Pesti Napló, 1870. augusztus, esti kiadás (21. évfolyam, 150-172. szám)
1870-07-04 / 150. szám
melléklet a Pesti napló 149-ik számához, mindenütt mutatkoznak. Mocsárok dús földekké alakultak át, pusztaságok, egykor csikósok és pásztorok sajátja, termékeny helyekké változtak, még a homoksivatagok is erdőkké és kertekké varázsolattak át, csak egy nem változott és ez a földmivelő. Ott van még most is, mint volt szalma fedett kunyhója és benne lóczája és tulipános ládája, és ő maga is kívülről és belülről ugyanaz, aki volt. Innen tehát egy középosztály nem igen ujonczozhatott. Maradt az iparos osztály. E tekintetben talán szerencsésebbek voltunk. De az iparosztály nálunk aránylag még oly csekély és oly jelentéktelen, hogy azt az egész nemzetre alig vehetjük tekintetbe, és így a hűbéri viszonyok megszűnte óta nemzetgazdasági fejlődésünk, ahelyett, hogy a középosztályt erősítette volna, mindinkább az igen nagy birtokok öszpontosításának és kis birtokokra való felosztásnak kedvezett, és igy, ahelyett, hogy azon űrt, mely azelőtt a birtokos és földmivelő között létezett, kitöltötte volna, azt talán még nagyobbította. A két osztály ahelyett, hogy közelebb jött volna egymáshoz, mindinkább eltért és elidegeníttetett egymástól és most 20 év után mindinkább előtérbe látjuk lépni a szegény és a gazdag közti ellentétet, ami nemcsak nemzetgazdasági, hanem politikai tekintetben is egyike a legviszásabb állapotoknak. De a nemzetgazdászati fejlődésnél még sokkal károsabban hatott önkormányzati képességünkre a múlt rendszer, a közélet szünetelése által. Majdnem egy egész ivadék nőtt fel e rendszer alatt, mely minden egyéni tevékenységet csaknem kizárt és minden kezdeményezést a kormánynak tulajdonított. A régi ivadék lassan kint kidőlt,anélkül, hogy alkalma lett volna az új ivadéknak az önkormányzatba beletanulni. A cselekvés és kezdeményezés mindig fáradsággal jár. Az emberiség nagy zöme igen szívesen kíméli meg magát ettől, és a munka átkát másokra rója. Nálunk még azon nemzeti sajátságunkkal is kell küzdenünk, melynél fogva bár képesebbek vagyunk időszakonkint másoknál nagyobb erélyt kifejteni, de rendes kitartó munkára talán képtelenebbek vagyunk másoknál, így bár a nemzet átkozta azon rendszert, mely öt ügyei kormányzatától megfosztotta, lassankint mégis ezen rendszer csábjainak is engedett , és kezdette ízlelni azon kényelmet, mely kétségtelenül abban rejlik, hogy mások rendezzék ügyeinket, azért a felelősséget magukra vállalják és nekünk megmarad a perlekedés és kifogás joga. A tapasztalás bizonyítja, mi történik azóta, hogy a megyei és városi rendszer ismét behozatott ? Nemcsak hogy túlbuzgóságot nem látunk, sőt ellenkezőleg majdnem kétségbeejtő közömbösséggel találkozunk mindenütt, hol valódi önkormányzati ügyekről van szó; midőn ezekre kerül a sor, megürülnek a termek s maradnak csupán azok, kiknek ott maradniok kell, de ami e tekintetben legnagyobb csapás volt, mit a múlt rendszer reánk hagyott, ez az, hogy az önkormányzati hagyományból és a múlt bureaucraticuse rendszerből egyveleget képezett a nemzet öntudatában, melyből most csak a legnagyobb nehézséggel lehet kivergődhetni. Vegyük például az egész megyei önkormányzat visszaállítását; másra nem hivatkozom, mint azon eszmére, mely ezen törvényjavaslat megjelenése óta felmerült s mely arra céloz, hogy még a bizottsági tagok is napidíjjal láttassanak el. Ezen eszme majdnem kétségbe hozhatna az iránt, vájjon nem veszítette-e el a nemzet régi önkormányzati ösztönét. E tekintetben mindennek daczára szónok nem vesztette el reményét. Nem mondja, hogy feledjük azt, ami volt, vagy azt, mit kívánunk, hogy legyen, de induljunk ki abból, ami van. Szedjük össze az elszórt szálakat, melyek még léteznek, fűzzük össze azon elemeket, melyek az önkormányzatból megmaradtak vagy azóta keletkeztek és rendezzük be úgy, hogy a többi intézményekbe beleillesztessenek, és a fejlődés ne gátoltassék. E szándékot látja a jelen javaslatban is. Nem titkolja, hogy több részletre nézve e szándékot nem látja úgy elérve, mint elérhetőnek gondolta, de ami magukat az elveket illeti , azokat tökéletesen magáénak vallja. Mint ilyen elvet hármat tekint az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Az első az, hogy az önkormányzat a legtágabb alapon nyugodjék. E tekintetben mint Széchenyi abból indult ki, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, most nekünk is abból kell kiindulnunk, hogy valódi önkormányzatunk: nem volt, hanem csak kell, hogy legyen. Ez némikép százados állításnak látszhatik, de vessünk egy pillantást a helyzetre s ítéljünk önámitás nélkül (Halljuk ! Halljuk !) Mi létezett és mi létezik ? Hetvennyolca magyarországi és erdélyi megye és terület, köztük nem csekély számban olyan, mely nem egy német souverain herczegséggel, schweiczi cantonnal vagy szabad észak-amerikai területtel felér. Kivévén a 60 szab. kir. várost, e 78 törvényhatóság képezte az ország egész önkormányzatát. E csekély számú testületek mindegyike korlátlan hatalommal uralkodott saját területén és a központból kiküldte hivatalnokait, kik saját területükön mint ugyanannyi proconsul és oly szabadon uralkodtak. Az, hogy a kiküldés választás útján történt, a rendszer e természetén egyátalában nem változtat, mert a választás a központból eredt, nem pedig az illető kerület által történt. E rendszer tehát lehetett és volt is egy túl nem becsülhető és a kulturai és politikai viszonyokhoz mért politikai intézmény, de önkormányzat a szó valódi értelmében felfogásom szerint nem volt. Az önkormnyzat nem felülről lefelé, hanem alulról fölfelé fejlődik és alapja csakis a község lehet. Én tehát igen helyesnek találom, hogy a kormány előterjesztésében a törvényhatóságok rendezését a községre fekteti, s csak egyet sajnálok, hogy a sorrendet a tanácskozásban e tekintetben megfordította. A másik sarkalatos elv, melyet hasonlóképen magaménak vallok, az, hogy a törvényhatóságok szervezésében azon ellentétek, melyek visszás nemzetgazdászati fejlődésünkből, s a mult társadalmi és politikai viszonyokból eredek , mennyire lehet, kiegyenlíttessenek, úgy hogy mnden jogosult érdek abban kifejezést és megelégedést találjon. Ez a legnagyobb, a legnehezebb feladat. Pedig ezzel eszembe kell szállanunk,ha azt akarjuk, hogy től 'e,hatósági rendszerünk életrevaló legyen. E nehézség többé-kevésbé mindenütt létezik, mert egy nagy természeti törvényen alapul, az általános elvek a politikában inkább csak törekvéseinkben szolgáljanak irányadókul, mint működéseinkben alapul. Nincs e tekintetben magasztosabb elv, mint azon sokszor említett egyenlőség, de ki erre valamit alapítani akarna, az homokra, hogy ne mondjam, légbe építene. Mert a természetben egyenlőség nem létezik. Van erős és gyönge, van tehetséges és tehetetlen. Ha ez elemek az élet harczában minden korlát nélkül egymás mellett hagyatnak, fölváltva vagy csekély számú erő fog uralkodni a tömegen, vagy a tömeg fogja elnyomni a csekély számú erősöket. Az államnak és a társadalomnak épen az a hivatása, hogy az egyensúlyt a kettő közt helyreállítsa, úgy hogy a kis számú erősök a sokat el ne nyomhassák, sempedig a tömeg a kisebb számú erősöket és haladókat le ne bilincselhesse. Mert ha ez történik, vége a haladásnak és mindenki a középszerűség Procrustes ágyába szoríttatik. Ott,hol ezen ellentétek a különös gazdászati és politikai viszonyoknál fogva nem fejlődhettek ki annyira, mint például Amerikában, vagy ott, hol , mint Angliában a gazdászati és politikai haladás következtében a társadalmi rétegek oly fokozatokká fejlődtek, hogy úgyszólván egymásba merülnek, ott ezen egyensúly vagy igen csekély segítséggel vagy magamagától helyre áll. De ott, hol mint minálunk, a birtokos és birtoktalan, jogosult és jogtalan, úr és szolga osztály századokon átmenő ellentétben állott egymással, és hol e viszony megszűnte óta nemhogy az egyensúly helyreállt volna, hanem még inkább felbomlott, ott — ha nem akarjuk azt, hogy a nagyobb szám a csekélyebbet elnyomja, — gondoskodnunk kell egy módról, mely legalább addig, míg szabad nemzetgazdászati és politikai fejlődésünk e tekintetben az ellentétek kiegyenlítésére, némileg maga is hozzájárul, valami módot kell találnunk, hogy a kisebbségnek az őt illető befolyást biztosítsuk. Megbírálni azon módot, mely itt e tekinttben a törvényjavaslat által számtatik, szónok szerint ismét a részletes és nem az általános vita kerítésbe tartozik. De annyi meggyőződése, hogy valami ily módról gondoskodnunk kell. A harmadik sarkalatos elv, melyet e törvény-javaslatban lefektetve látok, az, hogy a törvényhatóságok működése a felelős kormánynyal kiegyeztesse, hogy míg egy részről, amennyire lehet, a törvényhatóságok eddigi hatásköre megmaradjon, másrészt a jó és gyors közigazgatás igényeinek elégtétessék. Szerinte a több és kevesebb e tekintetben attól függ, hogy milyenek lesznek a törvényhatósági közegek. Azt hiszi, hogy ha az első kérdést szerencsésen meggondoljuk, a másodikra nézve nagy nehézséggel nem fogunk küzdeni. E tekintetben őszintén megvallja, hogy ha oly módot találunk, mely részben arról biztosít, hogy azon egyensúly, melyet az imént említett, fenn fog tartatni, talán tovább is kész lenne menni, mint ezt a törvényjavaslat teszi. Mindenesetre az, amit teszünk, csakis kísérlet. Mert leszünk-e képesek egyáltalában önkormányzatot fejleszteni, az még a jövőtől függ. De legalább állítsuk úgy oda, hogy némileg szabadon mozoghassunk. Mondatott ugyan, hogy e törvényjavaslat a megyék koporsója és sírja. Meglehet,hogy **z leend. De teljes meggyőződése, hogy némely faragással abból a valódi önkormányzat bölcsőjét faraghatjuk. (Mozgás a baloldalon.) Azért a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Mocslányi Sándor : A belügyminiszter a virilis szavazatok indokolására hivatkozott Poroszországra s azt állítá, hogy ott 9400 virilis szavazó van, pedig összesen csak 69 ily szavazat van. Belgiumra is hivatkozott a miniszer, de elfeledte hozzátenni, hogy ott a tartományi gyűlések tisztán a népképviselet alapján vannak szervezve. A miniszer megmutatta, hogy a kormánynak a javaslat szerkesztésénél egyik fő törekvése az volt, fölkeresni minden létező államnak azon intézményeit és azok elveit, melyek a szabadság rovására a kormány hatalmát növelik. (Igaz, úgy van bal felől) és ezután azon egyes államok között szétszórt elvekből részünkre egy organikus egészet készíteni (Helyeslés balfelől.) E A törekvés nem maradt siker nélkül, amint a törvényjavaslat mutatja. (Igaz! úgy van bal felől.) Még oly valamit mutatott a miniszer a törvényjavaslatban, amit az újkori Európa még nem hallott és min bámulni fog s ez az, hogy nemcsak az egész kormányrendszer, hanem az állam fentartását is a birtok előjogára fektette. Ha Szirmay népdemocratikus elvei meggyőződésből eredtek, akkor szónok nem érti, miként pártolhatja a rabiszéri törvényjavaslatot, ha pedig meggyőződésből pártolja a miniszteri javaslatot, akkor lehetetlen, hogy a kimondott demokratikus elvekről szintoly erősen meg lenne győződve. Nézete szerint a törvényjavaslat elfogadása vagy el nem fogadása három kérdés eldöntésétől függ: Vájjon a parlamenti kormányrendszer és miniszteri felelősség életbeléptetése feleslegessé teszi, e hazánkban a valódi lényegében meg nem másított önkormányzati rendszert vagy nem , hanem vájjon a valódi tiszta önkormányzata a törvényhatóságoknak a parlamenti kormánynyal incompatibilis-a vagy nem, ha nem incompatibilis,“ mi volt a politikai ok, mely a kormányt mégis a törvényhatóságok megsemmisítésére bírta és ezen politikai ok az ország érdekeivel öszhangzásban van e vagy nem ? Az első kérdésre megadja a választ maga a parlamenti kormány és miniszteri felelősség természete. Szónok e tekintetben felhozza Angliát. Fejtegeti a jogi felelősség és a politikai felelősség fejlődését. A politikai felelősségnek csak pártkormánynál lehet helye és szoros identitást feltételez a párt s a kormány érdekei között. A politikai felelősség megsemmisíti a törvény uralmát és helyettesítiaz érdekuralmat. Innen származik az, hogy az ily kormányra nézve csak egy korlát van, az önérdek, s hogy csak egynek felelős, önmagának. (Nagy derültség a jobb oldalon. Szép doctrinariamus,pofismák.. Helyeslés balról.) Ez absolut hatalmat csak a gyakorlati élet mérsékli némileg. Nehezen tévednek azok, kik állítják, hogy a parlamentaris kormányrendszernek nem rendeltetése az egyéni és testületi szabadságot biztosítani, mert a parlamentáris rendszernek csak az a feladata, hogy a dynastia érdekuralmát a többség uralmával felcserélje, így a dynastia érdekuralma a többség uralmával cseréltetik fel. Ebből következik ismét az, hogy a parlamenti kormány és miniszteri felelősség életbeléptetése nemcsak feleslegessé nem teszi, de okvetlenül szükségessé is teszi a törvényhatóságok önkormányzatát. Az egyéni és testületi szabadságot nem szabad a miniszteri felelősség oltalma alá helyezni, mert ott az elsatnyul. Nincs különben emberi intézmény, mely a szabadságot minden irányban tökéletesen biztosítaná. Szónok ezután szól az angol önkormányzati rendszerről, mely nem mint Eber mondta, községi szervezeten, hanem kerületi közigazgatáson alapul. Áttér a franczia departement tanácsok rendszerére, mely daczára annak, hogy a tanácsok választva vannak, mégis merev centralisatiót mutat fel. Szónok kérdi a főispán kijelölési joga által különb lesz-e a mi önkormányzati rendszerünk ? Szónok nem akarja az egész angol önkormányzatot sem, de igenis annak magvát. Angliában a kormánynak sem rendeleti, sem felügyeleti joga nincs az önkormányzati testületekkel szemben, kivéve a börtönök, tébolydák és az államutakra vonatkozó rendeleti jogot. A felügyeleti jog pedig annyira terjed mindössze, hogy az u. n. vizitátorok felügyelnek a pénzkezelésre. Szónok nem akarja eltörölni a kormány felügyeleti jogát, mert népünk hozzá szokott és ezért, mert minálunk a bírák nem gyakorolhatnak felügyeleti jogot. Szól ezután az általános választási jogról a bizottsági tagokra nézve, a censusról, melyet minden tekintetben hátrányosnak tart s ebből folyólag a virilis szavazatról, mely egyenesen elvetendő. Általános szavazatjogot kíván, mert nem áll, hogy ez caesarismusra vezetne. Csak abnormis viszonyok között vezet caesarismusra. A virilis szavazatok mellett az értelmiség érdekeit nem lehet felhozni. Ezek csak kettőt kívánnak s ez a rend és a szabadság. Ezzel az értelmiség maga megalapítja uralmát. Végül áttér a nemzetiségi szempontra s azt mondja: ha a kormány meg van győződve, hogy a magyar nemzet Magyarországon kívül nem állhat fön, ha azt kizsi, hogy a nemzetiségek teljes egyenjogúsítása veszélyezteti az ország fönállását, egyszóval, ha azt hiszi , hogy a magyar nemzet jövője csak — egy mesterséges suprematiában — találja biztosítékát, megoldhatlan ellenmondásban áll az alkotmányosság eszméjével és a szabadság lényegével. Ha azt hiszi, akkor nincs más módja, mint kormányrendszerét az absolut hatalomra fektetni. Midőn a kormánynak ily elvei vannak a nemzetiségekre nézve, természetesen vakmerőség volna feltételezni róla, hogy a törvényhatósági önkormányzatot megadja. Nem hiszi, hogy képes lenne a kormány politikájának irányát megváltoztatni, de kénytelen konstatálni, hogy vagy le kell mondani a magyar nemzet mesterséges suprematiájáról és megbarátkozni a nemzetiségek teljes egyenjogúsításával, vagy pedig le kell mondani a szabadságról. A vita folytatása hétfőre halasztotván, az ülés d. u.12 3 órakor véget ér. Végül még Izabella spanyol királynő e heti viselt dolgairól is meg kell emlékeznünk. Mióta ama botrányok, melyek közte és férje Assisi Ferencz közt fölmerültek, a franczia császári pár intervenciója folytán legalább a világ előtt eltakartattak, a közönség nem sokat foglalkozott a jó asszonysággal, ki száműzetésének keserű napjait a hirheat Marfori nevű udvarmester vigasztaló szavaival iparkodik megédesíteni. Ő azonban szükségesnek látta, hogy ismét közbeszéd tárgyává tegye magát , azért maga köré gyűjtve a Párisban élő spanyol legitimista emigránsokat, nagy zajjal lemondott fia javára ama trónról, melyet a spanyol nemzet határozata szerint ő és családja örökre elvesztettek. A királynő tehát a kénytelenségből erényt csinált, de mindez nem sokat használ neki. A spanyolok oly egykedvűséggel vették a lemondási comoediának hírét, mint ha például a chinai császár mondott volna le trónjáról. Ezek a hét politikai életének főbb mozzanatai. Politikai hetiszemle. Pest, jul. 2. Oly időben, midőn a politikai élet hullámin alig mozognak, a legkisebb dolgokból is nagy zajt szoktak ütni s igy történhetett, hogy az Orleans-ház herczegeinek kérvénye , melyet számüzetésök megszüntetése végett intéztek a franczia képviselőházhoz, egész nagy eseménynyé nőtte ki magát. Az Orleans-ház minden tagját az 1848-iki köztársasági törvény örökre száműzte Francziaországból. Javaikat pedig 1851-ben Bonaparte Lajos — akkor a köztársaság elnöke, confiscálta. Mi okozta azt, hogy a herczegek épen a jelen pillanatot tárták legalkalmasabbnak e kérvények előterjesztésére — azt nem tudjuk, de ha az már valószínű — csak zajt akartak ütni s a franczia nemzet emlékezetébe hoznak, hogy ők is élnek még — úgy e czéljukat teljes mértékben elérték. A különböző pártok hírlapjai ez eseményre egész időben mohó vágygyal estek e kérvénynek, bonczolák, taglalák azt, tanácsokat osztogattak mindenfelé, szóval a zaj, a feltűnés megvolt. Ollivier kívánságára a kamra kérvényi bizottsága a herczegek kérvényét egyszerűen minden indokolás nélkül elutasitá. Hasonlót fog a kamra maga is tenni s evvel az egész ügy, melynek ez idő szerint legalább épen semmi fontossága sincs, letűnik a napirendről. Különben a kamra a héten fontos törvényjavaslatok tárgyalásával foglalkozott. Előbb a mairekről szóló törvényt intézte el, azután tegnapelőtt az évi újonezjutalék tárgyalásához kezde. Mint a távirati jelentésekből kitűnik, a tárgyalásnál nagy horderejű nemzetközi kérdések érintettek meg. A várva-várt június 29-re már elmúlt s a világ ma sem tudja még, mi történt e napon Rómában. Kimondották-e a csalhatatlanságot vagy nem ? Ez a kérdések kérdése, melyre egyáltalán nem kapni feleletet, de épen ez a körülmény fölötte gyanús. Róma sokkal közelebb van hozzánk, mintsem hogy négy nap alatt hírt nem kaphatnánk onnan, ha a dolgok rendes folyamát valami különös esemény meg nem zavarta volna. Valóban alig képzelhető, mi lehet az. Talán a többség követett el ismét erőszakot a kisebbségen, talán megint a legbotrányosabb módon szakíták félbe a vita rendes folyamát? Mindezek csak sejtelmek, melyek bennünk a római távirda indokolatlan hallgatása folytán keletkeznek. Angliának a héten ismét nagy halottja volt. Clarendon Zord külügyminiszter a felvilágosodott wighpárt egyik vezértagja halt meg rövid betegség után. Clarendon a modern diplomatia legtehetségesebb tagjai közé tartozott, ki országának 1830 óta minden téren, ahol működött, nevezetes szolgálatokat tőn. Váratlan halála nagy csapás a jelenleg kormányon levő pártra. Utódjául Granville lord eddigi gyarmatügyi minisztert emlegetik. Különfélék. Pest, jul. 2. (Kinevezés.) Netkovszky József adóhivatali ellenőrré, Borsics Illés fiumei fő vámhivatali ellenőrré neveztetett ki. Ivanits Kálmán, Neumann Antal, Szalay Antal, Mózesy Imre irodai tisztekké iletőleg segédtisztekké neveztettek ki a pécsi pénzügyigazgatóság által. Dávid György a sümeghi adóhivatalhoz segédtisztté neveztetett ki. (Kegyadomány.) A fehérmegyei gyuró-kuldói ref. hitközség ő felségétől 200 irtot kapott iskolája újból építésére.. (A pénzügyminisztériumban a miniszter rendeletére a folyó hó 1-sejével a személyzet beosztásának új rendje lépett életbe. Ugyanis a minisztérium összes ügyköre két főágra osztatott, melyek mindegyike ismét ügyosztályokra és csoportokra oszlik. Az első főágat a tisztán pénzügyi munkálatok, név, hitel, egyenes adók, dohány és lottó, fogyasztási adók és illetékek számára fölállított ügyosztályok képezik. Az államtitkár hivatalos teendőit Fluck miniszteri tanácsos végzi. A második osztályt alkotják az államvagyon és jogügyek, név szerint a bányászat, erdészet és közgazdaság stb. ügyosztályai. Az államtitkár teendői Buday miniszteri tanácsosra bízvák. Az elnöki hivatal is két szakosztályra oszlik , azok mindegyikének szigorúan ki vannak szabva teendőik. Az egész pénzügyminisztérium ehhez képest két elnöki és 21 ügyosztályból áll. Az utóbbiak közül a 20. és 21. nagy terjedelme miatt még ismét két-két alosztályra szakad. (A közlekedési minisztériumnál) f. hó 24-én nagy bizottsági ülés fog tartatni a folyók szabályozása s az útépítés ügyében. E tanácskozmányra meghivatott a horvát minisztérium, a kereskedelmi minisztérium és stratégiai tekintetekből a honvédelmi minisztérium is. (A gőzsikló forgalma.) Június hóban a budai gőzsikló 11.042 kettős vonaton 141.628 személyt szállított a várba és le. Az összes bevétel 3626 írtra rúg. (Mennyi házbért fizetnek Budán.) Statistikai kimutatás szerint Budán 1 millió 700 ezer frt házbért fizetnek összesen. A múlt évhez mérve az összeg 400.000 írttal növekedett. (Új szaklap.) Dr. Siegmund Vilmos, a budapesti ügyvédegylet tevékeny titkára „Themis“ nevet viselendő jogtudományi hetilapra hirdet előfizetést. A „Themis“ tisztán a jogi haladás közvetítését tűzte ki feladatául, melynek részrehajlatlan tárgyilagossággal ígérkezik megfelelni. Közölni fogja a „magyar jogászgyűlés“ tárgyalásainak hű vázlatát, a hazai összes ügyvédi egyletek munkálkodását tárgyazó kimerítő jelentéseket; értekezéseket az összes jogtudomány köréből; ismertetéseket a hazai törvényhozás összes mozzanatairól; részrehajlatlan és éber figyelemmel kísérendi a hazai bíróságok tevékenységét, szaklaptársai és a politikai lapok hasábjain az igazságszolgáltatás tárgyában megjelenő czikkeket és indítványokat; közli a szakközönséget érdeklő törvényjavaslatokat indokaikkal és az országgyűlés bevágó tárgyalásaival, valamint a törvényjavaslatok feletti véleményezéseket; a törvényeket és rendeleteket, amennyiben azok a szakközönséget érdeklik; kiválóbb jogi eseteket, a szükséghez képest gyorsírói feljegyzések nyomán; számot fog adni mindazon mozzanatokról, melyek a törvénykezés terei a műveit külföldön felmerülendnek; ismerteti a hazai és külföldi jogtudományi műveket és munkákat, a szükséghez képest lehetőleg terjedelmes kivonatokban is, stb. stb. (A magyar történelmi társulat) f. hó 7-kén, csütörtökön délután 5 órakor a magy. Akadémia palotája Kisfaludy termében választmányi ülést tartani, mely alkalommal a f. évi vidéki kirándulásra vonatkozó és egyéb folyó ügyek tárgyalása mellett, Jakab Elek akad. 1. tag fog értekezni az erdélyi szászok történetirodalmi munkásságáról. (Intézkedés a régészet érdekében.) A budai városkapitányság meghagyta, hogy mihelyt ásásoknál bármi régiség találtatik, azt azonnal fel kell jelenteni, különbeni 25 frt birság mellett. (Az e. sz. gőzhajótársaság) Ó-Budán a szeszfinomítógyár közelében hajógyári munkásai számára munkásházakat építtet. Egyelőre 6 egy emeletes házat,épit melyek mindegyikében 20 lakás lesz. A tervek már benyujtottak az ó-budai építési bizottsághoz. (Az orsz. m. iparegyesület) a Temesvárod 1. évi September 18-án megnyitandó gazdasági és iparkiállításban való részvételt a helybeli iparosokra és gyárosokra nézve meg akarván könnyíteni,ezennel felhívja mindazokat, akik eme jelentékenynek ígérkező kiállításon készítményeikkel részt akarnak venni, vagy az iráni érdekkel viseltetnek, akár tagjai az egyesületnek, akár nem, hogy az ez ügyben kedden július 5-én d. u. 5 órakor az iparegyesület helyiségében, (Pest országút 7. szám I. emelet) tartandó értekezletre megjelenni szívesledjenek. Ez értekezlet alkalmával elő fog adatni az ügy állása, s a netaráni javaslatok megbeszélése után, ha szükségesnek mutatkoznék, egy helyi kiállítási bizottság fog választatni. Pest, 1870. jul. 2-án. Az orsz. m. iparegyesület igazgatósága nevében, az igazgató. (Házátiratások Pesten.) Juniushóban a pestvárosi telekhivatalnál összesen 118 ház és telek íratott át más tulajdonosok nevére. A legjelentékenyebb átiratások ezek : A Staffenbrger Alajos-féle ház Váczi út 1450. sz. Staffenberger Aloisiára (236,982 frt); a Pejachevich Pál-féle házakat országút 560 és 561. dr. Lenhossék Józsefre (68,000 frt); Valaszky János-ház országút 636. Valaszky G. Adolfra (185,954 frt); a Botz-Kauserféle ház zöldfa utcza 269. sz. Kauser Józsefára (60,000 frt.); a Bauer-Bauernfeindféle szőlők egy része Kőbányán Dreher Antalra 45000 frtért stb. (Nagy-Szebenből) írják nekünk. A P.N. 137-dik számában előforduló dr. P. M. által tett felszólaláshoz, melyek szerint a középtanodákon az előadások mind délelőtt lennének tartandók, megjegyezzük, hogy e tekintetben már ezelőtt egy évvel itt is történtek lépések, de mint látszik, hasztalan. A mult évben t. i. a nagyszeb. k. államfőgymnasium igazgatósága utján számos itt helyt lakó szllék aláírásával ellátott kérés menesztetett a m. kormányhoz, miszerint a tanórák a délelőtti időre, s a nyári szünidők pedig julius és augustus havaira tétetnének át, úgy szintén több vízaknai lakos részéről is, a kiknek gyermekeik itt járnak iskolába — hasonló kérelem adatott át a fenn említett igazgatósághoz, miszerint azt pártolólag juttatná fel a magas kormányhoz, de mindeddig egyik kérésre sem jött semmi válasz, sőt az illetők azt sem tudják, hogy kérésük hol rekedt meg, a felnevezett igazgatóságnál , vagy a magas kormánynál ? (Nyilvános gyorsírászati próbatét) fog július 3-án, vasárnap, délelőtti 10 órakor a pesti reáltanodában mindazokkal tartatni, kik a gyorsírászatot a jelen tanévben elsajátították. Ezen próbatéttel a „budapesti gabeisbergeri magyar gyorsíró-egylet“ egy versenyirást kapcsolt össze a haladottabbak számára. (A következő sorokat vettük:) (Egy szerény szó Göcze Bertalan úrhoz). A gyűlések folyamáról a jelentés magán felfogás behatása alatt készülvén, — a gyűlés tárgyainak a meghivókbani megjelelésének szüksége is — mint szerintem csak rendkívüli gyűléseknél mulaszthatlan — nézetek dolga lévén; mindezeknél fogva a „P. N.“ junius 24-ki esti lapjában a bodrogközi társulat évszaki közgyűléséről irt czikket fentebbi tárgyaiban egyátalában nem feszegetem. De a mennyiben a czikk végsoraiban a meghívókból tett idézet nincs hűséggel adva, és pedig igy, amint közölve van, némi kicsinylésre mutatna, mivel én a Társulat tagjai iránt vivesetném, ami pedig épen távol van tőlem, kénytelen vagyok az idézetet magaménak el nem ismerve, ellene — kifogásomat megtenni. S. A. Ujhely jun. 29. 1870. Evva András. (Nagysikkasatás)A közös hadügyminisztériumban, főleg a mérnöki bizottságban — mint a „N. Fr. Pr.“ jelenti — nagy izgatottság uralkodik. Egy magas állású tiszt, ki idáig a bécsi katonai-építészeti igazgatósághoz tartozott, hir szerint roppant mennyiségre rugó sikkasztások miatt — jól értesült körökben 280000 frtról beszélnek — nyomozó vizsgálat alá vétetett. Ugyanezen tiszt, több nagy terjedelmű katonai építkezések mellett a Rudolf-laktanya építését is vezette, mely tudvalevőleg nagyon hiányosnak tűnt ki. (Azon gyorsirási tanfolyam, melynek vezetésével Fenyvessy gyorsirófőnök a cultusminisztérium által meg lett bízva, egy újabb rendelet folytán augusztus 3-ikára tűzetett ki. Ezen tanfolyam feladata ugyanis legalább fokozatosan lehetővé tenni azt, hogy a középtanodákban, miként az illető törvényjavaslat czélozza, a gyorsírás facultative taníttassák. A taznnfolyam csak három hétre van tervezve,naponkénti két órai előadás mellett, és minthogy a cultusminisztérium a feljövő tanároknak utazási szabadjegyeket és részben napi illetményeket helyez kilátásba, remélhető, hogy egy középiskola sem fogja elmulasztani a kínálkozó alkalmat, hogy tanári testületéből a gyorsírás tantárgyában leendő kiképeztetés végett legalább egy-egy tagot fölküldjön. (A bé r k o c s is !), ki az öreg Boscht legázolta, kézre kerítették. A 244. sz. kétlovas bérkocsi volt. Takács István, a kocsis, mindjárt másnap, a legázoltatás után eltűnt urától és csak tegnap találták meg. Tagadja ugyan a tényt, de azért már kétségen kívül van helyezve, hogy ő volt a tettes. (Berzova környékén látott rablóbandáról) tettünk említést az „Alföld“ nyomán. „Afd.“ most a következő értesítést közli e rablókról: Fegyveres rablók sem Berzova határában, sem ennek környékén nincsenek, hanem a csendbiztosi jelentés szerint a tényállás az, hogy egy berzovai pásztor az erdőben 8 egyént látott, kik közül egyiknél pisztoly is volt, s innét következtetve terjedt el a hír, hogy a határban fegyveres rablók volnának. A személy- és vagyonbiztonság meg nem támadtatott, amai egyén pedig, csendbiztosi puhatolás eredménye szerint, körösmentiek, voltak, kik gyanithatólag disznó- vagy fatolvajok lehettek. Még egy adat Batthyány 1849 diki temetéséről. Gróf Batthyány Lajos tetemének 1849-ben a Ferencziek sírboltjába történt eltakarítása, eléggé föl van már derítve. Mi a holttestnek dr. Hausmann által átvételét , a Rókusba szállítását illeti, az eddig kötötteket a „Vas. I.“ a hiteles helyről nyert értesülései folytán még a következőkkel egészíti ki : Az elítélt miniszterelnök családja, mikor már a kivégzés bizonyos volt, október 6-án gróf Károlyi Lajost kérte föl közbejárásra, engedélyt eszközölni arra, hogy a holttest eltemetés végett a végrehajtás után a családnak kiadassék, s e czélból azt dr. Hausmann, a család háziorvosa átvehesse. Gróf Károlyi Lajos, ki a magyaroknál volt fogva Komáromban, s onnan épen csak az imént szabadult volt ki, a legalkalmasabb egyén volt arra, hogy ily szomorú kedvezményt a császáriaktól kieszközölhessen. Dr. Hausmann a következő felhatalmazást nyerte tőle : Zeugniss, dass Vorzeiger dieses Dr. Hausmann beauftragt sei den Leichnam des Grafen Louis Batthyány von der Frau Gr. Toni Batthyány nach der Exe-