Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-22 / 166. szám

166. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. mim. L emelet. E lap siellami riacit illető minden közlem­ény a szerkesztőségben La táncod#. Romeo Utlen Uralok ceak iámért konfiktíl fogadtatnak el. Péntek, julius 22.1870. Kiadóhivatal: Ferenceiek tere 7. h­ám földszint. A lap anyagi rémét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli pannazok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postin: *Kz helyben, hjUho* borára: Egy** évre . . . ** frt. Fél évre.....................11 frt Negyed évre ... 6 , 50 kr. Két kára. .... 3 „ 50 kr Egy héra .... 1 , 85 kr. 21 évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 aj kr. Bélyegdíj külön 30 ajkr. Nyilt-tér : 1 hasibos petít­sor 15 aj kr. •^.w^miivi^Zi^Ä^JäaaKäMaSiei^SSSSSSSB^mi^mSSSSkmmmm PEST, JULIUS 21. A A harcztér eseményei fölött Bürü ködfátyol fekszik. Csak annyit tudunk, hogy a véres verseny már megindult, a harczok fáklyája fellobog s megvilágosít­­ja a halál gazdag aratását. Vivott e már a küzdő felek egyike eredményt, mosoly­gott-e már a szerencse valakire, arról hallgatnak a tudósítások s a combinatiók politikája dúsan tenyészik mindenütt. Tagadhatlan azonban, hogy Poroszor­szág az utóbbi napokban nagy előnyt vivott ki ellenfele fölött. Nem ugyan fegy­veres kézzel a csatamezőn, hanem a ba­jor kamrában, mely hosszú és elkesere­dett szóharcz után a Poroszországhoz va­ló csatlakozást kimondotta. E győzelem­nek is meg vannak a maga árnyoldalai, e fényes éremnek is meg van sötét része, mert hiszen a legújabb hírek szerint Ba­jorország több vidékén a kormány politi­kája ellen lázadásszerű mozgalom tört ki, melynek elfojtására fegyveres erőt voltak kénytelenek alkalmazni. Mindezek daczára azonban a bajor kamra határo­zata tagadhatlanul triumphus Poroszor­szágra, mert ez által ügye német nem­zeti jellemet nyert. Bajorország politi­káját akarva nem akarva Würtemberg­­nek is el kell fogadnia, minek folytán déli és északi Németország — legalább elvileg — testvériesen egy­esülve áll a külellenséggel szemben s az óriási küzde­lem határozottan nemzeti jellemet nyert. Nem a porosz állam és vasallusai küzde­nek többé Francziaországgal, hanem az egyesült német nemzet a francziával. Elismerjük ugyan, hogy Délnémetor­szág csatlakozásának nem annyira gyakor­­­lati mint inkább erkölcsi értéke és súlya van.A svábok és bajorok igen hős katonák, jó politikusok, dühös hazafiak, „auf der Bierbank“ — mint a költő mondja. In praxi becsületes, derék, munkás emberek, kikből a félszázados békekorszak a har­­cziasság minden érzetét kioltá, mint azt az 1866-ki események bizonyiták. A je­len háborúban sem az ő vitézségük fogja a döntő szerepet játszani, hanem a har­­cziasi és harczképes gyakorlott északi had­seregé. De épen itt nem szabad szem elől tévesztenünk ama morális értéket, mely­lyel a déliek csatlakozása a nemzeti ügy­re vonatkozólag bír. Az északi hadsereg bátorságát és lelkesedését meg fogja ket­­tőztetni ama tudat, hogy nem particulárs érdekekért, hanem a nagy német nemzet ügyéért, egész Németország függetlensé­géért áll szemben a halállal. A történelem minden lapja tanúskodik ama hadseregek csodatetteiről, melyek tudták, hogy mért küzdenek. A lőfegyverek bármi tökélyes­­bítése sem lesz képes a lelkesedés szülte személyes bravourt feleslegessé tenni és kétségtelen, hogy a küzdő német hadse­reg magatartása nem csekély szilárdságot nyerene a déliek csatlakozása által kel­tett nemzeti érzület folytán. A távirda már a titkos okokat is tudo­másunkra hozta , melyek Poroszország ezen győzelmét nemcsak előmozdíták, ha­nem egyáltalán lehetővé tették. A bajor kamra túlnyomó többsége még néhány nap előtt határozottan Bajorország fegy­veres semlegessége mellett nyilatkozott s ez értelmének az által adott kifejezést, hogy azon kilenc­tagú bizott­ságba, mely a kormány hitelelőterjeszt­­ményeit előlegesen megvizsgálta, hat oly tagot választott, ki a határozott semleges­ség barátjának ismertetett. Míg a bizott­ság az előterj­eszt­vények vizsgálatával s a semlegességet ajánló jelentés elkészítésé­vel foglalkozott, a kamratöbbség vezérei sürgetőleg az osztrák-magyar állam kül­­ügyei vezetőihez folyamodtak tanácsért. Nemcsak a müncheni követet ostromták kérelmeikkel, hanem egyenesen Bécshez fordultak s az osztrák-magyar állam se­gélyét kérték semlegességök föntartásá­­ra. Ha Beust grófnak s Bécs irányadó köreinek valaha lett volna kedvük vagy szándékuk Ausztria egykori befolyásainak fölélesztését Németországra nézve megkí­sérteni, úgy erre ennél kedvezőbb alkal­mat keresve sem találhattak volna. Bécs­­ben azonban ezt nem tették; nemcsak a segélykérést utasíták vissza,­­ de tanácsot sem adtak, hanem a bajor sza­­kadárokat egyszerűen a prágai békére utalák, mely a birodalom viszonyát Né­metországhoz körülírja és melyet Ausztria saját rész­ről minden áron tiszteletben óhajt tartani. A bajor kamratöbbség el­utasítva Ausztriától és magára hagyatva, közvetlenül a szavazás előtt megváltoztató szándékát s elfogadta a Poroszországgal való szövetkezést. Mikor még a porosz lapoknak idejük volt tréfás politikát űzni, különös kedvek telt Beust grófot oly színben tüntetni föl a világ előtt, mint ki a ravasz rókaként jól kigondolt lesben áll , várva várja azt a pillanatot, midőn a Szadovánál szen­vedett veszteségeket Poroszországgal meg­fizettetheti. Bismarck gróf titkos és nyilvá­nos sajtóügynökei föl sem foghatták azon eszmét, hogy egy diplomata, ki a szó szoros értelmében annak mutatkozott, a szerző­dések megtartását valóban akarhatja. Most tényekkel bizonyította be azt és ha a legújabb események után is hitetlenek maradnának a berlini urak, kétségtelenül bebizonyítanák azt, hogy valamint előbb, úgy ma is csak a rosz­akarat és a lelki­ismeretlenség vezérli őket a monarchiá­val szemben. Mi ismételve kimutattuk azon szándékunkat, hogy a zavarosban halászni nem akarunk, hogy a szerződé­sekhez lelkiismeretesen ragaszkodunk s a Metternich-iskola német ábrándjairól véglegesen lemondtunk. A német nem­zet hírlapjaiban már is elismerőleg nyi­latkozik a dualistikus birodalom józan és nyílt politikájáról, mely ellen — a­mi fontos — magának Francziaországnak sincs és nem is lesz kifogása soha. Ma Ausztria visszanyerte ama tisztele­tet és erkölcsi súlyt, mely nélkül nagy­hatalmi állás nem képzelhető, s ezért nem félünk mi a franczia-német há­ború kimenetelétől. Minden éretlen vagy félbolond kiabálás daczára a birodalom egészen azonos, akár Francziaország, akár Poroszország javára változik meg Európa térképe. Nagy, organikus változások úgy sem történhetnek, miután nem két ural­kodó, hanem két oly nemzet küzd egy­mással, mely nem teszi le a kardot mind­addig, míg életérdekei vannak kocz­­kára téve. Bármely hatalom fogja a dia­dalt magáénak mondani, mi ép oly őszinte s a szerződésekhez ragaszkodó politikát követelendünk tőle, mint a milyen ben­nünket vezetett. Francziaország a hadi költségeken kívül csak a prágai béke szo­­ros megtartását kívánja. Poroszországtól pedig megvárja a világ, hogy Németor­szág borussificatióját erőszakosan ke­resztülvinni nem fogja, s itt bizonyára figyelembe kellene vennie, hogy Ausztria semleges és nyílt magatartása nem cse­kély mértékben háríta el útjáról az akadá­lyokat. Ha Berlinben nem akarnak örökre az erőszak, az „Eisen und Blut“ politikája mellett maradni, úgy mindenesetre és minden eshetőség után is bizton remél­hetjük, hogy az osztrák-magyar biroda­lom viszonya Porosz-Németországhoz szí­vélyesebb leszen, mint milyen az utóbbi időkben a brusque Junkerthum uralma idején volt. (A Deákkor) holnap, pénteken, július 22-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. Fest, július 21. A „Hon“ nem helyesli a „Pester Cor­­respondenz”-nek ama nyilatkozatát, mely szerint nekünk a semlegesség terét azon­nal el kellene hagynunk, mihelyt az orosz Poroszország mellett lép fel. A „Hon”, úgy látszik, nem méltatta kellő figyelemre sem Fadejev tábornok­nak annyi ostentatióval a félhivata­los orosz lapban közlött czikkeit, sem Dél-Oroszországnak legújabb vasúttérké­­pét, mert ezeknek egybevetéséből meg­győződhetnék, hogy mi öngyilkos politi­kát űznénk, ha Oroszországnak nyugat vagy dél felé terjeszkedését, vagy euró­pai hatalmának növekedését minden áron meg nem gátoljuk. Pedig a „Hon“ meg lehet győződve, hogy Oroszország csakis azon esetre avatkozik most e háborúba, ha Poroszország részéről ama biztosítást nyeri, hogy szövetségi szolgálataiért vagy azonnal területkikerekítés által kárpótol­­tatik, vagy későbbre a Duna közép és alsó völgyében neki szabad gazdálkodás ígértetik. Kérdem most: tétlenül nézhetnők-e mi, hogy Oroszország Németország irá­nyában e jogc­ímet kiérdemelje ? Én azt hiszem, hogy nem! Szoros semlegesség legyen jelszavunk, de nem olyan semlegesség, mely által később még sokkal kedvezőtlenebb kö­rülmények közt vívandó hadjáratra, a valódi élethalál-harczra kényszeríttethet­­nénk. Mi Oroszországtól talpalatnyi földet sem kívánunk, de nem is engedhetjük, hogy Európa felé nagyobbodjék, mert ez okvetlen, előbb-utóbb minket sújtana első­sorban. Oroszországnak feladata, ke­let felé vinni a polgárisodás megvát , nyugat felé eddigi határait tekintjük ter­jeszkedésének netovábbjául. A semlegesség csak akkor hasznos, ha általa legalább egy hadakozó hatalmat lekötelezünk. Ügyes politikusok, mint pl. az olaszok, kik nem hiába olvasták Machiavellit, minden háború által nyernek valamit. Mi ha a semlegességnek a „Hon“ által kívánt kiterjedést adnánk, nemcsak hogy nem nyernénk semmit, de ép oly hibát követnénk el, mint Ausztria 1853­-ben, midőn Bad­-Schauenstein esztelen sem­legessége által mindenkit elidegenített, minek következtében a veszély óráiban Ausztria, számos ellenségével szemközt mindig elszigetelve állott. De eltekintve mindezektől v­eszé­­lyes-e mint tarajos­sal össze­­gyöngyölődve a leendő harczokra való szövetségesek megszerzésére jelenleg kí­nálkozó annyira kedvező alkalmat elsza­lasztani? Ugy­e­bár nem ! Pedig ezt ten­­nék, ha a „feltétlen“ semlegességet pro­­clamálnák. Mert melyik állam lenne haj­landó ,viszonszolgálatok nélkül más állam iránt jövőben teljesítendő súlyos köteles­ségeket elvállalni ? De különben is vannak bizonyos — az európai államcsalád iránti kötelességek, melyek alól egy ország sem vonhatja ki magát büntetlenül. Ily kötelességet telje­sítünk mi is, ha semlegességünket bizo­nyos , a háború lokalizálását biztosí­tandó feltételhez kötjük. E nélkül Orosz­ország aligha szárazföldi erőinek készület­len, mondhatni, még most csak alakuló félben levő helyzete daczára kitűnő ten­geri hatalmának egész súlyát,a jelen con­­flictusban is rég mérlegbe nem vetendő ! A „feltétlen“ semlegesség védői, aka­ratlanul is inkább a háború kiterjeszke­dését segítik elő, mintsem lokalizálását és mindamellett sem óvhatják meg bonunkat az okvetlenül reánk váró orosz háborútól, melyen előbb-utóbb keresztül kell esnünk; adja az ég, hogy akkorra a mi erőink is az oroszokéival egyenlő arányban növe­kedjenek, mi ugyan nálunk nem annyira a sereg jobb felfegyverzésétől és a vasút­hálózat teljes kiépítésétől függ, mint in­­kább ama bizalmatlanság kiküszöbölésé­től, mely­lyel Magyarhonban akaratlanul is mindenki,közös seregünk netaláni nagy győzelmeit követhető belföldi események­re gondol. — Ezt kellene Bécsben jól megfontolni , mert e czél elérésétől függ a monarchia jövője ! KÁPOLNAI. Pest, júl. 21. (Telekkönyvi vizsga.) Mint biztos kut­­forrásból értesülünk, a telekkönyvi vizsgák f. é. augusztus 15-kétől fogva nem az igazságügymi­­nisztériumnál, hanem a pesti kir. ítélő táblánál, ez utóbbi tagjaiból alakítandó hármas bizottság előtt teendők le. Ugyanis egy igazságügyminisz­­tériumi rendelet van készülőben, mely az eddig az igazságügyminisztérium kebelében működött telekkönyvi vizsgáló bizottság működését meg­szünteti s egy hason vizsgáló bizottság felállítá­sát a pesti kir. Ítélő táblánál elrendeli, s egy­szersmind magában foglalja a bizottság által kö­vetendő eljárás iránti utasítást is. Ezen intézke­dés már csak azon szempontból is szükségesnek mutatkozott, mert ezáltal az egyformaság Er­­délyországgal helyreállíttatott, hol ezen vizsgák eddig is a marosvásárhelyi kir. tábla előtt tar­tottak, minek következményéül egyúttal elhatá­roztatott, hogy ezen két vizsgáló bizottság által kiállított bizonyítványok a pesti és maros­vásár­helyi királyi táblák területén egyaránt érvény­nyel bírjanak.—rr. (A pestvárosi uj telekkönyv) köz­zététele és megnyitása — mint halljuk — az ál­talunk jelzett repraesentatio folytán, mely sze­rint a város az új telekkönyvek megnyitására sem helyiségekkel, sem személyzettel, sem költ­séggel nem rendelkezik, további miniszteri ren­deletig el fog halasztatni. Minthogy azonban az új telekkönyvi helyszínelés már teljesen befejez­ve és hitelesítve is van, s jövendő használható­ságának biztosítását úgy a közérdek, mint a vá­ros különös érdeke egyformán követeli, fel fog a város közönsége hivatni, hogy minden jövőre előforduló birtokváltozásról a kipontosított te­lekkönyv főnökét az erre vonatkozó végzések közlése mellett pontosan értesítse.—rr. A háború. P . 81, jul. 21. A két ellenséges hadsereg stratégiai csoportosulása még mindig nem befeje­zett, s minthogy hadmozdulatait mindkét fél igen természetes oldalról a lehető leg­szigorúbb titokban tartja, innen ered a jeln pillanatban uralgó csönd, mely va­lóban mindenkép hasonlít a nagy zivata­rok előtti borzalmas némasághoz. A fran­­czia hadcsapatok Hüningentől kezdve a baden-svájczi határon Thionvilleig álla­nak a Mosel mellett, körülbelül azon pon­tokon, hol a luxemburgi és trieri utak ke­resztezik egymást. A német haderő ellen­ben Lörrachtól, hol badeni tábor állítta­tott fel, Kölnig látszik terjedni, s ha a külszín nem csal, a rajnai vonalról csak gyönge hadtestek tolatnak előre. A fran­­cziák így azon előnyt élveznek, hogy há­tuk mögött parallel menő vasútvonalak­kal bírnak, s legfontosabb helyeik: Thion­­ville, Metz, Hagenau, Strassbourg, Hünin­­gen a Nancyban levő főhadi­szállással egyenes összeköttetésben vannak. Hogy hol fognak a csapatok döntő adtióra csoportosíttatni, azt e pillanatban természetesen sejteni sem lehet. Eddig két területátlépésről érkezett hír. Az egyik Forbach, a másik S­a­a­r­b­r­ü­­c­k e­n­n­é­l történt. A francziák mind­két helyütt a porosz vámpénztárakat akar­ták kifosztogatni, de csakhamar visszavo­nultak. A forbachi csetepaté már közölve van. A saarbrückeniről a „N. Preus. Z.“ és most vett rendkívüli száma értesít. E szerint a francziák jul. 19-én reggel be­törtek porosz területre, a Solsterböhe vám­épület összes helyiségeit átmotozták s két vámfelügyelőt mint foglyot magukkal vittek. A franczia hadüzenetet alább közöljük. A Hangában hallott ágyúzásról még sem­mi részletes hír. Ha a porosz lapok tudósításai a köz­hangulatról hitelre tarthatnak számot, úgy Németországon a háború iránt rop­pant lelkesedés nyilvánul. Francziaor­szág­ban ellenben kétségkívül sok ellen­szenv is uralkodik. Thiers nagy beszéde a háborús kedv lelohasztás­ára nem volt minden hatás nélkül. Másrészt a radical köztársasági lapok nyíltan izgatnak a háború ellen, a „Reveil“ egyszerűn ki­mondja, hogy ha Francziaország a hábo­rúban veszt, annak nem lehet más ered­ménye, mint Napoleon trónjának megdön­tése s a párisi rendőrség közbelépése, mely az utczai harczias demonstratiókat betiltá, a közhangulat nyilvánulására néz­ve mindenesetre gyanút kelthet. Gróf Bismarck, mint az északi szövet­ség cancellárja, jul. 19 én kelt rendelettel hívja fel a franczia hadseregben szolgáló összes északnémeteket, hogy haladéktala­nul térjenek vissza. „Mindazok — mondja e rendelet — kik e felhívásnak nem en­gedelmeskednek, ezennel figyelmeztetnek a büntetésekre, melyeket a törvény azok­ra szab , kik a haza ellen viselnek fegyvert.“ Az angol posta, mely néhány nap óta kimaradt, ma megérkezett. Azt látjuk be­lőle, hogy az angol lapok ritka egyetér­téssel elítélik a jelen háború igazságta­lan voltát, s nagy animositással szólanak Napóleon ellen. Ma este még két nevezetes hír érkezett. Az egyik az, hogy az orosz készü­lődésekről szóló tendentiosus táv­iratokat hiteles lengyel for­rások alaptalanoknak mondják, s a másik a „Wiener Zig“ következő nagy­­fontosságú nyilatkozata . A „Corr. Bu­reau“ egy jul. 18-diki konstantinápolyi távirata azt jelenti, hogy a török hadse­reg összes tartalékosai (redif) egybehivat­tak. A bécsi török követség megkeresett minket annak közlésére, hogy e jelentés teljesen alaptala­n.“ Mind­két hírrel a háború localisatiójában he­lyezett remények növekednek, — vajha teljesednének is! A franczia hadüzenet a „N. Pr. Zig“ szerint így szól: Francziaország alulírt ügyvivőjének van sze­rencséje a kormánytól vett parancsok folytán, a porosz király ő felsége nagyméltóságú külügy­miniszterét a következőkről értesíteni: Minthogy ő felségének, a francziák császárá­nak kormánya,azon tervet, mely szerint a spanyo trónra porosz herczeg emeltetett volna, csak Francziaország területi épségének veszélyezte­tésére c­élzó vállalatnak tartható: kénytelen volt a porosz király ő felségétől azon biztosítást kérni, hogy ezen terv nem nyerte meg az ő be­leegyezését és nem fog valósíttatni. Mivel pedig a porosz király ő felsége ezen biztosítást megtagadta, sőt ellenkezőleg tudtára­­ adá a francziák császára követének, hogy úgy ezen eshetőségnél mint minden egyébnél, a kö­rülmények szerint fog cselekedni, a császári kormány a király ezen nyilatkozatában nem te­kinthetett egyebet, mint Francziaország ellen intézett s az egész európai egyensúlyt veszélyez­tető utógondolatot. Ezen nyilatkozat még súlyo­sabbá vált a kabinetekhez érkezett ama jelentés által, mely szerint a porosz király vonakodott a császár követét elfogadni, és vele bárminemű ér­tekezésbe bocsátkozni. Ennek következtében a franczia kormány kö­telezve kivé magát rögtön gondoskodni becsüle­te és megsértett érdekei megóvásáról, és el lévén határozva, hogy e czélból a körülmények által nyújtott minden­­eszközt megragad, mostantól fogva háborúban levőnek tekinti magát Porosz­­országgal. Fogadja excellentiád stb. Berlin, 1870. jul. 29. Le Lourd. A bécsi lapok távirataiból. Berlin, jul. 20. A „Provinz. Corresp.“ a hadüzenetre vonatkozó ag igy szól: „A nyomoru és hazug indokolás Francziaország vétkes túl­­bizakodásának és könnyelmüségének jele, mely­­lyel a háborút elhatározá. A nagyhatalmak hiába törekvének Francziaországot az igazság­talan hadi vállalattól visszatartani. A porosz­­német hadi készülődések nyugton és serényen folynak. A német hadseregek nem sokára bátran síkra szállhatnak. Bár hosszú idő óta készülődik a franczia, derék hadi szervezetünk folytán ez hamar kiegyenlíthető lesz. Meglehet, hogy a francziák pillanati előnyüket kizsákmányolják, de ez a háború összes kimenetelére nézve nem lesz döntő. Németországnak főhadvezére veze­tésébe és tanácsosaiba bizalmat kell helyeznie, mi nem akarunk túlbecsülésre tévedni, de kis­­elkűségre nincs ok.“ Egy másik távirat ugyancsak a­zntebbi kelettel a többek közt így szól: „A ko­ronaörökös veszi át a déli német hadsereg ve­zényletét, s erre nézve a müncheni és stuttgarti udvarok már értesittettek.“ A szövetségi gyűlésből. Juius 20. A szövetséggyülés egyhangúlag feliratot foga­dott el, mely a királyhoz intéztetik. Simpson elnök felolvasta a feliratot s a ház állva hallgatá végig B i 8 m a r c k leteszi a háborúra vonatko­zó iratokat, mondván: „A franczia kormánytól csak egy hivatalos iratunk van: a tegnapi hadü­zenet, a többi Benedetto beszélgetésére vonatko­zik, melyet részint mint követ a királylyal Emsben folytatott. Ezek nem nemzetközi ok­mányok. Ezután azon hírlapi táviratot terjeszti elő, melyet franczia részről, mint jegyzéket mu­tattak be, mely Francziaországhoz érkezett vol­na. (Halljuk !) Francziaországban óvakodtak — úgymond — előterjeszteni az okmányt, mely különben csak értesítés volt a követ szá­mára , nem okmány, azért nem hallgatták meg a kissé higgadtabb franczia ellenzék szavait. (Halljuk!) Azután előterjeszti Werther július 12-iki jelentését. Én nem terjesztettem a király elé a j­e­l­e­nt­é­s­t (Tetszés), mert a franczia kor­mány itteni követe által ilyenről már alkudo­­zott, és nevetségesnek látszott előt­tem az urunkról kívánt mente-e­lőző levél.(Tetszés, derültség). Továbbija* angol követség közvetítő ajánlatát, nemkülön­ben a visszautasító porosz választ, mely Fran­cziaország hasonló tárgyú javaslatának elutasí­tását és a sértett német önérzetet e­m­e­l­i k­i (Tetszés.)­ Utóbb a franczia­ hadüzene­­tet és­ végre az észak-német szövetség ügynö­keihez intézett körjegyzéket mely a háború kelet­­keztét és a kormány magatartását ismerteti. (Tetszés.) Az okmányokat kinyomják. Darmstadt, jul. 20. D­a­­­w i g­k minisz­ter kijelenti a képviselőháziban, hogy a határok frivol ürügy alatt fenyegetve vannak , pártte­kinteteknek hallgatniok kell, kéri az előterjesz­tések egyhangú elfogadását. A hadügyminiszter 3 376,000 forintot kér a dél-heuseni hadilleték számára. A pénzügyminiszter további szükség­letekre 1.800.000 forintnyi kölcsönt kér. — Az első kamarában hasonló előterjesztés létetett. A képviselőház a kormány előterjesztéseit egyhan­gúlag elfogadta. A belga kamarák feloszlatása. Brüssel, júl. 17. A belga „Moniteur“ közli a belga kormány azon nyilatkozatát, mely szerint a kamarák feloszlatásához minden esetre ra­gaszkodik. A nyilatkozat így szól: „Több ol­dalról terjesztik a hirt, mintha a kamarák fel­oszlatását elrendelő kir. kézirat visszavonatott volna. A hir hit kifejezése a nemzet azon érzel­mének, mely szerint a nemzet törvényes képvi­­viselői válságos időkben szükségesnek tartják a királyt s az ország intézményét ragaszkodásuk és hódolatukról biztosítani. A hasonló érzel­mektől eltelt kormány azonban kénytelen volt azon kérdést felvetni, vájjon megengedi-e az alkotmány, hogy azon kamarák, melyek kir. rendelet által már fel vannak oszlatva, régi mandátumaik alapján összehivassanak. Előkelő publicisták és kitűnő jogtudósok tagadó választ adtak s minthogy az államminiszterek is mind­ezen nézetben voltak, a kabinet többé nem le­hető kétségben a követendő útról. A kormány saját felelősségére megtette a körülmények ál­tal parancsolt intézkedéseket , azokat tovább fogja folytatni, reményévé, hogy minden párt­nál helyeslésre talál. A választó testületek úgy, mint már el van rendelve, aug. 2-án gyűlnek ÖSSze. A kormány fentartja magának, hogy a­mint a szükség magával h­ozza, az új kamará-­­­kát azonnal összehívja. Belgium 40 év óta tel-

Next