Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-04 / 103. szám
rendszerének kérdése inkább csak másodrendű mozzanattá válik. Első ilyetén tényezőként jelennek meg: nemcsak rendes codific ált törvények, hanem ugyanezen törvényeknek hosszú évek során keresztül gyakorlati élete, az esetekből merített hiányoknak, hibáknak, hézagoknak pótlása kiegészítése által. Az én hitem az , hogy szorosan a meum és tutm körében hozott minden de kivétel nélkül minden új törvény, legalább is nagyon tökéletlen. Csak a gyakorlat iskolája adja meg a törvénynek biztos, tartós életerejét. A megtámadott vagy védett önérdek leleményesebbekké teszi az embereket minden törvényhozói bölcseségnél; ezt a gyakorlat embere nem bámulhatja eléggé, így a legutolsó betűben, egyes vonásokban hajszálozott a törvény, ezek felett keletkezett különböző határozatok nyújtanak csak kellő anyagot arra, hogy valamely törvény a tökéletességhez közelebb vitethessék. De ez ismét nem rövid néhány év műve, hanem legalább is egypár évtizedé, hogy elvekre, irányra, megállapodásra nézve bármely rendszeres törvény is csak félig meddig kiállhassa a próbát, annak a gyakorlatban hosszú életűnek kell lenni. Második tényezőnek tekintem én : a közigazgatás lehető legszabatosabb rendezését az administrativ minden ágában, mert ez a szorosabb jogműveletek nagyobb részébe jelentékényén — beleékel. Mily távol vagyunk egyiktől is, másiktól is. Sem codificált törvényeink, sem szabályozott közigazgatási rendszerünk nincsen. Primitív nemzet vagyunk a művelődés terén, s elmondhatjuk : minden intézményeinkkel jobbadán még a kelet szélén állunk. Az eredmények minőségét a műveletek idézik elő, ezeket pedig a felhasználásra készen álló kisebb vagy nagyobb mérvben tökéletes anyagok, eszközök irányulják. Mindaddig, míg mi a mivelt nemzetek intézményeivel, törvényeivel nem bírunk, és ha nem hibázom azon már említettem elv felállításával, miszerint kivált az utóbbiakkal a gyakorlati élet hosszabb alkalmazása mellett kellettk leírnunk, hogy jogbiztonságunk csak némileg alapot nyerhessen, önként következik , miként ha ama cultur nemzeteknél valamely kielégítőbb jogszolgáltatás lép előtérbe, ezt rendszeres intézményeiknek köszönhetik, úgyhogy csak egyet felemlítve : legott a vitás kérdések csaknem egyedülisége a tényállás kiderítése, mi ha megtörtént, a világos, a gyakorlatilag évek során keresztül egyformán értelmezett törvény alkalmazása, már kérdés vagy vita tárgyát sem teszi többé ; midőn nálunk ellenkezőleg a tényállás rendszerint legcsekélyebb része a vitás kérdésnek, hanem igen is a törvény alkalmazása. Mely törvény 1848. óta annyit és annyiszor változott, hogy a bírónak valóban egyik nehezebb feladatát képezi csak annak helyes eltalálása, melyik epochabeli törvényre alkalmazza a perbeli esetet ?! Magáról az így nagy nehezen megtalált törvénynek ismét szavaiban történendő mikénti alkalmaztatásáról, maguk a kitűnőbb bírák közötti lényeges különbözésekről pedig igen gyakran előforduló ügyek elvi kérdéséseiben, mindezekről szólani sem akarok. Ezek szerint a képzelhető leghelytelenebb hivatkozás az, mely e részben a külföldre, annak eredményeire történik, s egészen hamis azon következtetés, hogy mert ily rendszeres államokban a legott fenálló „szób. és közvetlenség“ mellett a jogszolgáltatás jó, az állam lakóira nézve megnyugtató, ez nálunk is azzá lesz, mihelyt a „szób. és közvetlenséget mi is alkalmazzuk ! ?! Ezek azok, miket némi megvilágítására a javaslatba hozott szóbeliségnek és közvetlenségnek a gyakorlat mezején tartoztam össze. Többen lehetnek jogembereink közül, kivált újabb korbeliek, kik az annyiszor említett új rendszert már ismerik, azt tanulmányozták. De kétségtelenül még sokkal nagyobb azok száma, kik ezen szóbeliséget és közvetlenséget merőben csak nevezetük után ismerik. Míg tehát az utóbbiak jelen csekély észrevételeim által ezen rendszernek legalább egynémely főbb mozzanataival fognak megismerkedhetni, addig amazok mustrálhatják ezen uj tant alaposabb ismereteik után, cáfolhatják tévedéseimet átalján, különlegesen pedig még azon szempont alapján is, hogy a gyakorlatiasság kérdésének ily merev felállításával egyoldalú maradtam. Miben egy század harmadának befolyása alatt naponta mozgunk, élünk, természetünkké válik az. Annyi igaz, hogy mindig véletlen magasan állott előttem a németek egyik költőjének azon mondata: „Grau ist alle Theorie, grün des Lebens goldner Baum.“ Azért is a gyakorlati jog mezején csak azt a tudományt ismerem helyesnek, mely egyszersmind életképes is. Egyébiránt ítéltessék meg bármiként is szerény böngészetem, nem bánom. A nagyközönség tulajdona az, melyet tetszése szerint bonczolhat, nyeshet, metszhet, vagy végkép mellőzhet is; rám nézve ki a magamét elmondtam — ezután már közönyös marad minden. Egy kötelességet éreztem magamban hazánkra nézve ezen mindenesetre nagy horderejű kérdés megpendítésénél. Ennek eleget tettem, tartozó adómat leróvtam; — eszme ébresztésül legalább egy arányi anyagot nyújtottam met viseli: „ADeo et Scientia Diarium Astro- Meteorologicum. Das ist : Eine weitläuffiige Beschreibung dess Himmels Gestalten, auf das Jahr nach der Geburt Jesu Christi, M. DC. XXXVIII. darinnen von der Witterung der vier Jahrzeiten, vnd zwölff Monaten, dessgleichen von den Finsternüssen, Krieg vnd Blutvergiessen, Krankheiten, Fruchbarkeit der Gewächse auff Erden, vnnd andern nöthigen Zufällen, Meldung geschieht. Mit grossen Fleiss gestehet auss verbesserter Rechnung Astronomiae Danicae dess Edlen vnd Hochgelehrten Herrn Tychonis Brahae. Durch M. Martinum Horky vonLochowitz, Mathematicum et Medicum. Mit Churfürstl. Sächsischer Freyhet, vnd sonderlicher Begnadigung. Gedruckt zu Nürnberg, in Verlegung Wolffgarg Endters.“ Ajánlja e naptárt Horky „dem Ehrnvesten und Fürnehmen Herrn Achatio Hilling, Bürgern vnnd Materialisten in Nürnberg,“ de ez ajánlólevélben magára vonatkozólag semmi specialis adat nincs. Kelt e levél: „Hamburg den 3. Martij An. 1637.“ s aláirása: „M. Martinus Horkij von Lochowitz.“ Az egész munkában csak egy helyütt emlékezik meg magáról, midőn mondja, hogy már 18 év óta él hazáján kívül, mely vándoréletét Möller is említi, valamint hogy huzamosabban Hamburgban tartózkodott. Hátra van még azon kérdés: váljon ezen Horky egy személy-e a „Peregrinatio“ írójával ? miután ily czímű munkáját Möller nem érinti. E részben könnyű a felelet. A világirodalomban ugyanis csak ez egyetlen Horky Márton van ismerve kiadványairól, s ez egynek kora találkozik mind Kepler, mind Galileiével ; e két ok tehát kizár minden kételyt a személyazonosság felől, míg a föntebbi adatok kétségtelenül kiderítik, hogy Horky nem volt magyar, hanem igenis azon népcsalád tagja, amelyre neve után már a „Term.-tud. Közlöny“ is utal. Eötvös Lajos. (Sz.K.) Országgyűlés. A képviselőház május 3-iki ülése. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Kérvények. Luksics interpellál a vadászati jog körül előforduló visszaélések iránt. A Spanyolországgal s Guatemalával kötött hajózási szerződésről, és a tengeri hajók költözéséről szóló tvjavaslatok végmegszavazása. A mentelmi bizottság jelentése Miletics Szvetozár kiadatása tárgyában. Horváth Boldizsár felel Dietrich interpellátiójára a bíróságok betöltésére nézve. Az első folyamodási kir. bíróságok rendezéséről szóló tvjavaslat tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Bujanovics, Jámbor. Kormány részéről jelen van : Pauler, Gorove, Tóth, Horvát. Esti lapunkban tudósításunkat Miletics Szvetozár kiadatási ügye tárgyalásánál zártuk be. E tárgyban felszólalunk még: Hodossy Imre. Pataynak igaza van, hogy a mentelmi bizottság ma holnap vádló bizottsággá lesz, a baloldal eljárása teszi ezt azzá. A mentelmi bizottság a maga részéről minden alkalommal óvakodik véleményt mondani arra nézve, hogy ezen czikk vagy tett, mely miatt valaki vizsgálat alá vétetni szándékoltatik, valóban involvál-e büntetendő cselekvényt vagy nem, mert nem tartja ezt sem saját, sem a képrház feladatának, hanem hagyja ezt a bíróságra, az ellenzék azonban minden alkalommal azt követeli, hogy bizonyítsa be a mentelmi bizottság előadója, miszerint az illető valóban bűnös, mert ha a cselekvény nem involvál bűnös tettet,akkor nem adják ki, hanem zaklatásnak tekintik. Ebből folytonos inconvenientia származik , a bűnösség kérdése felett vitáznak, egyik igent, másik nemet mond. Falay István azért mondta, hogy a mentelmi bizottság vádló bizottság, mert kit mentett ez eddig fel ? (Derültség jobbfelöl) ott volt Böszörményi, kit fel lehetett volna menteni. Simonyi Ernő . A kiadatás mellett szólók részéről fölhozatik azon körülmény, melyben az mondatik, hogy a szerző vonandó felelősségre, nem pedig a szerkesztő vagy a kiadó. A törvény e részben nem azt mondja, hogy ha a szerkesztő nem mondja meg ki a szerző, ő vonandó felelősségre, hanem azt mondja, hogy ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék tehát ha nem volna kikutatható. De mit tett a bíróság ? egyszerűen kérdést intézett Mileticshez, ki azt mondta „mielőtt felelnék, kérem ezen okmányokat és tárgyakat velem közleni.“ Erre azt mondták : ehhez joga nincsen s tovább nem kutattak. Ebből kitetszik,hogy nem állíthatják azt, hogy felelősségre nem vonhatják, hanem nem kívánják kikutatni, ki a szerző a ki nevének első betűje ott van hanem, miután a kérdésre feleletet nem kaptak. Mileticset akarják perbe fogatni. Ez nézetem szerint zaklatás. Szónok kétségbe vonja továbbá,hogy a sajtóperekre nézve törvényes bíróság létezik Magyarországon. Törvényes bíróság nem létezik mert azon bíróság, mely most fennáll, nem törvény, hanem országgyűlési határozat alapján miniszteri meghatalmazás folytán jött létre. Ez pedig egyenesen az 1848 . 18. t. czikkbe ütközik. Ez nem oly bíróság, mint azt a törvény rendeli, a mit pedig a törvény nem rendel, az nem törvényes. Hiányzik tehát első kelléke annak, hogy ki lehessen adni bárkit is a sajtóbiróságnak. Csernátony Lajos magáévá teszi a Simonyi E. és Péchy Tamás által mondottakat. Hodossynak felelve, megjegyzi, hogy a háznak joga van, és nemcsak joga, de kötelessége az inkriminált dolgok felett azon szempontból ítélni, hogy zaklatás forog-e fenn vagy nem ? Valaki írhatja pl. azt, hogy a sas ragadozó madár, és ebből az államügyész azt magyarázza ki, hogy ez felségsértés. Az országgyűlés jogainak pellengérre állítása, ha tőlünk nem kívánnak többet, mint azt, hogy mint a chinai pagodlik intanak fejünkkel. Ennélfogva tagadja azt, hogy a háznak nem volna joga és nem kötelessége a czikkeknek érdeme felett is ítélni. A czikkben sok van ugyan, mint szónok nem helyeselhet, de kárhoztatja a kormányban azt, hogy a magyarságot ily módon, erőszakosan akarja terjeszteni. Szónok a kiadás ellen van. Madarász József szintén a kiadás ellen szól, és figyelmezteti a kormányt, nehogy ezen működése következtében az országban azon téves vélemény terjedjen el, hogy adja mielőbb a magyarok alkotmányos szelleme, hogy az ily kormánytól meg is szabaduljunk. Babes Vincze: az eljárás, mely Mileticscsel követtetett, nem törvényszerű, hanem törvényellenes volt. Hogy jártak el ez ügyben ? Azt kérdezték Mileticstől, akarja e megnevezni a szerzőt? Ő azt felelte: mindenek előtt azt akarom tudni, hogy mi tekintetből, mely pontok iránt. Erre a törvényszék azt felelte, ez nem tartozik hozzád, te mint tanú vagy itt, és mint tanúnak nem vagyunk kötelesek neked felvilágosításokat adni. De elfelejtette a törvényszék, hogy ugyanazon tanú egyszersmind vádlott is. Már akkor mikor ezen üldözés dekretáltatott Miletics volt az, ki első vonalban tekintetett szerzőnek és vádlottnak, és e szerint kötelessége lett volna a bíróságnak neki megmondani, ezek meg ezek a pontok, melyekben bűntényt lelünk és melyek iránt pert akarunk indítani. Ámde ez nem teljesíttetett.A lényegre nézve azon észrevételt teszi, hogy az incriminált czikkben semmi megütközésre valót nem lát, azon elveket a nép milliói vallják. Ezért nem szavazhat a kiadatásra. Mátyás Arisztid nézete szerint a háznak e fontos joggyakorlatánál joga van politikai szempontokból kiindulni. Ezen politikai indokokból kiindulva, szónok a kiadás ellen van. Ámde fölfogása szerint a törvény kívánatainak e tekintetben elég len téve. Mit kíván a törvény ? Azt, hogy a törvényes bíróság kérdése, valamint azt, hogy a vétség alapjául felvett czikk, és az illető perbe vonandó személy között az összefüggés törvényesen kimutatható legyen. E két kellék szerinte megvan, és ha a ház megbírálja, váljon ezen föltételnek elég van-e téve, és azt találja hogy igen, akkor e tekintetből a kiadatást megtagadnunk nem szabad. Megtagadhatja a kiadatást politikai indokokból, de nem ezen tekintetből. Itt teljesíttetett mindkét föltétel, be van igazolva az, hogy Miletics mint a lapnak szerkesztője felelősséggel tartozik azon esetben, ha a czikk szerzője nem tudatik. Szónok tehát bár az eljárást teljesen correctnek tartja, a kiadatást politikai okokból nem fogja megszavazni. Tisza Kálmán, a mentelmi bizottság azon állítása, hogy Miletics a felelősséget elfogadta, a tényálladéknak nem felel meg. Miletics azt mondotta, hogy rendszerint el szokta vállalni a felelősséget, kivévén, ha azt az illető szó önkéntesen magára vállalja, a jelen esetre nézve pedig, hogy e tekintetben nyilatkozhassék, kéri magával a vádlotokat közöltetni. Ez tehát nem elvállalása a felelősségnek, hanem egy kérés intézése a bírósághoz az iránt, hogy neki adassák meg azon mód, melynek megadása után nyilatkozhassék. Miután ez neki megtagadtatott, szónok ebben zaklatást lát és nem hajlandó Mileticset kiadni. Paczolay János ellent mond Tisza e nézetének. Ha odáig ment volna a bíróság, mint azt Tisza Kálmán említette, már akkor tovább ment volna, mint szabad lett volna, mert addig vádpontokat senkivel sem szabad közölni, míg vád alá nem helyeztetik; a vádpontok csak azzal közölhetők, a törvény és törvényes gyakorlat szerint, ki vád alá helyeztetett. Ez annyira bevett gyakorlat, hogy ha ezt megváltoztatni akarnék, mindig a vizsgálóbíró önkényétől függne, hogy kit helyez vád alá. Több szónok nem lévén följegyezve, szót emel Hoffmann Pál előadó. Simonyi Ernő azt állította , hogy nem ad ki semmi képviselőt. Sem szónok, sem a mentelmi bizottság eddig nem hajlandó elmenni, mert nézete az, hogy a képviselőt is vád alá kell helyezni, ha vétséget követ el. Csernátony azt mondta, hogy szokjunk hozzá az ily dolgokhoz, de szónok nem képes ahhoz hozzászokni, hogy a törvény ne hajtassák végre. Ajánlja a mentelmi bizottság jelentését. (Elfogadjuk.) Szonyi Ernő és Csernátony szavaikat félremagyarázva látják, és ez ellen szót emelnek. Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a ház szótöbbséggel elfogadja a mentelmi bizottság jelentését. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. képviselőház! Egy interpellatióra óhajtok felelni, ha megengedi a t. képviselőház. (Halljuk!) Dietrich Ignácz képv. ur interpellatiót intézett hozzám az ápril 29-ki gyűlésben. Az interpelatio két kérdést tartalmaz. Az első így hangzik: Biztosítja-e az igazságügyminiszter úr a házat, miszerint ezen törvényeket ezen országgyűlési időszak lefolyása alatt, vagyis 1872-dik évi ápr. 20-ig végrehajtja legalább is annyira, hogy az összes bírósági személyzetet kinevezteti, illetőleg kinevezi. Ezen kérdésre azon választ van szerencsém adni, hogy a biztosítást arra nézve, hogy a bírósági törvényeket 1872. ápril 20-ig végrefogom hajtani, csak akkor nyújthatom, ha a t. képviselő úr viszont azon biztosítást képes adni, hogy leküzdhetlen akadályokkal nem fogok találkozni. (Derültség a baloldalon). Azonban nekem alapos reményem van arra nézve, hogy ha e folyó hó végéig a bírósági törvényjavaslat törvény erejére emelkednék és ha előre nem látható és leküzdhetlen akadályok közbe nem lépnek, már 1872. január 1-én az új bíróságok működésöket tettleg megkezdhetik. (Helyeslés.) Hogy rajtam semmi sem fog múlni, és hogy a törvények meghozatala után azonnal azok végrehajtásához, fogok , azon egyről biztosíthatom a t. házat. (Általános élénk helyeslés.) A második kérdés így szól: „milyen módot szándékszik az igazságügyminiszter követni a kinevezéseknél, fog-e pályázatot nyitni, fog e valakit és kiket meghallgatni.“ E második kérdésre nézve válaszom az, hogy az elnöki állomások kivételével a többi bírói állomásokat nyilvános pályázat útján szándékozom betölteni (általános helyeslés) továbbá, hogy igenis, én tájékozásul meg fogom kérni véleményeik közlése végett mindazokat, kikről alaposan feltételezhetem, hogy vidékek juridikai erejét legjobban s legbiztosabban ismerik; azonban, hogy kiket fogok megkérdezni, az iránt nem nyilatkozhatom azért, mert a források megbízhatósága néha épen azon körülménytől függ, leginkább pedig a személyes kérdéseknél, ha azon forrás nyilvánosságra nem hozatik. (Helyeslés.) Egyébiránt kijelentem azt is, hogy bárki lesz szíves félhívatlanul is hozzám jőni tájékozás nyújtás, figyelmeztetés adás végett mind a körülményekre, mind az egyénekre nézve, minden tájékozást és figyelmeztetést szokásom szerint hálás köszönettel fogok fogadni. (Általános élénk helyeslés.) Tárgyalás alá került a „telepítvényes községek iránt teendő ideiglenes intézkedések tárgyában“ czímű törvényjavaslat. Széll Kálmán előadó • A központi bizottság ezen törvényjavaslatot az osztályok egyhangú szavazatával általánosságban elfogadásra ajánlja a t. képviselőháznak. A bizottság a részletekre nézve is teljesen egyetértve a törvényjavaslatot benyújtó képviselőkkel, az egyes §§-okra lényegtelen és inkább csak irályi módosításokat hoz javaslatba. E módosítások következők : A törvényjavaslat czíme ekkép volna szerkesztendő : „A telepítvényes községekre vonatkozó ideiglenes intézkedésekről.“ A 2-dik §. ezen utolsó két szava helyett : „nem folytatható“ a következők volnának a §-ba felveendők : „az eljárás tovább nem folytatható.“ A 4 dik §-ban a bizottság a törvény végrehajtásával csak az igazságügyi és a belügyi minisztereket véli megbízandóknak, miután ezen törvény végrehajtása a pénzügyminiszter hatásköréhez nem tartozik. E szerint e szavak helyett : „a pénzügy“, ez jön a szövegbe : „az.“ A tvjavaslat e jelentés értelmében a tárgyalás alapjául elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál , Lázár Ádám a czímre és az egyesra nézve öt részben módosítványt nyújt be, de módosítványa mindannyiszor elvettetik, mi közderültséget kelt. A részleteiben is elfogadott tvjavaslat végi megszavazása holnap leend. Következik az első folyamodási kir. bíróságokról szóló tvjavaslat tárgyalása. Hódossy Imre előadó. A központi bizottság az igazságügyminisztériumnak az első folyamodási bíróság rendezéséről szóló tvjavaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és nem is tett azon oly valami lényeges változtatásokat, hogy azokat már e helyütt ki kellene emelni. Kéri a házat, hogy tárgyalás alapjául mindjárt a központi bizottság szövegezését fogadja el, miután az a lényegben nem tér el az igazságügyi minisztérium szövegezésétől. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: senki sem fog csodálkozni azon, hogy e törvényjavaslatot elfogadni nem óhajtja. E tvjavaslat azon elvek kifolyása, melyeket két év előtt e házban a többség védett és ostromolt, nincs reménye ahhoz, hogy bírósági szervezetünk azon után való végrehajtását, melyet helytelennek,rosznak tart, megakadályozhassa, de miután ehhez reménye nem lehet, őszintén megmondja, hogy ha már, amint látja, meg kell történni a rendezésnek, csak egyet kíván, és ez az, hogy a rendezés minél hamarább történjék. Óhajtja azért, hogy az első folyamodási bíróságok kétes, függőben levő helyzete megszűnjék, és óhajtja másodszor azért, mert erősen meg van róla győződve, hogy ezen szerinte nem helyes rendszernek megváltoztatására a legbiztosabb eszköz, ha a mielőtt életbeléptettetik, mert igaz ugyan, hogy ha egyszer életbelépett, sok irányban meg lesz nehezítve a változtatás, de ha életbeléptettetik, az meg fogja teremni azt, ami szükséges arra, hogy az átváltoztatás megteremtse az országban az általános elégületlenséget, mert ha életbe léptettetett, elsőben is azok, kik látva és nagyító szemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz, meg fogják látni, hogy nem több, de legalább is annyi hiba fog történni, mint amennyi valaha választásoknál elkövettetett. Szónok nem hiszi, hogy e szervezés által az igazságszolgáltatás olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb lesz. Olcsóbb az államra nézve nem lesz, mert mindenki tudja, hogy többe fog kerülni; olcsóbb a felekre nem lesz, mert a felek különösen apróbb a járásbíróságra bízott ügyeikre nézve sokkal távolabb fogják föltalálni a bírót mint ahogy eddig feltalálták; mert a magában helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazgatás és törvénykezés egymástól külön választandó, túlságig és a legalsóbb fokig következetesen lévén keresztül vive, igen természetes, hogy oly területeken, hol eddig 4—5, olykor 6 szolgabíró volt, ki ezen apró bírói teendőket végezhette, most egy járásbiró van, s így négyszer, néhol hatszor nagyobb területéről az országnak kell az embereknek a járásbirót felkeresni. Ezen indokok elsorolásával a ház türelmét tovább fárasztani nem kívánja; reménye, hogy a részletes tárgyalásnál egy két szakaszt, melyek okvetlen nem kifolyásai ezen elveknek, megváltoztatni lehet; e reményben a részletes tárgyalás alkalmával megteendi észrevételeit. Horvát Boldizsár igazságügy miniszter: Engedje meg a t. ház, hogy néhány észrevételt tehessek. Igaza van t. barátom Tisza Kálmán képv. urnak, hogy a jelen törvényjavaslat kifolyása azon elveknek, melyek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényben vannak lerakva, az egyikét képezi azon törvényjavaslatnak, melynek céljuk, feladatuk az általa említett elvket a gyakorlati élet terére átvinni. T. barátom már most maga is óhajtja ezen általa elítélt rendszernek mielőbbi életbe léptetését azon reményben, hogy a gyakorlati élet fogja azonnal haszonvehetetlenségét kimutatni. És az ő óhajtásával találkozom, de azon indokból, mert meg vagyok győződve, hogy a gyakorlati élet e rendszer helyességét fogja kimututatni. „Azonban ne vitatkozzunk e felett, bocsássuk nyugalommal a tvjavaslatnak életre valóságát, helyességét ama nagy bíróra, a gyakorlati életre és én azért, mint előbb megjegyeztem, ezúttal hallgatással mellőzöm előadását, csupán azon egy észrevételére kívánok szorítkozni, melyben azt mondja, hogy az igazságszolgáltatás ezen új rendszerrel sokkal drágább lesz, mert a felek a bírót messze távolban fogják föltalálni. Igaza lehet képv. arnak, hogy messzebb távolban fogják feltalálni, de legalább bizonyosan föltalálják a bírót, azon bírót, kit a mai körülmények közt napokig hiába keresnek. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni.(Helyeslés.) Erre ajavaslat az előadó néhány zárszava után a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Olvastatik az Az első folyamodási bíróságok szervezete. 1. §. Első folyamodási bíróságok : a) a békebírák, b) a kir. járásbíróságok, c) a . kir. törvényszékek, d) a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. Justh József módositványt nyújt be, miután a békebírákra, mint alkotandó törvényre még nem lehet hivatkozni, e szerint az első fejezet 1. § ának a) betűje kihagyandó. Ugyanazon fejezet 2. §-a szintén kihagyandó. E módosítás, miután azt Horvát Boldizsár igazságügyminiszter nem ellenzi, elfogadtatik. 2. §. A békebírák szervezetéről, hatásköréről s az előttük követendő eljárásról, külön törvény rendelkezik. A 2. §. a módosítás értelmében elesik. Elfogadtatik. 3. §. A kir. járásbíróság áll : a járásbirákból, kikhez szükség esetében egy vagy több átjárási biró neveztetik. A járásbíróság mint egyesbiróság jár el. Több tagból álló járásbíróságoknál az ügyvitel vezetése a járásbirót illeti, akit akadályoztatása esetében az aljárásbiró helyettesít. Az aljárásbiró azon ügyekben is, amelyeket a járásbiró hozzája utal, mint önálló biró jár el. 4. §. A járásbiróság ügykezelése fölötti felügyelet azon törvényszék elnökét illeti, amelynek kerületében a járás fekszik. E czélból köteles a törvényszéki elnök a járásbíróság ügykezelését évenként legalább egyszer személyesen vagy megbízottja által megvizsgálni. A 3. §. intézkedésein túl netalán szükséges helyettest a törvényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék elnöke rendeli ki. Győrffy Gyula eh-hoz a következő módosítványt nyújtja be : a 4. § három utolsó sora maradjon ki, és helyette önálló pont gyanánt tétessék , ha a járásbíró, vagy aljárásbíró akadályoztatása folytán szükségeltetnék, azt a törvényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék szemeli ki. Halmosy Endre ugyane szakaszhoz következő módosítványt nyújtja be. Módosítvány:a 4. §, a második bekezdésének utolsó pontja, a 3-ik sorban foglalt a „megvizsgálni“ szótól kezdve végig kitépetvén, helyette önálló pont gyanánt tétessék : „Ha a járás bírónak avagy az aljárásbirónak akadályoztatása folytán helyettes szükségeltetnék azt, a törvényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék rendeli ki! E módosítások felett hosszabb vita fejlődött ki. Hodossy előadó Győrffy módosítványát elfogadja. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter pedig Halmossyét ajánlja. Szavazáskor mindkét módosítvány elfogadtatik. Olvastatnak és elfogadtatnak erre az 5., 6. §§-ok. 5. §. A járásbíróság köteles az illetőségéhez tartozó bűnügyek és vizsgálatok állásáról a kir. ügyészséghez havi kimutatást terjeszteni. 6. §. A törvényszék a hatásköréhez tartozó bűnügyekben teljesítendő vizsgálatok tekintetében a járásbíróságnak utasítást adhat. A 7. §. így szól: 7. §. A kir. törvényszék élén az elnök áll, kit ott, hol alelnök rendszeresítve nincs, a törvényszék tagjaiból a kinevezés sorrendje szerint legidősb ülnök helyettesít. A birói tagok számát a szerzendő tapasztalati adatok alapján később a törvényhozás fogja meghatározni, egyelőre megállapítása az igazságügyminiszterre bizatik. Vizsgáló bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez. A pertárnok teendőit a törvényszék elnöke által kijelölt jegyző végzi. Péchy Tamás: Nem fogadja el, hogy a vizsgáló bírók oly fontos teendői az elmozdítható jegyzőkre is bizattathassanak, azért a következő módosítást nyújtja be: A 7. §. harmadik pontja kihagyattatván, helyébe tétetvén a vizsgáló bírósági teendők rendszerint 1. járásbíróságok köréhez tartoznak (7. §.) rendkívüli fontosságú és bonyolódott bűnvizsgálati esetekben azonban a vizsgáló bírákat a törvényszéki bírák sorából a törvényszék is nevezheti ki.“ Zsedényi Ede: Szintén eh-hoz nyújt be következő módosítást: A kir. törvényszék rendesen egy elnökből, két ülnökből és egy jegyzőből áll, csak rendkívüli szükség esetében neveztethetnek ki több ülnökök. E módosítások felett hosszabb vita fejlődik ki. Hodossy előadó mindkét módosítást ellenzi. Péchy módosítása mellett felszólalnak: Ghyczy, Várady G., Móricz P., Tisza Kálmán s Csanády S . ellene Horváth Boldizsár igazságügyminiszter és Halmossy Endre. Szavazás alkalmával 69 képviselő a szerkezet mellett, 63 ellene szavazott, minek folytán az elfogadtatott. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter jelenti, hogy holnap a főrendeknél lévén elfoglalva, őt Horváth Döme min. tanácsos fogja képviselni. Ülés vége 2 ó. 3 perczkor. I. Fejezet. ) A cs. udv. könyvtárban 72. X. 74 (4.) jegy alatt. K. L. A főrendiház ülése május 3-án. Elnök: Majláth György. Jegyző : Miske Imre dr. A kormány részéről jelen van Szlávy József. Ülés kezdődik d. u. 1 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Majáth István képr. házi jegyző átadja tárgyalás végett a Spanyolországgal és a Guatemalai Köztársasággal kötött kereskedelmi és hajózási szerződést, valamint a tengeri kereskedelmi hajók költözéséről szóló tvjavaslatot. Ezen tvjavaslatok fölolvasottaknak vétetvén, véleményadás végett a 3-as állandó bizottsághoz utasíttatnak. Cziráky János gr. bemutatja a jogügyi bizottság jelentését az úrbéri viszonyokról, az irtványokról s az Erdélyben behozandó arányosítás és tagosításról szóló tvjavaslatok felett. Ezeknek tárgyalása a holnapután 10 órakor kezdődő ülésre tűzetik ki. Mire az ülés 1 órakor eloszlott. Folytatás a mellékleten. Fővárosi ügyek. Pest, máj. 3. A pestvárosi közgyűlést ma d. u. csak 3[45 órakor nyitotta meg a főpolgármester a Széher lemondása által megüresedett közmunkatanácsi tagság betöltésére történt szavazás miatt. összesen 83-an szavaztak, 1 szavazat érvénytelennek nyilváníttatott. Haris Sándor nyert 46, Vecsey Sándor 15, Steiger Gyula 4, Sztupa György 12, Simon Fiorent 4, Széher Mihály 1 szavazatot és így Harist választék meg a város részéről közmunkatanácsosnak. Miután Széher a választás előtt a főpolgármesternél megjelenvén, azt felhatalmazta, kijelenteni, hogy ő semmi szín és ürügy alatt sem fogadja el a közmunkatanácsi tagságot; ennek folytán a közmunkatanács elnöke azon megkeresésének, Pest város közönsége szíveskednék Széher urat újra megválasztani, nem lehetett eleget tenni. Scheder Károly sokoldalú elfoglalása miatt képviselői állásáról lemondván, ezt tudomásul vették.