Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-25 / 231. szám
dig elég változatos magánjogokkal ellátott államokban meg volt honosítható, tehát az általánosításra leginkább alkalmas. Hiába említené fel valaki a franczia code de commerce-t, mint mely Fraancziaország, Olaszország, Belgium, Serbia, Románia, Görögország , más országokban civik, s igy nagyobb területen uralkodik. Meg kell fontolni, hogy a code de commerce elavult,s hogy mindenütt, ahol meghonosult, annak revisiójáról gondolkoznak. Ily törvény revisiója pedig sok időt igényel, s hihetőleg az egyes államokban más eredményekre vezet. Midőn azonban a német kereskedelmi törvényt ajánljuk hazánkban is meghonosítani, nem akarjuk e törvényt úgy, mint van, átültetni. E törvénynek is vannak hiányai, azokat ki kell javítani, egyes részeket is egészen át kell idom óni, újabbakkal pótolni. Alapul azonban törvényt el kell fogadni. Ha így jár el a jogászgyűlés, megtette akkor az első lépést, mely a kereskedelmi jog nemzetközitését lehetségessé teszi, és megtette azt, mire hazánk kereskedőinek múlhatlanul szükségük van. Pest, September 24. A „Pest, Lloyd“ az országgyűlés összehívására vonatkozó czikkünkre nézve mondja : „Megbízható forrásból vett értesülés nyomán állíthatjuk, hogy a költségvetési előirányzat — természetesen leszámítva a delegációk által megszavazandó tételeket — a pénzügyministériumban teljesen ki van dolgozva , úgy hogy a költségvetés tárgyalásának e részről semmi sem áll útjában, így szintén egy egész sereg törvényjavaslat fekszik készen az adóreformra vonatkozólag, különösen az egyenes adókra vonatkozó összes törvények, úgyhogy ezek, ha kívántatnék, rögtön be volnának terjeszthetők a képviselőháznak. De ezen adótörvények oly terjedelmesek s oly mélyen beható megfontolást igényelnek, hogy majdnem physikai lehetetlenség ezeket a budgettel egyetemben az év végéig letárgyalni. Ha az országgyűlés a budget vitához azon feltett szándékkal fogna hozzá, hogy még az adótörvényeket is ezen évben akarja letárgyalni, ezáltal a budgettárgyalás valószínűleg csak felületessé válnék. Ennek kikerülésére czélszerűbb lenne, először a költségvetést lelkiismeretesen letárgyalni és csak azután fogni hozzá az adóreform nehéz munkájához a félhivatalos comuniquére csak néhány rövid megjegyzést,. Igen örülünk, hogy a P. Lloyd segélyével kissé föllebben a fátyol, mely a pénzügyminisztérium titkait mindaddig fedezte,s még jobban örülünk, hogy végre valahára az adóreform körül is egy határozott, s tagadhatatlanul örvendetes nyilatkozatot registrálhatunk. E nyilatkozatért igen szívesen megbocsátjuk a communique szerzőjének, hogy olyanokat fog ránk, amit a Napló szóban levő czikke nem mondott. Mi például nem állítottuk, hogy a költségvetés még nem kész, csakis arra utaltunk, hogy még azon netaláni esetben is, ha a költségvetés nem készült még el teljesen, ez az országgyűlés működése elkezdésének nem lehet akadálya. Azt sem állítottuk, hogy az adóügyi reformokat (főkép ha valamennyi adónemre vonatkoznának) még a jelen évben, vagy csak a jelen ülésszak alatt is, le lehessen tárgyalni. Mi csak azt jegyeztük meg, hogy a költségvetés tárgyalása szoros kapcsolatban áll az adóügygyel, mely nálunk egészen elhanyagolt, s hogy óhajtandó volna, valahára e tekintetben is hozzálátni a reformműködéshez. Egyébiránt e szándékos vagy szándéktalan kis eltérések nem zavarják meg a félhivatalos nyilatkozat fölötti örömünket.Mi midőn a budgettárgyalás további halogatása ellen fölszólalunk az országgyűlési működés megkezdését még arra a „non putarem“ esetre is sürgettük, ha a budget még nem egészen kész. Most azt halljuk, hogy nem csak hogy kész, hanem még az adóreform-javaslatok egy tetemes része is a ház elé terjeszthető. Annál jobb, annál kevésbé indokolt tehát minden további időveszteségnél történt, honnan egy franczia hadtest este felé igen roszidőben sikeres kirohanást tett. Úgy látszik, Canrobert tábornagy néhány ezer emberrel ekkor csakugyan keresztültört az ostromlók hadain. Thiers tegnap este érkezett Bécsbe. Állítólag diplomatiai körökben csekély fontosságot tulajdonítanak ottani tartózkodásának. Az utazás czélja Oroszországot és Ausztriát diplomatiai interventióra bírni, mire azonban kevés a remény Egy bécsi lap szerint Beust gróf nem hajlandó eddig követett magatartását megváltoztatni, hacsak az összes hatalmak collectív lépésre nem szánják el magukat. Thiers úr valószínűleg vasárnap utazik Sz.-Pétervárra. Az olasz kormány a római ügyekben következőleg fog eljárni. Mindenekelőtt plebiscitumot rendel el, mire egy római küldöttség kérvényben felhívja a királyt, hogy a tartományt Olaszországba kebelezze. A király megígéri ezt, ha a parlament beleegyezik, mire a parlamentet Flórenczbe összehívja, mely megszavazza a főváros áttételét Rómába, s az erre szükséges öszegeket. Csak ezután oszlatják fel a mostani kamrát, s az egész országban — Rómában is — új választásokat rendelnek el. Az uj parlament 1871. február havában Rómában gyülend össze. Az A. A. Z. a török-orosz hadkészületekre vonatkozólag következő levelet hoz Törökországból: A portának teljes oka van Anglia tanácsát követni, mely így hangzik: „a legokosabb, mit a szultán kormánya most tehet a hadsereg és hadiszerek lehető legnagyobb szaporítása.“ Alig szenved már kétséget, hogy Oroszország az 1856. szerződést megsemmisíteni akarja.A porta Oroszország igen jelentékeny készülődéseiről értesült. A varsói táborban öszpontosult csapatokon kívül, Podoliában két erődített tábor alakult s egyedül Elisabethgradban 30,000 lovas és gyalogkatona van elszállásolva. Beszarábiában két hadtest alakíttatik. Óriási liszt-vágómarha és szalonnaszállítmányok osztattak ki. Megjegyzendő, hogy egész csöndben a doni és uráli kozákok mozgósítását is elrendelték és hajtják végre. Ez események a szultán kormányára természetesen nem közömbösek. Egész erejével ő is készül. Mellékesen szövetségeseket keres s a távírda London, Bécs és Konstantinápoly közt folyton működik. Azonban némely jel arra is mutat, hogy csak a franczia-porosz háború túlságos elhúzása fogja az orosz kormányt közvetlen actióra bírni. Mindenesetre sok függ azon jelentéstől, melyet Ignatieff tábornok konstantinápolyi orosz követ személyesen fog Sz. Pétervárott tenni. A tábornok elutazása előtt hosszú kihallgatáson volt a szultánnál, melyen ismét a párisi szerződések módosításáról volt szó. Ignatieff azonban állítólag elégedetlenül hagyta el a császári palotát.“ Egy tegnapi konstantinápolyi sürgöny szerint Ignatieff tábornok Bécsécsen át,hol valószínüleg szintén az 1856. szerődések ügyében az osztrák-magyar cabinettel értekezni fog,utazik Pétervárra. A háború, Toul eleste képezi a nap főeseményét.Bármily csekély jelentőséggel biztos e hely mint erősség, azon körülmény, hogy helyzete dominálta a vaspálya összeköttetést Párissal, nem megvetendő fontosságot kölcsönbe neki. Még az utolsó napokban is azon hir terjedtek hogy a déli részekről Langresből 6000 mozgó nemzetőr siet fölmentésére. Úgy látszik azonban, hogy e hir nem volt igaz, vagy pedig a segélycsapatok későn indultak meg. Hir szerint Páris legfontosabb positjon a rendes hadsereg tartja megszállva. Állítólag Mellinet tábornok 40.000 emberrel az északi arczvonalat Argenteuilnél, a délit Sceaux és Bourg között Vincy szintén 40.000 emberrel tartja megszállva. Északon Bourgesnél áll a lovasság, a keleti fronton pedig Noisy és Villiers közt 60.000 mozgóőr van. A többi 100 000 nemzet és mozgóőr az erődökben van szétosztva s tartalékul szolgál. A poroszok természetesen nem igen sietnek a reájok nézve kedvezőtlen hirek közlésével, így a berlini hivatalos lap csak ma szól azon ütközetről, mely 6-án Mest . Porosz igényeli a pénzbeli hadiköltségeket illetőleg. A német sajtóban jelenleg gyakori fejtegetés tárgyát képezi a Francziaország által fizetendő hadi kárpótlás kérdése. A legtúlzóbb követelések merülnek olykor föl. Ezekkel ellentétben Richter Jenő porosz képviselő elismerésre méltó mérséklettel fogja föl e tárgyat s az általa fölállított igényeket is oly érdekesen fejtegeti, hogy czikkének ismertetését nem vonhatjuk meg olvasóinktól. A szerző azon föltevésből indul ki, hogy október elején a fegyverszünet beálland s novemberben a béke megköttetik s igy a hadi állapotot 37 hónapra számítja, úgy hogy ha tovább tartana, az általa fölvett költség naponkint egy százalékkal emelkednék. 1. Először az állampénztár kiadásait számítja föl Richter, melyek a hadseregre és hajóhadra fordíttattak. Erre nézve az 1866-iki számadásokat viszi föl mérvadókul. A hadsereg létszáma most úgy áll az akkorihoz, mint 16*/* a 9-hez. Tekintetbe jő azonban, hogy akkor a hadiállapot tovább tartott 32 hónapnál , hogy a hadsereg a mozgósítás után csak 2 hónap múlva állott ellenséges földön, most pedig már három hét múlva , tehát mindent tekintetbe véve, az állampénztár tiszta kiadásait 115 milióra számítja. 2. A német hadsereg és a hajóhad összesen áll most 1.135,000 emberből és 250,000 lóból. Ebből 800,000 ember 200,000 lóval három hétig szállásolt a belföldön kárpótlás nélkül. Ha már most naponként egy emberre 5 ezüst garas, egy lóra egy ezüst garas kárpótlás számíttatik: ez 3.100,00 tallért tesz, ha a kézi és fuvarozási költségek is hozzá számíttatnak. 3. A tartalékosok és landwehrek családjai részére a községtől adott kárpótlás fejében 6 milió tallért számít föl Richter, úgy véve föl, hogy 750,000, a hadsereghez behívott emberek közül 500,000 házas volt s 400,000-nek családja szerult segélyeztetésre. 4. A behívott tartalékosok és landwehrlegények kárpótlását fejenkint 50 tallérra számítja az elmulasztott időre; ez tesz 372 millió tallért. 5. Az elhalt katonák hátramaradottai részére fizetendő kárpótlást is az 1866-os mérv szerint veszi föl. Akkor 12.000-re ment a sebeik és betegség következtében elveszett katonák száma; most az eddigi közlemények szerint ennek háromszorosát lehet számítani. Az ezek hátrahagyott családtagjai részére fizetendő élváradék 684,765 tallérra megy, minek 7 milliónyitoké felel meg. 6. A rokkantak ellátására 30 milliót követel az iró, hogy ebből 3 millió nyugdijat lehessen fizetni. 1866-ban 11,785 egyén lett rokkanttá, a mostani háborúra háromszor ennyit vesz föl. 7. A kehli fölrobbantott híd fölépítésére, a kehli leégett házak s a saarbrückeni indóház helyreállítására 3 millió költséget számít. 8. A kikötőzárlat által a hajózásban okozott károkat 30 millióra veszi föl a szerző. A német kikötőkben évenként 120,000 hajó köt ki, vagy hagyja el azokat, e szerint a 2 hónapig tartó zárlat által 20,000 hajó akadályoztatott meg mozgásában , ha minden hajó akadályoztatásáért csak 1000 tallért számítunk is, 30 millióra rúg ez, melybe be van foglalva már a nem nagy számú lefoglalt hajókért járó kárpótlás is. Mivel pedig nem lehet az egyesek által szenvedett károkat megállapítani, szerző úgy véli, hogy ez öszhet legczélszerűbb lenne a tengeri hajózás érdekeinek emelésére fordítani, név: a beviteli vámok mérséklését eszközölni általa. 9. A Fraancziaországból kiűzött 30,000 német számára 6 miliónyi kárpótlást vesz föl Richter, minden öt tagból álló család részére átlag 1000 tallért téve folyóvá. 10. Végül a szerző 150 millió átlag összeget vesz föl az iparviszonyoknak a háború által okozott zavartatásáért. Ezek szerint egészben a tíz pontozat összegezése 380 millió tallérra, azaz 1425 mil. frankra rúgna. Ez felét tenné azon összegnek, melyet Francziaország 1815-ben a szövetségeseknek fizetett. Vigaszul a francziák számára hozzá teszi szerző, hogy az ezen hadi kárpótlás törlesztésére fölveendő kölcsön a franczia államadósságot cssk mintegy 10 százalékkal emelné és hogy Francziaország, mivel a császárság 18 év alatt a franczia államadósságot 5 miliárdról 15-re emelte, a németek részére csak 12 miliárdot fizetne azért, hogy ezen császárságtól megszabadíttatott; úgy hogy a francziák még jó üzletet csináltak. Ez a czikk tartalma. A követelés túlságosnak nem mondható, ha Francziaország csakugyan teljesen levezetnék. Ez azonban még kérdés, melyre csak később jó felelet. Bazaine Metzben, Luxemburg, September 20. Francziaország ezen legerősebb várának makacs védelmezőjéről már a népmonda is kezd szólani. A monda beszéli, hogy a tábornok minden éjjel sötét katonai köpenyben járkál az előőrsök közt, hogy a netalán alvókat meglepje és rajtuk brevi manu végrehajtsa a halálitéletet. De ebben még nem volna semmi különös. A vár körül lakó népség azonban azt állítja, hogy Bazaine minden pillanatban képes elhagyni Metzet és hogy egyszer már volt is Thionvilleban és Longwyban, hogy meggyőződjék védképességeieről. Sőt nem is csodálkoznának, ha a tábornok egy szép reggele a Páris védelmezői közt felbukkant, és erősen hiszik, hogy fel is fog közöttük tűnni, ha itt lesz az idő, ha t. i. Párisban nagy lesz már a szükség. Hazt kérdezi az ember, hogyan lehetséges az, hogy Bazaine a kétszeresen körülvett várból kimenekülhet, akkor azt mondják, hogy mint dohánycsempész jön és megy. Nem múlik el t. i. nap, hogy 24—30 ilyen csempész ne jutna be a várba. Ezt a poroszok minden vigyázatosságuk mellett sem akadályoztathatják meg. A roppant nagy kiterjedésű zárvonal, nevezetesen a két főerőditvény környékén, vakmerő embereknek úgy nappal mint éjjel elég rést nyit a bejuthatásra. Ezen csempészek állítják,hogy maguknak a poroszoknak elég gondjuk van magukat biztosítani ne hogy hirtelen támadásoknak ki legyenek téve. Ezenkívül azt is beszélik,hogy Bazaine mindig pontosan ismeri azon helyeket, hol nincsenek vadászok elhelyezve,és hogy mindig ezen iránytan teszi kirándulásait. Nem közölném ezen kalandosaknak tetsző híreket, ha nem találtam volna Bettenberg helységben, közvetlenül a határ mellett egy csapat, csempészt, kiknek azon nyilatkozatok szerint melyeket tettek, valóban Metzben kellett lenniük. Fele eladta áruit a poroszoknak, másik fele pedig a francziáknak a várban. Összehasonlították bevételeiket, és úgy látszott, hogy azok, kik elég merészek voltak bemenni a várba, jobb üzletet csináltak. Száz szivarért 50 francot kaptak, és egy font dohányért 300 francot. Miután ezen emberek, újonan ugyanazon útra készültek, úgy látszik, nem igen aggódnak az iránt, hogy a vár rövid idő alatt meg fogja magát adni. Oroszország és a jelenlegi háború* A sz.pétervári „Birzevija Viedomosti“ egy czikket hoz az ismert F a d i e j ev tábornoktól, melynek lényeges kivonatát közöljük: „Ha Ausztriának jobb tábornokai és Francziaországnak jobb kormányférfiai volnának, akkor az osztrák és franczia hadsereg árthatnának Bismarck dicsvágyó terveinek. Ez elvitázhatlan tény. De ki állíthatná, hogy ez vagy az a hadsereg legyőzhetlen ? Mely ország támaszkodhatik hadseregei legyőzhetlen erejére? Az ildomos hadvezérnek, bármennyire meg legyen is győződve a győzelemről, a csata előtt a viszszavonulásra is kell gondolnia, és csak az, kinek semmi veszteni valója nincs, mulasztja el ezen elővigyázatot. Egészen a hadsereg erejére csak azon államok támaszkodnak, melyek mögött nem a polgárság és a nép, hanem csak rabszolgák és ellenségek állanak. Ausztria egészen a seregre alapította lételét és azért a sereg vereségével meg is bukott. Az orosz hadsereg mögött, ha Bismarck úr által harczra kényszeríttetnék, az egész nép álland. Ausztriának 17 millió poroszszal volt dolga, Francziaországnak a 40 milliót számláló Németországgal .Oroszország mikor rá fog kerülni a sor, 60 millió némettel álland szemközt. Ausztria és Francziaország baleseteinek oka a szövetségesek hiányában és az ország belsejében létező ellenséges elemeken rejlik. Oroszországnak is a rokon szláv népekben kívül nincs szövetségese. De ezek meg vannak osztva és gyengék. Konstant Nápoljba vagy Bécsbe egy lövés nélkül juthatnánk ugyan azok segélyével, de a Poroszország elleni harczban csak a poseni lengyeleket találjuk, és azon kérdés feszegetése, vájjon azok e harczban velünk vagy ellenünk fognak-e menni, sem nem könnyű, sem nem hasznos. Oroszország csak a szláv népek felszabadítása által szerezhet magának szövetségeseket. Oroszország belső sebét a lengyelek képezik. Világos dolog pedig, hogy azon a napon, amelyen Oroszország a szláv ügyet felkarolja, a Németországgal való harcz elkerülhetlenné válik. A szláv ügyet tehát a politikai kérdés megoldása nélkül felkarolni annyit tenne, mint a reánk nézve legkedvezőtlenebb pillanatban odaverni Németországnak a keztyűt. Bizonyosak lehetünk, hogy Bismarck a tizenkilenczedik század Bayardja, ki a dán háborúban az elnyomott Holsteinnek, Ausztria ellen az olaszoknak nyújtotta kezét és segítséget ígért a magyaroknak, a keleti tenger tartományaiban és Finlandban a protestantizmust és a német lakosságot fogja megmenteni, és egy időben kezet nyújtani az elnyomott Lengyelországnak. Kétségtelen tény, hogy a franczia háború befejezése után Lengyelországban csakhamar porosz párt fog alakulni, miként Sadowa után osztrák párt képződött. Oroszországnak, mely a volt lengyel respublikának legnagyobb részét bírja, nincs pártja Lengyelországban, holott Lengyelország felosztásának többi részesei kisebb-nagyobb pártokkal bírnak. Stratégiai tekintetben a lengyel királyság Oroszország vára. A Narew, Visztula és Bus közötti háromszög lesz kétségkívül a Poroszág elleni harcz küzdőtere. Ha minket e háborúban balsors ér, az ellenség a legkisebb lengyel párt segélyével is azon háromszögbe temetendi seregeinket. Poroszország ármányos szándékaival szemben Oroszország felállíthatja a szlávság kérdését és a politikai kérdés megoldását a szláv népek egyesítésére alapíthatja.“ Német hangok az annexió-kórság ellen. A berlini „Volkszeitung“, egy szélesen elterjedt, S szabadelvűsége, demokratikus iránya s általában becsületes jelleme végett tiszteletreméltó lap, következő, magának, a szerkesztőnek nevével alájegyzett czikket hozza: „A tapasztalat tanítja, hogy oly országnak, melyre kényszert alkalmaznak, politikai szabadságot adni nem lehet, mert ott minden szabadság épen a kényszer ellen válik politikai fegyveresen.Márpedig önök bizonyosan sajtószabadságot, összegyülekezési , egyesülési jogot, a politikai és sajtóperekben esküdtszéket óhajtanak, épen úgy, mint én, elérni a német törvényhozás által. Ha ezen német törvényhozásnak Elsassal és Lotharingiával nincs tenni valója, akkor nem szabad felhagynunk a reménynyel, hogy jó törvényhozásunk lesz. Ha ellenben Elsas és Lotharingiából egy darab muszáj Németországot csinálunk, akkor saját magunk szabadságát is korlátok közé kell szorítnunk, mivel szabadságot az adott viszonyok közt ama tartományoknak nem lehetne adni. A dal vége az lenne, hogy mi, hogy egy darab muszáj Németországot birtokolhassunk, egész Németországra kénytelenek volnánk rárakni a rendőri rendszabályozás kényszerítő lánczát! Azonban — ezt a kifogást teszik ideális nemzetiségi álláspontról — nem kötelességünk-e nekünk egy oly földet, mely valaha Németországhoz tartozott és német kulturában virágzott, ismét Németországhoz csatolni, ismét felnyitni elötte a német műveltséget? Nem a nemzeti polgárisodás parancsolja-e, hogy lelőtte, amenynyire csak kezünk nyúlik, törjünk pályát? Mindenesetre szívesen elismeren ezen ideális álláspontot. Amennyire erőm ér, én is csak úgy tekintettem a politikai szabadságot mindig, mint a német nemzet magasabb szellemi életének szükséges aljzatát. De mivel épen ez által kényszerülve voltam a culturai fejlődés komolyabb tanulmányozására, felismertem azt az igazságot is, hogy a culturfejlődés czéljai nem érhetők el a rendőri és hivatalos rendszabályozás útján, melyek által idegen nemzetiségeket egyedül lehet és kell is féken tartani, ha egyszer erőszakosan bekeblezték őket, hanem csupán elérhetők azok a nemzetek szabad és szellemi versenyzésének útján, mely nem szorul kényszer kormányzásra. Elsais és Lothringia nemcsak a kard által létetett francziává, hanem még sokkal túlnyomóbb mértékben eszközölte azt a múlt században az a franczia cultúra, mely akkor Németországot is messze felülmúlta. Ki kényszerí tette nagy Frigyest arra, hogy minden műveit francziául írja? Francziaország kardja ? Bizonyára nem! Francziaországnak magasabb culturája volt az, mely egész a ma korszakunkig a franczia nyelvet a magasabb művelődés forrásává tette. A művészet és irodalom ott nagyobb virágzásban voltak, és megnyerték maguk számára a német nemzet legelső szellemeit. Egész tudományágaknak és különösen a természettannak, mely a világot átalakította teremtő erejével, ott vannak gyökerei. A culturának hű szeretőtében Németország csak lassan kint emelkedett fel a tanítvány állásából méltó versenytárssá. Amit a politikában a franczia nemzet szabadsági törekvéseinek köszönünk, azt megmutatja egy pillantás korunk egyes szakaira.Francziaország kardját gyakran eltörtük, de Francziaország túlnyomósága művelődés tekintetében egyik haladási lépést közölte a másik után. Ezt tagadni szomorú szellemi korlátoltság, mely egyenesen ellentmond a tudomány történetének és a politikai haladásnak. Most azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a versenyt, melyben mindenki nyer és senki sem vezet, jó sikerrel felvehetjük. A kulturának ezen versenyébe belépni, és azt az ez előtt német tartományokra nézve is érvényesíteni, ez Németországnak legméltóbb feladata. Egy jó, szabad német birodalom mindenesetre hódításokat fog tenni. Németország ama végvidéke, Francziaország állami kötelékéből kiválasztva, s különben is áthatva még a régi német elem erejétől, sokkal hamarább fog csatlakozni a német törekvéshez, rendőrség és bureaucratia nélkül, benső,szabad fejlődésben, mint valamely német prefektúra minden kormányzási műfogásai által elérhető volna. Amre Németországnak politikailag és katonailag szüksége van, azt ezen országocska, mint köztársaság, német védelem alatt tökéletesen biztosítja. Ami azon felül kívánni való marad , az a nemzeti cultúra győzelme, azt a német nemzet a szabad műveltség útján, és nem s erőszak uralma által igyekezzék elérni. Einstein: Az olasz seregek bevonulása Rómába. A „Pressernek írják Florenczből septembr 21-ikéről: Szerencsére a pápai seregek azon juzett elhatározása, hogy Rómát az utolsó emberig védelmezni fogják, nem volt komoly, és úgy látszik, megelégedtek a látszólagos ellentállással, hogy a reájuk gyakorlott erőszak constatáltassék, különben nem volna képzelhető, hogy az olasz seregek még roppant túlnyomó számuk mellett is hogyan vehették volna be 4 óra alatt az igy megerősített Rómát. A lefolyt és aránylag kevés vérbe került harczra nézve,a következő adatokról értesülünk : Miután az átadásra való felszólítás Kanzler apápai hadügyminiszter által határozottan visszautasíttatott, tegnap reggel 12 5 órakor három oldalról kezdődött meg a támadás Rómára, is pedig a Porta Pia és Solare oldaaáról az 1 hadtest egy része, a Porta San Giovanni oldaláról Angioletti hadosztálya, a Porta San Pancrazio oldaliról Bixio hadosztálya által. A főparancsnok, Cadorna tábornok főhadiszállása a Villa Albaniban volt, körülbelül 400 méternyire a Porta Sola vetől. 10 óra felé a Porta Piánál működő csapatok egy résen át benyomultak a városba. Csaknem ugyanazon időben kerítette hatalmába Bixio tábornok a San Paneratió féle zárdát, és innen folytonosan a város felé nyomult. Ekkor hirtelen kitüzetett a fehér zászló az ütegekre, és egy parlament ak jelentette magát, hogy a pápa megbízásából Cadorna tábornokkal a capitulato végett alkudozzék. A capitulatió feltételei eddig egész szabatosan nem ismeretesek és a tegnap ide érkezett tudósításokból csak annyi bizonyos, hogy a város megszállása a legnagyobb előre látással foganatosíttatott és mind az öt hadosztály, melyből Cadorna serege össze van állítva, részben közreműködött Róma megszállásán. Róma öt katonai járásra osztatott és minden hadosztálynak egy járás adatott át, és kijelöltettek az általa elfoglalandó helyek is. A seregek többi részei a város előtt táboroznak. Megegyező tudósítások szerint, a seregek fogadása a lakosság részéről lelkesült volt, és a rend teljesen fenntartatott. Olaszország többi városaiba természetesen szinte roppant lelkesültség uralkodik, és minden oldalról érkeznek üdvözlő táviratok. Alig érkezett ide körülbelül 1 órakor az első hír az olasz seregek actiójáról, midőn már is több ezer emberből álló néptömeg gyűlt össze a Piazza della Signoria-nál, és ott lelkesült Evvívókban tört ki a királyra, Olaszországra és Rómára. Midőn egyszerre a Signoria palota, tornyára az olasz tricolore kitüzetett, az ujjongás nem ismert határt, és az egész tömeg a Palazzo Pittihez tódult, hogy a királyt üdvözölje Ötszörhatszor volt kénytelen a király magát a népnek mutatni, és az ervivák nem akartak megszűnni. Este ugyanazon tüntetés ismételtetett, és az egész város lobogókkal díszítve és kivilágítva vot. Szerencsére Róma megszerzése csak igen kevés áldozatba kerül, miután az egész olasz hadtestből alig esett el 20 ember, és a pápai katonák közül még kevesebb lett harczképtelenné. Különfélék: Pest) sept. 24. (Király ő felsége, mint a budai „Local Corr.“ tudni akarja, a napokban lelő Pestre, hogy jelen legyen egy nagy hadgyakorlaton, melylyel a rendes katonaság őszi gyakorlatai be fognak rekesztetni. (Katonai dolgok.) A közös hadügyminisztérium azon rendelete folytán, hogy az octoberben behívandó újonczok a kiegészítési kerületek székhelyein képeztessenek ki, az őszi gyakorlatok befejeztével a Buda-Pesten állomásozó 6 ezred mindegyikétől 12 tiszt az ezredkiegészítési állomásaira indíttatik. A honvédlovasszázadok parancsnokai utasíttattak, hogy az őszi gyakorlatok befejezése után a békelétszámon felül levő lovakat az ismert feltételek alatt azonnal kiadják a vállalkozók és mezei gazdáknak. (A katholikus ongressust) Magyarország herczegprimása f. é. oct. 20 ára hívja össze. A „M. Áll.“ ez alkalomból megjegyzi , hogy a választásokról szóló jelentések a prímáshoz még máig sem érkeztek beminden egyházmegyéből. (A pesti állatvédő-egylet) azon megkeresésére, hogy az állatkínzók a rendőrség által szigorúan megbüntettessenek, a tanács ez irányban meghallgatta a főkapitányi hivatalt, mely most terjesztette be véleményét hangsúlyozza, hogy a kapitányság mindenkor kötelességének tartotta és tartja az állatkínzást megakadályoztatni, azt azonban megengedhetőnek nem tartja, hogy az állatvéd-egylet bármely tagjának felszólítására a rendőri közeg tartozzék valakit letartóztatni, mert annak megítélése vájjon vétség történi e? csupán a rendőrt illetheti. — Ez utóbbi egészen új elv a világ előtt. (A to r p e dók.) A nagy német kikötők bejáratait a franczia hajóhad közeledtekor torpedókkal látták el. Már a torpedók elhelyezésénél is történt szerencsétlenség, mert egy dereglyét akkor is légberöpített egy elsült torped és most újabb szerencsétlenség történt. Mivel a franczia hajóhad elvonult az északi és keleti tengerről, a kikötőket meg akarják nyitni a hajózás számára s igy a torpedókat is kiveszik a vizből. E műtét közben néhány nap előtt Hamburgnál a „Neufeld“ czimü gőzhajó légberepült és 11 ember veszett el. (A jogászgyűlés találkozási estélye) ma este 7 óra után tartatott meg az „Új világ“ termeiben. A fényes társaság, mely a birói, ügyvédi és tanári kar tagjaiból állott, a nagy teremben letelepedvén, miután a terem minden zugában megtelt, Horváth