igy Küküllő megyében egyik kerü­letben a régi Deákpárti képviselő megválaszta­tása bizonyos — megmarad-e a másik kerület­ben a baloldali képviselő nem tudom, de gyaní­tom, hogy meg. Végre tudatnom kell, hogy a baloldal itteni tevékeny cortesét T.Ll. tegnap várták ide s amint mondják, ma estvére megy Doésre, s ott a balol­dali emberek, kik igen kevés számmal vannak fáklyás zenével akarják fogadni. B. Szolnokban egyelőre két fiatal embert lép­tetett fel a baloldal, de a­mint látszik nem azért, hogy azok maradjanak a jelöltek, hanem hogy egy pár a Királyhágón túl ne talán keresztül vonuló baloldali notabilitásnak helye legyen, adott a hozzánk beküldött kissé terjedelmes prog­rammját — mihelyt közlendőink nagyobb halmaza megengedi, egész tartalma szerint fogjuk közölni. Szerk.

Next