Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-02 / 201. szám

végezhessem , hogy a 1. bizottság minden tagját hazafias törekvéseiben ezentúl is az ég oltalma kövesse. (Élénk éljenzés.) Erre Bujanovics Sándor felolvasá a szentesített költségvetést, elnök M­a­j­­­á­t­h Antal gróf pedig kimondván, hogy a bizottság a legmélyebb hálaérzettel fogadja ő Felsége ke­gyét, következő bucsu-szavakat intézett az or­szágos bizottsághoz : Ezzel a közösü­gyek tárgyalására kiküldött országos bizottság befejezte nagy fontosságú fel­adatát, melyben lelkiismeretes pontossággal járt el,mert az 1867.XII.tcz. értelmében óvakodott oly tárgyak felett intézkedésbe bocsátkozni, melyek a közös ügyek keretébe nem tartoznak, de más­részt oda fordította minden iparkodását, hogy a mondott törvény valósággá legyen, mert ennek hódolni és ezt törvényszerüleg felhasználni múl­­hatlan hazafiai kötelesség. (Éljenzés.) Teljesítette is ezt a mélyen tisztelt bizottság, tanulmányozta az elébe adott tárgyakat, az al­bizottságok által megbíráltatta a közös miniszte­rek előterjesztését, ezeket a rendes üléseidben tárgyalta, a felajánlandó összegeknél megvizs­gálta ezeknek okvetlen szükségét, és csak olya­nokat ajánlott fel, melyeket a pragmatica sanc­­tio kötelmeiből folyóknak ismert el, vagy a­me­lyek a törvényhozás által megállapított hadse­reg létszámának ellátására múlhatatlanul szük­ségeltetnek. A birodalmi tanács bizottságával előbb írásbeli üzeneteket váltott; azon kérdé­sekre nézve pedig, melyeket ez után megoldani nem lehetett, közös ülést tartott, és ebbe végre közös megállapodásokra jutva, ezeket legfelsőbb helybenhagyás végett ő Felsége elébe terjeszt­hette, s igy megtette mindazt, mi bizonyságául szolgál annak, hogy e bizottsági intézmény meg­felel a czélnak, melyre alkottatott, mert midőn egyr­észről a monarchia közös érdekeire vonat­kozó kérdéseket megoldotta és a kül- és belbéke fentartására szükségleti összegeket felajánlotta, másrészről a magyar királyság függetlenségét teljes mérvben fentartotta. (Éljenzés.) És e megnyugtató öntudat érzései között zá­rom be üléseink eme harmadik szakát, áldván az isteni gondviselést, mely megérnem engedé, hogy éltem estéjén félszázados tüskés közpá­lyám végperczeiben lehettem szerencsés a mélyen t. bizottsággal egyesülve közre munkálkodhat­ni, forró köszönetét mondván azon hazafias buz­­góságért, melylyel a nagy mérvű feladat meg­oldásában fáradozni méltóztattak, újabb hálát mondván, irántam minden érdemem felett bizo­nyított nagybecsű bizalmukért, azon gyengéd elnézésért, melylyel aggkorom természetszerű gyengeségeit eltűrni és ezeket bölcseségekkel oly mérvben istápolni kegyeskedtek, hogy elnöki tisztem teendőit legalább csekély részben tel­jesíteni képes lehettem. Búcsú hálát mondok a birodalmi tanács bi­zottságának, mely testvéries buzgalommal fára­dozott közös feladatunk megoldásában. Tiszteletteljes hálát mondok a közös minisz­tériumnak, melynek előzékenysége által szol­gáltattak a kellő gyorsasággal azon adatok, melyek az előttünk fekvő kérdéseknek megol­dására szükségeltettek. Ugyan e köszönetét ismétlem tiszti társam iránt, kinek szívélyem és irántam minden alka­lommal bizonyított előzékeny eljárása magá­nyom legkellemesebb és vidító emlékét képe­zendő Végre köszönetet mondok e bizottságok igen­­. kitűnő jegy­zőinek, az albizottságok elnökei­nek, előadóinak és jegyzőinek (lelkes éljenzés), kiknek páratlan szorgalma által történhetett csak, hogy a mai nap már be­végezhettük ta­nácskozásainkat. Az isten dús áldása kisérje a t. bizottság tag­jait kedves házi körükbe, hová nehezen kisé­­rendi ugyan az ingatag sokaság tapsa működé­seiket, de azt tartom, hogy ezt közülünk senki sem várta, nem kereste, jól tudván, hogy ez ritkán jut annak osztályrészéül, a­ki keresi, azon latin bölcs mondata szerint: „plaususcivium raro quaerentem, sed fugientem sequitur,“ de egyébként is a történelem azon tanúságot nyújtja nekünk, hogy e földgömbön nem létezett soha helyzet, nem idő, nem nemzet, mely megelége­déssel fogadta volna azokat, akár testületek, akár egyesek voltak, kik bár legigazságosabb terheket mértek reájuk, s így ez ellenszenv nem politikai természetű, de kifolyása a gyarló em­beri természetnek, ők tehát ennek helyébe élve­­zendők a polgári lét legmagasztosabb jutalmát, a hiven teljesített polgári kötelesség öntudatát, melynek érzetében erőben gyarapodva térende­­nek majd vissza a törvényhozási küzdelem he­lyére , midőn ezt a szeretett hazánk java kí­vánja. Végre ugyanazon imával, a­melylyel kezdet­tük, rekeszszük is be ma tanácskozásainkat; ké­rem az élet urát, hogy legkegyelmesebb urunk királyunk, nemzeti jobblétünk nemzete napjait, ki örök időkre is a törvényhezi hit ragaszkodá­sának és nemzetünk iránti atyáskodó kegyelmé­nek ily kitűnő és maradandó bizonyítványát adni kegyeskedett,az összes magyar-osztrák mo­narchia népeinek boldogítására, úgy­szintén fiúi tisztelettel és hódolattal szeretett fölséges asz­­szonyunknak, királynénknak, az összes császári és királyi ház tagjainak életét az emberi lét le­hető leghosszabb határáig terjessze, és őket úgy mint imádott szeretett hazánkat, kedves magyar hazánkat dús áldásával halmozva, örök időkön által boldogítsa. (Hosszasan tartó lelkes éljen­zés.) Magam részére pályám végén, a mélyen t. bi­zottság tagjaitól azon baráti és keresztényi ál­dást kérem ki. Isten velünk! (Élénk éljenzés.) Bittó István : Az országos bizottság érzel­meinek vélek kifejezést adni, midőn ..kijelenteni bátorkodom, hogy a t. bizottság elnök úr ő ex­­cellentiájának számos és súlyos teendőiben ta­núsított hazafias buzgalmáért — de különösen tanácskozásaink bölcs és tapintatos vezetéséért mély háláját fejezi ki, és azt egyszersmind jegy­zőkönyvileg megörökíteni indítványozom.(Élénk helyeslés és éljenzés.) Végül F­­­á­t­h Ferencz b. emel szót, melyben kö­szönetet mond a bizottság alelnökének, jegyzői­nek és hivatalnokainak, s ezt szintén jegyző­könyvileg kivánja megörökíteni. (Helyeslés.) . Ezután Bujanovics Sándor tollvivő a jegyzőkönyvet felolvasván, az hitelesíttetett. Ülés vége 7 órakor. Belföld, Pest, sept. 1. ff 1 .­6 Felsége, mint bécsi lapok írják, tegnap­előtt egy küldöttséget fogadott, mely több ha­tárőrvidéki község nevében Ivics zimonyi ügyvéd vezérlete alatt folyamodást nyújtott át, hogy azon különböző reformtervezetek, melye­ket a közös hadügyminiszer a határőrvidéki er­dők eladásával kapcsolatban szőnyegre hozott, u. m. vasutak, csatornák, iskolák építése iránt stb., mielőbb végrehajtassanak ; a küldöttség egyúttal aggodalmát fejezte ki, hogy mindez a határőrvidéki kérdés új stádiumba lépte folytán elmaradna. Ő felsége azt válaszolta : Intézkedni fogok,hogy ez ügy végrehajtása siettessék. Min­den országaim, különösen a határőrvidék sorsát szívemen hordom. A hadügyminiszer többféle reformot hozott javaslatba ; gondoskodni fogok hogy ezek, valamint a határőrvidék felvirágoz­tatására szükséges más feltételek mielőbb telje­­sittessenek. Pest, sept. 1. [Ered. tud.] (Pest megye bi­­zottmányának második ülése.) El­nök : Beöthy Lajos alispány d. e. 10 órakor nyitja meg az ülést. A tegnapi ülésből áthúzódó vita folytattatik a hivatalnokok fizetéséből levo­nandó procentről. Ennek bevégzése után alis­pány indítványozza, hogy a főbírói jelentéseket a sorozatir­endben hátrább szorítva, a népszám­lálási törvény foganatosítása iránti rendszabá­lyok és utasítások olvastassanak fel. Nyári Pál ennek ellenében azt indítványozza, hogy neveztessék ki egy bizottság, mely az utasításo­kat tanulmányozva, kész javaslatot terjeszszen a gyűlés elé. Rövid vita után az indítvány elejtetik s a miniszteri rendeletek és utasítások olvasás alá kerülnek. Végül az utasítások értel­mében minden járásban 6, így összesen 30 bi­­zottmányi tag neveztetik ki a népszámlálás fo­ganatosítására. A választások azonnal meg is történnek. Erre a fő- és alszolgabirák jelentései kerülnek szőnyegre m­elyek a mai ülés keretét kiegészítik. —Uu. Pest, szept. 1. [Ered. tud.] (Pestvár­megye írnokai.) Pestmegye bizottmánya, közgyűlésén tegnap megmutatta az elvül kitű­zött testvériség szellemét, midőn arról volt szó, hogy a ministeri rendeletben kívánt levonás eszközöltessék, — mert akkor elismerte, — hogy az írnokok tisztviselők. Midőn 1867-ben a közgyűlésen a lakbér for­gott szőnyegeit, akkor az írnokok is folyamod­tak ily nemű illetékért, de ekkor, mint „n­e­m tisztviselők,“ kérelmük figyelembe nem vétetett, most azonban, midőn a megyének terhét viselni kell, most egyszerre ismét tisztvi­selők azok is. Akkor, mikor a tek. vármegye némely na­gyobb tisztviselőinek megszavazta a ministerium jóváhagyása nélkül a lakbért (melyből az adós­ság származott), az írnokoknak beleszólást nem engedett; most, midőn az adósságot törleszteni kell, meghallgatni most sem hallgatják meg az írnokokat, djj*­i ből„-t az ö 5—600 ftjukból is lehúzzák. Sőt több tisztviselő, benn a megyeháznál ter­mészetben lakást bir, s azon felül 1000 fttól 2000 frtig menő évi fizetést s ezen fizetéséből ép úgy csak 8"/6 vonatik le, mint az 500—600 frt évi fizetést "hozó írnoktól, ki kinn a városban 150—200 frtot kénytelen fizetni, hogy az Isten szabad ege alatt ne maradjon, vagy hogy vala­mely lebuj korcsma töltelékévé ne aljasuljon. Pirulva kell bevallania a fiatal embernek, ki a hivatalos pályára készül, és tanulmányaiért ezereket költött, hogy 12 évi fáradozás és költe­kezéséért most nyomom 500 fijából kell Pesten megélnie, most midőn tanulmányait bevégezte. Az írnokok kérvényt intéztek a megye bizott­mányához, s előadták mily nyomorral küzdve élhetnek csak meg folyó fizetésükből, ha még levonás is történik épen most, midőn a télnek mennek elébe, ezen kérvény azonban mint fi­gyelembe nem vehető, elvettetett. S lehet e ily körülmények között a hivatal munkásainak kedve a dologhoz ? csoda-e ha egész nap szomorúan és gondolkodva ül dolgozó asztala mellett, mert a­rról kell gondoskodnia, mit eszik holnap ? vagy mivel fog ruházkodni és hol fog lakni a szigorú tél beálltával ? Erre felelni a tisztelt közönségre bizom — Pest, sept. 1. (Az Antunovics Má­tyás ellen elkövetett merény.) Sza­badkai levelezőnk maga írja le a gyalázatos esemény részleteit a következőkben: „F. hó (aug.) 25-én Pilaszanovics Lajos, ke­rületemben lakó nagybirtokos ur nevenap a ün­nepén csak d. u. 5 órakor megjelenvén, mind általa, mind a vendégsereg által szívélyesen fo­gadtattam. A mulatság csendes poharazás közt folyván, egyik barátom poharát rám köszöntve, sajnálkozását fejezte ki azon, hogy mint me­gyénk egyik ellenzéki tagja, a Deákpárt sorai­ban foglalok helyet. Én ismervén az együtt le­vők balpárti érzületét, tartózkodtam a mélyeb­­b­en járó politikai discussiótól, és sikerült is minden élesebb vitának elejét vennem, s csak­hamar estebédhez ültünk. Azonban az estebéd végeztével, mintegy esti kilenczedfél órakor L. M. a már teljesen felhe­­vült megyei pénztárnok, öntudatlan állapotban, csakis azért, mert pártjukhoz nem tartozom, oly durva és sértő szidalmakra fakadt ellenem, me­lyek miatt a társaságot rögtön oda hagyni kény­szerültem. Ekkor vevém észre, hogy Voj­i­i­cs Dávid (ki nem tagja az itt elterjedt Vojnics családnak) a szidalmazóhoz fordulva, a követ­kezőket mondá: „Ha még ezt is zsebre teszi, úgy csakugyan gazember.“ Felháborodott lélekkel feléje menvén, e sza­vakat intéztem hozzá: „Hát te vagy a Hecz­­mester?“ Mire a stikklijeiről megyeszerte ismert baloldali kortesvezér colossalis termetével fel­­egyenesedvén, vasmarkával felém sújtott; csa­pását szerencsésen kikerültem, úgy, hogy csak balfülemet és hajamat érte. Nincs miért tagad­nom, hogy rettenetes helyzetemben nem tekintve herkulesi alakját, öt arezon visszaütöttem. E pillanatban jelent meg csendbiztosom s kö­zénk lépett, s már azt véltem megszabadultam durva ellenemtől, mire azonban az alávaló bics­káját jobb mellembe ütötte, sőt a másik oldal­ról derék fia Dezső vett űzőbe Aligha kerültem volna ki e támadás még szomorúbb következmé­nyeit, ha csendbiztosom fegyverfenyegetéssel l­egényem és az összes társaság segítségemre nem jönnek. A­mint ápolás végett egy szobába kisértek, a társaság­ több tagja feleletre vonta a gyalázatos tettest. Ő azonban, ki nem átalott bicskájához folyamodni, nem átalta egyúttal tettét az úri társasággal szemben tagadni is, kétség kívül, hogy a bűntett nyomában járó következménye­ket elhárítsa magáról. Bicskáját az asztalra dobta, hogy vizsgálják meg. A bicskát ott levő esküdt­társam az ott levőkkel együtt megvizs­gálta, s noha a kés a tettes által már megtöröl­tetett, mégis élén és nyelén levő vérfoltok con­­statáltattak. A bicskát az esküdt mint corpus delicti-t confiscálta. A tettes még ezután is egy effráns módhoz folyamodott, hogy a gyanút magáról elhárítsa : midőn még ápolás alatt voltam és sebemet boro­gatták, szobámba tolakodott, és sokak jelenlé­tében szintett ártatlanság hangján kért, adnám nevét az undok tett elkövetőjének. Természetes, hogy nem késtem őt, mint a tet­test bemutatni, mire Voj­nics Géza és Jakab urak, öt fiával együtt megérdemlett módon ki­utasította a társaságból. Keresetemet Bácsmegye fpnyitó törvényszékének már benyújtottam. Kelt­ő-Moraviczán, aug. 30. PaliCs, aug. 27. [Ered. tud.] (A p a­­­i­c­s­i fürdő, Macsvánszky.) Kár ezt a Palicsot annyira agyonhallgatni. A szenvedő emberiség érdekében a figyelmet jó volna kissé nagyobb mértékben ráterelni. Magam láttam, mily bámu­latos javulást eredményezett bizonyos mankón járó öreg uron. Különben az orvosok bőrbajok­ban és serophulában javallják, hasznait tapasz­talják. Parkja szép, a tisztaságról a vendéglőben kellőleg van gondoskodva, s a zene sem utolsó, mihez járul még az, hogy e fürdő Szabadkához fél órára, sőt a napokban megnyíló vaspályán még közelebb esik, s így az onnan tett napon­kénti kirándulások a szórakozást kellemesítik. Ha­lljuk, hogy a város a jelenlegi vízhiányon a jövő saisonig gondoskodni szándékozik. Bizony nem ártott volna már előbb. Mindenfelé Macsvánszkyról beszélnek. Nem is csoda, ott van ő mindenütt, ha maga nem, hát a lelke. Nemrég fogtak el Földváron egyet, ki az ő neve alatt garázdálkodott. Múltkoriban itt is járt, hír szerint, úgy, hogy a vendégek megnyugtatására az állandóan künn tartózkodó városi egyik alkapitány erélyes intézkedéseket látott jónak, azonban az ugyanakkor ott nem messze történt házfeltörés nem az ő nyomait mutatta. Jelenleg Újvidék környékét rémítgeti annyira, hogy a napokban a szomszéd búcsúra sem mer­tek menni. Gyakoriak az áldozatok, annál in­kább csodáljuk, hogy mégis fentarthatja ma­gát, a­mi pedig a nép pártfogása nélkül alig volna lehetséges. Legközelebb egy szegény mes­terlegényt gyilkolt meg, úgy halljuk, hogy pró­bát tettek vele; igaz-e, hogy az utoljára látott tárgynak képe megmarad a szemben. Az ered­ményt nem tudjuk. 1. 1. Kassa, aug. 29. (Ered tud.) (Pártér­e­t. Jótékonyság.) A politikai viharok a jobb és balpárt között lecsöndesültek, sőt a két tábor újabban egyesül, hol szabadelvű közös ér­dekek kívánják, s kezet nyújtva, egyesült erő­vel működnek, mint ezt a városi közgyűlésen a teleks­zet nélküli iskolák kérdésében is ta­pasztaltuk. A jól szervezett Deák-kör csende­sen, de erélyesen működik, most részvények útján egy nagyszerű nyomda- s irodalmi válla­latot indít meg, czélja lévén Felső-Magyarország iparát, kereskedelmét, bányászatát, gazdászatát, s a Deák-párt politikai hitvallását egy ügyes kézzel szerkesztett magyar német, sőt ha lehet­séges egy tót néplappal is terjeszteni, s felvirá­goztatni. Egy jótékony férfiúnak kell a nyilvá­nosság terén hálás köszönetet szavazunk: Schalk­­ház Lipót, mint húsz év óta rendesen, ő Felsége születés­napján számos árvát, aggastyánt, kato­nát s kórházi beteget vendégelt meg ; de jóté­konysága kiterjed még túl a haza határain is ; ő buzgó keresztény létére 300 frtot gyűjtött a poroszországi szűkölködő zsidóknak, s­zeptemb. 5-én nagyszerű álarczos bált rendez a szászor­szági szerencsétlen özvegyek és árvák javára, kiknek apáik a borzasztóan elsülyedt bánya­mélységekben lelték sirjokat. Ki annyi könnyet feltöröl, méltó arra, hogy áldott legyen. L. A magyarországi s erdélyi görög-keleti román egyház szervezési szabályzata. (Folytatás.) 13. A főnök választása, mely a canon szabá­lyai szerint az egyházmegyei püspök vezetése alatt saját szerzettársaik, vagy más zárdából valók, vagy a püspöki méltóságok közül tör­ténik. A megválasztott a püspöknek bemutattatik, a ki őt, ha a főnök minden kellékével bírónak ta­­állja, megerősíti és hegymennek, illetőleg archi­­mandritának hirotezálja. 80. §. A zárda főnökének kötelességei a kö­vetkezők : 1. A szerzetesi átalános kötelezettségeknek szigorúan megfelel, és arra törekszik, hogy a szerzetesek is tartsák szem előtt általános köte­lezettségüket. A főnök tehát szerzetesi fedd­etlen életmód­jával minden tekintetben jó példát szolgáltas­son ; 2. egyház­szerető legyen, azaz : ne vonakod­jék rendesen és pontosan látogatni az istenszol­gálatot ; 3. őrködjék, hogy az istenszolgálat mindenkor szabályszerűleg vitessék véghez, és az éneklés és az olvasás áhitatos és buzdító legyen ; 4. törekedjék, hogy az egész zárdaszemélyzet az istenszolgálatot rendesen és pontosan láto­gassa. A szerzeteseket tehát az istenszolgálat ideje alatt más dologgal ne foglalkoztassa; 5. az ebédnél és vacsoránál a többiekkel egyetemben részt vegyen ; eme szabálytól csak is igen rendkívüli esetekben térhetvén el; 6. intézkedjék, hogy ebéd ideje alatt a szen­tek élete vagy más egyházi beszéd olvastassék fel, a­mint ezt a typicon megszabja; 7. elegendő ok nélkül a zárdából ki ne men­jen , se szerzettársainak ne engedje, hogy tudta és beleegyezése nélkül kimenjenek a zárdából; 8. tökéletesítse magát a canoni, dogmatikai és egyháztörténeti tudományokban; 9. törekedjék, hogy szerzettársai is tökélete­sítsék magukat az egyházi tudományokban, énekben és a szentek életének ismeretében; 10. a zárda vagyonával lelkiismeretesen bán­jék és intézkedjék, hogy a szerzetesek legjeles­­bike tétessék gazdává; 11. tartson gyakori előadásokat szerzettársai­val, kiművelődésük és fegyelmük,valamint egyik vagy másik szerzettárs erkölcsösségének helyre­­hozása czéljából, a­ki erre okot szolgáltatott ma­gaviseletével ; 12. a zárdai fegyelem fentartásában kellő ki­tartást és éber őrködést, de türelmet és szerény­séget is tanúsítson; 13. törekedjék, hogy a zárdaiskola jó rendben legyen, és tanítókat a szerzetesek legnépesebbjei jelöltessenek ki. 81. §. Minthogy a zárdák alapítói azon szent helyek alapítása alkalmával írásba foglalják szándékukat, bizonyos kötelezettségeket is ren­delvén, melyek változatlanul teljesítendők: a fő­nök köteles intézkedni, hogy a zárda alapítványi oklevele a szerzetesi zsinaton évenként legalább egyszer felolvastassék, részint az alapítók iránti emlékezet, részint pedig a zárda alapítója által az alapítványban kikötött kötelezettségek pontos teljesítése tekintetéből. 82. §. Azon hívek eljegyzési és házassági ügye­ire nézve, kik, saját egyházuk nem lévén, a zár­dai egyházhoz tartoznak, az egyházmegyei con­­sistorium a legközelebbi esperességi széket küldi ki. 83. §. Az előbbi szakaszban említett hiveknek a zárdai teendőkbe semmi beavatkozási joguk nincs. 84. §. A női-zárdák egyenlők a férfi-zárdák­kal , a­minek folytán a női-zárdák, és hegymén­­nők hivatása azonos a férfi-zárdák, férfi-szerze­tesek és főnökök hivatásával. IV. Fejezet: Az egyházmegye. 85. §. Az egyházmegye több plébánia, esperes­­ség és zárda összesége, a melyek élén a püspök áll, a ki a kanonok értelmében a papság és a nap vallásosságát és felvilágosodását közvetve és közvetlenül előmozdítani köteles. 86. §. Az egyházmegyei ügyek 1. az egyházmegyei zsinat, 2. az egyházmegyei consistorium utján intéz­tetnek el. I. CZIKKELY, Az egyházmegyei zsinat, 87. §. Az egyházmegyei zsinat az egyházme­gye képviselete, mely az egyházmegyei papság és népképviselőiből alakul, és az egyházmegyei püspökön, illetőleg érseken kívül 60 tagból áll, a kik közül 20 pap és 40 világi. A karánsebesi egyházmegyében, a katonai végvidék ama 40 világi közé 10 képviselőt választ. 88 §. Az egyházmegyei zsinat tagjai három évre választatnak, és újból választhatók. 89. §. Egyházmegyei zsinat évenkint rende­sen egyszer, Szent Tamás vasárnapján tartatik ; sürgetés esetekben rendkívüli is egybehívható. 90. §. A zsinat egybehívását az egyházmegyei püspök, illetőleg érsek, annak nem létében pe­dig az illető consistorium eszközli 91. §. Az egyházmegyei zsinat tagjai a követ­kező módon választatnak : a) Minden egyházmegye 20 aránylagos vá­lasztókerületre osztatik. b) Minden választókerületben 3 képviselő vá­lasztatok, a­zaz : e­gy pap és két világi; még pe­dig a pap valamennyi pap által; a világiak pe­dig a választókerületbeli plébániai zsinatok valamennyi tagja által, mely végre c) Az egyházmegyei consistorium minden vá­lasztókerület részére két biztost nevez ki; jele­sül a papok számára egyet a papi rendből; a világiak számára pedig egy világit. d) A kitűzött napon a papok a meghatározott helyen egybegyűlnek, és a consistoriumi biztos elnöklete alatt két bizalmi férfit és egy jegyzőt választván, legott a választáshoz lógnak, mely vagy nyilvános szavazás, vagy pedig a választók egy harmadának kivonatára, a titkos szavazás utján történik. Az a ki szavazattöbbséget nyert, képviselőnek kiáltatik ki, s a biztos, bizalmi férfiak ét, jegyző által aláirt megbizó levelet nyer. A választásról jegyzőkönyv vezettetvén, és az említettek által aláiratván, tudomás végett az egyházmegyei consistorium elé terjesztik. e) A világi követek megválasztására az egy­házközségek plébániai zsinatokban gyűlnek ösz­­sze. Ilyetén zsinatok úgy alakulnak, hogy a választók elnököt, két bizalmi férfiút, és egy jegyzőt választanak. A választásra térvén, minden választó két kö­vetre szavaz egyszerre. A szavazás nyilvános, de 10 választó kivonatára titkos is lehet szava­zatjegyekkel. Felkiáltás nincs engedve. f) A választásról jegyzőkönyv viendő, a­mely­be minden szavazat beiratik, titkos szavazás esetében pedig a szavazatrejtő jegyek is hozzá­­csatoltatnak. g) A szavazás végeztével a jegyzőkönyv a választók jelenlétében berekesztetik, a választás eredményének megállapítása és kihirdetése mel­lett az evn­k, bizalmi férfiak és jegyző által alá­íratok, és a plébánia, s az elnök vagy valamely bizalmi férfiú pecsétjével ellátva, a bizalmi fér­fiak egyikének áradatok, hogy annak idejében a consistoriumi biztoshoz vigye. h) A kitűzött időben a választókerület zsinat­jainak kiküldött bizalmi férfiai mind egybe­gyűlnek az e czélra kijelölt helyen, magukkal hozván a g) pont értelmében bepecsételt válasz­­tójegyzőkönyveket. Itt a biztos elnöklete alatt mind együtt véve szavazatszedő testületet ala­kítanak, a jegyzőkönyv vitelére jegyzőt vá­lasztván. A biztos mindnyájuk jelenlétében felbontja a választótestületek jegyzőkönyveit, s felolvassa hangosan : a szavazatok megszámláltatván, jegy­zőkönyvbe igtattatnak. Az a két egyén, a­ki legtöbb szavazatot nyert, követnek legott kikiáltatik, és kikapja megbizó levelét. Ha két egyén egyenszámú szavazatot nyert, a helyszínen azonnal eszközlendő sorsolás hatá­roz köztük. Mind a szavazatszedő testület jegyzőkönyvét, mind pedig a megbizó leveleket a biztos és a többi tagok írják alá. A jegyzőkönyvet a biztos a consistoriumhoz küldi át, a megbizó­leveleket pedig a megvá­lasztott követek kezébe szolgáltatja. (Folyt, követk.) tiszti főügyész és az építészi bizottság sorozati rendben vonassanak felelősségre. Végül a bi­zottság indítványozza, hogy innét túl a közgyű­lés jegyzőköny­ve a gyűlés folyama alatt hitelesíttessék. Elfogadtatik. Olvastató az állat­­kert-társulat kérvénye a haltenyészdék előállítá­sa költségeinek fedezésére szükséges segélyezés iránt. Elfogadtatik. . Erre Szepper és Szartorinak a pénzbírság elengedése iránti folyamodása ke­rül szőnyegre. Neuschloszra nézve, el­rendelt eljárás ezekre is érvényesíttetik. Ezután nedrg a ferenczvárosi orvos folyamodása olvas­tatik, melybenl kéri, hogy a lipótvárosi ürese­désbe jött orvosi állomásra tetessék át. Pilisi ellene szól azon eljárásnak , hogy nem pályázat útján, hanem mintegy magán utón töltetnek be az orvosi állomások. Patrubány pedig indítványt tesz hogy ne az eddig szokásos anciennitás vétessék tekin­tetbe, mely különben is minden törekvésnek be­vágja útját, hanem minden esetben pályázat hir­­dettessék, hol azután az anciennitás által jog­igénynyel bírók is megjelenhetnek. Ezen indítvány ellenében felolvastatik az egész­sé­gügyi szabályzat azon rendelete, hogy az or­vosi állomások sorozato­s előléptetési ren­den töltessenek be, s hogy mindig az utolsó rangú állomásra történjék a pályázat hirdetése, Toldy és Tavaszi szólnak még a tárgyhoz,mire Patrubány indítványa bár helyeseltetik, de mivel a fennálló szabályokkal összeütközésben van, elejtetik, s a ferenczvárosi orvos áthelyezése határozat Napirenden van : 1 főjegyz , 1 törvényszéki alügyész,1 közigazgatási alügyész, s 7 aljegyzői állomás betöltése. — A szavazás 6 órakor veszi kezdetét, s oly határozattal, hogy a holnapi köz­gyűlésen fog kihirdettetni a szavazat eredménye, az ülés bezáratik. Különfélék. Pest, sept. 1. Személyi hírek. — A király tegnap délután Ferdinand toscanai nagyherczeg és Károly Tivadar herczeg kíséretében Ei­­senerzbe rándult vadászni. — Rainer fő­­herczeg Amsterdamból Bécsbe visszaérkezett. — Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök megígérte az osztrák iparkiállítási bizottságnak, hogy holnapután, sept. 3-kán megnyitandó tár­latot meg fogja tekinteni.— Schumichraszt Mihály pozsonyi káptalani kanonok, bécsi tudó­sítás szerint ott aug. 28 án meghalt. — S­o i­c­s V. modrusi püspök neveztetett ki a h­orvát báni beiktatás alkalmára ő Felsége kir. biztos­á­vá. — K o b u r g bg Alcsutról Pesten át Bécsbe visz­­szautazott. — Havas Józsefnek 50 évi jog­­tudorsága alkalmából a pesti egyetem e na­pokban kiállitá a díszoklevelet. —• Vajda Já­nos irótársunk, ki egy omnibus kocsis ostorcsa­pása folytán veszélyben forgott, hogy szeme vi­lágát elveszti, most már visszanyerte egészségét. — Vilmos főherczeg ma reggel Aradra utazott, az ottani tüzérség felett szemle­ tartandó. — Lónyay Menyhért pénzügyminiszter Nyíregyházára utazott, ellenben G­o­r­o­v­e Ist­ván Szolnokról Pestre visszaérkezett. — Gróf B­e­u­s­t külügyminiszter tegnap Reichenballba utazott, honnan holnap visszatér. E napokban a külügyminiszter a már szétoszlófélben volt de­legátusokat még egyszer fényes estélyre hívta meg.— B. Dobrzensky Antal cs. kir. altábornagy, a német rend lovagja tegnapelőtt Prágában meghalt. Folytatása a mellékletei?'* f Pestváros közgyűlése, sept. 1-én. Elnök :­l a­d a polgármester d. u. 4 órakor megnyitván az ülést, a bazarépítés ügyében ki­küldött bizottság javaslata olvastatok. E javaslat értelmében a bazarépítésre vállalkozók odauta­­sítatnak, hogy adjanak be egy építési tervezetet, mely a múltkori engedélyezés alapján a köz­gyűlés beleegyezését megnyerje, s ez esetben az építés tovább folytatható. Másrészt pedig a gaz­dasági bizottmány, a jegyzőkönyv hitelesítői, a F­ővárosi hírek. — Pestmegyében Deákpárt van alakulóban, mely közelebb már életjelt fog adni. Ideje is. — II. József császár emlékünne­pélyéhez, mint írják, több mint 300 üdvözlő távsürgöny érkezett a lajtántúli tartományok minden vidékeiről. A brünni püspök, gr. Schaff­­gotsche azonban nem jelent meg, s mint egy távirat jelenti, Károly Lajos főherczeg, s ő Fel­­­­sége kép­viselője tudatta a püspökkel e feletti elégedetlenségét. — Dr. D­e­­­h­­­e­r Konstantinápolyból igen érdekes kettős ajándékot küldött a magyar n. múzeumnak : két gipsz-öntvényt, névszerint egy felső állkapocs-töredéket ama bronz kigyó-osz­­lopból, mely 479. Kr. e. a perzsák fölött nyert diadal jeléül Delphiben emeltetett, s melyet Nagy-Constantin a konstantinápolyi lovardában (hippodrom) fölállított, s egy küzdő amazont ábrázoló töredéket azon mausoleumból, melynek nagyobb része a britt múzeumba került.­­ Az öntvények eredetije a szent Irene nevű konstan­tinápolyi múzeumban létezik. A budai főhadparancsnok­­s­á­g körrendeletet bocsátott ki, melyben utalva a hadsereg ellátási költségeinek nagyságára, utasíttatnak a csapatparancsnokok, hogy szigorú vizsgálat után és csak valóban szolgálatképtelen egyéneket terjeszszenek fel nyugalmaztatás végett. — Az archaeologia iránti ér­de­k­l­ő­d­é­s emelkedéséről következőket ír az „A. E.“ Archaeologiai működésünk terjedelmé­ről és az olvasó­közönség növekvő részvétéről semmi sem adhat kézzel foghatóbb bizonyságot, mint a bizottság hivatalos levelezésének bámu­latos növekedése. Míg a bizottság keletkeztével, mintegy 10 év előtt alig volt a titkár néhányszor azon kellemetes helyzetben, hogy egyeseknek részvétükért köszönetet mondjon, vagy itt ott kérést intézzen valamely régiség megmentésére­ , és az 1863-dik év harmadik negyedében és az­ 1864. és 1865-ben egyesülten 94, már 1866-ban magában 97, 1867-ben 83, 1868-ban 180, 1869. július közepéig pedig 188 levél és felterjesztés­ 7 intéztetett levelezőinkhez, kiktől ugyanazon ideig 132 levél érkezett be.­­ A pestbudai iparkamra teg­napelőtt tartott ülésében, miután számos tag vi­déken van, felkérni határozta a keresk.­minisz­tert, hogy az ipartörvényjavaslat felett adandó vélemény felterjesztési ideje egy hóval meg­­hosszabbítassék. A, P 6 * 1 közúti vaspálya társaság különböző vonalain az év ele­jétől aug. 31-ig szállíttatott összesen 2,895,938 személy, s a bevétel tett 336,253 frtot. 3 , 70­0 n , egyik közelebbi számában kor­teskedni akarván a kecskeméti követválasztás ,1 alkalmából Horváth Döme min. tanácsos ellen. 1.A (mint a következés mutatja, szerencsétlenül ,­­ Is kapcsolatba hozta Horváth Döme nevét biz­o­­­nyos kecskeméti zsidóeskü-ügygyel. "Korteski 4 | !

Next