Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-22 / 166. szám
166. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. mim. L emelet. E lap siellami riacit illető minden közlemény a szerkesztőségben La táncod#. Romeo Utlen Uralok ceak iámért konfiktíl fogadtatnak el. Péntek, julius 22.1870. Kiadóhivatal: Ferenceiek tere 7. hám földszint. A lap anyagi rémét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli pannazok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postin: *Kz helyben, hjUho* borára: Egy** évre . . . ** frt. Fél évre.....................11 frt Negyed évre ... 6 , 50 kr. Két kára. .... 3 „ 50 kr Egy héra .... 1 , 85 kr. 21 évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 aj kr. Bélyegdíj külön 30 ajkr. Nyilt-tér : 1 hasibos petítsor 15 aj kr. •^.w^miivi^Zi^Ä^JäaaKäMaSiei^SSSSSSSB^mi^mSSSSkmmmm PEST, JULIUS 21. A A harcztér eseményei fölött Bürü ködfátyol fekszik. Csak annyit tudunk, hogy a véres verseny már megindult, a harczok fáklyája fellobog s megvilágosítja a halál gazdag aratását. Vivott e már a küzdő felek egyike eredményt, mosolygott-e már a szerencse valakire, arról hallgatnak a tudósítások s a combinatiók politikája dúsan tenyészik mindenütt. Tagadhatlan azonban, hogy Poroszország az utóbbi napokban nagy előnyt vivott ki ellenfele fölött. Nem ugyan fegyveres kézzel a csatamezőn, hanem a bajor kamrában, mely hosszú és elkeseredett szóharcz után a Poroszországhoz való csatlakozást kimondotta. E győzelemnek is meg vannak a maga árnyoldalai, e fényes éremnek is meg van sötét része, mert hiszen a legújabb hírek szerint Bajorország több vidékén a kormány politikája ellen lázadásszerű mozgalom tört ki, melynek elfojtására fegyveres erőt voltak kénytelenek alkalmazni. Mindezek daczára azonban a bajor kamra határozata tagadhatlanul triumphus Poroszországra, mert ez által ügye német nemzeti jellemet nyert. Bajorország politikáját akarva nem akarva Würtembergnek is el kell fogadnia, minek folytán déli és északi Németország — legalább elvileg — testvériesen egyesülve áll a külellenséggel szemben s az óriási küzdelem határozottan nemzeti jellemet nyert. Nem a porosz állam és vasallusai küzdenek többé Francziaországgal, hanem az egyesült német nemzet a francziával. Elismerjük ugyan, hogy Délnémetország csatlakozásának nem annyira gyakorlati mint inkább erkölcsi értéke és súlya van.A svábok és bajorok igen hős katonák, jó politikusok, dühös hazafiak, „auf der Bierbank“ — mint a költő mondja. In praxi becsületes, derék, munkás emberek, kikből a félszázados békekorszak a harcziasság minden érzetét kioltá, mint azt az 1866-ki események bizonyiták. A jelen háborúban sem az ő vitézségük fogja a döntő szerepet játszani, hanem a harcziasi és harczképes gyakorlott északi hadseregé. De épen itt nem szabad szem elől tévesztenünk ama morális értéket, melylyel a déliek csatlakozása a nemzeti ügyre vonatkozólag bír. Az északi hadsereg bátorságát és lelkesedését meg fogja kettőztetni ama tudat, hogy nem particulárs érdekekért, hanem a nagy német nemzet ügyéért, egész Németország függetlenségéért áll szemben a halállal. A történelem minden lapja tanúskodik ama hadseregek csodatetteiről, melyek tudták, hogy mért küzdenek. A lőfegyverek bármi tökélyesbítése sem lesz képes a lelkesedés szülte személyes bravourt feleslegessé tenni és kétségtelen, hogy a küzdő német hadsereg magatartása nem csekély szilárdságot nyerene a déliek csatlakozása által keltett nemzeti érzület folytán. A távirda már a titkos okokat is tudomásunkra hozta , melyek Poroszország ezen győzelmét nemcsak előmozdíták, hanem egyáltalán lehetővé tették. A bajor kamra túlnyomó többsége még néhány nap előtt határozottan Bajorország fegyveres semlegessége mellett nyilatkozott s ez értelmének az által adott kifejezést, hogy azon kilenctagú bizottságba, mely a kormány hitelelőterjesztményeit előlegesen megvizsgálta, hat oly tagot választott, ki a határozott semlegesség barátjának ismertetett. Míg a bizottság az előterjesztvények vizsgálatával s a semlegességet ajánló jelentés elkészítésével foglalkozott, a kamratöbbség vezérei sürgetőleg az osztrák-magyar állam külügyei vezetőihez folyamodtak tanácsért. Nemcsak a müncheni követet ostromták kérelmeikkel, hanem egyenesen Bécshez fordultak s az osztrák-magyar állam segélyét kérték semlegességök föntartására. Ha Beust grófnak s Bécs irányadó köreinek valaha lett volna kedvük vagy szándékuk Ausztria egykori befolyásainak fölélesztését Németországra nézve megkísérteni, úgy erre ennél kedvezőbb alkalmat keresve sem találhattak volna. Bécsben azonban ezt nem tették; nemcsak a segélykérést utasíták vissza, de tanácsot sem adtak, hanem a bajor szakadárokat egyszerűen a prágai békére utalák, mely a birodalom viszonyát Németországhoz körülírja és melyet Ausztria saját részről minden áron tiszteletben óhajt tartani. A bajor kamratöbbség elutasítva Ausztriától és magára hagyatva, közvetlenül a szavazás előtt megváltoztató szándékát s elfogadta a Poroszországgal való szövetkezést. Mikor még a porosz lapoknak idejük volt tréfás politikát űzni, különös kedvek telt Beust grófot oly színben tüntetni föl a világ előtt, mint ki a ravasz rókaként jól kigondolt lesben áll , várva várja azt a pillanatot, midőn a Szadovánál szenvedett veszteségeket Poroszországgal megfizettetheti. Bismarck gróf titkos és nyilvános sajtóügynökei föl sem foghatták azon eszmét, hogy egy diplomata, ki a szó szoros értelmében annak mutatkozott, a szerződések megtartását valóban akarhatja. Most tényekkel bizonyította be azt és ha a legújabb események után is hitetlenek maradnának a berlini urak, kétségtelenül bebizonyítanák azt, hogy valamint előbb, úgy ma is csak a roszakarat és a lelkiismeretlenség vezérli őket a monarchiával szemben. Mi ismételve kimutattuk azon szándékunkat, hogy a zavarosban halászni nem akarunk, hogy a szerződésekhez lelkiismeretesen ragaszkodunk s a Metternich-iskola német ábrándjairól véglegesen lemondtunk. A német nemzet hírlapjaiban már is elismerőleg nyilatkozik a dualistikus birodalom józan és nyílt politikájáról, mely ellen — ami fontos — magának Francziaországnak sincs és nem is lesz kifogása soha. Ma Ausztria visszanyerte ama tiszteletet és erkölcsi súlyt, mely nélkül nagyhatalmi állás nem képzelhető, s ezért nem félünk mi a franczia-német háború kimenetelétől. Minden éretlen vagy félbolond kiabálás daczára a birodalom egészen azonos, akár Francziaország, akár Poroszország javára változik meg Európa térképe. Nagy, organikus változások úgy sem történhetnek, miután nem két uralkodó, hanem két oly nemzet küzd egymással, mely nem teszi le a kardot mindaddig, míg életérdekei vannak koczkára téve. Bármely hatalom fogja a diadalt magáénak mondani, mi ép oly őszinte s a szerződésekhez ragaszkodó politikát követelendünk tőle, mint a milyen bennünket vezetett. Francziaország a hadi költségeken kívül csak a prágai béke szoros megtartását kívánja. Poroszországtól pedig megvárja a világ, hogy Németország borussificatióját erőszakosan keresztülvinni nem fogja, s itt bizonyára figyelembe kellene vennie, hogy Ausztria semleges és nyílt magatartása nem csekély mértékben háríta el útjáról az akadályokat. Ha Berlinben nem akarnak örökre az erőszak, az „Eisen und Blut“ politikája mellett maradni, úgy mindenesetre és minden eshetőség után is bizton remélhetjük, hogy az osztrák-magyar birodalom viszonya Porosz-Németországhoz szívélyesebb leszen, mint milyen az utóbbi időkben a brusque Junkerthum uralma idején volt. (A Deákkor) holnap, pénteken, július 22-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. Fest, július 21. A „Hon“ nem helyesli a „Pester Correspondenz”-nek ama nyilatkozatát, mely szerint nekünk a semlegesség terét azonnal el kellene hagynunk, mihelyt az orosz Poroszország mellett lép fel. A „Hon”, úgy látszik, nem méltatta kellő figyelemre sem Fadejev tábornoknak annyi ostentatióval a félhivatalos orosz lapban közlött czikkeit, sem Dél-Oroszországnak legújabb vasúttérképét, mert ezeknek egybevetéséből meggyőződhetnék, hogy mi öngyilkos politikát űznénk, ha Oroszországnak nyugat vagy dél felé terjeszkedését, vagy európai hatalmának növekedését minden áron meg nem gátoljuk. Pedig a „Hon“ meg lehet győződve, hogy Oroszország csakis azon esetre avatkozik most e háborúba, ha Poroszország részéről ama biztosítást nyeri, hogy szövetségi szolgálataiért vagy azonnal területkikerekítés által kárpótoltatik, vagy későbbre a Duna közép és alsó völgyében neki szabad gazdálkodás ígértetik. Kérdem most: tétlenül nézhetnők-e mi, hogy Oroszország Németország irányában e jogcímet kiérdemelje ? Én azt hiszem, hogy nem! Szoros semlegesség legyen jelszavunk, de nem olyan semlegesség, mely által később még sokkal kedvezőtlenebb körülmények közt vívandó hadjáratra, a valódi élethalál-harczra kényszeríttethetnénk. Mi Oroszországtól talpalatnyi földet sem kívánunk, de nem is engedhetjük, hogy Európa felé nagyobbodjék, mert ez okvetlen, előbb-utóbb minket sújtana elsősorban. Oroszországnak feladata, kelet felé vinni a polgárisodás megvát , nyugat felé eddigi határait tekintjük terjeszkedésének netovábbjául. A semlegesség csak akkor hasznos, ha általa legalább egy hadakozó hatalmat lekötelezünk. Ügyes politikusok, mint pl. az olaszok, kik nem hiába olvasták Machiavellit, minden háború által nyernek valamit. Mi ha a semlegességnek a „Hon“ által kívánt kiterjedést adnánk, nemcsak hogy nem nyernénk semmit, de ép oly hibát követnénk el, mint Ausztria 1853-ben, midőn Bad-Schauenstein esztelen semlegessége által mindenkit elidegenített, minek következtében a veszély óráiban Ausztria, számos ellenségével szemközt mindig elszigetelve állott. De eltekintve mindezektől veszélyes-e mint tarajossal összegyöngyölődve a leendő harczokra való szövetségesek megszerzésére jelenleg kínálkozó annyira kedvező alkalmat elszalasztani? Ugyebár nem ! Pedig ezt tennék, ha a „feltétlen“ semlegességet proclamálnák. Mert melyik állam lenne hajlandó ,viszonszolgálatok nélkül más állam iránt jövőben teljesítendő súlyos kötelességeket elvállalni ? De különben is vannak bizonyos — az európai államcsalád iránti kötelességek, melyek alól egy ország sem vonhatja ki magát büntetlenül. Ily kötelességet teljesítünk mi is, ha semlegességünket bizonyos , a háború lokalizálását biztosítandó feltételhez kötjük. E nélkül Oroszország aligha szárazföldi erőinek készületlen, mondhatni, még most csak alakuló félben levő helyzete daczára kitűnő tengeri hatalmának egész súlyát,a jelen conflictusban is rég mérlegbe nem vetendő ! A „feltétlen“ semlegesség védői, akaratlanul is inkább a háború kiterjeszkedését segítik elő, mintsem lokalizálását és mindamellett sem óvhatják meg bonunkat az okvetlenül reánk váró orosz háborútól, melyen előbb-utóbb keresztül kell esnünk; adja az ég, hogy akkorra a mi erőink is az oroszokéival egyenlő arányban növekedjenek, mi ugyan nálunk nem annyira a sereg jobb felfegyverzésétől és a vasúthálózat teljes kiépítésétől függ, mint inkább ama bizalmatlanság kiküszöbölésétől, melylyel Magyarhonban akaratlanul is mindenki,közös seregünk netaláni nagy győzelmeit követhető belföldi eseményekre gondol. — Ezt kellene Bécsben jól megfontolni , mert e czél elérésétől függ a monarchia jövője ! KÁPOLNAI. Pest, júl. 21. (Telekkönyvi vizsga.) Mint biztos kutforrásból értesülünk, a telekkönyvi vizsgák f. é. augusztus 15-kétől fogva nem az igazságügyminisztériumnál, hanem a pesti kir. ítélő táblánál, ez utóbbi tagjaiból alakítandó hármas bizottság előtt teendők le. Ugyanis egy igazságügyminisztériumi rendelet van készülőben, mely az eddig az igazságügyminisztérium kebelében működött telekkönyvi vizsgáló bizottság működését megszünteti s egy hason vizsgáló bizottság felállítását a pesti kir. Ítélő táblánál elrendeli, s egyszersmind magában foglalja a bizottság által követendő eljárás iránti utasítást is. Ezen intézkedés már csak azon szempontból is szükségesnek mutatkozott, mert ezáltal az egyformaság Erdélyországgal helyreállíttatott, hol ezen vizsgák eddig is a marosvásárhelyi kir. tábla előtt tartottak, minek következményéül egyúttal elhatároztatott, hogy ezen két vizsgáló bizottság által kiállított bizonyítványok a pesti és marosvásárhelyi királyi táblák területén egyaránt érvénynyel bírjanak.—rr. (A pestvárosi uj telekkönyv) közzététele és megnyitása — mint halljuk — az általunk jelzett repraesentatio folytán, mely szerint a város az új telekkönyvek megnyitására sem helyiségekkel, sem személyzettel, sem költséggel nem rendelkezik, további miniszteri rendeletig el fog halasztatni. Minthogy azonban az új telekkönyvi helyszínelés már teljesen befejezve és hitelesítve is van, s jövendő használhatóságának biztosítását úgy a közérdek, mint a város különös érdeke egyformán követeli, fel fog a város közönsége hivatni, hogy minden jövőre előforduló birtokváltozásról a kipontosított telekkönyv főnökét az erre vonatkozó végzések közlése mellett pontosan értesítse.—rr. A háború. P . 81, jul. 21. A két ellenséges hadsereg stratégiai csoportosulása még mindig nem befejezett, s minthogy hadmozdulatait mindkét fél igen természetes oldalról a lehető legszigorúbb titokban tartja, innen ered a jeln pillanatban uralgó csönd, mely valóban mindenkép hasonlít a nagy zivatarok előtti borzalmas némasághoz. A franczia hadcsapatok Hüningentől kezdve a baden-svájczi határon Thionvilleig állanak a Mosel mellett, körülbelül azon pontokon, hol a luxemburgi és trieri utak keresztezik egymást. A német haderő ellenben Lörrachtól, hol badeni tábor állíttatott fel, Kölnig látszik terjedni, s ha a külszín nem csal, a rajnai vonalról csak gyönge hadtestek tolatnak előre. A francziák így azon előnyt élveznek, hogy hátuk mögött parallel menő vasútvonalakkal bírnak, s legfontosabb helyeik: Thionville, Metz, Hagenau, Strassbourg, Hüningen a Nancyban levő főhadiszállással egyenes összeköttetésben vannak. Hogy hol fognak a csapatok döntő adtióra csoportosíttatni, azt e pillanatban természetesen sejteni sem lehet. Eddig két területátlépésről érkezett hír. Az egyik Forbach, a másik Saarbrück ennél történt. A francziák mindkét helyütt a porosz vámpénztárakat akarták kifosztogatni, de csakhamar visszavonultak. A forbachi csetepaté már közölve van. A saarbrückeniről a „N. Preus. Z.“ és most vett rendkívüli száma értesít. E szerint a francziák jul. 19-én reggel betörtek porosz területre, a Solsterböhe vámépület összes helyiségeit átmotozták s két vámfelügyelőt mint foglyot magukkal vittek. A franczia hadüzenetet alább közöljük. A Hangában hallott ágyúzásról még semmi részletes hír. Ha a porosz lapok tudósításai a közhangulatról hitelre tarthatnak számot, úgy Németországon a háború iránt roppant lelkesedés nyilvánul. Francziaországban ellenben kétségkívül sok ellenszenv is uralkodik. Thiers nagy beszéde a háborús kedv lelohasztására nem volt minden hatás nélkül. Másrészt a radical köztársasági lapok nyíltan izgatnak a háború ellen, a „Reveil“ egyszerűn kimondja, hogy ha Francziaország a háborúban veszt, annak nem lehet más eredménye, mint Napoleon trónjának megdöntése s a párisi rendőrség közbelépése, mely az utczai harczias demonstratiókat betiltá, a közhangulat nyilvánulására nézve mindenesetre gyanút kelthet. Gróf Bismarck, mint az északi szövetség cancellárja, jul. 19 én kelt rendelettel hívja fel a franczia hadseregben szolgáló összes északnémeteket, hogy haladéktalanul térjenek vissza. „Mindazok — mondja e rendelet — kik e felhívásnak nem engedelmeskednek, ezennel figyelmeztetnek a büntetésekre, melyeket a törvény azokra szab , kik a haza ellen viselnek fegyvert.“ Az angol posta, mely néhány nap óta kimaradt, ma megérkezett. Azt látjuk belőle, hogy az angol lapok ritka egyetértéssel elítélik a jelen háború igazságtalan voltát, s nagy animositással szólanak Napóleon ellen. Ma este még két nevezetes hír érkezett. Az egyik az, hogy az orosz készülődésekről szóló tendentiosus táviratokat hiteles lengyel források alaptalanoknak mondják, s a másik a „Wiener Zig“ következő nagyfontosságú nyilatkozata . A „Corr. Bureau“ egy jul. 18-diki konstantinápolyi távirata azt jelenti, hogy a török hadsereg összes tartalékosai (redif) egybehivattak. A bécsi török követség megkeresett minket annak közlésére, hogy e jelentés teljesen alaptalan.“ Mindkét hírrel a háború localisatiójában helyezett remények növekednek, — vajha teljesednének is! A franczia hadüzenet a „N. Pr. Zig“ szerint így szól: Francziaország alulírt ügyvivőjének van szerencséje a kormánytól vett parancsok folytán, a porosz király ő felsége nagyméltóságú külügyminiszterét a következőkről értesíteni: Minthogy ő felségének, a francziák császárának kormánya,azon tervet, mely szerint a spanyo trónra porosz herczeg emeltetett volna, csak Francziaország területi épségének veszélyeztetésére célzó vállalatnak tartható: kénytelen volt a porosz király ő felségétől azon biztosítást kérni, hogy ezen terv nem nyerte meg az ő beleegyezését és nem fog valósíttatni. Mivel pedig a porosz király ő felsége ezen biztosítást megtagadta, sőt ellenkezőleg tudtára adá a francziák császára követének, hogy úgy ezen eshetőségnél mint minden egyébnél, a körülmények szerint fog cselekedni, a császári kormány a király ezen nyilatkozatában nem tekinthetett egyebet, mint Francziaország ellen intézett s az egész európai egyensúlyt veszélyeztető utógondolatot. Ezen nyilatkozat még súlyosabbá vált a kabinetekhez érkezett ama jelentés által, mely szerint a porosz király vonakodott a császár követét elfogadni, és vele bárminemű értekezésbe bocsátkozni. Ennek következtében a franczia kormány kötelezve kivé magát rögtön gondoskodni becsülete és megsértett érdekei megóvásáról, és el lévén határozva, hogy e czélból a körülmények által nyújtott mindeneszközt megragad, mostantól fogva háborúban levőnek tekinti magát Poroszországgal. Fogadja excellentiád stb. Berlin, 1870. jul. 29. Le Lourd. A bécsi lapok távirataiból. Berlin, jul. 20. A „Provinz. Corresp.“ a hadüzenetre vonatkozó ag igy szól: „A nyomoru és hazug indokolás Francziaország vétkes túlbizakodásának és könnyelmüségének jele, melylyel a háborút elhatározá. A nagyhatalmak hiába törekvének Francziaországot az igazságtalan hadi vállalattól visszatartani. A porosznémet hadi készülődések nyugton és serényen folynak. A német hadseregek nem sokára bátran síkra szállhatnak. Bár hosszú idő óta készülődik a franczia, derék hadi szervezetünk folytán ez hamar kiegyenlíthető lesz. Meglehet, hogy a francziák pillanati előnyüket kizsákmányolják, de ez a háború összes kimenetelére nézve nem lesz döntő. Németországnak főhadvezére vezetésébe és tanácsosaiba bizalmat kell helyeznie, mi nem akarunk túlbecsülésre tévedni, de kiselkűségre nincs ok.“ Egy másik távirat ugyancsak azntebbi kelettel a többek közt így szól: „A koronaörökös veszi át a déli német hadsereg vezényletét, s erre nézve a müncheni és stuttgarti udvarok már értesittettek.“ A szövetségi gyűlésből. Juius 20. A szövetséggyülés egyhangúlag feliratot fogadott el, mely a királyhoz intéztetik. Simpson elnök felolvasta a feliratot s a ház állva hallgatá végig B i 8 m a r c k leteszi a háborúra vonatkozó iratokat, mondván: „A franczia kormánytól csak egy hivatalos iratunk van: a tegnapi hadüzenet, a többi Benedetto beszélgetésére vonatkozik, melyet részint mint követ a királylyal Emsben folytatott. Ezek nem nemzetközi okmányok. Ezután azon hírlapi táviratot terjeszti elő, melyet franczia részről, mint jegyzéket mutattak be, mely Francziaországhoz érkezett volna. (Halljuk !) Francziaországban óvakodtak — úgymond — előterjeszteni az okmányt, mely különben csak értesítés volt a követ számára , nem okmány, azért nem hallgatták meg a kissé higgadtabb franczia ellenzék szavait. (Halljuk!) Azután előterjeszti Werther július 12-iki jelentését. Én nem terjesztettem a király elé a jelentést (Tetszés), mert a franczia kormány itteni követe által ilyenről már alkudozott, és nevetségesnek látszott előttem az urunkról kívánt mente-előző levél.(Tetszés, derültség). Továbbija* angol követség közvetítő ajánlatát, nemkülönben a visszautasító porosz választ, mely Francziaország hasonló tárgyú javaslatának elutasítását és a sértett német önérzetet emeli ki (Tetszés.) Utóbb a franczia hadüzenetet és végre az észak-német szövetség ügynökeihez intézett körjegyzéket mely a háború keletkeztét és a kormány magatartását ismerteti. (Tetszés.) Az okmányokat kinyomják. Darmstadt, jul. 20. Daw i gk miniszter kijelenti a képviselőháziban, hogy a határok frivol ürügy alatt fenyegetve vannak , párttekinteteknek hallgatniok kell, kéri az előterjesztések egyhangú elfogadását. A hadügyminiszter 3 376,000 forintot kér a dél-heuseni hadilleték számára. A pénzügyminiszter további szükségletekre 1.800.000 forintnyi kölcsönt kér. — Az első kamarában hasonló előterjesztés létetett. A képviselőház a kormány előterjesztéseit egyhangúlag elfogadta. A belga kamarák feloszlatása. Brüssel, júl. 17. A belga „Moniteur“ közli a belga kormány azon nyilatkozatát, mely szerint a kamarák feloszlatásához minden esetre ragaszkodik. A nyilatkozat így szól: „Több oldalról terjesztik a hirt, mintha a kamarák feloszlatását elrendelő kir. kézirat visszavonatott volna. A hir hit kifejezése a nemzet azon érzelmének, mely szerint a nemzet törvényes képviviselői válságos időkben szükségesnek tartják a királyt s az ország intézményét ragaszkodásuk és hódolatukról biztosítani. A hasonló érzelmektől eltelt kormány azonban kénytelen volt azon kérdést felvetni, vájjon megengedi-e az alkotmány, hogy azon kamarák, melyek kir. rendelet által már fel vannak oszlatva, régi mandátumaik alapján összehivassanak. Előkelő publicisták és kitűnő jogtudósok tagadó választ adtak s minthogy az államminiszterek is mindezen nézetben voltak, a kabinet többé nem lehető kétségben a követendő útról. A kormány saját felelősségére megtette a körülmények által parancsolt intézkedéseket , azokat tovább fogja folytatni, reményévé, hogy minden pártnál helyeslésre talál. A választó testületek úgy, mint már el van rendelve, aug. 2-án gyűlnek ÖSSze. A kormány fentartja magának, hogy amint a szükség magával hozza, az új kamará-kát azonnal összehívja. Belgium 40 év óta tel-