Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-12 / 9. szám
Csütörtök, január 12.1871. 9. szám. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szára földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra . . . 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, JANUÁR 12. Többször volt alkalmunk hangsúlyozni, hogy a francziuikra nézve a katonai helyzet súlypontja nem Párisban, hanem ama hadseregben fekszik, mely mind számára mind szervezetére nézve első helyet foglal el az újonnan alakított franczia handák között s melytől Páris egyedül várhatja fölmentését. A német fővezénylet e hadseregre irányozza tehát legtöbb figyelmét s minden áron ezt iparkodik a franczia fővárostól minél nagyobb távolságban tartani. Tann expeditiója Orleans ellen nov. első felében, később a mecklenbourgi nagyherczeg még később Frigyes Károly herczeg műveletei mind ide irányultak. A napokban a németek a francziákkal egyidőben ismét megkezdék offensiv műveleteiket s Le Mans felé vonultak, hol Chanzy tábornok hadai előretolt hadállásokban álltak. Több nap óta folyt a küzdelem s a németek naponta több tért nyertek, mig 10-én Le Mans északkeleti részén a városhoz alig egy-két mértföldnyi távolságban támadták meg a francziákat, s hat órai véres harcz után visszavonulásra kényszeríték őket. Úgy látszik, a francziákkalA mértföldnyire levő combi táborra húzódtak, hol a napokban minden esetre nagy csata várható. Chancy tábornok ugyanazon hibát követte el, mint Paladine nov végén és dec. elején, túlságosan szétszórta erőit. Ha nagyobb csatát találna veszteni, úgy Páris felmentésének reményéről ez idő szerint le kell mondanunk. Páris bombázása még eddig nem sok sikerre vezetett. Mint 3-án kelt ballonlevelek jelentik, a bombázás az erődökben igen csekély kárt tett. Az emberveszteségek egészen jelentéktelenek, St.-Denis lakói falragaszok útján felhivattak, hogy az ágyúzás miatt Párisba költözködjenek, de e felhívásnak nem tettek eleget, mert otthon is elegendő biztonságban érezék magukat. Azonban az ostromolt városnak a hidegtől kell sokat szenvednie. A hideg és szükség folytán a halálozás igen nagy. 10-én a bombázást a köd miatt caklanyhán folytaták. Újabb berlini hírek ma is arról szólnak, hogy Páris capitulatiójának előestéjén állunk. A keleti csatatérről fontos hír érkezik. Az Elsass ezen részén álló szétszórt s összesen körülbelől 60—70,000 főre tehető porosz seregekből egy nagyszerű keleti hadsereg fog alakíttatni, mely külön főparancsnoksággal birand. Werder letétetik, azaz közönséges tábornok lesz, míg főparancsnokká Manteuffel neveztetnék ki, kinek helyét Goeben tábornok, a 8. hadtest eddigi parancsnoka foglalja el. A villersexeli csata úgy látszik nem volt oly döntő, mint első pillanatra látszott. A francziák legalább nem mondják, hogy az általa nyerhetett nagyszerű stratégiai előnyöket kizsákmányolták volna. Politikai eseményekben e hét fölötte szegény. A conferenczia újólag elnapoltatása képezi legfőbb mozzanatát. Mint a „Corr. Havas“ írja, megnyitása azért halasztatott el, hogy Jules Favrenak részvéte, ki a porosz útlevelet már megkapta, lehetővé váljék. A rumén fejedelem még mindig nem mondott le magasröptű terveiről. Egy bukaresti magánsürgöny szerint több idegen consul előtt keservesen panaszkodott a felett, hogy a hatalmak mindnyájan visszautalták előterjesztéseit, pedig nemsokára be fogják majd látni, milyen alaposak és jogosultak voltak. Úgy látszik a fejedelem saját trónját félti, s a felvetett kérdés csak villámhárító akart lenni, mely a feje felett összetoluló vihart a portára s a szomszéd államokra akarná levezetni. Úgy látszik,a fejedelem uralkodásának napjai meg vannak számlálva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy csókért. — Capendu regénye. — (Francziából.) (19. Folyt.) XVIII. A tengeri kaland. — Most folytatom elbeszélésemet — szólt sir Williams rövid szünet után. Mondtam már, hogy Baselt elhagyva, írtam Tonynak hogy jöjjön utánam Párisba. Alig megérkezve, minden zugában felkutattam a nagy várost. Egy hét lefolyta után meggyőződtem keresésem hiábavalóságáról. Sandoval herczeg és sógornője nem érintették Francziaországot. Hova mentek ? Ez volt a megoldandó kérdés. Talán Spanyolországba?Elhatároztam hogy rögtön odaindulok. Indulásom előestéjén Tony megérkezett. Örvendtem látásán. — Tony, — mondtam — más időre kell kéjutazásunkat tenni. Én, jelenleg legalább, kibékültem az élettel. — Mylord, őszintén beszél ? — kiáltó a derék fiú. — Őszintén. — Az ég áldja meg! — Hogyan, Tony, nem volna több kedved az öngyilkosságra ? — De sohasem volt mylord. — Hogyan? — Régóta aggódva követem ama betegség haladását, melytől mylord most meggyógyult. — Ah, tehát orvos vagy Tony. — Nem, mylord , csak hogy tudom, miszerint az ellentmondás a szerelemre nézve az, mi a kalapács a szegnek. Ha megpróbáltam volna mylordot szándékától elfordítani, bizonyára még Londonban ölte volna meg magát. — Az hihető, Tony. — Míg mylord nézeteit elfogadva és oly öngyilkossági módot ajánlva, mely bizonyos időhaladékot kívánt, reményem lehetett, hogy ez idő lefolyása alatt, mylord találkozhatik valami körülménynyel, mely meggyógyíthatja és eszmemenetét megváltoztathatja. —És reményed beteljesül tizony.Neked köszönöm életemet és minthogy e naptól fogva többé nem vagy szolgám, hanem meghittem, tudatni akarom veled mi történt távollétedben. S avval, kedves Róbertem, hűségesen elbeszéltem a szolgák e mintaképének, utazásom minden eseteit, s az indokokat melyek a herczegnő iránt szerelmemet kisérik. Midőn befejeztem, Tony hosszan elgondolkozok. — Mylord, megvan-e győződve, hogy e hölgy nem érintette Párist?— kérdi tőlem. — Kétségtelenül, Tony! — Mylord küldött a rendőrhivatalba ? — Magam mentem oda. — Látta a lajstromokat, melyeken minden idegen neve fel van írva? — Láttam. — A herczeg neve nem volt ott ? — Nem volt. — Sandoval herczegnek Spanyolországban vannak rokonai, talán maga is oda ment ? — Már erre gondolok. — Meglehet, hogy Amerikába szállt, hogy Brasiliába térjen vissza. — E feltevések mind lehetségesek, Tony. — Mylord határozott már valamit ? — Spanyolországba akartam menni. — Mylord megengedi, hogy én is véleményt mondjak ? — Kétségtelenül, beszélj. —■ Genuába kell utaznunk. .. — Genuába? — Igen. A yacht kétségtelenül megérkezett. Aztán ? — Tengeren előbb Barcellónába megyünk, aztán Gibraltárba, Cadixba, Lissabonba, egyszóval a félsziget minden nagy kikötőjébe. E városok mindegyikében értelmes szolgát hagyunk, kit avval bizunk meg, hogy a herczeg netalán érkezéséről értesítsen. A herczeget mondom, mert nem hiszem, hogy újból a herczegnő ő kegyelmességétől elvált volna. — Én is azt hiszem. — Ha utazásunk a spanyolkikötőkbe hiába való, ismét Francziaországba megyünk s onnét Angliába. Midőn azután konstatáltuk, hogy a herczeg nem szállt hajóra, biztosak leszünk benne, hogy Európában maradt, s akkor kutatásaink könynyebbek lesznek. Azon esetben ha kereszteznénk, midőn ő Braziliába tér vissza, küldötteink értesíteni fognak.Ez egyszerű idő, és pénz kérdése. — A mi semmi, Tony. — Mylord, helyesli tehát tervemet ? •— Teljesen.— Akkor rögtön indulok. Mylord előtt leszek Genuába, s elő fogom készíttetni a yachtot. Tony még aznap Olaszországba sietett, én követem. A postakocsiból hajóm fedélzetére szálltam és magam kormányoztam az induláskor. Két nappal később a legirtóztatósabb időben Barcellonába értünk, sem a herczeg, sem a herczegnő nem járt itt, ott hagytam a szükséges értesítésekkel egy szolgát és ismét tovább vitorláztam. Palos foka magaslatán egy nyugati szélcsapás ért, mely a gibraltári szoros felé vetett. E kikötő felé irányultam magam is, az elemek tehát kedveztek. Minél inkább közeledtünk az afrikai partok felé, ennél nagyobb lett a szél ereje. A yaeht két víz közt úszott. Semmi komolyabb eset azonban nem tartóztató felhajózásunkat. Nap lehunytakor a majomhegységet pillanták meg. Balra a gibraltári csúcsot kell kerülnünk, hogy a révbe jussunk. Magam kormányoztam a veszély pillanatában, szeretem a főnöki tisztet betölteni. A szél erősen fújt. Éjjel sűrű köd szállt le hirtelen. Alig vehettük észre a világító tornyot. A hajósok kettőzött erélylyel küzdtek a vihar s a fáradság ellen. Mind hiába. A szél s az ár nyílsebességgel sodrott magával. Tengerbe reméltem menekülhetni, de erre be kellett volna várni a reggelt, mert a kikötő megközelítése éjjel lehetetlen. Semmi tűz sem jelölte a partot. Meg kell kísértenünk valami parti kikötést ez átkozott szorosban, midőn a nyugati szél a tenger felé hajtott. Hajóm jóságába és hajósaim ügyességébe bízva, kockáztattam a kísérletet. Ismétlem, Róbert, hogy két ölnyire maga előtt már nem látott azember semmit. Ily értelemben osztom ki a parancsot. Azon pillanatban azonban, midőn a vitorlákat igaziták a yacht előrésze felől jajkiáltás hallatszik. — Hajó ütközött a kormányszélbe ! Csakugyan egy fekete tömeg, világi pontokkal kiemelkedett az éjből és nemsokára egy gőzhajó tüzére ismerek, mely a szél ellen küzd. Hihetetlen gyorsasággal siettünk felé. A kormányos rudjával jelt adott, ezáltal remélve kikerülhetni a veszélyt, de már késő volt.............. A két hajó összeütközött..... Yachtom[az összecsapás egész súlya alatt szenvedi. Ijesztő recsegés hallatszott hajóorrtól a végig, árbocz tetőtől fedélzet talpig. Egy megrendült árbocz súlyosan ledőlt. A yacht lábunk alatt sülyedezni kezdett. Egy irtóztató hullámdagály végkép befejezte, mit a gőzhajó csak három negyedrészben tehetett. Előre rohantam................ E perezben erőszakos idegmozdulatot érzek fejemben, nehány lépést előre tevék, s azután az ár által elragadtatom. XX. A hajós. — Yachtja tehát hajótörést] szenvedt? — kérdé Róbert. — Mindenestül elveszett, — feleségí Williams. — Három perc elegendő volt a baleset kivitelére. — És ön ? — Midőn ismét feleszméltem, fekvő helyzetben voltam, de nem tudtam megmozdulni. A fájdalom által egészen megtöretve voltam. Sir Williams megállapodott. E mozzanattól fogva — mondó — elbeszélésem világosabbá váland az eddiginél, mert nem fogom többé elmondani, el fogom olvasni. — Olvasni? — kérdé a törzskari lovasparancsnok, — ön tehát megírta e történetet? — Igenis, mert egyéb mániák közt még az is bánt, még pedig igen gyakran, hogy emlékiratokat írjak. Az emlékiratok játékszerei annak a ki irja, az ember játszik emlékeivel, midőn minden oldalról megforgatja őket, csak úgy mint a macska ki egy papirosgolyóval hangzuz. — Az emlékiratok — mondá Róbert — mégis hasznosak. — Igen, ha hazudnak, — Ah! Williams. (Folyt, köv.) Pest, január 12. (Lónyay Menyhért Flórenczben.) Lónyay közös pénzügyminiszter úr flórenczi küldetésének a félhivatalos „Economista d’ Italia“ hosszabb czikket szentel. Előbb magát a küldetés czélját, a birodalom régi olasz összeköttetéseiből származó pénzügyi viszonyok lebonyolításának történetét adja elő, azután így szól: Lónyay úr itt a legbarátságosabb fogadtatásra talált, s mind Venusta, mind Sella a legnagyobb előzékenységben részesíték őt. Kormányunk a kiengesztelődés szellemétől lelkesítve, s hogy bebizonyítsa, mily sokat ad arra, hogy az osztrák-magyar monarchiával a baráti viszonyokat fenntartsa, részéről minden lehetőt megten, hogy az eddig tárgyalt kérdésekben teljes megegyezést hozzon létre. Lónyay és Sella az egyezmény főpontjait megállapiták s csak még a formakérdés maradt hátra. Mindkét részről engedmények létettek s Sellannak az is sikerült, hogy Rafael híres Madonna del Granduca-ja a Piris képtárban Olaszországnak megmarad, noha a Lothringen-ház tulajdonkép visszakövetelte azt. A depossedált olasz fejdelmek minden igényeit békésen kiegyenlítették. Az olasz kormány a kötött szerződés alapján néhány millióval adós marad s Lónyai az adóság közeli törlesztését óhajtá, mi azonban az olasz pénzügyek állapota folytán lehetetlen. Ezen néhány év óta függő kérdések megoldása ama baráti viszonyokat melyek Olaszország s Ausztria közt már léteznek, még inkább megerősitendi s szorosabbá teendi s Lónyay küldetése hozzá fog járulni ahhoz, hogy ama két államot minél közelebb hozza egymáshoz, melyek természeti fekvésök által arra hivatvák, hogy az anyagi és erkölcsi haladásban szövetségesek legyenek.“ Prim temetéséhez. Madrid jan. 2. (A „Daily News“ levele.) Prim tick holtteste szombaton balzamásztatott be és vasárnap (újévkor) vitetett nagy pompával az atocha-templomba. Daczára a Spanyolországban felette ritka nagy hidegnek — az egész város talpon volt. A hó vastag rétegben bobta a földet. A holttest három koporsóba záratott: az első ólom, a második mahagonyfa, a harmadik, gazdagon feldíszített bronz. A nyitott koporsó fedő mellett, egy üveg táblán át, az elhunyt alakja valt látható. Vonásai kevésbé változtak el. Holnapig marad úgy kitéve az atochai templomban, s a polgárok ezrivel özönlenek megnézésére, hogy ama férfiúnak megadják a végtiszteletet, kinek az ország annyit köszön, s a kit politikai ellenségei öltek meg. Minden a legnagyobb rendben folyt. A nép bánkódni látszott és hangos, szenvedélyes átkokkal halmozta el a gyilkosokat. A templomokban az összes clerus tarta meg a halotti isteni tiszteletet; a katonai díszlövések után a tömeg békésen szétoszott. Ma érkezett a király Madridba és már is a cortes gyűlésbe ment, hogy az alkotmányra esküt tegyen. Minthogy a szertartásnak már csak posta fordultával lesz vége, annak leírását holnapra kell hagynunk. A király fogadtatása igen lelkesedett volt. Hogyan étkezik Páris ? Charles Mouselettől a párisi „Monde illustré“- ben egy kedves, humorteljes czikk jelent meg, mely bizonysága annak, hogy a párisiak, szenvedéseik közepette még mindig tudnak nevetni és élrelni. A czikk így hangzik : „Szomorú ebéd, elég silány, elég sovány. Váratlan böjt, mely keserű emléket fog hagyni a kortársak gyomrában. Azonban egy lapot képez történetünkben, és nekem, talán inkább mint másnak, jogom van néhány sort írni e lapra. Ma kegyetlenüllakolok ingenességemért.“ „Bűnhődöm ott, ahol vétkeztem, fájdalom! Őh zamatos levesek, pompás halak, illatos vadak, ízletes vetemények, gömbölyű szárnyasok, hová tüntetek oly gyorsan ! Nyolcz nap óta a legkülönösebb terményekkel táplálkozom, már lóhúsra sem szabad gondolnom , hanem a szamárhúsig sülyedtem. A legvalószínütlenebb dolgokat eszem, oly maradékokból készitve, melyeknek nincs nevök egy polgári szakácskönyvben sem.“ „Eléggé meg van-e már boszulva egykori megvetésem irántatok, szerény házinyulak. Esti alázatos borjuk a sorompóknál, mennyit adnék ma egy olyan „pórias“ kis ételért, melyet nem kíméltem meg mindig gúnyomtól! De már késő! Örök szava a forradalmaknak! „Emlékeztek-e azon darabra, melyben Robert Macaire és Bertrand kérdik Péter pinczértől, mit adhatna nekik reggelire : Péter a legnagyobb szolgálatkészséggel egymásután ajánlja nekik az emeletteket, coteletteket stb. Robert Macaire, miután komoly figyelemmel végighallgatta, végre azt mondja neki : „Ám adjon nekünk két sollért árnyéres sajtot.“ „Az egész közönség hahotára fakadt ezen váratlan sülyedésre, mert a grnyéres sajt akkor utolsó fokát jelentette a szerénységnek, és első fokát a szűkölködésnek. „Mennyire megváltoztak az idők ! Ma Robert Macaire elkényeztetett ingeneznek tűnnék föl. Imént egy igen ismert bűvészszel találkoztam. — Csinálja meg nekem egyik legközönségesebb mutatványát, mondom neki. — Szívesen, melyiket ? — Egy emelettel a kalapban. Bűvészem szó nélkül elillant. Tehát annyira jutottunk, hogy egy tojást ritkaságnak kell tekintenünk és viszszagondolnunk, hogyan nézett ki hajdan a sardina. A tengeri rák olyan meséssé vált, mint az apocalypsisbeli állat.A pudding már a művészetek tárgyai közé tartozik.Néhány polgár,hosszú,kínos küzdelmek után elszánta magát, és megették ausztráliai papagályaikat, nyársra tették csízeiket, kirántották arany halaikat és szalonával tűzték evetjeiket. „Kemény szükség! Azután az állatseregi etekre és a füvészkertre került a sor. „E pillanatban, hogy mindent kivalljak, gyomrom néhány kellemes meglepetésben részesült: Bignonnál kangurut, Brébantnál tibeti kecskét, Dinochannál majmot ettem. Ezen magasabb rendből leszálltam a leggyalázatosabb nyalánkságok régióiba. Tegnap este, egy barátommal ebédelve, egy darab öszvér sülttel birkóztam meg. Az öszvér még hagyján, mormogám felsóhajtva, de mi lesz azután ? — Bab! kiáltott fel barátom, egyike a legnagyobb optimistáknak, úgy fog tenni mint az egész világ, macskát és patkányt fog enni. „Ettől undorodom! Miért ? felelt barátom, ez csak előítélet. Bordeuxban magam nem egyszer ettem patkányt, mit az ottani hajósok főzelékkel, sóval és jó adag borssal ízletesen elkészíttettek. Az nem csak jó, hanem pompás, felséges volt. „Én kétkedve mosolyogtam. Nem bánom hát mondám, megeszem a macskát — és a patkányt is, de hát azután ? Azután hátra van még a kutya. Soha! kiáltok fel undorral. Egy pillanatig mindketten hallgattunk. Szerencsétlen Páris! mondám, midőn elváltam barátomtól. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, jan. 12. (Személyi hirek.) József főherczeg, Coburg Ágost és Fülöp herczegek kíséretében tegnap este 7 órakor Salgó-Tarjánból Pestre érkezett. — Gróf Schweinitz porosz vezérőrnagy és az észak-német szövetség követe a bécsi udvarnál, tegnap este Bécsből gyorsvonaton Pestre érkezett. (A tegnap esti bécsi gyorsvonat a nagy hóesés miatt ismét elkésett és csak éji 12 órakor érkezett Pestre. (K e g y ad o m á ny.) Gr. Károlyi Alajos úr a pesvárosi szegények között leendő kiosztás végett 150 frtot, tűzifára pedig ugyanazok számára 200 frtot tett le Pest városa főkapitánya Thaisz Elek ur kezeihez. (Távirászok kinevezése.) A m. kir. földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter Dimcoglic János, Crnobrat Gusztáv, Ureskovic Imre, Bistyák Ferencz, Rodenbach Ferencz, Kalocsa Győző, Székely Elek, Detrich Mór, Katineán Sándor, Magyarevics Ljubomir, Mathesius János, Nedics Mihály, Balian Axentie, Ambrus Gergely, Zárics János, Gál Lajos, Farchescu József, Petry János, Raduly János, Dzida Mihály Kuibus János, Strazinger Emil, Gergely István, Csép János, Csipkés Endre távirász-gyakornokokat és Schmitt Manó m. k. mellékállomás-vezetőt ideiglenes minőségű m.k. Il.oszt. távirászokká: Planeter Sándor, Schürger Tivadar, Tiringer Zsigmond, Káspár Henrik, Róth Károly, Kovács József, Horváth György, Schneider Fülöp, Gál Ferencz, Bencza Miklós, Rozár Emil, Végh Lajos, Sefcsik János, Soltész József, Reich Ferencz, Frey Emil, Skinta Mihály, Farkas Alajos, Nédics Mihály, Juhász Lőrincz, Mojzes Sándor, Kánschován Pál, Baló Géza, Nyuli György, Grünbaum Miksa, Csekme Antal, Heim Antal, Andráskai József, Golanics Károly, Ofner Alajos, Rácz Sándor, Argane Constantin, Popovits Sándor, Márton Vilmos, Rieman Lajos, Papp Oszkár, Forray Géza, Viribal Lajos, Somlyay Lajos, Fogarassy Gyula, Debreczy Imre, Albu Mózes, Bányász Bálint, Huszerl Samu, Opreán Pál, Csonda János, Kovácsik István, Farkas Kálmán, Szentmiklóssy Béla, Purgur Béla, Stefan György, Simó Gyula, Török József, Demeter István, Hoffmann Sándor, Kreismacher Márton, Tamás Antal, Jorebl János, Sennyei Lajos, Marczinkievics Lajos, Hodebay Emil, Vipf József, Horváth Mihály, Neubert Ágoston, Zarics Péter, Petes András, Sljerac Ferencz, Hünvert József, Becker János, Sajkokovics Dragoljub, Dugacski Emil, Weber Lajos, Samardzics Mihály, Müller Vilmos, Segec István, Bakics Márton, Thallac István, Csarak Sándor, Frank János, Heinis József, Sarkotics Antal, Sram Adolf végzett távirászati tanfolyamhallgatókat — és Mlinarics Alajos, Vragovic Lajos segélydíjas gyakornokokat távirászgyakornokká nevezte ki. (Vasúti összekötő híd.) F. hó 9-én a Csepelszigeti községek, valamint Promontor és Albertfalva helységek képviselői Budán tanácskozásra gyűltek össze, a Csepelszigeten át vezetendő vasúti összekötő híd tárgyában. A tanácskozások befejeztével az összegyűltek Gyurmán budai gymnasiumi tanár vezetése alatt, Gorove közlekedési miniszternél tisztelegtek s átnyújtottak neki egy emlékiratot. A küldöttség elment még tisztelegni Nyáry Pálhoz, Reitter osztálytanácsoshoz és Gamperl főpolgármesterhez, hogy ezek ügyeket támogassák. (Köztisztaság iránti intézkedések.) Miután a tanács a gazdasági és köztisztasági hivatalt, egy korábban kelt végzésével oda utasította, hogy a háztulajdonosokat és házmestereket a házak előtti járdák tisztán tartására szigorúan kötelezze, a mulasztókat pedig szigorú megfenyítés végett jelentse be, utóbbit pedig arra kötelezte, hogy a kocsiutak és átjárók tisztán tartását fokozott erélylyel eszközölje, mindkét rendbeli utasításnak pedig kívánt eredménye nem lett, a tanács mai napon hozott határozatával felelet terhe alatt felhívta a gazdasági hivatalt, hogy a tapasztalt mulasztásokra nézve igazolást, rögtön adjon be, a köztisztasági felügyelőt pedig felhívta: jelentse be, mily eszközöket használt fel az utak tisztítására, s ha a tisztítási eszközök elégteleneknek mutatkoznak, mutassa ki,mennyi munkásra, és hány kocsira lenne szükség, hogy a város tisztántartása lehetővé téhessék. — Ideje volt. (A kamatozó m. kincstári utalványokból, deczember hó végéig forgalomban volt 100 frtos 3585 darab, 1000 frtos 2047 darab, összesen tehát 5632 darab 2.405,500 frt értékben. (Új postahivatalok.) Január 15- étől fogva fehérmegyei Nagy Perkáta községben és hevesmegyei Ludas községben, postahivatalok lépnek életbe. (Karczag város képviselőtestülete) jan. 9-án tartott közgyűlésében kiutasította a városból Nemes Károly ügyvédet. Nehogy ezen kiutasításról ferde fogalmak keletkezzenek a közönségben, a képviselőtestület szükségesnek tartotta bennünket a hivatalos jegyzőkönyvi kivonat átküldésével a kiutasítás okairól értesíteni. Ha a tényállás csakugyan az, amint az a végzés indokolásában foglaltatik, a kiutasítottnak csakugyan nem lehet panasza e némileg drastikus közrendőri intézkedés miatt. (A Duna Pozsonynál tegnap a nap folytán, valószínűleg jégtorlódás következtében, hirtelen 67 hüvelykkel áradt. Ellenben azon bir mintha Pest és Buda között is, a Duna 5 lábbal áradt volna, nem való. A tegnap megenyhült időjárás múlt éjjel ismét fagyra változott s reggel felé egy kis hó is esett. (Eljegyzés.) Rumunyestyei Fábry Lajos honvédalezredes, eljegyezte Kovács Ida aszszonyt (Pestváros törvényszéke s egyes bíróságainak) 1870. január 1-től 1870. decz. 31-ig bezárólag terjedő kimutatása. I. Polgári törvényszékhez 1870. évben befolyt 59920. II. Telekhatósághoz 1870. évben befolyt 1861. III. Pest városa főbirájához (elnöki) 1870. évben befolyt 1947. IV. Vidéki törvényhatóságoktól kézbesítés s egyéb intézkedések tétele végett befolyt 14070, összesen 97798. V. Pest városa fenyitő törvényszékénél 1870. évben befolyt 14160. VI. Pest bel- s lipótvárosi egyesbiróságnál 1870. évben befolyt 24680. VII. Pest terézvárosi egyesbirósánál 1870. évben befolyt 17006. VIII. Pest József- s Ferenczvárosi egyesbiróságnál 1870. évben befolyt 14104, vagyis öszszesen 167748 elintézendő ügydarab. Ha már most egybevetjük hogy 1869. évben 127,031 darab, 1870. évben pedig 167,748 darab, tehát egy év alatt 40687 ügydarabbal több folyt be, nyilván kiderül, hogy Pest városa törvényszéke s egyes bíróságainál az ügyek száma évről évre óriási mérvben növekednek. Érdekes továbbá tudni,váljon 1870 évben a Pest városa fenyitó törvényszéki fogdában letartóztatva volt, vizsgálat alatti s elitért fegyenczek száma mikép változott. 1870. évi január hó 1-én volt vizsgálat alatti fegyencz 79 fi, 10 nő azaz