Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-29 / 99. szám

vannak s így az ezen szabályzás által érdeklett házának építési vonala csak a legközelebb fog megállapitathatni. A Turányi szül. Gefrorner Annával eszközlött leszámítolás helybenhagyatik és az elnökség fel­­hivatik, miszerint az egyes vételeknél közremű­ködött ügyvéd urak díjazása iránt indítványt tegyen. Továbbá a következő újabb adásvevési szer­ződések hagyattak jóvá. Szenger Ferencz, kő­­mives utcza 92­­. sz. a. 11,200 ftért. Glück Adolf, 2 szerecsenutcza 1081. sz. a. 21,830 írt. Wla­­disawljevits Arcad, könyökutcza 7. sz. a. 35,000 írtért. Zemek József mint neje Kertész Erzsébet meghatalmazottjával, Kőmivesutcza 1059. sz. a. 26,600 frtérrt. Bablitzkó Margitnak az épitési engedély Bu­dán Tabán, főutcza 562. sz. a. oly megjegyzéssel adatik meg, hogy téritvényt állít ki, mely sze­rint ha kisajátítás alá kerül, kártalanítást nem fog igényelni. Benkő Endre s társai kérelmükhöz képesti tel­keiknek beosztása, a műszaki osztály által in­­dítványzott több módosítással megengedtetett­ Pest városa azon kívánságára, hogy valamely köztér vagy utcza b. Eötvös József nevét nyerje, értesittetik a város, hogy ezen eszme a berende­zési terv beérkezéséig elhalasztassék,hogy csupán egy ily névre méltó utcza diszítessék fel azzal. A kőbányai utczák elnevezésének ügye a mű­szaki bizottsághoz utaltatik. Ugyanoda utaltatik a serviták építési enge­délyügye is, mind magának az építés módjának, mindazon intézkedések iránt adandó javaslat vé­gett, miként volna eszközölhető, hogy ezen Pest­nek egyik legszebb pontján és terén emelendő épület egyrészt díszes homlokzatot nyerjen és másrészt a szomszédos épületek, különösen a posta és távírda épülettel is összhangzásba hoz­­tassék. A budai Dunapart szabályozási vonala a Lu­­czenbacher és Barna-féle házak előtt, Buda város kívánságához képest egyenes vonalbalhozatik és a műszaki osztály által szépészeti szempontból javaslott két kis tér eszméje elejtetik. A műszaki osztály véleménye a felső híd szer­kezetének és a Duna folyamának elosztása tár­gyában a közlekedési miniszter urnak rendelte­tik beterjesztetni. Buda vár­ának kövezetére nézve szintén egy bizonyos hálózat állapíttatott meg, mely 3 soro­zatot foglal magában. a) Azon utak és utczák, melyek az országos forgalmat közvetítik ilyennek : a főutcza a Sáros fürdőtől az irgalmasok szerzetéig, a lánczhídtól az alagutig, az alaguttól a vaspálya udvarig, az országúttól a pályaudvarig, innen az iskola utczán által a mészárosútig; b) azon utczák, melyek a fővárosi forgalmat közvetítik, ilyenek volnának: Albrecht ut, a Ferencz­ József kaputól a kir. palotáig, ugyan­azon kaputól a dísztéren által az úri és bécsi kapu utczák, a krisztinavárosi fő és Attila ut­czák, a bécsi kaputól a Laszlovszky­ig a zugli­­getben, a 3 szerecsen, bécsi kapu, hattyú és re­tek utczák a Vízivárosban, a Királyhegy utcza, a fő utcza az ó­budai vámig, a ferencziektől a Lukács fürdőig, az országúton, c) a harmadik osztályba tartoznak a többi itt fel nem sorolt utczák, melyek csakis a közbenső helyi forgalomra szánvák és az a) és b) pontok alatt fel nem említettek. Ez utczák sorozatonként 3. rendszer szerint lesznek követendők, miként az Pest városára nézve is meg lett állapítva. Ennek kapcsában felhivatik, hogy az alagútról a pályaudvarig és a vízivárosi János utczában szándékolt kövezéseket már ezen rendszer sze­rint eszközöltesse. A pesti lovaspálya társaság soroksári ágának kiépítése tárgyában egy négyes bizottság kikül­detése határoztatott s Pestváros valamint a va­súttársaság felkéreinek, hogy ehhez képviselő­ket küldeni szíveskedjenek. A közmunkák ta­nácsa részéről Tisza Lajos elnöklete alatt Preusz­­ner József és Sebastiani Frigyes tanács­tagok és Reiner osztályvezető küldettek ki. Az Erzsébet- és József-tereknek Pest városa által bemutatott kerítési tervei átvizsgáltattak és az Erzsébet térre nézve kimondatott, hogy a sétány körül emelkedett járda fektettessék, a lámpák ne a rácsozaton, hanem a járda szélén alkalmaztassanak, mert igy mind az utczát, mind a járdát, mind a csinos rácsozatot jobban följártak a várba s ott megismerkedtek Zsutai­­val, ki őket nagyon megszerette; ezen lánykák­ban találta legfőbb örömét s a legnagyobb iránt talán szive gyöngédebben is érzett. Egy reggel hozzák a szomorú hírt, hogy ne várja többé Marikát, mert megégett és meg­halt; a pinczében járva, a földre tett lám­pától kapott lángot ruhája. Ez is egy újabb csa­­pás volt pusztuló lelkére. A vár ormáról nézett le a váraljra, midőn a kedves, lángban elszállt leány hamvait vitték a temetőbe, s onnan szo­kott naponta lenézni könnytelt szemekkel arra az uj sirra, melyre nem sokára hívogató zöld szint borított a tavasz. Börtöne falai közül kilépve, egy nemeskeblü barátja s hajdani iskolatársa, Béres János pesti ügyvéd segélye és meghívása folytán feljött Zsu­­tai Pestre s ugyanazon barátja közbenjárására a budai koronás uradalomnál kapott napi­díjas irnoki állomást is. Itt uj és jobb napok látszot­tak derülni a szerencsétlenre. Hivatalában pon­tos, szorgalmas s eleinte elégült is volt. Gyak­ran átjárogatott szabad óráiban Pestre Béres ügyvéd úrhoz s hozzám, s ilyenkor — leszá­mítva azt, mikor önmaga tért át éltének ama sötét szakára — rendesen vidám volt. Sokat tervezgetett; én segítettem neki épitni a romo­kat. Egy új írói nevet csináltunk számára, me­lyet aztán föl is akart venni mostani neve he­lyett, mihelyt némi ismeretségre tesz szert. Néha azonban ki-kitünt roncsolt kedélyének ziláltsá­ga. Ha közétkező helyeken a szomszéd asztal­nál két ember suttogott, ő már látta és hallotta, hogy felé mutatva suttogják a gyilkos szót, gyakran elhitette magával, hogy őt a rendőrség szemmel tartja. Mindez persze csak képzelődés volt. Két-három itteni barátai, kik múltját tud­tuk, annyira­ őriztük óhajtása szerint titkát, hogy ittlétét nem tudattuk közös ismerőseink­kel sem. Öngyilkosságról egy ízben szólott előttem, de ekkor se úgy, hogy szándékát gya­­nitni lehetett volna. Utoljára f. hó 14-én volt nálam. Epen a „Ne­felejts“ által hirdetett pályázatokra adott föl postára egy balladát és egy dalt. Ezeket olvas­ta fel előttem s kért, hogy czimeiket leírva, tart­sam szemmel a pályázat eredményét. Midőn úgy nyilatkoztam, hogy a nélkül is meg tudom tarta­ni, sürgetett, hogy csak írjam föl, a­mit aztán meg is tettem. Ezen sürgetése most utólag azt látszik bizonyítni előttem, hogy akkor már el volt határozva az öngyilkosságra. Ugyane gya­­nítást erősíti meg az is, hogy kérésemre sem ígérte meg, hogy e hó végéig még újra meglá­togat. Pályázatra bocsátott költeményei — me­lyeknek czímét most még nem akarom megne­vezni — nem érték el azt a magasságot, melyen költői lelke régebben állott; ámbár mindamel­lett is jelentékeny becsű darabok. Emelkedésé­nek szárnya meg volt már szegve; érezte, hogy nem tud fölfelé törni, lebuktatta magát a hideg mélységbe. Gyanítom, hogy Nyáry Pál szomorú halála is siettette elhatározását. Hétfőn délben jött el Ó­ Budáról Pestre, könyvekkel kezében. A köny­­vek egyike volt az, mit a Dunába ugrása után találtak a hídon; másik volt Horváth M. „A magyar függetlenségi harcz története“ első kö­tete — melyet tőlem kért el olvasni, melyet azonban nem találtak meg utána. Levelet csak laktársának hagyott hátra, melyben megírja el­határozását, minden indokolás nélkül. Múltja eléggé földeríti az indokot, mely a halálba vit­te. Ha tudta volna, hogy ama végzetes ugrásban mennyi baráti kar óhajta vala őt visszatartani; ha tudja, hogy a­kik ismertük, mindnyájan oly őszinte szívvel segítettük volna, most is, mint hajdan , talán megkísértette volna még megküz­deni az élettel. De ő már nem tudott itt föltáma­dást reményleni, kereste azt külföldön. A halál engesztelje ki az életet! A debreczeni iskola,ha nem is az elért eredmény mérve szerint,de költői értékénél fogva méltán sorozhatja őt oda, hol if­jan elvesztett költői: Csokonay, Nagy Imre, Kovács Gyula föl vannak írva emlékezete táb­lájára. „A hullám az hallgat felőle,­ — mint ő írá egyik szép balladájában a vízbe fúlt halász­ról — mi, kik őt ismertük, ne hallgassunk fe­lőle. Egy szegény, öreg édes anyát hagyott maga után gyászra, bánatra. CSIKY KÁLMÁN, meg fogják világítani és hogy a kapunyilások 8 lábbal elég szélesek lesznek. A József térre nézve egy egészen új tervezet küldetik a városhoz tárgyalás végett, mely a Párisban, az „Avenue de l’empereur“ mellett levő „Passy“-tér mintájára készült és szépségé­nél fogva általános helyesléssel találkozott. Végre a következő épitési engedélyek aka­dálytalanul kiadhatók: Wagner Laura, Teréz­város árok-utcza 91. sz. — Dani Nándor, Dam­janich-utcza 26/a. — Korompay Alajos, Teréz­város, Kerepesi-ut, 18/15. sz. a. — Klauschek Ferencz, Józsefváros, Mária-utcza, 1011. sz. a. — Immervall Károly, nagymező-utcza 1175. sz. — Gaal János, Józsefváros, Hunyady-utcza 152. — Hegyessy N., Ferenczváros, üllői-ut 817. — Lá­zár Zsigmond, Lipótváros, Dorottya-utcza. — Freistädter Antal, váczi-ut és ó-utcza sarkán. — Dobrovitzky Márton, Józsefváros, templomtér.— Wagner András, Lipótváros, váczi-ut 67/18. — Christen Jozefa, Buda, reteki utcza, téglavető. — Kerkapoly Károly, Ferenczváros, csillag-utcza 3. sz. a. Az ülés esti 12 9 órakor osztott szét. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, april 28.­­ (A képek korunk szellemi életé­ből) czimü tárczánk második közleményét, tár­­gyalmai miatt, legközelebbre voltunk kényte­lenek halasztani. (M e r a n b ó 1.) Néhány nap előtt a királyné Obermais gyönyörű vidékén ment sétálni. Gya­log haladva épen */* 8 órakor ért ő felsége az ottani Szt.­György templomhoz, midőn misére beharangoztak. A királyné egész váratlanul be­lépett a templomba, letérdelt a falusi templom­székek egyikébe s nagy áhítattal végig hallgatta a misét. Mikor a misének vége volt, ő felsége folytatta sétáját. A királyné ő felsége nem a pa­lota kápolnájában, hanem a maisi templomban szokott az úr asztalához járulni. A királyné most a maisi plébánia híveihez tartozik; ha el­megy a templomba, soha sem ül külön helyre, hanem mindig az üresen álló templomszékek egyikébe. (Gróf Beust) néhány nap óta gyöngélke­dik és nem fogadhat. (U­j főispánok.) Torontálmegye főispán­jának a „P. L.“ szerint Rónay Móricz nevez­tetett ki. — Temesvárott, mint nekünk onnan távirják, egy kis töredék Niamessny ellenében Lazarevics Vazul főispáni kineveztetése mellett izgat. (A honvédség köréből.) Mivel a honvédlovasság tényleges létszáma különben is igen csekély, a honvédelmi minisztérium elren­delte, hogy a golyószórók elé való lovak mellé csak azon esetben vétessék a legénység a hon­védlovasságból, ha az illető gyalogzászlóaljak­ban épen nem találkoznék ember, a ki a lovak­kal bánni tudna. (W­ä­c­k­e­r-G­ottes báró) pesti porosz főkonsulról azt írták volt a lapok, hogy Páris előtt elesett. E hir alaptalan. Kapott ugyan egy golyót mellébe, de már felépült és ismét elfog­lalta hivatalát Pesten. (A fiumei kérdésekhez). A horvát bán, mint a „Pester Lloyd “-ban olvassuk, a fiu­mei kormányzat átiratilag megkereste, rendelné el Fiuméban a választásokat a horvát tartomány­gyűlésbe. Ezen megkeresés a minisztertanács határozatán alapul, mely szerint Fiume kép­viselői — a közjogi kérdés végleges megoldá­sáig úgy a magyarországi gyűlésre, mint a hor­vát tartománygyűlésre meghívandók s továbbá a horvát országgyűlés részére megállapított és szentesített választási törvényen is alapul, mely szerint Fiume városára és vidékére két képvise­lő esik. Mivel ezen választási törvény szerint a sz. k. városokban a választások előmunkálatai a polgármester hatáskörébe tartoznak, a fiumei kormányzó a bán átiratát a fiumei kormányzónak küldte át, ki azt egy ápr. 26-ára egybehívott városi közgyűlés elé terjeszte. A közgyűlés ezen ügyben a következő határozatot hozta: „Tekint­ve, hogy a Fiuméra nézve még fenforgó közjogi kérdések az 1866. XXX. t. czikk 66. §-ában kö­rülirt módon véglegesen még el nem intéztettek és épen ezért Fiume közigazgatása jelenleg még csak provisorium által van szabályozva, mely utóbbinak nem lehet czélja, hogy a majdan törté­nendő végleges megállapodásoknak elébe vágjon a municipium épen azért azt tartja, hogy a horvát országgyűlésre történt meghivatását el nem fogad­hatja, a nélkül azonban, hogy a város közönsége ezáltal bárminemű ellenséges hangulatot akarna tanúsítani a szomszéd tartomány iránt, melylyel egy korona alá tartozva, jövőben is igyekezendik a legbarátságosabb viszonyban maradni.“A köz­gyűlésen jelen volt 35 tag közül 32 elfogadta e ha­tározatot. Kettő nem szavazott, egy pedig azon véleményben volt,hogy az egész ügyet vissza kell utasítani a kormányzóhoz. A város közönségé­nek ezen határozata egyrészt az említett mi­nisztertanácsi határozat szövegére hivatkozik, mely Fiuméra bízza képviselőket küldeni a hor­vát országgyűlésre, vagy nem. Fiuméra nézve tehát ily körülmények között csak az opportu­­nitás lehetett mérvadó, de épen ezen tekintet követelte, hogy a város közönsége a meghívást félretegye, mert a fiumei lakosság ismert hangu­lata mellett vagy „nessuno“-val v­álaszolt volna a választásra felhívott lakosság, vagy pedig olyanokat választott volna, a­kik beléptek vol­na ugyan a horvát tartománygyűlésbe, de csak azért, hogy azt heves tiltakozások között ismét elhagyják. Egyik úgy, mint a másik, csak kese­rűséget okozott volna úgy Fiuméban mint Hor­vátországban. (A h­o­n­v­é­dm­enház ügye a valósulás k­üs­z­ö­b­é­n a 11.) A honvédmenház ügyében ki­küldött bizottság elkészítő jelentését. E jelentés­ből a „Gyors posta“ nyomán a következőket emeljük ki: Eddigelé három helyiség van kisze­melve. Ezek egyike egy 4000 négyszögöl nagy­ságú telek Pesten a közvágóhídon túl, melyre azonban még előbb építeni kellene; e telek már meg is vétetett.A másik helyiség a gr. Hugonnay- Pacazzi-féle kastély Tétényben, mely 56 szobá­val bir. Ennek ára 80.000 frt. Az épület rozzant, s a kijavítás és fentartás igen sok pénzbe ke­rülne. Végül a harmadik az aszódi kastély, az aszódi vasúti állomástól 450 ölnyire, 80 lakrész­szel, igen szép nagy folyosókkal, pinczékkel, konyhákkal és minden szükségesekkel, szép nagy kerttel. E kastély azonnal 200—300 honvédrokkantnak adhatna menedéket és csak 60.000 forintba kerül. A kiküldöttek azon vé­leményben vannak, hogy még azon esetben is, ha Pesten egy az aszódihoz minden tekintetben hasonló fekvésű, alkotású és állapotú kastély ál­lana rendelkezésre, még ez esetben is egy a fő­város közelében és így a jelen esetben Aszódon fekvő kastélynak adnának elsőbbséget, mert úgy egészségi, mint kényelmi, valamint gazda­sági szempontból hasonlíthatlanul több fölény­­nyel bír a rokkant katonákra nézve egy kies, kellemes városkában való lakás a városi élet fölött, főleg miután az említett helyen a honvé­dek ellátása sokkal jutányosabban eszközölhető, mint a fővárosban. A kiküldöttek meg vannak róla győződve, hogy ha maguk a szenvedő vagy elaggott bajtársak kérdeztetnének meg, 9/16 rész közülök Pest fölött az aszódi, vagy ehhez ha­sonló lakásnak adna elsőbbséget.­­ A kérdés végleges eldöntése természetesen az országos honvédgyűlésnek marad fentartva. (Szemere Bertalan holttestének átszállításához.) Szeme Bertalan hulláját a buda-tabáni temetőből ma reggel 9 órakor vették ki és adták át a borsodmegyei küldött­ségnek. A budavárosi küldöttség, mely az át­adást eszközölte: Házmán főpolgármester, Áldás­­sy főbíró, Kovics főkapitány, Peregriny városi tanácsnok, Bogisich főjegyző és Frenreisz főor­vosból állott. A család részéről Szemere Atilla és Balassa István, a kiskorú Szemere gyerme­kek gyámja volt jelen. A kiásott érczkoporsó Bécsből érkezett uj pompás koporsóba helyez­tetett s azonnal a vasútra vitetett. Mihelyt a borsodmegyei küldöttség hazaér, azonnal össze­ül a megyei közgyűlés, hogy tudomásul véve a Budán felvett felismerési jegyzőkönyvet, a te­metés megtartassák. Mivel a budai temetőben állott sírkő is átszállíttatik Miskolczra, a budai temetőben a család fog emlékkövet állíttatni, mely a helyet jelölje, hol Szemere Bertalan egy ideig nyugodott. Budáról egy nyolcz tagból álló küldöttség kiséri a koporsót Miskolczra, a hol a gyászszertartásoknál is jelen leen­. — A mis­­kolczi temetési szertartásra nézve a következő programm van megállapítva: A hamvak május 1-én érkeznek meg Miskolczra, hol a pályaud­varnál a megyei másodalispán és a városi főbí­ró várják. A bevonulás ekkér történik. A me­netet a főbíró vezeti, utána viszik két lovas fe­dezete alatt a gyászlobogót; ezután jön a 4 lova­s gyászkocsi, mely mellett megyei huszárok lova­golnak. A gyászkocsit a küldöttségek követik kocsin, így mennek az alsópiacz­ utcza hidjáig. Itt várnak a czéhek, testületek, melyek itt a menethez csatlakoznak. A menet lassan halad tovább a főutczán a papmalma felé vezető utcza szegletéig, hol a megyei közgyűlés, a főispán veszi át a hamvakat. Innen a koporsót egyesek viszik fel az avasi sírkertbe, hol a megyei fő­jegyző által mondandó rövid beszéd után, Sze­mere Bertalan hamvai örök nyugalomnak fog­nak átadatni. (Az árvíz által károsultak­ javára rendezendő bazár bizottmánya hálás köszönettel vette az újonnan beküldött ajándékokat: Wink­ler Nándortól üvegtárgyakat, Waleros Józseftől 12 db galanterie tárgyat, b.Üchtritz Amadé gróf­nőtől porczellán-tárgyakat, az első magyar rész­vény serfőzöde társulattól a bazár tartama alatt a szükségelt sört, Fischer J. első m. porczellán­­festészet tulajdonosától egy vörös vázát, Steinbach Istvánnétól 10 db tárgyat, Heissenberger A. s tár­sa fehér lágyfa apróságot, Ágoston és társa férfi­divat tárgyakat, Müller Lajos aranyműves 12 db joujout, Láng M. 12 darab galanterie-tárgyat, Ringauf és Hopfen 11 darab nyakravalót, Weiss és Schwarz 12 db pipereholmit, Hatzenberger F. egy selyemdunyhát, J. M. Hölle 25 üveg champagnet, egy malaga, egy madéra, három to­kaji és három ménesi asszubort, Rieger Mór művirágot és pipere-tollakat , Fekete Bernát könyveket, Klapper János 24 pár finom férfi és női kesztyűt, Hager Felicitás Bécsből hajkenő­csöket 60 frt értékig, Stühmer Frigyes czukrász egy ládácskával a legfinomabb csemegét, Fischer F. és fiai franczia illatszereket, Rózsa Regina egy saját készítményű zsebkendőt, 80 frt érté­kűt. E szives adományokon kívül nyilvános kö­szönetet mond a bizottmány Vecsei Vecsey József úrnak, a báró Boldini 13. sz. gyalog­sor­­ezred ezredesének, a­ki a jótékony czélt szem előtt tartva, a szerencsétlenek iránti kegyeleté­nél fogva, az ezred zenekarát minden díj nélkül a bizottmány elnökének rendelkezésére bocsá­totta. (Halálozás.) Majsch Jakab pápai prae­­látus és esztergomi kanonok tegnap reggel 83 éves korában meghalt. Temetése holnap megy végbe. (A pozsonyi lóverseny.) A pozsonyi lóverseny, 27-én ment véghez az Engeraun, de­rült, bár kissé hideg időjárás mellett. A bécsi és pesti sportvilág előkelőségei mind megjelen­tek itt, és az állványon díszes hölgykoszorú je­lent meg. Itt voltak Odescalchi hgné, Er­­dődy grfné, Khevenhüller hgné, Pá­­­fy, Szapáry, Ráday grfnék stb. A versenynek következő eredménye volt. A hölgyek díját gr. Szapáry Iván nyerte el „Comus“ lovával, Draveczky Aurél„Horror“-ja a második ló volt. De miután csak két ló futott, egyezmény folytán a jutalom nem szolgáltatott ki. A Sweep­­stackes-ban Captain Blue „Landschütz “-e ve­zénylett egy darabig, de az utolsó fordulatnál Baltazziur „Lady Florence“ által megelőz­tetek, mely a díjat el is nyerte. A hackstack­­esban gr. Eszterházy Miklós három lova futott, ezek közül „Miliman“ nyerte el a 400 frt jutal­mat. A Trialstackesban 8 ló futott, a si­ker sokáig kétes volt, míg gr. Eszterházy Pál „Gerléje“ vette át a vezetést, de csakhamar megelőzte a kladrubi ménesló „Virgilius“, mely egy ló hosszával győzött. A Steeplec­ase-ban gr. Szapáry Iván „First Lord“-ja első,­­ gr. Eszterházy Miklós „Jury manja“ második, gr. Festetics Pál „Dante“-je harmadik ló volt, a két elsőt tulajdonosa, utolsót gr.Lamberg lovagolta. Miután a hölgyek dija nem osztatott ki, legvé­­gin erre még egy második verseny rendeztetek. Négy ló közt gr. Szapáry Iván „Comusa“ nyert, mely 165 fonttal volt terhelve, jóllehet a vele futó „Margiténak csak 120 fontot kelle hordani. (Sz. Márk és a kőmivesek Zágráb­ban.) A múlt kedden volt Márk napja, a midőn a kathtegyház buzaszentelési körmeneteit tart­­ja.E nap csak az egyházra nézve ünnep s a mun­ka nem szünetel. Zágrábban azonban e napon a kőmiveseket daczára annak, hogy a plébánostól felmentést kértek, nem engedték dolgozni, mi­ért is most a kőmivesek czéhmestere és két épí­tész az „Agramer Zig­“ban kérdést tesznek, kin keressék az elveszett munkanap által szenvedett káruk megtérítését: szt. Márkon te vagy a plébá­noson ? (Elfogott rablók.) Azon rablókat, kik f. hó 1- án Hugyujon Szabolcsban kirabol­ták Bónis József kereskedőt, s tőle 2500 frtot, egy háromágú ezüst gyertyatartót, egy ezüstből való jeruzsálemi tornyot és több értékpapírt vit­tek el. Megyaszay Samu debreczeni csendbiztos Nagy-Iványon elfogta s Tisza-Füredre kisérte. Helyi hírek. (Egy kegyeletes tény.) Múlt csütör­tökön reggeli hat órakor emeltette ki báró Pe­­rényi Zsigmond, dicsőült atyja, az új épület me­gett 1849. october 25-kén kötél által kivégezte­tett báró Perényi Zsigmond pormaradványait, a régi József külvárosi temetőben. A koporsó már szétmállott, a boldogultnak is már csak csontváza van meg, de szakálla még teljesen ép. A hamvak egy díszes, és üvegfedéllel ellá­tott érczkoporsóba zárva, k­étfogatú halottas ko­csin a kerepesi köztemetőbe hozattak, s egyelő­re, míg a családi sírbolt elkészül, az Aul-féle sír­boltba lőnek elhelyezve. A sírbolt bejárásánál Zierer teréz külvárosi káplán várta a hamvakat, s azokat beszentelvén, meleg szavakkal emel­kedett szellemű beszédben emlékezett meg a hazai alkotmány védelméért vértanúi halált szenvedett érdemeiről, vigasztalván a kiszenve­dett apa kegyeletteljes fiát, hogy veszteségében az egész nemzet osztakozik. (Kifogott hull­a.)Budán a Tabánban az első szab. Duna kőzhaj­ótársaság kikötőhídja mel­lett tegnapelőtt egy férfi hulláját húzták ki a Du­nából. A budai városkapitányság által megindított nyomozások kideriték, hogy a talált hulla Borda Mihályé, nógrádmegyei kis-oroszi lakosé, a ha­jóvontatás alkalmával Pócs-Megyer mellett hat lóval a vízbe esett és három lóval együtt bele­veszett. A P. Napid magántáviratai. Versailles, ápr. 27. este. A nemzetgyűlés mai ülésében Thiers ezeket mondá : ő nem hi­szi, hogy az újdonság­ kúfár szerepe illenék a kormányhoz , azonban a helyhatósági választá­sok előestéjén fel akarja az országot világosíta­ni a helyzetről, mely fájdalmas, minthogy fran­­czia vér folyik. Van azonban a helyzetben némi vigasztaló is, mert megoldást enged remélni, valamint hogy mindenki megteszi a maga kötelességét, név sze­­rint a hadsereg, mely az ország üdvére szolgáló fegyver. A kormánynak első feladata volt: a hadsereget megalakítni. A kormány egy pillana­tot sem vesztegetett el. Ez egy nagy és erős hadsereg, mely őrzi feladatát, és saját maga vá­lasztva főnökeit, — ezáltal erős. Mi nem a pártokhoz, hanem az összes leyális hazafiakhoz kívántunk fordulni, — férfiakhoz, kik — jobban vezettetve — Francziaországot győzelemre juttatták volna. A parancsnokságra egy híres katonát hívtunk meg, kit mi félelem és kárhoztatás nélkül korunk lovagjának nevez­hetünk. A hadsereg megteendi kötelességét. A törvény önmaga által fog diadalmaskodni. A fővezér operatióit meggondolatlanság vádja nélkül nem leplezhetném le. Azok a legnagyobb megfontolással terveztettek. Én csak arra szo­rítkozom, hogy módot nyújtsak a vezetőknek a győzelemre. Az alkalmazás fölött ők határoznak. A bekerítési művelet több napot vett igénybe , ez azonban most már teljes, és a tényleges ope­­raciók immár megkezdődtek. Tüzérségünk előtt, habár hatalmas tüzérség­gel kell küzdenie, az Issy erőd tüzelése elné­mult. A hadállás Molineauxnál elfoglaltatott. Merész dolog lenne most már eléjükbe vágni azon határoknak, melyeken belül a hadművele­tek a pacificatiót létesítendik. Thiers kifejezést adva a fájdalomnak, melyet neki a jelenlegi harcz okoz, — igy folytató : Mi nem vagyunk e harcznak inditói; mi nem táma­dunk ; mi csupán a közrendet és törvényt véd­jük. Békülésről beszélnek nekünk, hisz mi is ezt akarjuk. — A mi személyemet illeti: min­den áldozatot meghozandok. Mi a szabadságot akarjuk megmenteni a despotismustól. A nemzetgyűlés semmi hátsó gondolatot sem táplál a köztársaság ellen. Az a befejezett tényt tiszteletben tartá, a­mint azt találta. A nemzet­gyűlés egyedül az ország szervezésére tö­rekszik. Az enyhe eljárás szükségét tekintve, ismét­lem, hogy szigorunk azonnal megszűnik,mihelyt a fegyverek elnémulnak,­­ kivéve a bűnténye­ket, melyek nem számosak, így szólt Thiers továbbá : Ha rendeleteket adok ki, saját magamat kell megkérdenem, ha­bár e rendeletek nem valami túl szigoruak, ha­nem olyanok, mineket háborúban szokás kiadni. Kötelességem megkérdeni önöket: részemen van-e a jog ? Thiers azt kivánja, hogy a jegyzőkönyvben e szavaihoz­­ ,Ha rendeleteket adok ki, tétessék oda e szó : „fájdalommal.“ így szól tovább : Volt nap, melyen a jog szembetűnőbb volt, mint ma. A­mit mondok, tudják azt Párisban is, hol a közelebbi választásoktól való tartózkodás a fel­kelők elszigeteltségét tanusstá; míg egész Fran­­cziaország a kormánynyal és önökkel tart, mint a kik jólétének szabad kifej­ezései va­gyunk. Páris, ápr. 28. A harcz folyvást tart. Az el­keseredés növekvőben van. Egy, a communehoz intézett jelentés szerint a felkelők 900 halottat és sebesültet, valamint 3000 foglyot vesztettek. Versailles, apr. 28. Párisi hírek szerint a felkelők hivatalos lapja a communenak egy ren­deletét közli, mely szerint az éjszaki, keleti, or­­leansi és lyoni vaspályák, az állítólag több év­ről hátralékos adóikat 48 óra alatt kötelesek le­fizetni. A commune tegnapi ülésében azt mondá Melilet, hogy jó forrásból tudja, miszerint Ver­­saillesban lépések létettek a végett, hogy Páris ismertessék el hadviselő félnek. A commune egy rendelete meghagyja, hogy a Breda-templom romboltassák le, mivel az az 1848 -i felkelőknek insultusa volt. Berlin, ápr. 28. Bismarck kinyilatkoztató, hogy a romániai kötvények ügyében az enged­ményesek és Románia ellen létező igények vagy egyezség, vagy per útján intézhetők el. A szö­vetségi képviselők utasíttattak, hogy a kötvény­­tulajdonosok lépéseit Romániában és Konstanti­nápolyban támogassák. Tarnopol, apr. 28. A forgalom a Zloczow­­tarnopoli vasútvonalon, a nagy esőzések miatt, melyek a vonalat járhatlanná tették,­­ 14 nap­ra fölfüggesztetett. Páris, ápr. 27. A déli erődök a tegnapi bom­bázás által megrongáltattak. A tüzérség nagy veszteségeket szenvedett. A versaillesiak grá­nátjai az erődben pattantak szét, és megrongál­ták a kazamatákat. A „Mot d’Ordre“ szerint a foederáltak a déli erődöket a levegőbe akarják vettetni. A foede­ráltak ágyúzása a meudoni terrasseon egy ver­­saillesi üteget hallgatásra kényszerített. A commune hírei szerint a 195-dik zászlóalj a peronet-utczai torlaszokat Neuillyben elfoglal­ta. A Porte Maillotból való tüzelés a Courbe­­voieban felállított versaillesi ágyuk közül ötöt lerongált. A commune tegnap titkos ülést tartott Bécs, ápr. 28. A birodalmi tanács mai ülésé­ben Perger azon indítványa, hogy a tartomány­­gyűlések illetékességének tágítására vonatkozó kormány- előterjesztés 24 tagú bizottmányhoz utasíttassék, s egyhangúlag elfogadtatott. London, apr. 28. A westmeathi ügyben jel­zett kormányi bili felhatalmazza a kormányt a „Habeas-Corpus-Act“-nak három évre való fel­függesztésére, az ostromállapot kihirdetésére és elfogatások eszközlésére. Páris, apr. 27. A commune egy jelentése mondja : Páris hosszú időre el van látva élelmi­szerekkel. A közönség az üzérkedésektől és hiá­nyoktól meg van óva. — 12 departement hely­­hatósági tagjainak egy kibocsátványa a 19—40 éves polgároknak — a haditörvényszéki elitél­tetés fenyegetése mellett — a legszélsőbb kato­­naá­­lítási határidőt engedi. A commune elfogadó a párisi szabad­kőműve­sek deputatióját, mely a versaillesi kormány el­len nyilatkozott. A párisi szabad­kőművesek a vidéken levőkhöz felhívást intéznek, melyben a Thiers politikája ellen való működésre szálanak fel. — A „Mot d’Ordre“ megerősíti, hogy Tou­louse teljes felkelésben van. Bécs, apr. 28. Zohner, Brzezina gyilkosa, ma 20 évi súlyos fogságra ítéltetett. Brüssel, apr. 28. Az „Echo du Parlament“ jelenti : A porosz kabinet, a conferentián közbe­jött esetek folytán elhatározta, hogy — ha a vi­­szályok rövid időn ki nem egyenlíttetnek, — a megszállva tartott departementokban levő fran­czia kormányzóhivatalnokok letétetni, és német hivatalnokok fognak behelyeztetni. Páris, ápr. 27. A toulousei megyefőnök azon szándékában, hogy a nemzetőröket lefegyverez­­tesse, ellenállásra talált. A város tele van torla­szokkal. — A „Mot d’Ordre“ mondja : A Mont- Valerienben zendülés ütött ki. A tengerész-ka­tonák beszegezték az ágyukat. Róma, apr. 28. Azon hír mind valószínűbbé válik, hogy a pápa hajlandó figyelembe venni Amat bíbornok javaslatait, melyek szerint kísér­letek lennének teendők a Flórencz és Róma kö­zötti kiegyezés végett. Bécs, apr. 28. (Esti zárt.) Hiteltv. 278.50. Ejsz. vasút 2220.50. Allamvasut 422.—. 1860-ki sorsj. 97.70. 1864-ki sorjegyek 126.50. Napo­­leon d’or 9.91 — . Adómentes kölcsön —.Lom­­bardok 179.50. Magyar hitelrészvény 99. -. Zálog­kölcsön — . Tramvay 219.—. Anglo-Ausztrian 257.75. Galicziai v. 266.75. Francz.­o. 112.50. Népbank —.—. Bécsi bank —.— Épí­tési bank —.— Északkeleti —.—■. Bécs, ápr. 28.(Hivatalos zárlat.) Magyar föld­­teherm. kötv. 79.90. Salgó-Tarján 117.—. Ma­gyar hitel 99.—. Magy. záloglevél 89.70. Er­délyi 169.75. Magy. kel. vas. 85.75. Magy. sors­jegy 92.90. Magy. vas. kölcsön 107.30. Angol­magyar 86.25. Franco-magyar 70.—. Alföld 175.—. Magy. éjszak-kel. vas. 161.75. Kel. vas­úti elsőbbs. köv. 84.90. Porosz pénztári utasv. 184.—. Tiszai u. 248.75. Frankfurt, apr. 28. (Zárlat.) Bécsi váltó­­árfoly. 94.75 1859 ki—.—.E. metalliques — Uj ezüst kölcsön —. Nemzeti kölcsön —.— Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön Amerikai 1882-ig 97.—. Osztrák hitelv. 264.75. Osztrák államvasut 398.o. 1854-iki

Next