Pesti Napló, esti kiadás, 1869. március (20. évfolyam, 48-72. szám)
1869-03-01 / 48. szám
48. szám. Hétfő, márczius 1-jén 1800. 2.1. évifolyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési iij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...............................2 írt, 3 hónapra ........................... 6 ., 6 hónapra .............................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felulfizetés havonkint...................... . 30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri-utm 6. sz. II. ev.lap. előfizetési- és hirdetmény-díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentelen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL ^ ————I Pest, márczius 1.1869. Csengeri Antalnak egy, egyik barátjához intézett magánlevelét olvassuk a „N.-V. Lapok”-ban, mely sokkal érdekesebb, semhogy egész terjedelmében át ne vennék. A levél, mely Pestről, január 30-ról kelt, így szól : „Kedves barátom ! Fölhivsz, küldjék én is volt választóimnak jelentést vagy programmot. Bocsáss meg, hogy rögtön nem felelhettem fölhívásodra; bocsáss meg, ha e fölhívásnak most sem tehetek eleget! Egyik oka késedelmemnek egészségi állapotom. A múlt három év —kivált a közelebb múlt év— engem rendkívül igénybe vett. Úgyszólván, szünidőm sem volt. Az egyezkedések Ausztria és Horvát-Szlavonországok népeivel, két delegátió munkái nehezültek rám a felelősség egész súlyával, a törvényhozás rendes teendői fölött. Tollvivője vagy előadója voltam kezdettől fogva több országos és alsóházi küldöttségnek, elnöke és központi előadója számos esetben a képviselőház első osztályának, s munkás tagja több nagyfontosságú bizottságnak, amelyek a törvényeket előkészítették, s amelyek közül a pénzügyi csaknem szakadatlanul ülésezett az egész ülésszakon. A folytonos küzdelem, munka, aggodalom, a sok ülés, a sok éjjelezés nagyon megviseltek. Ha lelkileg nem is, testileg merőben kifáradtam. Idült bajaim nagyobb mértékben erőt vettek rajtam, mint bármikor , s minden orvos azt tanácsolja, tartózkodjam egy időre, amennyire lehet, a szellemi foglalkozástól. Azok után, amiket nekem Biharból írtak, egész megnyugvással véltem követhetni az orvosi tanácsot. Úgy tetszett, mintha az én igen tisztelt választóim is azon volnának, hogy megszerezzék nekem azt a nyugalmat, amelyet orvosaim tanácsolnak. Egészségem iránti tekintetből megkímélnek egy új Campagne fáradalmaitól. Hitemet megtartottam , gondolom magamban, megemlékezve 1865-ki programmomra, futásomat elvégeztem, s végezetre megadatik nekem a kívánt és talán meg is érdemelt nyugodalom. S nem tagadhatom, a modor is jól esett, amint e nyugalmat megadni szándékoztak! Egy ellenjelölt — kétségkívül újabb erő s talán jobb irány — kitűzése, nevem hallgatag mellőzésével! Legalább így tanácsolták jó barátim is, hihetőleg megkímélendők a lefolyt küzdelmek által eléggé megviselt kedélyemet a búcsú, az elválás izgatottságától is. Köszönettel vettem e figyelmet, e kíméletet s annál hajlandóbb voltam követni a jó tanácsot, mert azok után, amiket Biharból mind nekem, mind a hírlapokban írtak, úgy tűnt volna föl, ha választóimnak írok, mintha reájuk akarnám kötni magamat. S mi értelme volna eljárásom igazolásának, ahol előre elítéltetett az irány, amelyben működtem ? Nem hozatott-e meg a határozat, nem adatott ki a jelszó, hogy ellenzéki követ választassák az egész Biharból ? Semmi sem lett volna könnyebb, mint egyik kezemben 65-ki programmommal, másikban az országos törvénytárral megjelennem választóim előtt s az előrajzot egybevetnem az épülettel. Miért tegyem ? A képzelődés szebb várakat alkot! S mi keleti nép vagyunk. Aztán, kedves barátom, nem tagadom, hogy én bizony az egész követi jelentést valódi anachronismusnak tartom viszonyaink közt. Az utasítási rendszer kifolyása az, oly korból, mikor a napi sajtó az országgyűlési tárgyalásokat még nem közölhette. S Oly országban, hol népképviselet a törvényhozás alapja, programmot kérnek a képviselőtől, nem számadást. A múlt be van fejezve.Az iratok, amelyek alapján ítélhet a jelen és a jövő, közkézen forognak A választók a jövőre fordítják tekintetüket. S programmot a jövőre kéretlen csak oly férfiú adhat, ki a követi pályának csupán fényoldalát ismeri. Én nem keresem a szószék dicsőségét ; nem ambitió , hanem kötelességérzet vonz a munkára, s ezt más pályán is föltalálom. Nekem a képiselői állás „Gondot adott csak, s gondot veszteni kész nyereség!“ Egy igen tisztelt barátom szokta mondani : „Nincs nehezebb a magyar politikánál.Senki sem érzi mélyebben, mint én, e mondat igazságát. Földirazi helyzetünket, ethnographiai viszonyainkat, fajunk csekély számát, háromszázados kapcsolatunkat, szomszédaink törekvéseit s az európai nagy politika alakulását tekintve, Isten csodája, hogy eddig fönmaradtunk. Valóban, annyira nehéz a magyar politika, hogy alig képzelhetem a magyarok Istenének segítsége nélkül. A nagy politikai kérdések a lét vagy nem lét kérdései egyszersmind hazánkra nézve. Nem csekély különbség ez köztünk és azon nagy nemzetek közt, melyeknek állását tűzik sokan példányul elénk, feledve kapcsolatunkat, túlbecsülve erőnket. Részemről ily körülmények közt, irigyeltem bár, de sohasem követhettem azon férfiak példáját, akik egyik és másik párton, habozás nélkül vetették golyójukat a szavazó vederbe, a midőn arról volt szó : mikép alkudjunk meg a kedvező alkalommal, minő a nemzeten, életében is ritkán fordul elő, s miképen és mily áldozatok árán szerezzük meg ismét nemzetünknek a fejlődés föltételeit? Nem mondom, hiszen az ellenzék vezérei is elmondották, mit sikerült kivívnunk. De habár okunk van megelégedéssel tekinteni az eredményre , részemről nem óhajtom viszsza a küzdelmet, melyen keresztül mentem, az aggodalmakat, melyek a hazafias kötelességérzet egész súlyával nehezültek lelkemre, minden fontosabb elhatározásnál. Egygyel több ok: nem vágynom vissza a megfutott pályára. Egygyel több ok: nem keresnem kéretlenül is, amit, ha polgártársaim bizalma önkényt nyújt, épen mivel nehéz kötelességekkel jár, nem volna szabad visszautasítni. Íme, barátom, az okok, melyek miatt nem írtam én jelentést, nem írtam és most sem írok programmot, bármennyire tisztelem azon kerület választóit, amely engem kétszer tisztelt meg mindenekfölött becsült bizodalmával. Isten áldjon ! Barátod Csengeri Antal.“ A pestvárosi választók összeírásának eredménye a következő : összeiratott a belvárosban 1739 választó; a Lipótvárosban 1797 ; a Terézvárosban 3223; a Józsefvárosban 1830; a Ferenczvárosban 1023. Reclamátió adatott be mindössze 282. A beírást bezárták szombat esti 6 órakor pontban. Akik hatig megjelentek a bizottmányok előtt, azokat még beírták, akik hat után jöttek, azokat elutasították, amire legsűrűbb alkalom volt a Terézvárosban, hol hat órakor zsúfolva volt a beiratási szoba. A liberális Pest megye összeíró bizottságának lelkiismeretes működéséről igtatunk ide egy-két adatot : Brey Károly ó-budai lakost, ki órás mester, háztulajdonos és városi képviselő, az ó-budai összeíró bizottság visszautassa, mert végelbocsáttatását Galicziából, nem bírta hamarjában kimutatni. Egy másik ó-budai polgárt, ki orvos, városi képviselő és ki hatvan évvelezelőtt jött be Morvaországból, s csak Ó-Budán negyvenhat éve mint orvos működik, visszautasított a bizottság, mert Morvaországból történt végelbocsáttatását nem mutatta ki. Ráthót és Csornád községek zsellérjei, kik 1865-ben szavazati jogukat gyakorolták, a mostani bizottság által egyszerűen visszautasittattak, a miért a minisztériumhoz fordultak egy más összeíró bizottság kiküldése végett. Hazai lapok. Erdélyi lapok közlik azon határozatot, mely a Maczellariu által Deésre összehívott román intelligentia-gyűlésen kelt A határozat kissé bővebb indokolás mellett így hangzik : „Határoztatott, hogy a magas trón iránti határtalan ragaszkodásunk s a törvény tisztelése daczára, a román nemzet politikai existentiájának föntartása tekintetéből — visszautasítván minden törvénysértéssel való gyanúsítást — mi a képviselő-választásokban nem vehetnénk részt a nélkül, hogy ezen tettünk a nemzeti becsületbe ne ütközzék, s ezért képviselőjelöltet nem tűzünk ki, a választásokban nem is fogunk résztvenni.“ — „Pest budinski Vedomosti“-nak a következőket írják Újvidékről: ,,A szerb conferentia által teljhatalommal fölruházott választási bizottmány kiadta proclamatióját az országgyűlési választásokra nézve. Mindenekelőtt constatálódik ott, hogy a szerbekkel 3 millió román s ugyanannyi szláv vállvetve halad. Fölhivatnak továbbá a választók, hogy a szent czél elérésében legyenek egyek, mire nézve a következő modus procedendit ajánlja : hogy azon választókerületben , hol szerb a többség, válaszszanak szerbet, hol pedig román, ott románt ; hol azonban a szerbek s románok kisebbségben vannak, ott halpártira adják szavazataikat.( A jelöltek közt eddig Vidacs János ur nevét olvassuk Miletics, Mocsonyi, Babes és társaik sorában. A Jókai-párt gyűlése. A Jókai-párt tegnap d. e. ismét összejövetelt tartott a lövölde helyiségeiben. A gyűlés megnyílása előtt jegyzőkönyvet olvastak fel, melyben kijelentik, hogy a február 14-ei conferentiára más városrészben lakó híveik csak azon okból jelentek meg oly gyér számmal, mivel ugyanekkor Csernátony pártja is gyűlést tartott, így tehát jegyzőkönyvileg is meg van örökítve, hogy a pestvárosi ellenzék ambuláns. Jókai a gyűlésbe érkezvén, megkezdte Gorove ellen philippikáját, német nyelven. „Ő mint herold jelenik meg — úgymond — nem ugyan karddal, csak egy lilával kezében, hogy jelezze ama harczokat, melyeket a kormány ellenében víniok kell.“ Beszélt itt a kormánypárt hadioperatióiról a Terézváros ellen, mióta a választási mozgalmak megindultak. — „A kormánypárti közlönyök kisebb-nagyobb lövegei — úgymond — folytonos működésben vannak ellenünk, csapatai eláraszták s elfoglalva tartják utczáinkat, sőt tűzaknákat vetnek lábaink alá, hogy megsemmisítsenek bennünket.“ Gorove-nek múlt vasárnapi beszédét cáfolva, beszélt ezután az oppositió munkásságáról és tevékenységéről, melyet egyedül a Deák-párt majoritási túlsúlyával nyom és hurrogat le. „Gorove hangsúlyozza — mond — miszerint hatalmukban áll a választóknak oly pártból választani követet, melyet és mely nem tett. Mit tett a Deák-párt ? amit az ellenzék javasolt, elrontotta és megnyirbálta, pedig az ellenzéknek legtöbbször igaza, még a következmén