Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-07 / 30. szám
30. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. X. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Kedd, február 7.1871. 22. évi folyam. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . 22 fit. Félévre .... XI frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 86 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 ajka Nyílttéri 6 hasábos petitsor 25 njkr. PEST, FEBRUÁR 7. A párisi kormány s bordeauxi delegatiója között a viszony naponta érdesebbé alakul. Oly különböző körülmények közt, milyenekben a két kormány él és működik, igen természetes, hogy nézeteiknek is lényegesen el kell térniök egymástól. A párisi kormány csak Páris nyomorát s Francziaország tehetetlenségét látja, impressióit a porosz főhadiszállás közvetítésével nyeri, s így nem feltűnő, hogy mindent a legfeketébb színben lát, s minden áron kész a szerencsétlen háború befejezését siettetni. Ellenben Gambetta nemcsak már természeténél és jellemének erélyénél fogva hajlik a háború felé, hanem részben legalább a délen igen hatalmasan működő hadipárt befolyásának is kivan téve; a körülötte nyilatkozó pezsgő életét nyugodni nem hagyja, így a két kormánynak a felfogásban való eltérése intézkedéseiben is mutatkozik. A párisi kormány február 1-jén kelt rendeletével eltörölte a bordeauxi delegatiót, Gambetta még nem mer ugyan e határozat ellen demonstrálni, de úgy látszik, egészen még sem akar neki engedni, mint a tegnapi táviratunkban közölt azon proclamatió mutatja, melyben Favre és Bismarck tiltakozása daczára fentartja a választható képesség korlátolása ügyében kiadott rendeletét. Legújabban Etienne Arago érkezett Bordeauxba, hogy a viszály kiegyenlítésében közreműködjék. Az egész párisi kormány pedig 10-én fog oda utazni, hogy az összeülendő nemzetgyűlésnek számadást tegyen eddigi működéséről. Mi magát a hangulatot illeti, melyet Francziaországban Páris capitulatiója keltett, a déli részek nagy városai mindnyájan a háborúnak a végletekig menő folytatása mellett nyilatkoztak. Bordeaux, Toulon, Lyon, Toulouse és Marseille városokban mind a községtanács, mind a sokféle népgyűlés és clubb a háború érdekében demonstrál. Ellenben a departementokban, a mennyire a hangulat az illető vidéki hírlapokból megítélhető, békésebb nézetek emelkedtek túlsúlyra. — Még egy másik irány is naponta nagyobb hóditásokat tesz a franczia nemzetben s ez az orleanismus. Kétségtelen, hogy a nemzetgyűlésnek tekintélyes része ezen párthoz fog tartozni, s az orleanista herczegnek legtöbbje szinte beválasztatik a gyűlésbe. Ha — mint mondják — Orleans herczeg választatnék az ifjú köztársaság elnökévé, valószínű, hogy előbbutóbb ismétlődni fognak az 1848 —1852. év eseményei. Ilyen sem hal sem hús köztársaság csak pillanatnyi tétellel bírhatna s az elnök akár erőszakos, akár diplomatiai államcsíny utján, csakhamar a monarchiát állítaná vissza. A békefeltételek részleteiről még mindig csak megbizhatlan hirek keringenek. Úgy látszik, hogy Poroszország nem követel tengeren túli franczia gyarmatot, hanem annál több pénzt akar magának fizettetni. A Schl. Z. nem kíván kevesebbet, mint tízezer millió frankot, mert Poroszország kötelessége, hogy „Francziaországnak pénzügyi tekintetben is levágja szárnyait.“ Berlini hírek szerint Bismarck csak hatezer milliót követel, mely összeg franczia évjáradékjegyékben lenne fizetendő, ellenben nem kívánja sem a 20 hadihajó, sem a gyarmat átadását. Remélhető azonban, hogy Bismarck gróf még ez összegből is engedni fog. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az országos zeneakadémia. A „R e f o r m“ I. évi január 21-iki számában „Az országos zeneakadémia“ czím alatt egy czikk jelent meg Feigler Géza, nemzeti zenedei tanártól, melyben az említett, a létesítendő intézet szükségességét támadja meg, nem ugyan érvekkel — melyeket hasztalanul iparkodnék bárki is nevezett tanár úr czikkéből kiböngészni, — hanem érvek helyett: „nevetséges lelkismeretlen dolog, a zeneakadémia felállítására gondolni“ s más hasonló kíméletlen kifejezésekkel. A czikk ép az érvek és tartalom szegénységénél fogva nem is bír oly fontossággal, hogy azért szükségesnek tartottuk volna arra válaszolni, annál kevésbé, mert a nagyközönség műveit és tapasztalt része eléggé tudja, hogy nincs napjainkban oly szent és magasztos ügy, melynek ellenzői ne akadnának. De minthogy a czikkíró, ki ez ügyet nyilvánosan megtámadja, azok sorában foglal helyet, kiknek legszentebb kötelességük volna főleg „mint zenészeknek“ két kézzel megragadni az alkalmat, mely hazánkat a művészet terén is más művelt európai államokkal — legalább megközelítőleg — egyenlő színvonalra emelni törekszik, ez okból nem mulaszthatom el a t. tanár úr megtámadására, néhány szóban válaszolni. A t. tanár úr említett czikkében elmondja,mit ért vagyis inkább mit kell érteni az országos zeneakadémia alatt ? E tekintetben nézetét mágam is tökéletesen osztom s magaménak elismerő, s részben azt hiszem, hogy a hazai művész minden bajnoka és barátja is részünkön van, és mert a t. tanár úr az akadémia fogalmát oly tökéletesen birja, azért joggal várhattuk volna tőle, hogy annak czélját s elvitázhatjan nagy hasznát is a művészet emelésére ne oly félszegen fogta volna fel, mint azt czikkében nyilvánította. úgy hiszem, nem találkozik művelt ember, ki a m. t. akadémia vagy a m. t. egyetemnek a tudomány emelése, a fiatalság kiképzése s különösen az utóbbinak a tanerők fejlesztése körüli hasznát és érdemét kétségbe merné vonni, sőt engedje meg. tanár úr, hogy föltételezzem, miszerint ön sem képez e tekintetben kivételt. De ebből folyólag, amily haszna van az említett intézeteknek a tudományra nézve, ugyanazon haszna leend az országos zeneakadémiának is a hazai művészetre nézve. Azt mondja czikkíró,hogy nevetséges dolog az országos zeneakadémiának felállítására gondolni. Tekintsen csak egy kissé vissza az 1825-ki országgyűlésre, midőn nagy hazánkfia, a tudomány lelkes pártfogója és bajnoka, gróf Széchenyi István a m. t. akadémia ügyét hozta szóba, akkor is találkoztak, kik a dolgot az akkori viszonyok közt talán több joggal, mint czikkíró, nevetségesnek tartották; több joggal, mint jelenleg, mert mind anyagi, mind szellemi tekintetben, a nemzet akkor sokkal szegényebb volt. A t. tanár úr ugyan ellenvetheti, hogy napjainkban nem fog találkozni oly maecenas, mint aki akkor az általa oly hévvel felkarolt ügynek egyszerre 60,000 frtot áldozott, s igaza lehet. De miután hazánk jelenleg oly szerencsés helyzetben van, hogy költségvetése felett maga intézkedik, miután továbbá, minden honpolgárnak legelső óhaja és kötelessége, gyermekei szellemi kiképzésre minél több alkalmat nyújtani, mert csak ott, hol a tudomány és művészet virágoznak, lehet remény,hogy az állam anyagi téren is gazdagodik, és így a befektetett tőkének áldásos gyümölcseit szedheti, mondom, mindezeknél fogva remélhetjük, hogy a magyar nemzet sem fog tétovázni, midőn ily hasznos czélra anyagi áldozatot kellene hoznia. Hogy mennyire felel meg a közodajnak az intézet minél előbbi életbe léptetése, azt igen könynyen megértheti czikkbró is, ha nem rostél velem visszapillantani a kezdetre. Az 1870-ik évben február 10-én a főváros legtekintélyesebb zeneművészei, köztük a nemzeti zenede tanárai is — egy pár kivételével — az általam egybehivott értekezletre összegyűlvén, midőn a felállítandó országos zeneakadémiára vonatkozó emlékiratomat elébük terjesztettem, azt egyhangúlag elfogadták, aláírták és a legmelegebben felkarolták. A múlt évben az országos daláregyesület buzgó és lelkes elnöke Királyi Pál erre vonatkozó indítványát a 46 hazai daláregyi. képviselő központi ig. vál. elé terjesztvén, az itt is a legnagyobb örömmel fogadtatott, és a választmány ez ügynek minél előbbi keresztülvitele tekintetéből kérvényt nyújtott be Magyarország képviselő testületéhez, — az országgyűlés e kérvényt elfogadta és a pénzügyi bizottsághoz utasította, mely ez intézet életrevalóságát és szükségességét szintén átlátva, pártfogással küldte azt fel a minisztériumhoz. De ha Deák Ferencz, ki a magyar határegyesület kérvényének benyújtását hazafias készséggel elfogadta, a miniszterelnök, a belügyminiszter, Tóth Vilmos államtitkár és az ügynek indítványozója és legbuzgóbb pártolója, egy Csengery Antal,s mindezekkel az ország képviselői, a tudomány és művészet képviselői belátják az országos zeneakadémia életbeléptetésének a művészet emelésére vonatkozó nagy horderejét, szükségességét és életrevalóságát, akkor talán mégsem oly nevetséges és lelkiismeretlen dolog annak felállítására gondolni, mint azt cikkíró szeretné elhitetni a közönséggel. Azt mondja czikkíró, hogy a kitűnőbb zenetehetségek számára van már intézetünk, a nemzeti zenebe; nem akarom kétségbe vonni ez intézet czélszerűségét, mert tagadhatlan, hogy az elemi tanításra igen alkalmas, de nem a magasabb kiképzésre, bár jeles tanárai vannak, mi már azon oknál fogva is lehetetlen, mert minden 6 forintos alapítónak jogában áll egy tanítványt az intézetbe díj nélkül járatni, minthogy pedig az alapítók kötelezettsége nagyon csekély, igen természetes, hogy számuk, és így az általuk protegált tanítványok száma is, kivált a zongora, hegedűs ének osztályokban túlságosan nagy, úgy annyira, hogy egy tanárnak évenkint 50—60 tanítványa is lévén, lehetetlen hogy azok közt a kiválóbb tehetségeket felismerhesse, annál kevésbé fordíthat kiképzésükre annyi időt és fáradságot, mennyi a magasabb kiképzésre szükségeltetik. Vannak kik azt állítják, hogy a nemzeti zenedéből már számos művész került ki, kik kiképzésüket ott nyerték; de azt tagadnom kell mert azok a kiket emlegetnek, csak is elemi oktatásban részesültek a zenedében, míg magasabb kiképzésüket vagy külföldön, vagy más után nyerték, igy Singer Bécsben 4 évig képezte magát a híres Böhm tanár mellett, Auer és Langer Lipcsében, Sipos Weimarban 4 évig Liszt mellett, Bigno Stoll és Gentilomonál, Toperczer Ilka, Rabatinszky Marika, Bécsben stb. stb. Amint tehát czikkíró láthatja, a hazai tehetségek mind külföldre szorulnak, mert hazánkban nem létezik oly intézet, mely a kiválóbb tehetségeknek alkalmat nyújthatna teljes kiképzésükre. Pedig nem mondhatnók, hogy tehetségekben nagy hiány volna, eltekintve attól, hogy a magyar faj a zenére már természeténél fogva nagy hajlammal bir és igy önmagában hordja csiráját a művészetben elhaladásának; másrészt oly művészekkel is dicsekedhetünk, kiket a külföld is irigyel tőlünk, s bizonyára egy Lisztnek a külföld is tett már oly ajánlatokat, melyekhez a mi áldozatkészségünk nem is arányaikat, s hogy eddig el nem fogadta, csak is azon reményben tehette, mert hiszi, hogy ép e téren hazájának fogja szentelni világtehetségét. — Nekünk pedig saját érdekünk követeli, hogy a nagy művésznek megfelelő működési kört nyissunk, mert csak azáltal érhetjük el, hogy a hazai kiválóbb tehetségek ne kényszerítessenek külföldre vándorolni tehetségeiket érvényesíteni. Czikkiró továbbá azt is mondja, hogy tanítassuk a zene elemeit, különösen az éneket országszerte, és ne ábrándozzunk zeneakadémiáról, mert csak így éri el nálunk is áldásos czélját a zeneművészet. Ez okoskodás körülbelől úgy hangzik, mintha valamely nemzetgazdász azt mondaná, ne építsünk vasutakat addig, míg jól elkészített mellék- és országutaink nincsenek, holott mindenki tudja, hogy épen a vasutak adják az alkalmat, hogy oly vidékek is járjanak jó mellék- és országutakkal, melyek az arra kívántató anyagot nélkülözik. Czikkiró taníttatni akarja a zenét és éneket országszerte, de meg nem gondolja, honnét fogja venni a tanerőket ? Akkor tehát, midőn másokat akart egyre-másra megtanítani, jobb lett volna e lépését megfontolnia, és ha már egy a nemzet jövő előhaladását, a hazai művészet fölvirágoztatását célzó intézményt előmozdítani nem akar, legalább mint „zenész“, „tanár“ és „magyar ember“ ne kelt volna ki ez ellen akkor, midőn állása és az azzal járó erkölcsi kötelesség, épen az ellenkezőt várták volna meg tőle. Bartay Ede: Pest, február 7. (A Deák-kör) tagjai b. Eötvös özvegyéhez a következő részvétiratot intézték : Nagyméltóságu báróné ! Engedje meg Nagyméltóságod, hogy elhunyt férje ravatalánál annak kor- és kortársai, elv- és nézetrokonai megjelenhessünk, halvány kifejezést adni a mély bánatnak, melyben Nagy méltóságoddal osztozunk, és ama részvétnek, mely e váratlan közös csapás érzetében minden hazafi szivét eltölti. Vannak köztünk, kik az elhunyttal együtt léptek a polgári élet küzdterére, egymást támogatva a munka nehéz súlya alatt, egymást vigasztalva az idők viszontagságai között; és kiknek e közös pálya közös bajai benső barátság szálaival fűzte össze éltöket, — és vannak, kiket koruknál fogva az idő később szólított a küzdők sorába, s kik a csalékony látkör ködében, az ismeretlen pálya tévutain benne az íróban, szónokban és államférfiúban keresték és találták fel a kalauzt, ki megjelölje az ösvényt, melyen honszeretet és férfias kitartás, remény és önbizalom hű társként vezetnek a siker czélja felé. Azonban tartozzunk e csoportok bármelyikéhez, egy iránt dúlt kebellel álljuk körül a koporsót, mely szemfedele alá rejti a kialudtégészt, melynek fénye még imént átvilágítá a hazát, s a mivelt emberiség tiszteletét vívta ki számára, és hideg ölébe zárja a szivet, melynek heve csak nem rég tettre melegíté a lemondást, részvétre a közönyt, reményre a kétségbeesést. E nagy csapás sajgó érzetében siratja egyik az elvesztett jóbarátot, kesergi a másik a mindenkorra elhallgatott mestert, és gyászolja mindegyik, gyászoljuk mindnyájan az embert, a hazafit! Midőn e szavainkkal nagyméltóságodhoz fordulunk, teszszük ezt, mert fájdalmaink a forrás azonosságában, testvérekké váltak. És ha van valami vigasz abban, hogy a fájdalom kevésbbé metsző, a szenvedett vesztés kevésbbé sújtó, ha közös, akkor Nagyméltóságod fájdalma találjon enyhülést a tudatban, hogy a vesztés, mely családját érte, az egész haza vesztést, s hogy a gyász, melyet a halál Nagymél ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febr. 7 -ki ülése. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők : Széll, Majláth, Bujanovits, Ivacskovics. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy gróf, Szlávy. B. Eötvös széke sötét kelmével van bevonva, asztalán egy babér levelekkel fedett gyászpárna van. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Elnök bemutatja Pulszky Ágost, füleki kerületben megválasztott képviselő megbízó levelét, (Éljenzés), bemutatja továbbá a honvédelmi ministerium pótköltségvetését. Jelenti továbbá, hogy Eötvös székét gyászszőnyeggel vonatta be mely igy marad addig, mig az uj minister ki fog neveztetni. Kaldrovits Andor egészségi szempontokból szabadságot kér határozatlan időre. Megadatik. A képviselők közül kérvényt nyújtanak be : Ernuszt Kelemen a közlekedési minisztérium alatt álló mérnöki hivatalnokok részéről fizetésfölemelés végett. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Még kérvényeket nyújtanak be Dániel Pál, gr. Mikó Imre, Andrássy Gyula, Perczel Béla alelnök . A ház határozatánál fogva b. Eötvös József elhunyt hazánkfiának temetésénél a házat képviselt küldöttség a temetkezési helyen Ercsiben tegnap megjelenvén, itt József főherczeg ő felsége képviselőjének, a kesergő családnak, az ország mindannyi miniszterének, több hatóság, intézet és testület küldöttségének és nagyszámú közönségnek gyászos hozzájárulása mellett a végtisztességben résztvett. Országos képviselők tevék le felejthetlen tagtársunknak tetemét örök nyugalmának helyére. Ez alkalommal nem hagyhatom említés nélkül azon hazafias készséget, melyet az ercsi uradalom tulajdonosa l. Sina Simon ur részéről az ország e drága halottjának befogadása s a gyászünnepély emelése körül tanúsított. A küldöttség nevében kötelességemben állónak tartom e szomorú kegyelettel teljesített eljárásomról a közbánatban résztvevő háznak tiszteletteljes jelentést tenni. Következik a napirend a kereskedelmi- iparés földművelési költségvetés „gazdasági tanintézetek“ (IV.) czíme. Tisza László felvilágosítást óhajtana a földművelési minisztertől az iránt, mi oka annak, hogy a tavaly elhatározott 2 gazdasági tanintézet még nem állíttatott fel, óhajtaná azon eredményeket hallani, melyeket gazdasági tanintézeteink létrehoztak. Az oktatás ezekben nem elég gyakorlati, e mellett főhiány, hogy nincsenek külön kísérleti intézeteink, külön kertészeti tanintézet felállítása is nagy szükséget pótolna. Okszerű gazdákban nagy a hiány, jó lenne évenkint nagyobb számú gazdákat Helvécziába küldeni. Nem helyesli, hogy a kormány csak sporadice jár el a gazdasági tanintézetek felállításában, czélszerűbb lenne, ha az egész gazdasági tanügyet a szakértők közbejöttével összefüggésben és egészben véve rendezné. Mukics Ernő : Kívánja, hogy a miniszter hajtsa végre a ház azon múlt évi határozatát, mely egy felsőbb gazdasági tanintézet felállítását rendeli az alföldön. Szlávy József kereskedelmi miniszter. A képviselőházban a tavalyi költségvetés alatt Tisza László indítványára határozat hozatott, hogy a kormány az ország déli és éjszaki vidékeire való tekintettel,itt gazdasági tanintézeteket állítson fel. Ő most igazolni kívánja azon mulasztást, melyet a ház e határozatával szemben tanúsított. Nálunk a földtalaj, a föld természete nem oly különböző, hogy például az alföldi gazda Magyar-Óvárott ne szerezhetne magának elég képzettséget. A gazdasági tanintézeteinek elég számban vannak, tanerőink hiányos száma is a szaporítás ellen szól, valamint a pénzügyi tekintetek is e fölösleges költségszaporítás ellen szólnak. Ezért fölmentetni kéri magát azon határozat alól,melyet a ház tavaly nemes felhevültében hozott. (Helyeslés.) Tudósításunk befejezésekor Simonyi Ernő kezd szólni, a miniszter e mulasztását korholván, Jóságodra és családjára méri, az egész nemzet gyásza. Gyászoló részvétünk eme kijelentésével mély tisztelettel vagyunk. (Következnek az aláírások.) (B. Eötvös Józsefért) a gyászisteni tisztelet csütörtök, febr. 9-én délelőtt 10 órakor az egyetemi templomban fog megtartatni. Republikánus hírlapok. Toulouseban jan. 21-én tartott gyűlésekben manifestumot bocsátottak közre, mely lényegében következőleg hangzik : „Daczára fegyvereink által kivívott aránylagos sikernek s daczára annak, hogy kilátásaink napról napra több reménynyel kecsegtetnek, mig ellenségeinkre nézve mindig kedvezőtlenebb fordulatot vesz a dolog, gyermekes volna részünkről fel nem ismerni helyzetünk komolyságát úgy az egész Francziaországot, mint a köztársaság kérdését tekintve. Egy részről Páris valószínű eleste — ha Trochy addig erélyes és győzelmes kirohanással nem hozza helyre eddigi meg nem fogható tétlenségét, mely Poroszországnak időt enged teljes erővel a departementokből összeszedett erőkre vetni magát — azzal fenyeget, hogy rögtönzött katonáinknak minden hősiessége hasztalan leend. Másrészről a rendkívüli kímélet, melyet a bordeauxi kormány delegálja a különféle monarchikus, a haza üdvét a köztársaság megbuktatásának alárendelő töredék iránt mutat, azon aggályt gerjesztik bennünk, hogy a külbonyodalmakhoz nemsokára belviszályok fognak járulni. Ezen egyaránt gyászos következményekkel járható két eshetőséget szem előtt tartva, a republikánus sajtó képviselői szükségesnek tarták összejönni és hosszas tanácskozások után a következő rendszabályok hozatalát ajánlják a kormány figyelmébe: 1. Tétessenek le azon minden rangú és rendű hivatalnokok,akiknek részakarata hanyagsága és tehetetlensége köztudomású dolog s kik Francziaországnak vesztét okozhatják. 2. Az 1871-ik évi korosztály, mely különben is kormányrendeletnél fogva már a hadügyminister rendelkezése alá bocsáttatott, hivassák be rögtön. 3. Köteleztessék minden polgár, a nősek úgy mint a nőtelenek, 18 évtől 40 évig, naponkint két órai fegyvergyakorlatra. 3. Az új fegyverek készítésére alkalmas munkások szoríttassanak mind ebbeli államszolgálatra. 5. Alakíttassanak át a régi fegyverek mind hátultöltőkké. 6. Bármi módon tétessenek folyóvá a harcz folytatására szükségelt összegek , mert a harcz folytatását a republikánus Francziaország becsülete és életérdeke kívánja. 7. A katonai hivatalnokok, kik erre képeseknek mutatkoznának, osztassanak be a fegyvert viselő tisztek sorába. 8. Minden egyes hadsereghez küldessenek polgári biztosok, kik a republikánus kormányt az ellenséggel szemben képviseljék, s a bordeauxi kormányt folyton értesítsék mindenről mi a táborban történik. 9. Mondassák ki, hogy a franczia köztársaság határtalanul kész folytatni a harcrot és semmiféle alkudozásba nem lép addig, mig az ellenség a hazai földről teljesen elűzve nem lesz. 10. Semmiféle választás ne történjék addig, mig a béke be nem áll,mert ezek csak árthatnának úgy Francziaországnak mint a köztársaságnak és különben is alig képzelhetők a jelen körülmények közt. 11. Ideiglenesen a 6000 francot meghaladó minden fizetés felére leszállíttatik, úgy azonban, hogy a leszállítás csak a 6000 francon felül levő összeget érje. 12. Minden egyes departementban hivassanak össze megyei bizottságok, melyek a megye védelméről gondoskodjanak. A kormány felhivatik, hogy minden trónkövetelő ellen, ki Francziaország földjén van, vagy arra lépne, erélyes rendszabályokhoz nyúljon. Ezen nyilatkozatot aláírták és elfogadták a kővetkező lapok főszerkesztői, illetőleg megbízottjai : A toulousei „Depéche,“ a montpellieri „Droits de l’homme,“ a saintetiennei „ Eclaireur,„ a saint affrique-i „Éclaireur,“ a marseille „Egalité „Peuple“ és „Revolution,“ a toulousei „Emancipation.“ a perigeuxi „Electeur republicain,“ a i’heraulti „Liberté,“ a lyoni „Progres,“ a niorti „ Progres, „ Patriote albigevis,“ „Reformateur du Lot,“ „Republicain de la Dordogne,“ „Republicain d’ Allier“ s a „Reveil du Lot-et Garonne“ képviselői. Az első franczia hadseregről. Az első franczia hadseregnek Svájczba vonulásáról Billot tábornok febr. 3-án következő sürgönyt intéző Gambettához . Miután — mondja a tábornok — Clinchaut tábornok parancsai szerint a hadsereg visszavonulását fedeztem, az ő felhatalmazásával s a nélkül, hogy belebbeztettem volna, jelentést tenni a helyzetről a nemzeti védelem kormányának s a parancsait bevárni jövök. A 18. hadtest s a tartalék, vitézül küzdött, az első La Clusenél s Vyenél Joux erőd mellett. A poroszok két támadása visszautasittatott s mi az egész vonalon állásaink urai maradtunk. Sok fogoly maradt kezeink közt. Az ellenség vesztesége jelentékeny. Az élelmiszerekben s a lőszerben beállt hiány, összeköttetésben az előírt mozdulatokkal, melyeket a fegyverszünet által a hadseregnek alkotott helyzete következtében három nap alatt végrehajtottunk, mig az ellenség oly mozdulatokat ten, hogy összeköttetéseink megszakításától kelle tartanunk, arra biztak, hogy Clinchant tábornok utasítása szerint a visszavonulást elrendeljem. Ez részint a Svájczba, részint egyes hadtesteknél, melyeknek én a mozdulatok tételében szabadságot engedtem, Genfbe történt. A febr. 1-én folyó harcz 700 emberünkbe került. Elesett a hős Achille ezredes, ki két hó óta két nyilt sebe daczára folyton harczolt. az utócsapatok magatartása a La Cluse és Oys melletti harczokban a fegyverszünet, a Svájcz közelsége, a két hó óta elviselt nélkülözések által okozott elcsüggedés daczára bámulatos volt. * * * A franczia katonák és tisztek elhelyezése, élelmezése, fizetése stb. ügyében a svájczi katonai hatóság következő utasításokat bocsátott közzé : „Az átlépett seregrészek tábornokai már utasíttattak, hogy tartózkodási helyüket a svájczban, a nyugati határkantonok kivételével, tetszés szerint válaszszák, s az alulírt katonai hatósággal magukat közvetlen érintkezésbe tegyék. A többi tisztek, az orvosok kivételével, kik a csapatoknál maradnak, Zürich,Luczern, St.Gallen, Basel és Interlakenba küldetnek, s 4 svájczi ezredes felügyelete alá helyeztetnek. Minden tisztnek írásban becsületszavát kell adnia, hogy külön engedély nélkül a belebbezési kerületből, mely pontosan meghatározandó, távozni nem fog. A tisztek maguk élelmezik és szállásolják el magukat. Kiadásaik fedezésére a törzstisztek naponta 6, az alsóbb tisztek 4 fran