Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-01 / 264. szám

lasztani. Hir szerint az olasz kormány e ké­­rést visszautasítá. Visconti úr kijelenté, hogy az olasz kormány alig nyerné meg Európa köszönetét, ha a császárt Elbába befogadva, oly összeesküvési fé­szek alkotásához járulna, mely Francziaországra és oly veszélyessé válhatnék mint Olaszországra. Az olasz kormány csak akkor tenne eleget Poroszország óhajának, ha minden semleges hatalom Elba szigetét jelölné ki az ex császár alkalmas jövendő tartózkodási helyéül. Elba szigetének teljes átengedését Na­póleon javára az olasz kormány határozottan visszautasitá. Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 31 én. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések , kérvények ; válasz egy interpel­­latióra; az 1869-ki zárszámadás beterjesztése ; határo­zati javaslat a porosz-franczia háború tárgyában ; hatá­rozati javaslat egy külön magyar hadsereg felállítása­­iránt; határozati javaslat az alkotmány megváltozta­tatása iránt). Elnök Somssich Pál, jegyző Bujano­­v­i­c­s L., S­z­é­cl K, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: And­rás­s­y Gyula gr. miniszterelnök, Kerkapoly K., Bedekovich K., Go­rove I., Szlávy J., Eötvös J. K.,Horvát B. miniszterek. Az elnöki bejelentésekről, kérvényekről, a pénzügyminiszter válaszáról Táncsics interpel­­látiój­ára,valamint az 1869-ki zárszámadás beter­jesztéséről már esti lapunkban szólottunk. Határozati javaslat a porosz-franczia háború tárgyában. Miután Simonyi Ernő beszédét befejezvén, kifejezte azon nézetét, hogy egy szabadelvű em­ber sem szavazhat az általa beterjesztett indít­vány elvetésére, szót emel Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr imént azon kívánságot nyilvánítá: adjak a kormány nevében felvilágosítást, különösen pedig a béke fentartására irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kor­mány eljárását kimenthetni, ha e részben meg­nyugtató felvilágosítást ad; az ez iránybani iga­zolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miu­tán előadásában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Mint­hogy azonban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr indítványának már a múlt na­pok egyikére kitűzött tárgyaltatását elhalasz­totta akkorra, mikor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt az­zal, hogy egyenesen tőlem vár felvilágosítást, azt kell gondolnom, hogy a tisztelt képviselő úr az iránt kíván tőlem felvilágosítást , minő szempontból tekinti a kormány azon irányt, melynek követését a t. képv. ur határozati ja­­vaslatában ajánlja? Ha ezt óhajtja a t. képvise­lő úr, szívesen fogom kívánságát teljesíteni,min­dig azon feltevés alatt, hogy ez által ne praeju­­dicáltassék azon kérdés: akarja e a ház a határozati javaslatot tárgyalni, vagy nem ? (He­lyeslés minden oldalról. Halljuk!) Két ízben volt már szerencsém e házban je­lezni azon politikát, melyet a kormány a Fran­­cziaország és Poroszország között folytatott há­borúval szemben elfoglalt. 1-szer még mielőtt a háború megkezdődött, 2-er már a harcz tartama alatt. Mindkétszer szerencsém volt kijelenteni, hogy a kormány , miután a béke fentartása érde­kében mindkét irányban legutolsó perc­ig folyta­tott törekvései sikerteleneknek mutatkoztak, a teljes semlegességet választotta a hadviselendő felek irányában elfoglalandó álláspontjául. (Ál­talános helyeslés.) E nyilatkozat akkor a ház nagy részének helyeslésével találkozott, és úgy látom, találkozik most is. (Általános helyeslés.) Minthogy a semlegesség feltételei iránt úgy e házban, mint másutt, különböző, sőt eltérő fo­galmak voltak, egyszersmind kötelességemnek tartottam , körvonalazni azt, hogyan fogjuk mi fel a semlegesség kötelmét. Kijelentettem tehát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát felmentve attól, hogy azon védelmi elő­készületeket megtegye, melyek szükségesek, hogy a monarchia biztonsága, a monarchia ér­dekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatározásától és erejétől függjenek. (Ál­talános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény vára­kozásának, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat feljogosí­tana, hogy ebben kihívást ellenséges szándékot láthasson. (Élénk a helyeslés.) Ez volt — tehát a telj­es, tökéletes semleges­ség mindaddig, míg a háború localizálva ma­rad — azon politika, melyet a közös külügy­minisztériumba magyar minisztériummal egyet­értve, eddig követett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére fentartatott a béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől , melyek még a győztes háborúval is járnak. És, megvallom,okot arra, hogy e politikából eltérjünk, Simonyi ha­tározati javaslatában nem látok. (Élénk he­lyeslés.) A semlegesség feltételével meg lehet egyez­tetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadvi­selő felek által arra felszólíttatik, barátságos ta­nácsot adjon; de hogy e tanács a béke helyreál­lítására sikeres hatással legyen, szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyiránt őszinte és nyílt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a sem­legesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány ha felszólíttatnék, követni bizonyosan kötelességének tartaná, úgy határozottan ki­zárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képvi­selő úr határozati javaslatában indítványoz, mert az interventió és non interventio minden előnyeit egyesíteni lehetetlen. (Élénk helyeslés jobboldalon és a balközépen.) Semlegességi po­litikát hir­detni és békefeltételeket akarni diktál­­ni, oly félszeg politika, melyet a közös külügy­minisztériumnál ajánlani, magamat hivatva nem érzem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a bal­­középen.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy igen helyes politika a semlegesség, de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg? Erre válaszom az, hogy akkor mi is meg­szüntetjük, és akkor fogjuk azon egész erő­t fel­használni, melyet ma megkímélhetünk. (Élénk helyeslés.) Elnök : Miután az indítványozó indítványát kifejtette, és arra a házszabályok 127. § a értel­mében a miniszter úr észrevételét megtette, nincs egyéb hátra, mint hogy szótöbbséggel döntse el a t. ház azon kérdést, kívánja-e Si­monyi képviselő úr határozati javaslatát tárgya­lás alá venni, s ha igen, kíván-e arra tárgyalási napot tűzni. Kérdem tehát a t. házat, kívánja Simonyi kép­viselő úrnak határozati javaslatát tárgyalni vagy nem ? A­kik kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség nem kívánja tárgyalni. Következik a napirendre kitűzött második tárgy,­­Tisza Kálmán képviselő úr indítványa, mely fel fog olvastatni jegyző úr által. Elnök kérdi: Kivánja-e a ház ezen határo­zati javaslatot tüzetesen tárgyalás alá venni vagy nem ? és kéri azokat, a­kik tárgyalását kivánják, hogy álljanak fel. (A szélső bal s a balról Németh Albert és Berzenczei felkelnek; a jobb oldal és bal oldal ülve marad.) Az indítvány e szerint nagy szótöbbséggel el­­ejtetik. Külön magyar hadsereg felállítása iránti határozati javaslat. A ház erre áttér azon határozati javaslat tár­gyalására, melyet Tisza Kálmán egy külön ma­gyar hadsereg felállítása iránt az oct. 24-i ülés­ben beadott. (L. oct. 24-i esti kiadásunkat.) Tisza Kálmán: Az indítványt indokolni fe­lesleges, mert indokolja ezt egyfelől Európa helyzete, másrészt azon helyzet, melybe orszá­gunk biztonsága tekintetében jutottunk. Ha valaha, úgy most mindenkinek meg kellett győződnie arról, hogy egy ország nemcsak jól­léte, de fennállása iránt is csak úgy érezheti ma­gát biztosan, ha van országos hadereje, melyre a veszély minden pillanatában támaszkodhatik. Láttuk, hogy mit érnek mind­azon remények és óhajtások, melyek szerint azt kellett volna hin­ni, hogy ma már a szellemi és erkölcsi fegyve­rek azok, melyek a nemzetek léterét biztosítják; meggyőződhettünk, mit érnek azok, midőn lát­tuk Európa legműveltebb nemzeteinek kettőjét az anyagi erők végletekig alkalmazásával oly módon törni egymás megrontására, mely a kö­zépkor sötét századainak is becsületére vagy mondjuk gyalázatára vált volna (Felkiáltások balról: Igaz !) Ily körülmények közt lehetetlen, hogy ne érezze mindenki, mikép az ország fenn­állásának, biztonságának fő feltétele az, hogy le­gyen egy valóban országos oly hadereje, a minő­nek létrejöttét szónok indítványa által czélozza, mert a szellem fegyverei is csak akkor érnek valamit a biztonság szempontjából, ha azok­nak az anyagi erők is rendelkezésé­­re állanak. (Felkiáltások balról: Igaz!) Igaz, hogy most a háborútól még eddig meg­menekültünk, hála azon megfontolt és jól át­gondolt eljárásnak, mely utoljára is minden döntő körökben elfogadtatott, mindeddig a há­ború veszélyei nem érintettek bennünket és ta­lán joggal lehet reményleni, hogy a jelen há­ború ezentúl sem fog bennünket érinteni, mert azon hitben van, hogy nem fogjuk a vérontás megszüntetését azon az utón keresni, hogy na­­gyobbítsuk a tért, melyen a vér ontatik. De ha teljesedik is, hogy ezen jelen háború is a két ellenséges fél megbékélése folytán meg­fog szűnni, vájjon lehet-e reménylem­, hogy a béke csak néhány évre is biztosítva lesz. Hiszen nem tudhatjuk azt sem, hogy a győztes nemzet, nem fog-e a legyőzött félnek oly feltételeket szabni, a­miknek folytán az a békét csak fegy­verszünetnek fogja tekinteni, a­mely arra való, hogy erejét összeszedje és megújítsa a háborút De ha meglesz is a győztesnél a kellő mérsék­let, nem fogja-e a legyőzött elviselhetetlennek találni azt, hogy az általa mindenek felett imá­dott gloire elhomályosult, s nem fog-e ez eset­ben ismét a háborúnak megújítására törekedni, nem fog-e a közszellem ezen országban oly irányt venni, hogy bár mint alakuljon is a kormány, ha megállani akar, kénytelen legyen a fegyvere dicsőségén ejtett csorba kiköszörülését zászla­jára írni. Nem lehetünk tehát biztosak az iránt, hogy ha a béke megköttetik is ma, nem fog-e az ismét épen ott megzavartatni, a­hol ma meg­zavartatott, és ha megzavartatik, akkor nehezen remélheti valaki, hogy ismét úgy localizálva maradhasson mint most. De tegyük fel, hogy mindkét­­fél a kellő mér­séklettel fog bírni; nézzünk széjjel, csak egy futó pillantást vetve Európában, és meg fogjuk látni, hogy van annyi ok, a­mely lehetővé, sőt valószínűvé teszi, hogy a béke hosszú évek so­rán fentartatni nem fog, hogy számításokat arra fektetni, hogy hosszas békének nézünk elébe, valóban nem lehet. És ha megindul Euró­pának ezen másik, ezen keleti részén a harcz, szónok nem hiszi, hogy legyen köztünk, a­ki re­mélhetné, hogy ezen harc­ban is, a­mely pedig határainkat fogja talán közvetlenül érinteni, a semlegességet megőriznünk lehetne. Ha kiterjesztjük figyelmünket még azon irányzatokra, melyek legközelebbi szomszédsá­gunkban most a jelen háború alatt nyilvánultak, nem lehet senki, a­ki kí­vül helyezné nemcsak a lehetőségen, de még a valószínűségen is, hogy jöhet nem nagyon hosszú évek folytán egy perez, a­midőn Magyarországnak és a magyar trónnak egyetlen egy támasza, egy minden kel­lékekkel felszerelt valódik­g magyar országos haderő lesz. (Élénk helyeslés a bal oldalon.­ Nem mondja, hogy ez be fog okvetlenül kö­vetkezni, de mihelyt egyszer megvan csak a lehetősége is annak, hogy bekövetkezik, köte­lességünk mind Magyarország, mind a magyar trón irányában is gondolkodni, hogy azon perez­ben, ha bekövetkezik, legyen készen az a ma­gyar haderő, melyre támaszkodni lehet. Ezen magyar haderő tétele, miután mi mindnyájan érezzük mind a kül, mind a belbéke megtartásá­nak szükségét, veszélyes senkire nézve soha semmi körülmények közt nem lehet. (Élénk tet­szés a balon!) De ha nem lesz ez a haderő, jö­het egy oly peroz és nem nagyon sokára, midőn annak nem léte végzetszerü lehet. (Helyeslés bal felöl!) Lássuk szemben ezen eshetőségekkel bizton­ságunk érdekében, mi az, a mire támaszkodha­tunk. Hazánkfiainak százezrei vannak a közös hadseregben, évenkint milliókat áldozunk az adóból a hadsereg fentartására. És mind­ennek mi az eredménye ? Besorozott hazánkfiainak legnagyobb része kívül van a haza határain, kívül úgy, hogy ha a veszedelem bekövetkeznék, vagy már későn fogna érkezni a haza védelmére vagy meglehet hogy már más csatatéren elvérzett volna, mire a haza védelme igénylené. Ágyú és szekerészeti telepek, fegyver gyárak, töltény készletek, sőt még maguk a­mennyiben léteznek, a montour-készletek is a hazán kívül vannak, úgy, hogy midőn európai bonyodalom esetén hazánkat védeni kellene, azok már vagy az ellenség kezén, vagy tőlünk elzárva lennének, s mi minden áldozataink da­czára a veszély perczeiben megfosztva állanánk mindattól, a mit a hősiesség sem képes pótolni. (Helyeslés.) És mily rendszer uralkodik a közös hadseregnél, és mily biztosítékot képes az nyuj­­­tani a biztonság tekintetében ? A rendszer fővo­násaiban olyan, mely a hadsereget vitézsége daczára, az ujabb időben egyik vereségről a másikra vezette. (Felkiáltások balról: Igaz!) És e rendszer az, hogy az újonczoknak néha száz mértföldnyit kell ezreseikhez utazniok, ugyanennyit a szabadságosoknak haza, és ismét ennyit a behívottaknak; ez béke idején elfecsér­lése azon pénznek, melyet jobbra lehetett volna fordítni,háború idején pedig lehetetlenné tétele a védelemnek, mert több idő kell ezen rendszer szerint egy ezred kompletírozására, mint másutt egy hadsereg összpontosítására. (Helyeslés balfe­­lől.) Arról, hogy megvannak-e a szükséges fegy­ver, montour és tölténykészletek, melyeknek meg kellene lenniök, nem is akar szólani; tud­juk mindnyájan, hogy még az is, a­minek a bé­keláb szerint is okvetlenül meg kellett volna len­nie, még az sem létezett, és ha nem sikerült vol­na a háborút elkerülnünk, még nagyobb készü­­letlenségben állottunk volna, mint a francziák. (Helyeslés balfelől.) Ily viszonyok között, és midőn a közös hadseregre sem kormányunknak, sem országgyűlésünknek befolyása nincs, az ország biztonsága irányt megnyugtatva nem le­hetünk. Igaz, hogy ezen kívül van honvédsé­günk. Midőn a honvédségi törvény alkottatott, és azóta is az országban többen ellene voltak ez eszmének magának , szónok és azok, kikkel egy párthoz tartozik, ezek között nem voltak bár, bizonyos részről rájuk fogták. Szónok örömmel látta a honvédség felállítását és örömmel fogadja a híreket, melyek a honvédség gyakorlatairól érkeztek. Azonban mindamellett mégis kényte­len kimondani, hogy a honvédség már alakjá­ban egyetlen ellenséges hadtest ellen sem képes az országot megvédeni, mert vannak ugyan jeles, nagy becsű egyes csapataink, de sem összefüggés azok között, sem tüzérség, sem kellő műszaki csapatok, sem töltény­készle­tek nincsenek, egy szóval a hazafiságon, a begyakorlottságon, a hősiességen kívül nincs semmi ok, ez pedig mai világban nem elég. (Igaz, balfelől.) Azt hiszi, hogy nem feketén ecsetelte a képet, hanem híven az igazsághoz, és ezt nem azért tette, hogy honfitársait nyugtalanítani, megijeszteni akarná, mert a megijesztésen ala­puló politika soha egy nemzetnek sem használt, és annak, ki gyakorolta , becsületére nem vált. De igenis elmondta nézeteit azért, mert azt hi­szi, hogy a helyzet megismertetése útján kell a nemzetet felszólítani, hogy annak idején legel­­sőbben s mindenekelőtt a törvényhozás, azután a nemzet maga tegye meg mindazt, a­mi szük­séges arra, hogy a helyzet megváltoztattassák, s hogy magunkat biztosítva érezzük. E szempontok azok, melyekből határozati ja­vaslatát beterjesztő. Azt fogják többen mondani hogy mi is óhajtanók, hogy legyen egy teljesen felszerelt magyar haderő, de ez most nem lehet, hiszen az 1867. 12-ik és a véderőről szóló tör­vények e tekintetben megkötötték kezünket. Ez némi ré­zben igaz, de nem minden tekintetben. Igaz, hogy a teljes haderőnek magyar kormány alá s a magyar országgyűlés ellenőrködése alá helyezése a véderőről szóló törvényjavaslat ál­tal különösen meg van nehezítve annyira, hogy miután mind ama 12-ik, mind eme törvény nem­zetközi szerződés jellegével bír, azokat a ma­gyar törvényhozás önállólag meg nem változtat­hatja, de nem áll mindenre nézve. Nincs törvény, mely tiltaná, sőt van, mely követeli, hogy a ma­gyar ezredek Magyarországban legyenek. Nincs törvény, mely tiltaná, hogy a rendszer úgy al­kalmaztassák, hogy az ezredek úgy csoportosí­­tassanak, úgy helyeztessenek el, hogy saját fő­helyeiken bírják a tüzérséget, a munitiót, a fegy­verraktárt, szóval mind­azt, a­mi szükséges, hogy 8 nap alatt az egyes csapatok hadtestekké ala­kulhassanak. Nincs törvény, mely akadályozná, hogy fegy­vergyárak és töltény raktárak és fegyverrak­tárak Magyarországon is legyenek. (ügy van balfelöl.) Nincs törvény, mely akadályozná, hogy a honvédség is nagyobb testekben szoro­sabb összeköttetésbe hozassák és hasonlókép tüzérséggel s mind azzal, a mi­­a védelemre szükséges, elláttassék. (Igaz.) Ezeket jelen hely­zetünkben is a törvényhozásnak csak akarnia kell, és meglesznek. (Helyeslés bal felöl.) Szónok előadja, miért nem kívánja ő most az egész kiegyezési törvény revisióját. Bár meggyőződése, hogy a kiegyezési tör­vényeken változtatni szükséges, nem indítvá­nyozta azért, mert nem a közjog szempontját, hanem a biztonság szempontját keresi most.Nem indítványozta, mert azt, a­mi sürgős, a­mi hite szerint az ország biztonsága szempontjából el­­mulaszthatlan, annak létesítését nem akarta ne­­hezíteni az által, hogy egész közjogi helyzetünk megvitatásával komplicálja a helyzetet. Szónok kéri a házat, hogy indítványának tár­gyalását elrendelje és azután indítványát elfo­gadja. Ennek a szabályok értelmében kérdi, kí­vánja-e a ház a Tisza K. határozati javaslatát tárgyalás alá venni. Vagy nem. Húsz tag név szerinti szavazást kíván. A név­szerinti szavazás eredménye a következő : 92 képviselő igen­nel, 149 nem­mel szavaz. 184 képviselő távol volt, elnök nem szavazott. E szerint az indítvány 57 szótöbbséggel el­­ejtetik. Határozati javaslat az alkotmány meg­változtatása iránt. A ház tanácskozás alá veszi azon határozati javaslatot, melyet Irányi Dániel az alkotmány­nak a personalunió alapjára leendő fektetése iránt beterjesztett. Irányi Dániel. Először is kéri a házat, hogy indítványa indokait a legközelebbi ülésben ad­hassa elő. (Zajos ellenmondás jobbról. Nem! Ma!) Ha daczára annak, hogy épen most két köz­érdekű indítvány ejtetett el, mégis felszólal, nem azért,teszi mintha reménylené,hogy indítványát el-­­fogadják, hanem azon reményben, hogy indítvá­nya a házon kívül fog háladatos termő­földre ta­lálni. I. Ferdinánd uralomraléptétől kezdve két fő­tényezője van történelmünknek; az egyik a habsburgi dynastia törekvése Magyarországot a többi tartományokba beolvasztani, a másik az, hogy e dynastia, ha engedményekre kényszerült valamikor, idők változtával ezen engedménye­ket visszavenni igyekszik. Nem akar példákat idézni, nem akarja az 1848-i vagy 1861-i ese­ményeket visszaidézni,­sem az 1867-i kiegyezés által önállóságunkon okozott sérelmeket felso­rolni, de meg van győződve, hogy ez utóbbit a jobboldalról is sokat belátják. Ezekhez fordul ő szavaival. A nyugat Európában történő világrendítő ese­ményekkel s azon zilált helyzettel szemben, melyben a birodalom nyugati fele jelenleg van, nekünk biztonságunkról kell gondoskodnunk. Szónok egy pillantást vet a csehországi viszo­nyokra s azt hiszi, hogy Csehország ép oly ke­véssé veszté el jogait a fehérhegyi csata által mint nem veszté el Magyarország a szerencsét­len temesvári csata által. Gondoskodni kell biztosítékról a veszély ide­jére, mert jelenleg nincs semmi biztosítékunk arra nézve, hogy csak mostani megcsonkított alkotmányunkat is megtartsuk. Magyarországnak önálló nemzeti hadserege nincs, pedig a legszentebb jognak is biztosítéka nem egyéb, mint az erő, a fegyveres hatalom. S ha Magyarország önállása a külföld megtáma­dásai ellen biztosítva nincs, várjon mi biztosítja most mi megcsonkított alkotmányunkat ideha­za a jelen viszonyok közt ? Mi egyéb, mint a királyi eskü ? Távol van tőle, hogy legkevésbbé is föltegye, hogy azon eskü, mely itt a plébánia téren a nem­­zet színe előtt letétetett, valaha megszegetni fogna. De a királyok is emberek, a királyok is halandók, s a nemzetnek nem szabad a maga jövőjét, a maga biztonságát egyes emberek éle­téhez kötni. És ki biztosít egy részt arról, hogy az, ki ő felsége után a trónon következni fog, le fogja akarni tenni az esküt ? s ki biztosít arról, hogy a letett esküt az új fejedelem szentül meg fogja tartani ? Így nem lévén komoly biztosítékaink, sem kül­megtámadások ellen, sem hazánk csonka alkotmányának is megtartására, hazafias tör­vényhozói kötelességünk, ezen biztosítékokról mielőbb, sőt haladéktalanul gondoskodni. Ki el­lenezhetné jogosan Magyar­ország önállóságának helyreállítását más, mint vagy a király, vagy az osztrák birodalom népei. Vájjon van-e, lehetne-e a királynak oka meg­tagadni Magyarország népeinek kivonatát, ön­állóságát illetőleg, midőn biztos lehet arról, hogy a kiengesztelt, a megelégedett nép vállain álló trón sokkal biztosabban nyugszik, mint az, me­lyet csak szuronyok támogatnak ? Ausztria népei ellenezhetnék talán ? Mi érde­kük lehetne abban, hogy Magyarország törvé­nyes önállását ne nyerje ? Kevésbbé hű, ke­­vésbbé biztos szövetségese lenne e Ausztriának a szabad, önálló Magyarország ? Legföljebb a kamarilla ütközhetnék meg azon, de ennek ellenzését úgy hiszem, számba venni nem lehet, nem szabad! (Helyeslés balról.) S annálfogva, miután sem a király, sem a — a mennyiben ahhoz joga volna — a monar­chiának többi része nem ellenezhetné, mi áll út­jában annak, hogy azt, mit jónak, helyesnek s a hazának üdvére szükségesnek tartunk, követel­jük, s el is érjük ? Szónok újból azon nézetből indulva ki, hogy indítványa nem jogtalan, nem helyteleníthető senki által, és biztonságunkra okvetlenül szük­séges, ajánlja indítványának tárgyalás alá vé­telét. Elnök kérdi, kívánja-e a ház e határozati javaslatot tüzetesen tárgyalni vagy nem ? A ház többsége nem­mel válaszol s e szerint ezen indítvány is elejtetik. Az ülés vége. Harkányi Frigyes előadó benyújtja a köz­ponti bizottság jelentését a China, Siam és Ja­pánnal kötött keresk.­szerződésről. Kinyomatni rendeltetik. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés d. u. 1­0. 48 perczkor eloszlik. A legközelebbi ülés napja a szokott módon fog kihirdettetni, szaporítsa, melyet helyzete és hazafias érzelmei követelnek. Sem a bomba és golyózápor, sem a nélkülözések, melyeknek a nemzetőrség s a had­sereg kitéve lehetnek, nem fogják akadályozni, hogy kötelességét az utolsó pillanatig teljesítse. Legfőbb óhaja az lenne, hogy a porosz csapatok­kal — ember emberrel — megmérkőzhessék. Engedje meg, tábornok, kijelentenem, hogy a vár az, hol önt várjuk, és hogy reméljük, hogy egy napon kilép ama hegyek mögül, melyek önt lövéseink elől biztosítják. A várparancsnok e levelet átküldése előtt közlé Verdun maire-jével, ki következőleg válaszolt reá. Tábornokom! Van szerencsém önnek ama le­velet visszaküldeni, melynek közlésével engem ön rendkívüli tiszteletben részesíte. Kötelessé­gemnek tartom önnek az egész lakosság köszö­netét nyilvánítani ama nemes és fenséges hangért, melylyel ön ama hazafias érzelmeket visszaadta, a melyek azt lelkesítik. Fogadja, stb. Benoit, maire, Soissons. Soissons ostromáról következő jelentés fekszik előttünk: Az ostromló sereg 9 zászlóaljból, két tartalék ütegből s a nehéz tartalék lovasezredből állt; a csapatok mind a 2. honvédhadosztályhoz tartoztak. Az egész aktív helyőrséggel folyó je­lentékenyebb küzdelmek közt folyt oct. 8-ig a cernirozás. Az ezutáni harcrokban érkeztek meg a nehéz ágyuk, melyekkel Toul bombáztatott. 12-én reggel kezdődött meg a mecklenburgi nagy­herczeg és szász-altenburgi herczeg jelen­létében az ellenség nagy meglepetésére, mely a múlt éjjel elkészült ütegépítést nem vette észre, a bombázás. Élénk, az ostromoltak részéről is nagy élénkséggel folytatott négynapos ágyu­­harcz fejlődött ki, mert az alatt a város folyton különböző helyeken égett. A negyedik napon ■&­6 huszonnégy fontosból álló résüteg nagyrész lett. Előkészületek tétettek az ostromra s épen az első párhuzam felkészitésén dolgoztak, midőn (15 én) egy franczia parlamentár egy tiszt elkül­dését kérte, kivel a várparancsnok alkudozhatik. A mecklenburgi nagy herczeg táborkari főnö­két Krensky ezredest küldötte ki és Scholeffen gróf századost, kik 16-án , reggel a megkötött capitulatióval tértek vissza. A város nyomora indokolta a parancsnok elhatározását. Délután két órakor szállották meg a német csapatok a kapukat s a váraikon tette le a 4000-nyi várőr­ség a fegyvert. A székesegyháznál vonultak el a csapatok a nagy herczeg előtt, ki a csapatok által alakított négyszögbe ment s háromszor él­tetve a királyt birtokba vette a várat. V­e­r­d­u­n, Verdun parancsnoka Guerin de Waldersbach tábornok az ostromlósereg parancsnokához kö­vetkező levelet intéző : Tábornok! Felhasználom e levelet, hogy ön­nek azon érzelmeimet kifejezzem, melyeket ben­nem azon mód kelt, a­melyen ön Verdunt meg­támadja. Máig azt hittem, hogy a háború Porosz­és Francziaország közt csak párbaj a két hadse­reg közt, s távol álltam azon hittől, hogy a békés lakosok, nők és gyermekek vagyonukat és éle­tüket ily jogtalan módon a háborúba bonyolítva fogják látni. Ha azt hiszi ön, tábornok, hogy ezen eljárási módja csak legkevesebbel is siet­tetheti a vár átadását, igen nagy tévedésben van, mert ezen nap — meghiheti ön — csak ahhoz járult, a lakosokban az önmegtagadást (A pesti zenekedvelő k­e­g­y­­­e­­tének házáról) gyászlobogó jelenti Mo­­sonyi elhunytét. A temetést is az egylet rendezi. Az ünnepelt zeneköltő hagymázban hunyt el. (A holnapi emlékkő-leleplezésre­ a Pest-Budán levő régi honvédek holnap d. u. 2 órakor a megyeház udvarán találkoznak s on­nan együttesen indulnak a ferencziek terére. (Hondvédségi dolgok.) Szánki Nándor honvéd százados szolgálattérre beoszta­tott a honvédelmi ministeriumhoz. — Heimerle úr, a katonai tanfolyam igazgatója, intézetében három ingyen helyet bocsátott a honvédelmi miniszer rendelkezése alá három szegény hon­­védtisztj­elölt számára. (Vasúti előmunkálati enge­dély.) A közlekedési ministerium Barcsay Ákosnak előmunkálati engedélyt adott a követ­kező vasútvonalakra: Nagy-Szebentől Alvincz­­ig; Nagy Szebentől a Veres torony szorosan át Erdély határáig; Nagy-Szebentől Fogarason és Feketehalmon át Brassóig és onnan a bodzai szorosan át az oláh határig, a­hol az oláhorszá­gi vasutakkal kapcsolat létesittetnék. (Buda városa budgetjéből.) Buda városa földadója 1870-ben 41,933 frtot; személyes kereseti adója 53 766 frtot; házbér adója 326577 frtot, jövedelmi adója 194,602 ftot tesz. ) Az 1871-i budgetbe 50.235 frt vé­tetett fel iskolai czélokra. (Omnibus közlekedés a vár­­b­a.) Csütörtök, nov. 3-ától kezdve megkezdik a kényelmes 10 üléssel ellátott omnibusok a közlekedést a budai várba. Tekintet nélkül az utazók számára, az omnibusok minden 10 perc­ben elindulnak. Ha azonban a kocsi előbb is tele volna, előbb is elindul. Az omnibusok Pesten a régi német szinháztéren, Budán a vá­rosháza előtt állanak. A vitelbir 15 kr. (A Pest városi mezei kapitá­nyi állomásra) a választás esetleg a jö­vő szerdai közgyűlésen fog tartatni. (A magyar történelmi társulat) november 3-án, csütörtökön, d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia Kisfaludy-termében választmányi ülést tartani, mely alkalommal a folyó ügyek tárgyalásán kivül Nagy Imre, S­u­p­a­l­a Fe­­rencz, Szabó Károly, T­h­a­­­y Kálmán és V­é­g­h­e­l­y Dezső jelentései fognak felolvastat­ni a Vasvármegyében eszközölt levéltári búvár­­latokról. (Érdekes képtár.) Mű tárgyakban oly szegény fővárosunk, hogy jó szolgálatot vélünk tenni, midőn egy nevezetes magánképtárra figyel­­meztetünk, mely számos műremeket tartalmaz. E képtár Gyurkovics kir. tanácsos tulajdona, s festészek, műbarátok alkalmasint köszönettel fogadják, ha tudtul adjuk, hogy a képtár tulaj­donosa Lipót­ utcza 20. alatt lakásán képeit a lá­togatóknak a legszívesebben megmutatja. (Magyar tudományos akadémia.) A jog és bölcsészeti osztály ma délután tartott ülésén Dr. Pauler Tivadar r. tag az észak-né­met szövetség büntető törvénykönyvét ismertet­te, a­mint az jövő január 1-jétől kezdve az egész szövetség területén hatályba fog lépni. Összeha­sonlította annak egyes intézkedéseit az újabb büntető törvénykönyvekkel, nevezetesen a po­­roszszal, az 1867-iki osztrákkal, és a még min­dig az akták között heverő, nem egy tekintet­ben jeles 1843-diki magyar büntetőtörvény ja­vaslattal. Előnyei gyanánt kiemeli a kifejezések nagy szabatosságát, azon törekvést, hogy az igazságosság követelményeinek elégtétessék, ne­vezetesen a halálbüntetés megszorítása által, és az úgynevezett ideiglenes szabadságolási rend­szert. E tetszéssel fogadott értekezés után összes ülésben Toldy Ferencz hosszú exordium után hármas indítványnyal lépett fel. Kívánja, hogy az akadémia tudományos kézikönyvek kiadása által a tudományosságot terjeszsze; egy tudomá­nyos folyóiratban a külföld irodalmát ismer­tesse­­ végre, hogy ezentúl havonként elkülöní­tett összes ülések tartassanak. Az indítvány utolsó pontja elvben azonnal elfogadtatik, azon határozat mellett, hogy az jövő évi januártól kezdve gyakorlatilag keresztülvitessék, a két első pont pedig egy osztályonkint 3 tagból álló bizottságnak fog kiadatni véleményadás végett, b. Eötvös József elnöklete alatt. Azután folyó ügyek intéztetnek el. (Az országgyűlési gyakor­nokok testülete) f. é. nov. 1-én d. e. Különfélék. Pest, October 31. + MOSONYI MIHÁLY, a fenkölt lelkű magyar zeneköltő, egyike azon kevés hivatottaknak, kik a magyar zenének uj pályatért nyitottak meg, s ki alkotó erővel művelte azt, ma d. u. Pesten elhunyt. 56 évet élt, eleget ahhoz, hogy nevét fe­­lejthetlenné tegye; keveset, hogy a mű sikerében gyönyörködjék, melynek első munkásai közé tartozott. Béke hamvaira!

Next