Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)

1869-02-01 / 25. szám

illőnek tartják a jobboldali nézetű községtago­­­kat most hivatali igérés, majd fenyegetés, szóval a pressiók nem épen illemes nemei által a ma­guk, illetőleg főnökük , mint aspiráns követ részére elkötelezni; ezen körülmények utalása folytán idején látta a jobboldali párt is szervez­kedését megkezdeni. E czélra Papp Imrét el­nöknek, jegyzőnek pedig Bakos Ambrust megvá­lasztván, mellé választmányt alakított. Mely ebbeli rendelkezésnek első hirére, a ter­mészeténél, képzettségénél és jól értett hazafias kötelességénél fogva csakis a Deák-párttal tart­ható községünk egyletei és egyesei csaknem általában és oly fényes sikerrel csatlakoztak pártunk sorához, mely nemcsak a többségre nyújt biztos kilátást, de arra is, hogy városunk az itt már több évek előtt is szomorú nyomokat hagyott bal-eszmék szülte pár­tra vallnak ország­szerte gorosz hitét ki fogja javítani. Addig is azonban urunk polgármester s uraink, nagyobb s kisebb magistratualista urak­ talán méltó volna önöknek észbe venniök, mikép azon évi fizetéseik, melyekből önök magukat s csa­ládjaikat föntartják, nem annyira az önök által fegyelmezett baloldali párt, mint a jobboldali községtagok contingensét is illető alapokból tel­nek ki, következőleg önök missiójával nem tud­juk összeegyeztetni azon intézkedést, melyet önök a jobboldali párt és tagjai ellen, fájdalom­­ hivatalos téren és ezek magán­ügyeiben is tanu­­sítni vállalkoztak. Hasonló alapon, sőt még inkább hiszszük, meg­várhatni főiskolánk igazgatóságától is azt, hogy legyen bátorsága elejét venni, illetőleg számon kérni az olynemű tüntetéseket, melyek köze­lebbi példányát az „önképző társulat“ czíme alatt Gubody Sándor, iskolai és egyházi főgondnok baloldali érdemeinek dicsőítésére készített mű­ben botránykoztatólag láttuk. Megengedjük, hogy ezen—csak csel útján lét­rehozhatott — tüntetés az illető igazgatóságnak sem találkozott tetszésével,sőt azt kötelessége sze­rint kárhoztatta is; de mi kik általában bármely politikai párt érdekében az iskola növendékei közti izgatást és izgatottságot a legveszélyesebb méte­lyek egyikének ismerjük azt kívánnánk,­hogy az iskola iránt érdeklődő,és ama tüntetés esete miatt aggodalomba ejtett úgy helybeli, mint vidéki szülök megnyugtatás­i tekintetéből mind a jö­vőre, mind a múltra nézve hatályos orvoslat al­kalmaztassák, s annak módozata — ép úgy, mint az arra alapot nyújtott tüntetéssel történt —a sajtó utján is tudomásra hozassék. M­u­r­á­n­y, jan. 24. Gömör megye felső járá­­sában a panszlávok eddigi elnevezésüket, a bal­párt köpönyegét teríték magukra. E,—vagy ki­­lenczven egyénből álló — fractio, melynek na­gyobb részét a nagy-rőczei városi biró K Gy.mint követjelölt, itallal volt szerencs megnyerni a nagy-rőczei városi csőcselékből, minden módon igyekszik pártját szaporítani, de hasztalan ! mert mi Deák -pártiak egyesült akarattal (Jolsva, Pelsőcz, Csetnek, Rőcze fele polgársága és értel­misége, Garam, Murány) szeretett és érdem -­koszorúzott volt követünket, Szentiványi Ká­rolyt ismét megválasztaniuk. Nagy szerepet játszik fönérintett hurbanista követjelölt kortesei közt a nagy­ rőczei pánszláv gymnasialis tanári kar is, tanítványaival szövet­kezve. Nem gondolják meg a zavarban halászni akaró, s a haza ifjúságát rontó, mindent, a­mi magyar és szent, az igaz honfi előtt gyűlölő tanár urak, hogy biz, jó falatjaik nagyobb részt ma­gyar emberek ’alapítványaiból jőnek. Szép ki­látása volna édes hazánknak ily emberek kor­mánya és protectiója alatt! Külföld. (Görögország elhatáro­­zása; a burgosi esemény; Dumas fils igazolása; Carl Russel III. e pi­si­k­­­áj­a; a pápa, mint művész, Olasz­ország.) A berlini keresztes újság egy félénk sürgönye azt hirli, hogy athéni sürgönyök sze­rint a hellén kormány engedett a conferentia határozatainak. A keresztes újság orosz-görög sympathiáknak hódol, azért kedvező hítét a legnagyobb elővigyázattal registráljuk. Párisi és bécsi hírek ellenkezőleg azt mondják, hogy nem várható, mikel az athéni kabinet elfogad­ná a hatalmasságok declaratióját. A hatalmas­ságok most azon eshetőségre igyekeznek meg­­állapodásra jutni, ha a görög kormány csak­ugyan elfordul a hatalmasságoktól. A megálla­podás abban áll, hogy Görögország a pos­ta elle­ni háborújában magára hagyandó. A „Patrie“ írja: „Athéni magán-informátiók szerint De­li­­­a­n­n­i­s és társai, a Párisból érkezett hírek folytán egy minisztertanácsban fölajánlották le­mondásukat a királynak. Belátják, hogy a hel­lén kormány nehezen húzhat ujjat a hatalmas­ságokkal, de nem hiszik, hogy nekik szabadna ez ügyben határozni. Ők minde kol az actió politikáját követték, az ellenkező politikát má­soknak akarják átengedni­. D­e 1­i­­­a­n­n­i­s kabi­­netjének elbocsátása csak növelte a zavart Athénben, és senki sem sejti a végleges elhatá­rozást akár az új kabinet, akár a conferentia határozatai tekintetében . E híreket azzal egé­szítjük ki, hogy Párisban a napokban azon hír volt elterjedve, hogy Athénben kiütött a forra­dalom,és hogy a franczia és angol hajók legény­sége partra szállott, földjei védelmére Ezen, a helyzet illustratiójára szolgáló hírek­­ után fölemlítjük azon tényleges adatokat, me­lyek rendelkezésünkre állnak. Ezek szerint W­alewsky gróf csütörtökön, január 28-kán érkezett Athénbe; a franczia követség még az nap átadta a conferentia declaratióját a hollen kormánynak, és a feleletre nyolcz napi határ­időt tűzött. A burgosi kormányzó meggyilkolá­sáról a következőket írja a ,,Liberté „Azon perezben, a­melyben G­ut­u­ri­e­z de Castro, Burgos polgári kormányzója, a székes­egyház egyik oltárfülkéjébe lépett, hogy a leletet föl­­vegye, egy csapat fanatikus férfi késekkel neki­rontott. Vad ordítás között megragadták, földre rántották, és néhány perc­ múlva a boldogtalan ember egy formátlan, véres, föl nem ismerhető holttetem volt. A kormányzót kísérő titkár Csak nagy ügygyel-bajjal tudott hasonló társtól me­nekülni. A fanatikus tömeg üldözőbe vette az utczákon, és mindenütt borzadályt keltettek.“ A franczia törvényhozó­ test csütörtöki ülé­sében Dumas fils igazoltatott, mint nismesi képviselő. Jules Favre a kormány be­avatkozását hevesen támadta meg. Az igazolás után Dumas letette az esküt. Carl Russel egy újabb nyílt levelet intézett Chichester Fortescue, az írországi miniszterhez. A nyílt levél 76 lapnyi röpirattá tömörül, mely a két elsővel együtt az ír államegyház reformjá­val foglalkozik. Mindenik levélben más-más né­zet nyer kifejezést; az utolsó az államegyház el­törlésének elvén alapszik. A „Cras“ római levelezője írja, hogy a pápa a mentanai győzeelm dicsőítésére emléket akar fölállítaná E végből Leonardi, római szob­rász nyert megbízást egy óriás emlékszobor elké­szítésére. A pápa maga készítette a tervet. Az eszme a machabeusok második könyvéből van merítve, a­hol Jeremiás arany kardot ad Judá­­nak az Isten ellenségeinek megsemmisítésére. A szent atya Jeremiás helyébe Petrust tette, a­ki egy pápai katonának kézbesíti az arany kardot. Az olaszországi malom­adó-ügy befejeztetett, azon intézkedéssel, melylyel Cadorna tábor­noktól megvonatott eddigi fölhatalmazása a nyugalom helyreállítására vonatkozólag. Parma, Bologna és Reggio tartományokban helyreállott a nyugalom. Victor Emanuel király jan. 30-án Nápolyba utazott. TÁRCZA: Néhány szó a pesti népszínház ügy­ében. Ha valamely eszmét a kor szelleme megérlelt, csak idő kérdése lehet annak megtestesülése. Ily, a korszellem által megérlelt eszme Pesten egy népszínház létesítése, mely hogy eddig is már tényleg nem lépett életbe, csak a múlt idők társadalmi viszonyai általános tespedésének ró­ható föl. Magyarország fővárosa, magyar népszínház nélkül! Nem is kell ezúttal a külföldet vennünk fel mértékül, hol az államszínházak mellett a leg­virágzóbb városi színházakat találjuk, hogy el­maradottságunk egész nagyságában tűnjék föl előttünk, csak szét kell néznünk a hazában s több vidéki várost fogunk látni, mely a nép­­szin-ügyet sokkal melegebben karolta fel, mint a főváros, mely tehát e téren általuk megelőztetett. Vidéki városaink nem csak ál­landó színházakat építenek, melyek a nem­zeti közszellem mind megannyi propagan­dái­ lesznek, m­s hanem tehetségükhöz képest anyagi s­egélylyel s gyámolítják a nemzeti előre­haladás ez intézeteit. S ezek a városok nem csak a világ-, de még sokszor az országos közforga­lom útjaitól is távol eső helyek pusztán csak saját társas viszonyaik mozgalmára, s szűk kö­rük igényei s életszükségletei kielégítésére szo­rítkoznak ! Ezek a városok adóssággal terhelten, jelentékenyebb jövedelmi források nélkül, tud­nak utat-módot találni nem csak színház léte­sítésére, de annak föntartására is! Sőt mit tett ezek egyike ? A mindinkább fölpezsdülő köz­szellem hangosan kiáltott a színügy felkarolásá­ért, de a város egészen tehetség hiányában volt; voltak azonban használatlan homokos terei, me­lyeket eladott, s lett nem­sokára állandó szín­háza, s a homoktérségek kizöldelltek a magán­ipar ápoló keze alatt. S mig a vidék ekként vetélkedve pártolja azon ügyet, mely egyszersmind a nemzeté, mit tesz addig az ország fővárosa? Összetett közzé­ szemléli e mozgalmakat, s kedélyes nyugalom­mal tek­int a kebelében levő nemzeti színházra s lelkiismeretét megnyugtatva véli, ha ez orszá­gosan subvencionált intézmény — bár az ő ér­demén kívül — föntartja magát. Pedig viszonyaink máris oly álláspontra ju­tottak, hogy a főváros továbbra egy népszínhá­zat nem nélkülözhet. Szeretünk beszélni Magyarország civilizatori missiójáról keleten s örömest halljuk, hogy ha­zánk a nyugati polgáriasodásnak kelet felé végső előfoka, mely kell egyszersmind, hogy támpontja legyen e polgáriasodás tovább-terjesztésének, de nem iparkodunk a nemzeti közszellem s művelt­ség belterjes emelése által ezen előfokot szilárdí­tani, hogy az valóban egy czél után törekvő, szerves működés támpontjává válhassék (—) Önérzettel beszélünk Pest emelkedése — s jö­vendőbeli nagyságáról, s hiszszük már is, hogy nem sokára pirulás nélkül léphet a többi euró­pai fővárosokkal sorompóba, pedig én Istenem, hol vagyunk meg ezek mögött! Ezekben a sok közmutató helyen kívül számos, s a színmű vál­fajai szerint különböző, színház áll a közönség rendelkezésére, addig fővárosunk közönségének szórakoztatására csak egyetlen intézet, a nemzeti színház áll nyitva, mely a műveltségi fokok s árnyalatok szerint különböző igényeknek meg­felelni egymagában természetesen nem képes. A művelt közönség csak segíthet magán, de szegé­nyebb osztályok előtt a színművészet, s igy a szórakozási idő hasznos eltölthetésének s az ér­telmi s­zedélyi művelődésnek útja el van zárva. Csodálkozhatunk-e aztán, ha a néposztályok a Volksängerek előadásai s a leggyalázatosabb lebujok draszicus elveiben keresnek maguknak kárpótlást ? pedig e néposztályok számra leg­nagyobbak. Mennyire érdekében állna tehát ezeket a népszínházi intézmény által, melyben olcsóbb s hasznosabb szórakozást lelhetnének, a megnyerni polgáriasodás s nemesebb kedvtöltés­nek. Minden, a­ki e tárgy fölött komolyan gon- Pest, febr. 1. K­ü­lönfélék. G­o­r­o­v­e István, keresk. miniszternek tegnapelőtt nyújtotta át a pesti zsidó beteg- és temetkezési egylet, a „Pool Ze­­dek“ elnöksége és bizottmánya azon díszes ok­mányt, mely a miniszternek az egylet tiszt, tag­jául való kineveztetéséről szól. A miniszter a tisztelgőknek magyarul és németül válaszol, és szívből jövő szavai — mint a „P. L.“ írja — any­­nyira szívhez szólottak, hogy több, eddig a Jó­­kai-párthoz tartozó bizottmányi tag föllelkesült és megí­rt. Az, „ifjúsági Deák-kör“ ügyében Ocsvay Árpád úr a következő sorok közzététe­­ére kérte föl lapunkat: „E lapokban már említ­ve volt, hogy a fővárosi ifjúság „Deák-kört“ szándékszik al­kítani, melynek czélja leend — elfogadva a mai közjogi alapot —• azon elveket, melyeket Deák Ferencz s a zászlóját követő

Next