Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-01 / 207. szám
Hadi hírek. Mac-Mahon és hadseregének holléte képezi jelenleg a nap főkérdését. Úgy látszik, hogy a magentai győző oly helyen fog feltűnni, hol a mindentudó poroszok nem is sejtik s nem lehetetlen, miszerint a háború sorsának eldöntése vagy soha, vagy csak hetek múlva fog Páris alá kerülni. Körülbelől kétségtelen, hogy Mac-Mahon 150,000 csatakész gyakorolt katonával Sedan- Montmedy környékén áll, három napi járásra Metztől. Ezt nemcsak a különböző sürgönyök, hanem a porosz csapatok előnyomulásának megszakítása is bizonyítja. A porosz koronaherczeg hadai már 23-án Troyeshez értek s azóta nem haladtak előre. A szász koronaherczeg hada pedig már Rheims előtt állt, de nem vonult be oda. Mihelyt Vilmos király főhadiszállása értesült Mac-Mahon oldalmozdulatáról, azonnal megszüntető az előnyomulást. A francziákra nézve már ez egyszerű tény is kis győzelemnek nevezhető, mert minden attól függ, hogy mikor érkezik az ellenség Páris alá. Ha Trochu tábornoknak ideje marad készülődéseit megtenni, úgy megmentheti Francziaországot. Azonban nem titkolható el, hogy Mac-Mahon terve igen veszélyes, sőt könnyen válságos is lehet. Ha sikerül, úgy a poroszok azonnal egész a Saarig kénytelenek hátrálni , ha nem , úgy Francziaország elveszti egyetlen létező hadseregét. A Buzancy mellett történt összeütközés is megerősíti Mac-Mahon előnyomulásának hírét.Az ottan küzdött franczia lovas ezred Mac-Mahon utó csapataihoz tartozott. A 12. vadászezred vett részt a küzdelemben s a porosz állítások szerint a szász 12. hadtest által teljesen szétveretett, vezetője, Laporte alezredes megsebesült s elfogatott.----------A németek barbarismusának örök emléke lesz Strassbourg. E virágzó ősrégi város teljesen áldozatául esett az ostromlók dühének. Tegnapelőtt éjjel iszonyúan bombáztatott s gyűlöletekkel lövetett, melyek egész lángtengerbe bobták a várost. Porosz hírek szerint a franciák kitörést tetek, de visszaverettek, mire a vár ágyúi elhallgattak. Berlini sürgönyök szerint mára várják a vár capitulatióját. A benyomuló ellenség csak romhalmazt találandott. az ostroma nem oly könnyen fog menni. A porosz hivatalos sürgönyök megbízhatóságáról következő tény tanúskodik. Huszonhatodikén a francziák Metzből két helyen kirohantak, s a porosz csapatokat sánczaikba kergették vissza. Ezt egy német szemtanú elismeri s az eset leírását esti lapunkban közötük is. Ma, öt nappal az esemény után, a poroszok azt mondják, hogy mindkét kirohanás nem sikerült. Öt napig kelle várniok, mig a hazugságot megsürgönyözék. Még egyezer a porosz vandalismus. 22-én Allecheimban 12 parasztot lőttek agyon, mert állítólag bántották a sebesült katonákat. Egy Lastix nevű grófnak pedig kastélyát kirabolták s iszonyú módon elpusztiták. És ez a barbár faj beszél a civilisatióról Páris védelméhez. Egy porosz érzelmű lap, az „I. B.“ következőket ír 27-én Páris erődéiről: „A védművek pár nap múlva elkészülnek. Minden hid a Szajnán és Mameon alá van aknázva, s bármikor légbe röpíthető. Minden azt sejteti, hogy Páris ellenállása legyőzhetlen lesz. Franziaország fővárosának ostroma lehetetlenség. Egy millió embert vesz igénybe.“ Az élelmezésről következő sürgöny van előttünk. A környék lakosa termésükkel tömegesen jönek Párisba. Páris tömve van rendes katonasággal. Azt hiszik, hogy az ostrom még nem áll közvetlenül küszöbön, de az előkészületek azért megtétetnek. A Szajnán Thomasset parancsnoksága alatt ágyúnaszádok állíttatnak fel. A kamra tagjai közül többen, főleg Gambetta és Laurier, késznek nyilatkoztak Páris védelmében részt venni. A nevezett képviselők önkénytes csapatokat alakítanak, melyekhez már eddig 10—12.000 munkás jelentkezett s Páris déli részén levő Bicêtre-erődöt védelmezendik. Legközelebb Párisban azon hír terjedt el, hogy Amerikából 20 német rablóhajó fog jönni, mely a jelenleg védtelen franczia kikötőket támadja meg. A kormány már megtette a védelmi intézkedéseket, midőn Washburne amerikai követ azon bizalmas értéitést adta, hogy kormánya ilynemű vállalatot idejekorán megfog akadályozni. — — — A németeknek is lesznek mitraile - sek. A „Fr. Z.“szerint az augsburgi ágyúöntödéből az utóbbi hetekben számos golyószóró került ki. Szerkezetüket a szórónak nagyobbítása által annyiban megjavíták, hogy a löveteknek ezután nem oly egyenlő irányuk lesz. Valószínű, mondja a lap, hogy az iszonyú gyilkoló eszköz még a jelen háborúban alkalmaztatni fog a francziák ellen. Toul ostroma. Ecrouves (Tóul mellett) aug. 22. Elválva a főhadiszállástól, Ecrouvesbe mentem, hogy lehetőleg közelről láthassam Toul ostromlást,mely remélhetőleg nem sokára megadja magát. Az első benyomás után ítélve, nem lesz okom megbánni ezen elhatározásomat, mert lesz alkalmam ezen fontos város ostromát és megvételét leírhatni. Ecrouves 4 kilométernyire fekszik nyugat felé Metztől, kissé északra a vasúttól, mely Frourid-ról Toul Comeroyt és Bar le Duc-on keresztül Chalonsba vezet. Észak felé Ecrouves mögött, melynek körülbelül 600 lakosa van, halomlánczolat húzódik Toulon keresztül kelet felé, és két meredek hegygyé emelkedik, melyeknek csúcsáról körülbelül 2000 lépésnyi távolságban az egész várat láthatni. Ezen két hegy közül a nyugatinak neve Mont-Barine, a keletnek Mont-Michel. Az utóbbinak délnyugott lejtője, mely legközelebb fekszik Toulhoz nagy részben szőlőtökkel van benőve és alól a Toul és Ecrouvest összekötő, fákkal beszegett útnál egy nagy majorral végződik. Ezen úttól délre több komlokért fekszik, melyek mögött a vasút és a mély Rajna-Marne csatorna vonul el. Maga Toul minden odalról bástyákká van körülvéve, melyek részint a csatorna, részint a Mosel, majd mesterségesen előállított árkok ától vannakvédve. A várat tehát nehezen lehetne nagy erőlködés nélkül bevenni, ha előbb jól célzó, erős ágyutüzelés nem készítené elő a teret a megrohanásra, illetőleg egy híd építésére. Az ostromot úgy látszik a szükséges lövegek megérkezése után azonnal elkezdik, és a város levetésével nem fognak soká késni. Eddig naponként csak kisebb előőrsi csatározások forultak elő. Az általam emlíett major a keleti oldalon fekvő hegy alján színhelye volt ma egy ily csetepaténak, melynél egy katonánk megsebesíttetett, míg az ellenség részéről 7 halott, illetőleg sebesült volt. Két órával később kimentem a csetepaté színhelyére, és két bajor tiszt kíséretében szemügyre vettem e gyanús majort. — Az országút nyugoti oldala felé ezen majornak egy 100 lábnyi hosszú fala van, mely Présekkel van ellátva. — Igen sok gyanús népet lehet látni a vár és a falvak közt gyakran kisérik avárbeli előőrsöket civil emberek felfegyverezve és mondják, hogy Toulban minden férfi el van látva fegyverekkel, hogy megrohanás esetére szolgálatokat tehessenek. Ma egy kém kinézésű egyént hoztak be Ecrouvesre. Később kitűnt, hogy ez Toulban lakó olasz, ki a várat csak azért hagyta el, hogy híreket vigyen be. A Rajna-Marne-csatornán tegnap egy hajót állíttottak meg, mely a franczia hadsereg számára Nancyba 100,000 litres bordeaux-i bort szállított. A bajor csapatok szárazra hozták ezen kedves vendéget, és jól mulattak vele. Itt Tournál e pillanatban mindennemű postai összeköttetés nélkül vagyunk. Aug. 23. Gyorsabban mint hittem, folytathatom levelemet. Midőn ma reggel felébredtem, megtudtam, hogy az éjjel több löveg érkezett. Kimentem és hallottam, hogy az ágyak már fel is vannak állítva, és már ma el fog kezdődni a lövetés. Nem soká tartott és már villogott és dörgött Toultól délfelé a hegyen. A Mosel délkeleti partján hat üteg volt felállítva, ezeknek általellenben a St.-Michel-hegy tetején szintén kettő. Mindegyik hat ágyúból állott Az észak- és délről jövő gránátok nem sokára meggyújták a házakat, de egy erős eső csakhamar elolta a tüzet. Felmentem, hogy jobban lássak mindent, a St.-Michelre. Hosszas küzdelem után tudtam csak feljutni. De nem bántam meg, mert leirhatlan szép látványnak lettem tanúja. Épen lábaim alatt feküdt az égő város,erős füstfellegek kanyarodtak fel, és kelet felé hajtattak a szél által. Az eső megszűnt, és oltani kezdették az ismét kigyuladt házakat, de sikertelenül. A város déli részén egy nagy szénaraktár égett. Mellette egy épen ily épület állott, mely azonban nem égett. Meglehet, hogy azért nem lőttek reá, mivel mellette egy ház állott, mely három fehér vörös zászló által kórháznak volt jelölve. A templom tornyaira kénytelenek voltak lőni, mivel ez az ellenség által Observatorium gyanánt használtatott. De csak háromszor lőttek reá, mivel aztán a távcsöves urak nem mutatkoztak rajta. Nem is sérült meg nagyon a torony, csak néhány diszítmény hullott le róla. A francziák eleintén meglehetős erősen viszonozták a tüzet, de kárt nem okozik. Az egész vár lenn a völgyben fekszik, és a körülötte fekvő halmok uralkodnak felette, melyek egyikén sincs erősség építve, mint például Pfalzburgnál. Nem használt tehát a francziáknak semmit, hogy egyik lövegük igen jól czélzott, félóra alatt elnémíttatott. És midőn nem sokára még két ágyú jutott ugyanezen sorsra, megszüntették a tüzelést. Oly tisztán beláttunk a várba, hogy nem csak a házakat, sőt ablakokat is megkülönböztettük, de azt is láttuk jó csöveinkkel, midőn a beállott szünetekben az asszonyok kijöttek a sánczokra, és kötésükkel leültek a katonák mellé. A porosz tisztek közt, daczára a fáradalmár szolgálatnak, a legjobb hangulat uralkodik. Toul, aug. 26. A koronaherczeg serege három had Resttel,megerősittetett. Steinmetz tábornok, ki eddig az északi hadsereget vezérelte," súlyosan megbetegedett és letette a parancsnokságot, mivel agg kora nem engedi meg neki ezen háború fáradalmait viselni. Auenheim aug. 22. A parasztmozgalom a Vogesekben, mely néhány nap előtt jelentetett, fájdalom még akkor nem ért véget, hanem még azután is hatnál több agyonlövetett. Fővezetőjük azonban, Lastix gr., megmenekült. Csak a ki szemtanúja volt azon embertelenségeknek, melyeket a parasztok a gróf által felbujtatva szegény sebesülteinken elkövettek , ítélheti meg csapataink dühét; azért nem is lehetett a katonákat a pompás grófi kastély kifosztásától visszatartóztatni. Mikor tegnap reggel a kastély előtt (Theunweiler táján) megérkeztem, azonnal láttam, hogy itt különösen gazdálkodtak; egy ablaktábla sem volt ép, majd mind be volt zúzva; a pinczében sok katona azzal foglalkozott, hogy a kitűnő bort részint azonnal megitták, részint tábori kulacsokba és palackokba töltötték. Az első emeleten a kályhák szét voltak zúzva, a legfinomabb öltönydarabok a padlón szét voltak szórva, a bútor összetörve, a pompás, 10 láb magas és több, mint egy láb széles tükrök tökéletesen szétzúzva, a második emeleten a dragonyosok, kik a gyalogság előtt értek oda, azzal mulattak, hogy évszázados gobbelineket kardjaikkal egész hosszukban felhasítottak. A tornáczon egy mozaiklapu asztal állott azt késeikkel egészen összetörték. A porczellán, ezüst és üvegnemű megérkezésemkor nagyrészt ugyan megvolt még, de a készlet szemlátomást apadt. Egy kis pompás palackban finom likőr volt, ezt kiitták, a palaczkot összetörték. Egy törzsorvos elegáns hintót talált a gróf kocsiszínjében és most Rosinanteját fogta eléje. A harmadik emeleten a könyvtár és a grófné öltöző szobája volt , előbbiben az üvegszekrényeket széttörve, a könyveket kihányva és többnyire egyes lapokat kitépve találtam; a bútoron a legfinomabb márványlapok töredékeit láttam; egy kitűnő zongora szintén össze volt zúzva, egyes billentyűk az öltözőszobában elszórva, különféle szelenczék és üvegcsék között feküdtek; egy szép fegyvergyűjteményből csak még egy régi lándzsát és új fegyverek tokjait találtam. A katonák a legértékesebb férfi - és női ruhadarabokon járkáltak és kikeresték, amit használhattak. Egy válogatott rézmetszetgyűjtemény a padlón hevert,azóta már régen öszszetaposhatták.Különben e sorok írója is követett el tulajdonsértést, mikor t. i. a kastélynak egy kis fényképét veszélyben láttam forogni, hogy a katonák csizmaszögei által össze fog tapodtatni, felvettem és magammal vittem, hogy legalább későbbre még nyoma maradjon a valóban pompás kastélynak, melyet akkor el akartak hamvasztani, mi azonban meg sem történt. Belföld. A tervezett gazdasági szakoktatás a polgári és felsőbb népiskolákban. Valamint egyfelől őszinte örömmel üdvözöltem a m. k. közoktatási minisztérium ama törekvését, melynek czélja: a mezei gazdaság okszerű gyakorlását már a nép-és polgári iskolákban előkészíteni, úgy másfelől némi aggodalommal nézek az erre célzó kormányintézkedések életbeléptetése elé, nem szabadulhatván meg azon nézettől, miszerint a tervezett szakoktatás nem fog czélra vezetni , hanem költséges és talán az ügyre hátrányos experimentum marad. Bármily intézkedésnél a jószándék csak egyik garanciája a kívánt eredménynek; másik biztosíték abban keresendő: váljon a kérdéses intézmény idő-, hely- és czélszerű-e;harmadik : van e kellőleg szervezve, támogatva és keresztülvezetve? Bátor leszek a czímben foglalt kérdésre nézve véleményemet bővebben indokolni, és e tárgyra az érdeklettek figyelmét felkérni. Az ügy érdekében óhajtanám, bár valaki arról fogna meggyőzni, hogy e részbeni aggodalmaim hiúk s nézeteim hibásak. Kételyeim — a nép és polgári iskolával kapcsolandó gazd. szakoktatás eredményei és célszerűségére nézve — főleg ezen oktatás helye és módja, valamint a tanulók korára vonatkoznak. Ezen lényeges mozzamokra nézve a legilletékesebb gazd. tanférfiak által következő elvek vannak elfogadva és alkalmazva : 1- szer. A gazdasági oktatás, mint szakbeli oktatás — csak szakintézetekbe való nem pedig népiskolákba, sem bármi más előkészítő tanintézetekbe, a minő péld.a polgári iskola is. Ha ezen elvi megkülönböztetés bármely oktatási ág szervezésénél szigoran szem előtt nem tartatik , kész a zavar s elkerülhetetlen a kár az oktatásra nézve. 2- szor. A gazdasági szakoktatás hogy sikeres legyen, a gondolkozó, ítélő és összevető tehetségnek oly fokú érettségét igényli mellőzhetlenül, mint 13—15 éves ifjaknál rendesen fel nem tehető. 3- szor. A gazdasági szakoktatásnál — főleg az állattenyésztésben — oly tárgyak és tanok fordulnak elő, minőket a fentebbi gyengéd korban mutatni vagy előadni igen idétlen lenne. — E tekintet és okokból eredt azon általános szabály, mely szerint betöltött 17 éves kor előtt, rendes gazd.tanintézetekbe, nem történik felvétel. 4- szer- A gazdasági szakoktatás hogy gyümölcsöző legyen, legalább egy éves u. n. előleges gyakorlatot tételez fel valamely oly gazdaságban, hol a tanuló a mezei üzlet minél több ága, tényezője és viszonylatával személyesen megismerkedhetett. Ezen előleges tapasztalást, tulajdonképen tájékozást, sem az elméleti szakoktatással párhuzamosan, sem ezen oktatás után járó gazdagyakorlat által oly czélszerűen megszerezni nem lehet, mintha ezen gyakorlati beavatás az elméleti szakoktatást megelőzőleg történhetett. Ezen fontos követelménynek pedig, a polgári vagy felső népiskolával összekötendő gazd. szakoktatásnál, nem lesz czélhoz képest megfelelve. Eltekintve minden más, itt még nem említett nehézségektől, u. m. a szakavatott tanerők, költséges taneszközök s egyéb kellékek nem könnyű beszerzésétől, várjon mit ígérhetünk magunkat a szakoktatás oly módozatától, mely az illetékes tanférfiak eddigi tapasztalataiból és meggyőződéseiből merített sarkalatos elvekkel egyenes ellentétben van? Távol legyen tőlem, mintha jelen soraimmal lejebb akarnám értékében szállítani a m. k. közoktatási minisztérium azon nemes szándékát: a hazai mezőiparnak a polgári és felső népiskolákban ügyes és értelmes egyéneket nevelni. Sőt nagy méltánylással és hálás elismeréssel látom ezen intézkedésből, hogy a magyar alkotmányos kormány ama meggyőződésben van, miszerint: „a mezőgazdaság jövője az iskolában fekszik; hogy a munkának a tudományon kell támaszkodnia; hogy az üzlet alapjainak ismerete nélkül nem létezik sikeres gyakorlat; hgy a gazdának tanulnia kell, ha helyesen dolgozni akar hogy a mostani kor a mezőgazdaságnál nem csupán beidomított, a meglevő szokáshoz mereven ragaszkodó munkásokat, hanem szellemileg is tevékeny, fontolva dolgozó és működésük okait kutató férfiakat keres.“ Azt sem akarom állítani, mintha a polgári és felső népiskola, czélirányos szervezet mellett, az általa adandó oktatás anyaga és módja által a hazai mezőipar szerencsés fejlesztéséhez üdvösen nem járulhatna. Elismerem, miszerint a nevezett iskolák, mint általában a népiskolák — czélszerű berendezés és vezetés mellett — igen sokat járulhatnak közvetve a mezei gazdászat emeléséhez, anélkül mégis, hogy akár az egyik, akár a másik nevezett tanintézet a mezőgazdasági szakoktatást tankörébe felvegye. A nevezett tanintézeteknek ugyanis nem lehet más feladatuk, mint „a fiatalságnak egy, az erkölcsi és értelmi életet egyaránt átkaroló általános képzettségi alapot adni.“ Ezen intézeteknek tehát nem lehet egyúttal feladatuk , különleges hivatási czéloknak is szolgálni, ha csak nem akarjuk, hogy leglényegesebb elveikben ferde irányt kapjanak. Ezen nézetet kitűnő szakférfiak osztják Német- és Francziaországban, ő ehhez képest nyilatkozott a franczia nagygazdasági enquéte is. A gazdasági szakoktatás tehát már azért nem lehet helyén a nép- és polgári iskolában, mert ezeknek növendékei még nem bírnak oly értelmi érettséggel, az ítélő tehetség oly fokával, a felfogás oly élével és tisztaságával, sem annyi munkakomolysággal, mint amennyi okvetlenül szükséges arra, hogy valamely szaktantárgy kellen felismerve, teljesen áthatva és eléggé feldolgozva legyen. Márpedig ama tulajdonok és kellékek nélkül a gazda tananyag csak az emlékezetet terhelő, de az életre értéktelen szabályhalmazzá válnék , nem is tekintve azt, hogy a szóban levő intézetekbe tulajdonkép és szigorúan tartozó alap és előkészítő számos tantárgyaktól — a gazd. szakoktatás hozzáadása által — a szükséges idő, erő és költség károsan elvonatnék. Bátor leszek már most arra nézve kifejezői véleményemet: mikép szolgálhatna a nép- és polgári iskola a mezőgazdaság érdekeinek akkor is, ha abból a szoros gazdasági szakoktatás kirekesztve marad. Nézetem szerint a következő berendezés mellett: 1- szer. A szám-és mértani előadások, valamint a rajzgyakorlatok történjenek folytonos és szigorú tekintetbevételével a mezőgazdasági szükségleteknek. 2- szor. A természetrajzi előadás legkiválóbb figyelmet azon terménytárgyakra fordítson, melyek a gyakorlati életben — illetőleg a mezőiparban — fontossággal bírnak. 3- szor.A természet- ésvegytani oktatás főfeladatának ismerte: azon jelenségeket alaposan értelmezni, mik a mindennapi életben, s oly nagy mértékben a mezőgazdaságnál, előfordulnak , és melyeket közelebbről ismerni a gazdának legnagyobb hasznára válik. 4 szer. A felsőbbnép- és polgári iskolákban — természetesen, a felső osztályokban — rendes tantárgyat a nemzetgazdaságtan vetessék fel, ismét főtekintettel a mezőiparra. Ez egyike a leghasznosabb előkészítő tantárgyaknak úgy az életre, mint a mezőgazdaságra nézve. Ha a nevezett tantárgyaknak érintett szempontbóli kezelése következetesen és szakszerűen keresztülvezettetik , ez által a növendékek oly alapot és észbeli iskoláztatást nyernek, mely jövő pályájukra sokkal nagyobb értékkel fog bírni, mintha e helyett rendszeres gazda szakelőadásokat hallgattak volna, 5- ször. A mezőgazdaságtan ne adassék elő úgy, mint szaktantárgy, hanem legfeljebb fővonásai és elveiben; éspedig a polgári iskolára szóló közoktatási miniszteri utasítás szerint, csupán a VI. osztályban, detenkinti 2 órában. Hogy az olvasás, írás és iránybani gyakorlatok, már az alsóbb osztályokban, mezőgazdasági tárgyakra vonatkozhatnak, önkényt értetődik, 6- szor. Az u. n. gazd. gyakorlat, miután az alapos és kimerítő úgy sem lehet, és egy előkészítő intézet szervezetébe nem való, abba czélszerűen nem is illeszthető , végkép elmaradjon. Ezzel tehát önkényt elesik azon szükség: a nevezett iskolákkal 40 holdnyi gazdaságot kapcsolatba hozni. Ezen 40 holdnyi gazdaság az egész indítványnak leggyengébb és legkönynyebben megtámadható pontja, melybe azonban itt tovább bocsátkozni szükségtelen. Csak annyit vagyok bátor e tárgyra megjegyezni, hogy a minisztérium által kitűzött czél sokkal jobban fog megközelíttetni, ha az elejtett gazdaságra különben fordítandott tetemes felszerelési költség , a nép- és polgári iskolák teljesen megfelelő kiállítására, a tanítók kellő képeztetésére és jobb fizetésére fog alkalmaztatni. 7- szer. Egészen más szempontból — mint a mezőgazdasági oktatást és gyakorlatot — fogom fel a kertészeti oktatást és gyakorlatot. Ennek az alsóbb és felsőbb népiskolákban, tehát a polgáriskolákban is, minél terjedtebb felvételét legmelegebben pártolom és ajánlom. Ebben nem fekszik sem következetlenség, sem ellenmondás, a gazdasági oktatás és gyakorlatról tett fentebbi nyilatkozatommal szemközt. Mert én a kertészeti oktatást és gyakorlatot —jelen esetben — nem annyira szakbeli avatás gyanánt tekintem, hanem mint sok tekintetben hasznos előkészítési eszközt és nevelési tényezőt fogom fel. Előkészítési eszköz a kertészet, éspedig a legczélszerűbbek egyike a mezőgazdaságra nézve. Ezt bővebben bizonyítani alig szükséges. Hogy pedig a kertészet mily jótékony befolyást képes a test egészséges fejlődésére, az ízlés nemesbítésére, magára az erkölcsre gyakorolni, és mennyi alkalmat szolgáltat egyfelől veszély nélküli szórakozásra, másfelől számos, a természetrajz, természettan és vegytanban előadott törvények és jelenségek bővebb és világosabb magyarázatára: ezt minden gondolkozó tanférfi első tekintetre fogja átlátni. Pedig még nem is említettem ama közvetlen gyakorlati hasznot, mit a kertészettel való megismerkedés az élet csaknem minden hivatásában nyújtani képes, főkép ha a kertérni gyakorlat avatott kéz vezetése mellett történik, s a kertipar minden ágára, a gyümölcstenyésztésre, sőt mennyire lehet, a szőlészetre is kiterjed.*) Ezen rendbeli gyakorlatot egyszersmind az erkölcsre félhető minden hátrány nélkül, már a legalsóbb osztályokban lehet kezdeni, sőt minél előbb, annál jobb. Ez, rövid pontokba foglalva, igénytelen véleményem arra nézve: miként kellene a polgári és felsőbb népiskolákban az oktatást úgy szervezni, hogy ez intézetek a tanulókban az életrevalóságnak biztos alapját megvessék, s őket egyúttal a mezőipar egykori sikeres gyakorlatára czélirányosan előkészítsék. Maga a gazdasági szakoktatás már szakintézetekbe való, s csakis itt adható kívánt eredménynyel. Keszthely, 1870. aug. hóban. Sporzon Pál, fels. gazd. tanintézeti igazgató. Pestmegye évnegyedes közgyűlése. Második nap aug. 31. A közgyűlés végig tárgyalja a cselédrendszabályokat s azt csekély módosításokkal elfogadván, megbízza a kis gyűlést, hogy e rendszabályok életbeléptetése iránt a kellő intézkedéseket megtegye. A közgyűlés ezután a választásokhoz fog. A váczi járás főszolgabirájává véglegesen megválasztatik gr. Ráday Pál. Alszolgabirónak Jánosi és Lipovniczky van kijelölve. Az alispán melegen ajánlja Jánosit. Mártonffy György helyettes esküdt, mindenféle panaszokkal jő Jánosi ellen és azt mondja, hogy nem érti, miként lehet egy ily embert megválasztani. A többség azonban ezen panaszt kortesfogásnak tartja . Jánost kiáltja ki aljegyzőnek. Az alispán felszólítja Mártoffyt, hogy vádjait írásban adja be. Esküdtnek Mártonffy György helyébe Valkó Ferencz választaták meg. Következik a Zlinszky Imre ülnöknek semmitőszéki segédelőadóvá történt kinevezése által megürült czeglédi törvényszéki ülnöki állomás rendszeres betöltése, mely állomást a kisgyűlés ideiglenesen Theodorovics aljegyzővel töltötte be. A közgyűlésben több rászóló hang emelkedik e kisgyülési intézkedés, mint felesleges és elsiettetett ellen, mert a kisgyülés már jul. 16-án helyettesített, belőtt Zlinszky csak jul. 30-án mondott le. Elnök végül kijelöli ez állomásra Theodorovicsot és Szalontay aljegyzőt. A felkiáltásból nem tűnvén ki a többség, elnök szavazásra bocsátja a dolgot. A szavazásnál Szalontay Elek 68 szavazattal Theodorovics 30 szavazata ellenében törvényszéki ülnöknek választatik. Az ez által üresedésbe jött czeglédi jegyzői állomásra Szabóky Károly helyettesíttetik Beniczky F. ellenében. Az Oroszy alcsendbiztos lemondása által megürült állomás egyelőre nem töltetik be, hanem a helyett a solti járási főcsendbiztosnak egy lótartási átalány adatik ki. Hörcher János a váczi járásba útbiztosnak választatik. A kereskedelm és közgazdászati minisztérium leirata a marhavész tárgyában tett felterjesztésre tudomásul vétetik. Újvidék városának felterjesztése egy esküdtszéknek Újvidéken leendő felállítása iránt, pártolólag tudomásul vétetik. Szepes megyének az országgyűléshez intézett felterjesztése az udvartelki birtokosok tárgyában, tudomásul vétetik. Komárommegye átirata a lótaknyosság terjedésének meggátlása tárgyában. Egyszerűen tudomásul vétetik. A kereak. minisztérium leirati ugyane tárgyban, költség hiányában ki nem vihetőnek tartatván, a megye fel fog írni a minisztériumhoz: adja meg a szükséges költségeket, s akkor a megye örömest végrehajtja a rendeletit. Saiklay letéti pénztárnok jelentése az Alpáron csendbiztosi lakul megvett ház tárgyában, tudomásul vétetik. Ráday Pál gr. főszolgabírónak a nagy-száli és cselőtei puszták visszacsatolása ügyében tett jelentése folytán bizottság küldetik ki véleményadás végett. Ráday Pál főszolgabíró jelentése az úti bizottsági értekezletekről tudomásul vétetik: a vácijárási utak kengerezése, mint nagyon költséges, egyelőre elhalasztatik. Gubody Sándor ez alkalommal visszaélések elkerülése czéljából indítványozza: adjanak az úti bizottságoknak nagyobb hatáskört, a utasítsák a főszolgabírákat, hogy ne csak azt jelentsék be : mennyi utat építettek, hanem hogy mennyivel több vagy kevesebb tényleges napszám szolgáltatott ki, mint amennyi a terv szerint szükséges volt. Valóságos scandalum, hogy néz ki némely ut. Podmaniczky Géza b. és legifj. Ráday Gedeon gr. lemondása az úti bizottsági tagságról, tudomásul vétetik. A tanácskozás folytatása holnapra halasztatván, az ülés d. u. 1 órakor eloszlik. Orosz és lengyel lapokból. A „Szt. Feterburgskija Vjedomosti“ közli, hogy a jelen háború alkalmával az orosz lakosság közt két vélemény uralkodik: az egyik a kormányt a poroszok ellen minden más tekintetek nélkül fölingerelni iparkodik, és a francziák segítségére akar sietni; a másik oly semlegességet kiván, mely Oroszországot sem közvetlenül, sem közvetve a hadviselő hatalmakkal érintésbe nem hozza: „hadd avatkozzanak abba más európai hatalmak, ha arra való pénzük és emberük van.“ A nevezett lap egyikkel sem tart, mert „Francziaország saját hibájáért szenved önmaga és Európa előtt, miért viselnők mi az ő vétkének súlyát ?“ De oly semlegességet sem akar, mely Oroszországot egészen s minden befolyástól elzárná, igy szólván: „Oroszország beavatkozásának *) A helyi viszonyokhoz képest: méhészet és selyemtéyesztés szintén czélszerűen felvehetők a kérdés alatti iskolák gyakorlati tárgyai közé.