Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1870-02-13 / 35. szám

35. szám Szerkesztési iroda: Aszoncziek­ tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető mindeg* közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A­ lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivathoz intézendők. Bé­rmentetlen levelek csak ismer kezektől fogadtatnak el. Vasárnap, február 13. 1870, 21. évi folyam. Előfizetési föltételek: K E ír ÍJT Hi LI M­­A U A ö. Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... .22 frt. Félévre....................11 frt. Negyed­évre ... 5 , 50 kr. Két hóra............. 3 , 70 kr. Egy hóra .... 0 , 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 90 ujk­. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. tá ■■ - ■ mftB&mmntmssBauxmnEawamsmx Nyilatkozat. A pesti lapok szerkesztői és a pesti nyomda­ testület bizottsága a szedő-strike tárgyában ma tartott értekezletükön meg­győződtek arról, hogy Khor és Wein nyom­datulajdonos urak azon állítása, mintha a „Pester Lloydsnak akár szerkesztője, dr. Fálk Miksa úr, akár lapbizottsága köve­telte volna, hogy a „Pester Lloyd“ot a strike alatt is egész terjedelmében kiállít­sák, alaptalan; annálfogva megszűnik azon ok mely miatt a Khor és Wein-féle nyomda fölmentve érezte magát ama kötelezettsé­gek alól, melyeket a lapok szerkesztőivel egyetemlegesen vállalt a strike tartamára; s innen túl ismét mindenben együttesen fog eljárni a nyomdai grémiummal. Pesten, 1870. febr. 12. B. Kemény Zsigmond. Prileszky Tádé. Rákosi Jenő Csernátony Lajos. Bobula L. Jókai Mór. Csukássi József. Ujváry Lajos. Kubinyi Lajos. Bothfeld Soma. Tóth Kálmán. Horn Ede. Salamon Ferencz. Vadnai Károly. Lonkay Antal. • A nyomdász-testület ötös bizottsága. Pest, február 1I. Az állam, én a felsőbbségi aspiraló­tiók Rómában. Alig képzelhetni kínosabb helyzetet annál, melyben a szabadság­szerető, s a politikai állam függetlenségét és souve­­rainitását a polgári társas rend és élet el­ső és legfelsőbb élvéül és czéljául tartó kath. polgárok találják magukat ma, szemben azon törekvésekkel, melyek Ró­mában napirenden vannak. Mint fognak ezen törekvésekkel, ha azok ténynyé válnak, lelkiismeretükben eligazodni, vagy­is mint fogják politikai elveiket, lelkek eszményeit, melyekért eddigelé vivtak, és sokat, olykor életet, olykor személyes szabadságot koc­káztat­­tak, az új döntvényekkel öszhangzásba hozni, ez az ő dolguk lesz; mi ahhoz hoz­zászólni nem akarunk. A gyermeteg kor isteni félelemmel hallgatta az oraculumo­­kat, a minden önérzetből kivetkőzött szol­gai, imádta Caligula lovát. Ránk a dolog csupán politikai oldala, vagyis azon hatás és következményei tartoznak, melyek a polgári társadalom­ban kell, hogy előálljanak, ha a javaslat­ba hozott kánonok, mint azokat az ágos­tai köz­­újság febr. 4-iki száma közli,dog­mái szentesítést­ nyernek. Ugyanis, a haza kath. polgárai vagy elfogadják az uj dogmákat, vagy nem. Ha elfogadják, akkor a XX. kánon sze­rint mint átok alá fogottakat kárhoztat­nak kell mindazon polgártársaikat, a­kik azt tartják, hogy a nyilvános és társadal­mi tényekre nézve még ha csak a polgári rendben is, a politikai államtörvények a legfelsőbb lelkiismereti szabály, s polgári jogilag m­egengedtethetik valami, a­mi az isteni és emberi törvény szerint tilos,tehát az államot mint ilyet nem kötelezik az egyház határozatai,melyekben az a tilos­, és nem­ tilosról nyilatkozik. Akkor a IX. kánon értelmében vallani­­ok kell, hogy az egyház csalatkozhatlan­­sága nem csupán azon igazságokra terjed ki, melyek az isteni kinyilatkoztatásban foglaltatnak, hanem minden más nem­, és rendbeli igazságokra is, mihelyt azt úgy állítják elő, mint szükségest arra nézve, hogy a kinyilatkoztatás letétemé­­nye épségesen megőriztethessék*) Valla­­niok kell tehát, hogy az egyház csalat­­kozhatlan az ő ítéletében, ha például a lelkiismeret-és tan- és tudomány­szabad­ságot kárhoztatja, egyes polgári törvé­nyeket vagy fennálló alkotmányokat, el­fogadott állami maximákat és elveket proscribál , megsemmisít és eltöröl, vagy épen magát a viszonyt, mely az ál­lamhatalmak és állampolgárok közt meg­állapítva van, megmásítja,vagy felbontja, — csakha a római curia, theologusai ugy *) Canon XX. Si quis dixerit, in lege status politici, vei in publica hominum opinione con­­stitutam esse pro publicis ac socialibus actio­­nibus supremam conscientiae normám, aut ad easdem non extendi Ecclesiae judicia, quibus ea de licito et illicito pronunciat; aut vi juris civilis fieri licitum, quod jure divino et eccle­­siasticoestillicitum ; anathema sit.Canon IX. Si quis dixerit, Ecclesiae infallibilitatem ad ea tantum restringi,quae divina revelatione continentur, nee ad alias etiam veritates ex­tendi, quae necessario requiruntur, ut revela­­tionis depositum integrum custodiator; ana­thema sit. látják, hogy mindezen intézkedések a hit­­­ő letétemény épentartására szükségesek.­­ Ha pedig az uj dogmákat nem fogad-­­­­ék el, egyházukkal jönnek közvetíthetlen­­ összeütközésbe, mennyiben ha hallgat­nak, s szenvedőlegesen viselik magukat,­­ de nem hisznek, p­r­o foro interno,­­ mennyiben pedig tettleg is ellenszegül-­­ nek, például nyíltan vallják, hogy az­­ egyház tekintélyét mindezen dolgokban ■ el nem ismerik, s oly törvények hozatala­­i­ban vesznek részt, melyek az egyház ál­­­­tal tiltott valamely szabadság érdekében állíttatnak fel, — pro fero externo is átok alá esnek, vagyis mint nyilvános eretnekek az egyházból kizáratnak. Igaz ugyan, hogy a XVII. és XVIII. kánon által átokkal bujtatnak azok is, kik a független egyházi hatalmat, mely­ről a kath. egyház tanítja, hogy azt Krisztustól kapta, összeférhetlennek állit­­ják a legfőbb polgári hatalommal, úgy, hogy a kettő egymás mellett épsé­gesen megállhasson ; továbbá azok, kik tagadják, hogy a polgári társada­lom kormányzására szükséges hatalom az Istentől van, s annak az isteni törvény szerint engedelmességgel tartoznak. De tekintve azt, hogy a XX. kánon szerint ezen polgári hatalom törvényhozási joga fölé az egyházi állíttatik, s megvonatván tőle a jog, megengedni, polgárilag sza­badnak nyilvánítani olyasmit, a­mit az egyház tilt, kötelességéül tétetik, magát az egyház azon ítéleteihez tartani, melyek által ő a tilos és nem­ tilos iránt nyilat­kozik és határoz, — világos, hogy a pol­gári hatalmat csak­is azon korlátok közt készek elismerni önállónak, melyeket szá­mára a curialisták szabnak. Ez okból a kánon az egyházi hatalmat függetlennek (independens) a polgárit csak legfelsőbb­nek, supremának mondja, tudniillik az általa számára engedélyezett joghatás kö­rében, s tartózkodik kimondani azt, hogy az Istentől származtatott ama hatalom, mely a polgári társadalom kormány­zására szükséges, egyedül az államhatalom.*) Íg­y az is, hogy az anyagi a szellemi­nek alávetve van, de u­taztató és bűnös tévedés, az államot úgy fogni fel, mint pusztán mechanikus, szellemtelen gépet, azok módjára, kik a két, lelki és világi hatalmaskét kardhoz hasonlították,melyek egyike (az anyagi) csupán a lelkinek intésére tétetik mozgásba. Az állam er­kölcsi személy, s bir ennek minden attri­bútumaival : észszel, lelkiismerettel, czél­­jának öntudatával, s az erre vezető eszkö­zöknek, elmélet és tapasztalás, megfonto­lás és gyakorlat vezérelte megítélő tehet­ségével. Neki fel kell tartani a békét és rendet, biztosítani a személyt és vagyont, megvédeni az országot és népét, megsze­rezni számára a módot és eszközöket,hogy élhessen és gyarapodhassék. Ez az ő ki­zárólagos illetékességi köre, s ha az egy­ház e téren kíván neki magatartási sza­­bálylyal szolgálni, oly dologba avatko­zik, melyhez azon kívül, hogy hozzá nem tartozik, nem is ért. Mely pápa, mely zsi­nat arrogálhatja magának, hogy Isten által van csalhatatlan tudomása róla, miszerint ő vagy amaz országban nem fog meghá­­boríttatni a béke, a rend, a polgári egyes­­ség , ellenben biztosíttatni a jólét és haladás , ha mindazt foganatba veszik az államhatalmak , a­mit ők sürget­nek? Proclamálják például az elvet, hogy a lelkiismeret - szabadság , sza­badság , mely kárhozatba viszi ki, az állam vagy a pápa illetékesebb-e annak helyes megítélésére, hogy azon esetre, ha a hatalom eme kárhozatnak komo­lyan útjába akarna állani, nem fog-e ismét oly fenekes perturbatiót idézni elő, mint egykor a másfél százados polgári háborúk ? Lehet, hogy némely tudósok búvárkodásaikban tendentiásus irányt követnek, mely a hit­ letéteménynyel nem épen testvériesen hangzik össze. De ha a búvárkodás eredménye tény, melyet láb alól eltenni, teljes lehetetlen, elvetheti-e magát az állam annyira, hogy a theolo­­gusok indítványára üldözzön ismét egy­­egy Galileit, mivel az Írásban elő jő valahol, hogy nem a föld, hanem a nap *) Can. XVII. Si quis dixerit , potestatem ecclesiasticam independentem, quam Ecclesia catholica sibi a Christo tributam esse docefisu­­premamque potestatem civilem non posse simul consistere,ita,ut jura utriusque salva sint; ana­thema sit. Can. XVIII. Si quis dixerit,potesta­tem, quae ad regendam societatem civilem ne­­cessaria est,non|esse a Deo, aut eidem ex ipsa Dei lege subjectionem non deheri. . . ana­thema sit. mozog ? Érdekében áll-e megbénítani a­­ geológiai kutatásokat, melyeknek oly te­mérdeket köszön, mert a tudósok majd azt találják kisütni, hogy a világ és em­ber talán régibb lehet, mi­­nt M­o­­­z s­e­m állítja ? A tudomány vívm­­ányai bevégzett tények, melyeket tilalommal ellutni nem lehet. Nem ezeknek, hanem igenis az iste­ni tudománynak a feladata­­, hogy tanait velük öszhangzásba hozza.­­Gyakorlati jó elvet, szabályt, rendszert fel­­illíthat min­denki, tehát az egyház is, s ne tartson tőle senki is, hogy az az állam­ figyelmét ki fogja kerülni, ma, midőn nincs, nem adja magát elő mozzanat, melyet a lapok ezerszeresen vissza nem adnának. Csak­hogy a véleményezés még nem k­ötelezés, az állam a maga körében nem ismer más urat, s minden efféle igényt, mint felsége ellen intézett merényt, kell, hogy egész erélylyel és pedig úgy jogi, mint czélsze­­rűségi szempontból, utasítson vissza. „Az állam souverainitása, írja. Frans, oly eszmény, melytől nem lehet megta­gadni, hogy van benne valami isteni, mint ezt minden népek érezték, melyek keblében minden vallásos érzés még nem aludt ki végkép. Ép oly fenséges, a­mily felemelő. Azért törnek minden függő né­pek a függetlenségre, és ha ezt elérték, az egész ország emelkedőben van, s érzi, hogy erejében nyert.“ (Physiol, der Staa­ten, 31. 1.) Hellas és Róma, az olasz és schweizi középkori köztársaságok, a spa­nyolok és új görögök függetlenségi har­­czai — emlitsem-e a­ miénket ? — mutat­ják, mennyit nyer egy nemzet önérzet- és erőben a souverainitás kivivása és gya­korlata által. Barbár apáink meg tudták védni azt, midőn nem egy nagy nemzet meghajolt a tiara előtt, — s mi feledjük el Mátyásunk nagy szavát a kettős keresztnek megtriplázásáról ? . . Tekintve a kath.­hitü polgárok nagy számát, kik szeretik hazájokat s koronánk függetlenségére nem kevesbbé büszkék, mint hitökön gyermeteg pietással füg­gők, é s előre látva a kínos tusát, mely­­lyel hívői és hazafias lelkiismeretök a javasolt zsinati kánonok által fenyegetve van, — kérdem : oly közönyös dolog-e az, a­mi most Rómában történik, az ál­lamra nézve, hogy vele foglalkozni tel­jességgel nem tartja méltónak ? Az állam érdekében áll, hogy polgárai vallásosak legyenek. Ki az ellenkezőt tartja: az bíz­vást tapsolhat a római aspirálóknak, mert bizonyos lehet benne, hogy oly val­lás, melynek credóját ily maximákkal töltik meg, a világ egyetlen egy miveit nemzete körében sem talál viszhangra. Az állam ma elég erős, hogy ne féljen egy keresztes­ hadtól. Anglia megmutat­ta, hogy pápai tutela nélkül is lehet, ha­talom-, dicsőség- és vagyonra is szert tenni, mélyen keresztény-vallásosnak is maradni. Ennyit nem kívánunk. De e példa is több mint elég, hogy tanulják meg az illetők, mennyire veszélyes dolog a tűzzel játszani. ............ (A Deákkörben) ma este tartott ér­tekezlet folytatá a Clementis-féle indítvány tár­gyalását, a­nélkül, hogy végleges megállapodás jött volna létre, a kérdés még nyitva maradt. A lapoknak az értekezletek tárgyalásairól adandó közleményekre nézve a tegnapi megállapodás mellett maradt az értekezlet, de a közlemények szerkesztésének módja iránt később fog határo­zat hozatni. Pest, február 12. : A tapasztalás több idő óta, s több alka­lommal adott érzékeny lec­két azoknak, kik a sajtót jelentékenyebb fontosságú politikai kér­dések megismerésében gátolni igyekeztek, s mintegy fitymálva csak akkor juttattak valamit a közvélemény e közege tudomására,mikor annak megvitatására, s a közvélemény tájékozására a kellő idő hiányzott. Mellőzzük a példákat, csak azon sajnos ta­pasztalásunknak adunk itt kifejezést, hogy e téren még nálunk is, mint látszik, nem vagyunk minden félreértéstől megóva. A Deákpárt értekezletén, mint halljuk, köze­lebbről ismét élénk kifakadások történtek azok ellen, kik a sajtót a párt mozgalmairól értesítik, s általa a közönséget tájékozni óhajtják, sőt kifa­kadások történtek oly részről is, honnan legke­­vésbbé való várható, oly egyén részéről, ki a sajtó hatalmát nem csak ismerő, sőt annak maga is munkája, bár közleményei messze távolban látnak napvilágot. Tekintsük közelebbről e kérdést: Vagy oly tárgyai vannak a párt­értekezletek­nek, és a bizottsági tanácskozásoknak, melyek később úgy is a közönség elé jutandók ; vagy olyanok, melyek a politika vezetésére folynak be, s mint ilyenek nem a nagy közönség elé valók. Mindennap látjuk, hogy az ily viták az érte­kezlet köréből szó útján mindjárt más­nap kiszivárognak, a leggondosabb ellenőrzés s fogadkozás mellett is a közönség körébe, s nem egyszer épen olyanok által és egészen gyanútla­nul beszéd közben, kik a nyilvánosságot nem mindenbe szeretnék beavatni. Sőt látjuk azt is, hogy a­mit titokban kis kör vitat meg, a párt közlönyeiben ugyan nem, de megjelenik nem egyszer téves alapon és ferdítve az ellenzék köz­lönyeiben. Most vájjon melyik jobb ? Ha általában nem lehet kikényszeríteni a fel­tétlen titoktartást, nem helyesebb dolog-e az, ha maguk a párt közlönyei nyújtanak kellő tá­jékozást ? Ne keressük itt a morális oldalt, hanem szá­moljunk gyakorlatilag a ténynyel, az elvitathat­­lan ténynyel, — és azt vegyük tekintetbe, hogy kell itt segítni a dolgon. Mert van a kérdésnek egy más oldala is. — A tapasztalás azt mutatja, hogy ha a közvéle­ményt bizonyos kérdésekben előre nem tájékoz­zuk, s elő nem készítjük, hanem csak úgy ajtós­tól rohan be egy vagy más eszme, hiányozván a szükséges tájékozottság, hiányzik az átgon­doltság, hiányzik a higgadt tárgyilagosság, s a pillanatnak felmerült ötletei ellenében csak ké­sőn győzhetnek a megfontolás érvei, s a czél elérése messzebb tolatván a törvényhozás keb­lében pattognak el a politikai tőkét kovácsolók nagy hangú frasisai, melyek különben a sajtó terén kevesebb zajjal puffogtak volna el, s ille­tőleg kopnak vala a parlamentben használhatla­­nokká. Jól ismerik a sajtó közleményeinek horderejét a Lajthán túl.És azért nemcsak nem igyekeznek zárkózni a sajtó elől, sőt minden értekezletről és bizottsági ülésről maguk az illetők szolgáltat­ják a téves értesülést meggátló közleményeket, kimerítő részletességgel ismertetve még az egyes szónokok beszédeit is, e czélra fennálló parlamenti köz­önyükben. Ezzel tájékozzák a közvéleményt, s elejét veszik a meddő vitának. Nem a sajtó érdekében, hanem épen a czél elérése végett szólalunk fel, midőn itt a tárgyban elmondjuk azon nézetünket, hogy a zárkózott­ság helyett épen azon kell lennie a pártnak, hogy miután a pártnak nincs miért a nyilvánosság elől elzárkóznia, igyekezzék tájékozni a közön­séget, melynek nagy része csak lapokból meríti értesülését, s a viszonyok szerint szabatosan és a czélnak megfelel­ő­­e­n körvonalazott közleményekben igyekez­zék maga előkészíteni a közvél­­­e­m­é­n­y­t. A nagyobb titkokat különben sem szokták dobra verni. Országgyűlés. A képviselőház febr. 12-iki ülése. (Esti kiadásunk folytatása .) A színi képezde segélyzése fölötti vitát foly­tatja H­offmann Pál, ki kétféle jogegyen­lőséget különböztet meg : a 1 a k­i­t, mely oly állapotot föltételez , melyben jogos igényeit mindenki érvényítheti és ezt ő is helyesli, valamint azon erős meggyőződésben is van hogy ez nálunk a legkiterjedtebb mérvben meg van, és a­n­y­a­g­i jogegyenlőséget, mely min­den jogosultsági viszony egyforma bértartalmát föltétezi. E megkülönböztetés példávali megvilá­gítására fölhozza, hogy azon állapotot, melyben mindenki nagy vagyon szerzésére jogosítva van e törekvésében mi által sem akadályoztatik, az alaki jogegyenlőség, ha pedig valaki oly állapotot óhajt, melyben minden­kinek teljesen egy­forma vagyona van, vagyis vagyon­föl­osztás által akar jogegyenlőséget elérni, az az anyagi jogegyenlőség kárhozatos agyrémét idézi föl. Figyelmezteti a nemzetiségek nevé­ben fölszólalókat, hogy midőn a jogegyenlőség czíme alatt kívánják egyik nemzetiség megfosz­tását attól, mi a másiknak nincs,oly térre ne lép­jenek, melynek a vagyonjog terén communismus a neve. Babesiu támogatja Hodosiu indítványát. Prileszky Tádé meg nem foghatja, mi­ként lehet e nagyon tisztán álló tárgyba beleke­verni az egyes nemzetiségek műveltségi hátra­mar­adottságát. Ez utóbbin nem színház, hanem iskola által lehet csak segítni és az eziránti vita a cultus budgetnél idézendő föl. Ideje volna már abban hagyni e vitát, mely az országnak annyi­jába kerül, hogy rajta már az egész román szín­házat föl lehetett volna építni. K­á­t­­­a­y Ödön szintén a cultus budgetnél akar gondoskodni a nemzetiségek művelődéséről. P­a­p­p Zsigmond az állam egysége érdekében helyesli a magyar nyelvnek diplomatiai és kormányzati használatát, valamint a kiművelésérőli gondoskodást, kinek ez nem tetszik, vándoroljon ki. Szatmáry K. fölszóllítja a nemzetiségeket, hogy küzdjék föl úgy magukat a színészet és irodalom terén mint mi, és ő kész lesz segélyt nyújtani. Cser­nátony nyíltan kijelenti, hogy mi a nemzeti színházat akarjuk segélyezni, és nekünk erre jogunk van, mert az államnak joga és köteles­sége az államnyelv kiműveléséről gondoskodni. Egyátalán föl nem foghatja, miként beszélhet­nek oly sokat az oláhok jogegyenlőségi érzüle­téről, holott azt az oláhországi zsidóüldözések oly szembeötlőn megc­áfolják. Schwarz Gyula azon esetben kész lett volna segélyt nyúj­tani a nemzetiségeknek, ha fölmutattak volna oly intézményt, mely erejét meghaladó czélokat tűzve maga elé, államsegélyre szorul. Wächter Frigyes közhelyeslés közt je­lenti ki e segélyösszegbe való megnyugvását. Brassóra vonatkozólag pedig, mely a szász föld egyik alkatrésze, és melyet igen helytelenül tűz­tek ki román színház felállítása helyéül, ő igen szívesen venné, ha egy reáltanoda felállítására szavazná meg a ház annak idejében a szükséges költségeket. I v­á c s k o­v­­i­c s csak egy osz­tatlan politikai magyar nemzetet ismer e hazá­ban, és nyíltan tiltakozik minden evvel ellenté­tes kifejezések ellen. Borséinak e tétel törlését kivánó indítványa jegyző által felolvas­­tatik. Az indítványozó annak bővebb indokolá­sától eláll. A ház erre elfogadja a képezde segélyezésére történt 59.000 l frtnyi előirányzatot, mely ellen szavazás alkalmával csak Borlea,Babes, Hodosiu és Staneszku álltak föl. E czim többi tételei t. i. a lóversenyekre előirányozott 28,000 f­t. elemi csapásokra 10,000 frt különféle előre nem lát­ható esetekre, 20,000 frt. vita nélkül szavaztatott meg, így az általános közigazgatási költségek czime kitesz 1.076, 700 frt. „Különféle bevételek czim alatt foglaltatik 3,7­88 frt. Ennek egyes tételei tárgyalása közben fölszólal G h y c­z y Ignácz a buda­pesti Köz­löny jövedelmei és költségei tárgyában, és ha­tározatiig utasítani kivánja a belügyért, hogy magának e tárgyban fölvilágosítást szerezve a házzal e részben kimutatásokat közöljön E határozati javaslat azonnali tárgyalása ellen szóljai föl a m­i­n­i­s­z­t­e­r­e­l­n­ö­k, ki külön­ben kijelenti, hogy e vállalat eddig a min. el­nökséghez tartozott és hogy jövedelme, míg az az államnyomda által állíttatott ki, semmi sem volt, míg most az Athenaeum kezei közt, remél­hetőleg jövedelmezni fog. Egyálalán higyyék el a képviselők, hogy itt nincs nyúl a bokor alatt, de csak némi időt kell a minisztereknek is hagyni, hogy magukat egyes tárgyakban infor­­máltathassák. Erre a hat. jav. a holnapi napi­rendre tűzetik ki. Flourencz Gusztáv a febr. 7-iki eseményeket a „Reforme“-ban kö­vetkezőleg adja elő: Rochefort és én ma este részt akartunk venni egy, a Marseillaise nevezetű teremben tartandó reunión. Nyolc­ órakor érkeztem oda. Megval­ - lom, nem bírtam elhinni, hogy képviselőnk egy gyalázatos gyilkosság férfias megrovásáért sza­badságától megúsztathatnék és ez okból biztosí­tom a gyülekezetet, hogy Rochefort meg fog jelenni. Egyszerre roppant lárma üti meg füleinket, mely tudtunk­ra adja Rochefort elfoga­­tását. Erre azonnal kijelentem a forradalmat és azo­­, társaim által lelkesülten viszonzott elhatá­rozást, hogy képviselőnket­ elfogatni nem enged­­jük. A jelen volt rendőr ügynököt azonnal fog­lyomnak nyilatkoztattam,és biztosítom, hogy ha bennünket alárendeltjei által meg nem támadtat, mi bántódása sem lesz. A termet a Marseillaise-ig éne­k­elve hagyok el. Bellville felé­­ kiáltom társaimnak. Alig voltunk százan, mégis három óra alatt Páris egy egész város részét védelmezhetővé alakíták. A rendőr biztos kérdé tőlem . Biztos-e ön arról Flourens úr, hogy engem sikeresen megvédhet. Én keve­set ado­k életemre, de boldogtalan volnék, ha nem és gyermekimet több­é nem láthatnám. — Nem mi vagyunk azok — felelém — kik véd­telen egyéneket lekaszabolnak, hanem önök. A Faubourg du Temple-hez érve először egy, később két társas kocsival találkoztunk, melye­ket föltartóztattunk és néhány még hozzá ér­kezett frakker kocsi segélyével fölemeltük az első torlaszt. Ennek egyik oldalán biztosságba helyezők rendőrbiztosunkat. Innen tovább men­ve eloltjuk a légszeszlámpákat mindenütt , egy­szerre két katonával találkozunk és egész udva­riasan lefegyverezzük; továbbá­ egy kaszár­nyához jövünk, hol a három őr, lefegyverzési kivánságunkra szuronyt szegez. A többi utczákban torlaszokat csak úgy emel­hettünk, hogy egy omnibus raktárt ürítettünk ki és egy épülő­félben levő ház készletben levő kö­veit használtuk föl.De fegyvereink mindeddig hi­ányzottak. Eszébe jut egyikünknek, hogy a Bel­leville színházban kapni fogunk, oda megyünk és egy szűk hágcsót mutatnak, melyen azon he­lyiséghez érhetünk, hol a fegyverek elhelyezvék. Hevemben észre sem vévén, hogy másodmagam­­mal hatolok előre. Társam, egy még úgy­szólván gyermek , rémítő kiáltásban tör ki: Mentsen meg, Flourens, engem meggyilkolnak. Én oda­rohanok, de már akkor engem is 4 alak fojtogat­ni kezd. Kétségbeesésemben megragadom az if­jú bal karját. . .egy merész ugrás és mindketten a lépcsőn leugrottunk, szerencsére minden baj nélkül,bár a fegyvereinktől megfosztottunk.Útköz­ben egy torlasznál már szivrázó kiáltásokat hal­lunk, közelebb menve, látjuk, miként üldöznek és szúrnak át kardjaikkal a rendőrök védtelen, kétségbeesett gyermekeket lépten nyomon. Iszo­nyodva futunk egy­ barátunk dolgozó szobájába. Lélekrenditő volt innen nézni, hogy hogyan özönli el a lovas és gyalog rendőrség a korom sötét utczákat és rontja szét torlaszainkat, mely­­lyeket pedig elegendő számú fegyverekkel el­látva oly férfiasan védtünk volna meg. Másnap lakásomon kerestek befogatás végett, de termé­szetesen ott nem találtak, papírjai i­de compromitálót köztük nem fognak különfélék. Pest, febr. 12. (A szedő-strike) tárgyában ma tartott értekezlet eredményét fönnebb tudatjuk. Mint ebből kitetszik, a „ Pester Lloyd“ hozzá állott a lapok conventiójához, s a „Pester Lloyd“ s­er­kesztőjének testvére, Faik Zsigmond ur, a pes­ti magyar könyvnyomda - részvénytársaság igazgatója is, ki megadta a magas tariftát, ki­jelenté, hogy személyzetének felmond, s a nyom­dászok szövetségéhez csatlakozik. Egy más ki­sebb nyomda, mely hasonlólag kész volt az al­kudozásra, ennek folytán alighanem szintén el­áll e szándékától s igy az egy heti nyomdász­­háború arra vezetett, hogy újabb érveket szol­gáltatott a munkások követeléseinek teljesit­­hetlen volta mellett. Örömmel győződtünk meg másfelől, hogy az irodalompártoló magyar kö­zönség körében hasonló meggyőződés ver győ!

Next