Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-05 / 103. szám
Peiri, május 4. 186© Mit használnak a törvények közerkölcs nélkül ? Mit használ oly polgárisodás, mely kivételes esetekben, a mit bűnnek tart, teszi vagy tűri ? Mi értékkel bir azon humanismus, melynek szünnapjai vannak, hogy kidühönghesse magát, és minő becscsel dicsekedhetik oly szabadelvűség, mely csak látványos napokon, midőn szembetűnik, adja jelét létezésének? Ilynemű behatást gyakorolt a külföldre, s különösen némely porosz lapra közelebbi választásunk. Hitték, vagy hinni akarták, hogy egy darab középkor hullott a civilisatio közé, feltüntetve ama vad századokat, midőn az ököljog fék- és szabály nélkül garázdálkodik ; midőn a római nagyok palotájában minden rendben volt, csak a lépcsők hiányzottak, a még a Colonnák és Orsinik is kosárban huzatták fel magukat, félvén a zavargó tömegtő és a pártvezérek rakonczátlanságától. S őszintén meg kell vallanunk, hogy torzítás nélkül szólva is, a középkor jellege van választásainkra nyomva. Ezerenkint kelnek fel és csoportosulnak össze, mint a hadjáratokkor, s ügyességnek tartatik, ha az ellenpárt a fenyegetésektől megzavartatva hátrál, és elvágatikipositióitól Nem azzal dicsekednek, hogy mennyin vannak szavazattal felruházva, hanem hogy hányat fosztottak meg erőszakosan jogának gyakorlatától. , Aztán nem kell-e arról meggyőződnünk, hogy a választók nevezetes részének csaknem külön morálja van a választások és az élet számára. Mint választó, ellenfelét hevíti pénzzel, borral, ígéretekkel, zenével, táborszerű felállításokkal, s ha összecsapás történt, s ha csonkítás vagy halál következett be,nem érzi azon bansúlyt,mely életén át kisérte és ostorozta volna, hanem a választásokon történik meg a szerencsétlen eset, mely családokat foszthatott meg támaszaitól, és az ép erővel bírót nyomorult tengésre sülyeszthette. S váljon azon közönség szivében is, mely nincs különösen érdekelteivé, s nem vesz részt a pártmozgalmakban, oly bűnnek tekintetik-e a választásokon történt merénylet, mintha az nem a választáson hajtatott volna végre ? S várjon azon arányban vettetnek-e per alá s bűntetteinek meg a választási kihágások elkövetői, mintha ugyanezen bűnt nem a választások következtében hajtották végre ? Nehéz volna tagadnunk, hogy még most is a választási tér gyakran cseréltetik fel a nép phantasiájában a csatetérrel, melyen a szavazaton kivül még a vitézségnek is szerep marad. A népnek könnyen jut eszébe, hogy harczoljon, mikor szavaz. S bizonyos engedékenység leple téríttetik azon botrányok és bűnök felébe, melyek a választásokkal összefolynak. Szóval, nálunk némileg katonás jellemet vált a választás ügyfolyama , s gyakran majdnem visszavarázsolja a középkori pártokat, melyek egymással szemben állottak, s a vitából hamar mentek át tényekre. Ezt tagadni alig lehet. S ez kirívó tény mostani civilisatiónkban. Angliát szokták említeni, mint olyant, mely párhuzamba hozathatnék a mi választásainkkal. De a hasonlítás nagyon sántít. Az angol veszteget,s van eset, midőn százezerékre rúg azon ár, melyen a parlamentben helyt foglal. Haszonbérlőinek elengedi a bérletet egy vagy több évre. A szomszéd kisvárosokat különböző ürügy alatt jótékony intézetekkel dotálja, s egyszerre tágkeblű lesz, szívéhez forr a philanthropia, a választások miatt. S az is ,áll meglehet, hogy néha sterlingeket nyom a gyarlóbb választók kezébe. De ez ritkán történik. Mihelyt a választás előmozzanatai megkezdődnek, legott egy audítor veszi át a követjelölt és ellenfele ügyét. A közös auditornak adják a felek a választásokra igénybe vett pénzt. Az számadást visz mind a két fél számára. Gondoskodik a kellő helyiségekről, elbontja kocsin a választókat. A zene nem igedtetik meg a választási bevonulásokon. Az auditor által a felek számára bérelt teremben szónokolni akármennyit lehet, de lakomázni nem. S midőn a követelöltek a választáson túlestek, akkor megjelenik az auditor, s a költségekről számol mind az egyik, mind a másik körzetjelöltnek. Valamint tehát a magyarnál a válaszás a hadjárat szinét ölti magára, s kaonai virtusokkal szeret pompázni az emberélet árán is; szintúgy az angoloknál gazdálkodási alakban jelen meg a pazarás mellett is. Vannak Angliában is röfögések, burgonyával és záptojással hajgálások, s bekerül egyegy megdöngetés is , de az i meetingeken fordul elő és a társulati ág rovatába tartozik, mint visszaélés. Nem lehet tehát párhuzamba tenni az jogos választási visszaéléseket a magyarokéval. S nagyobb anomália nincs rendzett államban, mint a mi választásunk azon ermészete, mely épen akkor depretiálja ízéletet, midőn a legnemesb ügyet, az alkotmányos szabadságot akarja ínnepieszertartással hirdetni a világnak. A mig nálunk a törvény oly szigorral nem fogja büntetni a választások alattörtént bűnöket és kihágásokat, mint a választáson kivül történteket; amíg a köz jönség nem érzi,hogy egyenlő bűn válasz- tásokon vagy választásokon kívül követn el criminalitásokat, addig ne higgjük, hogy mi egészen beleülünk a nyugati ci- •: ’ilisatióba. A kormány kétségkívül érzi, mennyi- j •e sürgető teendője, mielőbb törvényja- jaslatokat terjeszteni a ház elébe a vá- lasztásokról és a válasz-tási visszaélésekről. KEMÉNY ZSIGMOND! - ——- | A „Századunk* csak hallomás utáni feltevésekre építi okoskodását, melynek súlypontja abban áll, hogy a deákpárti lapokban a kormány által fizetett egyének s hivatalnokok is működnek. De ezen feltevések oly természetűek,melyek végső szálaiban magát a Deákpártot terhelik a függetlenség hiányának gyanújával, annál is inkább, mert a czikk a deákpárt házi bajairól beszél, de egyébként is azon párt, melynek közlönyei függetlenség hiányában sintenek, maga független nem lehet. Azt, hogy a többségben levő pártot s annak közlönyeit, hogy lehet a kormány irányában önállóság hiányáról vádolni, nem foghatjuk fel, ha csak holmi tilos dolgot nem ért a subventio alatt,mit a „Századunkéról fel nem teszünk. Az alkotmányosság és a szabadsajtó sajátságában fekszik, hogy a kormánynak sáfárkodásáról ajtó útján is számot vagy legalább is felvilágosítást kell adnia, sőt gyanú vagy vád ellen magát igazolnia is szükséges. Ezt a dolog természeténél fogva más nem teheti, mint a kormány maga. Minthogy a kormány közegei a minisztertől kezdve az írnokig fizetéssel vannak ellátva, ez értelemben igaza van a „Századunk ”-nak, hogy fizetett tollak működnek a sajtóban , de az is kétségtelen, hogy az időszaki lapok kezelői is, legyenek azok bármily pártszínezetűek, fizetés vagy anyagi haszon nélkül nem működnek; de azért sem az egyiket sem a másikat nem lehet kárhoztatni, mert a kenyérkirését, vagy a közönségnek felajánlott szolgálat, csak azért, mert megjutalmaztatik, sem gyalázattal sem a függetlenség feláldozásával nincs összekötve. Az egészen természetes, hogy kit meggyőződése a Deák-párthoz köt, vagy még hivatal elvállalására is buzdít: az ép oly kevéssé osztja az ellenzék nézetét mint megfordítva, az ellenzéki tagoktól sem lehet a Deák-párt támogatását várni. Ha a „Sz.” valakit csak azért kárhoztatna, mert a többséghez vagy az ország kormányához tartozik, akkor a nemzet életképessége felett törne pálczát. Ellenben ha a kormány jóhiszeműségét vonja kétségbe , akkor nem szabad mendemondára építeni, hanem kötelessége kétségtelen adatok nyomán fellépni, különben a rágalom gyanújával terheli önmagát. A „Sz.” neheztel az országgyűlésre, hogy a subventio kérdésében még nem interpellálta a kormányt. Erre nézve szabad lesz felemlíteni, hogy igenis Simonyi úr által a múlt évben interpellátiót tett ez ügyben a szélsőbaloldal, mire a pénzügyminiszter Simonyi képviselő urat a számadásokra utalta. A premier előszobájában kiosztogatott agyonütési szerep, valamint a kormánynak önmaga általi feldicsértetése megtalálja önmagában a megczáfolást. S e szerint még csak azon megjegyzésünk volna hátra, hogy alkotmányos kormánynak nem lehet, de nem is szabad a sajtó használatáról lemondani. A következő közlemény fölvételére kérettünk fel: A „Pesti Napló“ t. Szerkesztőjének: T. Szerk. ur! Hogy minő aljas fegyverekkel küzdenek ellenem néhány elámított polgár hallgatóim háta mögé elbújt titkos ellenségeim , ime itt közlöm a „Románul“ pesti levelezőjének ápril 9-én irt és 18-án megjelent levelét. „Több ízben megkísértem figyelmeztetni önök közönségét azon nagy bajokra, a melyek Romániára az osztrák magyar politika ügyéből származnak, kik nagy számmal tartózkodnak Bukarestben s kik ott titokban szereztetnek és tartatnak több év óta magyar pénzzel. Az „Osten" 12-ik száma így ír ez ügyben: „Gróf Andrássy elnök ügyére excellencziájának egy igen hű embere volt, a „Pesti Naplódnak pedig szorgalmas levelezője Bukarestben Koós Ferenczben,*) egy megtestesült magyar és bukuresti ref. lelkészben. Ez a magyar apostol most pórul jár, mert a ref. egyház elöljárósága nyíltan mondja az ottani lapokban, hogy kénytelen volt Koost papi hivatalából kitenni és törvényszék elé állítani több rendi éli pénzsikkasztásért és immoralitásáért. Tudva van, hogy a magyarok nagy terveket táplálnak keleten, Románia csak egy kis része annak, amit a magyarok elnyelni akarnak, és ez a két fejedelemség alig elégítené ki étvágyukat egy reggelire. Koós lelkészt úgy tekintették a pesti kormánykörökben mint a magyar kapcsolat álmainak előcsapatját s tudva van, hogy neki e czálra rendkivül nagy összegeket küldtek Magyarhonból. Most szélbe ment minden, a magyar avantgárd igen tragikus körülmények között *) Megnyugtatjuk úgy a „Romanult“, mint bécsi Spécijét az „Ostent,“ hogy Koós Ferenci a „Pesti Naplódnak nem voltlevelezője. Sz.ísett tőrbe.“ Eddig a „Románul“ pesti levelezője is az „Osten“ hibát mind a két közlésért rágalmazóknak nyilvánítok, míg be nem bizonyítják, hogy én a magyar kormány titkos ügynöke vagyok és attól ezelt a pénzt kaptam vagy a „Pesti Napló“-ba leveleztem. Felkérem a t. Szerk. urat e nyilatkozatom kiadására, tudatván, hogy a román cultus ügyét ipen tegnap ígérte meg nekem személyesen, hogy a törvénytelen utón elesett templomkulcsot visszaadatja hivatalos utón. Én egy óráig nem voltam kitéve sz. hivatalomból, a szomszéd evangelikus templomban eskettem, kereszteltem, emettem, betegeimet látogattam. A reactio által felbujtogatott kevés írásttudó elöljáróim egyrészének hirtelenkedését bocsássa meg Isten, ők nem tudják, mit cselekesznek. A „Románul“ pesti levelezőjét bárki legyen, felkérem, hogy ne bajlódjék annyit csekély személyemmel, különben kénytelen leszek a törvény útján keresni elégtételt becsületem sértegetéseiért. Fogadja T. Szerk. ur megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását. * Bukarest, 1869. april 22 én, alázatos szolgája Koós Ferencz ref. lelkész. „Századunk* és a deákpárti jour- rualistika A „Századunk* april 28-iki számában ! Ludassi oszt. tanácsos ur leköszönése alkalmából azt jegyzi meg, hogy a journaistikában a függetlenség adhat súlyt s a baloldali sajtó csak ezen igazságot tartá szem előtt, midőn a deákpárti lapoknak a üggetlenség hiányát veté szemekre. Tovább azt mondja feltéve, hogy vannak subventionált lapok s hogy fizetett hivaalnokok is részt vesznek a napi sajtó működésében, mit szintén subventiónak tart; azok csak ártanak a kormánynak és pártának s azért ajánlja, hogy a kormány (talán a vele solidaritásban álló párt is) mondjon le az időszaki sajtó használatáól. Beszél végre fizetett tollakról, a premier előszobájában haut gout-val kiosztott agyonütési szerepről, a kormánynak imaga általi feldicsértetéséről szól. Mi úgy tudjuk,hogy azon előzményből, miszerint a nyilvánosságban s különösen journalistikában a függetlenség ad súlyt, még nem következik az,hogy a diákpárti jurnalistika nem független. Vidéki tudósítás: Szilágy-Somlyó, április 28-án. Városunk közgyűlése múlt január hónapban — még akkor jobboldali — a törvénykezési költségek fedezhetése végett segélyezésért folyamodott vala a belügyminisztériumhoz. — leküldetett ez Kraszna megyéhez oly meghagyással, hogy bevéván városunktól a folyó évi költségvetést, ezt vizsgálja meg, s helyben hagyva terjeszsze fel. — Városunk közgyűlése be is adta a költségvetést, melyben 2400 frt . felül mutatott ki hiányt, s a megyei bizottmány megvizsgálván, jóhiszeműleg helyben hagyta, és a belügyminisztériumhoz felterjesztette. Megérkezett február hó végével a miniszteri rendelet, s városunk részére a törvénykezési költségek pótlására 1700 forint utalványoztatott; városunk elöljárósága hivatva érezte magát, ezen pénzösszegnek hová fordítása felett tanácskozni, s számba vévén az ez évi jövedelmeket, miután úgy tűnt ki, hogy a költségvetésben kimutatott 2400 forinton felüli hiány a már eddig elé bejött jövedelmek által fedezve van, a tárgyat a városi közgyűlés elé terjesztvén, ez elhatározta, hogy a tisztviselők fizetései ez évre emeltessenek fel, azonban az erre vonatkozó határozatát, s az újabb költségvetést a megyével nem tudatta, s ez által a megyétőli függés felmondására az első lépést megkisérlette. Városi tisztviselőinket a költségvetés szerinti fizetésekre választottuk meg, s azok e mellett vállalták el hivatalaikat, a megyei bizottmány is a költségvetés rendjén ezen fizetéseket hagyta helyben; nem állhat tehát jogában a városi közgyűlésnek csak maga oktából a fizetéseket feljebb emelni, az iránti határozatát végre is hajtani, s a törvénykezési költségek pótlására kért, és meg is nyert segélyezést más czélra fordítani ; erre nézve szükséges, hogy új költségvetést készítsen, s a megyétők függésénél fogva, ehhez terjeszsze helybenhagyás végett. Ha csakugyan való, hogy városunk eddigi bevételei a költségvetésben kimutatott hiányt fedezik : honnan származhatott ezen nagy bevétel ? ha p. o. az erdők eladásából keletkezett, ez nem tekinthető rendes évi jövedelemnek, ez magát a jövedelmi tőkét foglalja magában, melyet legfeljebb adósságok törlesztésére, de nem a fizetések javítására lehetne, sőt kellene fordítani ; avagy talán a költségvetés nem volt elég pontos? ha ez így állana, nagy hiba lenne. A városi közgyűlés ezen eljárás, a magas minisztérium figyelmét ki nem kerülhetvén, úgy hiszszük,hogy ez iránt vizsgálatot, az újabb költségvetés felterjesztését, s addig is a felemelt fizetések betiltását el fogja rendelni. Több városi lakos. ----------------------------------------------- — ' sniwrifiviniaeBawMWii.'fBwa Igazságügyminiszteri rendelet a bírói ügyvitel tárgyában. (Folyt.) V. Fejezet, Tanácsülés, 64. §, Ügydarabok, amelyek az elintézés czéljából szükséges kiegészítéseket, vagy csak más hatóságoknak adandó felvilágosításokat, kézbetétel teljesítését, avagy más alárendelt cselekményeket tárgyalnak , nem esnek tanácskozás alá, hanem az előadó által a kiadmányi tervvel együtt legfeljebb egyik ülésnaptól a másikig az elnöknek jegyzék mellett átadatnak. Az elnöki jegyzéknek egy másolatát az iktatóhoz, magát a jegyzéket pedig az iratokkal együtt a kiadóhoz küldi. Minden más tárgy tanácsülésben adatik elő. 65. §. Az elnöknek intézkednie kell, hogy tanácsülést, ha a szükség kivánja, mindennap tarthasson, s a sürgős ügydarabok még a beadás napján előadathassanak. 66. §. Az elnök jelöli ki a tanács tagjait: az előadót, a szavazó bírákat, a a tanácsjegyzőt; az elnök nyitja meg és zárja be az ülést; annak méltósága felett őrködik; a csendet és rendet fentartja; s az egész tanácskormány menetének szabályszerűségéről gondoskodik. Ha a bírák létszáma megengedi, az elnök több tanácsot alakíthat, s azokban az elnököt. *) Tisztelettel felkérem a hazai magyar és német lapokat minden párt különbség nélkül ezen nyilatkozatom közlésére. Koós Fnléri ref. lelkész, ugyanezen hatáskörrel, a 3. §. szerint megbízót tag helyettesíti. 67. §. Felsőbb rendeletek és utasítások, valamint a felebbviteli bíróságok által tett s jövőre nézve utasításul szolgáló észrevételek teljes tanácsülésben adatnak elő. Ha nem jelenhetnének meg a bírák mindnyájan , az elnök intézkedik, hogy az előadott rendeletek és utasítások valamennyi tanácstagnak tudomására jussanak. 68. §: A perek a kivonat felolvasása, más ügyek pedig szóbeli előterjesztés által adatnak elő. Az előadónak szabadságában áll, az elnök beleegyezése mellett, perekben is szóbeli előterjesztéssel élni, miáltal azonban nincs fölmentve az írásbeli kivonat készítésének kötelezettségétől. A mellékleteket, tanuvallomási és szemléi jegyzőkönyveket a tanácsjegyző is olvashatja. 69. §. Mind az elnöknek, mind a szavazóknak van joguk bármely irat megtekintését, vagy felolvasását kívánni s az ügy állása és részleteire nézve az előadóhoz kérdéseket intézni. 70. §. A perek előadása nyilvános. Kivételnek csak azon ügyekre nézve van helye, amelyekben a bíró a törv. rendt. 103. §. szerint elrendelheti a hallgatóság kizárását. Ez utóbbira nézve a felek a periratokban adják elő indokolt kérelmüket, s a bíróság pedig zárt ülésben határoz. A nyilvánosság, a polgári ügyekre nézve megállapított feltételek szerint, a bűnügyekben is alkalmazandó. 71. §. Minden előadó tartozik az előadásra elkészített pereket az elnöknek jegyzék mellett előre bejelenteni és abban azon ügyeket, melyekben a felek a hallgatóság kizárását kérelmezték, kitüntetni a végből, hgy a bírósági kérelem iránt eleve határozhasson. A nyilvánosan előadandó perek jegyzéke a bíróságnál nyílt helyen függesztetik ki. 72. §. Nyilvános ülések kitűzésénél az elnök arra ügyel, hogy az előadás menete ne szakittassé is felben oly ügyek átál, amelyek a hallgatók kizárását kívánnák. 73. §: Hallgatókat csak felnőtt férfi személyek bocsáttatnak be, a tanácsjegyző által aláírt jegy felmutatása mellett. A kiosztandó jegyek számát az elnök határozza meg s azok kiszolgáltatásánál a jelentkezés sorrendje tartandó széna előtt. E megszorítás az ügyfelekre és képviselőikre ki nem terjed. Az ügyvédi kar számára bizonyos számú jegyes, mindig fentartandók. 74. §. A hallgatóságot korlát választja el, illő távközben, a bírói testülettől. E korláton kívül az első sorban a feleket és képviselőiket ülőhely illeti. 75. §. A tanács elnökének kötelessége nyilvános ülésekben a törv. rendf. 104. §-ának szigorú megtartása fölött őrködni és a hallgatóság zavargásainak vagy illetlen viseletének esetében annak fékezése s e czélból a terem kiürítése iránt intézkedni. Tettleges ellenszegülés vagy nagyobb kihágás esetében jogában áll, a tettest nyomban letartóztatni s az illetékes fenyitő bírósághoz kisértetni. 76. §. Előadás után a biróság tanácskozás és határozathozatal végett a mellékterembe vonul, vagy ilyen helyiség nem létében az üléstermet kiüríti. 77. §. Tanácskozás alkalmával az elnök az eldöntendő kérdést megvitatás alá bocsátja A szavazást: az előadó nyitja meg s véleményét, mely egyszersmind a kiadvány tervét képezi, írásban felolvassa. Az elnök nem szakíthatja félben az előadót vagy szavazót, véleményeik előadásában s nem korlátolhatja a véleményezés szabadságát, saját véleményét pedig csak a szavazás végeztével nyilváníthatja. 78. §: A tanácskozás befejezte után más meggyőződésre jött szavazónak jogában áll előbbi véleményétől eltérésig szavazni, míg az elnök a határozatot véglegesen ki nem jelentette. A határozat kimondása után az ügy többé újabban fel nem vétethetik. 79. §: Az elnök a határozatot azon vélemény szerint mondja ki, melylyel minden szavazó vagy azok többsége teljesen egy értelemben van. Ha a többség szavazata hozzáadást, kihagyást, vagy módosítást kíván , ezek a kiadmányi tervben azonnal teljesíttetnek. Nyelv- és tollhibákat, melyek által a határozatos lényege nem érintetik, az elnök is kiigazíthat. 80. §. Ha a szaavazatok két vélemény közt egyenlően vannak megoszolva, az elnöknek joga van egyik vagy másik véleményhez adni szavazatát , ezáltal egyik vagy másik részre dönteni el a kérdést. 81. §. Ha az elnök a különböző szavazatok egyikéhez sem járulhatna, a tanácskozás egyes részletes kérdések szerint különíttetik el s minden egyes részletes kérdés iránt külön szavazásnak van helye. Magában értetik, hogy a részkérdéseknek ebbeli elkülönítése esetében azok természeti rendjük szerint,például az előkérdés előbb, mint az ügy érdeme, az alaki kérdés előbb, mint a határozat lényege, a követelés jogérvényessége előbb, mint annak összege sat. bocsáttatnak szavazás alá. Valamely pont iránt megleő határozat a többiek fölötti tanácskozásnak alapján tekintendő, s szavazataikat ezen alapra tartoznak fektetni azon szavazók is, akik a határozathoz nem járultak A kérdés azonban ugyanazon tanács által okvetlenül eldöntendő. 82. §. Midőn a határozat az előadó indítványától lényegesen eltér , a tanácsjegyző bizatik meg a kiadmány szerkesztésével, — amennyiben erre az előadó maga nem vállalkoznék. 83. §. A kisebbségben maradt szavazó maga szerkesztheti indotott különvéleményét, s ez a tanácsjegyzőkönyvbe minden esetben felvétetik 84. §. Az előadó, s a 82. §. esetében a tanácsjegyző, a kiadványi tervet aláírni tartoznak. 85. §. Az ülés napja mind a határozat, mind az előadói könyv illető rovatában, a tanácsjegyző által féltendő.