Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-08 / 79. szám

79. szám. Csütörtök április 8 .09. 20 évi folyam. Szerkesztési iroda: W8 otou ». «*&». II. HBel,,. cfj faeUinai rfe&íj Ul»tS aúnd.o Maíunity ä jgr*ri.*«tB*égL»« Intenie.’ Bírawtcílu taraiak suk Um irt kwoktfl fo£*dUtn*k «L BH6IBmÍ*EIpCö® Ki*á6-Mtatal Farenetiek tar* 7. síim f8ld«n»k> A Up »njayi rí*»ít fflatö Wd* mfay*k («!3í»*etí«i fim, Uz'U* kSrBli pauaMok, kirdetaísjek) a ki*A6-hi»ak*ft«» Utíiaadíík.PISTI IAPLÖ R BGÖEÍI kiadás. Előfizetési föltételek: 7 Időkre, postás­­ helyben, Litho« hordva i Fttávra................It tfl. Émegyedr» .... 8 írt. |(j hóra ... . S at A 1­6» ti kiadi­ külü/Oi el dánéért felülíketés hóvonkJrt , . ítO *r., Hirdetmények di­a: 1 haribot pellUor »fyutrt bír déléinél 7 aj kr. Béljigda kOlSn SO ujkr. Hyilt-Ur t­t hasiba» pitit­»»/ 16 aj kr. i*r rw­ n ti Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. H leüsse tósl­ára. Egéss évre.................................. 24 forint. Félévre..............................................................42 „ Negyed évre............. 6 » Egy hét» . . 2 „ A »Pesti Napló* kiadóhivatala. Korszerű eszmét helyzetimt felett. Az időnkint egymásután felmerülő kor­eszmék a népek életében egy erkölcsi emelkedésre vezető ösvény lépcsőzeteit ké­pezik, melyek nyomán a nemzet nyugodt biztossággal haladva, folyvást maga­­sabra küzdheti magát . De valamint az egyes fölfelé törekvő elhagyja maga után ama lépcsőket, melyeken keresztül hala­dott, úgy a népek is kell, hogy megválja­nak ama fogalmaktól, melyekre az uj helyzet s uj viszonyok szükségei által keresztet vont az élet Nagy baj, hogy Magyarország értelmi­ségének igen nagy része merőben tagadja e tétel igazságát, s nem b r k­bon­akodni azon régi fogalmaiból, melyeknél fogva örökös oppositióra érzé hivatva magát, s az ország üdvét, a közjólét felvirágozását a kormányhatalom működésének folyto­nos akadályozásában kérésé. Le­hetett ennek értelme addig, mig a kor­mány és kormányzás nem a néptöbbség elveinek kifolyása volt és nélkülözé azon nemzeties irányt, mely államiságnak jö­ „«.irwwinr —i?r»« ««fi Pe^t, április 1, ISÖ9 Zágráb, ápril elején.­*) Ha valakinek, úgy nekünk kell óhajtan­­őnk, hogy az ige testté legyen, nekünk, kik az igének hirdetői voltunk. Igaz, hogy a siker fele minden dolognál a gondvise­lés kezében van, (s ezt most érzem inkább, mint valaha) , de a gondviselés útjait egyengetnünk lehet az által, hogy a má­sik, tőlünk függő felét, tőlünk telhetőleg biztosítjuk. Minket, szűkebb hazám hű fiait, az 1868-ks mű munkásait a régi, csorbitlan falanxban fog az 1869-ki közös ország­gyűlés találni. Ott leszünk, egytül egyig, a régiek, a kik a művet kezdtük, tovább épitésének s ápolásának hó napszámo­sai. Hanem fájdalom, nem fogjuk ott talál­ni teljes számát azoknak, kik nélkül mi is hiányban érezzük magunkat. A magyarországi választási mozgalma­kat élénk figyelemmel kisértük s azon lá­zas érdekeltséggel, melyet a közel­múlt­ban végzett munkánk mintegy kötelessé­günkké tett. Megvallom, hogy, ha egyrészt a válasz­tások amnericus eredménye azon óriási mérvű izgatásokkal szemben, melyekről a lapok sorai közt inkább, mint soraiban értesültünk, kielégítőnek mondható, úgy másrészt oly veszteségeket kell ez évből feljegyeznünk, melyekre elborul a hazafi kedélye s hiába keres vigasztalást az elv győzelmében. Nem csak a magam érzelmeit, hanem számos elvbarátom, szűkebb hazám nagy többségének hangulatát tolmácsolom jelen soraimban. Hogyan ? — Hol volt a nemes magya­rok hagyományos istene, midőn Bar­tál György egy Szluha mellett elbukott ? Somssichot, az okos, a nemes har­­czost, a félbarbár Somogy gyöngy­ét ki­szorítja egy ködalak, a reális munkát az idealizált tétlenség, a mindennapi kenye­ret az éhes vágy és reménykedés ? Trefort elbukott! Kerkápolyi, Tanárky csak kerülőn jutottak azon helyre, melyen alig nélkülözheti őket a haza. És Csengery Antal, Csengery, ez ember St. Just márványarcsával, Cato nyugalmával, Burke fukar, de hatalmas nyelvével, Warren Hastings szigorával, aranyos, semmiféle élő halandók által tő­lül nem matt tollával, mély tudományá­val (mely a magyar parliament teljessé­gével fölér,) ez ember megbukott. És jöttek helyükbe Szluhik, Gáspárok, Dőryek! Annyira ment az ellenfél vakmerősé­ge (?), hogy Deák Ferenczczel is állított szembe jelöltet. A számok a mieink, s igaz, hogy a szám többet ér, mint a logica, de a nem­zet oszlopai megrendittettek s Betlehe­münkből kilopták kis jezuskáinkat. *) Közöljük jelen sorokat, mint oly oldalról vett nagybecsű nyilatkozatot mely iránt működésünk­ben mindig kiváló tekintettel viseltettünk, s habár azon sötét felfogás, mely a sorok tenorján végig vonul,nem látszik is minden conseqiencziáiban igazoltnak, mégis mind az aggodalom mind az elismerés, mely belőle szél, kétszeres sulylyal bir oly oldalról, hol alapját nem csak a rokon­­szenv, hanem az élet érdeke is képezi. A mi vesz­teségünk Horvátországé is, mit nyílt homlok­kal kimondva hallanunk csökkenti veszteségün­ket. Kü­l­önben is azon erőket, melyekről itt szó van, csak az országgyűlés veszté el egy időre, de nem az ország. Ők más téren is jobb szolgá­latot tudnak tenni a hazának, mint azok, kik helyeikbe iöitek, ott, honnan őket kiszorították. A szerk. Az eszme győzött, de harc­osaink leg­­jobbjai a csatába vesztek s vezérünk fáj­dalmas jogosultsággal mondhatja az el­vakult nemzetnek : „Varre, Vartre, redde mihi legiones meas! “ Nem következtetek, nem akarok a nem­zet jövőjére következtetni e jelenségből. A világért sem engednék tért alop gon­dolatnak, mintha nem lett volna elég­e hasának a megpróbáltatásból, de ki kell mondanom, hogy a legfeketébb pessimis­­mus jogosultnak látszik ott, hol a negyed­­százaldos munkásságban!1 kipróbált hazafi­­hűség ily koszorút kap elismerésül. — Avagy hol voltak a most fölszínre került nevek akkor, mikor a most bukottak egyetlen vigasza, hite és reménye voltak a nemzetnek ? Távol legyen tőlünk elismerést kicsi­karni azok számára, kik egyrészt nem szorultak erre, s kiket másrészt sértene is az ily törekvés . Őket jutalmazza szep­lőtlen öntudatuk, áldásos munkásságuk azon gyümölcse, melyet fájdalom, hívat­lan kezek nem gyarapítani, ele elprébálni készülnek, s igazolni fogja az elfogulatlan utókor­t a jelen jelesletei; nem nekik adandó elismerésről, nem­­jutalomról van itt a szó, hanem a haza érdekéről, r­efty­­nek szüksége, égető szüksége van azokra, kik hosszú éveken át őrzői, egyetlen őrzői , hivatott táplálói voltak. Többet tapasztaltam már ez életben, semhogy a néptől hálát várjak , de nem annyit, hogy tudnám, hogy legvitálisabb érdekei iránt helyes érzéke ne legyen a népnek. Vagy kivétellel állok szemben, vagy gazdagabb lettem egy szomorú ta­pasztalattal, de hiszem, hogy ezúttal nem jelesü­nk buktak, hanem nemzetünk bot lett. És ez a pont az, mely őket szomorít­­hatja, mely nekik fájhat, nemcsak azért, mert munkásságuk gyümölcsét koc­káz­­tatva látják, hanem mert az eredeti czél­­nak, melynek munkásságuk szentelve volt, a békés haladásnak, a nemzeti fejlő­désnek fordított a nemzet egy rasze hátat s körültánczolja lázas aspiratiók aranyo­zott bálványát. Vigasztalásuk lehet, hogy ez végre is a nemzet kisebb része, emelheti öntuda­tukat, hogy noha az ellenfél a vezérek­ben támadta meg seregünket, a derék ha­dat ezze megingathatta, de távolról sem döntötte m­eg, hogy az ellenük sikerrel in­tézett roham, tanítványaik erejét megköte­tezteti, s Szellemök élni s működni fog mi bennünk, mindnyájunkban, egytől egyig, az utolsó emberig. ZSUVITS JÓZSEF. Tőjének legfőbb feltételéül tekinthető. — Midőn csak is az önfentartás és nem az előhaladás, midőn a régi jog küzdelme és nem a reform volt a nyomott helyzet fel­adata. De ma már hála Isten! túlestünk az életjog vitáinak kérdésén, s egy te­remtő küzdelemnek, s a munka korsza­kának küszöbére jutottunk hol nem lehet többé csupán a papír igazságaival meg­elégedni, hanem a gyakorlati élet áldásai után kell kinyújtanunk kezeinket, mert kénytelenek vagyunk belátni, hogy napjainkban leginkább ezek azok, mik a nemzetnek életet biztosítanak. Ma egy lat gyakorlati eredmény na­gyobb horderejű egy mázsa oly papír igazságnál, melynek az élet, s a viszo­nyok írtjába állanak. Ma a legerősebb jog az élethez az életrevalóság. S azért soha sem érezhettük jobban, mint éreznünk kell e pillanatban, hogy nincs elvesztegetni való időnk. Az európai hely­zet kijelölé a hivatást előttünk , sietnünk kell azt betölteni, ha fenmaradni aka­runk. Minden hivatkozás sz­erere a tény­leges állapotok ellen szívünknek fordított fegyver, melyet a reactio kezébe adunk. Minket az európai érdekek tiszta felisme­rése, méltánylása, a ezekhez alkalmazkodó józan fejlődésünk , a munka, ipar és te­vékenység érdeme fog nagggyá tehetni, a csupán betűkbe fektetett jog ereje fejlődés és munka nélkül századokon ke­resztül nem igazolta magát. E fölött nagy terhek nyomnak bennünket, a múlt eluta­­síthatlan bajai mellett, a csak később ka­matozandó befektetések.Az volna-e felada­tunk ily helyzetben, hogy „a nem kell adó“, „nem kell trafik“, „nem kell bé­lyeg“, nem kell accis“, szállítsuk le a közkiadásokat sat. sat., politikával a lehe­­telenséget kisértsük meg, mi a fejlődés megakasztását és tán véghanyatlásunkat vonhatná maga után ? Vagy hogy számot vetve az élettel, s felhasználva a kínálkozó tért, a bevételek sokszorozása által segítsünk bajainkon? Politikánk e döntő kérdését mi, az or­­szággyűlés többsége, a kiegyezkedés által nagy részben megoldottnak tekintettük , de a legújabb mozgalmak tanúsítják, hogy az élettevékenységre vezető alapszerződé­sek nem csak nem esnek kívül az ellen­zék támadásainak lőtávolán, sőt még a társadalmi re­nd koc­káztatásával is újabb ostrom alá vétetni szándékoltatnak. A na­ponként felmerülő események constatál­­ják a helyzetet, egész nagyságában mu­tatják fel a veszélyt, mely a balok izga­tásai által a társadalmi rend, s a béke műveit fenyegeti. A Deák-politika eddigi eredménye az alkotmányos élet s állami önállóság v­i­s­z­­szaállításában, a nemzeti erő, tár­sadalmi tevékenység óriási fejlődésében, s a közrend megmentésére hozott czél­­szerű intézkedésekben nyilatkozik. A baloldalé is úgy látszik,ma már teljesen megérett gyümölcs, s azon izgalmak­ban lel kifejezést, melyek a jövő kér­dését az ellenzéki területeken sociális mozgalmak árjába fullasztották, s a sza­badság és hazaszeretet eszméi fölé — szívesen hi­sztik, hogy akaratlanul — a kommunistikus irányzatok törekvé­seit emelik. Ma a nép között forrongó ellenzéki i­ralomnak többé politikai értelme nincs, a rajongók legnagyobb része nem intézményeket, hanem idegen tulajdont keres, minélfogva törekvései nem a pártok, hanem a társa­dalmi rend ellen vannak irányozva. A legjobb hazafi neki az, a ki legtöbbet igér, míg a folytonos izgatások által a kormány tekintélye aláásatott, s a hazafiságnak tiszta definitiója a nép fogalmából vég­kép elveszett. Az anyagi erő szemközt van állítva az alkotó szellem törekvései­vel, s kihívólag látszik mondani, hogy „a hatalom én vagyok!” Személyes érdek, idegen befolyás, sötét fanatismus vagy politikai éretlenség vol­tak-e mozgatói e nem várt jelenségek fej­lődésének? Nem kutatjuk, de annyit min­denki tapa­ztalhat, láthat, érezhet, hogy ez nem rend­zetes állapot, s hogy a na­gyobb bajnak elejét venni k .11 — mert a haza megmentése a legelső feladat. A be­folyás, melyet az ellenzék férfiai e meg­­szilajult elemekre gyakorolhatnak, ma már csak látszólagos. Övék csak a túlhajtás beszámítása , tekintélyük a nép előtt a törvény tiszteletével együtt bukott el. Midőn Francziaország egykori minisz­tere P e r i­e r programra, beszédében ki­­mondá annak szükségét, hogy „rend­ben­tartva,­a törvény végrehajtva,­ a státus­hatalom tisztelve legyen“ élénken hang­súlyozd azt is, hogy „rendetlenség által az állam megszűnik szabad lenni — mert rendetlenség elnyomás nélkül nincs.“ A franczia közvélemény belátó szavainak igazságát s ha később egész erélylyel for­dult Perier ellen, annak okát nem e fel­állított elvekben, hanemr azon rendszerben találjuk, melynél fogva az erélyes mi­niszter a nyugtalanságok forrását nem ott kérésé, a hol kell vala t­­i. az ipar és kereskedelem pangásában s az anyagi jólét hanyatlása mellett létezett roppant adókban, hanem kérésé a forradalmi társulatok s republikánus irányzatú la­pok izgatásaiban, melyek ellen kérlelhet­­len szigorral alkalmazd az elnyomó rend­szabályokat. A mi kormányunk szabad tért enged az eszmék fejlődésének s tevékenysége legnagyobb részével — az alkotmányos élet megszilárdítása mellett — eddig kivá­­lólag az anyagi fejlődés és közvagyonoso­­dás előhaladását támogató. Nézzen körül az elfogulatlan s látni fogja, mily kiáltó eredményekben mutatkozik a siker, mely érdekeltté tévé fejlődésünk iránt majd egész Európa kereskedelmi tényezőit; megszerzé számunkra a külföldi tőke bi­zalmát; bámulatos lendületet adott a gyár­ipar fejlődésének a mi a vasúti munká­latokkal kapcsolatban a munkabér neve­zetes emelkedését eredményezé. Honnan van tehát, hogy az a nép, mely a felso­rolt eredmények mellett folytonosan gya­rapodik s önelégülten nézheti csürtében fáradalma után a munka és szorgalom áldását — ma communistikus irány­zatokról álmodozik ?.. Miért nem jutott ez eszébe akkor, midőn aszály emészté a kövér alföld messze terjedő rónáit s kalá­szok helyett pert vert a szellő a szomjazó vidékek kiaszott mezőn? Volt-e akkor valami nagy politikai kárpótlása tán, mely ez megnyugtatható? Vagy csak a szabad­ságnak kizárólagos tulajdona-e, hogy az éretlen emberek túlzásaiban önmaga ölje meg magát? mi nem fejtegetjük e kér­dést, de azt érezzük, hogy a jövő ország­gyűlésre egy nagy elhatározás s a kor­mányra a társadalmi rend biztosítása fel­adata vár. Mert ha mindenki felejtené is, ezeknek nem szabad feledni, hogy a válság napjait éljük, melyek végzetes­ek leendenek, ha meg nem értjük európai rendeltetésünket s a­helyett, hogy a kiví­vott alapon megerősödni törekedenénk, zavarokat idézünk elő , azt bizonyítjuk be a világ előtt, hogy ama szerep átvéte­lére, melybe minket európai helyzetetek utal, megérve nem vagyunk. „Na­gyobb szerencsétlenség lenne ez reánk nézve,­ mint ha a harcz terén a legna­gyobb csatát vesztettük volna el. Mert a háború szerencséjét egy áldásos jövendő ismét vissza hozhatja ; de az erkölcsi bu­kásnak gyógyítása nincs. Midőn Hollandia XIV. Lajost megje­lenni látta s nem maradt más menedék számára mint vízbe fojtani magát , nem volt oly nagy veszélyben, mint leendünk mi, ha e fontos pillanatokban hi­vatásunk ellen cselekedni fogunk. Hol­landiát rokonszenvvel kisérte a figyelő Európa : minket el fognak itélni egész ke­rek világ. Hollandia bukásában is dicső és erkölcsileg nagy vala s mi kiváló sze­rencsénkben lennénk szánandó kicsinyek. Elhatározott szilárdságot a Deák-párt — erélyt és tevékenységet a kormány részé­ről, ha boldogulni akarunk! xxx. b­írói személyzet csekély létszámában ke­resők, de a­hol meg is szaporították a személyzetet, javulást alig éreztek. Én a baj fő okának forrását másutt ke­resem. A­mely városokat ismerek, ott igen csekély személyzettel is a hiánytalan és gyors elintézés nem hiányzik. Minap Alsó-Ausztriában egy járásbíró­ságnál tulajdonjogi bekeblezési ügy lévén reám bízva, már a bélyeg tekintetéből is átrándultam, s a kész beadványt benyúj­tottam. Alsó-Ausztriában nincsenek telek­jegyzőkönyvek, hanem minden részlet­nek meg van külön lapja. Az átírás 50 lapon való eszközlendő. A beadás napján ügyem el lett intézve, s az expeditio két napra csak azért maradt el, mert a beve­­zetést c­ak egy személy teljesítheti, a ezen egy személynek physikailag lehet­­len vala az ötven lapon­ átvitelt elébb eszközölni. S ez történik minden bead­ványnál : legfeljebb két nap alatt elin­­téztetik s két nap alatt expediáltatik. A tanulság ebből az, hogy valameddig a telekkönyvek járásonkint ki nem osz­tatnak, azaz: valameddig az összes köz­ségi telekkönyvek a megyei törvényszék cumulatív elintézése és kiszolgáltatása alá tartoznak, a baj mindig megmarad, a pa­naszok meg nem szűnnek, bármely sza­porítása a személyzetnek csak a pénz­kiadást szaporítja, de gyökeres orvoslást nem nyújt. Mindegyikünk tudja, hogy a telekkönyv behozatalakor már elvkint ki lett mondva, hogy a megyei cumulatio ideiglenes, és kilátásba helyeztetett, hogy a községi te­­lekköny­veknek járó önkinti kiosztása leg­közelebb meg fog történni. Ez időnek minél előbb be kell követ­kezni egyenesen közhitelünk érdekéb­e. Azonban a gyorsítás tekintetéből nem szabad a hiánytalas­ságot felednem. Beis­merem, hogy a­mint jelenleg szolgabiró­­ságaink szervezték, csak nem lehetlen a telekkönyvi ügyet rájuk bízni. De már az új perrendtartás is feltételez oly rendszabályokat, melyek elkerülhet­­lenül s azonnal bevonandók, hacsak a jobb törvénykezés ígérete írott malaszt lenni nem akar. Korántsem kételkedem, hogy a mélyen tisztelt igazságügyi minsztérium az ide­vágó részletes rendszabályokat életbe­léptetni nem fogná, s hogy azt, a­mi ré­szemről csaki­s feljajdulás, annak ő gyöke­res orvoslási módját nem ismerné. Lényeges feltételek : a törvénykezés­nek elválasztása az adminisztratiótól; ál­landó szolgabirós­ági székhelyek és hiva­talos helyiségek; a tisztviselők állandó­sítása, akár legyenek választva akár kine­vezve; discip­ináris öszhangzás és felügye­let létesítése, mely jelen bírósági szerve­zetünkben teljesen hiányzik s végre értel­mes, becsületes és szorgalmas tisztviselők nevelése. Hogy ezen utóbbit minél előbb elérhes­sük, nem csak becsületesen kell őket fizet­nünk, hanem az érdemes tisztviselők fel­ismerését , előléptetését is biztosítanunk kell, mert ez feltétele a törekvésnek. De ezen ok egyszersmind kizárja a választás lehetőségét­, és arra utal, hogy a bírói személyek kinevezés alá essenek, és hogy a fegyelmi és felügyeleti rendszer a leg­felsőbbtől a legalsóbbig egy organikus egészet képezzen. I. Még egy nyílt szó az igazságügyi minisztériumhoz. Pozsony, ápr. 3. Nem elég, hogy a telekkönyvi rend­szer behozassák valamely országba életfeltétele a közhitelnek, hogy a telek­­könyvezés hiánytalanul és gyorsan ve­zettessék. Hazánk minden megyéjében csaknem általános a pana­z, nem a hiányos veze­tés, hanem a feltűnőleg késedelmes expe­­ditió miatt. A bizottmányok meg is teszik ez iránti lépéseiket: kiküldenek választ­mányokat, ezek el is járnak megbízásuk­ban, új beosztás történik, néha meg is indul az ügymenet, de a végeredmény megmarad: a tulajdonjogi bekeblezések kézbesítése a megyék különfélesége sze­rint hat, kilenc­ hóra, gyakran egy éven túlra elhalad. Sokan e baj okát kizárólag a kiadói és képviselőválasztások. Makó márczius. Nálunk is megtörtént a kerstválasztás a ke­délyek roppant izgatottsága között. A köztiszte­letben álló Baross Sándor ellenében Dob­sa Lajos választatott meg 287 szótöbbséggel Makó város képviselőjének. Hogy az összes in­­telligentia Baross mellett szavazott, alig szükség fölemlíteni. Nem tartozom azokhoz, kik minden­kit elítélnek, ki nem gondolkozik, mint ők. An­nál kevésbé táplálom azon oktalan elkényez­tető anyaszeretetet igaz ügyünk iránt, hogy fél­teném minden gyönge szellőtől. Sőt ellenkező­leg szeretem inkább, ha a jó ügy kitétetik a ve­szélynek ; hadd áljon ellene, hadd mérkőzzék meg vele. De az, a mi szomorí­, a­mi ellen szót emelek, az, midőn látom, hogy egy jó nép a de­magógia téveszméitől félre vezetve, a tulajdon­jog felőli fogalmakban megzavarva, a jobboldal hazafiatlanságával, etetés és itatás által föltüzel­ve a balpárt részére megnyeretik. Dobsa Lajos beszélt a makói népnek haza­szeretetről, becsületről, igazság és jellemszilárd­ságról; beszélt vékony jégről, melyre rá mertek íjllni a Deák-párt hivei, eszmékről, melyek nem ilenek körülményeinkhez; igy dalolta el ő a ma­lói népnek mindazon hangzatos phrasisokat, melyekkel a népeket, még midőn gyermekek voltak, álomba lehetett ejteni, de melyek most, miután fölébredtek, csak mosolygásra vagy szó-

Next