Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)
1869-09-15 / 211. szám
211 szám Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. tóm. 1. emelet. ** Villemi részét illető minden térítény a szerkesztőséghez intézendő. **Említetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető kisjtemények (előfizetési pénz, kiadás közöli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Egész évre ... 22 frt.Félévre....................11 frt. Negyed évre ... 6 *60 kr. Két héra. .... 8 * 10 kr. Egy hóra .... 1985 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díj** T hasábos petitter egyszeri Mm detéznél 7 njkr. Bélyegdíj k*18n 80nk r. Nyilt-tér s 5 haaiboe petitkor 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pasten háshon hordva, vidékre postán küldve A julius—deczemberi fél évre ... .11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 5 frt 50 kr. Egy hónapra 1 frt 85 kr . s „A t h z „a t n e n a e u m”. Irodalmi és nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pessi, sept. 14 1800. Debreczen, s a magyar protestáns reactio. Tiszamellék, sept. elején: » Tanulságos, de egyszersmind mélyen szomoritó jelenség, miként válnak a statusnak előbb leghasznosabb, legtiszteletreméltóbb tényezői károsakká, hogy ne mondjam, nevetségesekké, ha az adott viszonyokhoz egyszer elfoglalt, s betöltött állásukat, ama viszonyok változtával, vagy eltűntével átidomítani, vagy elhagyni, különleges hivatásuk elzárkózott szűk látköréből az állami élet bölcsészi felfogására emelkedni — nem bírnak. Ily tanulságos és szomorító jelenség napjainkban azon irány, melyet a református Debreczen, s ennek vezérférfiai képviselnek. Az összes miveit magyar közönség fokozott érdekkel, hogy ne mondjam — kíváncsisággal tekintett azon válasz elé, melyet a törvényhozás által legutóbb feltett iskolai kérdésre Debreczen volt adandó. Mi — megvalljuk — jól ismerve a kálvinista Rómát lelkesítő szellemet, nem vártunk más választ, mint nyertünk , s mégis fájt, roszul esett hallani e feleletet. A magyar protestáns egyházat a történelemből ismerő miveit külföldi, vagy nem protestáns magyar természetesen úgy okoskodik, hogy azon egyház, mely annyi vért ontott a békekötések folytánalkotott törvények megtartásáért, mely annyi erélylyel utasította vissza a privilegizált cath. clerusnak jogsértéseit, vagy csak előjogainak érvényesítését is ,a mely annyi szívóssággal ragaszkodott, a bár az előbbi szabadságot erősen megnyirbált, de, törvényes 179%-iki alaphoz; mely annyi kitartással, s ildommal küzdött a 40-es években a vallásegyenlőségért; mely annyi ellenállást tanusított az önkényes kormány rendeletei ellen, s annyi bátorságot a törvények, az alkotmány visszakövetelésében, azon egyház ismert erélyével fogja követelni a törvény végrehajtását, s e tekintetben hanyagság, vagy gyengeség esetén ellenőrizni, megtámadni a kormányt; s nemes versenyre kél a törvények iránti tisztelet, s a közműveltségnek iskolák általi terjesztésében. Pedig mindennek ellenkezője történt. A régi Debreczen elvesztette törvénytiszteletét, elvesztette egyenjogúsági hajlamát, elvesztette a tanügy iránti érdekeltségét , de megtartotta passiva risistentiáját, s megtartott egy újabb dátumú kapkodást az előjogok iránt, s egy kis stabilizmusi makacsságot. Elvesztett mindent, mivel régi tiszteletes állását az újabb viszonyok közt is fentarthatta volna, s megtartotta azt, mi a korszellemmel csúfos ellentétben van. Vájjon a történelem tanúsága szerint minek jeléül vehető ez? Feleljen rá maga Debreczen. Csak Tisza Kálmán tekintélyének köszönhetjük, hogy a gyűlés a törvény végrehajtására nézve határozott ellenállását nem jelentette ki, sőt egy kis kálvinista anathemát nem mondott annak végrehajtóira , hanem e helyett szent felhevülését langyos balközépi programmainkban — kűtötte ki — sérelmesnek találja az egyházkerület (a prot. autonómiára nézve) az iskolai törvényt, azonban — alkalmas időben alkotmányos utón törekszik annak megváltoztatására. De mi fejti meg ama komoly férfiak K visióját, mely a kálvinista Siont a népiskolai törvény által romba döntetni látja, s mártyrhalált szenvedni indul — az ősök nemes határozottságát idézve — ama romok alá? Talán a neheztelt törvény különbséget tesz kálvinista és pápista közt? De hisz ezt még Debreczenben sem állították; talán megfosztja a felekezeteket iskoláiktól? de hisz erre igen határozott nemet mond a törvény 10. §-a; talán hátravetette a tanügyet, s nem enged oly előhaladást, minőt az egyház iskolái különben vennének? De hisz csakis az esetben fenyegeti a felekezeti iskolákat, ha a törvényben meghatározott minimumot sem bírnák, vagy akarnák elérni, s amaz aggodalom — úgy látszik — nem is háborgatja az egyházi atyákat; talán ama törvény nem alkotmányos uton jött létre? Erre nézve nemmel felelni még Debreczenben sem látták jónak. Mi hát a baj ? Ne feleljünk egyenesen, a kutatott igazság meglehet — igen keserű találna lenni s a tanulságon kívül a keseritésre is nem lehet sem okunk, sem kedvünk; csak lássunk némelyeket a gyűlés indokai közül. Sérelmesnek mondja Debreczen a törvényt, mert az egyház meghallgatása és beleegyezése nélkül alkottatott. (A kath. alisque tamen praejudicio-nak ref. magyar kiadása). Hogy ama követelés alkotmányos elvet csak úgy képezhetne, ha az egyház statust képezne a statusban, azt Debreczen is tudja; statusjoga pedig a magyar prot. egyháznak a békekötések értelmében sincs; s ha volna is, egyenes ellentétben állana a modern állam eszméjével, és így megvédeni nagyon törpe volna Debreczen ambiált hatalma. De hisz rá is ismerhetne Debreczen ezen — más esetekben bizonyára általa is megvetett — argumentumra; ugyan e fegyverrel küzdöttek a daco-románok az erdélyi unió törvény, s az ultramontánok (legközelebb a syllabusban) a civilisatió ellen. Vájjon mivel nemesebb e fegyver Debreczen, mint Róma kezében ?! Debreczen szerint a korábbi törvény a protestáns iskolák fölött csak a supremainspectiót, és nem egyszersmind az inspectiót engedi meg, úgy de a kormány most inspiciál, tehát ez nem suprema inspectio, hanem sérelem, q. e. d. Ha az utóbbi politikai küzdelmek alatt meg nem szoktuk volna az olyan distínctiókat, melyeknek valóság nem felel meg, úgy azt kellene mondanunk, hogy efféle subtilitásért a scholasticusokhoz kell mennünk. De hát nem veszi-e észre Debreczen, mily szánandó helyzetbe jut, midőn igazának bebizonyításáért ily érvekre szorul; nem látta-e ép ily inspectiókért Róma kezeiben villogni az anathemákat, melyek közül már egyet ő is markába szorított; s nem gondolja-e meg, hogy (föltéve, de meg nem engedve) ha jogos volna is az inspectiók elleni följajdulása, lehetetlen annak korunkban érvényt szerezni. Ha van joga az államnak (amint hogy van) fölügyelni a zárdák, e tisztán vallási intézmények fölött, úgy bizonyosan van joga — sőt elengedhetlen kötelessége — fölügyelni az iskolák, az államnak ez életérdeke fölött. Midőn K. Eötvös közoktatásügyi miniszter hivatalát elfoglalta, egyebek között egy levelet intézett a jelenlegi prímáshoz, melyben az iskolaügy rendezése körüli intenzióit ismertetve, az érseket közreműködésre hivja fel. A prímás válaszában a miniszter tendentiája ellenében finomul, de határozottan utal a r. kath. egyház érdekeire. E levél közzé tétetett, s az összes hazai közönség kárhoztatólag nyilatkozott a főpap elfogultsága ellen, ki az égetővé vált iskolaügy szabadelvű megoldását középkori álláspontról akarja meghiúsítani; s ime most előáll Debreczenben egy ref. egyházi gyűlés, remonstrál, sőt csak az Isten őrzötte, hogy egy példátlan manifestumban nem tiltakozik, s ellen nem szegül — a miniszter intenziójának ? — nem, hanem egy alkotmányosan hozott, szentesített törvénynek, s megéljenez egy főpapot,a ki törvény végrehajtásának határozottan ellenszegülni csak ígérkezik. Uraim, ott Debreczenben nem szakasztott mása-e ez azon tényeknek, melyeket annyi hévvel kárhoztattak — a r. kath. főpapokban ? s kérdem, mennyivel van több joga az alkotmány ellen ily föllépésekhez Debreczennek , mint Rómának ?! talán az egyház érdekeit féltik önök, midőn az iskolaügy az állampolgárok kezébe lévén valláskülönbség nélkül letéve , mint kisebbség állanak a többség ellenében ? —• de hát tehetik-e ezt Kálvin utódai ? nem mindig minoritásban voltunk-e ? s mégis hatottunk, átalakítottunk ; s ha már korunkban önök a kedvező számarányban találják a biztosítékot, akkor csakugyan van ok félteniük a protestantismust, — de nem az iskolai törvénytől. Mióta a történelem tanúskodik az emberek dolgairól, mindig úgy volt, hogy a nagyobbszerű — bár legohajtottabb, legüdvösebb — átalakulásoknál előállott egy csoport ember, s a tarthatlan régiért fékezetlen elkeseredéssel küzdött, — de azért mégis fáj e jelenséget napjainkban is minden fontosabb ügynél újra szemlélni, s látni, hogy e dicstelen harczban a hazának annyi derék, ha fia kap sebeket. Egy református. Pest, sept. 14. (R.) Nagy Pál, az 1832/6-ki országgyűlésen Sopronmegyei követ , és az akkori ellenzéknek egy kitűnő tagja, a magyar nyelv ügyében felszólalván, szellemdús beszédét következő bevezetéssel kezdé meg. „A combinált és törvényes oppositióról, mindig azt tanítottam, hogy ennek valóságos ereje nem abban áll, hogy mindent ami a kormánytól jön ellenezzen, s mindig csak a királyi jussok megszorításán iparkodjék, s azt hiszem, hogy az oppositionak semmi nagyobban nem árt, mint ezen fonák irányzat, mert ezáltal magát a közvélemény hatalmas támaszától megfosztja.“ A fentebbi szavak bár régen, és más politikai viszonyok közt mondattak el, de megérdemlik mégis, hogy azokat a megváltozott politikai viszonyok közt is, hazánkfiai figyelmébe ajánljuk. Valóban nem tudjuk, mi nagyobb hibája a jelenlegi oppositiónak, az-e hogy a régi hagyományos eljárási modortól, elszokni nem tudva, mindig a hajdani kormányforma lebeg előtte , s magát, most is, a municipiumok, az úgynevezett alkotmányosság védbástyái megött képzelve, akár van ok, akár nincs, a mostani felelős kormánynak is borúra derűre opponál. Megvalljuk, hogy mi oppositiót nem csak óhajtunk, de sőt azt igenis szükségesnek tartjuk, de az oly oppositiót, mely indokok és érvek hiányában durvaságot és gorombaságokat hoz a sajtóban s parlamentben forgalomba, s ahelyett, hogy a kormányt s a többséget sarkalná előre, még inkább hátráltatja a haladás terén, nem csak feleslegesnek, de a hazára és népre nézve ártalmasnak tartjuk. Nem akarunk a jelenlegi oppositio tagjainak hazafiaságában s jó akaratában legkevésbbé sem kételkedni, annál kevésbé kívánjuk őket gyanúsítani; de ha eddigi eljárásukat, s a politikai térem magok viseletét, a hajdani oppositio eljárásával, s a mostani politikai és társadalmi viszonyokat a régiekkel összehasonlítjuk, úgy hazánk jövője felett kétségbe kell esnünk, mert a mai oppositio daczára annak, hogy legközelebb is sok viszontagságokon mentünk keresztül, s tanulságos 18 évet éltünk le, úgy látszik mit sem tanult, vagy nem akarja azt mutatni, hogy tanult, mert úgy a megyei gyüléseseken mint az országgyűlés teremében ma is úgy beszél, mintha a kiváltságosok választottja volna, s a tekintetes karok és rendekhez szólana, s mintha Budán a helytartótanács és kamara, Bécsben pisiséig az udvari cancellária székelnének, s ezeknek rendeletei s intézkedései felett tanácskoznék. Ugyanis pillantsunk vissza egy kissé politikai múltúnkra, s emlékezzünk vissza az előbbeni collegiális kormány eljárására, s a municipiumok s országgyűlések viseletére, szóval ítéljük meg elfogulatlanul és igazságosan 48 előtti politikai viszonyainkat , s bizonyosan következő eredményre fogunk jutni. Az előbbeni collegiális kormány felelős nem lévén, úgy a municipiumokban, mint az országgyűléseken igyekezett tekintélyét fentartani, hatalmát kiterjeszteni, e ezért érendő gyakran nem irtózott a törvények ellen is cselekedni. A kormányt támogatták akkor a megyékben a főispánok és a conservativ párt, az országgyűléseken pedig szintén a conservativ párt, és a felső ház, melynek tagjai csekély kivétellel conservativek voltak. A kormány és conservativ párttal szemközt állott úgy a megyékben, mint az országgyűléseken az oppositio vagyis haladó párt, s ezen párt örökös politikai harcban élt a conservativ párttal és a kormánynyal. Megbocsáthatlan hibája volt a conservativ pártnak az, hogy mindent helyeselt, mi a kormánytól jött, s azt még azon esetekben is támogatta, ha a törvényen túl tette magát; de megbocsáthatlan hibája volt az oppositiónak az, hogy a kormány által kezdeményezését is ellenezte és kárhoztatta csak azért, mert a kormány által kezdeményeztetett, s mindezt mi annak tulajdonítjuk, hogy az oppositio és kormány közt, egymás iránti nagy bizalmatlanság uralkodott, s egymásra mindig gyanús szemekkel néztek. Az oppositió a kormány minden tettéből azt igyekezett kiokoskodni, hogy az alkotmányt és szabadságot akarja megsemmisíteni, a kormány pedig az oppositiót felforgató pártnak tekintvén, mindig az lebegett előtte, hogy ez a fenálló rendet megsemmisíteni, s a helyett tudja Isten miféle veszélyes intézményeket akar létrehozni. Volt még egy lényeges hibája az oppositiónak, t. i. az, hogy valódilag nem lehetett tudni, melyik tagjai közül a valódi hazafi, s melyik opponál csak azért, hogy kormányhivatalba juthasson, s a hazát cserbe hagyva, segítsen a kormánynak, a haza elleni intézkedéseit előmozdítani. Mert bizony sok jeles tagja a hajdani oppositiónak vállalt kormányhivatalt, s igy egyes jellemeket kivéve, sohasem lehetett az oppositió minden tagjáról tudni azt biztosan, hogy hazafiságból opponál-e vagy hivatalvágy terelte-e az oppositió útjára. S ki szenvedett ily politikai viszonyok közt ? a haza és a népek milliói, kik polgári s politikai jogokkal nem birva, s a nehány százezer kiváltságos nemes ur által elnyomva, csak is arra valának teremtve, hogy tűrve és hallgatva, kiváltságos zsarnokaik parancsának vakon engedelmeskedjenek. Ha a hajdani kormány engedékenyebb, s bizalommal viseltetőbb lett volna az akkori oppositió iránt, mely nézetünk szerint haladni akart ugyan, de felforgatni nem, s ha a hajdani pártok, a haza javát tartva egyedül szem előtt, némely belügyi kérdésekben, egymáshoz közeledtek volna, úgy a belügyi reformok terén, úgy anyagi mint szellemi tekintetben, sok üdvöset és hasznosat hozhattak volna létre. Ily politikai helyzetben talált bennünket meghalt nagy hazánkfia gróf Szécsényi István, ki katonai pályáját elhagyva, s a külföldön huzamosabb ideig nevezetes tapasztalásokat szerezve, szeretett hazájába jött, hogy szerzett dús tapasztalásait polgártársai javára érvényesítse. — Elvoltunk akkor mind anyagi, mind szellemi tekintetben hanyagolva, s ennek részint a nemzetnek akkor uralkodott töredéke, részint pedig az akkori kormány volt az oka. Gróf Szécsényi tudván azt, hogy a két bajon egyszerre segíteni alig lehet, s tudván azt, hogy az anyagi haladást, a szellemi haladásnak is gyors léptekkel kell követnie; ő az anyagi téren való haladást tűzte ki zászlójára. E téren ő meglehetős sikerrel működött az akkori körülmények közt, s minden oldalról pártkülönbség nélkül tisztelet tárgya volt. Nemsokára fellépése után azonban, találkoztak hazánkfiai közt olyanok, kik Szécsényi ellen oppositiót akarván képezni, a szellemi haladást tűzék ki irányadóul, s igyekeztek őt gyanúsítások által is népszerűtlenné tenni. — Ily viszonyok közt mennyire haladtunk anyagilag és szellemileg, tudva van minnyájunk előtt. Hogy nagyobb haladást nem mutathat elő törvénykönyvünk a 48. évhez legközelebb eső időszakból, ennek oka csak az, hogy a pártok nem tömörültek, s régi kiváltságaikhoz nagyon is ragaszkodtak, a kormány pedig megszokott útjáról letérni nem akart. Ezen viszás politikai és sociális viszonyoknak véget vetett az 1847/8-ki törvényhozás. Mily viszonyok közti s mily rövid idő alatt alkottattak a fontos, de nagy részben ideiglenes 48-ki törvények, az tudva van előttünk, úgyszintén az is, hogy ezen fontos törvényekben foglalt vívmányok gyümölcseit nem soká élvezhettük , az ideiglenes törvények helyett, véglegeseket nem alkothattunk; szóval e nagy hirtelenséggel kiépített alkotmányos utat összeromboltatván, azon haladnunk nem lehetett. Az összerombolt alkotmányos ut helyett 1861-ben egy uj utat szándékoltak számukra építeni. Az építőmesterek a terveket el is készíték, s az anyagot, melyből az ut építtessék meghatározván, a nemzet napszámosait meghívták az út kiépítésének eszközlésére. Ezek megvizsgálva a terveket és anyagokat, azt találák, hogy az eléjök terjesztett terv szerint, a meghatározott anyagokból, oly utat építeni, melyen a magyar alkotmányosság szekere biztosan járhasson, lehetetlen. A nemzet napszámosai tehát, ily viszonyok közt az építést nem eszközölhetvén, szétoszolni voltak kénytelenek, s a nemzet kényszerült még néhány évig az alkotmányosság áldásait nélkülözni. Végre a múlt országgyűlési többségnek a fejedelem hozzájárultával sikerült, az alkotmányosság visszaállítását létrehozni. — Természetesen figyelembe véve a pragmatica sanctiót, s a megváltozott politikai s társadalmi viszonyokat, a nem normális politikai viszonyok között nagy hirtelenséggel alkotott 48-iki alaptörvények némi módosításával. Ha ezen elkerülhetetlen módosítás felett higgadtan gondolkozunk, s ha ezen módosítással visszaállított alkotmányos életünk lefolyt rövid egy pár évi eredményei után ítélve igazságosak akarunk lenni, őszintén be kell vallanunk, hogy a nemzet azoknak, kik az alkotmány ily módon történt visszaállításának eszközlői voltak, nagy hálával tartozik. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. Szerda, sept. 15.1869. Belföld. Pest, september 14 . Csengery Antal f. hó 12-kén volt N.Kanizsán választói körében, hol nagy lelkesültséggel fogadtatott. A város ünnepélyesen fel volt díszítve zászlókkal. Az intelligentia pártkülönbség nélkül sietett a jeles képviselőt üdvözölni. A beszéd után, melyet Csengery választói előtt mondott, díszlakoma volt, s este fáklyásmenet. Egyelőre ennyit ez ünnepélyről a „P. Lt.“ után, míg nem saját levelezőnk tollából bővebben értesülnek olvasóink. A magyaróvári gazdasági intézet, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, végleg rendeztetett. Az intézet, mely már a jelen év elejétől kezdve a magyar minisztérium vezetése alatt áll, jövő október hó 1-jén , azaz az új tanév kezdetével már az új szervezet alapján nyílik meg. Az előadások német és magyar nyelven fognak tartatni oly módon, hogy mindenkinek módjában lesz minden egyes tantárgyat akár németül, akár magyarul hallgatni s a vizsgát is bármelyik nyelven tenni le. Az újon kinevezett tanárok nevei legközelebb fognak hivatalosan közzététetni, s egyelőre is elmondhatjuk, hogy egytől egyig jeles tanerők neveit olvasandja a közönség, kikben az intézet eddigi magaslata megtartásának, sőt emelésének zálogát kirondja. Pest, sept. 11. (Dr. Konek Sándor tanár úr és a „Századunk.“) A Sz. dr. Konek Sándornak nemrégiben egy czikket szentelt, melyben háromrendbeli megtámadásban részesíté : megtámadta őt mint tanárt, a mennyiben dr. Kőnek saját személyében a statistikai mellett az egyházjogi tanszéket is egyesíti ; továbbá megtámadta őt nézeteiben, a menynyiben „a legnehezeb kaliberű ultramontán“nak mondja, s végre megtámadja mint szaktudóst a mennyiben a „Sz.“ szerint dr. Konek Sándor egész tudományos „habenje“ volna, egy szakmájában vetélytárs nélkül áll; s mind ezt felereszti még a nevezett lap kevésbé fontos remarqueokkal. — E támadás ellen egy czikket vettünk, melynek veleje a következőkben vonható össze , ami mindjárt az utolsó vádat illeti.