Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)

1869-05-21 / 115. szám

115. szftm. Péntek, május 21. Cs 9. 20. évi folyam. főzerkesztési iroda : Kiadó-hivatal: Fe rocc*isk tere 7. *sim. I. emelet. Ferenczfiók terv 7. acAm földszint. ii Up M«ll<uiii rétiét illatéi minden fcfi*leuié:iy » merluwittítgle» lntí-teiid8. A lup anvegi részét illeti» kör.TM- mények (előfizetési pénz , kiadÁs kSrilli pannaxok, h­irdetuiéfiyek) a Bél-mentet­lau levelek csak ismert kiadó-h­ivatalhoz futéreudíik. keiiktól fogedtatnak el.______—r V“' rTr PESTI NAPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre. |»i tAu : 'r«ey helyben, há'/h­oc hordva : Félévre............................12 frt. Évnegyedre .... fi irt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás ki­ttukt­ldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr Hirdetmények dija : 7 hasábos» pertitaor egysztert ^hir­'40»Lásuél 7 uj kr. Bélyeg«ííj kiil'Gi­­jti ujkr. Előfissetési felhívás P­ESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. f­isetasl ara. évre ... 84 fádnt Félévre...................................................................................... #­Hegyié évre..................................................................................* # Egy hérs .................................................. 8 . ▲ ,Peati Napló* kiadó­ hivatala: Félév Fent május 20* 1800 Lehet-e a csőd alatti egyén képvi­selő­i Is. Azt mondja az 1848. V. t. ez. 2-ik §-a „felség­sértés stb. csempészkedés stb. miatt fenyíték alatt álló egyének nem választók, természetes tehát, hogy a 3. §. szerint nem is választhatók. A törvény szoros betűje csempészke­dést említ. A csempészkedés a csalás bűntényének egyik faja ép úgy, mint a hamisítás és a bűnös bukás. —A csalás a genus, a csem­pészkedés a species. Ezen két bűntény elemeiben véve teljesen azonos egymás­sal, s valamint a csalás tág fogalmában benfoglaltatik a csempészkedés és bu­kás is, épen úgy a csempészkedés, — vi­szont szintén vonatkozik — mind a fajfo­galomra a csalásra — mind a többi ro­konfajokra a hamisításra és bűnös bu­kásra. A törvény itt szintén csak egy fogal­mat állított fel , s annak körébe vonta hallgatólag mind­azt, mi annak fogalma alá tartozik. Midőn tehát a csempészkedést említet­te, vonatkozott egyszersmind magára a csalásra, mint a bűnös bukásra. Azt mondja továbbá a törvény „fenyí­ték alatt álló.“ A csőd alatti egyén igaz hogy de fac­to fenyíték alatt nincs, azaz hogy börtön­ben nem ül, de a legszorosabb vizsgálat alatt áll, melynek befejezése határozza el, vájjon bukásának káros következményei fenyítékben nem végződnek-e ? A fenyítékre vonatkozólag az 1840. évi 22. t. ez. 124—131. §§, továbbá az 1844. évi VII. t. ez. 5. §-a, de különösen az ezen törvényekre vonatkozó 1863. márczius 10. 3805. szám alatt kelt can­­celláriai rendelet a legszorosabb felelős­ség terhe alatt hagy­ta meg az illető csőd­bíróságoknak, hogy mindazon esetekben, midőn csőd fordul elő, be nem várva a pelügyelő vagy a hitelezők kérelmét, a bukott elleni szigorú vizsgálatot, bukása okainak kinyomozása és a bukott megfe­­nyíttetése végett, hivatalból azonnal fo­ganatosítsák. Az előbb hivatkozott kanc­elláriai ren­delet e tekintetben a bíróságoknak a leg­nagyobb szigort rendelte, kiegészítvén az 1840: XXII. és 1844: VII. törv. czikkek erre vonatkozó rendeletét; ezen rendelet pedig törvényerővel bir. A rendelet hatá­rozottan kimondja, hogy miután a csalás még a csőd esetén kivül is bűnös cselek­ménynek tekintendő, tehát még azon eset­ben is, ha a hitelezők az adós vagyonta­­lansága miatt a csőd megnyitását, vagy a megnyitottnak folytatását nem kérnék is, vagy az adóssal követeléseik egy részé­nek elengedése mellett kiegyezkedtek vol­na is, köteles a bíróság hivatalból a bukás, a fizetési tehetetlenség okait kinyomozni, s e tekintetben az alaki fényitő tör­vények szerint eljárni. Csőd esetében még hozzáteszi, hogy ha a bukás vétkes gondatlanságból származott volna is, a hamis bukás tényét az 1844. évi VII. t. ez. 5. § a értelmében a követelések va­lódisága felett hozandó ítéletet be sem várva kimondani, és azt az idéző bűnvádi törvényszékkel közölni tartozik. Ezen kanczelláriai rendelet mutatja, hogy a csőd alá jutott egyén ellen az alaki fenyítő törvények szerint teljesített bűnvádi vizsgáért a csőd megnyitása után azonnal hivatalból foganatosítandó, s ha a csőd alatt álló egyén tényleg fogság­i vagy börtönbüntetéssel nem suttatik is rögtön, s ezen büntetés rajta azonnal nem foganatosittatik is, de a bűntény gyanúja alatt áll, s tágabb értelemben fenyíték alatt is van, azaz vizsgálat alatt, melyet nem tudhat, hogy mely perezben változ­tathatnak át rá nézve nagyon is szoros fenyítékké. Mindamellett azonban senki sem fog kételkedni azon, hogy miután a csem­pészkedés, mint a csalás egyik faja — a bűnös bukással azonos, s hogy miután a csőd alatti egyén, mint az alaki fenyítő törvények szerint teljesítendő vizsgálat alatt álló, nemcsak tág értelmű fenyíték alatt van, de mindazon káros következ­ményeket is viseli, melyek a csődnek ter­mészetéből, de a törvényből is folynak,— a csőd alatti egyénre bátran alkalmazha­tók a fenti szakasz azon szavai, „hogy csempészkedés stb. miatt fenyíték alatt álló egyének nem választók,* főleg azokra, kikre még bukásuk büntelensége ítélet által beigazolva nincs. A törvény értelme valamint amott a „gyámi* hatalomnál, úgy itt is teljesen világos, s tisztán vonatkozik a csőd alatti egyénekre. Ha a törvény betűitől eltekintve, ismét a képviselői állás szempontjából veszszü­k fel a feltett kérdést,­­­szintén kitűnik, mily összeférhetetlen valami egy csőd alatti egyén, és képviselő. Itt is azon kérdést lehet tenni, várjon mily függetlenséggel bírhat egy képvise­lő, ki felett a büntető törvények szigora lebeg, ki folytonosan szoros bűnvádi vizs­gálat alatt áll? várjon öszhangzásban állhat-e az a képviselői állás méltóságával, hogy a képviselő csődje miatt az ország­gyűlés folyama alatt a fenyítő bíróságok­tól elitéltetik, fenyíték alá vétetik, és képviselői székét elhagynia kell ? mit mondana azon kerület, mely az­­ily egyént képviselőül megválasztotta , ha a képviselő bukása miatt fenyíték alá vé­tetvén képviselői székét üresen hagyni kénytelenittetik ? miként lesznek ily eset­ben képviselve azon kerület, közös és ma­gán­érdekei? Vagy nem lenne-e következetlen az or­­szággyűlés önmagához, ha például egy képviselőt a ki csőd alatt áll, igazolna, később azonban a választási törvények módos­ításánál törvénybe iktatná azt,hogy csőd alatti egyén képviselő nem lehet ? bizonyára igen. A törvény világos értelme mellett még ezek is magából a képviselői hivatal ter­mészetéből folyva tisztán kitüntetik, hogy soha sem lehet a képviselői szép állást egy csőd alatti egyén állapotával össze­egyeztetni ; ez két oly ellentétes fogalom, hogy azt öszhangba hozni nem lehet sem most, sem jövendőben. Tévedésben vannak tehát azok, kik az 1848. évi V. t. ez. 2. §-sa alapján a fel­tett kérdésre csak úgy könnyedén igen­nel felelnek, mert a feltett kérdésre az idézett törvény — mint fentebb láttuk, betű szerint is, de az analógia iuris elvé­nél fogva is l­ezáfolhatlanul n­e­m­ m­e­l­felel. N. és E. magának csakis az egyszerű tudomásvé­telt s az ítélet végrehajtásának elrende­lését tartá fenn, azért mégis alig terjeszt­hető elő ilyen bizottsági jelentés a nél­kül, hogy a baloldal szónokai a­z indít­ványok­ vagy kívánalmakat ne hallatná­nak, melyek a megállapított szabályok ellenére a házat revisori hatáskörbe von­nák. Ez történt ma a Klapka György képviselőnek igazolását indokoló bizott­sági jelentéssel, melyet némelyek tán ép azért találtak kifogás alá vehetőnek, mert indokolásában nagyon is részletes volt. Mi, kik az épülő és okuló hallgatóság számát szaporítók, önkénytelen is kérdők magunktól, midőn az ellenzék szónokait egymásután láttuk felkelni, ha várjon tudják-e ezen urak mindazt, miket néhány nappal ezelőtt benyújtott, felolvasott s azóta ki is nyomatott válaszfelirati javas­lataikban oly abundáns részletekben el­sorolnak ?Há­s ha igen,miként időzhetnek, vagy miként késleltethetik a házat oly tárgynak hosszadalmas vitatásával, mely­nek végleges elintézése nem tartozik kö­rébe, de mely igen is akadályozza, hogy mielőbb munkájához fogjon. A balközép észrevette, hogy tévútra jutott, s Deák Ferencz felszólalása után szónokai közül nem is hallottunk többé senkit az időharácsolók közt,­­ ám a szélbali bús magyarok politikai doc­­trinája mást taníthat; ők szeretnének re­videálni, közben egy keveset: kortesked­ni, e köpeny alatt recriminálni. A decla­­matio e téren könnyű is, hálás is, otthon bizonyosan megéljenzik. Legedzettebb vitézeit kilidé a harczba, ott láttuk Madarászt ódon mosolyá­val; hallottuk Simonyi Ernőt meg­szokott mentegetődzésével, hogy nem tud jól magyarul; mi arról győződtünk meg, hogy okoskodása is hamis; é­s végre láttuk hadonázni a levegőben Csi­kyl Sándort, kinek egy szónoki gikszere általános derültséget keltett, a miért az­tán a nagy szónok­ meg is haragudott, s megtorlásból annál tovább s annál több gikszerrel beszélt. Végre is a kifogyott türelem megso­­kalta a tréfát, s a biráló bizottság jelen­tésének tudomásul vétele mellett napi­­rendre­ térést határozott. Csalódnék , ha e napirend alatt valaki a válaszfelirati vita megkezdését értené. Míg hátra volt nemes Heves vármegye, a királyi biztos, és Németh Albert. A házszabályok világosan szólnak az interpellációkról, melyek rövid bevezetés­vagy indokolással írásban nyújtandók be, ugy de ha ez történik, a dolgon a ház hamar túlesik, s majd csakugyan a na­pirendre tér. Németh Albert tehát kívéskaringós beve­zetés mellett, benevele útját esdő exordi­­ummal közel egy óráig beszélte el a kir. biztos hajmeresztő viselt és nem viselt dolgait; elsorolta névszetrint is azon mar­­tyrókat,kiknek ugyan hsijuk szála se gör­­bittetett meg, de azért mégin­t martyrok, megszólaltató az ősi privilégiumok vár­­megyéjét, s a megsértett!! autonómia nevében kérdést intéz először az összes minisztériumhoz, azután a miniszterelnök­höz, utánna sorban a bel-­s az igazság­ügyi miniszterekhez. Képzelhetni a többinek szomorúságát, hogy róluk Németh Albert monstrem interpellációja meg nem emlékezett! Az egész írott zagy­valék átadatik a minisztériumnak. És csak most juthatott a ház, — már egy óra felé — napirendjéhez, a válasz­­feliratok általános vitájához. P­u­­­s­z­k­y Ferencz nyita meg, a bi­zottsági javaslat kerekded s velős ind­okolásával. Utánna Tisza Kálmán fejtegeté a balközép javaslatát, a végszavaknál vélet­lenül kifejezést adva sok rejtett vágynak, hogy a kormánypárt és ellenzék még he­tet is cserélhetnek!— Nem instálunk belőle, de még­ nem is igen tar­tunk tőle. Kormányozni negatíve nem lehet; a kormányképességet iga­­zoló positivitást pedig azon válaszfelirati javaslat sem tar­talmazza, melyet Tisza Kálmán mai be­szédében védelmezett. Szivesen jegyezzük meg h Úgy a két, szó­nokról, kik beszédeikben rövidek, egy­szerűek s értelmesek igy­­ekeztek lenni, valamint a ház tagjairól, kik az előadást illő komolysággal s figyele­mmel kisérték, miszerint a parliamentáris tárgyalás ez­­ alapkellékei meghonosulni kezdenek , s­­ így nem kell tán attól tartani, hogy a ma megkezdett vita heteket vegyen igénybe. A jobboldalról tizenhatan vannak szó­lásra feljegyezve; a két baloldalon együtt a feljegyzettek száma megközelíti a har­­minc­at. Talán nem kerül valamennyire a sor. Országgyűlési­ tudósítás: A képviselőház május 20 -án tartott ülése. Elnök: Somssich Pál; Jegyzők: Bujano­­vics Sándor és Mihályi Péter. A kormány részé­ről jelen vannak : Andrássy Gyula gróf, mi­niszterelnök, E­ö­t­vös József báró, Bedeko­­vi­cs Kálmán, Wenckheim Béla báró, Vjllo­­n­y­a­y Menyhért, G­o­r­o­v­e István, M­i­k­ó Im­re gr., és H­o­r­v­á­t Boldizsár, miniszterek, ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök bejelentései után a következő két interpelláló adatik be : Interpellatio a fiumei vasút ügyében a közlekedésügyi ministériumhoz. A múlt évi törvényhozási testület a fiumei vas­út ügyében oly határozatokat hozott, a­melyek a fiumei kikötőnek a magyar vasúti hálózattal való minél hamarabbi öszszeköttetésére czé­­loznak. Tekintve azon nagy fontosságot és jelentősé­get, melylyel egy önálló közlekedés valósítása a tengerhez mind nemzet­gazdászati, mind keres­kedelmi politikai tekintetben a haza jólétére, nagysága és világ­állására nézve lesz — tekintve továbbá elhalaszthatlanságát e nagy fontosságú ügy valósításának, mely az előbbi kedvezőtlen politikai viszonyainknál fogva úgy is évtizede­ken át halasztatott el Tekintve végre azon körülményt is, hogy a fontos kérdés szerencsés megoldása még nagy­ob fontosságot nyert a snezi csatorna közelebb tör­ténendő megnyitása által, mely remek közleke­dési mű roppant kereskedelmi területekhez jó­val közelebb hoz bennünket is, bátor vagyok a közlekedési minister urat interpellálni az iránt, vajjon milyen intézkedések tétettek a magas kormány részéről, hogy az említett vasút építése és különösen a károlyváros-fiumei vonalé, mely részben hegyi vonal lévén, hosszabb épít­kezési időt igényel, megkezdethessék és véghez vitessék. Csotta János, s. k. Interpellatio a minister­elnök úrhoz az osztrák - magyar külügyi kormány Bosznia irányában­ intactiót illetőleg. Miután biztos forrásból értesítve vagyok, hogy a bécsi császári hadi minisztérium rezervátuma által a Bosniával szemközt fekvő határokon tu­dakozódik, hány épülete volna az aerariumnak e határvidéken, melyeket hadikórházakul lehetne fölhasználni, továbbá hány legális egyén talál­tatnék, kik magán épületeiket ugyancsak ismét hadi kórházakul enge­dnék át; és miután a Bosniával szemközt fekvő határo­kon azon hir terjedt el, miszerint Ausztria haj­landó Bosniát elfoglalni, mi épen nincsen ösz­hangzásban az osztrák külügyi­minisztérium hi­vatalos közléseivel a békés intenziókat általában és különösen azt illetőleg, hogy sem keleten sem nyugaton nem szándékozik foglalásokat tenni, én, felhíva a magyar k­ormány figyelmét fen­­nebbi körülményre, mely a szomszéd nemzetek kedélyeit megháboríthatja, és a békét igenis ko­molyan kompromitálhatja, bátor vagyok minisz­terelnök úrhoz a következő interpellációt in­tézni. 1­ er. Van-e a magya kormánynak, de különö­sen miniszter­elnök úrnak tudomása arról, hogy a határvidéken oly szemlátomást háborút jelentő előkészületek léteznek ? 2-­or. Hajlandó-e legmagasabb illetékes helyen befolyását oda fordítani, hogy az osztrák-magy. kormány minden esetben ne kövesse kelet irányában az Interventió, Bosnia irányában pedig a foglalások politikáját. Pest, május hó 20-ik napján 1869. Beadta: Dr. Svet. Miletics, Banahid-kerület képviselője. Közöltetni fognak az illető miniszterekkel. Olvastatik az első biráló bizottság jelentése, melynek értelmében Keglevich Béla gr. igazolt­nak jelentetik ki. A 4-dik biráló bizottság a következő indokolt jelentést terjeszti elő: Tisztelt ház! Miután a tisztelt képviselőház a házszabályok 61-dik­é­nak azon rendeletét, hogy a bíráló bi­zottságok határozatai, illető elnökeik által, beje­lentessenek, f. hó 13-kán tartott ülésében úgy értelmezte, hogy a bejelentésnek írásban és okadatolva kell történni, kötelességemhez ké­pest, következőkben jelentem be a bíráló bizott­sági IV-dik osztály mostanig hozott határozatait. A bíráló bizottsági IV-dik osztály, a szabá­lyok értelmében megalakulván máju 8-án, ér­demleges működéséhez nem fogott a szabály­szerű három nap eltelte előtt. (Házsz. 50. §.) Ezen időközben két tagja, Ivánka Imre és Hu­szár István, a házszabályok 13. §. értelmében, az állandó igazoló bizottság által, más kettővel cseréltetett fel, u. m­. Luksics Bódog és Török Sándorral. Máj. 12-én tartott ülésében az érdemleges tár­gyalásba belebocsátkozván, mindenek előtt azt vizsgálta meg, hogy az elibe utasított kérvények bírnak-e mindazon kellékekkel, melyeket a 79. §. nélkülözhetleneknek mond arra, hogy tárgyalás alá vétethessenek ? Úgy találta a bíráló bizottsági IV-dik osztály, hogy az eb­be utasított kérvények közül kettő nincs kellőleg felszerelve. Ezek közül egyik szól az együtt választott két erzsébetvárosi képviselő Dániel Márton és Patrubány Gergely, a másik temesvári képviselő Klapka György választása ellen. Minthogy pedig ezen emis­­ent két kérvény a házszabályok rendeleteinz képest, visszautasí­­tandónak határoztatok, végeztetett a 81. §. értel­mében, hogy Dániel Márton, Patrubány Gergely és Klapka György a véglegesen igazolt kép­vise­lők sorába igtatandók. A Dániel és Patrubány ellen beadott kérvény mellett hiányos volt a meghatalmazvány. Meg volt azon a tíz választó aláírása, de teljesen hányzott annak egy törvényes kelléke, az alá­írások valódisága nem hivatalosan, sem hát előttemező tanú által nem volt bizonyítva; sőt magát a meghatalmazvány szövegét, mint lát­­ható, egyik sem írta sajátkezűig az aláírók kö­zül, így tehát e meghatalmazvány sem az osz­trák, sem a magyar polgári perrendtartás e te­­intetben való követeléseinek meg nem felel, és maga a kérvény a 79. §. e) pontja értelmében visszautasítandó volt. A Klapka ellen benyújtott kérvény ügye kö­vetkező : Négy külön ízben nyujtattak be iratok a Klapka választása ellen; u. m. ápr. 29-dikén, május 1 jén, 11-dikén és 12-dikén. Midőn vizs­gálat alá vétettek a temesvári választás ellen be­nyújtott folyamodások, a máj. 12-diki kérvény még nem volt a bir. bizottság előtt, és csak azután érkezett, miután a három előbbi meg­vizsgálása már be volt fejezve. Az ápr. 29-diki beadvány csak ismétlése a választásnál bejelentett, de a választási elnök által elutasított óvásnak. Ez, mint a bíráló bi­zottság elé nem tartozó, figyelembe nem vétet­hetett. A máj. 1-jén benyújtott kérvényhez hozzá van mellékelve az 1000 frtos nyugta, de nincs kel­lőleg felszerelve. A képviselőház máju­l­ső nap­ján alakult. Ha a ma május 1-ső napján be­nyújtott kérvény érvényes kérvénynek nem volt tekinthető, úgy Klapka, miután válasz­tási jegyzőkönyve hibátlan volt, a véglegesen igazolt képviselők közé lett volna sorozan­dó (18. §. a.) és az ellene való kér­vény­ezés azután érvénytelen lett volna (76. §.) Nem ta­gadható ugyan, hogy a máj e­l­ső napján be­adott kérvény hiányos; megfontolván azon­ban a kir. bizottság, hogy a házszabályok szel­leme szerint kérelmezési jogától senki sem le­het absolute megfosztva, a temesvári választás pedig ápr. 26-án, a ház alakulása máj. 1-én lé­vén, arra ugyan volt idő, hogy a választás ellen való fellépés szándéka bejelentessék, de már arra nem, hogy kellőleg felszerelt kérvény állít­­tassák ki; megfontolván továbbá, hogy a ház­szabályok 77-ik §. szerint, az országgyűlés fo­lyama alatt időközben történő választások ellen a kérvény a választás napjától számítandó 80 napig beadható, az igazság és méltányosság kö­veteléseit szem előtt tartva, elhatározta, hogy vizsgálat alá veszi a máj, 11 én benyújtott ter­jedelmes és nagy számú bizonyítványokkal és mellékletekkel ellátott kérvényt, mint a­mely, habár túl is terjed a házszabályok 80. §. azon engedélyén, hogy pótlóadatokat nyújtson a már beadott kérvényhez, ezen kivételes esetben úgy tekintendő, mint a május 1-ső napján igazában csak bejelentett kérvénynek valódi szövege. Miután ebben a bíráló bizottság megállapodott, vizsgálat alá vette a máj. 11-iki kérvényt. Gon­dos megvizsgálás után azonban kiderült, hogy a meghatalmazott részora a kérvényhez meghatal­­mazvány egyáltalán nincs mellékelve. Ennek következtében a kir. bizottság a 79. §. e) pontja rendeletéhez képest kimondta, hogy a Klapka ellen benyújtott kérvény tárgyalási alapul el nem fogadható, következőleg Klapka György a véglegesen igazolt képviselők sorába igtatnnak. Ekkor több a temesvári választásra vonatko­zó irat a biz. bizottság előtt nem volt, és a bizottság a Klapka elleni kérvény ügyét befejezettnek tekintvén, más kérvények, megvizsgálására tért át. Későbben azonban,­ a ülés folyama alatt, majd­nem annak vé­g, egy merőben új, másod­példány­nyal és A­0 ftról szóló nyugtával ellátott kérvény nyujastott be a bíráló bizottsághoz Klapka választása el­len. Ezt a bizottság rövid tanácskozás után visz­­szautasítandónak határozta, mert a Klapka el­leni kérvény ügyét már végzésileg befejezte volt­­a a máj. 11-én benyújtott terjedelmes és bőven okadatolt kérvényt lehetett is olyannak tekinteni, mint a­mely a máj. 1-én beadott fo­lyománya, a máj. 12-én benyújtottat nem lehe­tett. Továbbá a 79. §. a) pontja megkívánja hogy a kérvény a képviselőházhoz legyen in­tézve. Egészen önálló kérvény tehát a bir. bi­zottságokhoz nem nyújtathatik be. Következő napon máj. 13-án, a bir. bizottság ülésében, a Klapka választása ellen kérvénye­zők meghatalmazottja, ügyvéd Bánovics Sándor folyamodást nyújtott be a bizottsághoz, ahhoz mellékelvén egy rendes meghatalmazást is azok részéről, kik a máj. 11-én benyújtott kérvényt küldték be, és kérte, hogy meghatalmazása fo­­gadtassék el utólagosan, mint a máj. 11-iki kér­vény kiegészítője. A kir. bizottság a temesvári választási kérvény ügyét eldöntöttnek tekintvén a kérelemnek hely nem adatott. Egyébiránt is, a házszabályok 78. §. határo­zottan­ m­o­ndja, hogy a kérvény tárgyalás­ai csak úgy vezethetik, ha egyéb kellékeken kini a meghatalmazott meghatalmazvány­a a kérvény­hez van mellékelve. A meghatalmazás későb pótlását a házszabályok nem ismerik. A kir. bizottsági IV-ik osztály elébe utasitó többi kérvények rendben találtatván, azok íée­letes és külön tárgyalására, miután a tagok ke előadás végett kiosztattak, következő napok t­­ettek ki. 1) A Kautz Gyula elleni kérvény t­rgyalása május 20-ika. 2) A Rákóczy János elleni kérvény tárgyal­­ára május 21-ike. 3) A Huszár Imre elleni kérvény tárgyalási május 22-ike. Pest, május 20. (kp.) Sejteni lehetett, hogy mielőtt a mai ülés napirendjére térhet a ház, végig kell hallgatnia oly előzményeket, melyek, ha egyebet nem, de annyit bizonyítanak, hogy ellen­ékünk készen áll minden oly alkalom felhasználására, mely a házat mi­nél tovább tartóztathatja el reform-mun­kálatainak megkezdhetésétől. E sejtelmet a mai ülés jórésze iga­zolta. Habár a ház a követigazolások minden Nyilt-tér : 5 int*4bom petit sor 25' ut kr.

Next