Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-08 / 79. szám
79. szám. Csütörtök április 8 .09. 20 évi folyam. Szerkesztési iroda: W8 otou ». «*&». II. HBel,,. cfj faeUinai rfe&íj Ul»tS aúnd.o Maíunity ä jgr*ri.*«tB*égL»« Intenie.’ Bírawtcílu taraiak suk Um irt kwoktfl fo£*dUtn*k «L BH6IBmÍ*EIpCö® Ki*á6-Mtatal Farenetiek tar* 7. síim f8ld«n»k> A Up »njayi rí*»ít fflatö Wd* mfay*k («!3í»*etí«i fim, Uz'U* kSrBli pauaMok, kirdetaísjek) a ki*A6-hi»ak*ft«» Utíiaadíík.PISTI IAPLÖ R BGÖEÍI kiadás. Előfizetési föltételek: 7 Időkre, postás helyben, Litho« hordva i Fttávra................It tfl. Émegyedr» .... 8 írt. |(j hóra ... . S at A 16» ti kiadi külü/Oi el dánéért felülíketés hóvonkJrt , . ítO *r., Hirdetmények dia: 1 haribot pellUor »fyutrt bír déléinél 7 aj kr. Béljigda kOlSn SO ujkr. Hyilt-Ur tt hasiba» pitit»»/ 16 aj kr. i*r rw n ti Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. H leüsse tóslára. Egéss évre.................................. 24 forint. Félévre..............................................................42 „ Negyed évre............. 6 » Egy hét» . . 2 „ A »Pesti Napló* kiadóhivatala. Korszerű eszmét helyzetimt felett. Az időnkint egymásután felmerülő koreszmék a népek életében egy erkölcsi emelkedésre vezető ösvény lépcsőzeteit képezik, melyek nyomán a nemzet nyugodt biztossággal haladva, folyvást magasabra küzdheti magát . De valamint az egyes fölfelé törekvő elhagyja maga után ama lépcsőket, melyeken keresztül haladott, úgy a népek is kell, hogy megváljanak ama fogalmaktól, melyekre az uj helyzet s uj viszonyok szükségei által keresztet vont az élet Nagy baj, hogy Magyarország értelmiségének igen nagy része merőben tagadja e tétel igazságát, s nem b r kbonakodni azon régi fogalmaiból, melyeknél fogva örökös oppositióra érzé hivatva magát, s az ország üdvét, a közjólét felvirágozását a kormányhatalom működésének folytonos akadályozásában kérésé. Lehetett ennek értelme addig, mig a kormány és kormányzás nem a néptöbbség elveinek kifolyása volt és nélkülözé azon nemzeties irányt, mely államiságnak jö „«.irwwinr —i?r»« ««fi Pe^t, április 1, ISÖ9 Zágráb, ápril elején.*) Ha valakinek, úgy nekünk kell óhajtanőnk, hogy az ige testté legyen, nekünk, kik az igének hirdetői voltunk. Igaz, hogy a siker fele minden dolognál a gondviselés kezében van, (s ezt most érzem inkább, mint valaha) , de a gondviselés útjait egyengetnünk lehet az által, hogy a másik, tőlünk függő felét, tőlünk telhetőleg biztosítjuk. Minket, szűkebb hazám hű fiait, az 1868-ks mű munkásait a régi, csorbitlan falanxban fog az 1869-ki közös országgyűlés találni. Ott leszünk, egytül egyig, a régiek, a kik a művet kezdtük, tovább épitésének s ápolásának hó napszámosai. Hanem fájdalom, nem fogjuk ott találni teljes számát azoknak, kik nélkül mi is hiányban érezzük magunkat. A magyarországi választási mozgalmakat élénk figyelemmel kisértük s azon lázas érdekeltséggel, melyet a közelmúltban végzett munkánk mintegy kötelességünkké tett. Megvallom, hogy, ha egyrészt a választások amnericus eredménye azon óriási mérvű izgatásokkal szemben, melyekről a lapok sorai közt inkább, mint soraiban értesültünk, kielégítőnek mondható, úgy másrészt oly veszteségeket kell ez évből feljegyeznünk, melyekre elborul a hazafi kedélye s hiába keres vigasztalást az elv győzelmében. Nem csak a magam érzelmeit, hanem számos elvbarátom, szűkebb hazám nagy többségének hangulatát tolmácsolom jelen soraimban. Hogyan ? — Hol volt a nemes magyarok hagyományos istene, midőn Bartál György egy Szluha mellett elbukott ? Somssichot, az okos, a nemes harczost, a félbarbár Somogy gyöngyét kiszorítja egy ködalak, a reális munkát az idealizált tétlenség, a mindennapi kenyeret az éhes vágy és reménykedés ? Trefort elbukott! Kerkápolyi, Tanárky csak kerülőn jutottak azon helyre, melyen alig nélkülözheti őket a haza. És Csengery Antal, Csengery, ez ember St. Just márványarcsával, Cato nyugalmával, Burke fukar, de hatalmas nyelvével, Warren Hastings szigorával, aranyos, semmiféle élő halandók által tőlül nem matt tollával, mély tudományával (mely a magyar parliament teljességével fölér,) ez ember megbukott. És jöttek helyükbe Szluhik, Gáspárok, Dőryek! Annyira ment az ellenfél vakmerősége (?), hogy Deák Ferenczczel is állított szembe jelöltet. A számok a mieink, s igaz, hogy a szám többet ér, mint a logica, de a nemzet oszlopai megrendittettek s Betlehemünkből kilopták kis jezuskáinkat. *) Közöljük jelen sorokat, mint oly oldalról vett nagybecsű nyilatkozatot mely iránt működésünkben mindig kiváló tekintettel viseltettünk, s habár azon sötét felfogás, mely a sorok tenorján végig vonul,nem látszik is minden conseqiencziáiban igazoltnak, mégis mind az aggodalom mind az elismerés, mely belőle szél, kétszeres sulylyal bir oly oldalról, hol alapját nem csak a rokonszenv, hanem az élet érdeke is képezi. A mi veszteségünk Horvátországé is, mit nyílt homlokkal kimondva hallanunk csökkenti veszteségünket. Különben is azon erőket, melyekről itt szó van, csak az országgyűlés veszté el egy időre, de nem az ország. Ők más téren is jobb szolgálatot tudnak tenni a hazának, mint azok, kik helyeikbe iöitek, ott, honnan őket kiszorították. A szerk. Az eszme győzött, de harcosaink legjobbjai a csatába vesztek s vezérünk fájdalmas jogosultsággal mondhatja az elvakult nemzetnek : „Varre, Vartre, redde mihi legiones meas! “ Nem következtetek, nem akarok a nemzet jövőjére következtetni e jelenségből. A világért sem engednék tért alop gondolatnak, mintha nem lett volna elége hasának a megpróbáltatásból, de ki kell mondanom, hogy a legfeketébb pessimismus jogosultnak látszik ott, hol a negyedszázaldos munkásságban!1 kipróbált hazafihűség ily koszorút kap elismerésül. — Avagy hol voltak a most fölszínre került nevek akkor, mikor a most bukottak egyetlen vigasza, hite és reménye voltak a nemzetnek ? Távol legyen tőlünk elismerést kicsikarni azok számára, kik egyrészt nem szorultak erre, s kiket másrészt sértene is az ily törekvés . Őket jutalmazza szeplőtlen öntudatuk, áldásos munkásságuk azon gyümölcse, melyet fájdalom, hívatlan kezek nem gyarapítani, ele elprébálni készülnek, s igazolni fogja az elfogulatlan utókort a jelen jelesletei; nem nekik adandó elismerésről, nemjutalomról van itt a szó, hanem a haza érdekéről, reftynek szüksége, égető szüksége van azokra, kik hosszú éveken át őrzői, egyetlen őrzői , hivatott táplálói voltak. Többet tapasztaltam már ez életben, semhogy a néptől hálát várjak , de nem annyit, hogy tudnám, hogy legvitálisabb érdekei iránt helyes érzéke ne legyen a népnek. Vagy kivétellel állok szemben, vagy gazdagabb lettem egy szomorú tapasztalattal, de hiszem, hogy ezúttal nem jelesünk buktak, hanem nemzetünk bot lett. És ez a pont az, mely őket szomoríthatja, mely nekik fájhat, nemcsak azért, mert munkásságuk gyümölcsét kockáztatva látják, hanem mert az eredeti czélnak, melynek munkásságuk szentelve volt, a békés haladásnak, a nemzeti fejlődésnek fordított a nemzet egy rasze hátat s körültánczolja lázas aspiratiók aranyozott bálványát. Vigasztalásuk lehet, hogy ez végre is a nemzet kisebb része, emelheti öntudatukat, hogy noha az ellenfél a vezérekben támadta meg seregünket, a derék hadat ezze megingathatta, de távolról sem döntötte meg, hogy az ellenük sikerrel intézett roham, tanítványaik erejét megkötetezteti, s Szellemök élni s működni fog mi bennünk, mindnyájunkban, egytől egyig, az utolsó emberig. ZSUVITS JÓZSEF. Tőjének legfőbb feltételéül tekinthető. — Midőn csak is az önfentartás és nem az előhaladás, midőn a régi jog küzdelme és nem a reform volt a nyomott helyzet feladata. De ma már hála Isten! túlestünk az életjog vitáinak kérdésén, s egy teremtő küzdelemnek, s a munka korszakának küszöbére jutottunk hol nem lehet többé csupán a papír igazságaival megelégedni, hanem a gyakorlati élet áldásai után kell kinyújtanunk kezeinket, mert kénytelenek vagyunk belátni, hogy napjainkban leginkább ezek azok, mik a nemzetnek életet biztosítanak. Ma egy lat gyakorlati eredmény nagyobb horderejű egy mázsa oly papír igazságnál, melynek az élet, s a viszonyok írtjába állanak. Ma a legerősebb jog az élethez az életrevalóság. S azért soha sem érezhettük jobban, mint éreznünk kell e pillanatban, hogy nincs elvesztegetni való időnk. Az európai helyzet kijelölé a hivatást előttünk , sietnünk kell azt betölteni, ha fenmaradni akarunk. Minden hivatkozás szerere a tényleges állapotok ellen szívünknek fordított fegyver, melyet a reactio kezébe adunk. Minket az európai érdekek tiszta felismerése, méltánylása, a ezekhez alkalmazkodó józan fejlődésünk , a munka, ipar és tevékenység érdeme fog nagggyá tehetni, a csupán betűkbe fektetett jog ereje fejlődés és munka nélkül századokon keresztül nem igazolta magát. E fölött nagy terhek nyomnak bennünket, a múlt elutasíthatlan bajai mellett, a csak később kamatozandó befektetések.Az volna-e feladatunk ily helyzetben, hogy „a nem kell adó“, „nem kell trafik“, „nem kell bélyeg“, nem kell accis“, szállítsuk le a közkiadásokat sat. sat., politikával a lehetelenséget kisértsük meg, mi a fejlődés megakasztását és tán véghanyatlásunkat vonhatná maga után ? Vagy hogy számot vetve az élettel, s felhasználva a kínálkozó tért, a bevételek sokszorozása által segítsünk bajainkon? Politikánk e döntő kérdését mi, az országgyűlés többsége, a kiegyezkedés által nagy részben megoldottnak tekintettük , de a legújabb mozgalmak tanúsítják, hogy az élettevékenységre vezető alapszerződések nem csak nem esnek kívül az ellenzék támadásainak lőtávolán, sőt még a társadalmi rend kockáztatásával is újabb ostrom alá vétetni szándékoltatnak. A naponként felmerülő események constatálják a helyzetet, egész nagyságában mutatják fel a veszélyt, mely a balok izgatásai által a társadalmi rend, s a béke műveit fenyegeti. A Deák-politika eddigi eredménye az alkotmányos élet s állami önállóság viszszaállításában, a nemzeti erő, társadalmi tevékenység óriási fejlődésében, s a közrend megmentésére hozott czélszerű intézkedésekben nyilatkozik. A baloldalé is úgy látszik,ma már teljesen megérett gyümölcs, s azon izgalmakban lel kifejezést, melyek a jövő kérdését az ellenzéki területeken sociális mozgalmak árjába fullasztották, s a szabadság és hazaszeretet eszméi fölé — szívesen hisztik, hogy akaratlanul — a kommunistikus irányzatok törekvéseit emelik. Ma a nép között forrongó ellenzéki iralomnak többé politikai értelme nincs, a rajongók legnagyobb része nem intézményeket, hanem idegen tulajdont keres, minélfogva törekvései nem a pártok, hanem a társadalmi rend ellen vannak irányozva. A legjobb hazafi neki az, a ki legtöbbet igér, míg a folytonos izgatások által a kormány tekintélye aláásatott, s a hazafiságnak tiszta definitiója a nép fogalmából végkép elveszett. Az anyagi erő szemközt van állítva az alkotó szellem törekvéseivel, s kihívólag látszik mondani, hogy „a hatalom én vagyok!” Személyes érdek, idegen befolyás, sötét fanatismus vagy politikai éretlenség voltak-e mozgatói e nem várt jelenségek fejlődésének? Nem kutatjuk, de annyit mindenki tapaztalhat, láthat, érezhet, hogy ez nem rendzetes állapot, s hogy a nagyobb bajnak elejét venni k .11 — mert a haza megmentése a legelső feladat. A befolyás, melyet az ellenzék férfiai e megszilajult elemekre gyakorolhatnak, ma már csak látszólagos. Övék csak a túlhajtás beszámítása , tekintélyük a nép előtt a törvény tiszteletével együtt bukott el. Midőn Francziaország egykori minisztere P e r ie r programra, beszédében kimondá annak szükségét, hogy „rendbentartva,a törvény végrehajtva, a státushatalom tisztelve legyen“ élénken hangsúlyozd azt is, hogy „rendetlenség által az állam megszűnik szabad lenni — mert rendetlenség elnyomás nélkül nincs.“ A franczia közvélemény belátó szavainak igazságát s ha később egész erélylyel fordult Perier ellen, annak okát nem e felállított elvekben, hanemr azon rendszerben találjuk, melynél fogva az erélyes miniszter a nyugtalanságok forrását nem ott kérésé, a hol kell vala ti. az ipar és kereskedelem pangásában s az anyagi jólét hanyatlása mellett létezett roppant adókban, hanem kérésé a forradalmi társulatok s republikánus irányzatú lapok izgatásaiban, melyek ellen kérlelhetlen szigorral alkalmazd az elnyomó rendszabályokat. A mi kormányunk szabad tért enged az eszmék fejlődésének s tevékenysége legnagyobb részével — az alkotmányos élet megszilárdítása mellett — eddig kiválólag az anyagi fejlődés és közvagyonosodás előhaladását támogató. Nézzen körül az elfogulatlan s látni fogja, mily kiáltó eredményekben mutatkozik a siker, mely érdekeltté tévé fejlődésünk iránt majd egész Európa kereskedelmi tényezőit; megszerzé számunkra a külföldi tőke bizalmát; bámulatos lendületet adott a gyáripar fejlődésének a mi a vasúti munkálatokkal kapcsolatban a munkabér nevezetes emelkedését eredményezé. Honnan van tehát, hogy az a nép, mely a felsorolt eredmények mellett folytonosan gyarapodik s önelégülten nézheti csürtében fáradalma után a munka és szorgalom áldását — ma communistikus irányzatokról álmodozik ?.. Miért nem jutott ez eszébe akkor, midőn aszály emészté a kövér alföld messze terjedő rónáit s kalászok helyett pert vert a szellő a szomjazó vidékek kiaszott mezőn? Volt-e akkor valami nagy politikai kárpótlása tán, mely ez megnyugtatható? Vagy csak a szabadságnak kizárólagos tulajdona-e, hogy az éretlen emberek túlzásaiban önmaga ölje meg magát? mi nem fejtegetjük e kérdést, de azt érezzük, hogy a jövő országgyűlésre egy nagy elhatározás s a kormányra a társadalmi rend biztosítása feladata vár. Mert ha mindenki felejtené is, ezeknek nem szabad feledni, hogy a válság napjait éljük, melyek végzetesek leendenek, ha meg nem értjük európai rendeltetésünket s ahelyett, hogy a kivívott alapon megerősödni törekedenénk, zavarokat idézünk elő , azt bizonyítjuk be a világ előtt, hogy ama szerep átvételére, melybe minket európai helyzetetek utal, megérve nem vagyunk. „Nagyobb szerencsétlenség lenne ez reánk nézve, mint ha a harcz terén a legnagyobb csatát vesztettük volna el. Mert a háború szerencséjét egy áldásos jövendő ismét vissza hozhatja ; de az erkölcsi bukásnak gyógyítása nincs. Midőn Hollandia XIV. Lajost megjelenni látta s nem maradt más menedék számára mint vízbe fojtani magát , nem volt oly nagy veszélyben, mint leendünk mi, ha e fontos pillanatokban hivatásunk ellen cselekedni fogunk. Hollandiát rokonszenvvel kisérte a figyelő Európa : minket el fognak itélni egész kerek világ. Hollandia bukásában is dicső és erkölcsileg nagy vala s mi kiváló szerencsénkben lennénk szánandó kicsinyek. Elhatározott szilárdságot a Deák-párt — erélyt és tevékenységet a kormány részéről, ha boldogulni akarunk! xxx. bírói személyzet csekély létszámában keresők, de ahol meg is szaporították a személyzetet, javulást alig éreztek. Én a baj fő okának forrását másutt keresem. Amely városokat ismerek, ott igen csekély személyzettel is a hiánytalan és gyors elintézés nem hiányzik. Minap Alsó-Ausztriában egy járásbíróságnál tulajdonjogi bekeblezési ügy lévén reám bízva, már a bélyeg tekintetéből is átrándultam, s a kész beadványt benyújtottam. Alsó-Ausztriában nincsenek telekjegyzőkönyvek, hanem minden részletnek meg van külön lapja. Az átírás 50 lapon való eszközlendő. A beadás napján ügyem el lett intézve, s az expeditio két napra csak azért maradt el, mert a bevezetést cak egy személy teljesítheti, a ezen egy személynek physikailag lehetlen vala az ötven lapon átvitelt elébb eszközölni. S ez történik minden beadványnál : legfeljebb két nap alatt elintéztetik s két nap alatt expediáltatik. A tanulság ebből az, hogy valameddig a telekkönyvek járásonkint ki nem osztatnak, azaz: valameddig az összes községi telekkönyvek a megyei törvényszék cumulatív elintézése és kiszolgáltatása alá tartoznak, a baj mindig megmarad, a panaszok meg nem szűnnek, bármely szaporítása a személyzetnek csak a pénzkiadást szaporítja, de gyökeres orvoslást nem nyújt. Mindegyikünk tudja, hogy a telekkönyv behozatalakor már elvkint ki lett mondva, hogy a megyei cumulatio ideiglenes, és kilátásba helyeztetett, hogy a községi telekkönyveknek járó önkinti kiosztása legközelebb meg fog történni. Ez időnek minél előbb be kell következni egyenesen közhitelünk érdekébe. Azonban a gyorsítás tekintetéből nem szabad a hiánytalasságot felednem. Beismerem, hogy amint jelenleg szolgabiróságaink szervezték, csak nem lehetlen a telekkönyvi ügyet rájuk bízni. De már az új perrendtartás is feltételez oly rendszabályokat, melyek elkerülhetlenül s azonnal bevonandók, hacsak a jobb törvénykezés ígérete írott malaszt lenni nem akar. Korántsem kételkedem, hogy a mélyen tisztelt igazságügyi minsztérium az idevágó részletes rendszabályokat életbeléptetni nem fogná, s hogy azt, ami részemről csakis feljajdulás, annak ő gyökeres orvoslási módját nem ismerné. Lényeges feltételek : a törvénykezésnek elválasztása az adminisztratiótól; állandó szolgabirósági székhelyek és hivatalos helyiségek; a tisztviselők állandósítása, akár legyenek választva akár kinevezve; discipináris öszhangzás és felügyelet létesítése, mely jelen bírósági szervezetünkben teljesen hiányzik s végre értelmes, becsületes és szorgalmas tisztviselők nevelése. Hogy ezen utóbbit minél előbb elérhessük, nem csak becsületesen kell őket fizetnünk, hanem az érdemes tisztviselők felismerését , előléptetését is biztosítanunk kell, mert ez feltétele a törekvésnek. De ezen ok egyszersmind kizárja a választás lehetőségét, és arra utal, hogy a bírói személyek kinevezés alá essenek, és hogy a fegyelmi és felügyeleti rendszer a legfelsőbbtől a legalsóbbig egy organikus egészet képezzen. I. Még egy nyílt szó az igazságügyi minisztériumhoz. Pozsony, ápr. 3. Nem elég, hogy a telekkönyvi rendszer behozassák valamely országba életfeltétele a közhitelnek, hogy a telekkönyvezés hiánytalanul és gyorsan vezettessék. Hazánk minden megyéjében csaknem általános a panaz, nem a hiányos vezetés, hanem a feltűnőleg késedelmes expeditió miatt. A bizottmányok meg is teszik ez iránti lépéseiket: kiküldenek választmányokat, ezek el is járnak megbízásukban, új beosztás történik, néha meg is indul az ügymenet, de a végeredmény megmarad: a tulajdonjogi bekeblezések kézbesítése a megyék különfélesége szerint hat, kilenc hóra, gyakran egy éven túlra elhalad. Sokan e baj okát kizárólag a kiadói és képviselőválasztások. Makó márczius. Nálunk is megtörtént a kerstválasztás a kedélyek roppant izgatottsága között. A köztiszteletben álló Baross Sándor ellenében Dobsa Lajos választatott meg 287 szótöbbséggel Makó város képviselőjének. Hogy az összes intelligentia Baross mellett szavazott, alig szükség fölemlíteni. Nem tartozom azokhoz, kik mindenkit elítélnek, ki nem gondolkozik, mint ők. Annál kevésbé táplálom azon oktalan elkényeztető anyaszeretetet igaz ügyünk iránt, hogy félteném minden gyönge szellőtől. Sőt ellenkezőleg szeretem inkább, ha a jó ügy kitétetik a veszélynek ; hadd áljon ellene, hadd mérkőzzék meg vele. De az, a mi szomorí, ami ellen szót emelek, az, midőn látom, hogy egy jó nép a demagógia téveszméitől félre vezetve, a tulajdonjog felőli fogalmakban megzavarva, a jobboldal hazafiatlanságával, etetés és itatás által föltüzelve a balpárt részére megnyeretik. Dobsa Lajos beszélt a makói népnek hazaszeretetről, becsületről, igazság és jellemszilárdságról; beszélt vékony jégről, melyre rá mertek íjllni a Deák-párt hivei, eszmékről, melyek nem ilenek körülményeinkhez; igy dalolta el ő a malói népnek mindazon hangzatos phrasisokat, melyekkel a népeket, még midőn gyermekek voltak, álomba lehetett ejteni, de melyek most, miután fölébredtek, csak mosolygásra vagy szó-