Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)
1869-12-08 / 282. szám
f Pest, decemntoer 7. Még egy rövid czikket kell szentelnem azon reformokra, melyeknek sürgetősségét mindenki érezi s mégis napirendre hozatalát majdnem úgy rettegi, a mint óhajtja. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot értem. A trónbeszéd erre is kiterjeszkedett, utóbb a kormány figyelme sem kerülte el ezen próbakövét érettségünknek és a szabadelvű reformok iránti rokonszenvünknek. Az általános szavazatjog nagy államokban soha tartósan nem szövetkezhetett a parliamentáris rendszerrel. A kétfokú választás pedig oly parányi jog, melynek, súlya sincs és közel jár az ámításhoz. Poroszország félig alkotmányos, félig konyuri kormányzata a kétfokú választást tűri ugyan, de már az osztrák népek le akarják azt nyakukról rázni. Épen ezen kérdés foglalkoztatja most a magyar-osztrák birodalom felét. Mi rokonszenveinket nem tagadhatjuk meg azon törekvéstől, mely Schmerling ál alkotmányosságának még fennálló maradványait meg akarja semmisíteni. Azonban ha az országgyűlési képviselők választását nem bízhatjuk sem a suffrage universelra , sem a két fokú szavazásra : nincs más választásunk, mint oly mérséklett censusnak megszabása,mely választóink számát ne apaszsza, hanem emelhetné is tetemesen. Itt említenem kell azon anomáliát, hogy jogegyenlőségünk daczára még nincs eltörölve azon törvény, mely a nemeseket minden qualificatió nélkül választási képességgel ruházta fel, s kétséget sem szenved, hogy midőn a kormány a választási törvényeket a ház asztalára teszi, már akkor a jogegyenlőség ellen tiltakozó kiváltság el van temetve. Mindezt tekintetbe véve, kétségtelen, hogy a sértett érdekek némi zaját hallani fogjuk ; » lehetnek, kik az izgatás eszközeit is igénybe veendik, de jelentékeny reactiót nem szíthatnak. Igaz, hogy sikamlós a jogtól valakit csak azért megfosztani, mert annak elvesztése czélirányosabb mint megtartása, de a kiváltságok romjain emelkedett ki 48 is vívmányainkkal együtt. Áttérve a fő dologra : a minisztérium csak a census alapján rendezheti az országgyűlési képviselők választását. S valószínűleg ugyanazon egy census határoztatnék meg az egész országra, talán Erdélyt kivéve.Nem azért óhajtanánk ugyan ily kivételt, mintha Erdélyt másnak tartanók, mint Magyarország egy részét, hanem azért, mert először pénztelen s az a census , mely nálunk csekélynek fog látszani, ott alkalmasint nagy mennyiségű egyént fogna a választási jogtól elejteni; másodszor pedig azért, mert már csak tíz forint census mellett is egy egész nemzeti cég, mely Erdélyben legszámosabb, elvesztené a választási joggal bíró egyéneinek legalább fele részét. Minden országban van-nak oly anomáliák, melyeket jobb a vi-szonyok más alakulásáig tűrni, mint concussiókhoz vezethető módon megszüntetni. KEMÉNY ZSIGMOND. 282. szám. Szerda, december 8.1869. Szerkesztési iroda: ^■Meaiektere 7. szám. I. emelet. ki !•*, feladaan részét illető minden közlekény » szerkesztőséghez aggasd* Bérmentetlen levelek 3»k ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI Előfizetési feltételek: « postán, vagy helyint», házhoz hordva: Egész év?. . . 12 frt. Féléve . . . 11 frt. .Negyed évre . 5 „ 50 kr. Ki V hóra . . 3 „ 70 kr. Egy nőra . . 1 „ 85 kr. évi folyam Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 26 uj kr. A „Pesti Napló“ tárnája decz. 8. Keletről. — Utolsó levél a fejedelem keleti utazásáról. — (K. A.) Suez csatornában, nov. 19. Tegnap délután egyet sétáltunk Izmaila kertjei, a beduinok sátrai, és azon apró sátorok között, miket a vendégek számára, kik talán a hajókon vagy hotelekben nem találnak menhelyet, készítenek. És ilyenek száma elég nagy. Reggeltől estig jöttek be még nagy hajókon a csatornából vendégek, vagy csónakokon és apró gőzkompokon oly utasok, kiknek hajói a csatornában megakadtak, s hátra maradtak. A kis Izmailában néhány ezer európai vendég, néhány ezer munkás, néhány ezer arab, s beduin, néhány ezer lovas és gyalog katona, összesen legalább ötven ezer ember csődülvén össze, nagy és eredeti sürgés-forgás és zaj volt, mely tetőpontját érte el két óra tájban, midőn ökölsége, s Eugenia császárnő a partra jött, s kíséreteikkel együtt kocsira ültek, s katona sorok közt mindenek előtt a csatornához hajtattak. Vagy félórai hajtás után a porban és homokban azon pavillonhoz értünk, melyet már tegnap jöttünkben láttunk; ma se láttunk onnan egyebet, mint tegnap, tudniillik, vizet, homokot, s pár óriási vidrát. Nem is maradtak ott a fölségek egy pillanatig is, hanem azonnal visszahajtattak. Útközben lovas beduin csapatok szintett csatája mulattatott. Vagy 24 férfi kitűnő lovakon fehér vagy színes humuszaikban, hosszú lőfegyverrel hátukon, pisztolylyal, karddal vagy lándzsával kezekben futtattak, élénk képet adván habár kicsiben, hogy mire képesek ők és lovaik a sivatag homokban; aztán egymásra támadtak, ki fegyvereit durrogtatta el egy kézben tartva puskát és kantárt, másikban forgatván a lándzsát, plain carriére. Kik Jaffában látták a beduinok seregét, azok e fegyverjátékot kicsinyelték. Hamar is vége volt, s csak oly improvisált mint a csatorna megnyitása, s minden ami körülé történik. E tréfa után egy sátorba léptünk, hol már 300 éhesen leskedő vendégre számított table d'hotehoz készülődött vagy negyven pinczér. Rajnai, bordeauxi, champagnie, etiquetekkel ellátott tele vagy már kiürített palackok egész battériái hevertek mindenfelé a sátor körül; még több ily sátorvendéglő is létezik, a vicekirály contójára, ki vagy 1500 vendégtől naponkint 65 francot fizet. Mi egy üveg India pale Alet adattunk magunknak, mely jéggel kitűnő volt, s mentünk a hajóra ebédelni. Este 10-kor a vicekirály új palotájába bala. Az improvisált palotának csak alsó termei készek , vagy 10 nagy terem, de illő tánctterem csak a még épülő, első emeletben leond. Ámbár a meghitt ötezer vendégnek tán fele jött el, mégis roppant volt a tolongás; euópaiak, katonák, tengerészek, egyenruhában, Irakban , arabok tatárban , beduinok fehér burmuszokban, koptak nubiaiak, feketék, különféle öltözetben : az ember azt hitte, álarczos bálban vagyunk. Gazdag toiletta nők; néhány szép, a legtöbb testes, mintha csak Európa valamennyi kövér asszonyai itt adtak volna egymásnak légyottot. A véletlen hozta- e őket össze a világ négy részéről, vagy Egyiptomban általán meghíznak a nők ? nem lehetett megtudnom. Roppant étterem fából s vasból építve, s rögtönözve, hol vagy ezer emberre volt terítve, s azonkívül kitűnő fagylalttal, sorbettekkel, izetlen czukrostésztákkal megrakott buffet, melyet legdühösebben ostromoltak az arabok, kik közül sokan szegény sorsuak voltak. (Itt a társadalmi szellem democrata, a kormány korlátlan.) Ő Fölségeik 11 óra tájban jöttek, s éjfélen jóval túl maradtak. — A bálban találkozom Szende Bélával, Wienerrel, gróf Nugenttal, előbbi útitársaimmal, végre az „Amerika“ gőzösön épen ide érkezett gróf Apponyi Sándorral, ki az összes fiatalabb magyar aristokratiából, mely pedig örökké uton van, egyedül mutatott szellemi érdeket e nagy esemény iránt. Nov. 19-kén, azaz ma reggel a szakférfiak, s tengerészek, hajóparancsnokok conferentiát tartottak arról, mily rendben és általán menjenek-e eddigi hajóikkal tovább a csatornán Suez felé? Megyünk. Félbeszakítani az utat, vasúton menni Kairóba, s onnan Suezbe, ez annyi volna, mint a csatornára halálos ítéletet mondani ki. Tehát 12 óra tájban megindultunk. Szép lassan, úgy hogy ma sem érünk Suezbe, hanem csak a keserű tavakig, s ott töltjük az éjt. E halogatás és huzavona oka ott keresendő, hogy egyes pontokon még folyvást baggeroznak, ásnak, s lőporral robbantják a sziklamedret. Gyönyörű mulatság e sivár vidéken, lassan haladni eső, folyvást a fönnakadás félelmei között. Hanem L e s s e p s menkö ember , azt mondja : „muszáj“ és császár, császárné, királyi herczegek, admirálok, tudósok és csavargók a világ négy részéről kénytelenek a Suez csatornán úszni, unatkozni, mert hát benne vagyunk. Mire a Timsa tóból lassan kifejlődve az első hajók a csatornába értek, két óra lehetett, s fél hatkor a nagy keserű tóban vetettünk horgonyt. A nap lemenőben volt, a távolból homokhalmokon túl kopár hegyláncz s azok közül a két legmagasabb Géb el Kenese és Géb el Atbaka sárga vörös homokszinü csúcsai bármi sivár látmányt nyújtottak, mégis megörvendeztették az örök síkságot már megunt szemeinket. — E világrészen nincs alkonyat, amint lemegy a nap, azonnal beáll az éj, az éjjel pedig a hajók illuminációja és a röppentyűzés, melyben ma Erzsébet császárnő és királynőnk nevenapjának tiszteletére a mi hajóink is részt vettek. A „Gref“-en ünnepélyes ebéd volt. Ebéd után a porosz herczeg bucsulátogatást tön Kairóban, onnan a felső Nilre indulandó. Az est gyönyörű, ámbár kissé hűvös volt. Nov. 20. Reggel hét óra tájban ismét folytattuk utunkat. Egyszerre nagy robaj s puffanás, azt hittük fönnakadtunk, s kirohantunk a fedélre, látandók, hogy mi történt? Egy török gőzös oly erővel ütődött a Carguanóba oldalt, hogy letörte s magával vitte mentő csónakaink egyikét. Itt van közel Gessen földje, hol a Genesis korában Jákób és a zsidók tanyáztak, a biblia szerint. Egyiptom legtermékenyebb része. Azután jöt a di, Tel el Kehir. Délután 1 óra tájban szerencsésen elértük a suezi öbölt, a vörös tengert, s azon pontot, hol a hagyomány szerint a zsidók száraz lábbal átkeltek , az arabok azt ma is zsidószigetnek hívják, „Zseziré al Jahud.“ Előttünk és utánunk számos nagy hajó szerencsésen átjővén a suezi csatornán, e nagy történeti horderejű probléma megoldottnak tekinthető , ámbár kétségtelen, hogy hajózható állapotban föntartása rendkívüli pénzbe kerülend; sőt hogy medrének szükséges mélyebbé illetőleg szélesebbé ásatása még nagyszerű munkálatokat igényelne. De azon geniatis férfiak, kik e művet annyi értelmiséggel s erélylyel létrehozták, többé nem ismernek lehetetlent; valamint az is föltehető, hogy miután ezen ünnepélyes megnyitás a vállalat gyakorlatiságát fényesen bebizonyítá, a pénzemberek is megújult bizalommal fognak felé fordulni. J5|1A suezi kikötőbe menetkor oly szerencsésen manoellvriroztunk, hogy hajónkkal letörtük egy török hajó ormányát, az meg viszont bezúzta kerékfedelünket, és az összeütközés pillanataiban néhányan oly biztosan vártuk hajónk romlását, hogy márelső állást foglaltunk, hogy a végzetes pillanatban a vizbe ugorjunk. Négy óra felé lehetett, midőn ő Felsége beszállt az indóházban készen váró vonatra, mely Kairóba volt viendő. Mig a nap fönn volt, utunk a puszták végtelen sivatagán vitt keresztül, hol sem fa, sem fa nem jelzi a természet életét. Mire a termékeny földre értünk, est volt, csak a pálmafákat és öntöző csatornákat vették ki szemeink a holdvilágnál. Este kilencz tájban jól kiéhezve érkezvén Abdadich állomásra, hirtelenében egy kis frissítésben részesültünk , melyben ő Felsége is az utasok közé vegyülve, ven részt. Éjfél tájban érkeztünk Kairóba, hol királyi pompával fogadta a Felséget s egész kíséretét a viczekirály. Gyönyörű fogatú, elegáns hintókon szállitattunk a tündérileg megvilágított Nil partjára, honnan ismét kiválón szép gőzösön a másik partra szállíttattunk, a Geziré (sziget) palotához, mely mesés világitásu kert közepén fekszik, átellenében vagy százötven lépésre a hárem, melybe a kiséret egy részével csekély magam is beszállásoltattam. Fél egyre volt éjjel, midőn ebédhez ültünk. A viczekirály nem volt jelen, s mindenki álmosabb lévén, mint éhes, ő Felsége hamar eloszlatta a táblát. Én — nem lévén inasom — még két óráig lestem a kertben podgyászom megjöttét, de bosszúság nélkül , mert a hold nappali világa, a kert ezer jégszesz lángja mellett, előttem a szent Nillel, ébren is túl világi álmokban kéjelegtem. Kairo nov .21. Reggel félnyolckor ő felsége már lejött. A kis gőzösön átmentünk a túlsó partra , s a hajó egy fordulatánál első ízben láttuk meg a távolban, de egészen tisztán, a pyramisokat. A túlsó parton kocsira ülve, vasárnap leven, a katholikus templomba mentünk misét hallgatni. — Ez külről csúcsíves régi kinézésű , belől jelentéktelen, de csinos kápolna. Kevés volt az ájtatosak serege , de érdekes vegyület, európai és szerecsen asszonyok és gyerekek! Világi pap mondá a misét, két ferenczrendi segédlete mellett, és egy fekete fövegű kapta vioaszin talárban az oltártól oldalt hallgatta. Mise után a citadellát néztük meg, hol Mehemet Ali a mamelukokat ölette meg az utolsóig, ahonnan terjedelmes kilátás nyílik a városra, a gazdagon termékeny környezetre, azontúl a sivatagra, és a gúlákra. Az erőd mellett áll Mehemet Ali mecsetje, mely az általam látottak közt építészi tekintetben a legtetszetősb ; igaz, hogy uj is, és fehér márvány s alabástrom oszlopai, falai, járdája, még tündökölnek. Mint rendesen a mecsetbe nem közvetlenül az utczáról lép be az ember, hanem előbb egy széles a márványnyal kövezett udvarba jő, melyet három oldalról kecses tekintetű oszlopcsarnok vesz körül; negyedik oldalról van a bejárás a templomba. Az udvar közepén szép márványkút, kupolával. Egy oldalról igen szép karcsú minaret. A mecset maga belölről egyiptomi márványnyal gazdagon ékített; színes és aranyos arabeszkek fedik ablak és kupola nyílásait s boltjait. Egyik kápolnájában áll Mehemet Ali sírja, márványból gazdag szőnyegekkel beborítva , tetején a vörös fezzel. Ajtaja előtt a földön ülve vagy tiz arab imádkozik, s hajtogatja fejét; egyikök szép hangon mélabús éneket dalol, mely ámbár monoton , meghatón hangzik vissza az üres templomfalak és boltivek közül. Sokkal nagyobbszerű ennél, az igaz, Haszán szultán mecsetje, melyet a legszebbnek mondanak Kairóban ; de bizony nagyon romlásnak indult az, s minthogy a muzulmáni mit sem javít sem nem conservál, hanem újat épit , — ez is nemsokára olyan rom lesz, mint a minő száz is van Kairóban. Útközben a temető mellett menve el, mely egész várost képez, s romba dőlt sírjaival élőfa nélkül , elég sivár látmány — megnéztünk néhányat a híres kalifák síremlékei közül. Ezek némelyike templomnak is elég nagy ; legbensőbb termében áll egy vagy több síremlék ; — a legtöbb romladozó állapotban ; korántsem oly érdekes, mint az utazó könyvek festik. Itt a viczekirály is ő felségéhez csalakozott. Egy vizemelő géphez, vagy száraz malomhoz érve, melyet ló helyett teve forgat, kocsik, lovak váltattak ; elegáns omnibus hintók 9 személyre fogadtak bennünket; mindenikbe négy ló fogva; elöl jockey, a bakon kocsis inas, vörös jackben, fényezett kalappal, ponderezett hajjal, czopfal , a mely rococo-modern caelédruha combinatiója Feury tábornok műve. Még néhány lovas emelte az egész caraván festői hatását. A városhoz közel áll M e ek Adel hajfzfekmbrwm Pest, deczember 7. (A Corvinák hazakerültek.) A Felség keleti útjában részt vett tudósítónktól következő örvendetes értesítést kaptak : „ Felsége a király Konstantinápolyban mutatása alkalmával a fegyvertárat is meglátogatván, különös érdekeltséget tanúsított Mátyás király budai könyvtárának ott őrzött gyönyörű maradványai, (az ú. n. Corvinák) iránt, melyeknek csak megtekintése is eddig csak igen kivételesen engedtetett meg, megszerzésük pedig az akadémia küldöttségének annak idején épen nem sikerült. Igen meglepő volt tehát, hogy midőn a Felség Triestbe érkezett, ott egy faláda adatott neki át, mint a török szultán ő Felsége küldeménye, abban a Corvinák. Ő Felsége a gyengéd ajándékot élénk örömmel fogadta, azonnal magához hivatta gróf Andrássyt, és azon meghagyással adta át neki az arany kötésű s a Corvinok hollójával ékesített könyveket, hogy azokat mint történeti ereklyéket ő Felsége nevében a nemzeti múzeumnak ajándékozza. Köszönet a nemzeti kincsért mind a két nemes fejedelemnek! A (Deák párt) ma, kedden esti hat órakor tartott értekezletében, Horvát Boldizsár igazságügyminiszter bejelenté miszerint a vegyes bíróságok törvényesítése iránt egy rövid törvényjavaslatot terjesztend e napokban a ház elé, melyre nézve a párt hozzájárulását kijelenté. Jelenté továbbá az igazságügy miniszter, hogy az első bíróságok szervezetére vonatkozó törvényjavaslatokat e napokban fogja a pártértekezletnek bemutatni, de törvényjavaslatok, és általában minden egyéb javaslatok előleges megvitatásának módja felett vita támadt, mely a holnap tartandó értekezleten leszen befejezendő. Andrássy Gyula gf. miniszterelnök keleti utjából visszatérve, az értekezleten megjelent, s szívélyesen üdvözöltetek. (Ki legyen Pestben a főispáni helytartó?) E kérdést sok helyen és sok- félekép variálják, s igen megbízható férfiak azt hiszik, hogy a belügyminiszter úr már közelebb Beöthy Lajos jelenlegi alispánt akarja javaslatba hozni. Mi csak azért szólunk e hírhez, hogy a hozzá fűződött aggodalmakat eloszlassuk. Nem tudjuk, vajjon Beöthy úr akarná-e ezen állomást elfoglalni, vagy sem, azt sem tudjuk, aspirál-e reá, sőt megengedjük, hogy elfogadhatlannak tartaná. Mindezt nem kutatjuk, de azt tudjuk, hogy a hit valósulása más szempontból is lehetetlen. Megmondjuk okainkat. Az ellenzék férfiait — géötve is ezek soraiba tartozik — örömmel látjuk, a teljesen független bírói állomásokat nem is tekintse, a kormány kinevezésétől függő egyéb hivatal is miután van ezek közöt számos oly állomás, melyek betöltésénél a politikai álláspontra nem lehet akár a legkisebb tekintettel is lenni. Gazda, mérnök, tanártól s az úgynevezett szakállomások egész során át senki se fogja kérdezni, hogy ki, melyik párthoz tartozik ? A politikai hivatalok és főispánságok azonban természetesen egészen más tekintet alá esnek. Nincs a világon parliamentáris kormány, mely ezen állomásokat másokkal tölthetné be, mint egyéb qualificatiók mellett, saját elvrokonaival. Mi fog a főispánsággal jövőben történni, az más kérdés; egyelőre csak a létező viszonyokat veszszük tekintetbe. S ezek között, ha egy ellenzéki neveztetnék ki főispánságra, csak azon eset állhatna be, hogy az megváltoztatná politikai nézetét. Ez pedig mindkét részre nézve egyaránt elfogadhatlan föltevésekkel járna, így akárhogy forgatjuk a dolgot, kétségkívüli, hogy az egész hit irányzatos koholmány s bajos meghatározni, kinek akartak terjesztésével többet ártani: Beöthy úrnak-e, vagy az új belügyminiszternek ? (A ,P e s t er Lloyd“) ma egy ötlettel akarja magát kirántani azon malheurból, hogy a múltkor a vallásügyi törvényjavaslat dolgában roszul volt értesülve. Mint a szegény ember, aki véletlenül aranyat lel, úgy gyönyörködik amaz ötletében, hogy a napló bizonyára a facultatív polgári házasság ilyképeni elnevezését kereste a törvényjavaslatban, s mert azt nem találta, azért állítja, hogy nincs abban a polgári házasság mikénti alkalmazásának módja proclamálva, s tart aztán egy dissertatiót arról, hogy miként szokott az ilyesmi a törvényekben előfordulni sőt. Sajnáljuk, hogy laptársunk ez ártatlan örömét el kell rontanunk, s biztosítnunk arról, hogy amit „kluge Bauerlein“-je aranyként kezében tart, az bizony csak része fapénz. A kérdéses tvjavaslatban a polgári házasságról összesen az van, hogy „a házasság jogviszonyai s annak polgári úton való megkötéséről külön törvény rendelkezik,“s a végén azután az utolsó, a 13-dik §-ban az mondatik, hogy ezen törvjavaslat előterjesztésével az igazságügyminiszter bizatik meg. Nincs a törvényjavaslatban egy szó sem, mely a „P. L.“ felfogását igazolhatná. Különben úgy tudjuk, hogy a törvjavaslat már közelebb eltterjesztetik a háznak, s mindenkinek módjában lesz meggyőződni arról, hogy — bármennyire gonirozza is ezt, laptársunkat — a „Pester Lloyd“ ez ügyben roszul volt értesülve. (A képv.ház pénzügyi bizottmánya már a múlt napokban tárgyalás alá akarta venni a miniszterelnökség budgetjét, a melynek némely tételt iben törlések terveztetnek. Gr. Andrássy úr megkeresésére azonban a budget ezen részének megvitatása a miniszterelnök visszatértéig halatsztatott, hogy a bizottmány közvetlenül a miniszterelnöktől értesülhessen némely tétel indokolásáról. (A községek és megyék rendezése ügyében működő enquéte majdnem naponkint tart ülést, de a megállapodások nyilvánosságra hozatala elhalasztatott addigra, míg a bizottmány egy szerves munkálattal készül el. Ennek oka, hogy az ülésekkénti közzététel nem látszott gyakorlatinak, miután úgy sem igen lehetséges a hozzászólás, míg egy rendszeres mű összes indokaival nem kerül nyilvánosságra. (A pesti iparvállalatok a kormánysegélyyel csodálatos viszonyban vannak. A hírek, melyeket e körökből veszünk, oly különösen hangzanak, hogy az egész segélyügy a legviszásabb jelleget ölti magára. A kormány szándéklatai, czéljai, jóakarata és készségében senki sem kétkedik, de a tervet a valósítástól oly időköz választja el, s az egész dolog oly vontatva, késedelmesen és halogatva történik, hogy majdnem több benne a kár, mint a haszon. Annyi tény, hogy még ma délig az ügy nem volt rendezve, s a vállalatok kezelői a legkeserűbb panaszokkal ostromolják a miniszteriális bureatikat és hírlap szerkesztőségeket egyaránt. Valóban, igen kívánatos volna, ha mennyire az ily ügy nyilvánosságra hozható, tenne közzé a kormány minden erre vonatkozó adatot. Az ingerültség nőttön nő, az izgatás kezébe keríti e fegyvert, s mindnyájunk érdekében fekszik megtudni, hogy ki az oka, ha ez esetben a legjobb szándéklatokat is meghiúsítják. (Hont megye tisztelgése Rajner P. belügyminiszternél.) A küldöttség, mely közel 10® tagból állott, tegnap d. u. volt Budán. Résztvettek benne a hont megyei országgyűlési képviselők, Pongrácz L. honvédezredes, Blaskovics Pál honvédőrnagy, Ipolyi Arnold, Szitányi Bernát és azonkívül Hornnak egyéb jelesei. Majthényi L. b. főispán üdvözölte a belügyminisztert,meleg szavakkal, mire Rajner Pál belügyminiszter meghatott hangon válaszolt az egész küldöttségnek, melyben számos barátját s egykori tisztviselőtársát látta s kérte a küldöttséget, fogadják vissza vagy tartsák meg tovább is baráti körükben és érzelmeikben. Ez volt az ünnepély legszebb mozzanata. A belügyminiszter ezután az egész küldöttséget megvendégelte négy teremben. A felköszöntések közül kiemelendők Pongrácz Lajos megyei főjegyzőé a házigazda-belügyminiszterre, Majláth Istváné az első alispánra, Dacsó Pálé, Schultz Bódog és Pongrácz Sándor honvédezredesekre. A lakoma befejezése után a küldöttség tagjai estefelé egyenkint búcsú vettett a belügyminisztertől. Pest, dec. 7. (B. Zs.) Rövid idő óta Ausztria oly szellemi küzdelem színhelye, melynek kiváló horderejét nálunk sem ignorálja senki, aki érti az idők jeleit, s érzékkel bír azoknak fontossága iránt. A mozgalom, mióta a lajtántúli kormány megindította a választási törvény reorganisatiója körüli vitát, kilépett medréből, s ma már nem csak ama törvény újjáalkotásáról, a birodalmi tanácsnak direct után történendő választásáról van szó, hanem egyenesen és határozottan a deczemberi alkotmány reformjáról. S ami e mozgalomban a legföltünőbb : legnagyobb hullámait nem a cseh lapokban, hanem a bécsi journalisticában veti, s az alkotmányrevisió szószólói nem a renitens nemzetiségek, hanem a német elem táborából erednek. — Mind hangosabban nyilatkozik ama meggyőződés, hogy a jelen állapotok föntartása, Ausztria roppant kára nélkül, egyáltalán lehetetlen, s hogy ennélfogva a decemberi alkotmányt oly módon kell revideálni, hogy az ne legyen csupán föntartó eszköze egy nemzetiség túlsúlyának, hanem legyen Ausztria összes népei és nemzetiségei számára biztos födél, mely alatt vállvetve megóvhassák közös érdekeiket és lehető biztonságot találjanak minden veszély ellen, jöjjön az kivülről vagy belülről. A kedélyek ily fokozott fogékonysága* mellett jelent meg és most Fischhof hoszszabb idő óta hirdetett polikai tanulmánya: Ausztria és fönmaradásának biztosítékai. A mű, mely Ausztria újjászervezésének problémájával foglalkozik, s ez iránt egy kész tervvel lép föl, nagy feltűnést okoz. Fischhof Ausztriát federatív alapokra kívánja fektetni. Maga a körülmény, hogy ez eszme német részről nyer ily hathatós kifejezést, más oldalról a szerző kiváló egyénisége, ki távol tartva eddig magát a politikai combinatiók ideig óráig tartó hullámzásaitól, Ausztria öszszes pártjainak tiszteletét és elismerését bírja — az előttünk fekvő munkának az efemér programmoktól előnyösen elütő, nagyobb, s a viszonyok fejlődésére talán némileg beható fontosságot tulajdonítanak. Szerző alapgondolatai a hosszabb bevezetésben nyernek kifejezést. Művét e szavakkal nyitja meg: „Ausztriának egy nagyobb nemzetisége sem képes arra, hogy önmagában biztosítsa a birodalom lételét, de e nemzetiségek mindegyike ellenszegülése által a birodalmat veszélyeztetheti; fölforgatólag mindegyik hathat, építőleg és föntartólag csak együttesen működhetnek. Ha Lajtán innen és túl a kormány úgy mint a népképviselet és publicistica folyvást szeme előtt tartja ez igazságot, Ausztria fönnállhat és consolidálhatja magát, ha nem, nem.“ Fischhof azután áttér ama nagy államjogi zavarok ecsetelésére, melyek Ausztr iai számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva.