Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)

1869-07-22 / 166. szám

166. szám. Csütörtök, julius 22.1869. Szerkesztési iroda Fe nencziek­ tere­ 7. otsim. I. e malet. A lap szellemi részét illeti mindee közlemény a szerkaazteséghez­­ intézendő. Eim­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencnek tere 7. szám földszint Kiadó-hivatal. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI Suli Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... .. frt. Félévre. .... . frt. Negyedévre ... . Két hóra.................. 3 Egy hóra .... 1 , 60 kr. , 10 kr. 86 kr. Hirdetmények díja­: 1 hasábos petittor egy taari hir­detésnél 7 aj kr. Bélyegei­ külön 30 ajkr. Nyílt tér : 6 hasibas petit­eor 76 kj kr. előfizetési felhívás !E S TI 1869-ki julius-NA PLO deczemberi folyamára. Elő­zetési feltételek : Pesten l­ánk­on hordva, vidékra postán A julius - deczemberi fél évre . A julius sejttemberi negyedévre Egy hónapra............................. li 1 d­v e : 11 frt. 1­5 frt 50 kr. 1 frt 85 kr n­ Az „Athenaeum irodalm­i nyomdai rénevénytársulat, mint tulajdonos és k.idó l'iwl, julius 21 ISOO. Legyünk óvatos és méltányosak! gfc Bármi czélszerű legyen azon új tör­vény, mely az első bírósági személyzetet a pártok önkényétől függetlenné tette, és a bírák kinevezését a független miniszter kezébe tette le, azt (ha őszinték akarunk lenni) meg sem állíthatjuk, hogy e tör­vény kezdetben átalános elismerés­ és népszerűségnek fog örvendeni. E törvény, népszerűségét a tömegnél, csak üdvös eredménye által fogja ki­vívni. Azért legyünk óvatosak és méltányosak e törvény életbe­léptetésénél, ha azt kívánjuk, hogy e törvény czélszerű­sége mielőbb elismer­­­tessék. Igyekezzünk mindenekelőtt eloszlatni polgártársaink előtt azon gyanút, mintha e törvény a bureaucrati­át honosí­taná meg. Nem a Bach-korszak alatt sintődünk, más időket élünk most, ha nem is arany­kort.. A miniszter, ki a bírót kinevezi, felelős a parl­amentnek, nemcsak a kinevezé­séért, hanem a bíró további magavisele­téért is ; a bíró, bár független, de nem annyira, hogy magát a nép fejébe te­gye, mert ott van a törvény, mely az igazságtalan bírót megfenyíti, sőt el is mozdítja; ott van a szabad sajtó, mely a bírák visszaélését napfényre deríti. •z ott a n­y­i­l­v­á­­n­o­s­s­á­g, mely nem engedi, hogy a bírák az eljáráskor, homályos hocus­­­pecus lepelbe burkolják magukat, mint a­z az absolut kormány alatt szokás ; és ott lesz,reméljük,azon törvényis, mely a po­litikai bűntények fölött a suryt fogja fel­állítani. Ezek mind meg­annyi biztosítékok, a netalán felkapni törekedő bureau­­k­r­a­t­­­a ellen. De azt is mondják ellenfeleink, sőt, hir­detni fogják, hogy a nép elveszti válasz­tási jogát; ez is, ha a dolgot higgadtan vizsgáljuk, nem egyéb szemfényvesz­tésnél. Igen is elvesztett a nép egy oly illuso- TI08 jogot, mely inkább satyrája volt a választási jognak, mint igazi jog. Vájjon kik gyakorolták a választási jo­got mindeddig ? — a párt vezérek és ko­­lomposai, a­­kik a birói zsírosabb állo­másokat még a választás előtt megosztot­ták sógor, koma, czimbora, pajtás közt, — akár volt képzett akár nem — s le­het mondani, hogy e clubb nevezte ki a bírákat, nem pedig a nép választotta, mely gépiesen utána kiabált a párt ko­­lomposainak. Igenis elvette e törvény a pártvezérek kezeiből azon jogot, melyet a nép nevében a nép szabadsága nevé­ben bitoroltak, és melyet annyira fájlalnak, s hogy a souverain par­­liament kénytelen volt a municipiu­­m­októl elvonni azon jogot, melylyel any­­nyi visszaélés történt az egyenlőség ki­játszására, azt csak a pártok önkényé­nek és albizottságának lehet tulajdoní­tani. Az országgyűlés más utat­ és módot nem talált, mint vagy tovább nézni ezen rendetlen, hiányos, botrányos törvényke­zési eljárást, s a bírák hanyag, tudatlan, önkényes eljárását, vagy egy képzelt jog feladása által gyökeres reform útján ♦rvosolni a bajt. Hogy a bírák választási joga demokra­tikus értelemben sem a megyékben, sem a városokban nem volt a nép joga, ha­nem a nép mystificatiója, azt tényekkel lehetne bebizonyítani. Nyúljon minden választóképes higgadt megfontolással saját keblébe; ha csak a pártvezér rokona, ismerőse, pártfogolja­, vagy a többi coryphousok pajtása nem volt, vagy valami különös celebritás, ak­kor az ő befolyása, az ő voksa a bírói választásnál legfeljebb annyi volt, mint egy gépies szavazat, s néha zérus. Erről kellene felvilágosítani a gépiesen választó polgártársakat. Tudjuk, hogy e törvény végrehajtása sok akadályokra fog bukkanni. Azért mondtuk: óvatos és mél­­tányos eljárás a végrehaj­tásnál! Nem szándékunk az igen tisztelt igaz­ság­ügyi miniszternek tanácsot oszto­gatni. Bízunk benne, — de minthogy az em­ber nem csalhatatlan, sem mindent látó, és ha miniszter is; azért bátorkodunk átalánosan mind­azokat, ki­ket illet figyelmeztetni : 1- szer. Óvatosságra, a ki­nevezéseknél; nem csak a kép­zettségre és tiszta erkölcsi jellemre,­­ de a kinevezendő szeplőtlen politikai múltra és hazafiságára nézve is ; itt min­den prima információt és nepotismust ke­rülni kell, mert különben annyi lesz az interpellátió (és pedig joggal) mely meg­fosztja az országgyűlést a drága időtől, é­s egy két bűnösért, népszerűtlenné te­heti az egész új rendszert. 2- or. A méltányosságra. Legyünk méltányosak azok irányában kik bírói tisztségre megválasztott­ák, és ezentúl egy bizonytalan jövőnek néznek eleibe. Alig csalatkozunk, midőn azt állítjuk, hogy a miniszteri kinevezés által, ha nem is a városokban, de a megyékben legalább o­da ki fog maradni a bírói személy­zetnek. Ezek sorsát ajánljuk a­­. miniszter úr figyelmébe. Tudjuk, hogy jövőjükről gondoskodni, vagy azt biztosítani nem a miniszter fela­data, — de hogy sorsuk némileg köny­­nyítessék, ezt követeli, sőt parancsolja a méltányosság, — a politikai szükségessé­get mellőzve. Hányan lesznek a kimaradtak közül, kik különben tiszta jellemű, becsületes, — s jó hazafiak s egyedüli hibájuk a kép­zettség hiánya, — ott hagyták a pártve­zérek felszóllitására gazdaságukat, s el­szánták magukat egy uj pályára; — nem 3 évre, mert a ki egyszer megválaszta­tott,­­ha csak különös vád nem emeltetik ellene, vagy az ellenkező párt nem ke­rekedik fel) az megmaradhat, mit akar. S az ily erkölcsileg kifogástalan egyé­nek bocsáttassanak el egyszerűen, minden kárpótlás nélkül ? — mint olyanok kik hivatalukkal visszaéltek — ez nem vol­na egyéb mint elcsapás. Az ily eljárás ellenkeznék a méltányos­sággal. Ha a muszka vezetők, Bach-huszárok, és Schmerling kimaradt hivatalnokai húz­zák a nyugdijat s pedig a főbbek dúsan a nemzet erszényéből, — akkor e kimaradt tisztvisztviselőket, kik a haza ellen még gondolatban sem vétettek, minden fillér nélkül elbocsátani valódi bűn volna Részünkről egy évi egész fizetést a leg­­­csekélyebb kárpótlásnak tartanánk. Miskolcz - Debreczen - Váradot egyenesen összekötő vasút. 1. Ha áttekintünk azon nagy mérvű anya­gi haladás felett, melyet a legközelebb lefolyt pár év virágzásnak indított, min­den honfi kebele édes örömmel telik el, és hazánk jövőjét a képzelet és vágyak aranysugárain keresztül gyönyörű képle­tekben látja fel virágozva és boldogan. Alapját ezen szép haladásnak azon sze­rencsés átalakulás vetette meg, mely a legközelebbi évek tusáiból kibontakozva biztos alapokra fektette alkotmányos sza­badságunkat, megadván az önkormány­zás azon főbb kellékeit, melyek midőn a nemzet letartott erőit felszabadják, egy­szersmind azokat új munkásságra, új erőfeszítésekre is ösztönzik. Más részről a szabadság józan használata felkelti a kül­föld bizalmát, és az idegen tőke, mely csak biztos jövőt ígérő állapotoknak nyújtja bizalmát, tömegestül folyt be ha­zánk elhagyott iparmezejére, azt életadó nedvével új életre, és reménydús virág­zásra keltendő. Számos pénzintézetek alakultak, te­mérdek iparvállalatok keletkeztek, bá­nyák nyittattak, és egész hálózata a vas­­u­taknak részint építés alatt van, részint az előmunkálatok stádiumain halad. Az egyéni képességnek eddig alig sej­tett munkatér nyittatván, a szerencsés kezdet sikere átalános, és az egyesek kö­zött kölcsönös bizalmat keltett, melyből a hitel alapján az ipar és kereskedés fel­virágzása szép reményekre nyújt kilá­tást. A földbirtok, nyers­anyag, értelmi és physicai munka értéke a pénz hirtelen megszaporodtával sebes lépésekben ha­ladt felfelé, — midőn azonban e szép ki­látások reményképei szemeinket kápráz­tatják, az események szigorú és hideg vizsgálója feltalálja az árnyfoltokat is melyek a minden fényt, rendesen követni szoktak. Fordítsuk figyelmünket hazánk kiviteli productiójának legszétágazóbb és legna­gyobb mérvű tényezőjére a mezei gazda­ságra, vájjon a pénzbőség és reményvér­­mességből származott azon értékemelke­dés, melyet fentebb érintettünk, beállott-e a gazdaság terményeinek életkénél is?— vájjon a föld, nyers­anyag, és munkaér­tékkel arányban haladt-e fölfelé a gabo­na, repere, dohány, és gyapjú értéke is ? E téren tett tapasztalásunk aligha oly biztató, mint az úgynevezett ipar terén, sőt ha idején nem gondoskodunk, felke­resvén e hanyatlás okait, azok eltávolítá­sáról és a termények értékét emelő mó­dokról, mezei gazdaságunkat az ipar vi­rágzása mellett hervadás fenyegeti. Még ezelőtt néhány évvel is egyik fon­tos kivitelre való terménye volt hazánk­nak a dohány, míg 1865 ben háromszáz­­ezer mázsát vittek ki a szabadalmazott kereskedők, már a múlt­ évben kivitelre nem is termesztettünk. Az ötvenes években a repete kivitel értékben megközelítő a gabonakivitel ér­tékét; volt 15—18 forintos repezénk ol­csó föld és olcsó munka mellett; most 8 —12 fitos repezét alig érdemes termelni a drága munkabér mellett. Megölte a repe­ezemüvelést a petróleum. A múlt, és a jelen évben ismét egy szo­morú tapasztalással öregbedtünk, gyap­júnk e biztos pénzfor­rásnak tekintett ki­viteli terményünk értékében ötven száz­­tólit veszített ugyanakkor, midőn az agro húszon áll és a midőn annak kiállítási költségei az előbbi évekhez képest húsz száztólival emelkedtek. A Capföld és Aus­­tralia concurrentiájával tönkre tette juh­tenyésztésünket. Egyedül gabonatermelésünk áll még, bár ez is sokat vesztett régi fényéből, és igen csalatkoznék, ki azon hitben ringatná magát, hogy e téren biztosabban állunk. Hazánk szerencséje, hogy e részben is még el nem nyomatott Amerika és Orosz­ország által, azon körülményben fekszik, hogy a magyar gabona országunk déli fekvése, és közelsége által legelső állít be a nyugati piaczokra és kitűnősége által fentartja a kedveltség első rangj­át,különö­sen liszt alakban derék gőzmalmaink által. Ha azonban figyelembe veszszük azon nagyszerű erőfeszítéseket, melyek az orosz kormány által kifejtetnek, hogy az orosz alföld délkeleti síkjait építésben lévő vas­utai által mentét hamarább összekösse a balti és német tenger rögpartjaival, — okul­va a dohán­y, repere és gyapjú concurren­­tia szomorú következményein, méltán ag­godalom tölti el lelkünket mezei gazda­ságunk jövője iránt, és az elfogulatlan gondolkozó gazda előtt tisztán áll azon lehangoló kilátás, hogy a juhtenyésztés gyérültével gabona túltermelés áll be, a­mely ezek árának hanyatlását fogja maga után vonni. Ezen hanyatlás ellen okszerű gazdál­kodás mellett is csak a kivitel szempont­jából tervezendő és építendő vasutak ál­tal küzdhetünk némi sikerrel. A vasutak feltalálása előtt a kereskedés kényszerülve volt a vizek irányát követ­ni és a bérczeknek nagy kerülővel kitér­­, azonban már akkor is minden erejét megfeszíté az emberiség, hogy a termé­szet által éleibe állított gátokat, áttörje, a bérczeket műutakkal átszelte és a folyó­kat csatornázás által vezette a kereskedés által követelt iránynak. Most, midőn a technika földünk száraz felszínén nem is­mer ellentálló akadályokat, vasutj­ával át­rábolja a legnagyobb folyókat, átfúrja a hegylánczolatokat, hogy czélját legegye­­nesebben és gyorsan elérhesse . M­ég kö­vethetnénk el nagyobb hibát a vas­utak tervezésénél, mint ha a rövidség és olcsóság fő szempontját, a kereskedés kö­vetelményeit más mellékérdekeknek fel­áldoznánk. Minden ilyen egyes hiba kétszeresen boszulná meg magát az által, hogy ki­vitelünkben mások által túlszárnyal­­tatnánk. Midőn a magyar h­azafiság hazánk vas­úti hálózatát az ország szívéből Pestről sugár alakban lövelle szét a határok felé, a szív előszeretetét fővárosunk iránt,és a haza védelmének fontos követelményeit, vette fő irányadókul. Az idő csakhamar meghozta e tervezet helyreigazítáját az alföld-fiumei vasútban, mely midőn az Alföld egy részét, Erdélyt és majd a Feketetengert, az adriai ten­gerrel kötendő össze, egyedül természetes létokát, a kereskedés követelményeit vette irányadóul. A tiszavidéki vasút — mint mindenki tildja — nem a legszerencsésebb tapin­tattal projectált közlekedési mű; azon nagy hajlatok, melyekkel az egyenessé­get és rövidséget el akarta érni, nemcsak a vállalkozók erszényének, de az ország­nak is,a kama biztosítás folytán, nagy ter­hére váltak, sőt úgy látszik, hogy vasút­hálózatunk további helyes kifejtésének is útjában áll. . . . u A központból kisugárzó rendszer gyen­géinek másik helyreigazítója lenne azon vasúti vonal, mely Oderberget Brassóval legegyenesebben összekötné, hogy erre nincs hivatva a most épülő oderberg­­kassai vasút, mutatják azon nagy szöglé­­tek és kanyargások, melyeket délkeleti irányától eltérve, a tiszavidéki vasúttal egyetemben alkot. Oderberg és Brassó között a legegye­­nesebb összeköttetést csak a sajóvölgyi vasút, és az általunk czélba vett Miskolcz- Debreczen-Várad között egyenes irány­ban építendő vasút, kép s létesíteni, mely vonal, midőn Európának iparkészítmé­­nyekben gazdag éjszak-nyugati országait legrövidebben érintkezésbe hozza Euró­pának nyers terményekkel bővelkedő dél­keleti tartományaival, egyszersmind ha­zánk Fel- és Alföldén vonulván át, e két különböző termelésű és iparú vidék kö­zött is élénk csereforgalmat idézend elő, és kifejtvén a különböző országok és vi­dékek között, a cserekereskedés által a kölcsönös forgalmat, biztosítja gazdag jö­­vedelmezését. Mezei gazdaságunk jövője attól feltéte­­leztetvén, hogy terményeinket hamarább, és a productionális árakhoz mérve, ol­csóbban bírjuk-e a nyugati piac­okra szál­lítani, mint Oroszország, minden törekvé­sünknek oda kell irányulnia, hogy azon vasút, mely Éjszak-Németország és An­gliának nyitja meg számunkra vásárait, le- és fel­csavargásával utunkat szükség­telenül meg ne hosszabbítsa, mert e té­velygés annyira emeli terményeink vitel­bérét, hogy hátunk mögött eső vetély­­társaink egy helyesebben épített közle­kedési mű által a vásárról kiszoríttat­­nának. És bizonyosan úgy járunk, ha Oder­­bergből Kassán, Miskolcz, Tokaj, Debre­czen és P.­Ladányon át fogunk Váradig eljutni és viszont, ezen után a kereskedés 23 mértföldet lesz kénytelen kárára ke­rülni, míg a sajóvölgyi és az általunk czélba vett, Miskolcz, Debreczen és Várad közti egyenes vonalon ugyanennyi kerü­lést, tehát nagy vitelbéli különbséget ta­karít meg mind a hazai, mind a transitó világkereskedés. Mert Miskolcz a sajóvölgyi vasúton 8 mértfölddel közelebb esik Szucsánhoz mint, Kassán keresztül a tiszai és oder­­bergi uton. Miskolcz Debreczenhez 7 mértfölddel és Debreczen Váradhoz ismét 8 mértfölddel lesz közelebb az általunk tervezett vasúton, mint jelenleg a Tisza­­vidékin. Elteki­ntve attól, hogy e tervezett vonal legrövidebb összekötő lánczszeme lesz azon óriási vasútnak, mely a németten­gertől Oderbergen át Miskolczig terjed , és azon vonalnak, mely Váradtól ma­hol­nap Várnáig és a Fekete tengerig terje­­dend, tekintsük csak magát az új vasút saját közbenső forgalmát. Ezen tizenkilenc­ mértföld hosszú vas­út rövid útjában egyesítendi hazánk ne­vezetes három vidéki kereskedő városát Miskolcz, Debreczen és Váradot, és útjá­ban mindenütt a legtermékenyebb síkon haladván át,, gazdag termeléssel és élénk kereskedéssel biró népes városokat érint, mint Böszörmény ig, Nánást határánál, Polgárt és Borsod népes vidékét Mis­kolczig. Ezen vasút, megfelel a jó közlekedés azon kívánalmának, hogy saját vidéké­ben is élénk cserekereskedést idéz elő, mert a Miskolcz vidékét borító hegységek bővelkednek jó kőszén­telepekkel, gazdag érczbányákkal, üveghutákkal, vashámo­rokkal, papír és vasgyárakkal, ha ehhez hozzáveszszük azon temérdek épület-, szer­szám- és tűzifa mennyiséget, a jeles épü­­­­let­ és palakő bányák festményeit, a szől­­lőkben gazdag vidék borait sat., ezek bő­ven szolgáltatják az Alföldre szállítandó terheket; viszont Várad felől Erdély ál­lattenyésztése, temérdek szarvasmarha, ló, juh és sertést, egyéb nyers termékekben ; faggyú, bőr, gubic­s, nazalványt. Érmel­léke jó b­u­t és szeszt indít Debreczen felé. Debreczen, a Hajdúság és Polgár gazdag határai és vidéke szemes termé­nyeit, és hízott marha, üru­ és sertés fár­káit igyekszik nyugat felé szállítani, úgy hogy a két teher­forgalom nagysága meg­­közelítendi egymást. Megfelel ezen vonal a kereskedés azon követelményeinek, hogy a két végpont között a lehető legegyenesebb és rövidebb összeköttetést eszközli, mert a tervezettnél alig lehet egy­enesebb vasúti vonalt képzel­ni. Építésénél semmi technikai nehézségek nem fordulnak elő, mindenütt sík földön halad keresztül, a legdrágább, műépítési tárgyat az egy Tisza hídja képezi, mely­nek felépítése által azon kiszámíthatlan haszon hárul az egész Tisza vidékre, hogy míg ezelőtt tél idején 4—5 hónapig is el volt zárva egymástól a két part vidéke, ezen híd által, ha úgy építtetik, hogy egyik felét közönséges járművek is hasz­nálhatják, egész éven át fenn lesz tartva a közlekedés. Tehát a tervezett, Miskolcz Váradot ösz­­sz­ekötő vasút a két város között bő anya­got talál a csere­forgalomra, a lehető leg­rövidebb összeköttetést létesíti, és a lehető legkisebb tőkét igényli kiépítése ,­­ így tekintetbe véve, hogy két végén három három vasút, forgalmát vonja magához, egész biztossággal állíthatjuk, hogy egyi­ke leend a legjövedelmezőbb vasút­vona­laknak. Ezexi vasút a sajóvölgyinek nem csak természetes folytatása, de minden tekin­tetben kiegészítő r­észe is. Midőn a sajóvölgyi vasút kiépítését az 1868 évi 49-dik törvényczikk elrendelte, legfőbb indokul szolgált a magyar vas és bánya ipar emelése, összekötvén azokat a világ minden piaczával. Heves, Gömör, Nógrád és Tolna me­gyék hegyei nagy kincseket rejtenek, melyek kellő kiaknázása csak úgy indul­hat meg, ha a bányák és gyárak nagy súlyú terményeit közvetlenül vasutak ál­tal valgyunak képesek a világba szétkül­­deni.­­— És valóban itt volt ideje ez ipar­ágak emeléséről gondoskodni, midőn ed­digi legjelentékenyebb jövedelmi forrá­sunk, a mezei gazdálkodás, jövedelmeiben apadni indul; igy legalább kiviteli és be­hozatali kereskedésünk tételeit némikép egyensúlyba hozhatjuk. m Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva. 20. évi folyam.

Next