Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-01 / 200. szám

A ture. ft Előfizetési felhívás 1’ EST I­N A PLO 1869­ ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pesten húshon hordva, vidékre poétán küldve A július—deczemberi fél évre ... .11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 5 frt 66 kr. Egy hónapra....................... . . . . 1 frt 86 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalmi ,*8 nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos ás kiadó. aug. 3­­1S.HK I. A tiszántúli ref. egyházkerület határozata a népiskolai törvény felett, a „nil mirari“ higgadt követőit is megdöb­bentette. Nem annyira maga a határozat, mint annak „erős“ motivatiója! Azok a ,,minthogy “-ok olyan szép csa­tarendben vannak felállítva, hogy minden ultramontán, minden bigott, minden reac­­tionárius szívnek repesni kell örömében, ha azokon végig pill­nt. Mennyire a sa­rokba szorította már e hadat a vészes „korszellem“, de a Debreczenben kitű­zött zászlóra mintegy újabb „labarum“ ra tekintve, könnyebben lélegzőnek: még nincs minden veszve. Maga a határozat nem olyan pogány, a minőnek látszik, s a helyes arányok kedvelőit ama kicsi lábú de nagy fejű­ torzalakokra emlékezteti , melyek épen felső részük túlsúlya miatt gyengén ál­lanak. Ugyanis mi ama hosszú beszéd rövid foglalatja ? Hát csak annyi, hogy­ ama törvény némely pontjait a törvényhozó hatalom rendes után megváltoztassa. Ez oly óhajtás, a­melyet több vagy ke­vesebb nyomatékkal nyilvánítani nem csak egy testületnek, de minden magános honpolgárnak is jogában, sőt néha köteles­ségében áll. Egy törvényhozás sem hozhatja örök időkre törvényeit , elég ha a pillanat szükségeinek megfelelnek azok , s az al­kotmányos élet folytonosságából az örökös mozgás, fejlődés, haladás következik. De a debreczeniek kissé megbővítik ama mondatot. Azt mondják: ama törvénynek „reánk nézve sérelmes“ pontjait. .. Ebből önként támad azon kérdés: m­e­­lyek tehát azon „sérelmes“ pontok? Keressük a feleletet, nem találjuk azt. E sérelmes pontoknak, u. m. 1-er, 2-or, 3-or elő nem sorolását neveztem, — bo­csánat a hasonlatért, — ama piczi lábak­nak, melyeken a nagyszerű határozat, mázsányi indokaival nem annyira nyug­szik, mint ingadoz. Tudja mindenki, vagy legalább tud­hatná az incriminált iskolatörvény kelet­kezésének történetét. Az annak kidolgozásával megbízott 25­ fős bizottság „a népoktatás nagy fontos­ságú kérdésének megoldását csak úgy hitte óhajtott sikerrel kezdeményezhet­nek, ha a hazánkban létező különböző hitfelekezetű honpolgárok megnyug­tatásával, s a létező tényezők szám­bavételével történik. Ennél fogva, mielőtt a törvényjavaslat érdemleges tár­gyalásához kezdett volna, az országban létező hitfelekezetek fejeihez fel­szólítást intézett, hogy a tárgyban legtöbb szakismerettel bíró férfiakat jelölnének ki. A beérkezett válaszok folytán a bizottság 32 szakférfiút választott ki, s hivott meg, s a többi. E sorok az országgyűlés eleibe a mun­kálat kíséretében benyújtott „Jelentésből“ (3110. sz. k­om.) vannak kiírva, melynek szerkesztésével alulirt, mint a bizottság jegyzője voltam megbízva, s mely jelen­tést Tisza Kálmán mint a bizottság egyik legbuzgóbb tagja helyeselt, s Nyáry Pál, mint elnök velem együtt aláírt. E kitűnő férfiak egyike sem fogja a solidaritás egy bizonyos nemét, az úja­bb megtámadások ellenében, magától elháríthatni. Nem is volna erre okuk. Mert a bizott­ság, s annak­ munkálata nyomán maga az országgyűlés : „a tanszabadság elvéből indulván ki, nem hagyhatta figyelmen kí­vül azon jogos féltékenységet sem, melylyel a hazánkban létező hit fe­lekezetek, saját autonómiájuk és testületi, illetőleg egyéni sza­badságuk megóvásához, az ál­lamnak különben nem tagadott főfelügye­­leti joga irányában ragaszkodnak“ (U. a. jelentés.) Hogy pedig e bevezető szavak a mun­kálat bértartalmával öszhangzásban van­nak, arról azon jeles férfiakon kívül, a­kik abba közvetve, közvetlenül befolytak, kezeskedik azon körülmény is, mely a bizottság jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy épen az állam ama főfelügyeletéről szóló, akkor 8, később 14. §. érett megvita­tás után, Tisza Kálmán szövegezése szerint fogadtatott el. Csengery, kinek keze nyoma az incri­minált törvény annyi §-án meglátszik, hogy annak második (részben : ujjá-)al­­kotójaként kell őt tisztelnünk, e kényes pont fogalmazását vonakodott magára vállalni, átadta a pennát a vele hasonló buzgósággal közreműködő fentnevezett tagtársunknak, kivel, nem sejdítettük meg akkor, hogy a debreczeniek opposi­­tióba teszik magukat. (Lásd a bizotts. jegyzők, 61. sz.) Ama, Tisza Kálmán tollából folyt, s a bizottság, s az országgyűlés által egyhan­gúlag elfogadott §. erejénél fogva : „a kormánynak joga és tiszte : a) a felekezeti iskolákat is közegei által időnként meglátogattatni; b) szigorúan őrködni, hogy a 11. 12. és 13. §§-ban foglalt feltételek pontosan teljesü­l­­senek; c) meggyőződést szerezni arról, hogy teljesítik-e az illető hitfelekezeti hatóságok azon kötelességét, hogy az iskola vagyo­nának biztos elhelyezésére és rendeltetése czéljára fordítására felügyeljenek. d) A hitfelekezeti iskolákról, az illető hitfelekezeti hatóság útján statistikai ada­tokat szerezni be.“ Ez az egész. E pontok volnának-e sé­relmesek ? Meglehet, hogy p. o. az iskola­vagyon felügyeletére való felügyelet sérelmes lesz, t. i. esetleg az illető iskola vagyonára nézve. Meglehet, hogy a sta­tistikai adatok, ismét hátrányára az ér­dekletteknek, az illető hatóság utján, néha megkésve s igy elavulva fognak be­érkezni. De hogy az autonómia hol van itt megtámadva ? azt gyarló eszemmel kitalálni nem tudom. Olvassuk meg, mit mond a híres 1791. 26. t. ez. 5. Scholas queque tam­ Triviales quam Grammaticas-------prout et altiores, ac­cedente tam­en praevie quoad hasce as­­sensu regio erigere, — — Normam et Ordinem docendi atque discendi (Salva Alteratae Suae Majestatis quoad Scholas etia­m hasce Regiae supremae inspe­­ctionis, via Legalium Regni Dicasterio­rum exercendae potestate­ ordinare.-----­Coordinatione tam­en littera­­riae institutionis erga demis­­sam Statuum et CO. propositio­­nem per Suam Majestatem deter­­minanda ad has perinde Scho­las,­­ extendenda. Libros porro (Symbolicos, Theologicos etc.) excudi fa­cere, ea tam­en lege ad aittantur, ut libro­­rum novius excusorum tria semper exemplaria via Reg. Locumt. Cons. Suae­­sti submittantur. Magyarul ez azt teszi, hogy ITa) elemi és alsóbb iskolákat szabadon állíthatnak; b) felsőbbeket csak királyi jóváhagyás mellett; c) a tanrendet maguk állapíthatják meg, ő Felsége, vagyis az állam főfelügyeleti jogának felhagyásával is. d) a közoktatás ügyének rendezése azonban, a felekezeti iskolákra nézve is, ő Felségét és az országgyűlést illeti, mi­alatt akkor a tankönyvek megszabását is értették. e) kivétel engedtetett a tisztán vallásos tartalmú könyvekre nézve; de ezekből is, ellenőrzésül, három-három példányt a kormányhoz kellett felküldeni. (Nehogy t. i. a kath. egyház ellen sértéseket tar­talmazzanak.) Tessék e pontokat, s az azokon alapult gyakorlatot az 1868-diki iskolatörvény­nek a felekezeti iskolákról szóló III. fe­jezetével összehasonlítani , azoknak ré­szint ismétlését, részint szabatosabb meg­határozását, s nem csak korlátolását nem, de inkább bővebb kiterjesztését fogják benne feltalálni. Vagy nem bíznak benne, hogy meg­ütik a tökély azon mértékét, melyet a törvény, mint legcsekélyebbet s elenged­­hetetlent tűzött ki ? Fáj a világosság? De csak oly szemnek, mely a sötétsé­get szokta meg. Z. A. Becs, aug. 27. (1.) A határőrvidéki budgetről akar­tam ma írni, azonban közbejött valami, miről bátran el lehet mondani , hogy „noch nie da gewesen“, és a­mi méltó joggal vonja magára ma a közfigyelmet: a két delegátív közösen szavazó ülését értem. Erről fogok ma szólni, és a határ­őri kérdésre, mely kétségen kívül hosza­­sabban fogja még mozgásban tartani a kedélyeket, későbbre fogok visszatérni. Tudatik, hogy a 2.000.000 ftnyi kö­zös segélyben részesülő osztrák Lloyd 82.000 ftnyi jövedelmi adója nemcsak a mostani, hanem a más két delegációnak is vitás kérdése volt. A Lloyd segedelme­­zése, a kiegyezési tárgyalásokban mindig az említett jövedelmi adó levonásával vé­tetett számításba. Mindemellett is a kir. tanács delegációja, úgy okoskodván, hogy a jövedelmi adó ott beszámítandó a­hol fizettetik, annak levonását a közös sege­­delmezésből először és másodszor nem ellenezte, csak óvásokkal kisérte. Azóta azonban maga a bíroda tanács is a Laj­tán innen való részeket illetőnek mond­ván ki önhatal­milag a Lloyd adóját, mos­tani delegátiója annak a közös kiadások­ból való előleges levonását kereken meg­tagadta. A birodalmai tanács bizottságának igen nehéz lehetett engedni, de a magyar se hátrálhatott. Nemcsak azért, mert a ki­egyezési számításokban a Lloyd jöve­delmi adója mindig előlegesen levonatott, és nemcsak azért, hogy az eddigi közös budgetekben az közre számíttatott, hanem azért is, hogy ha valahol azon, különben kevéssé észszerű eljárást követik, hogy államsegélyben részesülő intézetek adót fizetnek, az adónak a segélyezők részére kell visszaesni, mint a­mely más rendes adók sorába nem tehető és tulajdonképen csak visszatérítés. Ha az osztrák Lloyd csak a lajtán inneni részeknek fizetné az adót, Magyarország azon részeknek 24,600 ftot ajándékozna, mint mely összeg 82,000 ftnak 30%-át képezi. Az ellentét igen éles volt­, de megvall­­juk, még­sem hittük a közös szavazást, mert a lengyelek előre kijelentették, hogy a magyar felfogáson vannak és így előre lehetett számítni arra, hogy eme felfogás többségre kerül. Minek tehát megveretés­­nek tenni ki magunkat, akkor, midőn kibúvó ajtó találtatott, melyen becsülettel lehetett volna visszavonulni. Ugyanis, miután az első és második szenet váltatott, a birod. tanács delegátiója tegnapi ülésé­ben gr. Wrbna azon indítványt tette, hogy nyugodjanak meg most a 82.000 ftnak előleges levonásában, de utasítsák a közös minisztériumot, hogy a két külön minisztérium közvetítésével, a dologban lehető jogi kérdés a két törvényhozás útján egyenlíttessék ki. Ezen indítvány azonban, mindamellett, hogy Rechbauer tekintélyes szavát emelte fel mellette és a szélsőbal, valamint a jobboldal mellette szavazott, 22 szóval 24 ellenében elesett. Elhatároztatott tehát részükről, a magya­rokat egy közösen szavazó ülés tartására szóllítani fel. A XI. t. 36. §. értelmében a magyar delegativ a közös szavazást a harmadik üzenet után nem tagadhatta meg. A teg­nap délben a birodalmi tan­ delegatiójá­­val egy időben tartott ülésében kijelentette, hogy kész a „Lloyd“ kérdésben közösen szavazni, és rögtön megtette az intézke­déseket a közülés eszközlésére. Helyesnek látta a birodalmi tanács bi­zottsága a még függőben levő más két pontra nézve is, u. m. : a monitorok kér­désében, és egy a komáromi várban elő­­számított építési kérdésben sem engedni és azokra nézve is közös szavazást indít­ványozni. A magyar bizottságnak nem volt joga a Lloyd kérdésben a közös szavazást megtagadni, és nem is tagadta meg; mi­után azonban a törvény tisztán szólt, hogy csak háromszori szenetváltás után lehet közös szavazásnak helye, a monitorok építése kérdésében azt válaszolta, hogy még abban a közös szavazás elrendelésé­nek helye nincs, a Komáromot tárgyazó vitás határozatától pedig elállott. Nem soká kellett azonban a monitorok kérdésében is a harmadik üzenetre várni: a ma délelőtt 10 után tartott ülésből a harmadik üzenet is átment ezen ügyben, az ugyancsak ülésező magyar delegáció­­hoz. Ennek folytán 12 órára kitüzetett a szavazó közülés, és két tárgy felett kellett szavazni: levonassék-e a Lloyd javadal­mazásából annak jövedelmi adója előle­gesen, vagy nem? a másik,megadissék-e a két dunai monitor építésére előirányzott 400,000 frt vagy nem? A szavazás he­lyiségéül az akadémia nagy terme, a 48- ban oly híres aula tűzetett ki. Déli 12 órakor teli volt a szép és annyi mindent látott terem a két delegatióval, és a számos kiváncsi hallgatósággal. A sors az elnöklésre gr. Majláth Antalt je­lölte ki. Magyarul nyittatván meg az ülés, a német delegatió jegyzője olvasta fel előbb németül, azután a magyar jegyző magyarul a kérdést. A magyar tagok úgy szavaztak mind­két kérdésben, mint egy ember , kivétel nélkül igennel. A birod.­tanács delegatiója tagjai közül a Lloyd kérdésben igennel szavaztak 15-en, a mo­nitorok kérdésében 10-en. Miután a két nem szavazó elnökkel együtt éppen 100 tag volt jelen, ha számításunk nem csal, a Lloyd kérdésben a magyar nézet mel­lett szavazott 49+15-64, ellene 34; a monitor kérdésben mellette 49+10-59, ellene 39. Tehát mindkettő nagy több­séggel a magyar felfogás szerint dőlt el. Miután a szavazás megtörtént, a nélkül, hogy a végeredményt kimondotta volna, minden szó nélkül, tehát a törvény értel­mében egészen correcten hagyta el Majláth gróf az elnöki széket. Következett, hogy mindenik delegátió külön megállapi­­t­­ta a közülésről szóló jegyzőkönyvét. Ezek ki is cseréltetvén, közös megállapo­dásra vezettek. Ekkor mint második ülés­ben, a birod. tanács delegátiójának elnöke, Hopfen lovag, foglalta el az elnöki szé­ket, és megnyitotta az ülést. Erre előbb a magyar bizottság jegyzője, azután a bir. tanácsé hirdette ki a szavazás eredményét, az egyező jegyzőkönyvek felolvasása által és az ülés eloszlott. A győzelem nagy, de őszintén meg­­valljuk, inkább szerettük volna, ha nem került volna ezen kötülésre a dolog. Úgy hisszük ezen túl nem fogják a simán is megoldható kérdéseket könnyelműleg, mondhatnám sürgetve vinni a közös sza­vazásra. Még csak pár szót. 122-re külön ülése volt a magyar dele­gátiónak, melyben az összeállított 18­70-ik évi közös költségvetés felolvastatott. Kitűnt abból, hogy a monarchia két külön részé­nek terhére eső összes rendes és rendkí­vüli kiadások főösszege majdnem 80 mil­lió frtra megyen. Az 1869-ik évre meg­szavazott b­idget szerint a monarchia két külön része terhére esett összesen valami­vel több mint 81 millió, és még e mellett póthitelre is vola szükség. Tehát a jövő év olcsóbbnak mutatkozik a jelennél. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság XV. ülése. Bécs, aug. 30. Elnök: Majláth Antal gr. Jegyzők : Raj­­ner Pál, Bujanovic­s Sándor. A közös kormány részéről jelen vannak: Benedek Sándor tbk, Orczy Béla b., Zerdahelyi Incze. A magyar kormány részéről Andrássy Gyula gr. miniszterelnök. A mai déli 11*/* órakor tartott ülésben R­a­j­­n­e­r Pál bejelenti, hogy a birodalmi tanács bizottságától két üzenet érkezett. Az első üzenet a Lloyd javadalmazását illeti, s erre nézve a bi­zottság kijelenti, hogy a közös szavazás útján eldöntendő kérdésnek ajánlott szövegében meg­nyugszik ; a második üzenetben pedig kijelenti, hogy a két dunai hadigőzöst illetőleg előbbi ha­tározatához ragaszkodik, s a törvény szövegére hivatkozva, azon jogával él, hogy e kérdésnek még a harmadik üzenetváltás előtt is, hasonlag közös ülés tárgyává kitűzését javasolja. Mint­hogy pedig a magyar országos bizottság tegnapi ülésében szintén e kérdésnek a közös szavazás útján való eldöntése mellett nyilatkozott, a két delegátió közötti öszhangzás mindkét ügyre néz­ve constatáltatott. Ezután a névsor újabban felolvastatván, con­­statáltatott, hogy az elnökön kívül 50 tag volt jelen. Más tárgy nem lévén, elnök felhívja a bi­zottságot, hogy a 12 órára kitűzött közös ülés után ismét összegyülekezzenek. 200 szám. Szerkesztési iroda:­­'Prenceiek­ tere 7. síim. L mnslet. K Isii szellemi részit illstS minden *■- ö»­,kemény a sierkeeEt&séghes intézendő. Minenitetlen terelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ^^SiBSäBaBäBSI Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illeti közle­mények (előfizetési pénz , kiadit körfü­l panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. SAPLÓ Szerda, sept.. 1.1869. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: »»«7 helyben, házhoz hordva­­ Egész évre ... 22 frt. Félévre........................11 frt. Negyedévre ... 6­­­50 kr. Két hóra. .... S „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 86 kr. Hirdetmények dija : 7 hasábos petitsor egyszeri hir­­detésnél 7 nj kr. Bélyzgdij kfllBn 80 Tgir. Nyílt-tér­i 5 hazibe*' petit­sor 25 nj kr. Az országos bizottságok első közös ülése. Bécs, aug. 30. (A tudományos akadémia dísztermében.) A kormány részéről megjelent: B e u s t gr. Khunb. Becke b. Benedek tábornok, Orczy b. és Woninger Vincze. Széll Kálmán mint a kisorsolásra jelölt hármas bizottság tagja kihúzza a magyar orszá­gos bizottság elnökét. Az ülés kezdődik 12 órakor. Majláth Antal gr. elnök: A közös ülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A kérdés, mely szavazás alá jön: Beállíttatik-e a közös külügyminisztérium költségvetésébe az osztrák Lloyd segélyezésére jövedelmi adó fejé­­ben fölvett 82.000 főt ? Igen vagy nem ? Wächter Frigyes az osztrák bizottság jegyzője olvassa németül a kérdést. Erre először Wächter, azután Bujanovics ol­vassa a névsort. Ige­n­nel szavaztak: Dietrichstein Mensdorf hg, Giovanelli b., Go­­lejewsky gr., Jablonovszky hg, Dr. Leonardy, Pascotini b., Petrino b., Rechberg gr., Záhony b., Dr. Vidulich, Wrbna jun. gr., Dr. Ziemial­­kovsky, Apponyi Sándor gr., Bethlen Farkas gr., Bittó István, Bogovics Imre, Bujanovics Sándor, Dániel Márton,Éber Nándor, Erdődy Sándor gr., Ernuszt Kelemen, Eszterházy Pál hg, Fiáth Fe­­rencz b., Házmán Fere­­cz, Hertelendy Kálmán, Horváth János, Horváth Péter, Jankovics Antal, Jancsó István, Ivácskovics György, Károlyi György gr., Kautz Gyula, Kemény Gábor h., Mesznil Victor báró, Miske Imre b., Nemes Vin­cze gr., Ordódy Pál, Pásztélyi János, Petrovay Ákos, Pulszky Ferencz, Rajner Pál, Rudnay István, Szapáry Antal gr., Széchényi Imre gr., Széll Kálmán, Szitányi Bernáth, Szögyényi Lász­­­ló, Tisza Lajos, Tury Samu, Örményi Miksa, Vay Miksa ifj. b., Wahrmann Mór, Wenkheim Frigyes gr., Wodiáner Albert b., Zichy Ferencz gr., Zichy József id. gr., Zichy Nándor, Zichy Victor gr., Zsedényi Ede, Szirmay Ferencz gr., Hervoics István. Összesen 61. „N­e­m“-mel szavaztak: Arneth lovag, Dr. Banhaus, Bibus, Bodhensky lovag, Coudenhove gr, Dr. Daubek, Dr. Demel lovag, Dr. Figuly, Froschauer, Dr. Gross Gusztáv, Handel b. Hel­­ferstorfer, Dr. Kaiser, Kinsky herczeg, Dr Klier, Kotz b., Dr. Lapenna, Lax, Lumbe, Dr. Mandel­­blüh, Mertens b., Dr. Neuman, Pipitz lovag, Dr. Rechbauer, Schlegel, Schier, Spiegel gr. Steffens, Stieger, Dr. Strass, Dr. Sturm, Svetec, Wächter b., Winterstein, Wüllerstorf. összesen 34. A jegyzők összeszámítják és kihirdetik az eredményt. Elnök: Ennélfogva a 82.000 ft levonás be­állittatik. Wächter Frigyes németül kimondja a ha­tározatot. Elnök: A második kérdés igy szól: „Beál­­littassék-e a közös hadügyminisztérium rendkí­vüli költségvetése II. czime alatt két Duna közös megrendelésére 400.000 ft. ? Igen vagy nem ? Wächter Frigyes németül előadja a kér­dést. Előbb Wächter, azután Buján­ovi­cs olvassák a névsort. Igennel szavaztak: Bochensky lovag, Couden­hove gr., Giovanelli b. Golejewsky gr., Jablo­novszky hg. dr. Leonardi, Petrino br., dr. Zie­­malkovsky és a magyar bizottsági tagok mind­nyájan, kivéve Ivácskovics Györgyöt, ki kisorsolás folytán nem szavazhatott, miután a birodalmi tanács delegátiójából egy tag szintén távollét miatt nem szavazott. Nemmel szavaztak: Arneth lovag, dr. Ban­haus, Bibus, Cerne, dr. Daubeck, dr. Demel lo­vag, Dietrichstein hg, dr. Figuly, dr. Grosz Gusztáv, Handel b., Helferstorf­er, dr. Kaiser, Kinsky hg, dr. Klier, Kotz b., dr. Lapenna, Lax, dr. Lumbe, dr. Mandelblüh, Mertens b., dr. Neumann, Pascotini b., Pipitz lovag, Rech­berg gr., Záhony b., Schlegel, Schier, Spiegel gr., Steffens, dr. Stieger, dr. Strass, dr. Sturm, Svetec, dr. Widerlich, Wächter b., Wrbna ju­nior gr., Wüllersdorf b., Wächter és Bujano­vics. Kihirdetik, hogy 59 igennel, 39 nemmel szavazott. Elnök. Ennélfogva a 400,000 ft a 2 moni­torra megszavaztatik. Wächter ugyanezt németül ismétli, a­mire az ülés a jegyzőkönyvek szerkesztése végett felfü­ggesztetik. ( ut­­a n 0 v 1c 8 az elkészült jegyzőkönyvet­­olvassa a magyar bizottsági tagok, viszont Wächter az osztrák delegatio körében. Félórai szünet után: Hopfen (az osztrák delegatio alelnöke, el­foglalja az elnöki széket.)

Next