Pesti Napló, esti kiadás, 1869. március (20. évfolyam, 48-72. szám)

1869-03-01 / 48. szám

nyék által is bebizonyult igaza volt. A király maga adott legtöbb ízben igazat „leglegálisabb“ ellenzékének.“ *) Utal a magyar tisztek nyugdíjazására s a czimkérdésre, melyet a király, a „legliberálisabb“ hazafi, a jobbol­dal ellenére, az oppositió akarata szerint intézett el. Sorozati rendbe állítja ezután a sza­­badelvűség szerint a kormányelemeket, a király­tól lefelé. A király első-, minisztertanácsa másod-, a kormány harmad­sorban szabadelvű. A Deák­párt nem jutott a classificatióba. Innét egy szó­noki b­a­­­r­akanyarodással azután kihozza Jó­kai, hogy ily szabadelvű királyról föl sem lehet tennünk, miként ne örvendene a baloldal győ­zelmének, mely egyértelmű volna a korona, a nemzet és a szabadelvűség diadalával. Kijelenti még, miszerint ő a „szabadelvűbb" miniszté­riumra nem haragszik, „de a nyakas és büszke“ Deák-pártot, mely 100 milliókat könnyen megszavazott s az oppositiót mindig leszavazta, eltörlendőnek véli.“ „Carthaginem delendam esse censeo.“) „Vándor kortesek.“ Ez egy ellenzéki lap czime: a „Bihar“-é. Egy oly czikk fölé irta, melyben Madarász és C­s­a­n­á­d­y szalontai viselt dolgait adja elő, a következő bevezetéssel: „Csanády és Madarász, mint a szalontai szélsőbal­­párt vendégei, az eb­tnek rendelt lovasok és párttagok zajongásai között 22-én este, a homály felhasználása mellett vonultak be Szalontára, hol is Csáky kereske­dőnél szállottak meg. Megérkeztük után csakhamar beszédeket tartottak a piaczon összegyűlt néphez. Czéljuk, saját nyilatkozatuk szerint, a nép felvilá­gosítása volt. Hogy mennyire feleltek meg ezen fela­datuknak ; mily nemes modort választottak annak el­érésére ; mily szélsőségekre ragadta őket a diadali má­mor ; mennyire érdemesítették magukat a vándor kor­tes czímre : azt a történtek igazolják, melyeket azért tartunk szükségesnek elősorolni, hogy hizául a közvéle­ményt felhívjuk; hogy néhány adattal szolgáljunk önök — vándor kortesek — fölismeréséhez azok előtt, kik még önöket nem ismerve, ámizgatásaiknak és kortes­fogásaiknak hitelt adni elég bárgyuak.“ Ezután előadatnak a Szalontán viselt dolgok, melyet rövid kivonatban ide igtatunk. Csanády elmondván, hogy a Duna-Tisza közén mindenfelé a szélsőbal elveit látta többségben, azon kortesfogáshoz folyamodott, hogy a népnek kijelenté, hogy egy balközépi választó így kiál­tott fel bevonulásuk alkalmával : „Éljen Simo­­nyi, mint a jobboldal képviselője!“ Később a bal­közép vezér férfiait, mint közös­ ügyeseket, delegá­tusokat mutatta be. Ghyczy, Tisza, b. Simonyi be­mentek, Jókai meg most írta meg a „Hon“-ban, hogy abban résztvenni kész. Roppant zaj támadt, a mérsékelt baloldal „Éljen le- Simonyi!­“t hangoztatott, a mérséktelen pedig: „Éljen Máriássy,nem kell,nekünk zsidó!“-t. Végül mind Csanády, mind Madarász, Máriássyt ajánlják képviselőnek. ” Csanádyt beszédében Fónagy László, ügyvéd zavarta meg, a követ­kező szavakat intézvén hozzá : „Mi oka annak, hogy önök a hazaszeretetet egyedül magukénak tartva, mindenkit rész haza­finak tüntetnek fel, ki nem pártjuk tagja? Me­rik-e önök állítani, hogy csak heten szeretik a hazát, s a nemzet többi tagjai hazaárulók ? s mégis önök azok, kik a nemzeti független­ség nyílt ellenségeivel, Dobrzánszky, Macel­­lariu és társaival szövetkeztek; kik Erdélyt és hazánkat a Tiszáig Dacoromániához, a Bá­nátot Szerbiához csatolni, az ország területének épségét széttépni, nemzeti nyelvünket leszorítani akarták, stb.“ Majd hogy le nem verték. A „Bihar“ megjegyzi, hogy kár volt Csaná­­dynak ily rágalmakkal előállani, mert most már kénytelen kimondani, hogy „a szélsőbal­párt tagjai közt alig akad egy pár egyén, ki az orsz. pártok elvkülönbségeit megmagyarázni képes volna, ki egy pár szájhős után nem indulna.“ Hozzáteszi, hogy „szerencséjük a szónokoknak az, hogy a torony ajtai bezárattak, mert ha (mint többek szándéka volt) a harangok félre­vezetnek, a nép összecsődül, alig hiszszük, hogy hőseink diadali mámorukból kiábrándulva, a kor­külföld.. (A conferentiák szer­vezése; Belgium; athéni esemé­nyek és financziák; svájczi al­kot­m­á­n­y-r­e­vi­si­o; welf röpirat;Ró­­ma; rabszolgaság eltörlése.) Az osztrák-magyar monarchia párisi képviselője hathatósan kifejezést adott külügyi politikája békés tendentiájának, az utóbbi conferentián ugyanis azon óhaját fejezte ki : vajha jövendő­ben minden nemzetközi nehézség conferentia által oszlattatnék el. Lavalette marquis egy jegyzékben hozzájárul ezen óhajhoz, és ezen jegyzék a franczia sárga­ könyv pótfüzetében foglaltatik. A vasúti kérdés Belgium külügyi viszonyait tolta előtérbe, most meg az igazságügyminiszteri budget a pártok harczára vet világot. Miután a senatus a budgetet elvetette, a pénzügyminisz­­egy új pénzügyi javaslatot terjesztett elő, mely az előbbitől semmiben sem tért el. Heves vita támadt a javaslat tárgyalásának módjáról, a többség azonban 64 szavazattal 45 ellenében elfogadta a kormány által ajánlott módozatot. Az ülés felfüggesztetvén, a bizottmány azonnal tárgyalta a budgetj­avaslatot és azt elfogadásra ajánlotta, különösen azon oknál, mert a budget megfelel a ház által elfogadott budgetnek, és mert a senatus semmiben sem indokolta az el­ősejtést. Az ülés felvétele után a bizottság aján­latára elfogadtatott a budget. A senatusban a szabadelvű párt teljes szá­m­mal készül megjelen­ni és az előbbi határozatot többségével megdön­teni. A „Courrier l‘ Athénes,“ a görög mérsékelt párt főközlönye, súlyos vádakkal támadja meg a lelépett Bulgaris-minisztériumot. Különösen azt lobbantja szemére, hogy belevitte Görögor­szágot a conflictusba, pedig tudta, hogy nincs a háborúra elkészülve. „Midőn az elhatározó pil­lanat elérkezett — így iz a nevezett lap — a pénztárak üresek voltak, az arsenalokban ócska vas hevert, a seregben több volt a tiszt, mint a katona; pánczélos hajók helyett egy pár ódon ponton hevert a kikötőkben, és szövetségesek helyett egész Európa ellenünk nyilatkozott.“ Érdekes azon hír is, hogy az előbbi kormány oly rendezetlen állapotban hagyta a financziá­­kat, hogy Z­a­­­m i­s számadásra fogja utasítani az országgyűlés előtt. A svájczi szövetséges tanács elejtette azon kérvényt, mely az alkotmány revisióját sürgeti. Indokul azt hozza föl, hogy a cantonok legtöbb­­e alkotmánya revh­iójával van elfoglalva, és az országos alkotmány reformja csak ezeknek be­fejezése után remélhető. Különben a jelen kor­mány hivatalos ideje is végére jár, és így nem ajánlható, hogy ily nagy műbe fogjon. „Who is the real enemy of Germany ?“ („Ki Németország igazi ellensége ?“) czím alatt Lon­donban egy röpirat jelent meg, mely a welf-ér­­deket védi, és Poroszországot hevesen megtá­madja. A „Czas“-nak írják Rómából, hogy a franczia kormány azon óhaját fejezte ki a vatikánban, hogy a zsinat programmjából mindaz mellőz­­tessék, a­mi viszályra adhatna alkalmat, neve­zetesen a mire nézve a gallicanok és romanisták eltérnek nézeteikben, így többi között a pápa infallibilitásának kérdése. A portugál kormány királyi decretum által eltörölte a rabszolgaságot gyarmatain. Valószí­nűleg a kubai események bírták ezen lépésre. Kubában a rabszolgaságnak kellő időben való eltörlése által a jelen véres ütközés mellőztetett volna. Pest, márcz. 1. Különfélék:. Király ő Felsége zágrábi útja előtt — hir szerint — Budán is tart még audientiát. — A fiumeiek királyné ő Felségéhez, mi­után Fiumét nem fogja érinteni, tisztelgő küldött­séget fognak indítani Zágrábba. — A miniszterelnök ő Felségek Zág­rábból leendő visszatérte után néhány estélyt fog rendezni. — A honvéde­lm­i minisztériumhoz *) Csodálatos, hogy legalább „egy ízben“ meg nem kínálta a kormánynyal! A tudósító, tesi díjat kék foltok alakjában hátukon nem vitték volna el emlékül.“ A zavart katonasággal oszlatták el, úgyszólva a világ minden tájékáról érkeznek a folyamodások,melyekben a külföldön letelepedett emigráns hazánkfiai, volt honvédek, a honvéd­ségnél való alkalmaztatásukért kérvényeznek. Ily folyamodás érkezett közelebb Albániából, Prevsáról. Ott Biró Ignácz hazánkfia tartózko­dik; jelenleg Omer Sabsi effendi őrnagy a tö­rök hadseregben; három érdemjel tulajdonosa, ki szintén a hazába akarván visszatérni, fel­ajánlotta a honvédségnek szolgálatait. — A József fhg nevét viselő ezred egy éves önkéntesei ma délben nagy ünnepélyességgel teszik le a szokásos katonai esküt az üllői kaszárnya főudvarán. —­ Az eske­­tésen — hir szerint — József fog, az ezred első tulajdonosa is meg fog jelenni. — Debreczenben szerdán déli 12 órakor 23 főiskolai növendék esküdött föl a fő-örállomás előtt önkéntesnek. Egyenruhájukat maguk csi­náltatták. — A galaczi zsidóknak, kik a múlt év folytán bántalmakat szenvedtek, az osztrák-ma­gyar consulatus közbenjárására 1000 aranyat adott a román kormány. — A legelső választást Komáromban fogják megejteni, márcz. 9-kén. — Csanádmegye k­ó­rh­áz­a javára m. hó 5. sorshúzással egybekötött tánczvigalom ren­deztetek, Návay T. főispánné pártfogása mellett. A főispánné buzgalma, ismert nyájassága meg­­tölté a termet vigadókkal s eredményezett is szép sikert, mert a kitűzött czélra megmaradt tiszta jövedelem 881 frt 95 kr. e. é., a mi Csanád­­megyében ember­emlékezet óta nem történt. A sorshúzásra főispánné 100 tárgyat ajándékozott. A többit is jobbadán a hölgyek adományozták. Felülfizetés is történt sok. — Tegnapelőtt éjjel a budai kálvária-hegyen levő kápolnát feltörték s abból számos értékes tárgyat loptak el; a tettesnek a városkapitány­ság már nyomában van. — Színház. Szerdahelyi ismét egy érdekes franczia újdonságot fordít: „A marquisné arczképei“ czímű 3 felvonásos vígjá­tékot, F e u i 1 1 e t Octávtól. — A népszínház­ban a „Házasság gőzerővel“ folyton nagy vonz­erőt tanúsít; úgy halljuk, vidéken is több he­lyen készülnek reá. A népszínházban tegnap ismét föllépett Keleti Lujza, Albert szerepében, „Az ördög pirulái“-ban. A közönség tapssal fogadta, és játékát ezúttal is tetszéssel kísérte.­­• A budai népszínház cout­ssái mögött tegnap este háromnegyed hétkor való­ságos kis tragikomédia folyt le. Nevezetesen a Bachus-menet alkalmával a zsínórpadláson meg­­gyújtandó görögtűz­ az azzal bánó szolga vi­gyázatlansága folytán véletlenül meggyulván, bengáli fénynyel világította be az egész zsinór­padlást és színpadot. Egyszerre kiabálás hang­zik : „Tűz van ! tűz van!“ Előrohannak az is­tenek és istennők, babhusok és bachanák, s ke­resetlen pongyoláik valóban rendezetlen table­­aux-ot nyújtott a színes bengáliai világítás mel­lett, s csak a rendező vezényszava volt képes a confusiót megszüntetni. □ (A k­i­r­á­l­y­i p­á­r) f. hó 8-án este 8 óra­kor érkezik Zágrábba. A várost még azon este kivilágítják. 9-ére a hatóságok és az országgyű­lés elfogadása, a nyilvános épületek és laktanyák megszemlélése, ebéd és színházi díszelőadás tűzték ki; 10-ére a helyőrség fölötti szemlét, általános kihallgatást, jurjavesi parkba való ki­rándulást, az esti órákban sok­cet terveznek. A király 11-én Bellovárt, 12-én vasúton Sziszeket és Petrinját, 13-án Károlyvárost látogatja meg. Az éveket Zágrábban fogja tölteni; 14-én a ki­rály elhagyja Zágrábot és Sz.­Péteren keresztül Fiuméba utazik. — Ő Felsége Fiuméban való tartózkodása alatt Porto-Rét, Buccarit és Zengg­­et látogatja meg; 16-án este pedig Pólába uta­zik, honnan 19-én reggel érkezik Triesztbe. A központi bizottmány a napokban állapítot­ta meg a fogadás módját. Ez, ha a legi­ jóvá­hagyást megnyeri, a következő lesz : ő Felsé­güket az indóházban a bán, az országgyűlés, a méltóságok és a nemesség, az első diadalív­nél a polgármester és a községtanács, végül a másik diadalívnél a papi rend üdvözlik. További rendelkezések ő Felségek utazásá­nak egyéb körülményeitől tétetnek függővé.

Next