Pesti Napló, 1869. március (20. évfolyam, 5564–5687. szám)

1869-03-02 / 5564. szám

49—6564 Kedd marczius 2* 1869. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: Úri mtou «. mim. IL «mélát. ■ lap uallami rísiít illat« mindan Walamfoy a «earkeieti'séghe« intóaandl. Bérmaatouan taraiak euk­limait k«aektól fogadtatnak «I. Kiadó­ hiV&tal: Farenciiak Un 7. »«ám földoeiat A lap anyagi rWt IM k#«l^ »«nyak («18fi*«t­»i finn, kiadta ktr&li pannanok, hirdatmények) a kiadó-hiraUlkai iatkandok.PESTI MPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postám T egy helyben, háehoa hordva • Félévre......................13 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás kü­lönkü­ldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bf’yagd. külön 30 uj kr. Nyílt-tér­­­t hasábos petit­sor 75 uj kr.­ ­ Előfizetési felhivás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. atcal a Pest, márc. I. 1869 Békés úton-e? Mostanában sünnen találkozunk az el­lenzéki lapok azon hangoztatásával, az el­lenzéki vezérek és nem-vezérek azon bizta­tásával, hogy ők nem akarnak for­radalmat, hanem békés, al­kotmányos uton akarják pro­­grammjukat érvényesíteni. Nem kétkedünk sokaknál e szavak őszin­teségében ; nem kétkedünk, hogy a szív teljességéből szólnak az ajkak, s vezérel­tetnek az irótollak. Miután azonban a ha­zában meglehetősen el van terjedve azon baljóslatú vélemény, hogy az ellenzéki ve­zérek és nem-vezérek közt nagy számmal vannak olyanok is, kiknek őszinteségé­ben bízni nem lehet, az erre vonatkozó aggodalmak megszüntetése végett bátor­kodunk az illetőktől némi felvilágosítást kérni. Csak nem rég volt, hogy azon férfiú, ki a nemzet bizonyos részére most is bű­bájos hatást gyakorol, az „incompatibilis elvet” hirdette, a mire vonatkozólag az esküdtszék mondott kárhoztató íté­letet , s ki legújabb leveleiben is azt írja: „Az én politikai hitvallásom fejtegetésére jelenben nincs vélemény nyilatkozati sza­badság a magyar hazában,“­s mely sza­vak után bátran oda tehette volna, de még Angliában sem, mert ily elvek fejtegeté­séért kergették ki ez­előtt néhány évvel Angliából Ledra Rollint és társait. Már a­kik az esküdtszéki ítélet után most is Kos­suth nevében izgatnak, annak zászlaját lo­bogtatják, annak híveinek hirdetik magu­kat : a két valószínűség között az- e valószí­nűbb, hogy vezérük elvét, az incompatibilis elvet megvetik, vagy pedig a vezérrel együtt az elvet is elfogadják, de a büntetés­­tőli félelemből, „mert ily vélemény fejtege­tésére nincs nyilatkozati szabadság“ — azt kimondani nem merik,s követve Tal­le­y­r­a­n­d azon mondatát, hogy „a nyelv azért adatott az embernek, hogy valódi szándékait elleplezze,s úton-útfélen hirde­tik, hogy ők forradalmat nem akarnak . Hihető, hogy az ellenzék ez interpellációt mint mindig, midőn zsákutczában szorít­­tatik, nem fogja érdemesnek találni a feleletre. Annyit azonban előlegesen is bátorko­dunk nyilvánítani, miszerint el­őttünk va­lószínűbbnek látszik az utóbbi eset. Mert az, hogy az ember valakit politikai vezé­rül elismerjen, zászlója alatt küzdjön, s a mellett elveit megvesse: ez hihetetlen, ez képtelen dolog. S ezért felettébb érdekes volna tudni, mikép lehetne e rejtélyek rejtélyét megfejteni: az incompatibilis elvet békés alkotmányos utón, forradalom nélkül érvényesíteni?.* Kétségkívül csak úgy, miként Miletics és Mocsonyi békés alkotmányos utón akarják az országot szétdarabolni. Hogy az illetők erre vonatkozólag va­lódi szándékukat elleplezzék, ez igen ter­mészetes azért is, mert vannak esetek, mi­dőn az ember semmi áron nem volt volna rávehető, hogy valamely ügyet vagy ter­vet hozzájárulása által előmozdítani segít­sen, ha már kezdetben annak minden ágabogával s következéseivel megismer­kedett volna, ha pedig csak lassanként, lépésről-lépésre vezettetik belé, ha a rá­beszélés igéző szere csak morzsalékokban nyujtatik nekik, az ügy buzgó apostolaivá válhatnak. Mert az első lépés maga után vonja a másikat, a másik a harmadikat, s így tovább addig, midőn már többé nincs helye a visszalépésnek, így szoktak rendesen előkészíttetni minden állammerényletek, szintúgy felül­ről, mint alulról. Fentebb említek, miszerint nem kétke­dünk sokaknál a szavak őszinteségében , nem kétkedünk, hogy a társadalmi ren­det fenyegető vihart, befolyásuk égés erejével fogják feltartóztatni. De egyúttal engedjék meg erre vonatkozólag azon hi­tünket nyilváníthatni, miután a mérsékelt ellenzék is az adók sokasága, stempli,tra­­fik s több effélék kárhoztató felemlítésével izgatott s szerzett magának népszerüsé­get: ily előzmények után a netaláni vihar feltartóztatása csak népszerűségek kocz­­káztatásával történhetik. A nép nagy tömege még rendes idővi­szonyok közt is, midőn izgatói nincsenek, hajlandó a tulságokra, s mennyivel haj­landóbb lesz erre, midőn az időviszonyok a kedélyeket lázas feszültségben tartják, s a nép izgatók, — pardon! — népboldogi­­tók, akarom mondani, paradicsomi boldog­ságot ígérnek a népnek! Hol e népboldogi­tó izgatások nyilt fülekre találnak, ott egy Demosthenes is tapasztalni fogja e mon­dat igazságát. Gegen den Unsinn kämpfen auch die Götter selbst vergebens ! Ki ily időviszonyok közt mérsékletre int, az a szabadság ellenségéül szidalmaz­tatik; a­ki pedig túlságos ígéreteket tesz , az bálványa lesz a népnek, s mennél túl­ságosabbak az ígéretek, a bálvány is an­nál nagyobb népszerűséggel fog bírni. A forradalmi időszakok erre bő anya­got szolgáltatnak. Mirabeau volt az 1789-iki franczia forradalomnak hajszálrugója. Ő szája volt a nemzeti gyűlésnek, melyet oly mérték­ben sikerült részére hangolnia, hogy csak­nem diktátori hatalmat gy­akorolt felette. S midőn e népdiktátor később a vihart feltartóztatni akarta, azonnal vége lett nagy népszerűségének. Utána D­a­n­ton ragadta magához a diktátori hatalmat, ki­nek szavai a leglármásabb gyűlésekben is meny dörgés gyanánt dördültek el, s ki fé­lelmet nem ismerve szórta a népboszú menyköveit a forradalom ellenségeire. Azonban az ő népszerűsége is azon arány­ban hanyatlott, a­mely arányban Marat és Robespierre-t a túlságos követe­lésekben felülhaladták. S midőn Danton látta, hogy a legféktelenebb anarchiát nem képes visszatartóztatni, egészen visz­­sza akart vonulni a küzdtérről. De ő sok­kal nagyobb volt, mintsem feledékeny­­ségbe jöhetett volna. A feledékenység csak a középszerűeket és kicsinyeket menti meg; a nagy népszerűség ellen­ben nem tűr semminemű visszavonulást, hanem vagy felemeli, vagy elnyeli az ő szülötteit. S innen van, hogy a Dantonnál is szélsőbbek, ellene és párthívei ellen fel­dühödtek, azzal gyanúsítván őket, hogy egy helyben maradnak, hazafiságuk csök­ken, nem bíznak a nemzet erejében stb. Ez alatt Marat és Robespierre megvesztegethetlen és hajthatlan hazafi­­ság hírével felpánczélozva, napról napra nagyobb népszerűségre tettek szert. S mi­dőn Marat a halálra szánt hazafiak névso­rát a conventben felolvasó, nem madár­ijesztő alakja, vagy őrjöngő hadonázása volt azon erő, mely az ellenmondást elné­­mitá, azon hit, hogy ő a legszilárdabb ha­zafi, képező szónoklata élét, s őrült ígére­tei és követelései a szétrombolással fenye­getett Párist látszottak megmenteni. Ren­des időviszonyok közt kétségkívül mint őrü­lt kinevettetett volna; de ezen őrültség akkor legtisztább, legrendületlenebb ha­­zafiság volt, s ki polgártársait a képzelt veszélyekre nagyítva figyelmezteté: az jós tehetségű állambölcs, s a szabadság felszentelt baronka gyanánt tiszteltetett. A história azt tanusítja, hogy az embe­rek az ő szenvedélyeikben mindig egyfor­mák, s az újabb korban is elég példát ta­lálunk arra, hogy a népszerűség oly ször­nyeteg, mely izgalmas időviszonyok közt elnyeli azokat, kik előbb meggondolatla­nul szenvedélyesen izgattak, s később megrettenve izgatásuk következményeitől mérsékletre intettek. Alkalmazzuk e példákat, s e lélektani tapasztalatokat jelenlegi viszonyainkra. Midőn a Deákpárt bölcs mérséklete ál­tal a kibékülés és kiegyezés létre jött, e párt a szélsőbalok által hazaárulással vá­doltatok. A mérsékelt balpárt legújabban szintén felhagyott hevességéből, s Bónis, Ghiczy, Tisza, Jókai legújabb nyilat­kozatait, bármely Deákpárti is magáévá tehetné. S a históriát tanulmányozva, s e tanulmányozás folytán az emberi szenve­délyeket ismerve, teljesen meg vagyunk győződve, s majd meglássuk, hogy a kö­zel­jövő nem fogja-e igazolni azon meg­győződésünket, hogy ha a mérsékelt bal­párt, a szélsőbalok túlságos követeléseit a leendő országgyűlésen nem fogja támo­gatni, ez utóbbiak épen úgy fogják kia­bálni: hazaáruló Bónis, Ghiczy, Tisza, Jókai! miként most kia­bálják: hazaáruló Deák F­e­­rencz! Alvidéki. A választások és a népnevelők. Az országos képviselőválasztások kü­szöbén állunk. Ha az már magában véve is a legkomolyabb pillanat, melyet alkot­mányos nemzet élhet, úgy épen hazánkra nézve most hatványozott fontossággal bír, mert nemzetünknek két olyan párt közt kell választania, melyek nem egy és ugyanazon alapon állanak, sőt melyek egyike az annyi küzdelemmel nyert, és csak igen nevezetes és kedvező körülmé­nyek közreműködése mellett elérhető 67-iki alkotmányt megdönteni készül. A haza sorsa a jelen pillanatban a vá­lasztó­polgárok kezeiben van. A törvény biztosítja a választási jogot nekünk, népnevelőknek is. Sőt — mint minden avatott ember tudja — a népnevelők elég lényeges és befolyásos tényezőt képeznek a képviselő­­választásoknál, különösen a vidéken és faluhelyeken. — Mert habár eddig sem anyagi, sem társadalmi helyezetünk nem állt kellő arányban az általunk képviselt és reánk bízott fontos ügyhez, meg is álli­hatjuk, hogy igen sok helyen a nép teljes bizalmával bírunk s méltán, mert „bús vagyunk az ő busá­ból" , tőle származunk, közte töltjük el napjainkat, vele osztozkodván jó és rosz sorsban, magzatai nevelésének és oktatá­sának szenteljük életünket. Minél nagyobb valakinek befolyása, annál nagyobb felelőssége is; tudom, hogy az illető pályatársaim érezik ezt, különö­sen a jelen, felette komoly és fontos pil­lanatban. Számot kell tehát vetnünk önmagunk­kal, megkérdezni az életet és a tapaszta­lást, és a szerint kell cselekednünk. Távol legyen tőlem azon törekvés, mintha saját nézetemet ügytársaimra tuk­málni akarnám; ez úgyis csak hiú szán­­dék volna, de én részemről azt tartom, hogy a sajtószabadság üdvteljes hatása abban rejlik, mert az eszmecserét lehetővé teszi, és alkalmat nyújt az eszmék tisztá­zására, és így elejét veszi sok ballépés­nek és ezek szerencsétlen következmé­nyeinek , mert mint már Kant, a nagy bölcsész mondá: ,,A téveszmék sok­kal több baj kútfejei, mint akár a szenve­délyek.“ Tehát tisztázzuk az eszméket! Kit vá­­laszszunk képviselőnek ? A neveléstudomány mindnyájunktól méltán bálványozott nagymestere C­o­­menius J. A. 1648-ik évben a 30 éves háború befejezése után Németország ural­kodóihoz körlevelet intézett, mely e sza­vakkal kezdődik : „Ti hatalmasok, kik Isten helyett intézkedtek, építtetek, hol a kegyetlen háború rombolt.­ Mi is ismételtük és ismételjük meste­rünk fölhívását, midőn törvényhozásunk­tól követeltük és követeljük, hogy tegye jóvá, mit a lefoly­t mostoha korszak nem­zetünk ellen vétkezett, midőn különösen a közoktatásügy rendezését szorgalmaztuk és szorgalmazzuk. És a lefolyt országgyű­lés meghallgatta kérelmünket, megsza­vazta a közoktatási törvényt és így meg van téve az első lépés, és tagadhatlan, hogy első lépésnek kielégítő. És az igazság érdekében megemlítjük itt — a­mit azonban mindenki már úgy is tud — hogy ez első kedvező lépés a tanügyér úr és Deákpárt nagyobb részé­nek egyedüli érdeme, hogy a balol­dal az úgynevezett „szabadelvű ellen­zék“ amaz alkalommal megfoghatatlan szűkkeblű és reactionárius fel­fogást tanúsított; olyan fölfogást, mely — ha győzelemre vergődik — köz­oktatásunk ügyét, és vele együtt a nép­nevelőket is, menthetlenül az eddigi avult és nyomorúságos állapotokhoz köti. Mint népnevelők tehát, kik hivatásukat érzik és értik, lehetetlen azon párt mellett sza­vaznunk, mely szent ügyünk érdekeit, mely egyúttal az összes nemzet egyik leg­fontosabb érdeke, oly kíméletlenül elle­nezte. Lehetetlen azon párt mellett lelke­sülnünk, melynek egyik vezére a közokt. törvény 142-dik §-ára vonatkozólag egy bizonyos alkalommal ily szavakra fakadt: „addig, míg 60 forintos tanitót kapunk, nem fog bennünket senki sem kényszerí­teni, hogy tanítónak 300 forintot fizes­sünk!“ De eltekintve attól, hogy egy ilyen baloldal győzelmében, valóságos, a tan­ügyre mért csapást látok, késztet engem még egy másik fontos körülmény is, mely szerint óhajtanom kell, hogy a Deákpárt többségben maradjon. A baloldal — mint tudjuk — a ki­egyezés alapját támadja meg. Mármost föltéve, hogy a bekövetkezendő válasz­tásoknál győzne, akkor is törvény szerint jogában áll a koronás királynak az ered­ményt nem ígérő képviselőházat fölosz­latni és új választásokat kihirdettetni.­­ Föltéve, hogy ezeknél a baloldal ismét többségre jut, kebeléből kormányt képez, és az egyedül óhajtott munkához, a ki­egyezési alap megdöntéséhez fog, ki merné kétségbe vonni, miszerint mindez igen sok időbe kerül, s pedig annál több időbe, miután a 67-diki egyezmény nem csak királyunk és nemzetünk közt áll, hanem egyszersmind nemzetközi szerződés is. Évek telhetnek bele, míg, ha a legked­vezőbb körülményeket felteszszük, és minden háborító, de több mint valószínű eshetőségtől eltekintünk, míg állami vi­szonyaink újra rendben lesznek, és addig szünetelnie kell minden társadalmi re­formnak, szünetelnie kell a közoktatás ügyének is. De tiszta lélekből szóljatok pályatár­sak: várhatunk-e? És végre, mit érhetünk el ? Egy mi­nisztériumot, mely a felekezeti iskolákért rajong, a tanítók siralmas helyzetét elég jónak tartja, és így a népnevelők szolga­ságát megörökíti. Nemde gyönyörű ki­látás! Ezekben elmondtam egyszerű szavak­kal igénytelen nézetemet. A baloldal győ­zelme a legjobb esetben is hosszú időre löki vissza a tanügyi reformok életbelép­tetését ; a baloldaltól a nevelésügy eddigi tapasztalásaink szerint csak roszat vár­hat ; a baloldal végre merész politikát űz, mely mindent koc­káztathat, míg a Deák­párt józansággal azon dolgozik, hogy nemzetünk azon anyagi és erkölcsi erőre szert tegyen, melyre szükségünk van, hogy mostani satnya állapotunkból kiver­gődjünk. Tehát pályatársak, kiki tegye kezét szívére és gondolja meg jól, hogy melyik pártot támogassa szavazatával és netaláni befolyásával. Szenvedéseink ürömpohara megtelt már csordultig; mi is megérdemeljük, hogy valaha jobb napokat éljünk, e szerint azon párt győzelmét kell óhajtanunk tel­jes szívünkből, mely párt nem rontani és bontani, hanem építeni és gyarapítani akar. Egy népnevelő. — A „Hon“ múlt szombati esti lapjában egy szabadkai baloldali patrióta fedezi fel ismét,hogy a haza elárultatok. Kétségben e fölött nem lehet senki, mert a szabadkai levelező saját szemeivel látott oly blanquetteket, melyeken német nyel­ven még mindig a boldog emlékezető bécsi kor­mány dupla k-betűi s egyébb attribútumai disz­knek. A levelezőnek azon jószándéku gyanúsítására, miszerint e blanquettek a magyar pénzügymi­niszter akaratából készülnek, válaszunk igen egyszerű. A néhai kormány — mint ezt minden hivatal bizonyítja — a hivatalos blanquettek nyomatásában oly előrelátó volt, hogy azokból mindig nagy készleteket tartott reserváltan, „ bizony nem­ rajta múlt, hogy megbukott, mielőtt még nyomtatványait megemészthette volna. Maradt tehát reánk mindenütt egy-egy nagy halmaz ilyen nyomtatott papiros. Mi a pénzügy­­miniszter felelősségét a legszigorúbban értel­mezzük ugyan, de azt hiszszük, mégsem lehet őt vád alá fogni azért, mert valamely ily alattoz közege Szabadkán, — tán kifogyván uj blanquettejei, hamarjában az ócskákból rán­tott elő egynéhányat, — nehogy a papiros kedvéért az ügy haladékot szenvedjen. Nem akarjuk védeni ez eljárást, s mint tudjuk, el is rendelte már a pénzügyminisztérium, hogy ezen hátramaradt nyomtatványok többé ne, ■ he­lyettük a törvényes és tényleges viszonyoknak megfelelőleg szerkesztett nyomtatványok hasz­náltassanak, — de nem oszthatjuk azért a „Hon“ rettenetes aggodalmait, mert nem hiszszük, hogy néhány provisoriumbeli blanquette használata Magyarországot állami önállásától megfoszt­hassa. Egész évre..........................................................................24 forint. fél évre ......................................................... . 18 d Negyed évre.............................................................................6 „ Egy héra .............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadó­hivatala. Választási mozgalmak. — Felhívás a Buda főváros Eöt­­vös-párti választókhoz. Az alólírott bi­zottmány tisztelettel figyelmezteti a t. ez. válasz­tókat, miként a választók behatása folyó hó 9­zén véget érend, s felhívja azokat, kik még magukat ez ideig be nem íratták, ezen honfiúi kötelességüknek mielőbbi teljesítésére. A leg­szentebb, legigazságosabb ügy is hátrányt szen­vedhet, ha többségünk biztos tudatában vissza­vonulunk a tevékenység teréről. A nagy bizottmány azon biztos reményt táp­lálja, hogy párthíveink közül az elbizakodással járó közönyösség egyikét sem fogja terhelni. Ne feledjük, hogy a­ki most be nem íratja ma­gát, három évre mondott le választói jogáról. Felkéretnek egyúttal azon t. ez. választók, kik azt vélik, hogy az illető összeírási bizottmány előtt nem eléggé ismeretesek, miszerint behatá­sukhoz a választói minőségüket igazoló ok­mányt magukkal vinni szíveskedjenek. — Kelt Budán, 1869. martius 1. Az Eötvös-párti nagy bizottmány. Végre Komárommegyében is kezd életjelt adni a Deák-párt. Tatáról a következő, a me­gyében közrebocsátott fölhívás másolatát vettük: Fölhívás. A tatai választó kerület mindazon t.cz. választó­polgárai, kik sokat szenvedett édes magyar hazánk ügyeinek alkotmányos, s a kor kívánalmainak megfelelő továbbfejlesztését a közelebb múlt országgyűlésen a többség által létrehozott kiegyezési alapokon óhajtják eszkö­­zöltetni, f. évi mártius hó 4-én délelőtti 10 óra­kor a tata-tóvárosi úgynevezett „Szarka“ ven­déglő teremében tartandó értekezletre, illetőleg a Deák-kör megalapítása végett ezennel hazafias bizalommal és tisztelettel alálk­ottak által fölhi­vatnak. Tata, 1869-ik év febr. 25-én. Gr. Esz­ter­házy Miklós s k., Asz­ti Lajos s. k., apát a tatai plébános­, Major József s. k., Gelbman Márton s. k., szomódi plébános, Szilágyi Pál s. k., ügyvéd, Horváth József s. k., bánhidi plé­bános, Dr. Bognár Jakab s. k. ügyvéd, Nagy Antal s. k. tatai káplán, Sz.-Fejérvár, febr. 28-án. A tegnapi napon tartott rendkívüli közgyűlés­ben fölolvastatván az országgyűlést egybehívó kh. leirat, ennek folytán az ugyanaz­nap dél­után tartott középponti választmányi ülésben a választás napja e megye mind az öt kerületé­ben egy napra, még­pedig mártius 16-ra jön kitűzve, egyszersmind az illető választási el­nökök kiszemelve jegyzőikkel együtt Az egyes kerületekben a választási mozgal­mak s forrongások dagálya nőttön-nő, a a balpárt nem kímél semmi eszközt, hogy győzelemre jus­son, de még eddig reményeinkben nincsen okunk csüggednünk, s habár tractuális körlevelek is keringenek, a balpárt jelöltei támogatására föl­­hívók, de azoknak nincsen általános hatásuk, habár itt-ott ingadozást idéznek elő. A bodajki kerület balpárti jelöltje elárasztja zászlóival a kerületet, úgy, hogy ha azon arány­ban továbbra is nő bőkezűsége, nem sokára min­den pártbelije tán kétszeresen is el lesz vele látva. Úgy látszik, a zászlók sokasága által akarja pártját szaporítani. A csákvári kerület­ben még nem sikerült a két jobboldali jelölt közt fusiót létrehozni , úgy látszik, hogy bármeny­nyire is lenne az óhajtható, azt létrehozni még sem sikerülene. S­z.-F­e­j­é­r­v­á­r, febr. 28-án. Ma délelőtt fél ,11-kor tisztelgett a Kuti-párt jelöltjénél. A Schvarcz-párt, hogy a népet a díszmenettől elvonja, Schvarczot szónokoltatta az „arany sas“ vendéglőben. Jókai, Csernátony és Szilágyi lejövetelét híresztelték. E manőver azonban teljesen csütörtököt mondott. Óriási néptömeg jelent meg Kutinál. Elől 60 nemzeti lobogós és pántlikás lovas banderista, a menet­ben legalább 1200 választó, Fejérvár színes java. (Érdemesnek tartom fölemlíteni, hogy az izraeliták vagyonos, intelligens része — talán egyetlen kivétellel — egészen e párton van.) Kutit Zsömböry üdvözölte, mire ez egy óráig tartó, remekül sikerült, fényes szónoklatban vá­laszolt. A lelkesedés rendkívüli. Pártunk győ­zelme az eddigi jelek után ítélve, bizonyos* A választás mártius 18-án lesz. A Schvarcz-párt ez alkalommal elismerésre méltó ildomosságot tanusított. Zemplén megye febr. 27. (j) Fájdalom lepi el minden higgadt polgár keblét látva azt, mily visszaéléssel s rósz hisze-

Next