Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)
1869-05-01 / 98. szám
kézhez a betűrend szerinti névsort, mely felolvastatok a a képviselők először is a ház elnökére beadják szavazati jegyeiket. Egy negyed 1 óra után bevégeztetvén a szavazás, a szavazatok összeszámláltatnak, s kihirdettetik a következő eredmény: Beadatott összesen 381 szavazati jegy. Ebből nyert: Üres volt 1n Somsich Pál 246 szavazatot. Nyáry Pál 99 „ Irányi Dániel 31 „ Ghiczy Kálmán 1 „ S i m o n y i Ernő 1 „ Jókai Mór 1 „ Patay István 1 „ Somssich Pál tehát 111 szavazatot tevő absolut többséggel választatott meg a ház elnökévé. A szavazás lapunk bezártakor az alelnökök és jegyzőkre még folyvást tart. Külföld. (A magyar trónbeszéd a külföldön belga-franczia ügy; botrány a cortes gyűlésben; a török vörös könyv.) A külföldi lapok hasábjain a legérdekesebb ránk nézve mindenesetre az, hogy a magyar király trónbeszédét minden lap, mint figyelemre méltó nevezetes okmányt tárgyalta. Az „Independence Reige“ utolsó száma pedig a majdnem kéthasábra terjedő trónbeszédet egész terjedelemben közli. Európa tehát a magyarok viselt dolgairól Magyarország királya ajkairól nyer értesítést, és Magyarország megszűnt a műveit Európára nézve a műveltségi vonalon túl feküdni. Ma is megerősíthetjük a belga-franczia ügy kedvező fordulatáról jelzett híreket. A megállapodás szerint Belgium a tarifta és a közlekedés tekintetében tesz engedményeket a keleti vasútnak, Francziaország pedig felhagy annak sürgetésével,hogy a luxembourgi vasút bérletére vonatkozóan a belga törvényhozás által megsemmisített szerződés foganatba vétessék. Ezen megállapodás részletes kifejtésére a sokat emlegetett vegyes bizottság a napokban fog a két kormány részéről kineveztetni, és fogja működését megkezdeni. A cortesgyűlésben múlt hó 24-én ismét zajos ülés volt. Rojo Aria lo gáncsolta az indiai patriarchát, mert a forradalom elején a madridi junta által kimondott letételét nem ismerte el. A miniszterek védelmezték a patriarchát és azon állítást koczkáztatták, hogy a juntának alig volt joga a patriarchát letenni. „Hogyan ? — kiáltá a heves vitában Garrido — ti tagadjátok a junta jogát, azon juntáét, melytől ti is nyertétek hatalmatokat?“ Izíkrre általános lett a zaj és lárma ; a többség emberei az ügyet el akarván intézni, azt javasolták, mondja ki a cortesgyűlés, hogy a patriarcha eljárását nem helyesli. Erre ismét Prim állott elő a patriarcha védelmével. Serrano is azzal fenyegetődzött, hogy beadja lemondását, ha az indítvány vissza nem vonatik. „Menjen hát Isten nevében!” volt erre a felelet a terem és a karzat részéről. A boszantó jelenet végre is az indítvány visszavonásával ért véget. A török vörös könyv végre megjelent. A negyedrétű kötet 227 lapot tartalmaz ; ezek közül 158 a krétai, 18 a romániai, 9 a szerbiai, 4 a syriai ügyeknek, és 21 a „reformoknak“ van szentelve. A krétai okmányok elsejét a nagyvezir jelentése képezi, melyet 1868. márczius havában Krétáról való visszatértekor adott ki; utolsóját pedig azon 1869. febr. 24-én kelt körjegyzék képezi, melyben a porta a Zamis-miniszteriumnak a görögökhöz intézett proclamatiója miatt panaszkodik. A köbecső sürgönyök az insurrectió ügyével foglalkoznak; a párisi conferentia hét ülésének jegyzőkönyvei szintén fel vannak véve. A romániai okmányok nagyobbára a bolgár csapatokra vonatkoznak. A szerbiaiak kizárólag Mihály fejedelem meggyilkolásával és utóda választásával foglalkoznak. A „reformok“ czím alatt közlött okmányok a Galata Serai lyceum programmját, az államtanács szervezetét, s a szultánnak az államtanács megnyitásakor mondott beszédét tartalmazza, törte. Az asszony, miután a rendőrségnek közelében még csak nyoma sem volt, jó ideig a híd közepében hevert, mig végre az arra menők által félrevitetett, s igy azután tova is szállíttatott. — Am. havi 29. és 30. közötti éjjel a rendkívüli hideg a budai szőlőkben nagy kárt okozott. — A lóverseny-bást, melyet már említettünk, Kendeffy Árpád rendezi, és jövedelmének fele a pesti bölcsödének, másik fele a Hátszegen alakítandó árvaházra van szánva. — Az uj-pesti szigetet a közúti vaspálya-társulat meg akarja venni,hogy azt mulatóhelylyé alakítsa át. — A vallás és közoktatási magyar kir. miniszter Fodor József tudott „az orvosi tiszti eljárásból,“ Siklósy Gyula és Bernolák József tudorokat pedig „a szemészi műtéttanból“ a magy. kir. egyetemnél magántanárokki lett képesítésük folytán, e minőségben megerőltette. — Nemzeti színház. Pest, szombaton , május 1-én,XII-dik olasz operai előadásul: „Faust.“ Opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod. Személyzet: Faust, tudor, Anastasi ur. Mephistopheles, Medini ur. Margaréta,Pozzoni Antonietta k. a. Valentin, bátyja, Pandolfini ur. Wagner, Siebel, tanulók: Kaczvinszky, Helvei Ilka, Mártha, Zavy Heléna k. a. hu. A Liszt-ünnep második napja, ha nem is fokozása, de méltó folytatása volt a nagyhírű vendég tiszteletére rendezett ambrózia-lakomának, melyre a vendégségnek több, mint fele nem azért jön, hogy jóllakjanak, hanem azért, hogy a nap hősét lássák és csodálják. Ez tegnap is busásan történt. A nagyszámú minden rendű és rangú közönség, mely a termet megtöltő, meglehetős közönyös maradt a programm első száma iránt, hanem a mű végén erősen tapsolt és éljenzett a művésznek. Liszt megjelent, a közönségen át keresve fel az első körszéket, mely neki fen volt tartva. A programmnak csak első két száma tért el az első hangversenyétől (amint a monotonia kerülése végett a Liszt-ünnepély első napját ez egyszer nevezni bátorkodunk); itt volt benne a „Hungária“ czímű symphonia, és a 137. zsoltár („Babel vizei mellett ültünk és sírtunk, stb.) egy női hangra, női karral, orgona-, hárfa-, hegedű- és zongora-kísérettel Az első zeneköltemény az ismeretes és érzéki töstélben van készítve, s gazdagabb szellemdús ötletekben, melyek a művet tarkán, apró tekervényes lépésekben folytatják, mint alapeszmében és hangulatban, mely nagy, és részeiben is áttekinthető egészszé egyesíti. Részünkről csak episodjaibaan és mindenütt eredeti hangszerelésében gyönyörködhettünk. Az előadás kifogástalan volt. A zs o 1t ár főterhe Saxlehner k. a. szép vállaira nehezült. E törekvő fiatal zik ily szakácsokkal; azért jó volna, ha az illetők számot vetnének magukkal, és tartozásukat a hármas sziget szellem királya iránt kisebb szabású darabjaiban, nevezetesen vígjátékéiban rónák le, legalább a nyári idényben, mert most nem igen fogják híveit szaporítani, noha mondjuk, annyi érdemük mégis van, hogy a hívek mindig készek gyönyörködni remekműveiben, s gyönyörködtek tegnap is. E kis tárcza szűk tere nem engedi, hogy az egyes szereplőkkel részletesebben foglalkozzunk, bár a mai nap érdeke ezt annyival inkább követelné, mert legközelebb részben új szereposztással fogjuk látni „Othello“-t, azért be kell érnünk azzal, hogy főbb vonásaiban igyekezzünk megjelölni játékuk értékét. Adjuk meg mindenekfölött Othello-Lendvai-nak, a mi Othello-és a mi Lendvai-é. Lendvai már rég elszoktatott bennünket attól, hogy öntudatos művészetet keressünk játékában. Ú A gyakorlott színész, ki számos túlzásai mellett is képes minden szerepében egyet-mást találni, aminek meg tud felelni. E mellett kiváló szorgalommal tanulmányozza szerepeit, s ez gyakran megtenni gyümölcseit. Othelloja messze volt attól, aminek Shakespeare megírta: korántsem sikerült neki az, ami Othello legsajátságosabb oldalát képezi,s melyre tán csak „Lear® első felében van példa, az a szoros, systematikus, lépésről-lépésre való, látható fokozás és fejlés. Ezt nem tudta Lendvai beosztani s ehhez képest az lex*Albliss/... „Othello.“ (Szász Károly uj fordítása szerint, újra adatott a nemzeti színpadon april 30-kan.) „Du sublime au ridicule il n’y a que un pas.“ Mindig eszünkbe jut, hogy ennek a franczia példabeszédnek igazságát semmi sem próbálja be csattanósabban, mint egy Shakespearei tragoedia gyarló előadása. A mű maga fenséges, de azonnal nevetséges a hatás, mihelyt egy értelmetlen, vagy egyéb tekintetekből rosz színész vergődik a hatalmas szöveggel, és ez mindig eszünkbe jut, ha a nemzeti színházba megyünk Shakespeare nagyobb darabjai egyikének előadására. Azonban ezúttal szívesen constatáljuk, hogy színészeink játéka nem emlékeztetett bennünket újra reá. A tegnapi előadás megmaradt komolynak; ilyen volt hatása is ; az összbenyomás — az után ítélve, melyet a jelen sorok írója vitt magával haza— kedvező volt, ha nem is olyan, minőre az ember vágyik, ha Shakespeare darabjait meg-megnézi. Egyébiránt, „Othello“ a tegnapi hatást nem a jó játéknak köszöni, hanem magának a darabban rejlő varázsnak, érdekességnek s azon párest, máj. 1. Kitöri,igetéli. Király ő Felségét máj. 4-ére várják vissza Gödöllőre. — Május elején kezdődnek a honvédsereghez való ujonczozások. E hó 24-éig az első korosztály soroztatik be, mely két hónap alatt fog begyakoroltatni. — A hirlap mai száma közli az igazságügyi minisztériumnak a bírói ügyvitel tárgyában hozott rendeletének első X. fejezetét. — Erdély térképes felvétele végett e napokban több táborkari törzstiszt érkezett Szebenbe. — A koronaőrség, hir szerint, a honvédelmi minisztérium alá fog helyeztetni, s a honvédekkel egyenlő egyenruhát kap. — Ő Felsége a pozsonyi lóversenyegyletnek 4000 frtot adott a jövő évre. — Képviselői bonmot. Egy képviselőt, kit általában igen gazdagnak tartanak, igy fogadtak e napokban a ház folyosóján több társat: „Éljen a ház Cresusa!“ A megéljenzett meghajtó magát, és nevetve szólt: „Köszönöm az éljent, különben én csak annyira vagyok a háznak Cresusa, mint ti annak — Solonjai.“ — Tegnapelőtt este 8 órakor a pesti lánczhídfőnél egy Budáról jövő postakocsi egy öreg asszonyt legázolt, oly annyira, hogy kezét-lábat rattan költői souverainitásnak, melylyel Shakespeare ezen darabban a néző szeme előtt szakaszt, fejleszt s betetéz,hogy úgy mondjuk: praeparál egy emberi szenvedélyt, végigjátszik a legbűbájosabb skálán ; az emberi szív a-b-c-jét, nyelve alkatrészeit előttünk kapkodja fel s végigprodukálja mindazt, amire az képes, föltárja az emberi lélek tengerének tükrét fenséges csendességében, és felháborítja azt úgy, hogy az élet hajója szemünk láttára menthetlenül törik porrá, hatalmas árboczaival rajta. Megkapó látvány ez, megragadó olvasmány is; talán Shakespeare darabjai közül egynek sincsen ily közvetlen kényszerítő hatása; nincs egy sem, mely vas-consequentiájának, igazsága részletezett kényszerítő erejének hálójával oly biztosan megfogja a hallgatót, mint ez. A tegnapi előadásban a hatás érdeme Shakespeare-é; színészeinké csak az, hogy nem rontották el, s ez egyik oka annak, ha a közönség nem volt egészen kielégítve. Egy másik ok egyedül a művezetés botlásában rejlik. Azt hiszem, ily nagy műnek a hatása nem a nyári n idénybe való. Az esték már rövidek, a darab hosszú, a temperatúra elveszi az étvágyat a magvasabb testi és szellemi tápláléktól. Könynyű eledel az asztalon, könnyebb lenre a művészetből : ez az, mit most keresünk. A magvasabbat csak kiváló szakács kezéből fogadjuk el. Színházunk mostani állapotában nem rendelke