Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-08 / 82. szám

82. szám Szombat, április 8.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. L emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadó­hivatal: ESTI KIADÁS. 22. évi folyam­. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitso* 25 ujkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr PEST, ÁPRILIS 8. A katonai helyzet Páris körül a két ,ferről jövő sürgönyök daczára sincs t­sz­­ítva. Annyi bizonyos, hogy szakadatla­­ul foly a küzdelem, habár nem is ölt agyobb dimensiókat. Ezen apró, és nem­ben véres harczokban, a versaillesi cso­­ntok mindinkább közelednek Párishoz, a város sorsa közeledik az eldöntés pil­­matához. Ezt tanusítja azon erős béke­árt, mely a különböző hírek szerint v­árosban alakult, s a hatalmat magához igadni törekszik. Hir szerint kis állam­­fin készíttetik elő, hogy a mérsékeltebb bér­ék a kormány élére jussanak. Més írek szerint 48 órai fegyverszünet köt­etnék, s maga a commune venné kezébe­­ alkudozások fonalát. Valóban, ideje enne már, hogy e gyönyörű commune tűnjék az események színpadáról. Az már valóban sok, mit legújabban „decre­­dni“ jónak látott. Alább két fam­osus mdeletét közöljük. Az egyikben a ver­­allesi kormány tagjait proscribálja, a másikban pedig az egyház és állam veg­­yes elszakitását egy négy paragraphub­­ól álló iratban intézi el. Mióta a rende­l­ Párisban közzététetett, az egyház taga­i rendkívül kellemetlen helyzetben van­­ak. A párisi érsek ok és indokolás nél­­ül fogságra vettetett. A zárdákat áthu­­ltják, a papokat bántalmazzák, s állító­­ig már húsz jezsuitát lőttek agyon. A smuralom már valóban türhetlenné lett, ha Thiers még ma sem, midőn Neuilly­z ő csapatainak kezében van, honnan ,én könnyen Páris szivébe törhetnek, índeli el a tám­a­dást a város ellen, úgy felelősség egy részét azon vérért ő is lelni fogja, melyet a lázadók Párisban rég ontani fognak. Lassan kint tűnni kezd a homály, mely párisi commune tagjainak eddigi éle­it a nagy közönség szemei elől eltakarta. „Cloche“ több községi tagnak nem gyan életrajzát, de előbbi foglalkozását ja le. E szerint Pindy úr a 3. kerület íiasztottja, asztalos; Lefranclais a 4. ke­­lletből előbb tanító, azután hivatalnok­olt; Amouroux a 4. kerületből kalapos ; arlin a 6. kerületből könyvkötő; Theiss 12. kerületből ciseleur; Billioray a 14. ízületből kereskedő; Dercure a 18. ke­­lletből czipész ; rondet a 19. kerületből szozellánfestő; Ranizer a 20. kerületből íreskedő. Ezen urak jól érthetnek ugyan inden mesterséget, de a politikához s a rsadalom nagy kérdéseihez bizony ke­­tset konyitanak. Páris városa, mely a bordeauxi nem­­zgyűlésben 43 tag által volt képviselve, ersaillesban csak 25 képviselővel bír, iután 18 részint lemondott, részint mi­­szter lett. Végkép kilépett a nemzet­­idilésből kilencz tag : Garibaldi, Victor­igo, Ledru Rollin, Rochefort, Ránc, álon, Clémenceau, Delescluze, Cournet m­iniszter lett kettő : Thiers és Pothuau. Bár Felix kijelente, hogy nem teszi ugyan le mandátumát, de nem jelenik meg az üléseken. Más választókerület mandátumát hatan fogadták el : Gam­­betta, Henry Martin, Jules Favre, Joig­­neux, Dorian és Leon Say. A porosz lapok roppant zajt ütnek Bebel parlamenti képviselőnek egyik nyi­latkozata felett, melyben a következő pas­­sus foglaltatik: „Az európai forradalmi párt e pillanatban ismét beszéltet magá­ról. Nincs okom e viszonyt elutasítani, én magam is e párthoz tar­tozo­m.“ A „Nordd. A. Z.” e nyilat­kozatra következő megjegyzéseket tesz: Tehát a párisi „commune“ egy tagja, oly férfiú, ki a párisi központi bizottság tag­jaival egy czélt követ, van a sors téve­dése által a német birodalmi gyűlésbe vetve a helyett, hogy a Hotel de villében trónolna! Szomorú félreértése a történe­lemnek, hogy e férfiú így elszigetelve áll Németországban, míg ott alkalma lenne egészen a „commune“-ba olvadni, de más­részt mégis sokkal biztosabb az ülés a német parlamentben, mint a párisi vá­rosházán. “ — A „Nordd. A. Z.“-nak bi­zonyosan nemsokára lesz alkalma consta­­tálni, hogy Bebel úr nem áll egyedül Németországban. A caesarismus szülőhe­lyét képezi a socialdemocratiának. A német parlament ápril 5-ki ülésé­ben ismét rövid, de heves küzdelem folyt a katholicus kisebbség s a szabadelvűbb többség közt. Gróf Bathosy-Hue egy vá­lasztási igazolásnál azt állítá, hogy a vá­lasztások idején a szószékről jogosulatlan befolyások gyakoroltattak, mit egy ka­tholicus képviselő tagadott. Több szónok beszélt mindkét részről s a conservativ párt épen úgy az ultramontánok ellen nyilatkozott, mint a ház szabadelvű része. Olvasóink ismerik Thiers azon beszé­dét, melyet a nemzetgyűlés mart. 31-diki ülésében Hoib­er exminiszter elfogatásá­­ról tartott, s melyben tiltakozik az ellen, hogy az elfogatás a versaillesi kormány parancsára történt volna. Roucher egy újabb levélben c­áfolja meg Thiers állításait. Visszautasítja a vádat, hogy ő a Napo­­leonisták érdekében utazott volna hazájá­ba. A levél következőleg végződik : Húsz éven át magas közhivatalokat viseltem. Ön — Thiers — birtokában van a ver­saillesi levéltáraknak. September 4-dike óta bizalmas okmányokat ragadtak ki, s azokat jogtalanul közzétették. Ku­tatassa át egész múltamat. Jelöljön meg , ha tud , egy általam elkövetett önkényes vagy erőszakos tettet, vesse alá politikai vizsgálódásainak, vizsgálja meg várjon nem mindig a lejalitás volt tette­im szabálya. E levelet egy szóban össze­foglalhatni. Én megmondtam az igazsá­got s ön a nemzetgyűlés előtt hamis nyi­latkozatokat s oly vallomásokat tett, me­lyek eljárását elitélik. Egy történelmi em­lék szolgál vigaszomul. Engem a párisi lázadás után egy nappal zártak el, Ar­mand Carrel, Fieschi merénylete után egy nappal fogatott el s ön bizonyára nem fe­ledte el, hogy ki volt a miniszter, ki ezen elfogatásokat f megparancsolta. “ Spanyolországban igen roszul álla­nak az ifjú királyi pár ügyei. Madridi hírek szerint a király mindenben Montemar­ur a volt florenczi spanyol követ be­folyásainak van alávetve, mi közelégület­­lenséget kelt. A magas aristocratia höl­gyei pedig sértve érezik magukat a ki­rályné fellépése által, s legújabban az ügyek már oly fordulatot vettek, hogy Victor Emmanuel király hadihajót külde a spanyol partokhoz, mely fiát bizonyos eshetőségek beálltakor hazájába vissza­szállítsa. PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy víg legény. Irta Björnsterne Björnson. (Folytatás) TIZENKETTEDIK FEJEZET. Az előbbi jelenet óta évek múltak el. Jsz kezdetén volt. A tanító Nordistuen felé ad, Öle háza előtt megáll, felnyitja az ajtót, a várban senkit sem talál, tovább megy, az épü­­letben több szobájáig; itt Öle ül egyedül Te előtt, kezeit szemlélgetve. Kölcsönös üdvözlés után a tanító egy széket t­elő és leül Öle mellé. ,Te hivattál engem,“ szól rövid idő múlva. ,Igen,“ felelt Öle. ,Mit akarsz nekem mondani?“ ,Épen gondolkozom fölötte.“ ,Te már öregedni kezdesz.“ ,Igen, s épen e miatt akarok veled beszélni, trafelé dőlök, nemsokára lefekszem már.“ ,Gondoskodjál arról, hogy nyugodtan te­,Igen, igen, hm, hm!“ ,Tán valami nyomja szívedet?“ Ah, az semmit sem tesz addig, míg gondol­ni tudok.“ Igen, igen egykor én is ily helyzetben vol­­t, barátommal összevesztem és azt akartam, hy ő jöjjön előbb hozzám, de ő nem jött és szerencsétlen voltam. Egyszer azonban eszembe jutott hozzá menni, és ekkor boldog lettem.“ Öle reá nézett, de hallgatott. „Mennyire mentél jószágoddal ?“ „Az is visszafelé halad, mint én.“ „Kire hagyod, ha elköltözöl?“ „Hisz épen ez az, mit nem tudok és a mi gon­dot ad vén fejemnek.“ „Szomszédjaid dolga erősen halad.“ „Igen, mert a kitanult mező­gazdász segíti őket.“ „Neked szintén segítség után kellene látnod Die,“mondá a tanító közönyös hangon,s az ablak felé fordult. „De ki segítsen nekem?“ „Kértél erre már valakit ?“ Öle hallgatott. A tanító ismét felszólalt: „Én is soká­­gy állottam istenemmel szemben. Te nem vagy jó hozzám, mondom neki. — Kérted-e ezt tőlem kérdé­s. Nem, én nem kértelek. Aztán kértem, és ettől fogva minden jól ment közülem.“ Öle is hallgatott, és hallgatott a tanító is. Végre felszólalt Öle: „Van egy unokaleá­nyom, az tudja, mivel örvendeztethetne meg engem, mielőtt elköltözöm, de nem akar reám hallgatni.“ A tanító mosolyogva mondá: „Mert épen a­z, a­mit te akarsz, nem csinál neki örömet.“ Öle nem felelt, aztán a tanító szólalt fel is­mét : „Sok minden bánt téged, de ha jól értem, mind ez jószágod körül forog.“ „Sok nemzedéknek áldása volt, mert kövér földekkel bir. Mindaz, a­mit atyám szerzett benne fekszik, most azonban nem nő. Én meg nem tudom, hogy ki mi véli majd, ha én nem leszek többé. Családunkból való nem lesz, azt tudom.“ „Unoka­lányod fentartja majd fajodat.“ „Igen, de az, ki nejéül veszi, hogy bánik majd jószágommal? Azt szeretném én tudni, mielőtt elköltözöm. Mert az idő siet. .. “ Hosszabb hallgatás után így szólott a tanító: „Nem volna jó, ha kimennénk, az idő szép, megnézhetnék a jószágot.“ „Igen, tegyük ezt. Munkásaim vannak az er­dőben, fát vágnak, de nem dolgoznak, ha nem­­ vagyok ott.“ A szoba szegleifelé tipegett, ka­­­­lapját feltette és kezébe vette botját. Midőn már­ künn voltak, és a szántóföldek elte­rültek szemeik előtt, megállóit: íme, nézzed , semmi rend! A fa szét van hányva, a fejsze a földön hever.“ Nagy nehezen lehajolt, felvette és egy fába vágta. „Így van mindennap, nekem kell végeznem azt, a­mit munkásaim elh­anya­golnak.“ Midőn felmentek a hegyre, víg­ének hallat­szott a sziklacsúcsról. „A munka mellett énekelnek,“ mondá a ta­nító. „Az én munkásaim nem énekelnek!“ „E dal nem a Bygdeből való!“ „Nem, én soha sem hallottam.“ „Pladsen Eyvind soka volt a városban, tán ez is egyike azoknak, melyeket ott tanult; a­hol ő van, ott mindig ének hallatszik.“ Erre Öle semmit sem felelt. Azon szántóföld, melyen most átmentek, ro­szul volt mivelve. A tanító észrevette és megállóit Oléval. „Nincs már erőm hozzá,“ mondá el érzékenyül­ve. „Ide­gen embereket tartani, minden felügyelet nélkül — igen drága dolog. De hidd el, fáj nekem ha ily szántóföldet látok.“ Egy magasabb dombra érkeztek, a­honnan az egész jószágot szemlélhették, itt sóhajtva mondá­s le: „Nem szeretném úgy elhagyni, a­mint most áll, sokat fáradtunk rajta, én és szü­leim is, most azonban már nem igen vehetni ezt észre. “ Hirtelen énekelni kezdett valaki fejeik fölött; azon fa alatt állottak a melyen Destituen Kund gályát szedett atyja számára. Önkéntelenül hall­gatta őt a két öreg ember ! Fjöllen ormára ha mégy, Válladon tarisznyád, Bele több holmit ne tégy, Mintsem, hogy elbírnád. Vesd le a völgy bilincsét, Nem illik a berezre, Víg daliás közt szakítsd szét, Dobd bátran a völgybe. Dalt feléd zeng a madár, Tőle búd elszéled, A szabadság lelke már Kéjét osztja véled. Szívd a tiszta léget, szívd, Nyissad dalra ajkad Gyermekkorod napja hint Uj örömet rajtad. És a szirtes vad helyen, Csönd és magány ölébe, Boldogító érzelem Száll kebled mélyére. Hallod, hogy zúg a patak, Mint zuhan a kő le, Borzadsz, ám az akarat Csak erősbül tőle.­­Vétkes ember kérd istent, S élj üdvöd javára, úgy vár lelkedre ott fent, Kegyelem áldása. Hibád ha vágyat látni Hágj a béreztető­re, Hogy mit akarsz, kiáltsd ki . A futó szellőkbe ! . . . leült és arczát eltakarta kezeivel. Soká ma­radt e helyzetben. „Itt zavartalanul beszélhetünk egymással”, mondá végre a tanító és melléje ült. • Eyvind­épen egy hosszabb útról érkezett ha­za. A szekér még az ajtó előtt állott, hogy a ló kipihenhesse magát. Daczára annak, hogy Ey­vind mint kitanult mezőgazdász sokat keresett, még mindig kis kamrájában lakott és ha ideje volt segített apjának munkájában. Eyvind épen átöltözködött, és ugyanezt tette az atya is, ki lisztesen hagyta el a malmot. Épen elhatározták, hogy a vacsora előtt kis sétát tesz­nek, midőn az anya sápadt arc­c­al rohant be a szobába. „Ritka vendégek tartanak házunk felé“, mon­dá, „Nézzetek ki!“ Mindaketten az ablakhoz léptek és Eyvind felkiáltott: „A tanító, és — igen, csaknem úgy hiszem, igen, igen, ő az!“ „A vén Nordistuen Ole“, mondá Thore vis­szalépve az ablaktól, hogy az érkezők meg ne lássák. Kívülről hallatszott a tanító szava: „Bizonynyal csak most érkezett meg, mire Öle morogva felelt: „Na, na!“ Kopogott az ajtón, a tanító belépett, levette kalapját, Öle ugyan­ezt tette, mialatt visszafor­dult, hogy az ajtót betegye. Thore üléssel kínálta meg vendégeit, mire ezek le is ültek. (Folyt. köv.) Pest, április 8. (A veszprém megyei telekkönyvi hátralék) feldolgozására a belügyminiszter az igazságügyi miniszterrel egyetértve, hét 400 frt évi fizetéssel ellátott számfeletti írnok felvé­telét megengedte és az ezen személyszaporitás által ez évben felmerülendő 2800, illetőleg f. évi 1 apriltól deczember végéig számítva 2100 fo­rintnyi több kiadás fedezetét a múlt évi megta­karításokra utalta. —­rr. Páris a rémuralom idején. Páris, april 3. A mai hivatalos lap következő táviratilag már említett rendeletet közöl : 1. Tekintve, hogy a versaillesi kormány fér­­fiai a polgárháborút elrendelték és megnyitot­ták, Párist megtámadták, sorkatonákat, nem­zetőröket, nőket, gyermekeket meggyilkoltak s megsebesítettek ; tekintve, hogy a bűn megfon­tolással és csellel, minden jog és minden kihívás­a ellenére lett elkövetve, Páris községtanácsa el­határozza, hogy : 1 czikk : Thiers, Favre, Picard, Dufaure, Si­mon és Pythuau urak vád alá helyeztessenek. 2. czikk: Vagyonuk zár alá vétessék s se­­questi­áltassék, mig a nép itélőszéke előtt meg nem jelennek. Az igazságügyi és közbiztonsági delegátusok bízatnak meg jelen rendelet végre­hajtásával. — Páris communeje, II. Tekintve, hogy a franczia köztársaság el­ső elvét a szabadság képezi; tekintve, hogy a lelkiismereti szabadság a szabadságok elseje, te­tekintve, hogy a cultusbudget az elvvel ellenke­zik, mert a polgárokat saját hitök ellenére meg­adóztatja, tekintve, hogy a papság tényleg bűn­részese volt a monarchia által a szabadság ellen elkövetett bűnöknek, Páris községtanácsa elha­tározza. 1. czikk. Az egyház elválasztatik az államtól. 2. ez. A cultusbudget eltöröltetik. 3. ez. Az úgynevezett holt kéz javai, melyek vallási kerületek tulajdonát képezik, ingó és in­gatlan javaik nemzeti tulajdonná jelentetnek ki. 4. ez. Azonnal enquete hivatik Ö3SZ3 e vagyon ügyében , hogy természetét megállapítsa, s azt a nemzet rendelkezésére bocsássa. Páris communeje. A „Times“ a 4-ki harczokról következő sür­gönyöket közöl: Versailles, apr. 4. A harcz ma reggel nem újult meg, az előőr­söknél csak kevés lövést lehete hallani. Cha­­tillont még 10,000 nemzetőr tartja megszállva. Megerősítik , hogy 15,000 lázadó elvágatott s elfogatott. Clamartból három mozgó kórház el­tűnt. Páris remegésben van. A nők a concordia­­téren békedemonstrátiót rendeztek. Délután. Ma reggel fél hat órakor a Meudon körül álló csapatok megtámadták a lázadók hadállásait a b­atilloni magaslatokon s az ottani redoutot szuronynyal bevették. 200 fogoly jutott a csa­patok kezébe, miután a lázadók megusiták a harczot, még pedig azon sánczokból, melyek a redoute hátában álltak. Fél nyolcz órakor azon­ban innen is elüzettek s rendetlen futásban hát­ráltak. Pelle tábornok tartja a positiót. A fog­lyok, kik Versaillesba szállíttattak, börtönbe vettettek. Előttök lovas vadászok és csendőrök mentek s erős gyalogosztály kisérte őket. A nép tömegesen gyűlt össze, hogy megnézze a fog­lyokat, s úgy látszik igen meg volt elégedve a csapatok sikerével. ,,A köztársaság boszólói.“ Az „Ind. bélg.“ a párisi commune hadseregé­nek egyik részéről a következő leírást hozza ápril 2-ról: Ma reggel a Boulevard Sebastopolon találkozt­­am azon önkénytesek századával, mely nem rég állíttatott fel és melynek tagjai magukat a „köztársaság boszólóinak“ nevezik. A városház felé vonult, hogy magát a commune előtt bemu­tassa. Istenem, mily jelenet! Négy dobos és négy trombitás nyitotta meg a menetet. Minde­­nik közülök, különböző, más-más ezredbeli egyenruhát viselt. Egy izmos növésű, nagy fekete szakálú kapi­tány előzte meg a menetet. Élénk vörös öv volt rajta,mellette ment a kissé testes markotá­­nyosné, ki azon szép velenczei leányra emlékez­tetett, kit legközelebb Brüssel volt szerencsés falai közt beírhatni és ki oly kegyes volt, hogy magát 15 centime-ért mutatgatá. Vörös harisnyát, vörös ruhát és a kalapnál egy hosszú vörös tollat viselt, szóval rajta min­den vörös volt, mint egy bizonyos a „Trebison­­dei herczegnő“-ben szereplő hölgyön. A század, mely legalább 300 emberből állott, minden ezred szökevényeiből volt összeállítva, volt vörös inggel biró garibaldianus, pápai zuáv, franctizeur, mozgó nemzetőr közöttük. Kék és fehér zubbony vegyest volt látható, nyakuk és mellük meztelen volt. a vörös zászló egy zuáv által vittetett, aki testalkatára nézve valóságos óriás volt. Nagy phrygiai sapka fityegett a zász­ló hegyén. Mindezen emberek oly pofát vágtak, mintha a világ legelhatározottabb emberei len­nének. Hivatalosan ki van mutatva, hogy a nemzet­őrség 30,000 már megbüntetett egyént rejt ke­belében. Határozottan merem állítani, hogy e szám a „köztársasági boszulók“ százada felállí­tása által szaporodást nyert­ Oroszorsz­ágb­ól. Az orosz lapok igen gyakran hoznak tömeges panaszokat az ottani közbiztonság rész állapo­táról. A legnépesebb városokban világos nappal történnek merész lopások és rablások, sőt a zsebmetszők még a templomokban is sikerrel űzik mesterségüket, s az illető sajtó hangsúlyoz­za azon körülményt, hogy az orosz rendőrség minderre szemét hunyja! Miklós czár idejében az orosz kormány kor­látolta az egyetemeken a hallgatók létszámát. Most ugyan ilynemű korlátozás nem létezik már, mindamellett az egyetemi hallgatók száma aránylag véve s összehasonlítva a külföldi egye­temekkel, folyvást még elég csekély, így a var­sói egyetemen 1057 és a kieviber csak 884 ren­des és 68 nem rendes hallgató van; az utóbbiak közül 321 tanuló fel van mentve a tandíj fizeté­sétől. Ha figyelembe veszszük, hogy Oroszor­szágban mindössze csak 10 egyetem létezik, úgy a fentebbi számok mutatják, hogy ott a ma­gasabb műveltség csak lassú csiga­mászással mozog előre. A „St. Petersb. Viedomosti“ szerint az orosz kormány Szahalin szigetét a gályarabságra el­itélt fegyenczekkel törekszik benépesíteni. 1869-dik évben szállíttatott oda 800, a múlt év­ben pedig 600 rab. Ezen raboknak szállítási és élelmezési költ­sége évenkint 120.000 rubelbe kerül. ORSZÁGGYŰLÉS. Tör­vényj­avaslat a Zólyomtól Beszterczebányáig államköltségen építendő vasúti szárnyvonal létesítése tárgyában. 1 §. A magy. kir. állam vasút éjszaki vonalá­ból Zólyomnál kiágazva Beszterczebányáig ve­zetendő mellékvonalnak, a minisztérium részé­ről bemutatott tervek szerint — államköltségen leendő építése elrendeltetik. 2. §. E törvény végrehajtásával a közmunká­­s közlekedési és a pénzügyminiszterek bízatnak meg. Jelentés a Zólyomtól Beszterczebányáig terjedő vasúti szárnyvonal kiépítése iránti törvényjavaslathoz. Az 1670. évi XXXV-ik t. ez. 2-ik §-ában uta­­síttatott a minisztérium, hogy a magyar északi­­vasútvonalból Zólyomnál kiágazva Besztercze­­bányáig vezetendő mellékvonal létesítése czél­­jából, az előmunkálatokat elkészíttesse, és ezek­nek alapján indokolt javaslatát a törvényhozás elé úgy terjeszsze, hogy a zólyom-beszterczebá­­nyai ág, a salgó­tarján-zólyomi vonalrészszel egyidejűleg építtessék ki államköltségen. Ezen utasításnak eleget teendő, a vonal rész­letes tanulmányozását rendeltem el, s miután meggyőződést szereztem magamnak, hogy egy elsőrendű vomtépítése a kérdésben forgó szárny­vonal által érintendő vidék szükségleteit meg­haladná, sőt akkor sem volna indokolható, ha e vasút a gömöri vasúthálózattal leendő ösz­­szeköttetése, avagy a felső garamvölgyének érintése végett tovább vezettetnék; ennélfogva a tervezetet úgy készítettem, hogy e szárny­vonal 2-ed rangú vasútnak megfelelő berende­zést nyerjen. A tanulmányozásokból kitűnt egyébiránt, hogy e szárnyvonal czélszerűen csak­is a Ga­­ram folyó mentében vezettethetik, miután bár­mely más iránybani vezetése, tetemes költség töbletet venne igénybe. A Garam völgyét illetőleg azonban kérdés merült fel az iránt, vájjon a vasút a Garam jobb a vagy a bal partján vezettessék-e? — mely tekintetben miután a nehézségek s költsé­gekre nézve különbség alig merül fel, czélsze­­rűnek találtam az érdekelt vidékbeliek, neveze­tesen sz. k. Beszterczebánya város és Zólyom­­megye közönségének, valamint a nagyobb bir­tokosoknak óhajtásait s nézeteit kitudni. Miután ezek kivétel nélkül a vasútnak a Ga­ram balpartján leendő vezetése mellett nyilat­koztak s különben is ez irány mintegy 59.000 frtnyi megtakaritást enged, ennélfogva intézked­tem, hogy úgy az általános, mint a részletes ter­vek ez­ irányra nézve dolgoztassanak ki. A megengedhető legnagyobb takarékosság szemmel tartásával készült tervek és költségve­tés szerint: a) a vonal hossza mintegy 26/10 mértföldet teend; b) a legnagyobb emelkedés 1,200-hoz s c) a legkisebb kanyarodás 275 méter lesz. Végre d) a költségek, melyek az újabb időben elő­fordult ajánlati tárgyalásoknál elért eredmény szemmel tartásával számíttattak ki, mértfölden­ként, a felszerelést is beleértve 376,430 frt, s igy az egész vonal költségei 986,516 frtra előz­­ményeztettek, mely költség azonban a munkála­toknak nyílt verseny utján leendő kiadása foly­tán remélhetőleg leszállítható leend. Ha egyébiránt a fentebbi egész költség is igénybe vétetnék, a befektetendő tőke megfe­lelő kamatozásra bizton számíthatni, miután várható , hogy Beszterczebánya­­ iparos vidé­kének forgalma az ezen tőke kamatozására megkívántató mintegy 20.000 frtnyi mértfölden­­kénti tiszta jövedelmet biztosítani fogja. E mellett figyelmen kívül nem hagyható, hogy ezen szárnyvonal a m. k. állampályák pest-salgótarján-rutkai fővonalának forgalmára

Next