Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-13 / 35. szám
35. szám Szerkesztési iroda: Aszoncziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető mindeg* közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivathoz intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismer kezektől fogadtatnak el. Vasárnap, február 13. 1870, 21. évi folyam. Előfizetési föltételek: K E ír ÍJT Hi LI MA U A ö. Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... .22 frt. Félévre....................11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Két hóra............. 3 , 70 kr. Egy hóra .... 0 , 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 90 ujk. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. tá ■■ - ■ mftB&mmntmssBauxmnEawamsmx Nyilatkozat. A pesti lapok szerkesztői és a pesti nyomda testület bizottsága a szedő-strike tárgyában ma tartott értekezletükön meggyőződtek arról, hogy Khor és Wein nyomdatulajdonos urak azon állítása, mintha a „Pester Lloydsnak akár szerkesztője, dr. Fálk Miksa úr, akár lapbizottsága követelte volna, hogy a „Pester Lloyd“ot a strike alatt is egész terjedelmében kiállítsák, alaptalan; annálfogva megszűnik azon ok mely miatt a Khor és Wein-féle nyomda fölmentve érezte magát ama kötelezettségek alól, melyeket a lapok szerkesztőivel egyetemlegesen vállalt a strike tartamára; s innen túl ismét mindenben együttesen fog eljárni a nyomdai grémiummal. Pesten, 1870. febr. 12. B. Kemény Zsigmond. Prileszky Tádé. Rákosi Jenő Csernátony Lajos. Bobula L. Jókai Mór. Csukássi József. Ujváry Lajos. Kubinyi Lajos. Bothfeld Soma. Tóth Kálmán. Horn Ede. Salamon Ferencz. Vadnai Károly. Lonkay Antal. • A nyomdász-testület ötös bizottsága. Pest, február 1I. Az állam, én a felsőbbségi aspiralótiók Rómában. Alig képzelhetni kínosabb helyzetet annál, melyben a szabadságszerető, s a politikai állam függetlenségét és souverainitását a polgári társas rend és élet első és legfelsőbb élvéül és czéljául tartó kath. polgárok találják magukat ma, szemben azon törekvésekkel, melyek Rómában napirenden vannak. Mint fognak ezen törekvésekkel, ha azok ténynyé válnak, lelkiismeretükben eligazodni, vagyis mint fogják politikai elveiket, lelkek eszményeit, melyekért eddigelé vivtak, és sokat, olykor életet, olykor személyes szabadságot kockáztattak, az új döntvényekkel öszhangzásba hozni, ez az ő dolguk lesz; mi ahhoz hozzászólni nem akarunk. A gyermeteg kor isteni félelemmel hallgatta az oraculumokat, a minden önérzetből kivetkőzött szolgai, imádta Caligula lovát. Ránk a dolog csupán politikai oldala, vagyis azon hatás és következményei tartoznak, melyek a polgári társadalomban kell, hogy előálljanak, ha a javaslatba hozott kánonok, mint azokat az ágostai közújság febr. 4-iki száma közli,dogmái szentesítést nyernek. Ugyanis, a haza kath. polgárai vagy elfogadják az uj dogmákat, vagy nem. Ha elfogadják, akkor a XX. kánon szerint mint átok alá fogottakat kárhoztatnak kell mindazon polgártársaikat, akik azt tartják, hogy a nyilvános és társadalmi tényekre nézve még ha csak a polgári rendben is, a politikai államtörvények a legfelsőbb lelkiismereti szabály, s polgári jogilag megengedtethetik valami, ami az isteni és emberi törvény szerint tilos,tehát az államot mint ilyet nem kötelezik az egyház határozatai,melyekben az a tilos, és nem tilosról nyilatkozik. Akkor a IX. kánon értelmében vallaniok kell, hogy az egyház csalatkozhatlansága nem csupán azon igazságokra terjed ki, melyek az isteni kinyilatkoztatásban foglaltatnak, hanem minden más nem, és rendbeli igazságokra is, mihelyt azt úgy állítják elő, mint szükségest arra nézve, hogy a kinyilatkoztatás letéteménye épségesen megőriztethessék*) Vallaniok kell tehát, hogy az egyház csalatkozhatlan az ő ítéletében, ha például a lelkiismeret-és tan- és tudományszabadságot kárhoztatja, egyes polgári törvényeket vagy fennálló alkotmányokat, elfogadott állami maximákat és elveket proscribál , megsemmisít és eltöröl, vagy épen magát a viszonyt, mely az államhatalmak és állampolgárok közt megállapítva van, megmásítja,vagy felbontja, — csakha a római curia, theologusai ugy *) Canon XX. Si quis dixerit, in lege status politici, vei in publica hominum opinione constitutam esse pro publicis ac socialibus actionibus supremam conscientiae normám, aut ad easdem non extendi Ecclesiae judicia, quibus ea de licito et illicito pronunciat; aut vi juris civilis fieri licitum, quod jure divino et ecclesiasticoestillicitum ; anathema sit.Canon IX. Si quis dixerit, Ecclesiae infallibilitatem ad ea tantum restringi,quae divina revelatione continentur, nee ad alias etiam veritates extendi, quae necessario requiruntur, ut revelationis depositum integrum custodiator; anathema sit. látják, hogy mindezen intézkedések a hitő letétemény épentartására szükségesek. Ha pedig az uj dogmákat nem fogad-ék el, egyházukkal jönnek közvetíthetlen összeütközésbe, mennyiben ha hallgatnak, s szenvedőlegesen viselik magukat, de nem hisznek, pro foro interno, mennyiben pedig tettleg is ellenszegül- nek, például nyíltan vallják, hogy az egyház tekintélyét mindezen dolgokban ■ el nem ismerik, s oly törvények hozatalaiban vesznek részt, melyek az egyház által tiltott valamely szabadság érdekében állíttatnak fel, — pro fero externo is átok alá esnek, vagyis mint nyilvános eretnekek az egyházból kizáratnak. Igaz ugyan, hogy a XVII. és XVIII. kánon által átokkal bujtatnak azok is, kik a független egyházi hatalmat, melyről a kath. egyház tanítja, hogy azt Krisztustól kapta, összeférhetlennek állitják a legfőbb polgári hatalommal, úgy, hogy a kettő egymás mellett épségesen megállhasson ; továbbá azok, kik tagadják, hogy a polgári társadalom kormányzására szükséges hatalom az Istentől van, s annak az isteni törvény szerint engedelmességgel tartoznak. De tekintve azt, hogy a XX. kánon szerint ezen polgári hatalom törvényhozási joga fölé az egyházi állíttatik, s megvonatván tőle a jog, megengedni, polgárilag szabadnak nyilvánítani olyasmit, amit az egyház tilt, kötelességéül tétetik, magát az egyház azon ítéleteihez tartani, melyek által ő a tilos és nem tilos iránt nyilatkozik és határoz, — világos, hogy a polgári hatalmat csakis azon korlátok közt készek elismerni önállónak, melyeket számára a curialisták szabnak. Ez okból a kánon az egyházi hatalmat függetlennek (independens) a polgárit csak legfelsőbbnek, supremának mondja, tudniillik az általa számára engedélyezett joghatás körében, s tartózkodik kimondani azt, hogy az Istentől származtatott ama hatalom, mely a polgári társadalom kormányzására szükséges, egyedül az államhatalom.*) Így az is, hogy az anyagi a szelleminek alávetve van, de utaztató és bűnös tévedés, az államot úgy fogni fel, mint pusztán mechanikus, szellemtelen gépet, azok módjára, kik a két, lelki és világi hatalmaskét kardhoz hasonlították,melyek egyike (az anyagi) csupán a lelkinek intésére tétetik mozgásba. Az állam erkölcsi személy, s bir ennek minden attribútumaival : észszel, lelkiismerettel, czéljának öntudatával, s az erre vezető eszközöknek, elmélet és tapasztalás, megfontolás és gyakorlat vezérelte megítélő tehetségével. Neki fel kell tartani a békét és rendet, biztosítani a személyt és vagyont, megvédeni az országot és népét, megszerezni számára a módot és eszközöket,hogy élhessen és gyarapodhassék. Ez az ő kizárólagos illetékességi köre, s ha az egyház e téren kíván neki magatartási szabálylyal szolgálni, oly dologba avatkozik, melyhez azon kívül, hogy hozzá nem tartozik, nem is ért. Mely pápa, mely zsinat arrogálhatja magának, hogy Isten által van csalhatatlan tudomása róla, miszerint ő vagy amaz országban nem fog megháboríttatni a béke, a rend, a polgári egyesség , ellenben biztosíttatni a jólét és haladás , ha mindazt foganatba veszik az államhatalmak , amit ők sürgetnek? Proclamálják például az elvet, hogy a lelkiismeret - szabadság , szabadság , mely kárhozatba viszi ki, az állam vagy a pápa illetékesebb-e annak helyes megítélésére, hogy azon esetre, ha a hatalom eme kárhozatnak komolyan útjába akarna állani, nem fog-e ismét oly fenekes perturbatiót idézni elő, mint egykor a másfél százados polgári háborúk ? Lehet, hogy némely tudósok búvárkodásaikban tendentiásus irányt követnek, mely a hit letéteménynyel nem épen testvériesen hangzik össze. De ha a búvárkodás eredménye tény, melyet láb alól eltenni, teljes lehetetlen, elvetheti-e magát az állam annyira, hogy a theologusok indítványára üldözzön ismét egyegy Galileit, mivel az Írásban elő jő valahol, hogy nem a föld, hanem a nap *) Can. XVII. Si quis dixerit , potestatem ecclesiasticam independentem, quam Ecclesia catholica sibi a Christo tributam esse docefisupremamque potestatem civilem non posse simul consistere,ita,ut jura utriusque salva sint; anathema sit. Can. XVIII. Si quis dixerit,potestatem, quae ad regendam societatem civilem necessaria est,non|esse a Deo, aut eidem ex ipsa Dei lege subjectionem non deheri. . . anathema sit. mozog ? Érdekében áll-e megbénítani a geológiai kutatásokat, melyeknek oly temérdeket köszön, mert a tudósok majd azt találják kisütni, hogy a világ és ember talán régibb lehet, mint Moz sem állítja ? A tudomány vívmányai bevégzett tények, melyeket tilalommal ellutni nem lehet. Nem ezeknek, hanem igenis az isteni tudománynak a feladata, hogy tanait velük öszhangzásba hozza.Gyakorlati jó elvet, szabályt, rendszert felillíthat mindenki, tehát az egyház is, s ne tartson tőle senki is, hogy az az állam figyelmét ki fogja kerülni, ma, midőn nincs, nem adja magát elő mozzanat, melyet a lapok ezerszeresen vissza nem adnának. Csakhogy a véleményezés még nem kötelezés, az állam a maga körében nem ismer más urat, s minden efféle igényt, mint felsége ellen intézett merényt, kell, hogy egész erélylyel és pedig úgy jogi, mint czélszerűségi szempontból, utasítson vissza. „Az állam souverainitása, írja. Frans, oly eszmény, melytől nem lehet megtagadni, hogy van benne valami isteni, mint ezt minden népek érezték, melyek keblében minden vallásos érzés még nem aludt ki végkép. Ép oly fenséges, amily felemelő. Azért törnek minden függő népek a függetlenségre, és ha ezt elérték, az egész ország emelkedőben van, s érzi, hogy erejében nyert.“ (Physiol, der Staaten, 31. 1.) Hellas és Róma, az olasz és schweizi középkori köztársaságok, a spanyolok és új görögök függetlenségi harczai — emlitsem-e a miénket ? — mutatják, mennyit nyer egy nemzet önérzet- és erőben a souverainitás kivivása és gyakorlata által. Barbár apáink meg tudták védni azt, midőn nem egy nagy nemzet meghajolt a tiara előtt, — s mi feledjük el Mátyásunk nagy szavát a kettős keresztnek megtriplázásáról ? . . Tekintve a kath.hitü polgárok nagy számát, kik szeretik hazájokat s koronánk függetlenségére nem kevesbbé büszkék, mint hitökön gyermeteg pietással függők, é s előre látva a kínos tusát, melylyel hívői és hazafias lelkiismeretök a javasolt zsinati kánonok által fenyegetve van, — kérdem : oly közönyös dolog-e az, ami most Rómában történik, az államra nézve, hogy vele foglalkozni teljességgel nem tartja méltónak ? Az állam érdekében áll, hogy polgárai vallásosak legyenek. Ki az ellenkezőt tartja: az bízvást tapsolhat a római aspirálóknak, mert bizonyos lehet benne, hogy oly vallás, melynek credóját ily maximákkal töltik meg, a világ egyetlen egy miveit nemzete körében sem talál viszhangra. Az állam ma elég erős, hogy ne féljen egy keresztes hadtól. Anglia megmutatta, hogy pápai tutela nélkül is lehet, hatalom-, dicsőség- és vagyonra is szert tenni, mélyen keresztény-vallásosnak is maradni. Ennyit nem kívánunk. De e példa is több mint elég, hogy tanulják meg az illetők, mennyire veszélyes dolog a tűzzel játszani. ............ (A Deákkörben) ma este tartott értekezlet folytatá a Clementis-féle indítvány tárgyalását, anélkül, hogy végleges megállapodás jött volna létre, a kérdés még nyitva maradt. A lapoknak az értekezletek tárgyalásairól adandó közleményekre nézve a tegnapi megállapodás mellett maradt az értekezlet, de a közlemények szerkesztésének módja iránt később fog határozat hozatni. Pest, február 12. : A tapasztalás több idő óta, s több alkalommal adott érzékeny leckét azoknak, kik a sajtót jelentékenyebb fontosságú politikai kérdések megismerésében gátolni igyekeztek, s mintegy fitymálva csak akkor juttattak valamit a közvélemény e közege tudomására,mikor annak megvitatására, s a közvélemény tájékozására a kellő idő hiányzott. Mellőzzük a példákat, csak azon sajnos tapasztalásunknak adunk itt kifejezést, hogy e téren még nálunk is, mint látszik, nem vagyunk minden félreértéstől megóva. A Deákpárt értekezletén, mint halljuk, közelebbről ismét élénk kifakadások történtek azok ellen, kik a sajtót a párt mozgalmairól értesítik, s általa a közönséget tájékozni óhajtják, sőt kifakadások történtek oly részről is, honnan legkevésbbé való várható, oly egyén részéről, ki a sajtó hatalmát nem csak ismerő, sőt annak maga is munkája, bár közleményei messze távolban látnak napvilágot. Tekintsük közelebbről e kérdést: Vagy oly tárgyai vannak a pártértekezleteknek, és a bizottsági tanácskozásoknak, melyek később úgy is a közönség elé jutandók ; vagy olyanok, melyek a politika vezetésére folynak be, s mint ilyenek nem a nagy közönség elé valók. Mindennap látjuk, hogy az ily viták az értekezlet köréből szó útján mindjárt másnap kiszivárognak, a leggondosabb ellenőrzés s fogadkozás mellett is a közönség körébe, s nem egyszer épen olyanok által és egészen gyanútlanul beszéd közben, kik a nyilvánosságot nem mindenbe szeretnék beavatni. Sőt látjuk azt is, hogy amit titokban kis kör vitat meg, a párt közlönyeiben ugyan nem, de megjelenik nem egyszer téves alapon és ferdítve az ellenzék közlönyeiben. Most vájjon melyik jobb ? Ha általában nem lehet kikényszeríteni a feltétlen titoktartást, nem helyesebb dolog-e az, ha maguk a párt közlönyei nyújtanak kellő tájékozást ? Ne keressük itt a morális oldalt, hanem számoljunk gyakorlatilag a ténynyel, az elvitathatlan ténynyel, — és azt vegyük tekintetbe, hogy kell itt segítni a dolgon. Mert van a kérdésnek egy más oldala is. — A tapasztalás azt mutatja, hogy ha a közvéleményt bizonyos kérdésekben előre nem tájékozzuk, s elő nem készítjük, hanem csak úgy ajtóstól rohan be egy vagy más eszme, hiányozván a szükséges tájékozottság, hiányzik az átgondoltság, hiányzik a higgadt tárgyilagosság, s a pillanatnak felmerült ötletei ellenében csak későn győzhetnek a megfontolás érvei, s a czél elérése messzebb tolatván a törvényhozás keblében pattognak el a politikai tőkét kovácsolók nagy hangú frasisai, melyek különben a sajtó terén kevesebb zajjal puffogtak volna el, s illetőleg kopnak vala a parlamentben használhatlanokká. Jól ismerik a sajtó közleményeinek horderejét a Lajthán túl.És azért nemcsak nem igyekeznek zárkózni a sajtó elől, sőt minden értekezletről és bizottsági ülésről maguk az illetők szolgáltatják a téves értesülést meggátló közleményeket, kimerítő részletességgel ismertetve még az egyes szónokok beszédeit is, e czélra fennálló parlamenti közönyükben. Ezzel tájékozzák a közvéleményt, s elejét veszik a meddő vitának. Nem a sajtó érdekében, hanem épen a czél elérése végett szólalunk fel, midőn itt a tárgyban elmondjuk azon nézetünket, hogy a zárkózottság helyett épen azon kell lennie a pártnak, hogy miután a pártnak nincs miért a nyilvánosság elől elzárkóznia, igyekezzék tájékozni a közönséget, melynek nagy része csak lapokból meríti értesülését, s a viszonyok szerint szabatosan és a czélnak megfelelően körvonalazott közleményekben igyekezzék maga előkészíteni a közvéleményt. A nagyobb titkokat különben sem szokták dobra verni. Országgyűlés. A képviselőház febr. 12-iki ülése. (Esti kiadásunk folytatása .) A színi képezde segélyzése fölötti vitát folytatja Hoffmann Pál, ki kétféle jogegyenlőséget különböztet meg : a 1 a kit, mely oly állapotot föltételez , melyben jogos igényeit mindenki érvényítheti és ezt ő is helyesli, valamint azon erős meggyőződésben is van hogy ez nálunk a legkiterjedtebb mérvben meg van, és anyagi jogegyenlőséget, mely minden jogosultsági viszony egyforma bértartalmát föltétezi. E megkülönböztetés példávali megvilágítására fölhozza, hogy azon állapotot, melyben mindenki nagy vagyon szerzésére jogosítva van e törekvésében mi által sem akadályoztatik, az alaki jogegyenlőség, ha pedig valaki oly állapotot óhajt, melyben mindenkinek teljesen egyforma vagyona van, vagyis vagyonfölosztás által akar jogegyenlőséget elérni, az az anyagi jogegyenlőség kárhozatos agyrémét idézi föl. Figyelmezteti a nemzetiségek nevében fölszólalókat, hogy midőn a jogegyenlőség czíme alatt kívánják egyik nemzetiség megfosztását attól, mi a másiknak nincs,oly térre ne lépjenek, melynek a vagyonjog terén communismus a neve. Babesiu támogatja Hodosiu indítványát. Prileszky Tádé meg nem foghatja, miként lehet e nagyon tisztán álló tárgyba belekeverni az egyes nemzetiségek műveltségi hátramaradottságát. Ez utóbbin nem színház, hanem iskola által lehet csak segítni és az eziránti vita a cultus budgetnél idézendő föl. Ideje volna már abban hagyni e vitát, mely az országnak annyijába kerül, hogy rajta már az egész román színházat föl lehetett volna építni. Kátay Ödön szintén a cultus budgetnél akar gondoskodni a nemzetiségek művelődéséről. Papp Zsigmond az állam egysége érdekében helyesli a magyar nyelvnek diplomatiai és kormányzati használatát, valamint a kiművelésérőli gondoskodást, kinek ez nem tetszik, vándoroljon ki. Szatmáry K. fölszóllítja a nemzetiségeket, hogy küzdjék föl úgy magukat a színészet és irodalom terén mint mi, és ő kész lesz segélyt nyújtani. Csernátony nyíltan kijelenti, hogy mi a nemzeti színházat akarjuk segélyezni, és nekünk erre jogunk van, mert az államnak joga és kötelessége az államnyelv kiműveléséről gondoskodni. Egyátalán föl nem foghatja, miként beszélhetnek oly sokat az oláhok jogegyenlőségi érzületéről, holott azt az oláhországi zsidóüldözések oly szembeötlőn megcáfolják. Schwarz Gyula azon esetben kész lett volna segélyt nyújtani a nemzetiségeknek, ha fölmutattak volna oly intézményt, mely erejét meghaladó czélokat tűzve maga elé, államsegélyre szorul. Wächter Frigyes közhelyeslés közt jelenti ki e segélyösszegbe való megnyugvását. Brassóra vonatkozólag pedig, mely a szász föld egyik alkatrésze, és melyet igen helytelenül tűztek ki román színház felállítása helyéül, ő igen szívesen venné, ha egy reáltanoda felállítására szavazná meg a ház annak idejében a szükséges költségeket. I vá c s k ovic s csak egy osztatlan politikai magyar nemzetet ismer e hazában, és nyíltan tiltakozik minden evvel ellentétes kifejezések ellen. Borséinak e tétel törlését kivánó indítványa jegyző által felolvastatik. Az indítványozó annak bővebb indokolásától eláll. A ház erre elfogadja a képezde segélyezésére történt 59.000 l frtnyi előirányzatot, mely ellen szavazás alkalmával csak Borlea,Babes, Hodosiu és Staneszku álltak föl. E czim többi tételei t. i. a lóversenyekre előirányozott 28,000 ft. elemi csapásokra 10,000 frt különféle előre nem látható esetekre, 20,000 frt. vita nélkül szavaztatott meg, így az általános közigazgatási költségek czime kitesz 1.076, 700 frt. „Különféle bevételek czim alatt foglaltatik 3,788 frt. Ennek egyes tételei tárgyalása közben fölszólal G h y cz y Ignácz a budapesti Közlöny jövedelmei és költségei tárgyában, és határozatiig utasítani kivánja a belügyért, hogy magának e tárgyban fölvilágosítást szerezve a házzal e részben kimutatásokat közöljön E határozati javaslat azonnali tárgyalása ellen szóljai föl a miniszterelnök, ki különben kijelenti, hogy e vállalat eddig a min. elnökséghez tartozott és hogy jövedelme, míg az az államnyomda által állíttatott ki, semmi sem volt, míg most az Athenaeum kezei közt, remélhetőleg jövedelmezni fog. Egyálalán higyyék el a képviselők, hogy itt nincs nyúl a bokor alatt, de csak némi időt kell a minisztereknek is hagyni, hogy magukat egyes tárgyakban informáltathassák. Erre a hat. jav. a holnapi napirendre tűzetik ki. Flourencz Gusztáv a febr. 7-iki eseményeket a „Reforme“-ban következőleg adja elő: Rochefort és én ma este részt akartunk venni egy, a Marseillaise nevezetű teremben tartandó reunión. Nyolc órakor érkeztem oda. Megval - lom, nem bírtam elhinni, hogy képviselőnk egy gyalázatos gyilkosság férfias megrovásáért szabadságától megúsztathatnék és ez okból biztosítom a gyülekezetet, hogy Rochefort meg fog jelenni. Egyszerre roppant lárma üti meg füleinket, mely tudtunkra adja Rochefort elfogatását. Erre azonnal kijelentem a forradalmat és azo, társaim által lelkesülten viszonzott elhatározást, hogy képviselőnket elfogatni nem engedjük. A jelen volt rendőr ügynököt azonnal foglyomnak nyilatkoztattam,és biztosítom, hogy ha bennünket alárendeltjei által meg nem támadtat, mi bántódása sem lesz. A termet a Marseillaise-ig énekelve hagyok el. Bellville felé kiáltom társaimnak. Alig voltunk százan, mégis három óra alatt Páris egy egész város részét védelmezhetővé alakíták. A rendőr biztos kérdé tőlem . Biztos-e ön arról Flourens úr, hogy engem sikeresen megvédhet. Én keveset adok életemre, de boldogtalan volnék, ha nem és gyermekimet többé nem láthatnám. — Nem mi vagyunk azok — felelém — kik védtelen egyéneket lekaszabolnak, hanem önök. A Faubourg du Temple-hez érve először egy, később két társas kocsival találkoztunk, melyeket föltartóztattunk és néhány még hozzá érkezett frakker kocsi segélyével fölemeltük az első torlaszt. Ennek egyik oldalán biztosságba helyezők rendőrbiztosunkat. Innen tovább menve eloltjuk a légszeszlámpákat mindenütt , egyszerre két katonával találkozunk és egész udvariasan lefegyverezzük; továbbá egy kaszárnyához jövünk, hol a három őr, lefegyverzési kivánságunkra szuronyt szegez. A többi utczákban torlaszokat csak úgy emelhettünk, hogy egy omnibus raktárt ürítettünk ki és egy épülőfélben levő ház készletben levő köveit használtuk föl.De fegyvereink mindeddig hiányzottak. Eszébe jut egyikünknek, hogy a Belleville színházban kapni fogunk, oda megyünk és egy szűk hágcsót mutatnak, melyen azon helyiséghez érhetünk, hol a fegyverek elhelyezvék. Hevemben észre sem vévén, hogy másodmagammal hatolok előre. Társam, egy még úgyszólván gyermek , rémítő kiáltásban tör ki: Mentsen meg, Flourens, engem meggyilkolnak. Én odarohanok, de már akkor engem is 4 alak fojtogatni kezd. Kétségbeesésemben megragadom az ifjú bal karját. . .egy merész ugrás és mindketten a lépcsőn leugrottunk, szerencsére minden baj nélkül,bár a fegyvereinktől megfosztottunk.Útközben egy torlasznál már szivrázó kiáltásokat hallunk, közelebb menve, látjuk, miként üldöznek és szúrnak át kardjaikkal a rendőrök védtelen, kétségbeesett gyermekeket lépten nyomon. Iszonyodva futunk egy barátunk dolgozó szobájába. Lélekrenditő volt innen nézni, hogy hogyan özönli el a lovas és gyalog rendőrség a korom sötét utczákat és rontja szét torlaszainkat, melylyeket pedig elegendő számú fegyverekkel ellátva oly férfiasan védtünk volna meg. Másnap lakásomon kerestek befogatás végett, de természetesen ott nem találtak, papírjai ide compromitálót köztük nem fognak különfélék. Pest, febr. 12. (A szedő-strike) tárgyában ma tartott értekezlet eredményét fönnebb tudatjuk. Mint ebből kitetszik, a „ Pester Lloyd“ hozzá állott a lapok conventiójához, s a „Pester Lloyd“ serkesztőjének testvére, Faik Zsigmond ur, a pesti magyar könyvnyomda - részvénytársaság igazgatója is, ki megadta a magas tariftát, kijelenté, hogy személyzetének felmond, s a nyomdászok szövetségéhez csatlakozik. Egy más kisebb nyomda, mely hasonlólag kész volt az alkudozásra, ennek folytán alighanem szintén eláll e szándékától s igy az egy heti nyomdászháború arra vezetett, hogy újabb érveket szolgáltatott a munkások követeléseinek teljesithetlen volta mellett. Örömmel győződtünk meg másfelől, hogy az irodalompártoló magyar közönség körében hasonló meggyőződés ver győ!