Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)

1869-12-01 / 276. szám

Melléklet a Pesti Napló 276. számához. .....................­.................................... - ki befolyását az országos pénzügyek ellenőrzé­snek kérdésénél. Vodjáner Béla : Nem tartja még a szám­­a­lati fölü­lvizsgálást sem igen nehéznek, mivel itt az ú. n. stich-próbák által lehet segíteni, mi abban áll, hogy itt is, ott is egy-egy tétel az egészben kijelöltetvén, az eredetivel összehason­­líttatik, minek ha minden esetben a számadatok összhangzása leend eredménye, úgy ebből az egész számösszeállítás helyességére bizton lehet következtetni. Ő is hálára kötelezettnek hiszi az országot Ghyczy irányában azért, mert a 67-ki számadásban 51 millió hiányát tudta kimutatni, ha Ghyczyhez hasonló hét bátor férfiú válasz­tatnék majd meg a ház által, úgy könnyen meg­történhetnek, miszerint ezek 350 millió hiányát csakhamar képesek volnának kimutatni. (De­rültség.) Juszth javaslatát fogadja el. Köm­endy: Gáncsolja azt, hogy már há­rom év folyt le s az államszámadásokra nézve meg sem történt ellenőrzés. Feltűnőnek tartja ezután, hogy sem Lónyay, sem a jobboldal szó­nokai meg nem c­áfolák azon számadati külön­bözőségeket, melyekre Ghyczy beszédjében hi­vatkozott. Végül a nép milliói előtti felelősségre figyelmezteti a Juszth jav. pártolóit. (Fölkiáltá­sok a jobboldalon: magunkra vállaljuk!) Buday Sándor Ghyczy beszédje azon ré­szére tesz megjegyzést, melyben azon kérdést intézi a házhoz: mi alkotmányos­ eljárás, egy al­kotmányos jóváhagyást nélkülöző előirányzat té­telei fölött számolni, vagy minden számadást egy­­átalán elmellőzni ? s azt feleli, hogy Lónyay még eddig sohsem állt rá egy szóval sem, misze­rint az 1867-ki kezelésről nem akar felelni. A­mi pedig azon számtételi különbözőséget illeti, mely az iSuT-ki kimutatás s ennek az 1868-ki zárszámadásba fölvett tételei közt mutatkozik, azt tökéletesen helyén találja, sőt ép az volna rész, ha azok megegyeznének, mert az 1867-ki kimutatásban csak az év végéig fölmaradt hi­telmaradványok és kiadások jegyezték fel, mig az 1868-kiban azon összegek is amazokhoz ad­­vák, melyek a múlt évi előirányzat számlájára ez évben utalványoztattak. A­mi pedig azon megtámadást illeti, miszerint a közös kiadások az 1867-iki számadásba nincsenek bevezetve, erre csak azt feleli, miszerint az mindeddig le­­hetlen volt, mert a 67-es közös kiadásokra, hogy mennyit kelljen a magyar koronaországok ter­hére fölróni, ez mindeddig elintézetlen s csak jövendő egyezmény tárgya. Kijelenti továbbá, miszerint különösnek találja, hogy az adóhátra­lékoknak a zárszámadásbai fölvétele az ellen­zék részéről rászaltatott, hát várjon azt akar­ták-e, hogy Lónyay nem is tudva, ezeknek mely hányada be- vagy be nem , haj­tható, azokat egy­szerűen onnan kihagyja? Ő úgy látja, hogy a szerepek megcseréltettek, mert míg az ellenzék a vizsgálat elhalasztását, addig a kormánypárt a legszigorúbb vizsgálat elrendelését sürgeti. A tárgyalásban már igen kimerült ház egy ré­sze kívánja a vita folytatását holnapra halasz­­tatni. Elnök: Nem érzi magát a feloszlatásra hiva­tottnak, mivel e részben a ház egy határozata által van megkötve, mely délután 2 óráig ren­deli az ülés folytatását. Ghyczy és Nyárynak a feloszlatást kivánó nyilatkozataira s Zsedényinek a ház e kérdés fölötti megszavaztatását sürgető előterjesztésére elnök szavazást rendel el, mely­nek következtében az ülés föloszlatása határo­­zatilag kimondatik, é­s vita folytatására a hol­napi ülés tűzetik ki. Különfélék Pest, nov. 30. (Udvari h­­­r­e­k.) K­irálynő Ő Felsége holnap szerdán d. u. 4 ó. az­ déli vasút különvo­­natján elindul Triesztbe. Ő felségét Nopcsa b. főudvarmester, Hunyady grófnő palotahölgy, Ferenczy kisasszony és még csak a legszüksé­gesebb irodai személyzet fogja kísérni. — (A „Pesti Napl­ó“) decz. 15-dikétől, kezdve egészen uj nyomdai kiállításban is fog megjelenni. A jelen börzei s közlekedési rova­tot is akkor uj szerkezetű fogja felváltani. (Katonai ügyek) A közös hadügymi­nisztérium takarékossági szempontból az éven­­kénti nagy hadgyakorlatokat nem csak a brucki táborban szándékozik megtartatni, hanem azon­kívül Váczott és Eperjesen is. Ez által tetemes összegeket takarít meg, melyek a csapatoknak szállítására fordítottak. (A gőz­siklót­ tegnap d. u. 3 és 4 órakor a vállalkozók és több szakférfiú jelenlétében megpróbálták. A felvonás és lesiklás körülbelül egy pereznyi időt vesz igénybe. (A pesti és budai h­onvédzászlóal­­j­a­k) kiképeztetésekben már annyira előreha­ladtak, hogy a legénységet nyolcz hét múlva szabadságra bocsájtják és helyettük ujonczokat hívnak be. (Az államvasuttársaság) 1869. decz. -­étől kezdve a vonalain fenálló díjszabály pót­lékot 22 és fél százalékban állapította meg. (Laudis Lőrincz) fehérmegyei szaári plébános mint m­agánvádló, dr. Peller Ödön székesfehérvári plébános s esperes vádlott ellen indított sajtóperének nyilvános esküdtszéki tár­gyalása decz. 21-én d. e. 9 órakor fog megtar­tatni. (Az Oraviczától jövő vonat) tegnap­előtt Jam mellett elgázolt egy lovat s ennek folytán kisiklott a sínekből. A vonat személyze­tének s az utasoknak semmi bajok. Három vas­úti kocsiban azonban kár esett s a vonat ennek folytán háromnegyed órával elkésett. (L e 1 e n c z.) A fehérhajó utcza 6. sz. házának kapualjában tegnap este 5 és 6 óra között egy körülbelöl két éves csecsemőt talál­tak. A gyermeket egyelőre a Rókusba szállítók. Az anyát nyomozzák. (Pesti rendőri jelentés.) No Trethy Ferencz napszámos a Barber féle serfőz­de pinczéjében dolgozott. Köveket rakott egy­­deszkára, melyet társai csiga segélyével felvon­tattak. Egy 25—30 fontos kő leesett a deszká­ról Nowotny fejére, ki eszméletlenül lerogyott, de később annyira magához tért, hogy haza is mehetett. Másnap reggel azonban halva talál­ták szobájában. — Artmann Konrad ismeretes fiatal tolvaj tanoncznak beállt Náthán Ignácz böröndöshez és f. hó 27. és 28-a közötti éjjel onnan megszökött, s elvitt magával 17 frt 50 kr. készpénzt és 100 frt áru ruhaneműt, mit a böröndössegédek ládáiból lopott. Másnap reg­gel már megfogták. (A belügyminisztérium) jóvá­hagyta a „korcsolyázó egylet“ alapszabályait s a „kereskedők tornaegylete“ alapszabályait át­tette Pest városához vélemény adás végett. (Megjelent.) „Általános növénytan kö­zépiskolák és magántanulók számára. Irta Dapsy László.“ Pest Eggenbergernél 1869. — „Neve­lés és tanitástan. Irta Mennyei József. III. kö­tet. — „Paedagogiai tanulmányok. Irta dr. Pauer Imre.“ Pest Eggenbergernél, 1869. ” S­tein József az angol-magyar bank eddigi ügyvezetője a bank igazgatójává választa­tott meg annak angol választmánya által. „ K­i­s-P­estünk is lesz nem sokára. Rósa Lajos és társai a szt.-lőrinczi pusztán tere­ket és széles utczákat tűzettek ki,áruba bocsátják a 3—300 ölnyi háztelkeket és az elhagyott va­donból valami Westendfélét akarnak alakítani, melynek nyaralóiba visszavonulhat a nagyváro­­siassággal tullakott,és hol olcsóbb lakásra talál­hat mindenki kinek húsz perez nem a­ világ. Ennyire fekszik t. i. ez uj telep, melytől pompás kilátás nyílik a budai hegyekre, az üllői vám­házról. (A pesti kath. iskolák ügyé­b­e­n) a következő sorok közlésére kerestettünk meg : A pesti kath. iskolaügyben mind az öt városrészből kiküldött központi választmány f. hó 29-kén tartott ülésében elhatározta a pesti kath. polgároknak pontos és lelkiismeretes ösz­­szeh­atását, nehogy mulasztások folytán , az ügyhöz nem tartozó illetéktelen elemek bevegyü­­lése jogos és szabadelvű (?) czéljainkat akadá­lyozhassa. Minthogy pedig ezen eljárás a lakos­ság nagy száma miatt nehézkes és fáradságos, mindenekelőtt az összeírási szükséges előké­születek és előzmények haladéktalan eszközlését rendelte el.­­ (A pesti korcsolyázó egylet) a következő jelentés közlésére keresett meg : Az egylet decz. hó 3-kán azaz pénteken esti 6­­ órakor a redoatban tartja végleges alakító köz­gyűlését. Ennélfogva fölhivatnak mind­azok, kiknél aláírási ívek vannak,valamint azok is, kik a díjakat le nem fizették, hogy a gyűlésen tag­sági jogukkal élhessenek, az alapítók legalább alapítási (5 frt) a részvevők pedig beiratási dijukat (2 frt) ugyanazon napon délig­­. Patits ékszerész mnál mint az egylet ideiglenes pénz­tárnokánál, (régi színház épület) letételezni, il­letőleg lefizetni szíveskedjenek. — A gyűlés tárgya : az ideiglenes tisztviselők számadásté­tele, és újak választása. (A „k­e­r­e­s­k­e­d­ő i­f­j­ak társulat­a“) helyiségeiben f. hó 24. Keleti Károly társulati elnök úr egy igen érdekes felolvasást tartott a „népszámlálásról“, melynek küszöbén épen állunk és melynek czéljával és fontossá­gával megismerkedni és oly érdekes mint ta­nulságos. Szerdán deczember 1-én ezen tárgyról egy folytató felolvasás fog következni; pénteken pedig deczember 3-án V­a­d­n­a­y Károly úr a „Fővárosi Lapok“ szerkesztője ugyanazon he­lyiségekben „a nőképzés ügye ha­zánkban“ czímű tárgyról fog felolvasást tartani , mely a­mennyire fontos kérdést képez hazánkban, és annyira érdekes és tanulságos teend, a­miről a felolvasó úr ismert eleven és szakavatott tolla kezeskedik. (b.) Nemzeti színház. A „szent­­ivánéji álo­m“ Lehman támogatása mel­lett bérletszünettel és rendkívüli előadásképen került színre. Lehman csakugyan — jól játszott, ő fogta fel legköltőibb módon e tündérmesét s palota-díszletein kívül kivált tündér-ligete meg­ragadó képet nyújtott. Azonban hagyjuk el a kedves völgyet, csörgő csermelyeivel, nyári fél­homályával és (bár kissé drastice) nyiló virá­gaival — lássuk — a rendkivüli elő­adást. Az darab a színház mostani személyzeté­hez képest is gyöngén volt kiosztva általános bérletszünet mellett. Hermia és Helena előbbi szem­élyesítői Lendvayné és Prielle C. páholyból nézték utódjaik kísérleteit. Miért kellett Bogda­­novics Krisztin és Hirtling M. k. a.-kat épen ez este, ily kiváló alkalommal fölléptetni — nem érthető. Az előadásuk csak szöveg volt Lehman tableauihoz. Bogdanov­ és k. a. szorgalmas és tehetséges kezdő, kiben még a conservatoriumi növendék színésznővé ki nem fejlődhetett, ki recitál deklamál vagy pathetizál, de természete­sen beszélni sem életet önteni alakjába pedig épen nem képes. Hirtling M. k. a. gyakorlottabb színésznő, ő játszott is, de annyi szint kölcsö­nözni szerepének, amennyit egy shakespearei alak megkövetel , képtelen. Ehhez tehetség kell, csak az tudja e jellemeket megmagyarázni és kiaknázni, enélkül az előadás olyan, mintha az ügyes festő valamely nagy mester képét má­solja. A mester lelkét hiába keressük ott. Ezért enyészett el hatástalanul Hermia és Helena félté­­kenységi jelenete, mely máskor kac­agásra indí­tott mindenkit.Feleky csak ott volt gyönge,hol ér­zelmet kell kifejteni. Midőn Helénát — álmából­­serkenve — meglátja, úgy rákiáltott, hogy a szegény nő méltán megijedhetett Szigligeti An­na, Niczkyné igyekeztek. Elég-e ez?Szigetié az elsőség az előadásban, az ő Zubolya tette azt életteljessé, kedélyessége néha ki is csapott a mederből, de nem bántuk — jogosult volt, hi­szen legalább mulattatott. Sántha rövid pár sza­vát jóízűen mondta el és N­á­d­a­y a drastiku­­sabb helyeken ügyesnek mutatkozott, egyebütt sajnosan tapasztaltuk nála a humor hiányát — Szathmáry sokkal jobb volt Tisbében, miért nem szerződtetik ? Benedek Tóth József felejthetlen alakját lelkiismeretesen utánozta. Hol a színész teremtő szellemére volna szükség, megakad. Szerdahelyi elvállalhatná egyik — má­sik kézműves szerepét, miért pihentetik ily „rendkívüli“ alkalommal? Tamássy a rendező­nek rövid szerepét sem tudta, ami vétkes ha­nyagság. Szigeti Imre, Szilágyi, Komáromy ter­mészeti képességeik szűk határai között küzköd­­tek. Szigligeti Jolán a női szereplők sorában az egyetlen, ki felfogta volt jellemét s Puck paj­­kosságát néha eltalálta. (A „B. P. K.“-ből.) „A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Simon Má­tyást a pesti, Jackl Ferenczet a nagyszebeni, Szendey Jánost, a kassai, Aranyossy Károlyt, a nagyváradi, Luger Mórt a pozsonyi, Breinfolk Ferenczet a temesvári és Kraetschmer Feren­czet a zágrábi postakerületbe posta felügyelőkké nevezte ki. Haas Péter Jakab bezi lakos saját és gyermekei neveinek „Hazaidra , Winkler Antal, apatini lakos nevének „Szathmári“ ra való átváltoztatása a belügyminisztérium által megengedtetett. A magy. tud. akadémia ülése, nov. 29. (Ered. tud.) A tud. akadémia mai ülésén csak egy felolva­sás tartatott, Henszlmann Imre 1. t. által, ki Rossinak: „A katakombákról“ szóló munkáját ismertette. — Értekező szerint, Rossinak e világhírű munkája, mely mintegy két évvel ezelőtt jelent meg, uj világítást vetett a kereszténység első századaira, s sok téves né­zetet semmisített meg, vagy igazított helyre. Rossi állítása szerint, már e régi temetkezési te­lepeknek újkori elnevezése is hibás. Az első ke­resztények nem katakombáknak nevezték nagy­szerű temetkezési helyeiket, hanem cemeteriu­­moknak, mely utóbbi a kereszténység szelleme szerint, oly helyet jelentett, hol a hívők, az el­költözés után, álmukat aludták, hogy egy túlvi­­lági létre ébredjenek fel. Ezen megjegyzés után értekező ismerteti Rossinak a katakombák, — vagy szerinte az ó­kori cemeteriumokról szóló leírásait. Ezen nagyszerű temetkezési telepek nem labyrinthszerűek voltak, melynek teker­­vényes portikusai és anteumai soha le nem gom­bolyítható fonal gyanánt, egy földalatti h­aosba olvadtak össze, hanem inkább az ó­kori archi­tektúra legrendszeresebb és bámulatosabb al­kotmányai gyanánt tekintendők azok. A föld­­alatt, kerülő utakon, hihetetlen messzeségbe nyúló antrumok és portikusok akként támad­tak, hogy az emeletszerűen elhelyezett kopor­sók sorai közt közök hagyattak. E földalatti üregekben tartották az első ke­resztények isteni tiszteleteiket. A római katakombák a város keleti részén voltak. Ezek között legnagyobb szerv a „Ceme­terium Calixtinum volt, melybe Rossi szerint, mintegy 6.000.000 halott temettetett el. — Ér­tekező ezután Rossi, Marchi et Rosio életrajzát és jelesebb munkáit ismerteti, melyek mind tü­zetesebben foglalkoznak a katakombákkal.­­ Felolvasása véget érve, Arany János titkár többrendbeli, az akadémia javára tett adomá­nyokat jelent be. Ezek közt kiemeljük Aczélné, szül. 011­­ k­B. végrendeleti hagyományát, Greguss Ágoston adományát, az első 500 írtot, az utóbbi elhunyt öcscse könyvtárából 60 kötet könyvet adományo­zott a tud. akadémiának. A titkári jelentés után az ügyrend módosítására kiküldött akad. bizott­ság jelentésének tárgyalása volt kitűzve napi­rendre. A tárgyalás azonban, tekintve az ügy többoldalú meghányást igénylő fontosságát, jövő hétfőre halasztatik. A jelentés kinyomatni ren­deltetik,­­ a tagok közt tanulmányozás végett kiosztatik. Az ülés fél 7 órakor ér véget. Apróságok. A suezi csatorna részvényei feltartózhatlanul alábbszállnak, daczára a nagy kitüntetéseknek, melyek Lesseps urat minden oldalról érik. A spanyol kormány az emberiség jótevőjének deklarálja őt. A részvényeseknek ez ellen ugyan nincs kifogása, de mindenesetre áll, hogy a részvényesek nem tartoznak azok közé, kiknek Lesseps úr jótevője. Még a becsü­letrend nagy keresztje sem vigasztalja a rész­vényeseket veszteségeik felett. A pária­ pénz­­piacz kezdi belátni, hogy az osztrák vállalato­kat kivéve, minden külföldi vállalatban veszít * * * Az öreg Kinek holtteste is megkerült. Csellel és íigéretekkel kicsalták Tropmanntól a titkot, miként ölte meg és hol temette el. Tropmann elbeszélte, hogy az öreg Kineket Elsassba csal­ta, ott leszálltak a mühlhausi állomásnál s el­mentek egy erdőbe. A herrenfluchi kastély rom­jainak közelében az öreg Kinek fáradtnak és szomjasnak érezte magát. Tropmann felszolgált neki egy edény vízzel, melybe acidum prussicu­­mot tett. Kinek a méregtől rögtön meghalt s Tropmann elásta őt a bokrok közt a homokban. A rendőrség Tropman utasítása nyomán csak­ugyan ráakadt az öreg Kinek holttestére, mely­­ természetesen már csak fehérneműjéről ismer­tek meg. Tropmann pere most mielőbb tárgya­lás alá kerül a bünfenyítő törvényszék előtt. A vizsgálatok Kinek holttestének felfedezésével be vannak fejezve.* * * Női erény. Egy déli departement főnöke azt írja egy falusi maire-nek: Legyen oly szíves, és küldje meg községéből a természetes gyerme­kek kimutatását. A maire igy válaszol ■ Uram ! a leányok nálunk erényesek s azért a gyerme­kek községünkben mind természetesek. * * * „Miként van az, kérdi egy kritikus barátjá­tól egy uj színmű előadásakor, hogy e férezel­­ményt ki nem fütyülték.“ „Barátom — vála­szol a másik — ön csak nem kívánhatja a kö­zönségtől, hogy egyidőben fütyüljön is és ásít­son is. „ * * * Lesseps ur megnősült. Mondják, hogy a do­­log így történt. Lesseps ur egy estélyre ment és sok f­erik­ói rózsát vitt magával. E rózsa egyik leg­kedvesebb virágja a nőknek, mert nem csak szép, hanem azt is tartják róla, hogy ha vízbe tétetik és abban kinyílik, annak óhajtása teljesül, ki a vízbe tette. A társaság nő tagjai azonnal meg­­kisérlették és a kísérlet mindnyájuknál sikerült, kivéve egy fiatal creol hölgyet, kinek rózsája nem nyílt ki a vízben. Lesseps az ifjúi tűzzel így szólt erre a hölgyhöz: „Nem eszközölhetem ugyan, hogy rózsája kinyíljék, de kívánjon olyat, mit teljesíthetek és esküszöm, hogy telje­síteni fogom.“ A szende hölgy erre szerényen azt válaszolta: „Uram,­ én azt kívánom... a­mit ön akar.“ „Akkor én azt akarom, hogy nem legyen“ szólt Lesseps s a szép ereol hölgy nem vonakodott szivét és kezét átengedni a caatorna halhatatlan teremtőjének. Külföld. Pest, nov. 30. Pária nov. 29. (Napoleon császár trónbeszéde).A császár mai nap következő beszéddel nyitotta meg a kamrákat: Uraim! senatorok és képviselők! Nem könnyű dolog Francziaországba be­hozni a szabadság rendes és békés élvezetét. Né­hány hónap óta a társadalom felforgató szenve­délyek által fenyegettetik, a szabadság a sajtó s a nyilvános gyülekezetek féktelenségei által koc­káztatva van. Mindenki, azt kérdezi, med­dig fog a kormány elnézése tartani? Az egészséges közvélemény visszahatása e ki­hágások ellen már megindult. A tehetetlen tá­madások csak arra szolgáltak, hogy bebizonyít­sák a nemzet szavazatára alapított épület szi­lárdságát. A nyugtalanság és bizonytalanság, mely a kedélyeket elfoglalja, nem tarthatnak sokáig s a helyzet most inkább, mint valaha, nyíltságot s elhatározást követel. Egyenesen kell szólani s érthetően megmondani, mi az ország­­akarata. Francziaország szabadságot akar, de renddel párosulva. A rendért, azért kezeskedem én! Önök, uraim, segítsenek a szabadság meg­mentésében. Hogy e czért elérjük, tartsuk magunkat egy­aránt távol a reactiotól s a forradalmi theóriák­­tól, álljunk azok közt, kik mindent úgy akarnak fentartani, a­mint van, s azok közt, kik mindent fel akarnak forgatni. Dicsőségteljes állást kell elfoglalnunk! Midőn a múlt szeptember havi senatus-consul­­tumot javasoltam, mint logikai következményét az előbbi reformoknak s az államminiszer által nevemben adott nyilatkozatnak, szándékom volt, határozottan megnyitni a békülékenység s a ha­ladás korszakát. Önök, midőn engem e pályán támogattak, nem akarták megtagadni a múltat, lefegyverezni a kormányhatalmat, sem megren­díteni a császárságot. Feladatunk most tehát az, hogy a felállított elveket alkalmazzuk, bevezetvén azokat a tör­vényekbe s a nyilvános életbe. A rendszabályok, melyeket a ministérium önök jóváhagyása végett előterjesztene, őszintén szabadelvűek. Ha önök elfogadják, következő javítások fognak létesülni: A mairek a községtanácsban fognak válasz­tatni, a törvényben megszabott­­ kivételekkel. Lyonban, valamint Páris elővárosaiban a köz­ségtanács általános szavazás által fognak ala­kíttatni. Párisban, hol a város érdekei Francziaor­­szágéihoz fűződnek, a községtanács a törvény­hozó testület által fog választatni, mely utóbbi már bírja a jogot a főváros költségvetésének szabályozására. Kerületi tanácsok fognak felállittatni, főként, hogy a községi erők egyesíttessenek s műkö­désük irányoztassék. A gyarmatok szintén részt veendnek e de­­centralisáló­ mozgalomban. Végül egy törvény, tágítván a kört, melyben az általános szavazatjog mozog, meghatáro­­zandja azon közhivatalokat, melyek a képvi­­selő-mandátummal összeférnek. Ezen közigazgatási és politikai reformokhoz fognak járulni törvényhozási rendszabályok a nép közvetlen érdekében. Az ingyen elemi­ iskoláztatás gyorsabb fej­lesztése, a törvénykezési költségek csökkentése, a hagyatékok bejegyzését terhelő hadi pótlék­nak megszüntetése, a gyermekek munkájának méltányos szabályozása gyárműhelyekben, a csekély fizetések felemelése s más fontos kérdé­sek, melyek megoldásra még nem készek, ta­nácskozás alá vetettek. A földmivelést illető enquéte befejeztetett s hasznos javaslatok fognak létrejönni, mihelyt a felsőbb bizottság megtette jelentését. Egy másik enquéte a városi adók ügyében megkezdetett. Tárgyalni fognak egy vámtörvényjavaslatot, mely előadja azon általános vámtételeket, me­lyek komoly megtámadásnak alig lehetnek ki­téve. A­mi azon vámtételeket illeti, melyek élénk felszólalásokat idéznek elő némely iparág részé­ről, a kormány nem fog javaslatokat önök elé terjeszteni mindaddig, míg nem lesz birtokában azon felvilágosító adatoknak, melyek önök ta­nácskozásaihoz szükségesek. A császárság helyzetéről szóló exposé kielé­gítő eredményeket mutat. Az üzlet fenn nem akadt, s a közvetett bevételek, melyeknek ter­mészetes emelkedése a jólét és bizalom jele,ed­dig 30 millióval múlták felül a múlt évieket. A folyó budget tetemes felesleget mutat, s az 1871-iki budget lehetővé teendi több szolgálati ág javitását s a közmunkaügy kellő dotálását. Nem elég azonban reformokat javasolni, meg­takarításokat eszközölni a pénzügyekben s jó kormányzatot létesíteni ; szükséges, hogy a köz­hatóságok, összhangzóan a kormánynyal, nyilt és szilárd maguk tartása által mutassák, misze­rint minél inkább tágítjuk a szabadelvű pályát, annál inkább el vagyunk határozva a tár­sadalom érdekeinek s az alkotmány elveinek sértetlen megőrzésére minden erőszak elle­nében. Oly kormány, mely a nemzeti akarat törvé­nyes kifejezése, azon kötelességgel és hatalom­mal bír, hogy tiszteletet szerezzen az alkot­mánynak , mert mellette van a jog és hatalom. Ha tekintetemet az ország határain kívül irányozom, szerencsésnek mondom magamat, hogy az idegen hatalmak barátságos viszonyban állanak velünk. Fejedelmek és népek békét óhajtanak, s a polgárisodás haladásával foglal­koznak. Bármily szemrehányással is illessék korun­kat, van még­is okunk, büszkén tekinteni reá. Az új világ elnyomja a rabszolgaságot, Orosz­ország felszabadítja a jobbágyokat, Anglia igaz­ságot szolgáltat Izlandnak, a földközi tenger visszanyerni látszik hajdani fényét s a kath. püspökök gyűlésétől Rómában csak a bölcses­ség és békülékenység műveit várhatjuk. A tudományok előhaladása közelebb hozza a népeket egymáshoz. Amerika összeköti a csen­des óceánt az Atlantitengerrel egy ezer mérföld­­nyi vasút által. A tőke és az emberi értelem mindenütt fáradozik a föld legtávolabbi part­jait villanyos összeköttetés által egymással ösz­­szekapcsolni. Franczia és Olaszország egy, az al­pokon átfúródó alagút által kezet nyújtanak egymásnak. A közép és vörös tenger hullámai a suezi csatornán keresztül egymásba olvadnak. Egész Európa képviselve volt ezen óriási vállalat beszerelésénél, s ha ma nincs jelen a császárné a kamarák megnyitásánál,ez épen az okból törté­nik , mivel súlyt fektetett arra, hogy azon ország­ban, hol egykor fegyvereink annyira tündököl­tek, jelezze Francziaország rokonszenvét oly mű­ iránt, mely létét egy franczia állhatatosságának és lángeszének köszöni. Uraim ! Önök ismét folytatni fogják a senatus consul­­tum behozatala által megszakított rendkívüli ülé­süket. A választási verifikálások befejezése után a rendes ülések nyomban kezdeteket veendik. Nem kételkedem, hogy ezeknek kedvező eredmé­nye leend. A nagy államtestületek, bensőbben egyesülve, meg fognak egyezni az iránt,hogy az alkotmány­ban szándékolt legújabb változásokat, legális módon alkalmazásba fogják venni. Az országnak saját ügyei szerint való közvet­len felosztása a császári államnak új erőt fog kölcsönözni. A képviselő testületekre jövőben nagyobb felelősségi teher fog nehezedni. For­dítsák ezt a nemzet javára és nagyságára. Tűn­jenek el a vélemény­különbségek, midőn a köz­érdek kívánja s bizonyítsák be a kamrák böl­­csességök és hazafiságuk által, hogy Franczia­ország képes anélkül hogy a sajnos túlkapások ismétlődjenek, azon szabad intézményeket elvi­selni, melyek a polgáriasult országoknak dicső­ségükre válnak. A „P. L.“ reggeli lapjában azon nagy zajt ütött hírt közli, hogy 19-ken Konstantinápolyban­­ lefoglalták az osztrák Lloyd egy gőzösét, melyen 1­52 zsák volt lőporral. A kapitány azt hitte, hogy­­ déli gyümölcsöt szállít, mert min­t ezt tartalma­zókat adták fel a zsákokat Mityleneben. A zsá­kok a katonai határőrvidékre voltak adressálva. A „Pesti NI “ magánytársü­rgönye. C o r f u, nov. 30. A magyar király ő Felsége jó egészségben ma ide ér­kezett. Páris, nov. 30. A kamara mai ülésé­ben Favre Gryula a következő tárgyak­ban terjesztett elő interpellatio iránti kí­vánalmat : A k­amara elnapolása; a me­gyefőnököknek a választásoknál való be­avatkozása ; a Párisban júniusban végbe ment zavargások és a Loire­ és Aveyron melletti kőszénbányákban a zavargások­nak véres elnyomása tárgyában. Végül egy törvényjavaslatot terjesztett elő az alkotmányozó hatalom szakadékának kij­­zárólag a kamarákhoz utalása végett. / I­ I Madrid, nov. 25. (A genuai herczeg jelöltsége. A republikánusok manifestum­a.) Rapallo gróf levele a „Times“-ben, melyről már emlékeztünk, s mely­nek hire gyorsan Madridba érkezett, nagy gon­dot okoz a kormánynak és a többségnek. A kor­mány azon lapokban, melyek a genuyi herczeg jelöltségét támogatják, azt hirdette­, hogy Ra­pallo gróf levele daczára semmi nem változott, s egyedül Victor Emanuel, mint a genuai herczeg gyámja, döntheti el a kérdést. Ellenzéki részről viszont természetesen semmit sem mulasztanak el, hogy gyűlésekben és lapokban hangoztassák, miszerint a genuai herczeg forma szerint­­ jelen­tette a terv elejtését. A progressisták ezek foly­tán egyenesen Prímhez fordultak, hogy határo­zott felvilágosítást adjon az ügy­a­lásáról. Prim pedig azt válaszolá, hogy a tárgyalások felfüg­gesztettek Victor Emanuel betegsége miatt, azonban semmi sem jogosít azon feltevésre, hogy a savoye-i ház feje megváltoztatta volna véle­ményét, mióta ír­ó egyezését adta ahhoz, hogy unokaöcscse elfogadja a spanyol koronát. A republikánusok nyilatkozványa, Castelar tollából, ma reggel látott napvilágot. A republi­kánusok kivágják a cortestől az alkotmány 33-ik §-nak megváltoztatását, vádolják a kormányt az októberi felkelés okozásával s keserű reerimi­­natiokba bocsátkoznak. Mindamellett csak el­veik terjesztése s a közvélemény által akarják győzelemre juttatni pártjukat. A havannai pöspök fogságban ül Madridban ; vádolva van, hogy egy milliónál többet sikkasz­tott el egyik szerzet vagyonából. Konstantinápoly, nov. 26. (A szul­tán és a K­hedive közti viszály.) A szultán és az egyiptomi alkirály közti viszály még mindig nem fordult határozottan békés irányba s alexandriai tudósítások szerint az al­­király háború fenyegetésekkel akarja megtörni Ali pasa szilárdságát, arra számítván, hogy ha­­ a szultán látja az erős harczi készülete,K.ót,ajol meg­ontoladja, várjon kezdjen e háborút ezen egy pénzügyi kérdés miatt. Az al­király pán­­czélos hajókat rendelt meg Francziaországban s Alexandriát védelmi állapotba helyezteti, több száz munkás dolgozik már is különféle erődít­­vényeken. A fegyvertárakban jókora mennyi­ségű fegyver van felhalmozva s rövid idő alatt, 40,000 ember kiállhat a síkra. A porta azonban egyelőre nem látszik e ké­születektől meghökkenni, s mint így mai táv­sürgöny jelenti, nov. 28-án ultimátum küldetett Kairób , melyben felhivatik a khedire, hogy 10 nap alatt tegyen eleget a szultán akaratának, ellenkező esetben le fog tétetni s helyét Mehe­­med Fazyl pasa foglalandja el. Az ultimátum tá­mogatásául hitelt érdemlő tudósítások szerint, a porta Hobbart pasa vezénylete alatt a pánczélos hajórajt Alexandria felé indította. Elliot, kons­tantinápolyi angol követ, kormánya meghagyá­sa folytán Egyiptomba utazott s ha netalán mí­g komolyabb alakot öltene a viszály, azt hiszik, hogy Anglia aligha közbe nem veti magát, mert Milne ellentengernagy parancsnoksága alatt 5 első rendű pánczélos hajó jelent meg a földközi tengeren. München, nov. 29. (A minister válság) Az ultramontánok győzelme folytán, mint a táv­­­iró már jelentette, az összes minisztérium beadta lemondását. Eleinte azon hit szárnya­­t, hogy a király nem fogadta el a lemondást, újabb távirati tudósítások azonban e hirt alaptalannak mond­ják, sőt már az új miniszterek neveit is emlege­tik ; köztök van Bomhardt, Schrenck és Thuen­­gen. Az ország minden táján nagy tüntetések rendeztetnek a minisztérium mellett, München­ben a népszínházba hivatott össze nagy népgyű­­lés­e végett. "1

Next