Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-05 / 5543. szám

28-5543 Péntek febrü£ 5. 1809 20. évi folyam. Szerkesztési iroda : Őri utcza 6. szám. II. em­elet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a'&srkesztiséghez intézői dS.­­100913 I Ueraienteth­i: levelek cs&k ismert k­eiekt&ljjgpggiil­atoak el. iv . KlaUd-Mtatál: Feruncziesc tere T. széni földízint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfig­etési pénz, kiadUU körüli panaszos, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ RÉGGE­LI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helybeli­ házhoz hordva ! Félévre...................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az­ esti kiadlás Ieiib­rnküléseirt felül fizetés dr.vankint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt­ tér s 1 hasábos petit­sor 26 uj kr. V­ Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 18151) dik évi for/fm­ára. E­lőfizetési ára. Egész évre..........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................................12 fí Negyed évre......................................................................... 6 Egy hóra......................................................................... 2 „ A „Pesti Napló“ kiadó­ hivatala. Pest, febr. 4. 1860 Még egy szó a választások előtt. (4*2.) A miniszterelnök választóihoz in­tézett beszéde, mely diplomatiai mély­sége, messzelátása mellett politikai hely­zetünket magyarhoz illő őszinteséggel constatálja, s mely a legtisztább hazafiai és államférfiui önérzetnek határozott ki­fejezéséül tekinthető, oly összezárólag ha­tott e beszéd által minden tekintetben alaposan megc­áfolt, s határozatlan és czéltalan politikája világos kimutatásával lefegyverett ellenzéki balközépre, misze­rint Ludvigh úr, a külföldről oly avatat­lanul s tán akarata ellen is reactionárius szellemben kotynyeleskedő levelezője a „Hon“-nak, nem átallá a gyanusítás fegy­verét használva állítani, hogy a mi kor­mányunk a korteskedés legimmorálisabb neméhez, pártjának hivatal ál­tali megvesztegetéséhez folya­modik. Ezen nevetséges ráfogásnak még volna némi értelme, ha úgy fejezendő ki magát, hogy kormányunk ne«-. .. «-.no­n »portj­át. —­nmire épen nixscs szüksége, — hanem az ellenzéki párt embereit akarja hivata­lok által megvesztegetni, magához csá­bítani. A tévedőknek ily utáni megtérítése sem volna ugyan valami nagy bűn, s vajmi sok aspiráns elfogadná azt közö­lök ; de épen abban rejlik kormányunk főereje, mondhatjuk, er­külcsi fensége és büszkesége, hogy ily oktalan korteske­dést nem űz, s nem is szorult arra, hogy az ellenzék kisebb táborában keressen magának újabb támaszokat, a­mint hogy ezeket hivatalokkal lekenyerezni soha nem is kisérte meg. A meg nem vesztegethető és semmiféle kitüntetés által el nem tántorítható wa­shingtoni jellemek példány képe, Deák Ferencztől száz meg száz irányadó taná­csot kértek és kérnek a választásokra nézve; ő azonban, a­nélkül, hogy e rész­­ben erőszakolt befolyást, bármily pressiót akarna gyakorolni, mindenkit saját meg­győződése követésére utasít. És így tesz­nek a néppel közelebbi érintkezésben álló megyei tisztviselők is többnyire. Ámde épen maga az ellenzék kortes­kedik, tiltott, immorális eszközökkel, mi­dőn a tudatlan, vagy balul informált né­pet azzal ámítja, miként a jobboldali Deákpárt országszerte már­is kisebbség­ben van, és hogy az ellenzék kormányra jutása bizonyos. Vannak többen, kik nyilván azzal biz­tatják s akarják tévútra vezetni a válasz­tókat, miszerint ha az e­lenzéki balközép többségivel az országgyűlésen leszavazza, s helyéből kiszorítja, a jobboldali kor­mányt , a közös minisztériumot, a közös ügyeket tárgyaló delegációkat a­onnal eltörlik, s lesz egészen ön­magában álló magyar minisztérium, egészen ön­magá­ban álló magyar pénz-, h­adü­gy és hon­védsereg, a dohány monopólium, acélt, bé­­lyeg azonnal eltöröltetik, s a közteher­viselés minden tekintetben könnyebbit­­tetni fog. Mimi ez a jelen pillanatban, a fegyve­res béke idejének várpontján csak csalé­­kony álomkép azok elő­l, kik ál­ásunkat és vis­zonyainkat mély­ebben ismerik, s kik agyréme­k, utópiák helyett a lehető, ki­vihető valódisághoz raga­szkodnak. Még azon esetben is, ha az ellen­ék kormányra találna vergődni, a f­önebbi szépen hangzó c­ábos ígéreteket nem volna képes egyhamar valósítani azon tor tr­­o.­ult akadályok miatt, melyek tit­kos rugóit mus­slani kormányunk legjob­ban ismeri, s melyek elhárítását, lassan­­kénti legyőzését egyedül ő és épen nem az ellenzéki párt képes biztos sikerrel eszközölni. Jelen kormányunknak épen az a főérdeme , hogy higgadt bölcs tapinta­tával eltalálta­ azon középutat, mely az ország jólétét illetőleg annyira kívánatossá vált kiegyezést a jog és törvény alapján lehetővé tette, s melynek üdvös eredmé­nyeit maguk az ellenzék főbb emberei is nyíltan elismerik és méltányolják. Nem említve az ellenzék egyik vezére, Ghyczy Kálmán Komáromban tartott számadó beszédének bevezetését, melyet a miniszterelnök is dicsőült aty­jától örök­lött elméssége találós villámai közt visz­­hangoztatott, geniális philippidájában,­­­­elég legyen a legolvasottabb ellenzéki napilap szerkesztője, Jókai Mórnak az utóbbi országgyűlés vívmányairól tett resuméját fölemlítenünk: „Önkormányzatunkat visszanyertük — úgymond ő — megyéink helyreáditvák ; országunk területe ki van egészítve; Er­­délylyeli uniónk megerősü­lt; Horvátor­szággal kibékültünk; vasutaink legszíik­-v —r - ^ * * * * *a—/ L . S terxik ismét visszanyerték hazájukat; a polgári jog a hon minden lakosára ki van terjesztve ; a népnevelés ügye orszá­gossá lett; sajtónk szabad; az úrbéri szolgálatok utolsó maradványa is el van törölve; a vallás-egyenlőség egy nagy lépést tett előre; a király és királyné régi törvények eddig nem teljesített kívánatai szerint, fővárosunkat saját feje­delmi fővárosukká emelték, és a mi leg­drágább kincsünk, is mimét kezünkbe kap­tuk az elvesztett jog legnagyobbikát, a honvédelem fegyv­erét. “ A „Hon“ egyik főmunkatársa, Mocsáry Lajos pedig így szólott ugyanod : „Magyarország hatalmas parliament­­tel telr, van szólásszabadság, sajtószabad­ság; az udvar a legjobb indulattal vi­seltetik hozzánk, nemzeti szellemben tár­salog ; a külföldről csak úgy ömlik a sok péniz; a magyar államférfiak nagy befolyással bírnak az egész külföldi po­litikára; — a külföld elismeri Magyar­­ország önállását és hízeleg neki.“ Ennyi s­z jóság és áldás mellett mi hát az ő bajuk ? — Semmi! De csak hogy mondjanak valamit, s legyen némi látsza­­tos alapja viszketeg ellenzéki szerepük­nek, Jókai — az Isten tudja miért — a delegátió és a közös minisztérium eltör­lését kívánja, holott épen ezen gyakor­lati fontosságú intézmény sikert felmu­tatható s mind a két félt kielégítő műkö­dése által lehetett az általa elésorolt üd­vös eredményeket kivivni, a mint hogy ezt a miniszterelnök választóihoz intézett döntő beszédében napnál világosabban bebizonyítá. Mocsárynak csupán egy baja és szel­d fájdalma van­ , ő ugyanis a törvényes ga­­rantiák hiányát emlegeti, holott h­a mel­lőzzük is a királyi eskü szentségét, a par­­liamentáris felelősség s e mellett az ön­álló magyar hadsereg, talán csak nyom valamit a törvényes biztosíték mérlegén. — De azért csak opponáljunk minden áron, s ha lehet üssük ki újabbkori hon­szerző­i(visszaszerző) vezéreinket a nye­regből . A szélső bal szokott naiv modorában legalább az újabban helyreállított alkot­mány egész épületét roszalja s földig le­rombolni kívánja, egyre azt kiáltozván, hogy a gyönge alapú épület mint, a li­pótvárosi tem­lom kxipja, beszakadással fenyeget; de azért, mégis bátran be­megy e roskadozó­­?! hajlékba én sze­ret annak szépen fölteritett asztalához ülni, sőt még álomra is nyugodtan hajtja épü­­lő fejét ez összomlással fenyegető letben. Ámde a fortésos balközép sokkal po­litikusabb , madhatnék furfangosabb, hogy sem így vitatkoznék, de csak félig­­meddig roszalla a jobboldali párt alkot­mányépületét,­­ sőt, mint fölebb láttuk, más oldalról a Igszelt dicséretekkel hal­mozza el, eléggé erősnek, korszerű, csiz­nos, ízletes stylnek találja azt, de még­sem egészen kgyelmesnek s tiszta ma­gyar építészeti rodormnak. Mondjuk ki azgazat, a balközép vágy­társi irigy szemmel tekint a Deák-An­­drássy-párt mederművére, a jobboldal józan politikájának czélhoz vezető sikerére, s minden lehető elkövet, hogy az épület hiányainak feljadtása s teljes betetőzése érdemét s dicsőségét kicsikarja a jobbol­dal kezéből s magának tulajdonítsa el , mi méltányos s lovagias eljárásnak nem tekinthető, s választóink belátásán, józan értelmiségén s lazafias jellemén meg is fog az törni. Ludvigh uz anonnan a már szépen fel­épült, de azért tökéletes népkormányzat­tal még sem biró kis Belgiumból könnyen beszélhet a mi épitőmestereinkhez, kik még folyvást sok akadály leküzdésével kénytelenek küzdeni, míg nagy munkáju­kat teljesen bevégezhetik, és midőn a „Hon”-ban edző hivatalvágygyal vádolja minisztereinket, s azt veti szemökre, hogy oly erősen ragaszkodnak tárczáikhoz, mi­ket ő a távolban oly könnyedén szeretne kezeikből kicsikarni most még kor­mányra képtelen pártja részére, a leg­igaztalanabb eljárást követi el. Miniszterink jól s okosan teszik azt, hogy erősen ragaszkodnak tárczáikhoz, s nem akarják átengedni azoknak, kik, ha kormányra vergődnének föl, még most egy hajszálnyival sem volnának képesek többet és jobbat a nép javára ki­vinni mint ők, sőt a közdolgok rendes folyamának megzavarása által még azt ~ ” « i • 1 *♦ delemmel, finom tapintato­s öntagadással kieszközölni, létrehozni képesek voltak. A mi minisztereink soha nem keresték, ambiálták hivatalaikat, a körülmények, a közviszonyok kedvezőbb fordulata emelte őket oda, magasztos hivatásuk va­­­lódi helyére; ők minden időben ellenzői voltak a rész, fonák kormányzatnak, s már eddig elő is példásan taiússták azt, hogy jobban, okosabban, több sikerrel és tartósabban tudnak kormányozni, mint valamennyi elődeik az újabb századok­ban. És ha már a hon javáért — de bi­zony nem ár a saját anyagi érdekekért — föláldozták független állásukat, mint út­­törő egyengető vezérek annyit dolgoztak, fáradtak, nem csupán a fejedelem és nem­zet, de a különféle fajú és vallású népek s társországok közti kölcsönös bizalom s egyenjogúság helyreállításában, a lerom­bolt 1848-ks alkotmánynak ily szilárd alapra fektetett újjá­építésében, s a gya­núsítások miatt a tudatlan és elcsábított nép egy része előtt még népszerűségüket is koczkára tették; valóban nem volna jó dolguk, nem volna erős jellemök, ha minden ok nélkül elhagyva a tért, ki­engednék kezeikből ragadtatni a kor­mány-gyeplőt azok által, kik haszonta­lan és czéltalan ellenzésükkel csak zsib­­basztólag s gaz­dag hatottak munkálódá­­sukra. Azon — úgy látszik — tendentiosus hír­ter­jesztésnek, hogy­­ honvédfelszerelés, ruházat stb. minden nyilvános, vagy bárminő hir­detés nélkül, kéz alatt, még pedig külföldieknek ki­adatott volna, mint ma egészen megbiztható kut­­forrásból értesültük, merő valótlanság és rosz­­afearatú ráfogás.­­- Még semmi kiadva nincsen, s minden előleges közhírré tétel és szabad aján­latok versenye utj­n fog kiadatni. Zsidó congressus XIV. ülése. Pesten, febr. 3-aig. Elnök: Wahm­ann Mór. Az ülés tovább folyamában a községi javas­lat mellett több© szót emeltek , névszerint: Dr. Hofmeister, Haussig Lipót, a javaslat ellen pedig Horovitz S­­Marosvásárhelyt Schlesin­ger Fülöp, Kirz­a St­ás, Steinber­ger Ábrahám és Frankl Lobi. Holländer Leo beszédében az orthod­oxok el­járását jellemzi,­­ a baloldalon rendkívüli zajt idézett elő, az elük többeket a baloldalról rend­­reutasít, a nagy úr közepette sokan a balolda­liak közöl a teret elhagyják. Dr. Zipser besédében a haladást gyönyörűen fejtegeti, gyakran zajos éljenzéssel félbesza­kítják, rendkívül érdekes beszédére, ha terünk engedni fogja, mi visszakérünk. Választási mozgalmak. A megyékben és városokban és székekben ekkorig megalakult Deák-párti bizottmányok 1. elnökei,avagy alelnökei bizalommal felkeretnek, szíveskedjenek a kerületeikben eddig felállított pártjelöltjeink hiteles névsorát a párt központ­jának (úri utcza Deák-kör) minél előbb bekül­deni. Pesten, febr. 4-én 1868. Királyi Pál, bizottm. jegyző. Pest, febr. 4. A Szentkirályi-párt nagy bi­zottsága ma esti 5 órakor tartott ülésében elha­tározta, hogy jövő vasárnap d. e. 9 órakor a párt közgyűlést tartana a nemzeti lovardában. Szentkirályi Mórt fel fogják szólítani, hogy e közgyűlésen megjelenjen, s választói előtt programmját bővebben is kifejtse. K­olozsvár, febr. 2-án, Kolozs megye alsó kerületében tegnap meg­tartatott azon képviselőválasztási értekezlet, melyről közelebbről említést tettem. Az értekezlet nem volt kirekesztőig Deák­­pártiakból] alakulva, de mégis a Deák-párt volt nagy többségben. A tanácskozás d. e. 11 órakor kezdődött, s általános fölkiáltással Biró Pál, törvényszéki főbíró, választatott elnökké. Leg­első kérdés volt : Deák-párti jelöltet akar-e a conferenczia vagy ellenzékit? Pár ellenzéki szó­nok szót emelt ugyan, de a nagy többség csak­hamar elhatározta, miszerint Deák-párti képvi­selőjelöltet óhajt. Ezután, bár a baloldal részéről megemlíttetett gr. K­a­r­a­c­s­a­i Sándor n­eve, de csakhamar abban történt a megállapodás, hogy azon kerü­let képviselőjelöltje, H­o­s­z­t József román hon­fitársunk legyen?, ki az 1865-ki­­országgyűlé­sen is képviselte ugyanezen kerületet. Ezen kerületben sem a mérsékelt alkot­á­nyos román, sem a Deák-pártnak, egymástól hatekég pártolta, simul, a­mint történt is, a győzelem biztos. Ennélfogva a mocsi választókerületben meg fognak hiúsulni mind a baloldal, mind a daco­­román párt törekvései, tehát méltán örvendünk egy óra alatt a legszebb egyetértésben fe­­íyt mocsi értekezletnek. Felső-Fejérnek az 1866-ks országgyűlésen egyik képviselője t. i. Do­m­o­k­o­s László Deák­párti volt, a másik t. i. ifj. gr. Bethlen Gá­bor baloldali. Amaz a belső választókerületből, ez a külsőből volt választva, ki fog a belső ke­rületben megválasztatni, nem tudom, de eddig­­eté csak Deák-párti jelöltről van szó. A külső kerületben azonban igen hihető, hogy nem fog gr. Bethlen Gábor megválasztatni, a helyette Deák-párti képviselő lesz, hogy ki , azt később tudatom. Úgy látszik maga Bethlen Gábor is sejditi, mert tegnap óta azon hir kereng, hogy nevezett gróf úr, Doboka megyében keres magának helyet. A tordai Deák-pártnak febr. 4. lesz gyűlése s e gyűlésen fog hihetőleg Tisza Lászlóval szem­ben, mint a Deák-párt jelöltje, Kasza Dániel nagy­enyedi ref. tanár felállittatni. is Sok minden felét beszélnek a tordai baloldal korteskedése külömböző nemeiről, de részem­ről nem óhajtom a hireket regisztrálni, majd ha tényekkel szolgálhatok, azokat meg fogom írni. .. Most még csak annyi a tény, miszerint a tor­­c­sa­ megyei Deák-kör a fegyelemnek semmi oly nemét fel nem állította szabályaiban, mely a lelkiismeret, és meggyőződés szabadságával tá­volról is ellenkeznék; míg a baloldali clubb sza­bályai, párt­fegyelem ürügye alatt, oly pontokat is foglalnak magukban, melyek többre kötelezik a tagokat mint a mennyi a gondolkodás, szólás szabadságával és a politikai jogok független gyakoro­ htatásával összefér. Székesfehérvár, febr. 2. Városunk józan és mérsékelt része végre be­látván, hogy Schwarz Gyula és pártvezéreinek izgatásait tovább is tétlenül idézni haza elleni bűn volna, elhatározta, hogy tekintélyes párttá fog tömörülni. A szabadelvű alkotmányos pártnak rendszeres megalakulása a jan. 31-én tartott közgyűlésben történt meg ; elnökül Zsom­bor­y Ede a városi közügyek régi bajnoka, ki­­tűnő szónok és a Deák-párt rendíthetlen híve, alelnökül idősb Námesy Ferencz, jegyzékül J­u­r­a­s­z­e­k Ferencz és F­­ 1tt­e­r Béla ügyvé­dek választattak; alakíttatott továbbá egy 36 tagú igazgató tanács. A választások után Zsömböry Ede a gyűlést lelkes beszéddel nyitotta meg, melyben a meggyőződés melege a költöiség zo­­mánczával párosult, melyben a tömegesen meg­jelent párttagokat lelkesedésre, kitartásra és egyetértésre buzdította ; következett a pártpro­gramra elfogadása, melynek összevont tartalma következő. Az 1867-ki alap elfogadása, és a belügyekben haladás a legszabadelvűbb irányban. A követválasztást illetőleg az igazgató tanács megbizatott, hogy magat mellé vévén egy 120 tagú bizottmányt, a jövő közgyűlésnek követje­löltet ajánljon. A követjelöltség tárgyalása végett a közgyűlés február 2-án tartatott meg. Ezen alkalommal mintegy 500—600 párttag jelent , meg, s az elnöknek azon kérdésére, hogy kit s óhajt a gyűlés követjelöltül, egyértelmű­leg és nagy lelkesedéssel K­u­t­i Márton felsővárosi plébános neve hangzott. Kuti Márton urat egy küldöttség azonnal a terembe hozta, hol azon­­jelentése,hogy a jelöltséget elfogadja, kitörő és szűnni nem akaró éljenekkel és tapsokkal fo­gadtatott. Kuti Márton urat, mint a köztisztelet emberét, mint jó hazafit, jeles szónokot, és a jó­zan szabadelvűség és katholikus autonómia buzgó támogatóját ismerjük, és azért megvá­lasztatását az országra nézve nagy nyereségnek tartjuk. Lelkészi hivatását tekintvén kezdetben vonakodott a jelöltséget elfogadni, de végre en­gedett a közóhó­nak, mely elhatározását, tekint­­i városunkban a közbizalmat bíró egyének hiányát, és a választók egy részének a rendsze­res izgatás által történt félrevezetését, pártunkra nézve megbecsülhetlen nyereménynek, részéről pedig a hazának hozott áldozatnak tartjuk. Ha a tegnapi nyilvánult lelkesedést és egyetértést kitartás és fáradhatlan tevékenység követendi, úgy a siker biztosítva van. ú­­j­ m. Nagy-Somkut,jan. 27. Kővár vidékének január 25-én s a következő napjain évnegyedes közgyűlése első alkapitány P­a­p­p József elnöklete alatt tartatott meg. A gyűlés megnyitásakor az elnöklő alkapi­­tány beszédében előadó, hogy a személyeskedés­től óvakodva, szólanának a tárgyakhoz; a kö­zelebbi országgyűlés által hozott s szentesített törvények kihirdetésén kívü­l kebli dolgok, fel­sőbb rendeletek fognak tárgyaltatni, ha a kihir­detendő törvények nem lennének kielégítők, remélhetni, hogy a jövő országgyűlés azokat módosítandja. A megnyitó beszéd után a másod alkapitány visszautassa az elnöki beszéd azon kitételeit, hogy a vidék népe az alkotmányos életbe nem lévén újoncz, a személyeskedéstőli óval­odási intés felesleges, és nem korszerű, a szentesített törvények itt a vita tárgyát nem képezik, és ezek csak kihirdetést várnak. Ezek után felolvastatott Uj­falusi Mik­lós Szathmár megye főispánjának távirdai tu­dósítása, hogy a jelen gyűlésen részt nem veend­ő úgy egy levele, melyben reményét fejezi ki, hogy az egybeolvadt testet a kormány nem fogja egymástól elválasztani; az előbbi táv­irdai tudósítás a­mennyire a kedélyeket le­hangoló, a reményt s visszatérést ígérő sorok annyira felvillanyozák a kedélyeket. Ezután olvastatott a megye állapotáról, tudó­sítása az első alkapitánynak, melyből kiemelen­sileg 884 intéztetett el — elnökileg pedig 2004 — A fogházban a typhus kiütött, s 44 fegyencz közül 22 jön beteg, 3 elhalt, de a törvényszék rendelkezése következtében a fegyenczeknek az uj megyeházábani elszállítása által a vésznek eleje vézetett. A vidékben az egészségi állapot örvendetes, a vagyon s közbiztonság kielégítő, az utóbbi évnegyedben két gyilkossági eseten kívül semmi se merült fel. A szentesített törvények kihirdettetvén, hatá­rozatiig kimondatott, hogy jövőre már a jegy­zőkönyvek két nyelven fognak szerkesztőink M­e­d­á­n Endre a nemzetiségi törvényekre vonatkozólag kinyilatkoztatá, hogy jegyzőköny­vileg kifejeztetni kívánja, hogy azt tisztelettelje­sen fogadják, de kielégítőnek nem találja, mert nincs az egyenlőség s testvériség alapjára fektet­ve : az Erdély uniójára néze pedig, hogy Erdély saját országgyűlésén az iránt hallgattatnék ki. Pap Sándor számvevő az indítványhoz csat­lakozva, egy küldöttséget javall kineveztetni, egy felirat szerkesztésére, s a felirat pártolására minden megye kéretnék fel. S. S. a Medán javaslatát oly módosítással pár­told, hogy a nemzeti kívánalmak idő szerint fognak helyeseltetni — az Erdély iránti kívá­nalmat nem látja korszerűnek, mert az már bevégzett tény. Katonai, ellene mondott, mert nem látja a közgyűlést illetékesnek s figyelmeztetett a kellemetlen következésekre. Még többen nyilat­koztak, egynek az uzsoratörvény nem tetszett, másik az indítvány mellett, másik ellene emel­tek szót, azonban a kérdést az elnöki megnyitó­­beszéd idézte elő, végezetül a jegyzőkönyvbe egyszerűleg az igtattatott be, hogy reméli a vi­dék közönsége, miszerint idővel a nemzetiségi kérdés szélesebb alapra fog fektettetni. Több miniszteri intézvény olvastatott s ezek végrehajtása el is rendeltetett. Másnap a jegyzőkönyv hitelesítésekor az előbbi napi események útban előtérbe léptek, azonban a jegyző által nagy szakavatottsággal szerkesztett jegyzőkönyv fogadtatott el. Azután kebli dolgok intéztettek el a legjobb egyetértéssel és csak a munkaváltság idézett elő egy kis vitát, mert a számvevő meg akarta a közönséget rendkívüli vagyonosságáról győzni és a megváltási díj 1 frt20kr, 1 ft 50 krra emel­tetett. Harmadnap a törvényszéki tevékenységi ki­mutatás olvastatott fel, melyből feltűnt, hogy polgári ügyekben 5, fenyitó ügyekbe 4, a telek­könyvnél 15, árvás ügyekben 9 hátralék mu­tatkozott a múlt év végével. Kővár vidéke az egyetértés hona volt s ki­vívta 848 előtt az akkori kormány méltó meg­elégedését, az utóbbi év is ezt tanusstá, mert a kormány élén érdektelen és szeplőtlen jellemű férfiú állott, a hivatalnokok vállvetve teljesíték kötelességeket, személyeskedésük a provisorium alatt voltak , de azokat a rendetlen eljárás idézte elő, azonban be kell vallanunk, hogy némely elfogult érdekek kezdenek mutatkozni, és félhetni, hogy ha azok előtérbe lépnek, újra a pártoskodás fog diadalmaskodni, mi a leg­szerencsétlenebb eshetőségeket idézheti elő. Dr. Kohut Sándort szintén a többségi javaslat mellett szól, beszédében különösen a kisebbségi javaslat azon pontját támadja meg, mely a rabbik állását fenyegeti. Ülés vége 2 órakor, legközelebbi ülés holnap d. e. 9. órakor.

Next