Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-02 / 49. szám
49. szám. Szerda, martius 2.1870. Szerkesztési iroda: Ferescziek tere 7. száza. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bírmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadó-hivatal : REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, páston, vagy helyben, házhor hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre..... 11 frt. Negyed évre ... 6 „ 60 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények :M3§: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 aj kr. f Bélyegdíj kfflSaWBJkr. Nyílt-tér 5 hasábos petitsor 26 gj kr. PEST, MARTIUS 1. Batthyány Lajos emlékére. — Huszonnegyedik kimutatás. — Vaigl György gyűjtése Perkátán 9 frt, mihez járultak : Vaigl György 3 frt, Horváth Antal 1 frt, Szeidl Domonkos 1 frt, Vaigl Károly 1 frt, Dani Lajos 1 frt, Grensperger Ferenc 1 frt, Auerhamner János 50 kr, Tóth Pál 50 kr, összesen 9 frt. — a hontmegyei kaszinó által febr 20-kán rendezett bál jövedelméül, mivel a részletes kimutatást majd utánpótoljuk 89 frt 50 kr; — a nyíregyházi takarékpénztártól 50 frt; — Nátafalussy Kornél gyűjtése Kassán 14 frt; — a kalocsai kaszinó 25 frtot, összesen 187 frt 50 kr; a 23-dik kimutatásban foglalt összeggel 2580 frt 85 kr, 3 és fél arany, 3 db tallér, 3 e. huszas, 3 e. forintot. Ezen összeg az első hazai pesti takarékpénztárnál van letéve, s midőn tudatjuk, hogy korábbi jelentéseink értelmében a gyűjtést részünkről egyelőre befejezettnek tekintjük, megjegyezzük egyszersmind, hogy a szobor tárgyában tett lépéseinkről közelebb értesiteni fogjuk a hazafias adakozókat. A honvédmentházra begyült: Bajai kaszinó és kereskedelmi csarnoktól 41 frt 50 kr. (a részletes kimutatást közelebb); — Vaigl György 10 frt, mihez járultak: Vaigl György 3 frt, Horváth Antal 2 frt, Szeidl Domonkos 1 frt, Vaigl Károly 1 frt, Dám Lajos 1 frt, Gensperger Ferencz 1 frt, Auerhammer János 50 kr, Tóth Pál 50 kr; — a hontmegyei kaszinó által febr. 20-dikán adott bál jövedelméül 77 frt 50 kr; (a részletes kimutatást közelebb); — a nyíregyházi takarékpénztár részéről 25 frt, a kalocsai kaszinó által 25. frt. Az árvízkárosultak javára: a bajai kaszinós keresk. csarnok 6 frt 90 kr, a dunaföldvári kaszinó 20 frt. Az Eszterházy-képtárra a nyíregyházai takarékpénztár beküldött 50 frtot. Pest, mart. 1. (D.) A képviselőház mai ülésén ismét azon jelenetek egyikének voltunk tanúi, melyeknél mindig a nagy utazónak Livingstonnak szavai jutnak eszünkbe : „mutassatok fel az emberiség történelmében valami szépet és nagyot, mely nem a lelkesültség teremtménye volna.“ A közoktatási miniszteri költségvetésről folyt tovább a tárgyalás . Kátai Ödön azon indítványt teszi, hogy a népnevelésre kért 250,000 forint helyett 1,000,000 főt vétessék fel a költségvetésbe. Utánna Irányi szól, számokkal mutatja ki, hogy Francziaországban míg 1855-ben 13 millió forint volt a népneveésre fordítva, egy év múlva 1856-ban már 23 millióra emeltetett az, amig 1861-ben mindössze 55,000 iskola volt, két év alatt 1863-ra 13,000-rel szaporodott e szám. —Angliában,hol pedig a magán társulatok és egyházak roppant összegeket áldoznak ez ügynek, 1854-ben 3825, 1860-ban 7272, 1865-ben 8438-ra emelkedett a népiskolák száma, s míg 1839-ben 303,000 frtot költött az ország a népiskolákra, 1860 óta 6 — 8 milliók szerepelnek e helyen. — Olaszországban, melyet pedig az elmaradottak közzé szoktunk sorolni, 1863-ban 29,000, 1863-ban, tehát egy év múlva közvetlenül már 31.675-re hágott a népiskolák száma, s ily körülmények között nálunk a népnevelésre 250.000 főt hozatik a javaslatba, sőt még azt állítják, hogy a múlt évben ez összeget sem lehetett elkölteni! Majd a közoktatási miniszter közben tett felvilágosításai után ép ellenkező oldalról feláll Puszky, Sybilla könyvéhez hasonlítja népnevelési ügyünket , melyet 1848 előtt, midőn még csak „magyart kellett volna nevelni“, elutasítottak a rendek e szavakkal : „nem adózunk“ ; most már általában embert, e haza minden polgárát kell nevelnünk, s félő, hogy ha most se veszszük meg a könyveket, később majd egészen más dolgot követelnek érte a „communisticus“ törekvések, s ha akkor majd mindent megadunk is, mégis későn lesz. E beszédekben voltak a legfőbb mozzanatai a mai gyűlésnek, s az, mit Tisza Kálmán végül beadott határozati javaslata mond, s mit az országgyűlés erre határozott, csak visszatükrözése a képr.ház ebbeli hangulatának. Kimondatott tehát, hogy terjeszszen a miniszter az országgyűlés elé javaslatot, hogy még az év folytán mennyi kell a népnevelésre, s csaknem előre biztosítják, hogy bármennyi legyen, ha talán másfél millió lesz is, megszavazzák azt. E határozattal a képv.ház sok mulasztást akart jóvá tenni. A képv. ház jól tudja, hogy óriások az állam terhei, s mégis kész habár 1 milliónyi kölcsönnel is oda segíteni a népnevelés ügyét, hogy nagyobbszerű lendületet vehessen, s mindaddig, míg ez meg nem történik, kétségkívül igen problematikus összes fáradozásunk a haladás terén. A képrház ily hangulatát különben már a földmivelési ministérium költségvetésének tárgyalásánál is előtünteté. Ez alkalommal ugyanis a mezőgazdasági művelődésügy előmozdítására ajánlott 270000 ftnyi irányzatából a pénzügyi bizottság által javaslott 17000 ftnyi törlést is csak másává helyezte át, egy krajczár hiány nélkül, de amit a miniszter kért az ügyre, megszavazta. E kettős készség mutatja, hogy a képr.ház valóban helyesen fogta fel a helyzetet. Magyarországnak két oly fundusa van,melybe a lehető legtöbb tőkét kell, és czélszerű minél előbb befektetnie, ez a vasút, és a népnevelés, bármily ellentétnek lássék, a legszorosabb összefüggésben van e kettő egymással, mindkettő feltétlenül követeltetik a bennünket környező viszonyokáltal, mindkettő a legbiztosabban kijövedelmezendi magát, s mindkettő első alapja anyagi és szellemi elhaladásunknak ; a conditio sine qua non, mely míg meg nincs, a tovább építésre gondolni sem lehet. Ez alapokat rakják körültünk mesés gyorsasággal nyugaton és keleten egyaránt. S ha beismerjük, hogy messze el vagyunk maradva nyugattól, s ha van okunk félni,hogy kelet felől elgázoltatunk, az csak ez alapok hiánya mellett lehet. S most végül még csak egyet. Reméljük, hogy a képviselőház e felbuzdulását nem fogja illusóriussá tenni a pénzügyminiszter morosussága, a közoktatási miniszterre nézve pedig a tanerők hiánya nem fog képezni oly akadályt, mely a népnevelés terén nagyobbszerű eredmények produkálását egyelőre lehetetlenné teszi. A Deák-párt f. martim hó 3-kán d. u. 6 órakor értekezletet tart. A „Pesti Napló“ tárczata: Tóth József. (1 Mártius 1.) Másfél év óta olvassuk a nemzeti színház színlapján e három szót: „Tóth József beteg.“ Már ezentúl nem fogjuk azt sem ott látni — nem beteg ő többé, szabadságon van — örökre. Az a három szó — noha ismerjük jelentőségét, némileg még megvigasztalta aggódó,szívünket. Ez a mécs is kialudt,ezentúl már nem remélhetünk. Az országútnak egy régi modorban épült udvarházából néhány óra múlvakísérünk ki egy koporsót a temetőbe, oda hol Megyery, Bartha, Lendvay,Egressy pihennek. A sírok megszaporodnak egygyel s a kegyelet könnyes szemmel fogja göröngyeit a pihenni sietőnek havaira dobni, mert a legnemesbk egyike volt „Ki valaha az idők hullámában élt, “hogy az elhunyt kedvenczének Shakespearenak szavaival éljünk. Tóth József 1823 jul. 5. született Szentesen, tehát 47-dik évét sem tölthette be. Tanulmányait H. M. Vásárhelyt, Kecskeméten és Pesten végezte. A szinészeti lángot Voltaire „Tancred“ fejleszté fői keblében, melyet tanárától jutalmul kapott. 1841-ben avatta fel magát színészszé Miskolczon Tóth István színtársulatánál. Pesten 1845, 46 és 47-ben vendégszerepeit s 1850-ben ide szerződtették. Ezek a száraz életrajzi adatok, a művész pályáját a műtörténet fogja megörökíteni. Egressy életében egyetlen vetélytársa, ennek halála után egyedül maradt a magyar színészet élén. A színészettel is úgy vagyunk, mint minden egyéb ágával a művészetnek. A közönséges színvonal alacsonyabb a nyugati nemzetek niveaujánál, u. n. „durchschnit“ — embereink újabb időkben sokkal kisebbek, mint egyebütt, talán azért, mert általános műveltségünk sem áll még magasabb fokon. De dicsekedhetünk minden téren egyes kiváló jelenségekkel, melyek aztán csakugyan előbbre viszik az általuk képviselt szakmát. Ily kiváló jelenség volt Tóth József, mint jellemábrázoló művész. Egyénítő tehetsége élőkut volt, örökkön buzgó, kifogyhatlan. Az emberi szívnek majdnem egész hanglajtorjája rendelkezésére állt. A kigyósima Wurm, a cynikus Meddle, az aczélszivű Jágó, a kérlelhetlenül mindent letipró III. Rikárd, a Sz. Ivánéji álom együgyű munkása, a pedáns táblabiró Szegfű fölemlítése által csak néhány , egymással éles ellentétben álló szerepét akartuk az olvasó emlékébe idézni, hogy roppant alakitó erejét némileg jelezzük Páthosza megrendített, furfangja a kacsagás könnyeire fakasztott, mint cselszövő megfagyasztó szivünket, drastikus — de mindig az ízlés legmagasb színvonalán álló — humorja jótékony derültséget árasztott a néző kedélyére. Elfeledtünk mindent magunk körül, benne éltünk, vele játsztunk, rabjaivá bilincselt. Hangjával csodálatosan tudott árnyalni s épen ez a hang, melynek némi érdessége már magában véve komikus hatást tett — ha ő akarta — lett a betegség áldozata. Gégesorvadásba esett. Némán s szótlanul kellő 1 és fél évig — a kiolthatlan tettvágy örökös sarkalása által felcsigázott kínokat tűrnie. Élni s nem játszhatni. Akkor inkább meghalni — ezt az eszmét hánytorgatta örökké — lázas agyában. És sírján talán többet ásott a lelki szenvedés, mint a testi betegség. Csak a művészről beszéltünk, pedig az ember is feledhetlen. Áldott kedélyű, szerény, tanulmányozó , visszavonult ember volt. Mondhatnék olyan csendes ember — amilyenné most lett. Az író a művész mellett messzi elmaradt. Megfoghatatlan, hogy e mély tudományú, classikus műveltségű férfit ízlése mindjárt elhagyja, mihelyt p. darabot fordított. Választása mindig szerencsétlenül ütött ki s két Shakespeare-i darab fordításán kívül, a többivel úgy mint kevés eredeti művével mindig elbukott. Több szépészeti dolgozata maradt fenn, melyekben bő tanulmányai egy kis részét letette.Utóbbi időben a magyar színészet történetén dolgozott — ez volt kinteljes óráinak némi vigasza. Befejezte-e, nem tudjuk. Ha e mű be volna már fejezve, óhajtjuk, hogy kiadóink valamelyike azt mielőbb a közönségnek átadja, mert e tekintetben irodalmunk csakugyan szegényebb a koldusnál. Pest, mart. 1. (A vallásszabadságról szóló törv javaslat), hallomás szerint, tegnap nyerte meg ő Felsége előleges helybenhagyását. A hírek, melyek már régebben ugyanazt jelenték, alaptalanok voltak. A javaslatot a cultusminiszter úr a Deák-párt holnap utáni értekezletén fogja bemutatni, s azután néhány nap múlva előterjeszti a háznak. fi (A katonai határőrvidék) polgárosítása, jobban mondva a quota nagyobbodás kérdésében az alkudozásoknál mint a „Pr.“ Írja nemcsak pénzügyi hanem politikai okok is szolgálnak akadályául a kiegyezkedésnek. Az osztrák kormány ugyanis azt kívánta, mondja ki a magyar kormány, hogy„nyugatausztriai területre“ semminemű igényt nem fog formálni. E kikötést mely a nevezett lap szerint csak Dalmatiára vonatkozhatik, — a magyar kormány nem fogadta el, s ez az oka annak, hogy a kérdés elnapoltatok. A „Presse“ biztatja kormányát, hogy ebben egy hajszálnyit se engedjen úgy is a rövidebbet húzták már is. Ami a quotát illeti azt hiszi a nevezett lap, hogy a magyarok ugyan csak 210.000 forintot akarnak adni, ők azonban 300.000 frtot követelnek, de remélhetőleg 270.000 írtban kiegyeznek. (A kormány vasúti politikája.) A köztelken ma d. u. nevezetes értekezlet tartatott. Az orsz. gazd. egyesület közgazdasági szakosztálya tartott gyűlést Korizmics elnöklete alatt, hogy tárgyalja Péterffy indítványát a vicinális vasutak ügyében. Péterffy indítványát, melyben az egyesület közbenjárását kérte ki, kifejtvén, megjegyzi, hogy a kormány elfogadhatlan feltételeket tűzött ki a vicinális vasutak vállalkozóinak. Ez jelenlevő Horlán Ernő államtitkárnak alkalmat adott, hogy tüzetesen kifejtse a kormány intenzióit a vasút-ügyben. Az államtitkár úr kijelenti, hogy a kormány ez iránybani működésének alapja azon javaslat volt, melyet a vasutak építésének ügyében a magyar gazdasági egyesület 1865-ben készíte. Ennek értelmében arra törekedett, hogy sok vasút épüljön, de olcsón és alacsony szállítási tarifával. Kész vasutunk van 391 mföld, kormányköltségén 53, kamatbiztositék mellett 308, a concessio előestéjén pedig 197 mtrd áll. Habár hazai viszonyaink a külföldiekkel össze nem hasonlíthatók, mégis bizonyos, hogy a mi vasutaink összehasonlíthatlanul olcsóbbak a külföldieknél. Épen ily figyelemmel volt a kormány a mellékvaspályákra, ámbár ez ügy — melyben egészen az úttörő szerepét játsza, még eddig csak az előkészületek stádiumában van. A kormány a másod- és harmadrangú vasutak építését illetőleg, melyek vagy vasutat folyammal vagy vasúttal kötnek össze, következő vezérelveket fogadott el : a felépítmény legyen könnyebb mint az első rangúaknál, de szilárd, hogy az első rangú vasutak kocsijai is közlekedhessenek rajta. A mozdonyok szerkezete 150 mázsa tengelyremeltetésre van számítva, gyorsasága óránként 2 mfd és szállítási képessége 12,000 mázsa. A sínek súlya 15 vámfont legyen. Az épületek kicsinyek,egyszerűek lehetnek.A pályaelzárás nem oly szigorú, az állandó jelzés egyszerű sztávirda szerint lehet, mert a vasút sem oly gyorsan, sem oly gyakran nem közlekedik, mint az elsőrangú pályán. Ilyen mintavasutat maga a kormány épít Miskolcztól Bánrévig. Ennek hossza 6 mfld mértföldenként 254,750 ftba kerül. Épül egy más ilyen 20,4 mfdnyi vasút, melyért mfdenként 28,300 ft van biztosítva. Más elv szerint épül a 24 mfdnyi gömöri vasút. Mértföldenkint 460,000 forintba kerül, melyből 150,000 forintot a kormány participál kt b) résrvényeket vévén ez áron. A Nyíregyháza —Ungvári vonal 121/1 mt. vagy a gömöri vagy kamatbiztositási rendszer szerint épülend. Más rendszer szerint épül a 3, 7 mrtföld. Kánréve— madasdi vonal,mely csak terhet szállít, 143,000 frtba kerül mérföldenkint. Megint más rendszer szerint a Vál—Kány—-Perjamosi, melyet az államvasut épit s rendkívüli fontos kísérlet E vonalnak a kormány csak 30 évi adómentességet ad. Egyéb terheit az államvasut s csak igen kis részben a vidék-ezt is önkénytesen-viseli. E vonat úttörő.Csak Baden nagyherczegségben van egy hozzá hasonló.De ha hasznosnak bizonyuland, az államvasut kész milliókat ily vicinal vasutakba fektetni, mely példát bizonyára más társulatok is követendnek. E vasút mértföldenkint 240,000 írtba kerül, 5 mfd. hosszú. Éji szolgálat, korlát nem lesz; távirda igen egyszerű, menet gyorsaság 2—3 mérfd. óránkint. A személytariffa még olcsóbb lesz mint a fővasuton. Tehertariffa mértföldenkint 1 oszt. 2 kr. 2 dik oszt. 3 kr. 3 dik oszt. 4 kr. leszen, kő, tégla, trágya stb. csak 1. 56 kr. fizetnek. Végre a Mezőtúr szarvasi vonal 2, 8 mfdld egy sinn vonal lesz. Erre a miniszter a törvény értelmében maga adja a concessiót; az egész vonal 12 millióba kerül. Végül azt mondja, hogy a fő vasútvonalak megállapításában a kormányra volt bízva az initiatíva. Szükséges, hogy ez a másod- és harmadrangúaknál ne legyen így, hanem maguk az illető vidékek jelöljék ki a hasznos vonalakat. Szavait rendkívüli tetszés követé. Mire egy következő tagokból álló bizottmány választatott: Zichy Ferencz, Forgách Antal, Pulszky F. Bartal Gy. Kenessey K. Trefort A. Péterffy F. Érkövy A. Zichy N. Ivánka J. Várady Gábor Erni, Szathmáry és Máday. E bizottmány feladata lesz a kormánytól hitelesen kitudni azon kedvezményeket, melyeket violnamvasutaknak adni kész s az ily vasutak hálózatát is elkészítendő A bizottmány nem tagokat is meghívhat a tanácskozásokban valórészvétre. úti emlékek Oroszországból.4.) . Julius 1869. (v.) Meleg nyári napon hagytam el Varsót, folytatván utamat Szt. Pétervár irányában. Lapályos vidéken visz át a vasút az orosz határ felé; itt ott partos a táj, ritka erdőségek mutatkoznak, de az ország átalános tekintete dunai vármegyéink gabnatermő rónájára emlékeztet. A föld jól mivelt, s a termelés virágzó állapotra mutat ismét. Szegény Lengyelország! e században már háromszor volt e táj hosszú, vérengző harczok által feldúlva, férfi lakossága szörnyen megtizedelve, s mindig ismét feltámad hamvaiból. Újra felépülnek most a felégetett falak, a földmíves ekéje felszántja ismét a letarolt tereket, s a felnövekvő új nemzedék a réginek hagyományait követi. Inkább mint valaha a „rend uralkodik Varsóban“, de csüggedve látja az orosz „organisáló bizottmány“, hogy e compact, összetartó nemzetre nem lehet más nyelvet és vallást erőszakolni. A felső és középiskolák oroszítása által a tanuló ifjúságot igyekszik a kormány megfosztani nemzetiségétől, a nép tömegében azonban semmi haladást sem képes tenni az említett irányban. Azért is az új orosz politika egyelőre a régi lengyel tartományok russificatióját tűzte ki czélul, kíméletlenül kiirtva a lengyel elemet a vegyes ajkú Lithvánia, Volhynia és Podoliából,későbbre tartva fel az úgynevezett lengyel királyságra is kiterjeszteni a rendszabályokat. Amint a vasút halad éjszak felé, a lithvániai határtól fogva a vidék az elhanyagoltság, s mondhatni pusztulás képét mutatja. A földek túlnyomó nagy része ugarban fekszik; a nyomorult tekintetű faluk környékein látszanak csak mivelt apró birtokrészek. Ez ország elpusztulása az 1865-ben kiadott expropriátionkáz eredménye. Tudva van, hogy azon évben a felemlített vegyes ajkú, régente Lengyelországhoz tartozó tartományok lengyel nemzetiségű birtokosai parancsot kaptak jószágaikat két év alatt eladni, különben azok a fiscus részére foglaltatnak le. A földbirtokosok, kivéve a kis telkes jobbára orosz ajkú falusi gazdákat, mind a lengyel nemességhez tartoztak, s igy azon akár egész országok összes birtokos osztályát űzte ki jószágaikból! Most már végre van hajtva ezen csaknem hihetlen, Tamerlanhoz méltó rendszabály. Annyi birtokra, azon ostromállapotban levő, Murawheffek és Beszakok által kormányzott országokban természetesen nem akadt vevő. A régi birtokos, ezt tudva, az utolsó évek alatt egészen kiszitta a földet, elemésztette a fundus instructust, s azután, a kitűzött napon, mint földönfutó elhagyta ősi jószágát. Az orosz tiszt vagy hivatalnok, kinek ily jószág potom áron, kis cautió letétele után odaadatott, nem volt képes azt mivelni tökének hijján, s igy azon tartományok most az ellenségtől feldúlt ország képét mutatják. Lithvánia és Volhynia ezelőtt virágzó gabnatermő országok voltak, melyek terménykivitele évenként tetemes öszszegre rúgott. Most, a kedvező évek daczára, e vidékre nagy mennyiségben kell beszállítani gabnát Lengyelország és Magyarországból, mert földei parlagon fekszenek! Mily hatással van Oroszország financziáira e nagy tartományok jelen állapota, azt nem is szükség feszegetni. De mit gondolnak evvel az említett ukáz szerkesztői ! A czél el van érve, végkép meg van törve a lengyel elem Lithvániában, Volhyniában és Podoliában, bár egyúttal évszázadra is el vannak ez országok pusztítva. Este tíz óra tájban ért a vonat Vinába, mely városhoz a jelenkor története oly szomorú emlékeket csatol. A késő óra daczára még tisztán ki volt vehető a citadella, a csillagvizsgáló torony s a város főépületeinek körrajza. A déliebb vidékek lakóira eleinte sajátságos hatást tesznek az éjszaki tájak világos éjei a nyár közepének idején. Még éjfél táján is éjszak-nyugat felé piros az ég az alkonyaitól, míg egy óra felé a látkör e pontjának közelében éjszak-keleten már a szürkület mutatkozik. Vilnától éjszakkelet felé, Szt.-Pétervár irányában fokozott gyorsasággal megy a vasút, itt csatlakozván a varsói train a Berlinből jövő gyorsvonathoz. A vasutak elrendezése Oroszországban kitűnő és máshol is utánzást érdemelne. A minden kényelemmel elrendezett salonok és hálószobákkal ellátott vagyonokban fáradság nélkül utazhatni napokig, míg az indóházak kitűnőleg felszerelt buffetjeiben a kitűzött órákban jó reggelit, ebédet s vacsorát találhat az utas. Háló-coupémban reggel felé verős égett szag ébresztett fel, s köröskörül a tájat füstbe borítva láttam. Bár olvastam volt a lapokban az erdő és tőzeg- (Turf) mező égésekről, melyek e nyáron Oroszország sok pontján kiütöttek, nem véltem, hogy a csapás oly nagy terjedelmet nyert, amint később alkalmam volt meggyőződni. A vasúttól jobbra és balra füstgomoly emelkedett az erdők fenyveiből, az ugarak és tarlók sárga síkján roppant fekete foltok jelelték a helyeket, hol a tőzeg meggyuladt s itt-ott láttam egy füst-szalagot futni a földön, melyből egy helyen kis tűznyelv nyúlt elő. Az egyik vasútállomás hivatalnokai panaszkodtak, hogy múlt nap óta körültük minden oldalon égnek az erdők, s az út, mely a szomszéd városba vezet, el van ez által zárva előttük. A roppant hőség e nyáron annyira kiszárította a tőzegtartalmú földet, hogy azt egy kis szikra is meggyujthatta, és a nagy égések részint figyelmetlenség, részint részakarat által okozva, nem voltak fékezhetők. A tűz a föld alatt lappangott a széntartalmú tőzegben; az erdőkben a fák gyökereit kezdte elhamvasztani, s a törzsekig érve feldönté a fákat, legtöbbször a nélkül, hol valódi lángra kapván, felemésztené azokat. Az ország a folyók és tavak közelében meg volt kimérve e csapástól; a vidék, melyen déltájban átfutott gyorsvonatunk, az égésnek semmi nyomait sem mutatta. A táj mindenütt érdektelen, egyhangú lapályt mutatott; a kis orosz faluk kunyhói alig látszottak emberi lakoknak. Délután a meleg tikkasztó lett; a láthatár ismét füst által volt elhomályosítva, s nemsokára a nap csak mint vörös folt tűnt ki a sűrü légkörből. Csekély változással a többé kevésbé élénken égő tőzegmezők s erdők között haladott az út, s öt óra tájban vörhenyesen kivillogtak a füstkörből Sz. Pétervár magas tornyai és aranyos roppant kupolái a bíborszinünek látszó nap sugaraiban. Hidász-ezredeket láttam a vasút közelében árkokat vonni, meggátolandók a tűz tovább terjedését a főváros felé. Sajátságos hatást tett a roppant város a barnásszürke sűrü légkörbez" Ki nem olvasta a nagy orosz író, Turgenen „Füst“ czimü regényét ? önkénytelenül eszembe hozta az anyagi valóság e regény czimét, mely csak füstöt lát ez ország miveltségében, törekvéseiben és határozatlan eszméiben. *) (y) jegyit t. munkatársunk tollából, ki jelenleg Londonban lakik, s onnan kelt leveleivel t. közönségünk figyelmét kétségkivül nagy mértékben magára vonta. T. munkatársunk a múlt nyáron utazta be Oroszországot. A szerk. Az egyesülési joghoz. (II.) 1848-ban a német birodalom alkotmánya szerint megadatott a németeknek a jog fegyvertelenül békésen gyülekezni, anélkül hogy ehhez előleges engedély kivántatnék. Azonban ki volt kötve, hogy a szabad ég alatt tartandó gyűléseket el lehessen tiltani, ha a közbátorság s rend veszélye áll be. E jogban részesültek volna a hadsereg s hajóhad is, amennyire a katonai fegyelem engedi. Az éjszaki német szövetség alkotmánya eltörli a tilalmakat és büntetéseket, amelyek fenálltak olaj összebeszélések s egyesületek ellen, amelyek a munka jutalmára s feltételeire (név szerint a munkaszünetelésre vagy munkások elbocsátására) vonatkoznak. Mindenki visszaléphet ily összeszólalkozástól, s ezért senki ellen vád nem emeltethetik. Minden üzlettulajdonos és munkaadó tetszése szerint bármi számmal tarthat segédeket, tanítványokat és munkásokat. A segédek (Gesellen) tetszés szerint választják a mestereket és munkaadókat,akikhez szegődnek. (Ez által nem töröltetnek el azon törvények, amelyek a gyárakban alkalmazott gyermekek felügyelésére , illetőleg munkájuk megszorítására vonatkoznak. *) A bíróságok és hatóságok előlegesen elintézhetik azon kérdéseket, amelyek szolgálati vagy munkaviszonyi szerződésekből erednek. (Tehát a sértett fél a rendes törvényes után folytathatja keresetét.) Ezen törvény érvényes a szövetség egész területén. Minden törvény s rendelet, mely e szabálylyal ellenkezik, eltöröltetik. Waldeck és Pyrmontban a lakosok békésen *) Ez nem is a szabadság de a visszaélések korlátozása.