Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-09 / 31. szám
3!. szám. Szerkesztési iroda: _erencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Perencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szerda, február 9. 1870 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek. Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22/frt. Félévre. .... 1H fit. ? Negyed évre . . . f 5 „ 50 kr. Két hóra. . . . • f 3 „ 70 kr. Egy hóra . . . . / 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön ift-ujkr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitamr 25 nj kr. A conzulátusok újjá szervezésé- rőL Bé cs febr. 6. A magyar sajtó általános érdekeltsége a külügyminiszérium által a konzulátusok újjászervezése tárgyában Bécsbe összehívott bizottság iránt arra késztet, hogy eltérve előbbi szándékunktól, e tárgygyal csak akkor foglalkozni, ha egyszersmind ezen bizottság működésének némi eredménye leend előttünk, már most igyekezünk a közönséget ez ügyről lehetőleg tájékozni. Az enquéte bizottság első ülése, mely február 8-kára volt kitűzve, a közös külügyminiszter akadályoztatása folytán csak a következő napon ment végbe, gr. Beust személyes elnöklete alatt. A külügyminiszter megnyerő és a kitűnő diplomatához illő beszéddel nyitotta meg az ülést Ezután Barbur, a konzulátusi ügyekkel foglalkozó osztály tanácsosa kezdé meg előterjesztését, melynek lényege az 1868-diki delegáczióknak átnyújtott emlékiratból áll s mely a konzulátusi hivatal-testület körében a rangfokozat, előléptetés és tiszti fizetés rendezésében összepontosul. Némelyek, kik egy kis malice nélkül meglenni nem tudnak, úgy szeretnék magyarázni ezen enquétet, hogy azt a külügyér csak azon czélból hívta volna össze, miszerint a konzulátusok rendezése körül tanusított buzgalmát, melyet nagyobbára a fizetések és rangfokozatok emelésében fejtett ki, ezen szakértő s a közvéleményt képviselő bizottmány által is akarná helyeseltete. Azonban azon nyílt őszinteség, melylyel gr. Beust a bizottság tagjait felhívta, hogy minden a konzulátusi ügyre vonatkozó megjegyzéseiket és javaslataikat közöljék, s azon készség,melyet tanusitott, midőn az elhunyt báró Becke a konzulátusi ügyek reformjára vonatkozó emlékiratának nyomatására és a bizottsági tagok közt leendő kiosztására felkéretett, legjobban bizonyítják, hogy az előbb említett frivol hátsó gondolatok a külügyminiszer jellemével és őszinte alkotmányos érzületével össze nem férnek. Ellenkezően mi azon véleményben vagyunk, hogy a közös külügyminiszter, szem előtt tartva a delegációk szervezetét, melynél fogva ezek törvényalkotási munkálatokkal együttesen nem foglalkozhatnak és a konzulátusok újjászervezése iránt általános s mindkét államterület kormánya és polgárai körében felmerült óhajokat, alkalmat kívánt szolgáltatni, hogy ezen jogosult kívánalmak a közös érdekeknek megfelelően és nehézség nélkül tárgyaltathassanak, s hogy így ő az enquéte bizottság munkálata alapján azon helyzetben lehessen, miszerint a jövő delegácziók elé e tárgyban oly munkálatot terjeszthessen, mely a közvélemény kívánatainak eleget téve, a gyakorlati korszellemnek megfelel. Nem kétkedünk, hogy az enquéte bizottság magyar tagjai ez alkalmat felhasználandják,hogy különösen Magyarország és a dualistikus álláspont kívánalmait a kereskedelmi és vámszövetség határain belül és tekintettel a gyakorlati kivihetőségre ezen hazánk annyi érdekeivel egybekötött ügyben, érvényre emelni igyekezendnek. Szükséges továbbá, hogy a bizottság a konzulatusi törvénykezésre és konzulátusi ügyletek díjszabályzatára is kiterjessze figyelmét, melyek természetüknél fogva ugyan a két államterület törvényhozásának jogkörébe tartoznak, de melyeknek mielőbbi rendezhetésére épen ezen enquete munkálatai hivatják az anyagot szolgáltatni. Míg ezen bizottság további működéséről szólhatnánk, mely második ülését február 12-én fogja tartani, legyen megengedve a konzulátusi szervezés egy néhány olyan tárgyát érinteni, melyek hihetőleg a tárgyalások további folyamában fel fognak merülni. Az egyike ezeknek a kereskedelmi kancelláriák általánosabb felállítása a követségeknél, milyenek jelenleg csak Párisban és Londonban vannak s milyen ezelőtt Konstantinápolyban állott fenn. Ezen nereskedemi kanczelláriák a külügyminiszteri előterjesztésben is említettek, mégpedig oly formán, hogy ezek képeznék az illető országban levő konzulátusaink jelentéseinek gyűjtési és feldolgozási helyét s hogy ezen kanczellária személyzete a követség fiatalabb tagjaiból állván , ezeket a nemzetgazdá ■zat és kereskedelem fontos érdekeivel megismertetvén, nagy befolyást fognának gyakorolni követségeink irányára. A mily czélszerűnek tartjuk is ezen kereskedelmi kanczelláriák felállítását egyáltalában, mégsem érthetnénk egyet avval, hogy a teendőkkel a követség tagjai bízatnának meg. A követségi állások magukkal hozzák, hogy az abban működő egyének, kik nagyobbára magas rangú és gazdag urak,bizonyára az erélyes és kitartó munkásságot igénylő nemzetgazdászati, kereskedelmi és statistikai munkálatokkal szívesen nem foglalkoznának. Itt tehát szükség volna, hogy ezen kereskedelmi kancelláriák személyzete, melyek a követségek integráló részét képeznék, a kereskedelem politikájában, nemzetgazdászatban s statistikában szakavatott és ügyszeretettel biró egyénekből állana. Ezen álloások talán legcélszerűbben a két kereskedelmi minisztérium fiatalabb hivatalnokai által volnának időlegesen betöltendők, kik a két államterület különböző közgazdászati viszonyait alaposan és a gyakorlati életből ismerve s elég szakértelemmel bírva,hogy a reájuk bízott teendőket helyesen végezvén, később sokkal megfelelőbben tudnának a várakozásoknak megfelelői,i és világlátott tapasztalataikat otthon is haszonnal tehetnék gyümölcsözővé. Ezen intézménynyel egyszersmind azon rendszabályt is lehetne összekötni, hogy a nyugati Európában létező számos tiszteletbeli konzulátusok, melyek tengermelléken nem fekszenek lassanként beszüntetetnének, s helyökbe a követségek által megbízandó kereskedelmi ügynökök lépnének, melyek bár hivatalos jelleggel nem birván, mégis a kereskedelmi mozgalmak egyes tüneteit gyorsabban és behatóbban ismertetnék meg az illető keresk. kanczelláriával mint azt a tiszteletbeli konzulok eddig tapasztalt buzgóságától várni lehetne, mely főleg az arany hímzésű vörös frakk fitogtatásában szokott mutatkozni. Egy másik igen figyelemre méltó pont, a tengerparti városokban és tengerentúli országokban létező konzuli hivatalok betöltése, melyeket lehetőleg csak valóságos hivatalnokokkal kellene betölteni és tiszteletbeli kinevezéseknél is legalább az osztrák-magyar monarchia alattvalói közt lehető óvatossággal választani. Azon valóságos konzuli hivataloknál pedig, melyek két vagy több tisztviselői állomással vannak rendszeresítve, a közös külügyminiszer figyelmébe azon tekintetet ajánlanak, hogy lehetőség szerint az alkalmazottak között legalább egyik tisztviselő birja a magyar nyelvet is. A konzuli utasítások jelenleg egyöntetűséggel épen nem birnak s minden egyes hivatal külön utasítást nyert. Ezen körülmény is orvoslandó volna egy a kor követeléseinek megfelelő átalános utasítás kidolgozása által,melyben különösen a tengerészeti ügyekben a tengerészeti közigazgatás szétválasztása folytán változott viszonyok volnának tekintetbe veendők. És úgy mellőzhetlennek vélnők, hogy a konzulátusi vizsgák tárgyai közzé, a magyar köz- és magánjog általánosabb vonásokban való ismerete befoglaltassék, valamint hogy mindazok kik a konzulátusi vizsgára szükséges tanulmányokat jó sikerrel a pesti m. k. egyetemen végezték, a keleti akadémiát végzettekkel hasonló bánásmódban részesítessenek. A konzuli törvénykezést illetőleg nem habozunk véleményünket oda irányozni, miszerint azt lehetőleg csakis ott kellene fenntartani, hol azt az alattvalók érdekei mellőzhetlennek bizonyítják. Azonban szükségét nem látnák annak, mint egy hazai lap azt kívánatosnak tartja, hogy a konzuli törvénykezés gyakorlása a két állam terület kormányai által kinevezett közegek által történjék. Annál inkább nem szükséges, de ezért tévesztő is volna ily intézkedés, mert az ítéletek végrehajtásában oly funktiók is rejlenek melyek az állam külügyi képviselésével legszorosabb kapcsolatban állanak és mert gyakran folynak perek a két államterület polgárai közt és ily esetben mégis csak ott volnánk, hogy az egyik vagy másik fél idegen törvény alá lenne vetve. A konzulátusi törvénykezés úgyis csak közvetítő lévén, tökéletesen megfelelend a czélnak, ha a konzuli tisztviselők ismervén mindkét állam terület jogtételeit, a nemzetközi szabály szerint járnak el, mely szerint az alperes törvényei értelmében hozatik a végzés s hogy a felebbvitelre nézve is csak az alapperben zsinórmértékül szolgált törvények lehetnek az irányadók. Pest, február 8. A képviselőház mai ülésében folytatá az államszámvevőszék felállításáról szólló törvényjavaslat 23-ik czikkének tárgyalását. E czikk a központi bizottság többségének szövegezése szerint azt rendeli el, hogy az államszámszék az évi zárszámadás ügyében készített jelentését a miniszterelnök útján juttatja a képviselőház elé. A kisebbség ennek helyébe azt kívánta tétetni, hogy az államszámszék elnöke e jelentést egyenesen a képviselőház elnökének kezeibe teszi a ház elé terjesztése végett. A ház 19szónyi többséggel a közp.bizottság többségének szövegezését fogadta el. Az államszámvevőszék egy a minisztériummal egyenrangú, saját hatáskörben tőle egészen független intézmény. Ez elvet fogad el a törvényjavaslat alapjául a képviselőház s következetesen keresztül is vitte azt egész a 23-dik czikkig melybe minden jogi vagy czélszerüségi ok nélkül oly határozatot iktatott, mely helyeslésünkkel általán nem találkozhatik Igaz ugyan, hogy a fentebbi határozatnak nem leendnek oly fontos gyakorlati következményei mint nehány szónok, ki az ügyből mindjárt cause celebre“-t faragott, elhitetni akarta volna de más részt az is igaz, hogy ellentétben áll ama nagy alapelvvel, melyen az egész javaslat fölépült. A számszék az országgyűlésnek némileg segéd hivatala s valóban nem találni okot, hogy mért legyen kénytelen közvetítő által érintkezni az országgyűléssel a törvény által meghatározott esetekben. A választás tehát a két szöveg között könnyű volt, mert az államszám feladatainak természetében fekszik, hogy közvetítőre nincs szüksége, midőn jelentéseit a kapv.-ház elé terjeszti. igy természetes hogy a Deákpárt számos előkelő tagja a kisebbség indítványa mellett szavaztak s csak az sajnálandó, hogy nem álltak fel védelmére is. Ha fontos szavukat is mérlegbe vetik, úgy bizonyára más eredménye lett volna a szavazásnak. Az ellenzék e kérdésben a pártjuktól különvált néhány Deákpárti kitűnőséggel, szavazott s midőn ezt elismeréssel jegyezzük fel,annál határozotabban kell ellenmondanunk Tisza Kálmán azon tegnapi állításának, mintha az egész törvényjavaslat az ellenzék kezdeményezésének köszönhetné létezését. Szakterünk folytán a javaslat történetéből csak a legfőbb adatokat jegyezhetjük fel. Az államszámvevőszék eszméje már a múlt országgyűlés folytában merült fel, midőn Csengery Antal, a pénzügyi bizottságban kérdést intézett a pénzügyminiszerhez, szándékozik-e főszámvevőszék felállítására nézve törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. A miniszer igennel felelt, s előterjesztett egy törvényjavaslatot, melyet azonban akkor részint az elintézendők halmaza szorított háttérbe, részint elégtelensége miatt mellőztetett. Ez alatt megjelent a Budapesti szemlében a számvevőszékeket ismertető czikksorozat Weninger jeles tollából, s megveté ágyát Várady Gábor törvényjavaslatának, melyet azonban Várady érezhető hiányokkal szerkesztett, amint azt a pénzügyi bizottság jelentésében kimerítőn előtünteté. A törvényjavaslat pedig, mely jelenleg alapul szolgált, szintén a többség kebléből származott, és itt ismét Csengery Antalt látjuk előtérben, kinek műve volt a javaslat, melytől azonban a párt megállapodásai néhány pontban eltértek. Kitűnik ebből, hogy a kezdeményezés ez ügyben sem az irodalom, sem a törvényhozás terén nem az ellenzéktől jött, s azt különösen is föl kell említenünk a mai ülés alkalmával, midőn a dolognak ismét ily színezetet igyekeztek adni. (A központi bizottság ma délután 4 órakor Gajzágó elnöklete alatt tartott értekezletén a számvevőszékre vonatkozó törvényjavaslat 4-ik § át tárgyalta, melyet, mint tudva van a ház visszautasított. A 4-ik §.a számvevőszék tagjainak egymás közt a miniszterekkel való rokonsági és sógorsági viszonyára vonatkozik. A bizottság a §-t tárgyalván formulázott szövegezésben nem állapodott meg, hanem csak az alapelveket mondotta ki, a formulázást az elnökre és jegyzőre bízván, e felett a holnap reggel ülés előtt tartandó gyűlésben fog határozni. Megállapodás abban történt, hogy az első bekezdés változatlanul marad. A rokonságra nézve kimondatott, hogy kineveztetése alkalmával az elnök nem lehet lefelé vagy felfelé menő ágban rokonságban a ministerekkel, a tagok közt pedig rokonság másod izigleni sógorság nem állhat fenn. Ha pedig időközben jöne létre e viszony akkor, áthelyezésnek van helye. Országgyűlés. A képviselőház febr. 8-iki ülése. (Esti kiadásunk felfutása). A névszerinti szavazás azon kérdés fölött, hogy vajon a minisztertanács útján a m. elnök terjessze be a számszéki elnök jelentését, avagy a számszéki elnök közvetlen a ház elnöke által terjessze azt be, foganatosíttatik, minek eredménye jön, hogy 166 az első, 147 az utóbbi ezélzatú törvényszövegezés mellett szavazott. Az ellenzékkel az utóbbi nézetre szavaztak többek közt : Csengery A., Hoffmann P., Klapka Gy., Kraljevics Péter, Ranicher J., Eszterházy Pál gr., Zsedényi Ede. — A 118 távol levő közt van : Lónyay Menyhért, Kautz Gyula, Latinovics Vincze, Szögyényi László, Wodianer Albert Zichy-Ferraria gr., Zuvich J., Zichy Nándor és Jenő grófok, Binder Mihály és Lajos, Bittó Istv. Catagliarini P., Fabritius K., Fillenbaum J. K., Forgács Nándor gr. , Filippovics , Fodroczy, Graenzenstein G., Házmán, Horváth Boldizsár, Josipovics, Horváth,Mihály ,Krajcsik,Rimanóczy, Rónay Lajos, Simay Gergely, Trefort Ágost és Zmeskál. Erre ugyancsak a 23-ik §-nál Perczel Béla módosítványa, melynek értelmében a számszék is megtehesse utólagos észrevételeit, elfogadtatik, míg Ivánka I. a magáét önkényt visszavonja. A 24-ik szakaszon nem tesz a ház változtatást. A 25-iknél Györffy azt kívánja, hogy a számszék az országos számvitel körül tapasztalt hiányokat közvetlen az országgyűlésnek jelentse be, mit előadó nem lát szükségesnek, miután igen számos hiányok orvoslására maguk a miniszterek is kész segédkezet nyújtanának, mely esetekben fölösleges terhet kellene viselni az országgyűlésnek. Erre meghagyatik a szövegezés. A 27-ik szakasznál Vukovics azt a módosítást ajánlja, hogy a számszék ügyrendje és az államadósság ellenőrzésének ideiglenes szabályzata a min. elnök utján ugyan, de nem véleménye melléklésével terjesztessék ő felsége szentesítése alá nehogy a király azon eshetőségnek legyen kitéve, hogy az ellenőrzésre hivatott és az ellenőrzés alatti közeg javaslata között választania kelljen. Előadó a szövegezést azzal indokolja, hogy a bsz. nem akarta megzavarni azon parliamentáris közvetlen tanácsadói viszonyt, mely fejedelem és miniszterei közt fönáll. Tisza a közvetlen érintkezési lehetőséget nem látja e módosítvány folytán megzavartnak, és azért pártolja Vukovics nézetét, de a ház a közp. bizottság szövegezését fogadja el. A 28, 29.1 30. és utolsó vagyis 31. szakaszok változatlanul fogadtatnak el. A harmadik fölolvasása e törv. javaslatnak a holnaputáni napirendre tétetett Tárgyalás alá vétetik most a belügyminisztérium költségvetése.Zsedényi Ede előadó fölolvassa az általános összegét e min. igényletének, mely 9,620,071 frtot, tehát a javaknál 478,372 írttal többet tesz ki. Az általános vitát Várady G. nyitja meg a 48-ki belügyőrség mostaninak személyzete párhuzamosításával, miből azon eredményt vonja le hogy a mai, nagyobb személyzete mellett sokkal kevesebb dologgal bír mint a 48-iki, illetőleg sokkal kevesebbet tesz. Ez állítása igazolására fölemlíti a 3 évi semmittevést, mi ép e minisztérium törvényhozási működésében észlelhető leginkább, de magánnak Raj nemek működéséhez sem kapcsol sék reményt, ha az a reform tevékenységet oly fialva született tervjavaslatokkal, milyen az egyesülési törvény,akarja előmozdítani, melyről azt hiszi, hogy számos jobboldali gyomra sem fogja befogadni. Ezek elbocsátása után egy ház. javaslatot nyújt be, azon célzatú foglalattal, hogy a ház utasítsa a belügyészt a törvényhatóságok és községek rendezéséről sikáló törvényjavaslatnak még ez ülésszak alatti beterjesztésére. Bajner Pál belügyminiszter kész felelni előtte szólónak, bár sok olyat érintett meg, mi az általános költségvetési vitában nincs helyén. Az egyesülési törvényjavaslatra vonatkozólag megjegyzi, hogy nem érzi magát felelősségre kötelezettnek egy oly törvényjavaslatért, mely még csak bizalmas körben mutattatott föl. A megyerendezés tekintetében az a meggyőződése, hogy vagy az mondassék ki a törvényben, hogy ha a belügyér törvényre alapítási rendeletét, úgy az föltétlenül teljesítessék, vagy oly közeg adassék keze alá, na ely rendeltített bírálat alá vét nélkül teljesiti. Ő az első randot pártolja, és hiszi, hogy a mellett válságos időkben is meg fogja tarthatni a rendit. . .Az idei több kiadás csak látszatos, miután az az erdélyi biztosság és földtehermentesítési igazgatóság szükséglete idekapcsolásából eredt, mely téteket ,ha mind egybe foglalva hasonlitjuk a múlt éviekkel egybe, úgy 34,000 frt mejytakarítás mutatkozik. — Az 1848-diki korszakkal való egybehasonlitást nem látja foelyén , mert ma a belügyőrség sokkal több igényeknek felel meg foglalkozásiágaik szerint úgy mint tömegre nézve, mely utóbbi onnan veszi eredetét, hogy minden legcsekélyebb ügy nálunk a központi hatósághoz felebbeztatik. Ha a törvényhatósági rendelés után e kisebb ügyeket a középhatóságok fogják végleg eldönteni, akkor elismeri, hogy a központi igazgatás költségei csökkenthetők lesznek. (Helyeslés.) Erre még Joanesku Lázár szól azon értelemben, hogy ő a kért összeget kész megszavazni, ha a belügyminiszter minden népet kielégít kormányzatával. Kiss János pedig a kővárosok iránti igaztalanságot lát abban, hogy ezeknek bár közigazgatási költségeiket teljesen fedezik, mégis a középhatóságok közigazgatási szükségei fedezésére mégis külön kell adózniuk. A vita holnap folytattatok. Victor Hugo s a fentek. A személyes hiúság már nem egy hibás lépés megtételére vezette a híres francia költőt s nem csoda, ha tisztán hiúságból legújabban a fentek sorába látjuk őt lépni. Az amerikai féni Morgan CP Sree nem rég levelet intéző hozzá, melyre Hugo, ki hiú reá, hogy az elnyomottak védőjének szerepét játszhassa, következőleg válaszolt: „Uram ! sokat mondó és igazságos levelét megkaptam. Már egyszer szót emeltem Izlandért és újólag szót emelendők. Izlandra gondoltam, midőn néhány hét előtt ama szavakat mondom, melyek a tory-sajtót annyira felizgaták : egy népnek nincs joga, a másiknak ura lenni.“ Önnek igaza van, hogy engem embernek (homo) nevez. Igen minden ember az. Mindnyájan, kik szenvednek, családomhoz tartozóknak látszanak lenni. Az én életkoromban atyakép érezem magam. Anglia védi Lengyelországot s elnyomja Izlandot Feltűnőbb ellentmondás sohasem létezett. Ne kételkedjék én uram, Izland diadalmaskodni fog. Anglia vissza fog vezettetni a logica s az igazsághoz Az emberiség közös tudata érezhetővé teszi magát, számoljon ön ama kevésre, melyet tehetek és bízzék testvéri szívélyességemben. Különfélék. Pest, febr. 8. (Udvari hírek.) Királyné ő felsége ma reggel d. e. 9. órakor Nopcsa b. főudvarmester és az udvari személyzet kíséretében Bécse utazott. A pályaudvarnál Thaisz főkapitány várta ő felségét. Gizella főherczegnő és Mária Valéria főherczegnő egyelőre Budán maradnak. Folyó, ha 24 én udvari bál lesz Budán s azért a királyt és királynét f. hó 22 vagy 23-ára visszavárják Budára. Magyar tud. akadémia.) Ma a mathematikai és természettudományi osztály tartott ülést, melynek elnöke Kubinyi Ágost, és titkára Szabó József. Ez ülésen dr. Hirscher Ignácz lev. tag ily czimü hoszszabb értekezését olvasá fel: „Tapasztalataim a szeszes italokkal,valamint a dohánynyal való viszszaélésekről, mint a láttompulat okáról“ Értekező a szeszes italok és dohánynyal való visszaélésből származó különféle idegbajokat sorolá fel, melyek azonban leginkább a látszerv eltompulásában nyilatkoznak. Húsz év lefolyása alatt saját gyakorlati működéséből a szeszes italok által okozott láztompulat 151 keresetét hozza fel, míg a dohányzásból származó idült bajokból 60 és néhányat. A szivarkedvelők előnyére vagy tán boszantására kimutató, hogy a szivarozás sokkal ártalmasabb a dohányzásnál, mivel a szivarnak közvetlen a nyelvvel érintkező hegyes része sok mérges nicotint tartalmaz. A szakavatott és sokoldalú tapasztalatra mutató értekezés felolvasóját megéljenezték. Következett volna most Szabó József r. tagnak ily czimű értekezése: „Jelentés a múlt nyáron Olaszországban tett geológiai utazásomról“ — az előhaladt idő miatt máskorra halasztatott. E helyett ugyancsak Szabó J. és Szily K. r. t. értekeztek még röviden; első jelenté, hogy eddig a valódi gyémánt Európában nem volt található, míg legközelebb sikerült épen Csehországban, a hamis gyémántok hazájában a valódi gyémántot felfedezni. Szily K. „azon üstökösök összehasonlításáról naprendszerünk négy nagyobbbolygójának középtávolával, melyek kereléki pályában mozognak a nap körül és csak kevéssel távoznak a naprendszertől—értekezett.Öt nap kerülése pályában mozgó üstökösöket 4 csoportba osztja. az első csoportot képezi Jupiter mellékbolygóival; a másodikat Saturn; a harmadikat Uránus; a negyediket Neptun hasonlókép mellékbolygóikkal. Ezután Rónay Jáczint a Goroveféle pályaművek eredményéről tett jelentést. Az aestetikai körű pályahirdetményre, t. i. „Kisfaludy Károly drámai költészetének széptani méltatása, csak egy pályamű érkezett be a határidőig. A bölcsészeti tárgyra pedig három pályamű. Bírálatra fognak kiadatni. Az összes ülés után rövid osztályülés tartatott. Nyilatkozat: Kker és Wein nyomdatulajdonos urak bejelentették a nyomdafőnökök testületének, hogy ők a szedő-strike alkalmából kötött egyezménytől visszalépnek. E magaviseletek megítélhetésére alólírták a következőket hozzák nyilvánosságra : Midőn a pest budai nyomdatulajdonosok gyűlésén elhatároztatott,, hogy a szedőknek a rja- zai nyomdászat romlására vezető túlzott követeléseit nem teljesíthetik , Khór és Wein urak úgy nyilatkoztak, hogy egyelőre nem határozhatják el magukat a közös cselekvésre, mert a „Pester Lloyd “szerkesztőségi bizottmánya által kényszeríttethetnének, hogy kötelezettségüknek minden körülmények közt teljesen megfeleljenek. Erunk következtében a nyomdatulajdonosok küldöttsége felkereste dr. Fálk Miksa urat, ki becsületszavára kijelentette, hogy egy bekövetkezhető afrika esetére a „Pester Lloyd“ nyomdászaira semmi nyomást sem gyakorol, hanem megelégszik lapjának oly nagyságban kiállításával, mennyit a megmaradt munkaerőkkel kiállíthatni, akár negyed akár félévnyire terjedne az. E nyilatkozatát az ezután összehívott nyomdatulajdonosok s lapszerkesztők gyűlésében is ismétlő Dr. Faik úr, s ennek folytán írták alá Khór Wein urak a nyomdatulajdosok egyezményét, amelyben elhatároztatott, hogy a testület a rendelkezése alatti erőket első rendben a napilapok, azután a hetilapok és utoljára a különfélék kiállíthatására szükség szerint osztja fel a nyomdák között, s hogy ez egyezménytől csak akkor lépnek vissza, ha üzletük életkérdése forogna szóban. Azonban tegnap (az utolsó pillanatban tehát) i l a „Pester Lloyd“ szerkesztőségi bizottmányai ,egyszerre csak elhatározta, hogy a „PestersLloyd“ teljes alakjában megjelenését követelje: Khór és Wein uraktól, s e követelésükhez azon i ■fenyegetést csatolták, hogy ellenkező esetben, azt Khór és Wein urak költségén ők fogják kiállíttatni. Nevezett urak ennek folytán nyomdájuk létezhetését fenyegetve látják, s igy, mint k kemltve volt, az egyezménytől visszalépnek, melyük megtartására magokat aláírásukkal kö- telsztéki. A nyomdatulajdonosok testülete, mely]az egész dologban a „Pester Lloyd“ által versenytársa ellen s azok megsemmisítésére irányzott machinatiót lát — ennek elhárítására az „Ungarischer Lloyd“ és „Neuer freier Lloyd“ nyomdáinak azonnal elengendő erőket bocsátott rendelkezésükre, úgy hogy mind a két lap eddigi alakjában jelenhet meg. A „Pester Lloyd“ szerkesztőségi bizottmányának ezen eljárása nem azon meggyőződésből származott, mintha a szedők követeléseit teljesithetőbbek hitte volna, mert Est igy vélekedik, ugy kötelessége leendett még a stkk megkezdése miött ezt kinyilatkoztatni. E helyett Dr.i ’Faik úr szavát adta, hogy a nyomdatulajdonosok és szerkesztők egyöntetű intézkedéseit semmi uton sem akadályozza, igen különös eljárás volt tehát a „Pyster Lloyd“ bizottmányától, midőn biztosnak hivén magát versenytársaitól — [a Dr. Faik által lekötött Ígéretet mellőzve — Űrlapjának ' )egész teljességében megjelenését erőszakolta ki a nyomdától. A „Pester Lloyd“életkérdése nem volt fenyegetve, miután jól tudta, hogy valamennyi helybeli lap tegnap csak fele alakban jelent meg, s a közönség is elnéző volt a szedők túlzott követelései által előidézett helyzet iránt.A pesti nyomdatulajdonosok testülete gyors intézkedés által elhárította azon lehető csapást, mi a Lloyd-Comité taktikája következtében az „Ungarischer Lloyd“ és a „Neuer fr. Lloyd“ érdekeit — szerkesztőik és kiadóiknak adott szava megtartása miatt fenyegette, s elég erővel rendelkezik már is, hogy a szoros összetartás által elhárítsa azon hátrányt, melyi ez a nélkül is nagy akadályokkal küzdő nyom-adászatot se ezég kilépése által fenyegethetné. De kötelességeknek tartják a közönségnek az elmondottak által alkalmat nyújtani, hogy ez ügyben ítélet szerezhessen magának. Pesten, 1870. február 7-én. A pest-budai nyomdatulajdonosok bizottmánya. (Az orsz. m. ipar-egyesület mezőgazdasági és iparszakosét. ülése) kedden d. n. Elnök Korizmics László az igen szép számmal megjelent szak. o. tagokat üdvözölvén előadja, hogy a mai ülést azért hívta egybe, hogy az o. magyar gazd.egyesület kebelében az országos gazdagyűlésre nézve történt megállapodások értelmében, az o. m. ipar-egyesülettel karöltve járjanak el, miután mindkettő bizottmányt nevezett ki a teendőknek formába