Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-01 / 264. szám
lasztani. Hir szerint az olasz kormány e kérést visszautasítá. Visconti úr kijelenté, hogy az olasz kormány alig nyerné meg Európa köszönetét, ha a császárt Elbába befogadva, oly összeesküvési fészek alkotásához járulna, mely Francziaországra és oly veszélyessé válhatnék mint Olaszországra. Az olasz kormány csak akkor tenne eleget Poroszország óhajának, ha minden semleges hatalom Elba szigetét jelölné ki az ex császár alkalmas jövendő tartózkodási helyéül. Elba szigetének teljes átengedését Napóleon javára az olasz kormány határozottan visszautasitá. Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 31 én. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések , kérvények ; válasz egy interpellatióra; az 1869-ki zárszámadás beterjesztése ; határozati javaslat a porosz-franczia háború tárgyában ; határozati javaslat egy külön magyar hadsereg felállításairánt; határozati javaslat az alkotmány megváltoztatatása iránt). Elnök Somssich Pál, jegyző Bujanovics L., Szécl K, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. miniszterelnök, Kerkapoly K., Bedekovich K., Gorove I., Szlávy J., Eötvös J. K.,Horvát B. miniszterek. Az elnöki bejelentésekről, kérvényekről, a pénzügyminiszter válaszáról Táncsics interpellátiójára,valamint az 1869-ki zárszámadás beterjesztéséről már esti lapunkban szólottunk. Határozati javaslat a porosz-franczia háború tárgyában. Miután Simonyi Ernő beszédét befejezvén, kifejezte azon nézetét, hogy egy szabadelvű ember sem szavazhat az általa beterjesztett indítvány elvetésére, szót emel Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr imént azon kívánságot nyilvánítá: adjak a kormány nevében felvilágosítást, különösen pedig a béke fentartására irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kormány eljárását kimenthetni, ha e részben megnyugtató felvilágosítást ad; az ez iránybani igazolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miután előadásában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Minthogy azonban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr indítványának már a múlt napok egyikére kitűzött tárgyaltatását elhalasztotta akkorra, mikor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt azzal, hogy egyenesen tőlem vár felvilágosítást, azt kell gondolnom, hogy a tisztelt képviselő úr az iránt kíván tőlem felvilágosítást , minő szempontból tekinti a kormány azon irányt, melynek követését a t. képv. ur határozati javaslatában ajánlja? Ha ezt óhajtja a t. képviselő úr, szívesen fogom kívánságát teljesíteni,mindig azon feltevés alatt, hogy ez által ne praejudicáltassék azon kérdés: akarja e a ház a határozati javaslatot tárgyalni, vagy nem ? (Helyeslés minden oldalról. Halljuk!) Két ízben volt már szerencsém e házban jelezni azon politikát, melyet a kormány a Francziaország és Poroszország között folytatott háborúval szemben elfoglalt. 1-szer még mielőtt a háború megkezdődött, 2-er már a harcz tartama alatt. Mindkétszer szerencsém volt kijelenteni, hogy a kormány , miután a béke fentartása érdekében mindkét irányban legutolsó percig folytatott törekvései sikerteleneknek mutatkoztak, a teljes semlegességet választotta a hadviselendő felek irányában elfoglalandó álláspontjául. (Általános helyeslés.) E nyilatkozat akkor a ház nagy részének helyeslésével találkozott, és úgy látom, találkozik most is. (Általános helyeslés.) Minthogy a semlegesség feltételei iránt úgy e házban, mint másutt, különböző, sőt eltérő fogalmak voltak, egyszersmind kötelességemnek tartottam , körvonalazni azt, hogyan fogjuk mi fel a semlegesség kötelmét. Kijelentettem tehát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát felmentve attól, hogy azon védelmi előkészületeket megtegye, melyek szükségesek, hogy a monarchia biztonsága, a monarchia érdekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatározásától és erejétől függjenek. (Általános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény várakozásának, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat feljogosítana, hogy ebben kihívást ellenséges szándékot láthasson. (Élénk a helyeslés.) Ez volt — tehát a teljes, tökéletes semlegesség mindaddig, míg a háború localizálva marad — azon politika, melyet a közös külügyminisztériumba magyar minisztériummal egyetértve, eddig követett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére fentartatott a béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől , melyek még a győztes háborúval is járnak. És, megvallom,okot arra, hogy e politikából eltérjünk, Simonyi határozati javaslatában nem látok. (Élénk helyeslés.) A semlegesség feltételével meg lehet egyeztetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadviselő felek által arra felszólíttatik, barátságos tanácsot adjon; de hogy e tanács a béke helyreállítására sikeres hatással legyen, szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyiránt őszinte és nyílt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a semlegesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány ha felszólíttatnék, követni bizonyosan kötelességének tartaná, úgy határozottan kizárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képviselő úr határozati javaslatában indítványoz, mert az interventió és non interventio minden előnyeit egyesíteni lehetetlen. (Élénk helyeslés jobboldalon és a balközépen.) Semlegességi politikát hirdetni és békefeltételeket akarni diktálni, oly félszeg politika, melyet a közös külügyminisztériumnál ajánlani, magamat hivatva nem érzem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy igen helyes politika a semlegesség, de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg? Erre válaszom az, hogy akkor mi is megszüntetjük, és akkor fogjuk azon egész erőt felhasználni, melyet ma megkímélhetünk. (Élénk helyeslés.) Elnök : Miután az indítványozó indítványát kifejtette, és arra a házszabályok 127. § a értelmében a miniszter úr észrevételét megtette, nincs egyéb hátra, mint hogy szótöbbséggel döntse el a t. ház azon kérdést, kívánja-e Simonyi képviselő úr határozati javaslatát tárgyalás alá venni, s ha igen, kíván-e arra tárgyalási napot tűzni. Kérdem tehát a t. házat, kívánja Simonyi képviselő úrnak határozati javaslatát tárgyalni vagy nem ? Akik kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség nem kívánja tárgyalni. Következik a napirendre kitűzött második tárgy,Tisza Kálmán képviselő úr indítványa, mely fel fog olvastatni jegyző úr által. Elnök kérdi: Kivánja-e a ház ezen határozati javaslatot tüzetesen tárgyalás alá venni vagy nem ? és kéri azokat, akik tárgyalását kivánják, hogy álljanak fel. (A szélső bal s a balról Németh Albert és Berzenczei felkelnek; a jobb oldal és bal oldal ülve marad.) Az indítvány e szerint nagy szótöbbséggel elejtetik. Külön magyar hadsereg felállítása iránti határozati javaslat. A ház erre áttér azon határozati javaslat tárgyalására, melyet Tisza Kálmán egy külön magyar hadsereg felállítása iránt az oct. 24-i ülésben beadott. (L. oct. 24-i esti kiadásunkat.) Tisza Kálmán: Az indítványt indokolni felesleges, mert indokolja ezt egyfelől Európa helyzete, másrészt azon helyzet, melybe országunk biztonsága tekintetében jutottunk. Ha valaha, úgy most mindenkinek meg kellett győződnie arról, hogy egy ország nemcsak jólléte, de fennállása iránt is csak úgy érezheti magát biztosan, ha van országos hadereje, melyre a veszély minden pillanatában támaszkodhatik. Láttuk, hogy mit érnek mindazon remények és óhajtások, melyek szerint azt kellett volna hinni, hogy ma már a szellemi és erkölcsi fegyverek azok, melyek a nemzetek léterét biztosítják; meggyőződhettünk, mit érnek azok, midőn láttuk Európa legműveltebb nemzeteinek kettőjét az anyagi erők végletekig alkalmazásával oly módon törni egymás megrontására, mely a középkor sötét századainak is becsületére vagy mondjuk gyalázatára vált volna (Felkiáltások balról: Igaz !) Ily körülmények közt lehetetlen, hogy ne érezze mindenki, mikép az ország fennállásának, biztonságának fő feltétele az, hogy legyen egy valóban országos oly hadereje, a minőnek létrejöttét szónok indítványa által czélozza, mert a szellem fegyverei is csak akkor érnek valamit a biztonság szempontjából, ha azoknak az anyagi erők is rendelkezésére állanak. (Felkiáltások balról: Igaz!) Igaz, hogy most a háborútól még eddig megmenekültünk, hála azon megfontolt és jól átgondolt eljárásnak, mely utoljára is minden döntő körökben elfogadtatott, mindeddig a háború veszélyei nem érintettek bennünket és talán joggal lehet reményleni, hogy a jelen háború ezentúl sem fog bennünket érinteni, mert azon hitben van, hogy nem fogjuk a vérontás megszüntetését azon az utón keresni, hogy nagyobbítsuk a tért, melyen a vér ontatik. De ha teljesedik is, hogy ezen jelen háború is a két ellenséges fél megbékélése folytán megfog szűnni, vájjon lehet-e reménylem, hogy a béke csak néhány évre is biztosítva lesz. Hiszen nem tudhatjuk azt sem, hogy a győztes nemzet, nem fog-e a legyőzött félnek oly feltételeket szabni, amiknek folytán az a békét csak fegyverszünetnek fogja tekinteni, amely arra való, hogy erejét összeszedje és megújítsa a háborút De ha meglesz is a győztesnél a kellő mérséklet, nem fogja-e a legyőzött elviselhetetlennek találni azt, hogy az általa mindenek felett imádott gloire elhomályosult, s nem fog-e ez esetben ismét a háborúnak megújítására törekedni, nem fog-e a közszellem ezen országban oly irányt venni, hogy bár mint alakuljon is a kormány, ha megállani akar, kénytelen legyen a fegyvere dicsőségén ejtett csorba kiköszörülését zászlajára írni. Nem lehetünk tehát biztosak az iránt, hogy ha a béke megköttetik is ma, nem fog-e az ismét épen ott megzavartatni, ahol ma megzavartatott, és ha megzavartatik, akkor nehezen remélheti valaki, hogy ismét úgy localizálva maradhasson mint most. De tegyük fel, hogy mindkétfél a kellő mérséklettel fog bírni; nézzünk széjjel, csak egy futó pillantást vetve Európában, és meg fogjuk látni, hogy van annyi ok, amely lehetővé, sőt valószínűvé teszi, hogy a béke hosszú évek során fentartatni nem fog, hogy számításokat arra fektetni, hogy hosszas békének nézünk elébe, valóban nem lehet. És ha megindul Európának ezen másik, ezen keleti részén a harcz, szónok nem hiszi, hogy legyen köztünk, aki remélhetné, hogy ezen harcban is, amely pedig határainkat fogja talán közvetlenül érinteni, a semlegességet megőriznünk lehetne. Ha kiterjesztjük figyelmünket még azon irányzatokra, melyek legközelebbi szomszédságunkban most a jelen háború alatt nyilvánultak, nem lehet senki, aki kívül helyezné nemcsak a lehetőségen, de még a valószínűségen is, hogy jöhet nem nagyon hosszú évek folytán egy perez, amidőn Magyarországnak és a magyar trónnak egyetlen egy támasza, egy minden kellékekkel felszerelt valódikg magyar országos haderő lesz. (Élénk helyeslés a bal oldalon. Nem mondja, hogy ez be fog okvetlenül következni, de mihelyt egyszer megvan csak a lehetősége is annak, hogy bekövetkezik, kötelességünk mind Magyarország, mind a magyar trón irányában is gondolkodni, hogy azon perezben, ha bekövetkezik, legyen készen az a magyar haderő, melyre támaszkodni lehet. Ezen magyar haderő tétele, miután mi mindnyájan érezzük mind a kül, mind a belbéke megtartásának szükségét, veszélyes senkire nézve soha semmi körülmények közt nem lehet. (Élénk tetszés a balon!) De ha nem lesz ez a haderő, jöhet egy oly peroz és nem nagyon sokára, midőn annak nem léte végzetszerü lehet. (Helyeslés bal felöl!) Lássuk szemben ezen eshetőségekkel biztonságunk érdekében, mi az, a mire támaszkodhatunk. Hazánkfiainak százezrei vannak a közös hadseregben, évenkint milliókat áldozunk az adóból a hadsereg fentartására. És mindennek mi az eredménye ? Besorozott hazánkfiainak legnagyobb része kívül van a haza határain, kívül úgy, hogy ha a veszedelem bekövetkeznék, vagy már későn fogna érkezni a haza védelmére vagy meglehet hogy már más csatatéren elvérzett volna, mire a haza védelme igénylené. Ágyú és szekerészeti telepek, fegyver gyárak, töltény készletek, sőt még maguk amennyiben léteznek, a montour-készletek is a hazán kívül vannak, úgy, hogy midőn európai bonyodalom esetén hazánkat védeni kellene, azok már vagy az ellenség kezén, vagy tőlünk elzárva lennének, s mi minden áldozataink daczára a veszély perczeiben megfosztva állanánk mindattól, a mit a hősiesség sem képes pótolni. (Helyeslés.) És mily rendszer uralkodik a közös hadseregnél, és mily biztosítékot képes az nyujtani a biztonság tekintetében ? A rendszer fővonásaiban olyan, mely a hadsereget vitézsége daczára, az ujabb időben egyik vereségről a másikra vezette. (Felkiáltások balról: Igaz!) És e rendszer az, hogy az újonczoknak néha száz mértföldnyit kell ezreseikhez utazniok, ugyanennyit a szabadságosoknak haza, és ismét ennyit a behívottaknak; ez béke idején elfecsérlése azon pénznek, melyet jobbra lehetett volna fordítni,háború idején pedig lehetetlenné tétele a védelemnek, mert több idő kell ezen rendszer szerint egy ezred kompletírozására, mint másutt egy hadsereg összpontosítására. (Helyeslés balfelől.) Arról, hogy megvannak-e a szükséges fegyver, montour és tölténykészletek, melyeknek meg kellene lenniök, nem is akar szólani; tudjuk mindnyájan, hogy még az is, aminek a békeláb szerint is okvetlenül meg kellett volna lennie, még az sem létezett, és ha nem sikerült volna a háborút elkerülnünk, még nagyobb készületlenségben állottunk volna, mint a francziák. (Helyeslés balfelől.) Ily viszonyok között, és midőn a közös hadseregre sem kormányunknak, sem országgyűlésünknek befolyása nincs, az ország biztonsága irányt megnyugtatva nem lehetünk. Igaz, hogy ezen kívül van honvédségünk. Midőn a honvédségi törvény alkottatott, és azóta is az országban többen ellene voltak ez eszmének magának , szónok és azok, kikkel egy párthoz tartozik, ezek között nem voltak bár, bizonyos részről rájuk fogták. Szónok örömmel látta a honvédség felállítását és örömmel fogadja a híreket, melyek a honvédség gyakorlatairól érkeztek. Azonban mindamellett mégis kénytelen kimondani, hogy a honvédség már alakjában egyetlen ellenséges hadtest ellen sem képes az országot megvédeni, mert vannak ugyan jeles, nagy becsű egyes csapataink, de sem összefüggés azok között, sem tüzérség, sem kellő műszaki csapatok, sem tölténykészletek nincsenek, egy szóval a hazafiságon, a begyakorlottságon, a hősiességen kívül nincs semmi ok, ez pedig mai világban nem elég. (Igaz, balfelől.) Azt hiszi, hogy nem feketén ecsetelte a képet, hanem híven az igazsághoz, és ezt nem azért tette, hogy honfitársait nyugtalanítani, megijeszteni akarná, mert a megijesztésen alapuló politika soha egy nemzetnek sem használt, és annak, ki gyakorolta , becsületére nem vált. De igenis elmondta nézeteit azért, mert azt hiszi, hogy a helyzet megismertetése útján kell a nemzetet felszólítani, hogy annak idején legelsőbben s mindenekelőtt a törvényhozás, azután a nemzet maga tegye meg mindazt, ami szükséges arra, hogy a helyzet megváltoztattassák, s hogy magunkat biztosítva érezzük. E szempontok azok, melyekből határozati javaslatát beterjesztő. Azt fogják többen mondani hogy mi is óhajtanók, hogy legyen egy teljesen felszerelt magyar haderő, de ez most nem lehet, hiszen az 1867. 12-ik és a véderőről szóló törvények e tekintetben megkötötték kezünket. Ez némi rézben igaz, de nem minden tekintetben. Igaz, hogy a teljes haderőnek magyar kormány alá s a magyar országgyűlés ellenőrködése alá helyezése a véderőről szóló törvényjavaslat által különösen meg van nehezítve annyira, hogy miután mind ama 12-ik, mind eme törvény nemzetközi szerződés jellegével bír, azokat a magyar törvényhozás önállólag meg nem változtathatja, de nem áll mindenre nézve. Nincs törvény, mely tiltaná, sőt van, mely követeli, hogy a magyar ezredek Magyarországban legyenek. Nincs törvény, mely tiltaná, hogy a rendszer úgy alkalmaztassák, hogy az ezredek úgy csoportosítassanak, úgy helyeztessenek el, hogy saját főhelyeiken bírják a tüzérséget, a munitiót, a fegyverraktárt, szóval mindazt, ami szükséges, hogy 8 nap alatt az egyes csapatok hadtestekké alakulhassanak. Nincs törvény, mely akadályozná, hogy fegyvergyárak és töltény raktárak és fegyverraktárak Magyarországon is legyenek. (ügy van balfelöl.) Nincs törvény, mely akadályozná, hogy a honvédség is nagyobb testekben szorosabb összeköttetésbe hozassák és hasonlókép tüzérséggel s mind azzal, a mia védelemre szükséges, elláttassék. (Igaz.) Ezeket jelen helyzetünkben is a törvényhozásnak csak akarnia kell, és meglesznek. (Helyeslés bal felöl.) Szónok előadja, miért nem kívánja ő most az egész kiegyezési törvény revisióját. Bár meggyőződése, hogy a kiegyezési törvényeken változtatni szükséges, nem indítványozta azért, mert nem a közjog szempontját, hanem a biztonság szempontját keresi most.Nem indítványozta, mert azt, ami sürgős, ami hite szerint az ország biztonsága szempontjából elmulaszthatlan, annak létesítését nem akarta nehezíteni az által, hogy egész közjogi helyzetünk megvitatásával komplicálja a helyzetet. Szónok kéri a házat, hogy indítványának tárgyalását elrendelje és azután indítványát elfogadja. Ennek a szabályok értelmében kérdi, kívánja-e a ház a Tisza K. határozati javaslatát tárgyalás alá venni. Vagy nem. Húsz tag név szerinti szavazást kíván. A névszerinti szavazás eredménye a következő : 92 képviselő igennel, 149 nemmel szavaz. 184 képviselő távol volt, elnök nem szavazott. E szerint az indítvány 57 szótöbbséggel elejtetik. Határozati javaslat az alkotmány megváltoztatása iránt. A ház tanácskozás alá veszi azon határozati javaslatot, melyet Irányi Dániel az alkotmánynak a personalunió alapjára leendő fektetése iránt beterjesztett. Irányi Dániel. Először is kéri a házat, hogy indítványa indokait a legközelebbi ülésben adhassa elő. (Zajos ellenmondás jobbról. Nem! Ma!) Ha daczára annak, hogy épen most két közérdekű indítvány ejtetett el, mégis felszólal, nem azért,teszi mintha reménylené,hogy indítványát el-fogadják, hanem azon reményben, hogy indítványa a házon kívül fog háladatos termőföldre találni. I. Ferdinánd uralomraléptétől kezdve két főtényezője van történelmünknek; az egyik a habsburgi dynastia törekvése Magyarországot a többi tartományokba beolvasztani, a másik az, hogy e dynastia, ha engedményekre kényszerült valamikor, idők változtával ezen engedményeket visszavenni igyekszik. Nem akar példákat idézni, nem akarja az 1848-i vagy 1861-i eseményeket visszaidézni,sem az 1867-i kiegyezés által önállóságunkon okozott sérelmeket felsorolni, de meg van győződve, hogy ez utóbbit a jobboldalról is sokat belátják. Ezekhez fordul ő szavaival. A nyugat Európában történő világrendítő eseményekkel s azon zilált helyzettel szemben, melyben a birodalom nyugati fele jelenleg van, nekünk biztonságunkról kell gondoskodnunk. Szónok egy pillantást vet a csehországi viszonyokra s azt hiszi, hogy Csehország ép oly kevéssé veszté el jogait a fehérhegyi csata által mint nem veszté el Magyarország a szerencsétlen temesvári csata által. Gondoskodni kell biztosítékról a veszély idejére, mert jelenleg nincs semmi biztosítékunk arra nézve, hogy csak mostani megcsonkított alkotmányunkat is megtartsuk. Magyarországnak önálló nemzeti hadserege nincs, pedig a legszentebb jognak is biztosítéka nem egyéb, mint az erő, a fegyveres hatalom. S ha Magyarország önállása a külföld megtámadásai ellen biztosítva nincs, várjon mi biztosítja most mi megcsonkított alkotmányunkat idehaza a jelen viszonyok közt ? Mi egyéb, mint a királyi eskü ? Távol van tőle, hogy legkevésbbé is föltegye, hogy azon eskü, mely itt a plébánia téren a nemzet színe előtt letétetett, valaha megszegetni fogna. De a királyok is emberek, a királyok is halandók, s a nemzetnek nem szabad a maga jövőjét, a maga biztonságát egyes emberek életéhez kötni. És ki biztosít egy részt arról, hogy az, ki ő felsége után a trónon következni fog, le fogja akarni tenni az esküt ? s ki biztosít arról, hogy a letett esküt az új fejedelem szentül meg fogja tartani ? Így nem lévén komoly biztosítékaink, sem külmegtámadások ellen, sem hazánk csonka alkotmányának is megtartására, hazafias törvényhozói kötelességünk, ezen biztosítékokról mielőbb, sőt haladéktalanul gondoskodni. Ki ellenezhetné jogosan Magyarország önállóságának helyreállítását más, mint vagy a király, vagy az osztrák birodalom népei. Vájjon van-e, lehetne-e a királynak oka megtagadni Magyarország népeinek kivonatát, önállóságát illetőleg, midőn biztos lehet arról, hogy a kiengesztelt, a megelégedett nép vállain álló trón sokkal biztosabban nyugszik, mint az, melyet csak szuronyok támogatnak ? Ausztria népei ellenezhetnék talán ? Mi érdekük lehetne abban, hogy Magyarország törvényes önállását ne nyerje ? Kevésbbé hű, kevésbbé biztos szövetségese lenne e Ausztriának a szabad, önálló Magyarország ? Legföljebb a kamarilla ütközhetnék meg azon, de ennek ellenzését úgy hiszem, számba venni nem lehet, nem szabad! (Helyeslés balról.) S annálfogva, miután sem a király, sem a — a mennyiben ahhoz joga volna — a monarchiának többi része nem ellenezhetné, mi áll útjában annak, hogy azt, mit jónak, helyesnek s a hazának üdvére szükségesnek tartunk, követeljük, s el is érjük ? Szónok újból azon nézetből indulva ki, hogy indítványa nem jogtalan, nem helyteleníthető senki által, és biztonságunkra okvetlenül szükséges, ajánlja indítványának tárgyalás alá vételét. Elnök kérdi, kívánja-e a ház e határozati javaslatot tüzetesen tárgyalni vagy nem ? A ház többsége nemmel válaszol s e szerint ezen indítvány is elejtetik. Az ülés vége. Harkányi Frigyes előadó benyújtja a központi bizottság jelentését a China, Siam és Japánnal kötött keresk.szerződésről. Kinyomatni rendeltetik. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés d. u. 10. 48 perczkor eloszlik. A legközelebbi ülés napja a szokott módon fog kihirdettetni, szaporítsa, melyet helyzete és hazafias érzelmei követelnek. Sem a bomba és golyózápor, sem a nélkülözések, melyeknek a nemzetőrség s a hadsereg kitéve lehetnek, nem fogják akadályozni, hogy kötelességét az utolsó pillanatig teljesítse. Legfőbb óhaja az lenne, hogy a porosz csapatokkal — ember emberrel — megmérkőzhessék. Engedje meg, tábornok, kijelentenem, hogy a vár az, hol önt várjuk, és hogy reméljük, hogy egy napon kilép ama hegyek mögül, melyek önt lövéseink elől biztosítják. A várparancsnok e levelet átküldése előtt közlé Verdun maire-jével, ki következőleg válaszolt reá. Tábornokom! Van szerencsém önnek ama levelet visszaküldeni, melynek közlésével engem ön rendkívüli tiszteletben részesíte. Kötelességemnek tartom önnek az egész lakosság köszönetét nyilvánítani ama nemes és fenséges hangért, melylyel ön ama hazafias érzelmeket visszaadta, a melyek azt lelkesítik. Fogadja, stb. Benoit, maire, Soissons. Soissons ostromáról következő jelentés fekszik előttünk: Az ostromló sereg 9 zászlóaljból, két tartalék ütegből s a nehéz tartalék lovasezredből állt; a csapatok mind a 2. honvédhadosztályhoz tartoztak. Az egész aktív helyőrséggel folyó jelentékenyebb küzdelmek közt folyt oct. 8-ig a cernirozás. Az ezutáni harcrokban érkeztek meg a nehéz ágyuk, melyekkel Toul bombáztatott. 12-én reggel kezdődött meg a mecklenburgi nagyherczeg és szász-altenburgi herczeg jelenlétében az ellenség nagy meglepetésére, mely a múlt éjjel elkészült ütegépítést nem vette észre, a bombázás. Élénk, az ostromoltak részéről is nagy élénkséggel folytatott négynapos ágyuharcz fejlődött ki, mert az alatt a város folyton különböző helyeken égett. A negyedik napon ■&6 huszonnégy fontosból álló résüteg nagyrész lett. Előkészületek tétettek az ostromra s épen az első párhuzam felkészitésén dolgoztak, midőn (15 én) egy franczia parlamentár egy tiszt elküldését kérte, kivel a várparancsnok alkudozhatik. A mecklenburgi nagy herczeg táborkari főnökét Krensky ezredest küldötte ki és Scholeffen gróf századost, kik 16-án , reggel a megkötött capitulatióval tértek vissza. A város nyomora indokolta a parancsnok elhatározását. Délután két órakor szállották meg a német csapatok a kapukat s a váraikon tette le a 4000-nyi várőrség a fegyvert. A székesegyháznál vonultak el a csapatok a nagy herczeg előtt, ki a csapatok által alakított négyszögbe ment s háromszor éltetve a királyt birtokba vette a várat. Verdun, Verdun parancsnoka Guerin de Waldersbach tábornok az ostromlósereg parancsnokához következő levelet intéző : Tábornok! Felhasználom e levelet, hogy önnek azon érzelmeimet kifejezzem, melyeket bennem azon mód kelt, amelyen ön Verdunt megtámadja. Máig azt hittem, hogy a háború Poroszés Francziaország közt csak párbaj a két hadsereg közt, s távol álltam azon hittől, hogy a békés lakosok, nők és gyermekek vagyonukat és életüket ily jogtalan módon a háborúba bonyolítva fogják látni. Ha azt hiszi ön, tábornok, hogy ezen eljárási módja csak legkevesebbel is siettetheti a vár átadását, igen nagy tévedésben van, mert ezen nap — meghiheti ön — csak ahhoz járult, a lakosokban az önmegtagadást (A pesti zenekedvelő kegyetének házáról) gyászlobogó jelenti Mosonyi elhunytét. A temetést is az egylet rendezi. Az ünnepelt zeneköltő hagymázban hunyt el. (A holnapi emlékkő-leleplezésre a Pest-Budán levő régi honvédek holnap d. u. 2 órakor a megyeház udvarán találkoznak s onnan együttesen indulnak a ferencziek terére. (Hondvédségi dolgok.) Szánki Nándor honvéd százados szolgálattérre beosztatott a honvédelmi ministeriumhoz. — Heimerle úr, a katonai tanfolyam igazgatója, intézetében három ingyen helyet bocsátott a honvédelmi miniszer rendelkezése alá három szegény honvédtisztjelölt számára. (Vasúti előmunkálati engedély.) A közlekedési ministerium Barcsay Ákosnak előmunkálati engedélyt adott a következő vasútvonalakra: Nagy-Szebentől Alvinczig; Nagy Szebentől a Veres torony szorosan át Erdély határáig; Nagy-Szebentől Fogarason és Feketehalmon át Brassóig és onnan a bodzai szorosan át az oláh határig, ahol az oláhországi vasutakkal kapcsolat létesittetnék. (Buda városa budgetjéből.) Buda városa földadója 1870-ben 41,933 frtot; személyes kereseti adója 53 766 frtot; házbér adója 326577 frtot, jövedelmi adója 194,602 ftot tesz. ) Az 1871-i budgetbe 50.235 frt vétetett fel iskolai czélokra. (Omnibus közlekedés a várba.) Csütörtök, nov. 3-ától kezdve megkezdik a kényelmes 10 üléssel ellátott omnibusok a közlekedést a budai várba. Tekintet nélkül az utazók számára, az omnibusok minden 10 percben elindulnak. Ha azonban a kocsi előbb is tele volna, előbb is elindul. Az omnibusok Pesten a régi német szinháztéren, Budán a városháza előtt állanak. A vitelbir 15 kr. (A Pest városi mezei kapitányi állomásra) a választás esetleg a jövő szerdai közgyűlésen fog tartatni. (A magyar történelmi társulat) november 3-án, csütörtökön, d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia Kisfaludy-termében választmányi ülést tartani, mely alkalommal a folyó ügyek tárgyalásán kivül Nagy Imre, Supala Ferencz, Szabó Károly, Thay Kálmán és Véghely Dezső jelentései fognak felolvastatni a Vasvármegyében eszközölt levéltári búvárlatokról. (Érdekes képtár.) Mű tárgyakban oly szegény fővárosunk, hogy jó szolgálatot vélünk tenni, midőn egy nevezetes magánképtárra figyelmeztetünk, mely számos műremeket tartalmaz. E képtár Gyurkovics kir. tanácsos tulajdona, s festészek, műbarátok alkalmasint köszönettel fogadják, ha tudtul adjuk, hogy a képtár tulajdonosa Lipót utcza 20. alatt lakásán képeit a látogatóknak a legszívesebben megmutatja. (Magyar tudományos akadémia.) A jog és bölcsészeti osztály ma délután tartott ülésén Dr. Pauler Tivadar r. tag az észak-német szövetség büntető törvénykönyvét ismertette, amint az jövő január 1-jétől kezdve az egész szövetség területén hatályba fog lépni. Összehasonlította annak egyes intézkedéseit az újabb büntető törvénykönyvekkel, nevezetesen a poroszszal, az 1867-iki osztrákkal, és a még mindig az akták között heverő, nem egy tekintetben jeles 1843-diki magyar büntetőtörvény javaslattal. Előnyei gyanánt kiemeli a kifejezések nagy szabatosságát, azon törekvést, hogy az igazságosság követelményeinek elégtétessék, nevezetesen a halálbüntetés megszorítása által, és az úgynevezett ideiglenes szabadságolási rendszert. E tetszéssel fogadott értekezés után összes ülésben Toldy Ferencz hosszú exordium után hármas indítványnyal lépett fel. Kívánja, hogy az akadémia tudományos kézikönyvek kiadása által a tudományosságot terjeszsze; egy tudományos folyóiratban a külföld irodalmát ismertesse végre, hogy ezentúl havonként elkülönített összes ülések tartassanak. Az indítvány utolsó pontja elvben azonnal elfogadtatik, azon határozat mellett, hogy az jövő évi januártól kezdve gyakorlatilag keresztülvitessék, a két első pont pedig egy osztályonkint 3 tagból álló bizottságnak fog kiadatni véleményadás végett, b. Eötvös József elnöklete alatt. Azután folyó ügyek intéztetnek el. (Az országgyűlési gyakornokok testülete) f. é. nov. 1-én d. e. Különfélék. Pest, October 31. + MOSONYI MIHÁLY, a fenkölt lelkű magyar zeneköltő, egyike azon kevés hivatottaknak, kik a magyar zenének uj pályatért nyitottak meg, s ki alkotó erővel művelte azt, ma d. u. Pesten elhunyt. 56 évet élt, eleget ahhoz, hogy nevét felejthetlenné tegye; keveset, hogy a mű sikerében gyönyörködjék, melynek első munkásai közé tartozott. Béke hamvaira!