Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)

1869-05-05 / 101. szám

tározatot kell hozni az iránt: hány tagot kíván a ház e bizottságba választani. A mait ország­gyűlés alatt 30 tagja volt e bizottságnak. Ajánl­ja, hogy most is ennyi választassák. Elnök úgy emlékszik, hogy a múlt ország­gyűlésen csak 20 tag választatott. E szám talán most is elég lenne. (Felkiáltások balról: „30 !“ jobbról: „22.“) Elnök: szavazás alá bocsátván a kérdést, a ház többsége 22 tag választása mellett emelke­dik föl. Erre azonnal kezdetét veszi a háznagyra való szavazás. A beadott szavazati jegyek összeszám­­lálása után kihirdettetik a választás következő eredménye : Beadatott összesen 365 szavazati jegy. Ebből nyert K­o­v­á­c­h László 238, Ivánka Imre 87, Sréter Lajos 25, Szalay Sándor 2, Kuba János 1, Kossuth Pál 1, C­s­i­k­y Sán­dor 1, Deák Ferencz 1,­­Eszterházy Pál herczeg 2, Szap­ron­cz­ay József 1, Térey Pál 1; üres volt 5. Elnök erre K­o­v­á­c­h Lászlót megvá­lasztott háznagynak jelenti ki.(Eljenzés jobbról.) Kovách László köszönetet mond a háznak bizalmáért, s egyúttal kéri képviselő­­társait, hogy háznagyi állásánál fogva szük­ségkép előforduló soknemű érintkezéseknél tá­mogassák. Minthogy a háznagyi teendőkhöz tartozik a képviselőház tanácskozásai kényelméről és biz­tonságáról gondoskodni, szükségesnek tartja már ez alkalommal megemlíteni, hogy az ideiglenes országház, mely sem az ország méltóságának, sem a parl­amenti tanácskozások igényeinek meg nem felel, biztonsági tekintetből is alig lesz pár évnél tovább használható. E házban sem a bizottságok, sem az osztályok számára elég terem nincs, sem a könyvtárnak és minisz­teri fogadó szobának helyiség nem akad. *) A képviselőház pénztára és postahivatala más épü­letben van elhelyezve. Tekintetbe véve, hogy új épület tervének elkészítése és a szükséges előmunkálatok megtétele hosszabb időt igényel, szükségesnek látja, az imént kiemelt biztonsági szempontból, a ház figyelmét e tárgyra fölhívni. Ismételve ajánlja magát a ház szívességébe. (Élénk éljenzés.) Ezután a kilencz igazoló bizottságra adatnak be a szavazatok. A többség részéről beadott íve­ken a következő neveket láttuk feljegyezve: Igazolást bíráló bizottságok. I. Bezerédj László, Jurka Bazil, Muzslay Sán­dor, Nagy Sámuel, Ormos Sándor, Podmanicz­­ky Frigyes dr., Török Sándor, gömöri. II. Filippovics Simon, Máriássy Béla, Janko­­vics Antal, Petrovay Ákos, Rudics József báró, Simay Gergely, Vay Béla báró. III. Dapsy Vilmos, Kazinczy István, Klobu­/ siczky Ágoston, Perényi Zsigmond báró, Pró­nay Jósef, Rudnay István, Wächter Frigyes. IV. Berzeviczy Tivadar, Huszár István, Iván­ka Imre, Kemény Gábor báró, Kugler István, Ocskay Rudolf, Róth László, V. Bethlen János gróf, Csernovics Péter, Hor­váth Péter, Kvassay László, Kuba János, Tury Sámuel, Zichy József idősb gróf. VI. Binder Mihály, Horváth Döme, Justh József, Luksics Bódog, Plachy Lajos, Ugrón Lázár, Urbanovszky Ernő. VII. Berényi Ferencz, gróf, Ernuszt Kelemen, Kiss Lajos, Paczolay János, Radó Kálmán, Seme­p­sey Albert, Török Dániel. VIII. Batogh Kelemen, Ivánka Zsigmond, Latinák Rudolf, Olgyay Zsigmond, Onossy Má­tyás, Pap Lajos, Zichy Viktor, gróf. IX. Bánó József, Ivacskovics György, Rét­helyi József, Mocsonyi Antal, Szontagh Pál gö­möri, Tomasics József, Wahrmann Mór. Gazdasági bizottság: Aczél Pé­ter, Kemény István br., Molnár Pál, Simonyi Lajos br., Paczolay János, Jancsó István,­­ Kérvé­nyi bizottság. Barcsay Ákos, Bay Ferencz, Bogyó Sándor, Brezovay László, Dienes József, Fabricius Károly, Hal­­mossy Endre, Hajdú Ignácz, Janicsáry Sándor, Jurkovics János,­­Juszh Kálmán, Eszterházy Pál herczeg, Petry Ádám, Lázár Dénes, Ürményi Miksa. Naplóbíráló bizottság. Anker Hugó, Beliczay Ist., Bömekes Gyula, Gábriel 1st., Ne­­deczky Ist., Nehrebeczky Sándor, Nikolics Sánd, Lindtner Gusztáv, Pap József, Pejacsevics Nán­dor gróf, Pétery Károly, Patrubány Gergely, Prileszky Tádé, Semsey­ Pál, Szeniczey Ödön, Szilvay Károly,Szirmay Ödön, Szirmay Ferencz gróf, Szilády Áron, Somossy Ignácz, Turcsányi Ede, Zalay István. A szavazás lapunk bezárta­­kor folyvást tart, eredménye a pénteki ülés­ben fog kihirdettetek az ülés további folyamában elnök a ház leg­közelebbi határozatára hivatkozva fölszólítja azon képviselőket, kik két helyen is megválasz­tottak, hogy nyilatkozzanak, melyik választást fogadják el. Ivánka Imre, Lónyay Menyhért, Babes Vincza és Madarász József jelen nem lé­vén, Vukovich pedig már korábban nyilatkoz­ván, egyedül Ludvigh János jelente ki, hogy a kézsmárki választást fogadja el, a szegediről le­mond. A többieket elnök fel fogja szólítani, hogy nyilatkozzanak. Andrássy Gyula gr., miniszterelnök kér­dést intéz a házhoz, ha várjon a fiumei regnico­­laris deputatióba új tagokat akar-e választani, mint hogy a múlt országgyűlés által kiküldött három tag közül (Deák Ferencz, Csengery An­tal és Horváth Lajos) kettő nem tagja a jelen országgyűlésnek. E kérdés tárgyalása péntekre tűzetik napi­rendre. 1 órakor délután az ülés még folyton tart külföld..(A franczia választások, az olasz parliament, pápai dolgok). A franczia kormány a választásokkal szem­ben igen ügyes maneuvert visz végbe, az összes félhivatalos sajtó egyszerre átcsapott a közép­párt táborába, mely az alkotmányos császársá­got írta lobogójára. Valószínűleg a választási maneuverekhez tartozik a következő is: Baudril­­lart, a „Constitutionnel“ dhef­ redacteurje elbo­­csáttatását kéri a kiadótól, mert a lap hűtlenné vált eddigi program­jához, a midőn a közép­párthoz átcsapott. G­i­b­­­a­t, a kiadó megnyug­szik az elbocsátásban, de nem a fölhozott oknál fogva, hanem mert B. nem teljesítette híven kö­telességét , más lapokba is írt stb. B. azonban egy évig még húzza eddigi fizetését: 25.000 frankot. A hivatalos lap egy császári decretu­­mot közöl, melynél fogva a választás a községek­ben nyolcz óra előtt kezdetét veheti, de semmi esetre öt óra előtt. Mint tudva van, a hivatalos lap minap újabban figyelmeztette a választókat, hogy minden választó csak a maga kerületében vehet részt a választási gyűléseken. Párisban ezen intézkedést igen egyszerű expedienssel játszák ki. A jelölt ugyanis minden gyűlésen megjelenhetik, hogy pedig valaki jelölt lehes­sen, ahhoz nem kell egyéb, mint az előírt esküt letenni. Eddig már 400-an letették ezen esküt, és ezerekre megy majd azok száma, kik ezentúl leteszik. A „France“ szerint a belügyminiszter épen most írt egy, a választásokra vonatkozó körjegyzéket, mely szabadelvű szellemben van tartva. A permanente tehát csakugyan a kormány­párthoz csatlakozott és Menabrea minisztériu­ma erősebb, mint valaha volt. A permanente­­pártnak csak tíz tagja maradt még vissza. A „Gazz. Piemontese“ szerint a permanente-párt a következő feltételeket kötöt­te ki megtéréséért. A közigazgatás tekintetében szabadelvű törvé­nyeket követelnek; a katonai kiadásokban je­lentékeny megtakarításokat, a kényszer­árfo­lyamról szóló törvény visszavonását és végre azt várják, hogy a belügyminiszteri tárc­a egy pártjukbeli férfiúnak adatik. A képviselőház május 3-diki ülésében már az új pártalakulás nyilatkozott. Ferraris, a permanente párt eddigi vezére, a bevételi budget tárgyalása,köz­ben hathatósan támogatta a kormányt. Ő és párthívei azt hiszik, hogy az ország érdeke azt követeli, hogy egy szabadelvű és erős majoritás alakuljon , mely a pénzügyi és gazdászati reformokat és a gyökeres megtaka­rításokat létesítse. Ferraris helyesli az utolsó pénzügyi exposé elveit. G­a­m­b r a i-D­i­g­n­y örömmel üdvözli Ferraris nyilatkozatát és párt­­híveinek csatlakozását a kormányhoz. Ferraris indítványára azután 168 szavazattal 22 ellené­ben a következő napirend fogadtatott el: „A kamara, áthatva a nemzet óhajaitól, az erők legnagyobb egyetértését és egységét akar­ja a végből, hogy a pénzügyeket jó karba he­lyezze, a legnagyobb takarékosság és a törvé­nyes adók leghelyesebb szervezete által. Meg le­n bemutatásnál tartatnak meg.A koporsót, mielőtt átvihetnék a kapun, föl kell a perjel kivonatára nyitni, hogy e pap meggyőződjék, miszerint a holttest csakugyan királyi herczegé, a királyé vagy királynéé. A gyászkiséret csak ennek megtörténte után mehet be. A holttestet azután egy különös sírboltba viszik s ott addig tartják, mig annyira megszárad, hogy a pantheonba el­temethetik. A spanyol királyok csak az imént leírt alkal­makkor lépnek át az Escorial főkapuján , bemu­tatáskor és haláluk után.Máskor csak mellékbejá­raton át jutnak lakóikba vagy a templomba. Ebben minden, az Escorialban eltemetett ki­rálynak halála évnapján, ravatalt állítanak és gyászmisét énekelnek. A templom sekrestyéje gazdag, híres művé­sz­ek festményeiben ; van benne Rafael-, Velas­quez­, Murillotól s Ribeirastól több. Az arany­nyal s drágakövekkel hímzett oltárteritők és miseruhák méltók, hogy megmutattassuk ma­gunknak. Beszerzésekre II. Fülöp állitólag 300,000 aranyat költött. A sekrestyéből fresco-festménye­kkel földiszí­­tett képtárba jutunk, melynek minden szögleté­ben befestett ajtókkal elzárttan, több szép olaj­­festmény van. Maga a képtár egy szép kertecs­ *) A gyorsiroda pedig az emeleten van elhelyezve, és nem elég nagy ; a hirlaptudósitóknak meg épen nincs termük. Országgyül. tudósitó.­ ­ Alicza, Az Escorial. (Br­ehm Raj­neid útirajzaiból) III. Hogy valamely spanyol királynak vagy ki­rályi herczegnek holtteste,a kolostor valamelyik sírholjába él­­emeltethessék, mélhatlanul meg­­kivántatik, hogy életében legalább egyszer ün­nepélyes processióban a kolostorban lett leg­yen. Ezt „la presentacion“-nak nevezik. Az újszülött herczegek vagy herczegnők­­ rendszerint első életévük után mutattatnak be a­­. kolostornak. Én is jelen voltam ily szertartásnál, az asturiai herczeg bemutatásakor. A királyné Escorialba lővén, családostól a kolostor azon szárnyába szállt be, mely az ő tartózkodási he­lyéül van rendeltetve. Az ő szobáiból egy ajtó egyenesen a templomba vezet, ezen azonban a herczeget nem volt szabad bevinni, hanem a ko­lostor főbejáratán át kelle­tt hozni. E czélból a királyi család egy mellékbejáraton át kiment az épületből, kocsikra ült,a kolostort körülkocsizta, s a királyi udvarba vezető főkapunál megállt. A királyné egyik kamarása a bezárt kapun há­romszor kopogtatott s ő Felsége nevében be­­bocsáttatást kért. Harmadik kopogtatás után a kapu kinyílt, s a királyi párt a perjel és az összes papság fogadta. Négy pap trón­mennyezetet hozott, s alatta a királyné két palotahölgye selyem vánkoson vitte a her­czeget. A menet valamennyi harang zúgása közt indult meg; elől karfiuk füstölőkkel, utá­­nok a papok, végre a perjel, mentek ; ezután a herczeg jött, trónmennyezet alatt; utána a király­né férjével, végre a korona miniszterei, udvari lovagok, tábornokok. A menet a királyi udva­ron át lassú léptekkel a templom felé haladt; ebbe belépve, ünnepélyes mise tartatott; a pa­lotahölgyek a herczeggel a nagy­ oltár előtt, mö­göttük a királypár, e mögött a többi kisérő tér­delt. Az ünnepélyt „Te Deum“ zárta be. Ez volt az asturiai herczeg bemutatása. Ha a királyi családnak valamely tagja vagy maga az uralkodó meghal, testét bebalzsamoz­zák, a madridi palota kápolnájában 24 óráig kiteszik, harmadnap az Escorialba szállítják. Oda valamennyi miniszternek,udvari hivatalnok­nak a minden fegyvernemből meghatározott szá­mú katonaságnak kell azt elkisérniök. A kolostor főkapujánál csaknem azon szertartások, melyek

Next