Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)

1869-06-01 / 121. szám

121. sz­ám Kedd, június 1 jén 1300 • 20. évi­folyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. ISldszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten bárhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 írt. 3 hónapra ..................................6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különk­ü­déséért felülfizetés havonkint...............................SO­­r. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ferrencziek­ tere 7. sz. Az előfizetési- és hirdetmény­ díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez iner­ MHid­ő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, junius 1- 1869.­ ­ A magy. kir. curia semmitőszéki osztá­lya ma délelőtt tartotta elnő nyilvános ülését. Az ünnepélyen megjelent az igazságügyi minisz­­ter, Horvét Boldizsár,s az országgyűlés kül­döttsége. A ferencziek templomában tartott„Veni Lanc­e!“ után a curiai épület dísztermébe gyűlt a nagyszámú közönség. Majláth Gy. országbíró mint a semmitőszék elnöke, a b­a­kát minde­nekelőtt eskütételre hvta fel. Az esküről meg­jegyezzük,hogy az a haladás szellemének megfe­­lelőleg, minden felekezeti jellegtől menti; a be­kezdés így hangzik : „Esküszöm az igaz és min­denható­stenre!“ a befejezés pedig : „Isten en­gem úgy segéljen!“ Az eskü szavai szerint fo­gadják többi között a bírák, hogy a­irály­hoz, Magyarországhoz és alkotmányához bármi viszonyok között hívek maradnak. Az esküté­tel után Majláth György üdvözölte bírótársait és feladatukat ecsetelte, különösen a bírói szeplőtlen jellem tulajdonságait emel­vén ki­ „Minél zajosabb a politikai párt­­hullámzás — fejté ki a szónok — annál ren­­dithetlenebbnek kell lenni a törvények irán­ti tiszteletnek és a törvény és igazság kiszol­gáltatásának. “Ezen üdvözletre Lukács Ig­­nácz felelt, áldván azon napot, mely meghozta azon intézményt, mely mint más műveit nemze­teknél, jó sike­rrel fog működni Magyarországon is. Birótársai nevében pedig ígéri, hogy mint a nemzet hó­napszámosai fogják kötelességeiket teljesíteni. Majláth György, mint el­nök, a törvény nevében megalakultnak nyilvá­nítván a semmitőszéket, „éljen a király és boldoguljon a haza !“ szavakkal bezárta az első ülést. ” A magyar kir. curia mint legfőbb itélő­­törvényszék ma d. e. tartotta első illését. A mi­nisztérium részéről H­o­r­v­á­t B. vett részt az ülésben. Ünnepélyes mise után a tagok összegyűl­vén a Ferencziek­ terén lev.­ épületnek, az ed­digi kir. ítélőtábla által használt nagy­termében, M­el­cz­er István kir. szen­élynök megnyitja ülést. Hengel­mü­ller, legfőbb törv.ülnök úr olvasva az igazságügy miniszteri kinevezési ok­mányokat, az eskümintát s a szakosztály tagjai­nak bérsorozatát.Mihályovics, Lednicz­­k­y Mihály betegség miatt maradt távol. Ezután Melczer István olvassa elő a törv. eskümintát, melyet most a kir. curia tagjai felállva után­­mondanak. (Éljenzés.) Erre a tanácsjegyzők s az iroda­igazgatók esketnek fel, mire Melczer István igen csinos megnyitó-beszédben tárgyalja a magyar kir. curia ujjáalakításának szükséges­ségét. Beszélt törvénykezésünk eddigi hiányos­ságáról, mely hazánk ma már előrehaladottabb kultur-állapotának meg nem felel. Szól a feladat fontosságáról s nehéz voltáról, mely a kir. curia tagjaira várakozik, de beszédét buzdító szavakkal végzi, mondván : „jámbor ember szándékát Is­ten segítsége kíséri.“ Lipovniczky, tanácselnök válaszol az elnöki megnyitó­ beszédre. Elismerőleg szól az elnök ér­demeiről, mi a jelenlevők nagy tetszésével ta­lálkozik. Szintén hangsúlyozza a munka nagy­ságát, mely reájuk várakozik; de reményét fe­jezi ki, hogy érdemdús elnökük vezetése alatt, vállvetett törekvéssel megfelelnek ama magasz­tos hivatásnak, melytől nagy részben a haza jóléte is függ. (Éljenzés.)­­-.Végül még elnök köszönetét fejezi ki első­rangban a jelenlevő igazságügyminiszternek, azután a törvényhozási s az ügyvédi kart kép­viselő tagoknak, mire az ülést bezárja. A „Valami az országgyűlési tudósítások­ról“ caim alatt összehasonlítja valaki a „Hon“ és a „Pesti Napló“ és „Pester Lloyd“ ország­­gyűlési tudósításait, s így ki­lt fel: „Most aztán láthatni, mi az a hiatalos abregé!“ Minden­­nekfelett kijelentjük, hogy a mi tudósításunk nem hivatalos abregé, hanem a­ m­i privát tudósításunk, és bizonyára jobb, mint az országgyűlési gyorsírók által ki­ad­ott abklatscha a „Napló“nak, melynek '13-a szintén csak kivonat, de még milyen ! A­mi a közbekiáltásokat illeti, melyek leginkább lát­szanak Jókai lapjának fájni, azokról biztosít­juk, h­ogy mindeneknek van gazdája. A­mi pe­dig a hivatalos gyorsírók kizárólag hiteles föl­jegyzéseit és ez általuk ezekből közölt félhiva­talos abregék felhitelességét illeti, ebben jobban kétkedünk, mint abban, hogy Jókai beszédének általunk közlött kivonata nem lett volna az or­szággyűlés illető perczeinek hivebb képe, mint aká mi, a­mi róla akárhol megjelent Ila az or­­szággyű­ési gyorsírók vagy naplóbírálók jónak rá­ják felét nem írni oda annak, mi közbekiál­­tatott, azért e közbekiáltásokat igen számos em­ber hallo­ta s tudja, hogy melyik közlés nem fe­lel meg a valóságnak. Az országgyűlési napló lehet hiteles kiadása az országgyűlés regestái­­nak, de nem hiteles képe azon viharnak, melyet Jókai provokált hallatlan beszédével. Mond­juk, e kép annál jobban fájhat Jókainak és ma­gyar lapjának, mentül hivebb, de ezzel nincs elütve a dolog Országgyűlési tudósítás. A képvisl­őház június 1-jén tartott idéve. Elnök S­o­m­si­ch Pál; jegyzők: Fodró­­c­z­y Sándor, S­z­é­ll Kálmán és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., miniszterelnök , M­i­k­ó Imre gróf, L­ó­n­y­a­y Menyhért, Bedekovics Kál­mán, Wenckheim Béla b., és Gorove István, miniszterek. Ülés kezdete d­­e 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Elnök jelenti, hogy Fülepp Lipót képv. kor­mányhivatalba neveztetvén ki, képviselő állá­sáról lemondott. Temesmegye kp. bizottmánya uj választás eszközlésére fog felszólittatni. Napirend folytán felolvastatik a Vll.biráló-bi­­zottság jelentése, mely szerint Szathmáry Király László igazoltatott. A felolvasott jelentés tudomá­sul vétetvén, Réthelyi József átadj­a a IX. bíráló bizottság jegyzőkönyvét. Elnök a házszabályokhoz képest bemutat­ja a múlt hónapban történt interpellációk, hatá­rozati- és törvényjavaslatok jegyzékét, a követ­kező rendben: a horvát országgyűlés átirata a határőrvidéki erdőségek szándékolt eladása ellen ; Iványi D. törvényjavaslata a testi büntetések eltörléséről; Tisza Kálmán indítványa a­­ kormányhivatalba lépett képviselők lemondásáról; Nyáry Pál in­dítványa a ház szolgáinak fizetése tárgyában; Császár Bálint interpellatiója a fogarasvidéki daco-román agitatiókra vonatkozólag; Mile­­tics interpellatiója az osztrák - magyar kül­ügyi kormány Bosnia iránti intenzióit illetőleg; Németh Albert interpellatiója a heves megyei ki­rályi biztos, Henszlmann Imre interpellatiója a botbüntetés eltörlése, Hoffmann Pál interpella­­tiója a budapesti lakáshiány, Szirmay Ödön in­terpellatiója a fagykárok felvétele, K­r­a­­­j­e­­v­i­c­s Ernő interpellatiója az eszék-sziszeki vasút,­­ végül P. Szathmáry Károlyé a somogyi botoztatások tárgyában. A felolvasott jegyzék kinyomatni, s a ház tag­jai közt szétoszlatni határoztatik. A­n­­­a­­­f­f­y Károly, előadó, az állandó iga­­zoló­bizottság részéről jelenti, hogy a Huszár Imre választása ügyében Aczél Péter, Orczy Elek b. és Ivac­kovics György képviselők bí­zattak meg a vizsgálat teljesítésével. G­h­y­c­z­y Kálmán személyes kérdésben szót kérve, helyreiganítja az igazságügyminisz­­ter tegnapi beszédének szólóra vonatkozó egyik tételét, melyben azt állítja az igazságügyminisz­­­ter, hogy komáromi választói előtt a deficitet csak 1­0 millióra tette. Kimutatja, hogy a de­ficitet akkor is 12 millióra s­imította s reméli, hogy az igazságügyminiszter gondoskodni fog beszéde illető pontjának utólagos helyreiga­zítá­sáról. Lati­no­vi­cs Vincze kéri a házat: utasítsa Dietrich képviselőt, hogy a tegnapi ülésben ál­tala felolvasott okmányt, melynek hitelességére nézve szóló k­ételyeke­t táplál, a ház asztalára letegye. A válaszfelirati vita folytatására térvén át a ház, felszólal Deák Ferencz. Mindnyájan egyetértünk arra nézve­, hogy a reformo­k­ szükségesek és halaszthatlanok. A különbség a jobboldal és az ellenzék közt csak abban áll, hogy míg a ház többsége az államjogi alapot olyannak tartja, melyre biztosan lehet a reformot építeni, addig a kisebbség ellenkező hitben előbb az alap meg­változtatását kivár­ja. Nem akarja festeni szen állapotot, melyben 1849-től kezdve, a kiegyezé­sig voltunk. Maga az országgyűlés kimondá, hogy hazánk napról-napra mélyebben sülyed alá, s a végső bukástól lehet tartani. 1865-ben az országban mindenki meg volt győződve hogy a kiegyezés szükséges és halaszthatlan; különbség csak a kiegyezés mikéntjére nézve forgott fön, a létrejött egyezmény nem volt rögtönzött. Ő Felsége 65-ki trónbeszédében a pragmatica sanctót jelölte ki kiindulási alap gyanánt s felszólította az országgyűlést, hogy a kiegyezés tervezet­ét elkészítse. Az országgyűlés akkor 67 tagból álló bizottságot küldött ki, mely saját kebeléből egy szűkebb 15-ös bizott­ságot választott. E bizottság elkészítette mun­kála­­t. A Vitatkozások hosszasan, de minden sz­övedély nélkül, higgadtan folytak. Az ország­­gyűlésnek 1866. junius végén adatott át a mun­kálat s kinyomatása elrendeltetvén, félévnél to­vább forgott közkézen s csak ekkor ült össze a 67-es bizottság, az országgyűlés elé pedig csak 1867. márcz­us havában k­eült. A 67-es bizott­ság megvitatta a dolgot, az országgyűlés hatá­rozott, s határozata az volt, hogy a tervezetet változatlanul elfogadta. Nem vonja kétségbe, hogy minden képviselő­nek joga van e törvény megvá­toztatását indít­ványozni. Keblemet és elmémet — úgymond — soha sem zártam el a jobb meggyőződés elől. De ki is lehetne oly szemtelenül vakmerő, hogy magát csalhatatlannak higyje? A kiegyezés lét­rehozatala alkalmával senkit sem igyekezett erő­vel annak elfogadására rávenni, sohasem szólott a szenvedélyekhez, hanem mindig higgadtan és nyugodtan a józan megfontoláshoz. Emlékszik, hogy akkori beszédében határozottan kijelenti, hogy az országgyűlés, ha a kiegyezést elfogad­hatatlannak tartja, még mindig visszamehet oda, hol egy hónap előtt voltunk, de a többség elfo­gadta a tervezetet. Teljes meggyőződése szerint csatlakozott a fönálló közjogi alaphoz, de ha az ellenzék annál jobbat, a hazára hasznosabbat találna, kötelességének fogná tartani maga is azok sorába állani. Két lehetőség van, mely meggyőződésén vál­toztathatna. (Halljuk! halljuk!) Az első az, ha oly okokat hallott volna felhozatni, melyek meg­győzték volna a kiegyezés rész voltáról; a má­sodik az lenne, ha a gyakorlatban már­is czél­­szerűtlennek és károsnak bizonyult volna be a kiegyezés. Szónok figyelmesen olvasta az ellenzék fel­­iratait s az itt elmondott beszédeket, de egy

Next