Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)

1869-05-01 / 98. szám

08. szám. Szombat, máj­us­ején 1800 C­i4v-nivaul: Ferenczlek­ters 7. u. tSI4fzíni gléfizeté&l díj; jPesti:. küitíre, '»g* »"aapeeieu tiisäe» lUilia reggeli is «ti kistááa f-gvfk­t: 1 hónsp?* S frt. • hónspr» ............................. . ., • hónapra ........................................lí ., Aa MÜ k­iec.&a kftMJ ufcai réséért .'»18 ldt.«Uj haronkjcí...................................30 ki. ESTI KIADÁS. 20. évei folyam. SkHuízu U! iroda: Urimtru I. u. r­. tmk. $U eiühtetési- és hirdetmjoy-'Uj t­­ap in­dó-MZ«Halálos kS'deudS. £ lap szellemi részét illaté' miadera Maisain? 3 ««ifesszíösighsa hstésasti, Bémentellsi, iavelek o»j& ismert karakt?! fogadtatnak sí. Pest, május 1.1869.­ ­ A törvények és rendeletek eddig a hiva­talos kiadásokon kivül számos magán kiadások­ban is láttak világot, melyek azonban valóságos mintaképei a hibás, hanyag, érthetetlen kiadá­soknak. A kormány a magán­kiadá­sok hiányos­sága folytán kénytelen lesz oly intézkedéshez nyúlni, mely szerint egyrészről a törvények és rendeletek a legolcsóbban és leggyorsabban jutnak a közönség kezeihez, másrészről pedig a botrányos magán­kiadásoknak eleje vétessék, s e végből, mint halljuk, legközelebb törvényt fog az országgyűlés elé terjeszteni, melynélfogva öt évre föntartja magának a törvények és ren­deletek kiadásának kizárólagos jogát.­­ Az országgyűlési tudósítások tárgyában egy hoszszabb czikk küldetett be hozzánk, mely szerint a tudósítást a gyorsírók vállalnák el. A terv, mely e czikkben foglaltatik, ellenjavaslat a múltkor e tárgyban minden lap által közzé­tett javaslat ellen; mi részünkről szívesebben ragaszkodunk azon program­hoz, melyet a szerkesztők értekezlete állapított meg, s mely ellen a jelen czikk nem sok szerencsével pole­mizál ; mert azt hiszszük, hogy az abregét min­den pártárnyalatú tudósító igen nagy előny­nyel fogja használhatni, és mert a pártlapok külön igényei kielégíthetők az által, hogy a kí­vánt beszédek, ha nem oly fontosak, hogy az abregé amúgy is egész kiterjedésben közölné, külön leiratnak; és végre, mert attól tartunk, hogy azon darabonkinti ravisió és reproducálás, a­mint azt a „Hon“ közleménye tervezi, sok confusiót fog okozni. Hazai lapok.. Olvasóink emlékeznek talán a m. hó 20-ki esti lapunkban jelen ro­vatunk alatt a „Máram­aros“ ellen, egy, a huazti választási excessusok miatt bíróküldés végett kiadott igazságügyminiszteri rendelet dolgában folytatott polémiánkra ? Ezen polémiára Várady Gábor ma a „Hazánk“ hasábjain oly érzékeny­séggel tér vissza, mely föltennünk engedi, hogy a baloldal ezen Metellusa és a „Máramaros“ közt intimebb viszonyok léteznek. Nem akarunk a czikk érzékeny oldalára fe­lelni, mely fölpanaszolja nekünk, hogy egy vi­déki lapot, mely az igazságügyminisztériumnak tarthatlan okoskodások alapján szent hivatala kezelésében pártoskod­ást insinuál, egy kis vármegyei tudatlansággal bátorkodtunk vá­dolni, s felhányja, hogy „egy egész várme­gyét“ (!) „királgatási mámorunkban“ guny­­nyal emlegettünk, nevezvén azt „tekintetes nemes Máramaros vármegyének.“ A­mi ezt illeti, megvalljuk, hogy a Németh Bérezik és Rákóczyak meglehetősen demokíroz­­ták előttünk az „alkotmány bástyáidnak tisztele­tét, s a vármegyei tudomány előtt absolute ak­kor sem vagyunk hajlandók meghajolni, midőn nem is a parliamentáris kormány rovására kö­vetelik tőlünk. Várady Gábor úr válaszának lényege abban áll, hogy a bíróküldés jogát ő is a hét- személyes táblának vindi­álja; hivatkozik is példákra, megnevezi az ügydarabokat, s ez két­ségkívül legerősebb érve; csak hogy ugyan­ezen érvet mi is használtuk,­­­­gy azt talán be­bizonyította Várady G., hogy a hétszemélyes tábla is gyakorolta a bíróküldés jogát, de azt nem, hogy a kormány törvényt sértett, midőn a maga részéről szintén gyakorolta, még­pedig úgy, hogy akkor senkinek sem­ jutott eszébe a kormány ezen jogát kétségbe vonni. E mellett pedig sajnáljuk, hogy több fontos érvünket hallgatással mellőzte Várady úr, mert főkép azok — mint a viszonyok követelményei — követelték az igazságügyminiszter ilyetén, és nem más eljárát. — Budapesten csoda esett ! A „Hazánk“ a a „M. U.“ egymást cibálják. Az egész épületes históriát, mely a ba’oldal árnyalatainak vonag­­lását foglalja magában, illustrálja a „H.“ követ­kező polemikus czikke : „Egy elegia----­„Szomorú már tárgyánál fogva is, és még szomorúbb, a mint azt ékes magyarságban kikanyaritja Irányi Dániel, hogy megrázkódjanak s feljajduljanak reá a „Magyar Újság“ olvasóinak szivei és veséi. „Elpanaszolja pedig nagy szomorúan Irányi D. az ő közönségének, hogy miként akart az úgynevezett 48- as párt egyesülni a balközéppel, s miként hiusittatott meg e törekvése a balközép által. „Az elegia prózában következő: Irányi egy fusió által a balközéppel rehabilitálni akarta a szélsőbalt, a „Magyar Újság“-ot és magát. Ezért már fusiót aján­lott a választások előtt. A balközép vezér­fér fiai azonban érezték azon nagy erkölcsi felelősség súlyát, melyet ez által magukra vállalnának, s mit­ sem akartak tud­ni a fusióról. Daczára annak, hogy a „Pesti Napló“ hónapokon át szépelte a létre nem jött létrejött fusiót, az egész szövetkezésnek az volt értelme, hogy az el­lenzék árnyalatai a jobboldal javára nem fogják egy­mást rontani, hanem ez nem zárta ki azt, hogy ott, a­hol csak maguk állnak szemben, meg ne küzdjenek.“ Itt kissé megállapodva, bátorkodunk megje­gyezni, hogy Jókai igenis bőven dolgozott a fuz 8ióban, a­nélkül, hogy a „nagy erkölcsi felelős­ség súlya“ nyomni látszott volna őt. A „Hazánk“ így folytatja : „Azonban még ez nem indíthatta arra Irányi Dá­nielt, hogy felhagyjon kedvencz tervével , a­z ellen­zéki ár­nyalatok egyesí­tésével. „A szomorú történet további részletei ezek : „A negyvennyolczas­ árnyalathoz tartozó országgyű­lési képviselők f. é. ápril 23-án tartott értekezlete Irányit megbízta, hogy a balközépi kör elnökét egy közös gyűlés összehívására felkérje, mely gyűlésnek tárgyai lennének : 1- or: a két árnyalat közötti egyesülés ; 2- or: az elnökök és jegyzők választása ; 3- or: a trónbeszédre adandó válaszfelirat iránti megállapodás. „Irányi tehát, mint a szélsőbalok elnöke, érintkezés­­be tette magát a balközép vezérfiaival, s azon javasla­tot tette, hogy jelöljön ki a balközép maga közül el­nököt s egy alelnököt, a hat jegyzői szék közül pedig négyet; a szélsőbal megelégszik egy alelnöki és két jegyzői székkel.“ Ez is hiú reménykedés volt, melyet Irányi D. a következő elegiában énekel meg: „A negyvennyolczas árnyalat, tekintve az ellenzéki képviselők csaknem’mindenben'egyező programmjait, s áthatva az egyesülés üdvösségétől és ismerve az el­lenzéki választók, sőt a balközépi kör tagjai nagy ré­szének, különösen az új tagoknak a magáéval azonos óhajtását, egyesülésre hívta föl a balközépet, s ez, ig­­norálni akarva a negyvennyolczas árnyalatot, mint ilyent, föltétlen alávetést követel tőlünk.“ Ám a könyörtelen „Hazánkénak erre is csak a következő válasza van : „Nos, Irányi fájdalmát mi is jogosultnak tartjuk Mert az egyáltalán nem kellemes dolog: a szélsőbalhoz tartozni, s kiváltképen akkor, ha ez olyan, a minő a magyar képviselőházé. Kényelmetlen helyzet minden­esetre oly párthoz tartozni, mely az egészben csak a nevetségesség szerepére van kárhoztatva, s melyet e szereptől — önmaga iránti tekintetből — nem ment­het meg senki, mert a legjobb tanács, a­mit számára adhatni, az , hogy minél rövidebben végezze ki magát.“ Eddig van az érzékeny történet az „ellensé­ges testvérekről,“ s az egészből az tűnik ki, hogy mindketten csalatkoztak egymásban. Any­­nyi meggondolása egyiknek sem volt, hogy bele ne menjen a kútba inni; de most, hogy ki kellene jönni a kútból, egyik sem akar a bak szerepére vállalkozni; midkettő róka akar lenni, s valószí­nűleg az lesz a történet vége, hogy mind a kettő fele fog veszni a kútba, melybe oktalanul csal­ta egymást. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház május 1 én tartott ülése. Korelnök: Pribék Antal; körjegy­zők : Z­i­c­hy Feri, Victor gróf és R­a­d­ó Kálmán. A kormány részéről jelen vannak Andrássy Gyula, gróf, m­iniszterelnök, B­e­­dekovics Kálmán , L­ó­n­y­a­y Meny­hért, Horvát Boldizsár , G­o­r­o­v­e Ist­ván, Eötvös József b., M­i­k­ó Imre gróf és Wenckheim Béla báró, miniszterek. Ülés kezdete: d. e. 10 órakor. Jurka Bazil, körjegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, melynek hitelesítése után felolvastatik az osztályok által választott állan­dó igazoló bizottság tagjainak névsora. Megvá­­asztottak:Hertelendy Kálmán, Ház­mán Ferencz , F­ü­l­ö­p Lipót, Dániel Pál, Ordódy Pál , Borcsa Pál, R­ó­­n­a­y Lajos, Z­á­v­i­c­s József, A­n­t­a­l­f­f­y Károly. Korelnök jelenti, hogy időközben még Tisza László nyújtotta be megbízó levelét. Degenfeld Béla gróf ellen kérvény ér­kezett. Jelenti továbbá, hogy Klapka György és J­u­g­­­h Kálmán ellen szintén kérvények ér­keztek be, de az elsőhöz semmi copia nincs mel­lékelve, az utóbbi mellől pedig az 1000 forint is hiányzik. (Derültség: „Vissza kell utasítani!“) S­i­m­a­y Gergely kérdést intéz az elnökség­hez : minden kérvényhez mellékeltetett e az 1000 forint ? G­h­y­c­a­y Kálmán: A korelnök kijelentése szerint az 1000 frtnyi biztosíték letétetett. Klap­ka ugyan részt­ vehet a mai választásban, "de az ellene beadott kérvény annak rendje szerint tár­gyalandó. S­o­m­s­s­i­c­h Pál azt hiszi, hogy a Klapka elleni kérvény, melyhez másolat nincs csatolva, mit a 79. §. megkíván, visszautasítandó. Tisza Kálmán a 81. §-ra hivatkozva úgy véli,hogy csak az esetben utasíttathatnék vissza, ha nem tétetett volna le az 1000 frt. A kér­vény minden egyéb kelléke felett a bíráló bi­zottság fog határozni. Deák Ferencz megjegyzi, hogy a kérvény mindössze egy ívnyi és addig, mig a ház meg­alakul, lemásoltathatik annak beadója által. Jó lesz , ha az illetők ezt megteszik. (He­lyeslés.) Ezután az elnök választására tér át a ház. Betűszerinti névlajstrom nem lévén még elké­szítve, a körjegyzők a névsort osztályok szerint akarják felolvasni. Madarász József hivatkozik a házszabá­lyok 19. §-ára, mely szerint a körjegyzők egyi­ke betűrend­ szerint olvassa a névsort Kívánj­a, hogy a névsor így készíttessék el s a­szerint történjék a szavazás. K­o­r e­l­n­ö­k erre jelenti, hogy most kapta

Next