Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-05 / 28. szám
Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ....................2 frt. 8 hónapra .......................... 6 , 6 hónapra .......................... . 12 „ Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint...............................30 kr. 20. szám. Péntek, február 5-kén 1809. 20. évi folyam. Szerkesztő iroda: Uri-utrm 6. sz. I. em. Az előfizetési- és hirdetmény-dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, február 5.1869. A „Hon“ tegnapi számából a pártsajtókezelés egyik gyöngyét kell kiemelnünk. A pestmegyei képviselő-választó kerületekről tudnillik szemlét közölvén, decretálja, hogy íme, a 10 pestmegyei kerületben csak két Deák-párti lézeng, a többi ellenjelölt nélküli solosänger. Csak Reviczkynek és Hudrányinak kegyelmezvén, a többit simpliciter nem-létezők gyanánt elhallgatja. Segítsünk rajta, s ha tán valóban nem tudná, tudja meg ezennel a következő tényállást: 1. Alsódabasi kerület: Halász Bódi és Bicskey Kálmán, mindkettő bal, miután Madas Károly visszalépett; 2. dunavecsei: Guthy Benő, Jankovics Miklós baloldaliak, Bernáth Lajos, jobboldali ellen; 3. szentendrei: Hadrányi Frigyes jobb-, gr. Ráday László baloldali; 4. monori: gr. Keglevich Béla bal-, gr. Te-eky Sándor, jobboldali ellen ; 5. gödöllőiben: Beniczky Ödön bal-, Beniczky Ferencz jobboldali ellen ; 6. duna-pataji: Ivánka Imre, Rákóczy János, baloldaliak; 7. keczeli: Reviczky István jobb-, Zlinszky György, baloldali; 8. ráczkevi: Nyáry Pál; 9. abonyiban : Máriássy Béla, baloldali; 10. váczi kerületben végre Drágfy S. bal-, Fáy Béla, jobboldali. E szerint nem kettő, hanem hat jobboldali jelölt van felszínen, amit a kedélyes „Hon“ kedélyes tudósítójának ezennel tudtára adni szerencsénk van. Hazai lapok. Jókai Mórnak a „Hon“-ban megjelent terézvárosi beszédét már tegnap akartuk kissé megvilágítani, de el kellett halasztanunk, nehogy igazságtalanul támadjuk meg az őszinteség ezen annyiszor félreértett apostolát. Jókai beszéde t. i. elejétől végig azon alapszik, hogy a Deák-párt őt forradalmi törekvésekkel vádolja ; mi pedig nem emlékeztünk sem a Deák-pártnak, sem a journalistikának olyatén nyilatkozatára, mely Jókait azzal vádolta volna, hogy „forradalmat akar.“ Hanem Jókai egy közkézen forgó röpiratra hivatkozik, melyben ily állítás foglaltatnék s ezzel hihetőleg a napokban több ízben emlitett „Jókai oder Gorové“ czimü röpiratot értette. Megszereztük tehát e röpiratot, s most már megítélhetjük Jókai panaszának értékét. E röpirat, mely a Terézváros zsidó választóihoz van intézve, ama kerület két jelöltjének személyes tulajdonai közt párhuzamot von, melyben szerzője elárulja, hogy sem Jókai, sem Gorové egyéniségét saját tapasztalásából nem ismeri ; fölötte magasztalja Jókai egyéni és írói tulajdonait, fölötte gáncsolja Gorové külmodorát, sőt e barátai által nem csak tisztelt, de szeretett jelöltnek még arczvonásainak merevségét is szemére veti. Mindezért, úgy hisszük, gáncscsal csak a Deák-párt, köszönettel pedig csak Jókai tartozik a röpirat ismeretlen szerzőjének. Hanem hát az irat további folyamában a szerző sokkal jobban értesültnek bizonyul az elveket, mint a személyeket illetőleg, s ez az, ami Jókainak nem tetszik. Kimondja, hogy azon sympathia szerint választani képviselőt, melyet a jelölt személyes modorával tőlünk kicsikart, politikai éretlenség és hazafias bűn volna, s ez az, amiről Jókai mondja, hogy nem tartja követésre méltónak, s hogy ő mindenféle személyeskedést kihagy a vitából. E röpirat figyelmezteti a választókat, hogy Jókai első beszédében szándékosan elhallgatta pártjának az egyezkedés lerombolására célzó programmját és belreformokról beszélt, holott, ha híres őszinteségének még csak árnyékát is meg akarja őrizni, be kellett volna vallani, hogy első feladatának a kiegyezkedés megváltoztatását, a delegációk és a közös minisztériumok megszüntetését kell ismernie. Ez az, amit Jókai denunciálásnak denunciál. Végre kimutatja a röpirat, hogy a kiegyezés újbóli megkezdése minő veszélyekkel jár , hogy a hazát az európai ingadozások közt az egész alkudozások ideje alatt zilált és zsibbadt állapotban tenné ki az ellenséges szomszédok szándékainak ; hogy a kereskedést és pénzügyi helyzetet az ily újbóli alkudozás a legrémitebb krisisekkel fenyegetné, s hogy végre e kockáztató politika, ha végczélja nem volna valósítható, könnyen oly állapothoz vezethetne, hol a nemzet csak az absolutizmus és a forradalom között választhatna. Ezekre mondja azután Jókai, hogy a Deákpárti szerző öt forradalmi szándékkal vádolja ; hogy a Deák-párti szerző azt állítja róla, miszerint „polgártársai szájából ki akarja venni a kenyeret;ahogy azt mondja, Jókai el akarja árulni a hazát az ellenségnek; hogy tűzbe, lángba akarja borítani a hazát; hogy forradalmat akar csinálni a király ellen. A dolog eléggé világos. Amit a röpirat mond, azt Jókai nem tudja megczáfolni. Jókai tehát mást mondat a szerzővel, amit aztán megczáfolni, sőt aljas denuntiatiónak declarálni igen könnyű. Mert ha én azt mondom a helységnek : „Ne válaszszátok ezt az embert éjjeliőrnek! Nem látjátok, hogy égő pipával jár a telt csűr körül? Nem látjátok, hogy épen az alacsony szalmafödél alatt gyújtja meg a gyufát, s hogy vigyázatlanságában könnyen fölgyujthatja a helységet, melyet őriznie kellene?“ —• és akkor ez az ember’ azzal lép elém, hogy „gyujtogatónak“ neveztem, akkor erre nem tudok mit felelni. Ami a beszéd többi részét illeti, úgy látszik, Jókai ékesen szóló nyelvét partiális szélhűdés érte, melynél fogva ezt a szót : „delegátió,“ már nem képes kiejteni. Igen furcsa dolog, mikor a baloldal ilyen kitűnősége, mint Jókai, sehogy sem vehető rá arra, hogy választói előtt pártjának programmját fejtegesse. E helyett ő beszél reformokról, ami még nem baj, de beszél róluk úgy, mintha azok képeznék a különbséget a Deák-párt és az ellenzék közt, ami pedig, gyengéden szólva, nem való. „Kívántuk, hogy béke idején a katona, mint honpolgár, hazájában szolgáljon.“ Hát a jobboldal mást kívánt ? „Mi sürgettük, hogy nyúljunk módszerekhez, melyek az ország financiáit az összeroskadástól megóvják.“ Hát a jobboldal mást akart ? Vagy tán a baloldal javasolta bankréttal óvnak meg országot az összeroskadástól ? „Mi kívántuk, hogy a municipális rendszer legyen valahára eligazítva.“ Hát a jobboldal mást kívánt ? De addig is, míg ez megtörténhetik, ki mondta ki, és ki védelmezte a coordinatio tanát ? És így megy ez tovább ad dulce infinitum. Sehol egy szó a delegátió megváltoztatásáról, a közös minisztérium megszüntetéséről, hanem a helyett oly reform-kérdések pengetése, melyekben jobb- és baloldal egyetértenek, csak azzal a különbséggel, hogy a jobboldal szerint ezek lesznek a jövő országgyűlés főteendői, míg a baloldal szerint csak akkor következhetnek, ha egy új egyezkedés sikerül, így fognak jobboldaliválasztókat, baloldali canditatusok számára. Megnyugodhatnánk az efféle beszédekben, mert joggal mondhatjuk, hogy ki így beszél, az, ha hű marad ezen elvekhez, csak jobboldali képviselő lehet. De Jókai múltja gyaníttatja velünk, hogy a kezek Ezsau kezei, de a hang Jákób hangja. Annyi szent, hogy ily módon Bónis is lehetett volna képviselő. De a Bónisok — úgy látszik — igen ritkák. A zsidó congressus XVIII. ülése. Pest, febr. 5. Elnök : Dr. Hirschler Ignácz. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Fischer Mór a geyringi hitközség részéről kölcsön tárgyában kérvényt nyújt be. Taussig Lipót a mohácsi izr. hitközség részéről iskolai segélyzés végett kérvényt nyújt be. Mindkettő az illető bizottsághoz utasíttatik. Napirenden levő iskolai bizottság javaslata mellett szól először is Morgenstern Mihály, marczali rabbi. Hosszas beszédében nem annyira a javaslathoz, mint inkább a vallási ügyekhez szól, miért is az elnök többszörösen a tárgyra figyelmezteti. Weisze Kálmán rabbi, a baloldal részéről emel utána szót. Fölemlíti, hogy a kiegyezés okvetlenül szükséges; ha ez nem jönne létre, úgy akkor jobb volna, ha szétoszlanának. Szónok a vallási ügyekről akar ezután beszélni, de elnök figyelmezteti a napirendre. Ezek után a baloldal részéről egy 38 tagú névaláírással benyújtott nyilatkozat olvastatik föl, melyben kijelentik, hogy a rágalmak s becsületsértések miatt az üléseken egyelőre részt nem vehetnek. Az elnök e nyilatkozatot egyenesen mint hazugságot, visszautasítja; az illető 38 nak azonban szabadságidőt ad. . Ezek után Hochmuth Ábrahám szól a többségi javaslat mellett. Bukarest, febr. 1-én. (Eredeti tudósítás.) A romániai miniszterváltozást Európa már régóta annak ismerte fel, ami valóban — t. i. valóságos komédiának. Aki a románok békeszeretetében bízik, bizonyára tévúton jár; a románok nem gondolkoznak s nem álmodoznak egyébről, mint a háborúról. Hogy a tavaszszal a harcz ki fog törni, arról egyetlen román sem kételkedik. A magyarok elleni gyűlölet naponkint öregbedik (aligha magától! Szerk.) és nyilván be-