Pesti Napló, esti kiadás, 1869. május (20. évfolyam, 98-120. szám)
1869-05-08 / 103. szám
103. szám. Szombat, május 8 -án 1800. 20. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 írt. 3 hónapra ...................................6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ferrencziek tere 7. sz. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, május 8.1869. Az igazságszolgáltatás reformja a mai nappal megindult felülről lefelé, a mennyiben a hivatalos lap mai száma a következő kinevezési okmányt közli : „Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére a kir. curia semmitőszéki osztályához : elnökül: Majáth György , országbírót; birákul pedig : Lukács Ignácz, hétszemélynököt; Bónis Sámuel, országgyűlési képviselőt; Fabinyi Theofil, hétszemélynököt; Tóth Lőrincz, igazságügyminiszteri tanácsost ; Szabó Imre, hétszemélynököt; Soltész Albert, pesti ügyvédet; Pap Alajost, a hétszemélyes tábla erdélyi osztályának bíráját; Herbert Edét, a srebeni Beltörvényszék alelnökét; Chernel Lajost, a váltójeltörvényszék biráját; Vértessy Sándort, miniszterelnöki osztálytanácsost; Babos Kálmánt, pesti itélő-táblám biráját, és Manos- tovics Emil, ügyvéd s volt országgyűlési képviselőt, ezennel kinevezem. Kelt Budán, 1869. évi április 29-én. Ferenci József, s. k. Horvát Boldizsár, s. k.u . A szétgváltság-tartozások felszámítása tárgyában jogbiztosoknak a magyar királyi igazságügyminiszter által kineveztettek: Vas megyébe: Desits József, Agusztuts Lajos és Kemény Imre. Esztergommegyébe: Rényi Rezső és Stágel János. Csanádmegyébe: Farkas Mihály. Temesmegyébe: Dániel László és Jakabffy Pál. Beregmegyébe: Tolvaj István. Ugocsamegyébe: Harasszy József és Dénes András. Nyitramegyébe: Borovszky Ferencz, Gaffer Elek, Szmida János és Ducunka Pál. Trencsénmegyébe: Matyasovich János. Krasznamegyébe: Albach Géza. Veszprém megyébe: Cherny László, Noszlopy Tamás, Vid Károly és Zsoldos János. Csongrádmegyébe: Takács Mihály. Sopronmegyébe: Kollár Ferencz és Lampert József. Győrmegyébe: Sarkadi Ferencz. Baranyamegyébe: Pápé Gyula, Radenich János, Nendtvich Gyula és Nyers János. Ungmegyébe: Roczkó Lőrincz. Komárommegyébe: Várady Antal és Karika Pál. Torontálmegyébe: Dániel János. Nógrádmegyébe: Balogh Antal, Vitalis István, Ritter Péter és Niczssy Pál. Fehér megyébe: Boross Mihály és Korniss Antal. Békésmegyébe: Rock István. Szabolcsmegyébe: Deák Ferencz, Rézler György és Krasznay Gábor. Gömör- és Kis-Hontmegyékbe: Miklovits Ferencz. Bács-Bodrogmegyékbe: Szakáll József, Aranyossy Ferencz és Vojnits Livius. Biharmegyébe: Draveczky Sándor, Miskolczy Mihály, Gálbory Sámuel és Miskolczy László. Tolnamegyébe: Neogrády József. Heves-Szolnokmegyékbe: Földváry Sándor, Horváth Béla, Für Kálmán és Röck József. Aradmegyébe: Benes Döme és remetei Fülöp Károly. Borsodmegyébe: BeökAntal, Kun István és Gombos György. Somogymegyébe: Folly József, Kocsi Horváth Béla, Gaál Alajos, Széles József és Bátor Géza. Közép-Szolnok megyébe: Kaizler Imre és Hatfaludy Albert. Bars megyébe: Koroda Pál és Golián György. Tolnamegyébe: Tóth István és Szendrődy Károly. Abaújmegyébe: Aranyossy Sándor, Szentimrei Lajos, Jászay Sámuel és Szatmári Miklós. Zala megyébe: Bogyay Máté, Vadnay Rudolf, Bessenyey Ernő, Pigmond Ferencz, Veszter Imre, Dervarics Ákos, Hideg József, Kozári László, Sáska Imre, Kis János, Bogdán György. — A „keleti kérdés“ katlanát szító lapok egyik taktikája az is, hogy a magyarokat meg nem szűnnek vádolni és gyanusítgatni olyanokkal, mintha Bukarestben Isten tudja, minő conspirátiókat vezetnének. A minap Koós Ferenczet fogták perbe e becsületes lapok, s Koós Ferencz lapunkban utasítá vissza a maga nevében e nemtelen insinuatiókat. A magyar hivatalos lap mai számában a következőket olvassuk ez ügyre vonatkozólag: „Az „Osten“-nek, és utána a „Románul“ pesti levelezőjének, kedvtelései közé tartozik, egy nemlétező román-ellenes magyar-osztrák propaganda említésével mulattatni olvasóikat, így többek közt Bukarestben élő hazánkfiát, Koós Ferenct reform, lelkészt vádolják, hogy mint a magyar kormány titkos ügynöke, nagy összegeket kap Magyarországból. Ámbár ily hírek már forrásuknál fogva is magukon hordják a valószínűtlenség bélyegét, mégis azon következetes részakarattal szemben, melyet e koholmányok terjesztésében a magyar-ellenes lapok tanúsítanak, szükséges annak határozott kijelentése, hogy Koós Ferencz a magyar kormánynyal soha semmiféle összeköttetésben nem állott, s ettől semmi forma vagy czím alatt pénzösszegeket nem kapott.“ Hazai lapok. A lapok a felsőház reformjával foglalkoznak. Türr nek egy kis polemikus czikkét olvassuk a „Hazánkéban, melyből látjuk, hogy Türr nem akar tabula rasat csinálni a felsőházból, hanem szeretné fokonként átalakítani, mintegy új elemek, a szám meghatározásával némileg modernizálni, új véralkattal s idegrendszerrel ellátni. A képviselőház képviseli Türr szerint a nép tömbét, a felsőházban legyen a nemzetnek „államférfim képessége“ képviselve. Mi a magunk részéről azt hiszszük, hogy ez subtilis distinctió, melynek a gyakorlatban sok értelme nincsen. Az államférfi képesség nem privilégium ; eddig — s ezentúl is úgy lesz — a „felsőbb körök“-nek volt alkalma e téren gyakorlatot és tapasztalást szerezni; de az alkalom még nem képesség; és míg egyrészt az alsóházban is lehet ép annyi államférfiús képesség, mint a felsőben, másrészt van ott a „felsőbb körökből“ is rendesen annyi tag, hogy ezen szükséges állam férfiúi irány vagy árnyalat bőven képviselve legyen felsőház nélkül is. A felsőház szükségessége, mely aztán a reformnál a kiinduló pontra is határozólag visszahat, szerintünk abban rejlik, hogy az alsóház választások eredménye, s így többé-kevésbbé a véletlen, személyes befolyás stb. által rendesen egyoldalúnak összealkotva lévén, szükséges, hogy melléje adassék ez egyoldalúság pótlására egy másik testület, mely nem a véletlennek alávetett választások útján, hanem az ország erőinek és érdekeinek okszerű combinatiója alapján alakíttatik. E mellett azután más körülmények is jönnek tekintetbe, melyekről azonban szólani nem e kis rovat föladata. A „Századunk“ első hevében nagyon is radicálisnak mutatkozott, ellenben mai számában megkezdett czikksorozatában —tudtával-e vagy tudtán kívül — igen reactionábilisan okoskodik. E czikkből átveszszük a következő passusokat: „Hogy a felsőház valódi feladatának megfeleljen, s csakugyan önálló középhatalmat képezzen a képviselőház s korona között, nem lehet a nemzettöbbség egyoldalú folyománya, mely akaratát a követválasztások alkalmával eléggé manifestálja ; de a kormány egyoldalú akaratának sem lehet alávetve, miután ez már állásánál fogva, egyik önálló tényezője a törvényhozásnak. „Hazánkban a nemzeti fejedelme egyenlően kitűnő befolyást gyakorolnak a törvényhozás menetére, minélfogva oly felsőházra van szükségünk, mely egészben véve sem a képviselőház folytatása, sem pedig egyszerűen a kormány teremtménye. Miután pedig az államban a népen és kormányon kívül nincs hatalom, melyre a felsőház szervezését bízni lehetne, egyedül azon rendszer fog feladatának teljesen megfelelni, mely combinative mindkét rendszer alapjait magában egyesíti, s a felsőház tagjainak teremtését az államélet két főtényezője: a nép és korona kezeibe közösen teszi le. „A felsőház így leghelyesebben akkér lenne átalakítandó, hogy tagjainak egyik fele választás, másik pedig királyi kinevezés által nyerné tagságát.“ Ez helyes felfogás, csak abban látszik tévedni a „Századunk,“ hogy „ki“ válaszszon. E pontra azonban csak akkor fogunk egynémely megjegyzést tenni, ha czikke további folytatásával megismerkedünk. Végül még megemlékezünk a „Hazánk“ azon sanyarú állapotán, hogy kapcsolatosan Türr soraival, melyek távolról sem nevezhetők még e fontos kérdés megpendítésénél egyébnek, hogy érdemes szerkesztősége csillag alatt concursust hirdet czikkekre e tárgyról. Neki mindegy, akármily árnyalat írja, akár megegyez programmjával, akár nem, csak a felsőház reformjáról szóljon, úgy látszik, a tudós és „sok vizsgát jeles sikerrel kiállott“ munkatársaktól nem telik, pedig azt hinné az ember, hogy ezen pár lapnak ily fontos kérdésről frázisoknál egyebének is kellene lennie, mert hiszen abban nem kétségeskedünk, hogy frázisai a „Hazánkénak is vannak ! Újvidék, máj. 6. Az újvidéki városi hatóság restaurátióját általában a legfeszültebb figyelemmel várták, s míg örömmel üdvözölték azon tényt, hogy az ismert újvidéki agitátort saját pártfelei oda kényszerítették, miszerint a polgármesteri jelöltségtől gyalázattal visszalépjen, ma már minden gondolkodó főt csodálkozásba