Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-02 / 49. szám

49. szám. Szerda, martius 2.1870. Szerkesztési iroda: Ferescziek­ tere 7. száza. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bírmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek­ tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadó-hivatal : REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, páston, vagy helyben, házhor­ hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre..... 11 frt. Negyed évre ... 6 „ 60 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények :M3§: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 aj kr. f Bélyegdíj kfflSaWBJkr. Nyílt-tér­­ 5 hasábos petit­sor 26 gj kr. PEST, MARTIUS 1. Batthyány Lajos emlékére. — Huszonnegyedik kimutatás. — V­a­i­g­l György gyűjtése Perkátán 9 frt, mihez járultak : Vaigl György 3 frt, Horváth Antal 1 frt, Szeidl Domonkos 1 frt, Vaigl Ká­roly 1 frt, Dani Lajos 1 frt, Grensperger Ferenc 1 frt, Auerhamner János 50 kr, Tóth Pál 50 kr, összesen 9 frt. — a hontmegyei kaszinó által febr­ 20-kán rendezett bál jövedelméül, mivel a részletes kimutatást majd utánpótoljuk 89 frt 50 kr; — a nyíregyházi takarékpénztártól 50 frt; — Nátafalussy Kornél gyűjtése Kassán 14 frt; — a kalocsai kaszinó 25 frtot, összesen 187 frt 50 kr; a 23-dik kimutatásban foglalt összeggel 2580 frt 85 kr, 3 és fél arany, 3 db tallér, 3 e. huszas, 3 e. forintot.­­ Ezen összeg az első hazai pesti ta­karékpénztárnál van letéve, s midőn tudatjuk, hogy korábbi jelentéseink értelmében a gyűj­tést részünkről egyelőre be­fejezettnek tekintjük, megje­gyezzük egyszersmind, hogy a szobor tárgyában tett lépé­seinkről közelebb értesiteni fogjuk a hazafias adakozókat. A honvédmentházra begyült: Ba­jai kaszinó és kereskedelmi csarnoktól 41 frt 50 kr. (a részletes kimutatást közelebb); — Vaigl György 10 frt, mihez járultak: Vaigl György 3 frt, Horváth Antal 2 frt, Szeidl Do­monkos 1 frt, Vaigl Károly 1 frt, Dám Lajos 1 frt, Gensperger Ferencz 1 frt, Auerhammer János 50 kr, Tóth Pál 50 kr; — a hontmegyei kaszinó által febr. 20-dikán adott bál jövedel­méül 77 frt 50 kr; (a részletes kimutatást kö­­zelebb); — a nyíregyházi takarékpénztár ré­széről 25 frt, a kalocsai kaszinó által 25. frt. Az árvízkárosultak javára: a bajai kaszinó­s keresk. csarnok 6 frt 90 kr, a duna­földvári kaszinó 20 frt. Az Eszterházy-képtárra a nyíregyházai takarékpénztár beküldött 50 frtot. Pest, mart. 1. (D.) A képviselőház mai ülésén ismét azon jelenetek egyikének voltunk tanúi, melyeknél mindig a nagy utazónak Li­­vingstonnak szavai jutnak eszünkbe : „mutassatok fel az emberiség történel­mében valami szépet és nagyot, mely nem a lelkesültség teremtménye volna.“ A közoktatási miniszteri költségvetés­ről folyt tovább a tárgyalás . K­á­t­­­a­i Ödön azon indítványt teszi, hogy a nép­nevelésre kért 250,000 forint helyett 1,000,000 főt vétessék fel a költségvetés­be. Utánna Irányi szól, számokkal mutatja ki, hogy Francziaországban míg 1855-ben 13 millió forint volt a népneve­­ésre fordítva, egy év múlva 1856-ban már 23 millióra emeltetett az, amig 1861-ben mindössze 55,000 iskola volt, két év alatt 1863-ra 13,000-rel szaporodott e szám. —Angliában,hol pedig a magán társulatok és egyházak roppant összegeket áldoznak ez ügynek, 1854-ben 3825, 1860-ban 7272, 1865-ben 8438-ra emelkedett a nép­iskolák száma, s míg 1839-ben 303,000 frtot költött az ország a népiskolákra, 1860 óta 6 — 8 milliók szerepelnek e he­lyen. — Olaszországban, melyet pedig az elmaradottak közzé szoktunk sorolni, 1863­-ban 29,000, 1863­-ban, tehát egy év múlva közvetlenül már 31.675-re há­gott a népiskolák száma, s ily körülmé­nyek között nálunk a népnevelésre 250.000 főt hozatik a javaslatba, sőt még azt állítják, hogy a múlt évben ez össze­get sem lehetett elkölteni! Majd a közok­tatási miniszter közben tett felvilágosí­tásai után ép ellenkező oldalról feláll P­u­­­s­z­k­y, Sybilla könyvéhez hason­­lítja népnevelési ügyünket , melyet 1848 előtt, midőn még csak „magyart kellett volna nevelni“, elutasítottak a rendek e szavakkal : „nem adózunk“ ; most már általában embert, e haza min­den polgárát kell nevelnünk, s félő, hogy ha most se veszszük meg a könyveket, később majd egészen más dolgot köve­telnek érte a „communisticus“ törekvések, s ha akkor majd mindent megadunk is, mégis későn lesz. E beszédekben voltak a legfőbb moz­zanatai a mai gyűlésnek, s az, mit Ti­sza Kálmán végül beadott határozati javaslata mond, s mit az országgyűlés erre határozott, csak visszatükrö­zése a képr.­ház ebbeli hangulatának. Kimondatott tehát, hogy terjeszszen a miniszter az országgyűlés elé javaslatot, hogy még az év folytán mennyi kell a népnevelésre, s csaknem előre biztosítják, hogy bármennyi legyen, ha talán másfél millió lesz is, megszavazzák azt. E határozattal a képv.­ház sok mulasz­tást akart jóvá tenni. A képv. ház jól tudja, hogy óriások az állam terhei, s mégis kész habár 1 milli­ónyi kölcsönnel is oda segíteni a népne­velés ügyét, hogy nagyobbszerű lendüle­tet vehessen, s mindaddig, míg ez meg nem történik, kétségkívül igen proble­­matikus összes fáradozásunk a haladás terén. A képr­­ház ily hangulatát különben már a földmivelési ministérium költség­­vetésének tárgyalásánál is előtünteté. Ez alkalommal ugyanis a mezőgazdasági mű­­velődés­ügy előmozdítására ajánlott 270000 ftnyi irányzatából a pénzügyi bizottság által javaslott 17000 ftnyi tör­lést is csak másává helyezte át, egy krajczár hiány nélkül, de a­mit­ a minisz­ter kért az ügyre, megszavazta. E kettős készség mutatja, hogy a képr.­ház valóban helyesen fogta fel a helyze­tet. Magyarországnak két oly fundusa van,melybe a lehető legtöbb tőkét kell, és czélszerű minél előbb befektetnie, ez a vasút, és a népnevelés, bármily el­lentétnek lássék, a legszorosabb össze­függésben van e kettő egymással, mind­kettő feltétlenül követeltetik a bennünket környező viszonyok­­által, mindkettő a legbiztosabban kijövedelmezendi magát, s mindkettő első alapja anyagi és szelle­mi elhaladásunknak ; a conditio sine qua non, mely míg meg nincs, a tovább építésre gondolni sem lehet. Ez alapokat rakják körültünk mesés gyorsasággal nyugaton és keleten egy­aránt. S ha beismerjük, hogy messze el vagyunk maradva nyugattól, s ha van okunk félni,hogy kelet felől elgázol­tatunk, az csak ez alapok hiánya mellett lehet. S most végül még csak egyet. Remél­jük, hogy a képviselőház e felbuzdulását nem fogja illusóriussá tenni a pénzügy­­miniszter morosussága, a közoktatási mi­niszterre nézve pedig a tanerők hiánya nem fog képezni oly akadályt, mely a népnevelés terén nagyobbszerű eredmé­nyek produkálását egyelőre lehetetlenné teszi. A Deák-párt f. martim hó 3-kán d. u. 6 órakor értekezletet tart. A „Pesti Napló“ tárc­zata: Tóth József. (1 Mártius 1.) Másfél év óta olvassuk a nemzeti színház színlapján e három szót: „Tóth József beteg.“ Már ezentúl nem fogjuk azt sem ott látni — nem beteg ő többé, szabadságon van — örökre. Az a három szó — noha ismerjük jelentősé­­gét, némileg még megvigasztalta aggódó,szívün­ket. Ez a mécs is kialudt,­ezentúl már nem remél­hetünk. Az országútnak e­gy régi modorban épült udvarházából néhány óra múlva­­kísérünk ki egy koporsót a temetőbe, oda hol Megyery, Bartha, Lendvay,­­Egressy pihennek. A sírok megszaporodnak egygyel s a kegyelet könnyes szemmel fogj­a göröngyeit a pihenni sietőnek h­avaira dobni, mert a legnemesb­k egyike volt „Ki valaha az idők hullámában élt, “hogy az elhunyt kedvenczének­ Shakespearenak sza­vaival éljünk. Tóth József 1823 jul. 5. született Szentesen, tehát 47-dik évét sem tölthette be. Tanulmányait H. M. Vásárhelyt, Kecskeméten és Pesten vé­gezte. A szinészeti lángot Voltaire „Tancred“ fe­jleszté fői keblében, melyet tanárától jutal­mul kapott. 1841-ben avatta fel magát színészszé Miskol­­czon Tóth István színtársulatánál. Pesten 1845, 46 és 47-ben vendégszerepeit s 1850-ben ide szerződtették. Ezek a száraz életrajzi adatok, a művész pá­lyáját a műtörténet fogja megörökíteni. Eg­­ressy életében egyetlen vetélytársa, ennek halála után egyedül maradt a magyar színészet élén. A színészettel is úgy vagyunk, mint minden egyéb ágával a művészetnek. A közönséges színvonal alacsonyabb a nyugati nemzetek niveaujánál, u. n. „durchschnit“ — embereink újabb időkben sokkal kisebbek, mint egyebütt, talán azért, mert általános műveltségünk sem áll még magasabb fokon. De dicsekedhetünk minden téren egyes kiváló jelenségekkel, me­lyek aztán csakugyan előbbre viszik az általuk képviselt szakmát. Ily kiváló jelenség volt Tóth József, mint jellemábrázoló művész. Egyénítő tehetsége élőkut volt, örökkön buz­gó, kifogyhatlan. Az emberi szívnek majdnem egész hanglajtorjája rendelkezésére állt. A ki­­gyósima Wurm, a cynikus Meddle, az aczélszivű Jágó, a kérlelhetlenül mindent letipró III. Ri­­kárd, a Sz. Ivánéji álom együgyű munkása, a pedáns táblabiró Szegfű fölemlítése által csak néhány , egymással éles ellentétben álló sze­repét akartuk az olvasó emlékébe idézni, hogy roppant alaki­tó erejét némileg jelezzük Pátho­­sza megrendített, furfangja a kacsagás könnye­ire fakasztott, mint cselszövő megfagyasztó szi­vünket, drastikus — de mindig az ízlés legma­­gasb színvonalán álló — humorja jótékony de­rültséget árasztott a néző kedélyére. Elfeled­­tünk mindent magunk körül, benne éltünk, ve­le játsztunk, rabjaivá bilincselt. Hangjával cso­dálatosan tudott árnyalni s épen ez a hang, melynek némi érdessége már magában véve komikus hatást tett — ha ő akarta — lett a betegség áldozata. Gégesorvadásba esett. Némán s szótlanul kellő 1 és fél évig — a kiolthatlan tettvágy örökös sarkalása által fel­csigázott kínokat tűrnie. Élni s nem játszhatni. Akkor inkább meghalni — ezt az eszmét hány­­torgatta örökké — lázas agyában. És sírján ta­lán többet ásott a lelki szenvedés, mint a testi betegség. Csak a művészről beszéltünk, pedig az ember is feledhetlen. Áldott kedélyű, szerény, tanulmá­nyozó , visszavonult ember volt. Mondhatnék olyan csendes ember — a­milyenné most lett. Az író a művész mellett messzi elmaradt. Megfoghatatlan, hogy e mély tudományú, clas­­sikus műveltségű férfit ízlése mindjárt elhagyj­­a, mihelyt p. darabot fordított. Választása min­dig szerencsétlenül ütött ki s két Shakespeare-i darab fordításán kívül, a többivel úgy mint ke­vés eredeti művével mindig elbukott. Több szé­pészeti dolgozata maradt fenn, melyekben bő tanulmányai egy kis részét letette.Utóbbi időben a magyar színészet történetén dolgozott — ez volt kinteljes óráinak némi vigasza. Befejezte-e, nem tudjuk. Ha e mű be volna már fejezve, óhajtjuk, hogy kiadóink valamelyike azt mielőbb a közöns­égnek átadja, mert e tekintetben iro­dalmunk csakugyan szegényebb a koldusnál. Pest, mart. 1. (A vallásszabadságról szóló törv javaslat), hallomás szerint, tegnap nyerte meg ő Felsége előleges helybenhagyását. A hí­rek, melyek már régebben ugyanazt jelenték, alaptalanok voltak. A javaslatot a cultusminisz­­ter úr a Deák-párt holnap utáni értekezletén fogj­a bemutatni, s azután néhány nap múlva előterjeszti a háznak. fi (A k­a­t­o­n­a­i h­a­t­á­r­ő­r­v­i­d­é­k) polgá­rosítása, jobban mondva a quota nagyobbodás kérdésében az alkudozásoknál mint a „Pr.“ Írja nemcsak pénzügyi hanem politikai okok is szol­gálnak akadályául a kiegyezkedésnek. Az oszt­rák kormány ugyanis azt kívánta, mondja ki a magyar kormány, hogy­­„nyugatausztriai terü­­letre“ semmi­nemű igényt nem fog formálni. E kikötést mely a nevezett lap szerint csak Dal­­matiára vonatkozhatik, — a magyar kormány nem fogadta el, s ez az oka annak, hogy a kérdés elnapoltatok. A „Presse“ biztatja kor­mányát, hogy ebben egy hajszálnyit se enged­jen úgy is a rövidebbet húzták már is. A­mi a quotát illeti azt hiszi a nevezett lap, hogy a ma­gyarok ugyan csak 210.000 forintot akarnak adni, ők azonban 300.000 frtot követelnek, de remélhetőleg 270.000 írtban kiegyeznek. (A kormány vasúti politikája.) A köztelken ma d. u. nevezetes értekezlet tar­tatott. Az orsz. gazd. egyesület közgazdasági szakosztálya tartott gyűlést Korizmics elnöklete alatt, hogy tárgyalja Péterffy indítvá­nyát a vicinális vasutak ügyében. Péterffy indít­ványát, melyben az egyesület közbenjárását kérte ki, kifejtvén, megjegyzi, hogy a kormány elfogadhatlan feltételeket tűzött ki a vicinális vasutak vállalkozóinak. Ez jelenlevő H­o­rl­á­n Ernő államtitkárnak alkalmat adott, hogy tüze­tesen kifejtse a kormány intenzióit a vasút-ügy­­ben. Az államtitkár úr kijelenti, hogy a kor­mány ez iránybani működésének alapja azon javaslat volt, melyet a vasutak építésének ügyé­ben a magyar gazdasági egyesület 1865-ben készíte. Ennek értelmében arra törekedett, hogy sok vasút épüljön, de olcsón és alacsony szállí­tási tarifával. Kész vasutunk van 391 mföld, kormányköltségén 53, kamatbiztositék mellett 308, a concessio előestéjén pedig 197 mtrd áll. Habár hazai viszonyaink a külföldiekkel össze nem hasonlíthatók, mégis bizonyos, hogy a mi vasutaink összehasonlíthatlanul olcsóbbak a kül­földieknél. Épen ily figyelemmel volt a kormány a mel­lékvaspályákra, ámbár ez ügy — melyben egé­szen az úttörő szerepét játsza, még eddig csak az előkészületek stádiumában van. A kormány a másod- és harmadrangú vasutak építését illető­leg, melyek vagy vasutat folyammal vagy vas­­úttal kötnek össze, következő vezérelveket fo­gadott el : a felépítmény legyen könnyebb mint az első rangúaknál, de szilárd, hogy az első ran­gú vasutak kocsijai is közlekedhessenek rajta. A mozdonyok szerkezete 150 mázsa tengelyrem­­eltetésre van számítva, gyorsasága óránként 2 mfd és szállítási képessége 12,000 mázsa. A sí­nek súlya 15 vámfont legyen. Az épületek ki­csinyek,egyszerűek lehetnek.A pálya­elzárás nem oly szigorú, az állandó jelzés egyszerű sztávirda szerint lehet, mert a vasút sem oly gyorsan, sem oly gyakran nem közlekedik, mint az elsőrangú pályán. Ilyen minta­vasutat maga a kormány épít Miskolcztól Bánrévig. Ennek hossza 6 mfld mértföldenként 254,750 ftba kerül. Épül egy más ilyen 20,4 mfdnyi vasút, melyért mfdenként 28,300 ft van biztosítva. Más elv szerint épül a 24 mfdnyi gömöri vasút. Mértföl­­denkint 460,000 forintba kerül, melyből 150,000 forintot a kormány participál k­t b) résr­­vényeket vévén ez áron. A Nyíregyháza —Ungvári vonal 121/1 mt. vagy a gömöri vagy kamatbiztositási rendszer szerint épülend. Más rendszer szerint épül a 3, 7 mrtföld. Kánréve— madasdi vonal,mely csak terhet szállít, 143,000 frtba kerül mérföldenkint. Megint más rendszer szerint a Vál—Kány—-Perjamosi, melyet az államvasut épit s rendkívüli fontos kísérlet E vonalnak a­ kormány csak 30 évi adómentessé­get ad. Egyéb terheit az államvasut s csak igen kis részben a vidék-ezt is önkénytesen-viseli. E vonat úttörő.Csak Baden nagyherczegségben van egy hozzá hasonló.De ha hasznosnak bizonyuland, az államvasut kész milliókat ily vicinal vasutak­­ba fektetni, mely példát bizonyára más társula­tok is követendnek. E vasút mértföldenkint 240,000 írtba kerül, 5 mfd. hosszú. Éji szolgálat, korlát nem lesz; távirda igen egyszerű, menet gyorsaság 2—3 mérfd. óránkint. A személytariffa még olcsóbb lesz mint a fővasuton. Tehertariffa mértfölden­­kint 1 oszt. 2 kr. 2 dik oszt. 3 kr. 3 dik oszt. 4 kr. leszen, kő, tégla, trágya stb. csak 1. 56­ kr. fizetnek. Végre a Mezőtúr szarvasi vonal 2, 8 mfdld egy sinn vonal lesz. Erre a miniszter a törvény értelmében maga adj­a a concessiót; az egész vonal 12 millióba kerül. Végül azt mond­ja, hogy a fő vasút­vonalak megállapításában a kormányra volt bízva az initiatíva. Szükséges, hogy ez a másod- és harmadrangúaknál ne le­gyen így, hanem maguk az illető vidékek jelöl­jék ki a hasznos vonalakat. Szavait rendkívüli tetszés követé. Mire egy következő tagokból ál­ló bizottmány választatott: Zichy Ferencz, For­­gách Antal, Pulszky F. Bartal Gy. Kenessey K. Trefort A. Péterffy F. Érkövy A. Zichy N. Iván­ka J. Várady Gábor Erni, Szathmáry és Máday. E bizottmány feladata lesz a kormánytól hite­lesen kitudni azon kedvezményeket, melyeket violnamvasutaknak adni kész s az ily vasutak há­lózatát is elkészítendő A bizottmány nem tago­kat is meghívhat a tanácskozásokban való­­rész­vétre. úti emlékek Oroszországból.4.) . Julius 1869. (v.) Meleg nyári napon hagytam el Varsót, folytatván utamat Szt. Pétervár irányában. La­­pályos vidéken visz át a vasút az orosz határ felé; itt ott partos a táj, ritka erdőségek mutat­koznak, de az ország átalános tekintete dunai vármegyéink gabnatermő rónájára emlékeztet. A föld jól mivelt, s a termelés virágzó állapotra mutat ismét. Szegény Lengyelország! e században már háromszor volt e táj hosszú, vérengző harczok által feldúlva, férfi lakossága szörnyen megtize­­delve, s mindig ismét feltámad hamvaiból. Újra felépülnek most a felégetett falak, a földmíves ekéje felszántja ismét a letarolt tereket, s a fel­növekvő új nemzedék a réginek hagyományait követi. Inkább mint valaha a „rend uralkodik Varsóban“, de csüggedve látja az orosz „orga­­nisáló bizottmány“, hogy e compact, összetartó nemzetre nem lehet más nyelvet és vallást erő­szakolni. A felső és közép­iskolák oroszítása által a tanuló ifjúságot igyekszik a kormány megfosztani nemzetiségétől, a nép tömegében azonban semmi haladást sem képes tenni az említett irányban. Azért is az új orosz politika egyelőre a régi lengyel tartományok russifica­­tióját tűzte ki czélul, kíméletlenül kiirtva a len­gyel elemet a vegyes ajkú Lithvánia, Volhynia­ és Podoliából,későbbre tartva fel az úgynevezett lengyel királyságra is kiterjeszteni a rendsza­bályokat. A­mint a vasút halad éjszak felé, a lithvániai határtól fogva a vidék az elhanyagoltság, s mondhatni pusztulás képét mutatja. A földek túlnyomó nagy része ugarban fekszik; a nyo­morult tekintetű faluk környékein látszanak csak mivelt apró birtokrészek. Ez ország el­pusztulása az 1865-ben kiadott expropriátio­­nkáz eredménye. Tudva van, hogy azon évben a felemlített vegyes ajkú, régente Lengyelor­szághoz tartozó tartományok lengyel nemzeti­ségű birtokosai parancsot kaptak jószágaikat két év alatt eladni, különben azok a fiscus ré­szére foglaltatnak le. A földbirtokosok, kivéve a kis telkes jobbára orosz ajkú falusi gazdákat, mind a lengyel nemességhez tartoztak, s igy azon akár egész országok összes birtokos osztál­­yát űzte ki jószágaikból! Most már végre van hajtva ezen csaknem hihetlen, Tamerlanhoz méltó rendszabály. Annyi birtokra, azon os­tromállapotban levő, Murawheffek és Beszak­ok által kormányzott országokban természetesen nem akadt vevő. A régi birtokos, ezt tudva, az utolsó évek alatt egészen kiszitta a földet, elemésztette a fundus instructust, s azután, a kitűzött napon, mint földönfutó elhagyta ősi jószágát. Az orosz tiszt vagy hivatalnok, kinek ily jószág potom áron, kis cautió letétele után odaadatott, nem volt képes azt mivelni tökének hijján, s igy azon tartományok most az ellenségtől feldúlt ország képét mutatják. Lithvánia és Volhynia ezelőtt virágzó gabnatermő országok voltak, melyek termény­kivitele évenként tetemes ösz­­szegre rúgott. Most, a kedvező évek daczára, e vidékre nagy mennyiségben kell beszállítani gabnát Lengyelország és Magyarországból, mert földei parlagon fekszenek! Mily hatással van Oroszország financziáira e nagy tartományok jelen állapota, azt nem is szükség feszegetni. De mit gondolnak evvel az említett ukáz szer­kesztői ! A czél el van érve, végkép meg van törve a lengyel elem Lithvániában, Volhyniá­­ban és Podoliában, bár egyúttal évszázadra is el vannak ez országok pusztítva. Este tíz óra tájban ért a vonat V­i­­­n­á­b­a, mely városhoz a jelenkor története oly szomorú emlékeket csatol. A késő óra daczára még tisz­tán ki volt vehető a citadella, a csillagvizsgáló torony s a város főépületeinek körrajza. A dé­­liebb vidékek lakóira eleinte sajátságos hatást tesznek az éjszaki tájak világos éjei a nyár kö­zepének idején. Még éjfél táján is éjszak-nyugat felé piros az ég az alkonyaitól, míg egy óra felé a látkör e pontjának közelében éjszak-keleten már a szürkület mutatkozik. Vilnától éjszakkelet felé, Szt.-Pétervár irá­nyában fokozott gyorsasággal megy a vasút, itt csatlakozván a varsói train a Berlinből jövő gyorsvonathoz. A vasutak elrendezése Orosz­országban kitűnő és máshol is utánzást érde­melne. A minden kényelemmel elrendezett salo­­nok és hálószobákkal ellátott vagyonokban fáradság nélkül utazhatni napokig, míg az in­­dóházak kitűnőleg felszerelt buffetjeiben a kitű­zött órákban jó reggelit, ebédet s vacsorát találhat az utas. Háló-coupémban reggel felé verős égett szag ébresztett fel, s köröskörül a tájat füstbe borítva láttam. Bár olvastam volt a lapokban az erdő és tőzeg- (Turf) mező égésekről, melyek e nyá­ron Oroszország sok pontján kiütöttek, nem véltem, hogy a csapás oly nagy terjedelmet­ nyert, a­mint később alkalmam volt meggyő­ződni. A vasúttól jobbra és balra füstgomoly emelkedett az erdők fenyveiből, az ugarak és tarlók sárga síkján roppant fekete foltok jelel­­ték a helyeket, hol a tőzeg meggyuladt s itt-ott láttam egy füst-szalagot futni a földön, melyből egy helyen kis tűz­nyelv nyúlt elő. Az egyik vasútállomás hivatalnokai panaszkodtak, hogy múlt nap óta körültük minden oldalon égnek az erdők, s az út, mely a szomszéd város­ba vezet, el van ez által zárva előttük. A rop­­pant hőség e nyáron annyira kiszárította a tőzeg­tartalmú földet, hogy azt egy kis szikra is meggyujthatta, és a nagy égések részint figyelmetlenség, részint részakarat által okozva, nem voltak fékezhetők. A tűz a föld alatt lap­pangott a széntartalmú tőzegben; az erdőkben a fák gyökereit kezdte elhamvasztani, s a tör­zsekig érve feldönté a fákat, legtöbbször a nélkül, hol valódi lángra kapván, felemésztené azokat. Az ország a folyók és tavak közelében meg volt kimérve e csapástól; a vidék, melyen dél­tájban átfutott gyorsvonatunk, az égésnek sem­mi nyomait sem mutatta. A táj mindenütt ér­dektelen, egyhangú lapályt mutatott; a kis orosz faluk kunyhói alig látszottak emberi la­koknak. Délután a meleg tikkasztó lett; a láthatár ismét füst által volt elhomályosítva, s nemsokára a nap csak mint vörös folt tűnt ki a sűrü lég­körből. Csekély változással a többé kevésbé élénken égő tőzegmezők s erdők között haladott az út, s öt óra tájban vörhenyesen kivillogtak a füstkörből Sz. Pétervár magas tornyai és ara­nyos roppant kupolái a bíborszinünek látszó nap sugaraiban. Hidász-ezredeket láttam a vasút közelében árkokat vonni, meggátolandók a tűz to­vább terjedését a főváros felé. Sajátságos hatást tett a roppant város a barnásszürke sűrü légkörbez" Ki nem olvasta a nagy orosz író, Turgenen „Füst“ czimü regényét ? önkény­tele­­nül eszembe hozta az anyagi valóság e regény czimét, mely csak füstöt lát ez ország miveltsé­­gében, törekvéseiben és határozatlan eszméiben. *) (y) jegyit t. munkatársunk tollából, ki jelenleg Londonban lakik, s onnan kelt leveleivel t. kö­zönségünk figyelmét kétségkivül nagy mértékben magára vonta. T. munkatársunk a múlt nyáron utazta be Oroszországot. A szerk. Az egyesülési joghoz. (II.) 1848-ban a német birodalom alkot­mánya szerint megadatott a németeknek a jog fegyvertelenül békésen gyülekezni, anélkül hogy ehhez előleges engedély kivántatnék. Azonban ki volt kötve, hogy a szabad ég alatt tartandó gyűléseket el lehessen tiltani, ha a közbátorság s rend veszélye áll be. E jogban részesültek volna a hadsereg s hajóhad is, amennyire a ka­tonai fegyelem engedi. Az éjszaki német szövetség alkotmánya el­­törli a tilalmakat és büntetéseket, amelyek fen­­álltak olaj összebeszélések s egyesületek ellen, a­melyek a munka jutalmára s feltételeire (név­ szerint a munkaszünetelésre vagy munkások el­bocsátására) vonatkoznak. Mindenki visszalép­het ily összeszólalkozástól, s ezért senki ellen vád nem emeltethetik. Minden üzlettulajdonos és munkaadó tetszése szerint bármi számmal tarthat segédeket, tanít­ványokat és munkásokat. A segédek (Gesellen) tetszés szerint választják a mestereket és mun­kaadókat,akikhez szegődnek. (Ez által nem tö­röltetnek el azon törvények, amelyek a gyá­rakban alkalmazott gyermekek felügyelésére , illetőleg munkájuk megszorítására vonatkoz­nak. *) A bíróságok és hatóságok előlegesen el­intézhetik azon kérdéseket, amelyek szolgálati vagy munkaviszonyi szerződésekből erednek. (Tehát a sértett fél a rendes törvényes után folytathatja keresetét.) Ezen törvény érvényes a szövetség egész területén. Minden törvény s rendelet, mely e szabálylyal ellenkezik, eltöröl­tetik. Waldeck és Pyrmontban a lakosok békésen *) Ez nem is a szabadság de a visszaélések korlá­tozása.

Next