Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-08 / 82. szám
82. szám Szombat, április 8.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. L emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kiadóhivatal: ESTI KIADÁS. 22. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitso* 25 ujkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr PEST, ÁPRILIS 8. A katonai helyzet Páris körül a két ,ferről jövő sürgönyök daczára sincs tszítva. Annyi bizonyos, hogy szakadatlaul foly a küzdelem, habár nem is ölt agyobb dimensiókat. Ezen apró, és nemben véres harczokban, a versaillesi csontok mindinkább közelednek Párishoz, a város sorsa közeledik az eldöntés pilmatához. Ezt tanusítja azon erős békeárt, mely a különböző hírek szerint városban alakult, s a hatalmat magához igadni törekszik. Hir szerint kis államfin készíttetik elő, hogy a mérsékeltebb bérék a kormány élére jussanak. Més írek szerint 48 órai fegyverszünet kötetnék, s maga a commune venné kezébe alkudozások fonalát. Valóban, ideje enne már, hogy e gyönyörű commune tűnjék az események színpadáról. Az már valóban sok, mit legújabban „decredni“ jónak látott. Alább két famosus mdeletét közöljük. Az egyikben a verallesi kormány tagjait proscribálja, a másikban pedig az egyház és állam vegyes elszakitását egy négy paragraphuból álló iratban intézi el. Mióta a rendel Párisban közzététetett, az egyház tagai rendkívül kellemetlen helyzetben vanak. A párisi érsek ok és indokolás nélül fogságra vettetett. A zárdákat áthultják, a papokat bántalmazzák, s állítóig már húsz jezsuitát lőttek agyon. A smuralom már valóban türhetlenné lett, ha Thiers még ma sem, midőn Neuillyz ő csapatainak kezében van, honnan ,én könnyen Páris szivébe törhetnek, índeli el a támadást a város ellen, úgy felelősség egy részét azon vérért ő is lelni fogja, melyet a lázadók Párisban rég ontani fognak. Lassan kint tűnni kezd a homály, mely párisi commune tagjainak eddigi éleit a nagy közönség szemei elől eltakarta. „Cloche“ több községi tagnak nem gyan életrajzát, de előbbi foglalkozását ja le. E szerint Pindy úr a 3. kerület íiasztottja, asztalos; Lefranclais a 4. kelletből előbb tanító, azután hivatalnokolt; Amouroux a 4. kerületből kalapos ; arlin a 6. kerületből könyvkötő; Theiss 12. kerületből ciseleur; Billioray a 14. ízületből kereskedő; Dercure a 18. kelletből czipész ; rondet a 19. kerületből szozellánfestő; Ranizer a 20. kerületből íreskedő. Ezen urak jól érthetnek ugyan inden mesterséget, de a politikához s a rsadalom nagy kérdéseihez bizony ketset konyitanak. Páris városa, mely a bordeauxi nemzgyűlésben 43 tag által volt képviselve, ersaillesban csak 25 képviselővel bír, iután 18 részint lemondott, részint miszter lett. Végkép kilépett a nemzetidilésből kilencz tag : Garibaldi, Victorigo, Ledru Rollin, Rochefort, Ránc, álon, Clémenceau, Delescluze, Cournet miniszter lett kettő : Thiers és Pothuau. Bár Felix kijelente, hogy nem teszi ugyan le mandátumát, de nem jelenik meg az üléseken. Más választókerület mandátumát hatan fogadták el : Gambetta, Henry Martin, Jules Favre, Joigneux, Dorian és Leon Say. A porosz lapok roppant zajt ütnek Bebel parlamenti képviselőnek egyik nyilatkozata felett, melyben a következő passus foglaltatik: „Az európai forradalmi párt e pillanatban ismét beszéltet magáról. Nincs okom e viszonyt elutasítani, én magam is e párthoz tartozom.“ A „Nordd. A. Z.” e nyilatkozatra következő megjegyzéseket tesz: Tehát a párisi „commune“ egy tagja, oly férfiú, ki a párisi központi bizottság tagjaival egy czélt követ, van a sors tévedése által a német birodalmi gyűlésbe vetve a helyett, hogy a Hotel de villében trónolna! Szomorú félreértése a történelemnek, hogy e férfiú így elszigetelve áll Németországban, míg ott alkalma lenne egészen a „commune“-ba olvadni, de másrészt mégis sokkal biztosabb az ülés a német parlamentben, mint a párisi városházán. “ — A „Nordd. A. Z.“-nak bizonyosan nemsokára lesz alkalma constatálni, hogy Bebel úr nem áll egyedül Németországban. A caesarismus szülőhelyét képezi a socialdemocratiának. A német parlament ápril 5-ki ülésében ismét rövid, de heves küzdelem folyt a katholicus kisebbség s a szabadelvűbb többség közt. Gróf Bathosy-Hue egy választási igazolásnál azt állítá, hogy a választások idején a szószékről jogosulatlan befolyások gyakoroltattak, mit egy katholicus képviselő tagadott. Több szónok beszélt mindkét részről s a conservativ párt épen úgy az ultramontánok ellen nyilatkozott, mint a ház szabadelvű része. Olvasóink ismerik Thiers azon beszédét, melyet a nemzetgyűlés mart. 31-diki ülésében Hoiber exminiszter elfogatásáról tartott, s melyben tiltakozik az ellen, hogy az elfogatás a versaillesi kormány parancsára történt volna. Roucher egy újabb levélben cáfolja meg Thiers állításait. Visszautasítja a vádat, hogy ő a Napoleonisták érdekében utazott volna hazájába. A levél következőleg végződik : Húsz éven át magas közhivatalokat viseltem. Ön — Thiers — birtokában van a versaillesi levéltáraknak. September 4-dike óta bizalmas okmányokat ragadtak ki, s azokat jogtalanul közzétették. Kutatassa át egész múltamat. Jelöljön meg , ha tud , egy általam elkövetett önkényes vagy erőszakos tettet, vesse alá politikai vizsgálódásainak, vizsgálja meg várjon nem mindig a lejalitás volt tetteim szabálya. E levelet egy szóban összefoglalhatni. Én megmondtam az igazságot s ön a nemzetgyűlés előtt hamis nyilatkozatokat s oly vallomásokat tett, melyek eljárását elitélik. Egy történelmi emlék szolgál vigaszomul. Engem a párisi lázadás után egy nappal zártak el, Armand Carrel, Fieschi merénylete után egy nappal fogatott el s ön bizonyára nem feledte el, hogy ki volt a miniszter, ki ezen elfogatásokat f megparancsolta. “ Spanyolországban igen roszul állanak az ifjú királyi pár ügyei. Madridi hírek szerint a király mindenben Montemarur a volt florenczi spanyol követ befolyásainak van alávetve, mi közelégületlenséget kelt. A magas aristocratia hölgyei pedig sértve érezik magukat a királyné fellépése által, s legújabban az ügyek már oly fordulatot vettek, hogy Victor Emmanuel király hadihajót külde a spanyol partokhoz, mely fiát bizonyos eshetőségek beálltakor hazájába visszaszállítsa. PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy víg legény. Irta Björnsterne Björnson. (Folytatás) TIZENKETTEDIK FEJEZET. Az előbbi jelenet óta évek múltak el. Jsz kezdetén volt. A tanító Nordistuen felé ad, Öle háza előtt megáll, felnyitja az ajtót, a várban senkit sem talál, tovább megy, az épületben több szobájáig; itt Öle ül egyedül Te előtt, kezeit szemlélgetve. Kölcsönös üdvözlés után a tanító egy széket telő és leül Öle mellé. ,Te hivattál engem,“ szól rövid idő múlva. ,Igen,“ felelt Öle. ,Mit akarsz nekem mondani?“ ,Épen gondolkozom fölötte.“ ,Te már öregedni kezdesz.“ ,Igen, s épen e miatt akarok veled beszélni, trafelé dőlök, nemsokára lefekszem már.“ ,Gondoskodjál arról, hogy nyugodtan te,Igen, igen, hm, hm!“ ,Tán valami nyomja szívedet?“ Ah, az semmit sem tesz addig, míg gondolni tudok.“ Igen, igen egykor én is ily helyzetben volt, barátommal összevesztem és azt akartam, hy ő jöjjön előbb hozzám, de ő nem jött és szerencsétlen voltam. Egyszer azonban eszembe jutott hozzá menni, és ekkor boldog lettem.“ Öle reá nézett, de hallgatott. „Mennyire mentél jószágoddal ?“ „Az is visszafelé halad, mint én.“ „Kire hagyod, ha elköltözöl?“ „Hisz épen ez az, mit nem tudok és a mi gondot ad vén fejemnek.“ „Szomszédjaid dolga erősen halad.“ „Igen, mert a kitanult mezőgazdász segíti őket.“ „Neked szintén segítség után kellene látnod Die,“mondá a tanító közönyös hangon,s az ablak felé fordult. „De ki segítsen nekem?“ „Kértél erre már valakit ?“ Öle hallgatott. A tanító ismét felszólalt: „Én is sokágy állottam istenemmel szemben. Te nem vagy jó hozzám, mondom neki. — Kérted-e ezt tőlem kérdés. Nem, én nem kértelek. Aztán kértem, és ettől fogva minden jól ment közülem.“ Öle is hallgatott, és hallgatott a tanító is. Végre felszólalt Öle: „Van egy unokaleányom, az tudja, mivel örvendeztethetne meg engem, mielőtt elköltözöm, de nem akar reám hallgatni.“ A tanító mosolyogva mondá: „Mert épen az, amit te akarsz, nem csinál neki örömet.“ Öle nem felelt, aztán a tanító szólalt fel ismét : „Sok minden bánt téged, de ha jól értem, mind ez jószágod körül forog.“ „Sok nemzedéknek áldása volt, mert kövér földekkel bir. Mindaz, amit atyám szerzett benne fekszik, most azonban nem nő. Én meg nem tudom, hogy ki mi véli majd, ha én nem leszek többé. Családunkból való nem lesz, azt tudom.“ „Unokalányod fentartja majd fajodat.“ „Igen, de az, ki nejéül veszi, hogy bánik majd jószágommal? Azt szeretném én tudni, mielőtt elköltözöm. Mert az idő siet. .. “ Hosszabb hallgatás után így szólott a tanító: „Nem volna jó, ha kimennénk, az idő szép, megnézhetnék a jószágot.“ „Igen, tegyük ezt. Munkásaim vannak az erdőben, fát vágnak, de nem dolgoznak, ha nem vagyok ott.“ A szoba szegleifelé tipegett, kalapját feltette és kezébe vette botját. Midőn már künn voltak, és a szántóföldek elterültek szemeik előtt, megállóit: íme, nézzed , semmi rend! A fa szét van hányva, a fejsze a földön hever.“ Nagy nehezen lehajolt, felvette és egy fába vágta. „Így van mindennap, nekem kell végeznem azt, amit munkásaim elhanyagolnak.“ Midőn felmentek a hegyre, vígének hallatszott a sziklacsúcsról. „A munka mellett énekelnek,“ mondá a tanító. „Az én munkásaim nem énekelnek!“ „E dal nem a Bygdeből való!“ „Nem, én soha sem hallottam.“ „Pladsen Eyvind soka volt a városban, tán ez is egyike azoknak, melyeket ott tanult; ahol ő van, ott mindig ének hallatszik.“ Erre Öle semmit sem felelt. Azon szántóföld, melyen most átmentek, roszul volt mivelve. A tanító észrevette és megállóit Oléval. „Nincs már erőm hozzá,“ mondá el érzékenyülve. „Idegen embereket tartani, minden felügyelet nélkül — igen drága dolog. De hidd el, fáj nekem ha ily szántóföldet látok.“ Egy magasabb dombra érkeztek, ahonnan az egész jószágot szemlélhették, itt sóhajtva mondás le: „Nem szeretném úgy elhagyni, amint most áll, sokat fáradtunk rajta, én és szüleim is, most azonban már nem igen vehetni ezt észre. “ Hirtelen énekelni kezdett valaki fejeik fölött; azon fa alatt állottak a melyen Destituen Kund gályát szedett atyja számára. Önkéntelenül hallgatta őt a két öreg ember ! Fjöllen ormára ha mégy, Válladon tarisznyád, Bele több holmit ne tégy, Mintsem, hogy elbírnád. Vesd le a völgy bilincsét, Nem illik a berezre, Víg daliás közt szakítsd szét, Dobd bátran a völgybe. Dalt feléd zeng a madár, Tőle búd elszéled, A szabadság lelke már Kéjét osztja véled. Szívd a tiszta léget, szívd, Nyissad dalra ajkad Gyermekkorod napja hint Uj örömet rajtad. És a szirtes vad helyen, Csönd és magány ölébe, Boldogító érzelem Száll kebled mélyére. Hallod, hogy zúg a patak, Mint zuhan a kő le, Borzadsz, ám az akarat Csak erősbül tőle.Vétkes ember kérd istent, S élj üdvöd javára, úgy vár lelkedre ott fent, Kegyelem áldása. Hibád ha vágyat látni Hágj a béreztetőre, Hogy mit akarsz, kiáltsd ki . A futó szellőkbe ! . . . leült és arczát eltakarta kezeivel. Soká maradt e helyzetben. „Itt zavartalanul beszélhetünk egymással”, mondá végre a tanító és melléje ült. • Eyvindépen egy hosszabb útról érkezett haza. A szekér még az ajtó előtt állott, hogy a ló kipihenhesse magát. Daczára annak, hogy Eyvind mint kitanult mezőgazdász sokat keresett, még mindig kis kamrájában lakott és ha ideje volt segített apjának munkájában. Eyvind épen átöltözködött, és ugyanezt tette az atya is, ki lisztesen hagyta el a malmot. Épen elhatározták, hogy a vacsora előtt kis sétát tesznek, midőn az anya sápadt arccal rohant be a szobába. „Ritka vendégek tartanak házunk felé“, mondá, „Nézzetek ki!“ Mindaketten az ablakhoz léptek és Eyvind felkiáltott: „A tanító, és — igen, csaknem úgy hiszem, igen, igen, ő az!“ „A vén Nordistuen Ole“, mondá Thore visszalépve az ablaktól, hogy az érkezők meg ne lássák. Kívülről hallatszott a tanító szava: „Bizonynyal csak most érkezett meg, mire Öle morogva felelt: „Na, na!“ Kopogott az ajtón, a tanító belépett, levette kalapját, Öle ugyanezt tette, mialatt visszafordult, hogy az ajtót betegye. Thore üléssel kínálta meg vendégeit, mire ezek le is ültek. (Folyt. köv.) Pest, április 8. (A veszprém megyei telekkönyvi hátralék) feldolgozására a belügyminiszter az igazságügyi miniszterrel egyetértve, hét 400 frt évi fizetéssel ellátott számfeletti írnok felvételét megengedte és az ezen személyszaporitás által ez évben felmerülendő 2800, illetőleg f. évi 1 apriltól deczember végéig számítva 2100 forintnyi több kiadás fedezetét a múlt évi megtakarításokra utalta. —rr. Páris a rémuralom idején. Páris, april 3. A mai hivatalos lap következő táviratilag már említett rendeletet közöl : 1. Tekintve, hogy a versaillesi kormány férfiai a polgárháborút elrendelték és megnyitották, Párist megtámadták, sorkatonákat, nemzetőröket, nőket, gyermekeket meggyilkoltak s megsebesítettek ; tekintve, hogy a bűn megfontolással és csellel, minden jog és minden kihívása ellenére lett elkövetve, Páris községtanácsa elhatározza, hogy : 1 czikk : Thiers, Favre, Picard, Dufaure, Simon és Pythuau urak vád alá helyeztessenek. 2. czikk: Vagyonuk zár alá vétessék s sequestiáltassék, mig a nép itélőszéke előtt meg nem jelennek. Az igazságügyi és közbiztonsági delegátusok bízatnak meg jelen rendelet végrehajtásával. — Páris communeje, II. Tekintve, hogy a franczia köztársaság első elvét a szabadság képezi; tekintve, hogy a lelkiismereti szabadság a szabadságok elseje, tetekintve, hogy a cultusbudget az elvvel ellenkezik, mert a polgárokat saját hitök ellenére megadóztatja, tekintve, hogy a papság tényleg bűnrészese volt a monarchia által a szabadság ellen elkövetett bűnöknek, Páris községtanácsa elhatározza. 1. czikk. Az egyház elválasztatik az államtól. 2. ez. A cultusbudget eltöröltetik. 3. ez. Az úgynevezett holt kéz javai, melyek vallási kerületek tulajdonát képezik, ingó és ingatlan javaik nemzeti tulajdonná jelentetnek ki. 4. ez. Azonnal enquete hivatik Ö3SZ3 e vagyon ügyében , hogy természetét megállapítsa, s azt a nemzet rendelkezésére bocsássa. Páris communeje. A „Times“ a 4-ki harczokról következő sürgönyöket közöl: Versailles, apr. 4. A harcz ma reggel nem újult meg, az előőrsöknél csak kevés lövést lehete hallani. Chatillont még 10,000 nemzetőr tartja megszállva. Megerősítik , hogy 15,000 lázadó elvágatott s elfogatott. Clamartból három mozgó kórház eltűnt. Páris remegésben van. A nők a concordiatéren békedemonstrátiót rendeztek. Délután. Ma reggel fél hat órakor a Meudon körül álló csapatok megtámadták a lázadók hadállásait a batilloni magaslatokon s az ottani redoutot szuronynyal bevették. 200 fogoly jutott a csapatok kezébe, miután a lázadók megusiták a harczot, még pedig azon sánczokból, melyek a redoute hátában álltak. Fél nyolcz órakor azonban innen is elüzettek s rendetlen futásban hátráltak. Pelle tábornok tartja a positiót. A foglyok, kik Versaillesba szállíttattak, börtönbe vettettek. Előttök lovas vadászok és csendőrök mentek s erős gyalogosztály kisérte őket. A nép tömegesen gyűlt össze, hogy megnézze a foglyokat, s úgy látszik igen meg volt elégedve a csapatok sikerével. ,,A köztársaság boszólói.“ Az „Ind. bélg.“ a párisi commune hadseregének egyik részéről a következő leírást hozza ápril 2-ról: Ma reggel a Boulevard Sebastopolon találkoztam azon önkénytesek századával, mely nem rég állíttatott fel és melynek tagjai magukat a „köztársaság boszólóinak“ nevezik. A városház felé vonult, hogy magát a commune előtt bemutassa. Istenem, mily jelenet! Négy dobos és négy trombitás nyitotta meg a menetet. Mindenik közülök, különböző, más-más ezredbeli egyenruhát viselt. Egy izmos növésű, nagy fekete szakálú kapitány előzte meg a menetet. Élénk vörös öv volt rajta,mellette ment a kissé testes markotányosné, ki azon szép velenczei leányra emlékeztetett, kit legközelebb Brüssel volt szerencsés falai közt beírhatni és ki oly kegyes volt, hogy magát 15 centime-ért mutatgatá. Vörös harisnyát, vörös ruhát és a kalapnál egy hosszú vörös tollat viselt, szóval rajta minden vörös volt, mint egy bizonyos a „Trebisondei herczegnő“-ben szereplő hölgyön. A század, mely legalább 300 emberből állott, minden ezred szökevényeiből volt összeállítva, volt vörös inggel biró garibaldianus, pápai zuáv, franctizeur, mozgó nemzetőr közöttük. Kék és fehér zubbony vegyest volt látható, nyakuk és mellük meztelen volt. a vörös zászló egy zuáv által vittetett, aki testalkatára nézve valóságos óriás volt. Nagy phrygiai sapka fityegett a zászló hegyén. Mindezen emberek oly pofát vágtak, mintha a világ legelhatározottabb emberei lennének. Hivatalosan ki van mutatva, hogy a nemzetőrség 30,000 már megbüntetett egyént rejt kebelében. Határozottan merem állítani, hogy e szám a „köztársasági boszulók“ százada felállítása által szaporodást nyert Oroszországból. Az orosz lapok igen gyakran hoznak tömeges panaszokat az ottani közbiztonság rész állapotáról. A legnépesebb városokban világos nappal történnek merész lopások és rablások, sőt a zsebmetszők még a templomokban is sikerrel űzik mesterségüket, s az illető sajtó hangsúlyozza azon körülményt, hogy az orosz rendőrség minderre szemét hunyja! Miklós czár idejében az orosz kormány korlátolta az egyetemeken a hallgatók létszámát. Most ugyan ilynemű korlátozás nem létezik már, mindamellett az egyetemi hallgatók száma aránylag véve s összehasonlítva a külföldi egyetemekkel, folyvást még elég csekély, így a varsói egyetemen 1057 és a kieviber csak 884 rendes és 68 nem rendes hallgató van; az utóbbiak közül 321 tanuló fel van mentve a tandíj fizetésétől. Ha figyelembe veszszük, hogy Oroszországban mindössze csak 10 egyetem létezik, úgy a fentebbi számok mutatják, hogy ott a magasabb műveltség csak lassú csigamászással mozog előre. A „St. Petersb. Viedomosti“ szerint az orosz kormány Szahalin szigetét a gályarabságra elitélt fegyenczekkel törekszik benépesíteni. 1869-dik évben szállíttatott oda 800, a múlt évben pedig 600 rab. Ezen raboknak szállítási és élelmezési költsége évenkint 120.000 rubelbe kerül. ORSZÁGGYŰLÉS. Törvényjavaslat a Zólyomtól Beszterczebányáig államköltségen építendő vasúti szárnyvonal létesítése tárgyában. 1 §. A magy. kir. állam vasút éjszaki vonalából Zólyomnál kiágazva Beszterczebányáig vezetendő mellékvonalnak, a minisztérium részéről bemutatott tervek szerint — államköltségen leendő építése elrendeltetik. 2. §. E törvény végrehajtásával a közmunkás közlekedési és a pénzügyminiszterek bízatnak meg. Jelentés a Zólyomtól Beszterczebányáig terjedő vasúti szárnyvonal kiépítése iránti törvényjavaslathoz. Az 1670. évi XXXV-ik t. ez. 2-ik §-ában utasíttatott a minisztérium, hogy a magyar északivasútvonalból Zólyomnál kiágazva Beszterczebányáig vezetendő mellékvonal létesítése czéljából, az előmunkálatokat elkészíttesse, és ezeknek alapján indokolt javaslatát a törvényhozás elé úgy terjeszsze, hogy a zólyom-beszterczebányai ág, a salgótarján-zólyomi vonalrészszel egyidejűleg építtessék ki államköltségen. Ezen utasításnak eleget teendő, a vonal részletes tanulmányozását rendeltem el, s miután meggyőződést szereztem magamnak, hogy egy elsőrendű vomtépítése a kérdésben forgó szárnyvonal által érintendő vidék szükségleteit meghaladná, sőt akkor sem volna indokolható, ha e vasút a gömöri vasúthálózattal leendő öszszeköttetése, avagy a felső garamvölgyének érintése végett tovább vezettetnék; ennélfogva a tervezetet úgy készítettem, hogy e szárnyvonal 2-ed rangú vasútnak megfelelő berendezést nyerjen. A tanulmányozásokból kitűnt egyébiránt, hogy e szárnyvonal czélszerűen csakis a Garam folyó mentében vezettethetik, miután bármely más iránybani vezetése, tetemes költség töbletet venne igénybe. A Garam völgyét illetőleg azonban kérdés merült fel az iránt, vájjon a vasút a Garam jobb a vagy a bal partján vezettessék-e? — mely tekintetben miután a nehézségek s költségekre nézve különbség alig merül fel, czélszerűnek találtam az érdekelt vidékbeliek, nevezetesen sz. k. Beszterczebánya város és Zólyommegye közönségének, valamint a nagyobb birtokosoknak óhajtásait s nézeteit kitudni. Miután ezek kivétel nélkül a vasútnak a Garam balpartján leendő vezetése mellett nyilatkoztak s különben is ez irány mintegy 59.000 frtnyi megtakaritást enged, ennélfogva intézkedtem, hogy úgy az általános, mint a részletes tervek ez irányra nézve dolgoztassanak ki. A megengedhető legnagyobb takarékosság szemmel tartásával készült tervek és költségvetés szerint: a) a vonal hossza mintegy 26/10 mértföldet teend; b) a legnagyobb emelkedés 1,200-hoz s c) a legkisebb kanyarodás 275 méter lesz. Végre d) a költségek, melyek az újabb időben előfordult ajánlati tárgyalásoknál elért eredmény szemmel tartásával számíttattak ki, mértföldenként, a felszerelést is beleértve 376,430 frt, s igy az egész vonal költségei 986,516 frtra előzményeztettek, mely költség azonban a munkálatoknak nyílt verseny utján leendő kiadása folytán remélhetőleg leszállítható leend. Ha egyébiránt a fentebbi egész költség is igénybe vétetnék, a befektetendő tőke megfelelő kamatozásra bizton számíthatni, miután várható , hogy Beszterczebánya iparos vidékének forgalma az ezen tőke kamatozására megkívántató mintegy 20.000 frtnyi mértföldenkénti tiszta jövedelmet biztosítani fogja. E mellett figyelmen kívül nem hagyható, hogy ezen szárnyvonal a m. k. állampályák pest-salgótarján-rutkai fővonalának forgalmára