Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-04 / 103. szám

rendszerének kérdése inkább csak másod­ren­dű mozzanattá válik. Első ilyetén tényezőként jelennek meg: nemcsak rendes c­o­d­i­fi­c á­lt törvények, hanem ugyanezen törvényeknek hosszú évek so­rán keresztül gyakorlati élete, az esetekből me­rített hiányoknak, hibáknak, hézagoknak pótlá­sa kiegészítése által. Az én hitem az , hogy szo­rosan a meum és tutm körében hozott minden de kivétel nélkül minden új törvény, legalább is nagyon tökéletlen. Csak a gyakorlat isko­lája adja meg a törvénynek biztos, tartós élet­erejét. A megtámadott vagy védett önérdek le­leményesebbekké teszi az embereket minden tör­vényhozói bölcseségnél; ezt a gyakorlat em­bere nem bámulhatja eléggé, így a legutolsó betűben, egyes vonásokban hajszálozott a tör­­vény, ezek felett keletkezett különböző határo­zatok nyújtanak csak kellő anyagot arra, hogy valamely törvény a tökéletességhez közelebb vitethessék. De ez ismét nem rövid néhány év műve, hanem legalább is egypár évtize­­d­é, hogy elvekre, irányra, megállapodásra néz­ve­­ bármely rendszeres törvény is csak félig meddig kiállhassa a próbát, annak a gyakorlat­ban hosszú életűnek kell lenni. Második tényezőnek tekintem én : a köz­­igazgatás lehető legszabatosabb rendezését az administrativ minden ágában, mert ez a szo­rosabb jogműveletek nagyobb részébe jelenté­kényén — beleékel. Mily távol vagyunk egyiktől is, másiktól is. Sem codificált törvényeink, sem szabályozott közigazgatási rendszerünk nincsen. Primitív nemzet vagyunk a művelődés terén, s elmond­hatjuk : minden intézményeinkkel jobbadán még a kelet szélén állunk. Az eredmények mi­nőségét a műveletek idézik elő, ezeket pedig a felhasználásra készen álló kisebb vagy nagyobb mérvben tökéletes anyagok, eszközök irányul­­ják. Mindaddig, míg mi a mivelt nemzetek in­tézményeivel, törvényeivel nem bírunk, és ha nem hibázom azon már említettem elv felállításá­val, miszerint kivált az utóbbiakkal a gyakor­lati élet hosszabb alkalmazása mellett kellettk leírnunk, hogy jogbiztonságunk csak némileg alapot nyerhessen, önként következik , miként ha ama cultur nemzeteknél valamely kielégítőbb jogszolgáltatás lép előtérbe, ezt rend­szeres intézményeiknek köszönhetik, úgy­hogy csak egyet felemlítve : legott a vitás kérdések csaknem egyedülisége a tényállás kiderí­tés­e, mi ha megtörtént, a világos, a gyakorla­tilag évek során keresztül egyformán értelmezett törvény alkalmazása, már kérdés vagy vi­ta tárgyát sem teszi többé ; midőn nálunk ellenkezőleg a tényállás rend­szerint legcsekélyebb része a vitás kérdés­nek, hanem igen is a törvény alkal­mazása. Mely törvény 1848. óta annyit és annyiszor változott, hogy a bírónak valóban egyik nehezebb feladatát képezi csak annak helyes eltalálása, melyik epochabeli tör­vényre alkalmazza a perbeli esetet ?! Magáról az így nagy nehezen megtalált törvénynek is­mét szavaiban történendő mikénti alkalmaztatá­sáról, maguk a kitűnőbb bírák közötti lényeges különbözésekről pedig igen gyakran előforduló ügyek elvi kérdéséseiben, mindezekről szólani sem akarok. Ezek szerint a képzelhető leghelytelenebb hivatkozás az, mely e részben a külföldre, an­nak eredményeire történik, s egészen hamis azon következtetés, hogy mert ily rendszeres államokban a legott fenálló „szób. és közvetlen­ség“ mellett a jogszolgáltatás jó, az állam lakói­ra nézve megnyugtató, ez nálunk is azzá lesz, mihelyt a „szób. és közvetlenséget mi is alkal­mazzuk ! ?! Ezek azok, miket némi megvilágítására a javaslatba hozott szóbeliségnek és közvetlenség­nek a gyakorlat mezején tartoztam össze. Többen lehetnek jog­embereink közül, kivált újabb korbeliek, kik az annyiszor említett új rendszert már ismerik, azt tanulmányozták. De kétségtelenül még sokkal nagyobb azok száma, kik ezen szóbeliséget és közvetlenséget merőben csak nevezetük után ismerik. Míg tehát az utób­biak jelen csekély észrevételeim által ezen rend­szernek legalább egynémely főbb mozzanatai­val fognak megismerkedhetni, addig amazok mustrálhatják ezen uj tant alaposabb ismereteik után, c­áfolhatják tévedéseimet átalján, külön­legesen pedig még azon szempont alapján is, hogy a g­y­a­k­o­r­l­a­t­i­a­s­s­á­g kérdésének ily merev felállításával egyoldalú maradtam. Miben egy század harmadának befolyása alatt naponta mozgunk, élünk, természetünkké válik az. Annyi igaz, hogy­ mindig véletlen magasan állott előttem a németek egyik költőjének azon mondata: „Grau ist alle Theorie, grün des Le­bens goldner Baum.“ Azért is a gyakorlati jog mezején csak azt a tudományt ismerem helyes­nek, mely egyszersmind életképes is. Egyébiránt ítéltessék meg bármiként is szerény böngészetem, nem bánom. A nagyközönség tulajdona az, me­lyet tetszése szerint bonczolhat, nyeshet, metsz­het, vagy végkép mellőzhet is; rám nézve ki a magamét elmondtam — ezután már közönyös marad minden. Egy kötelességet éreztem ma­gamban hazánkra nézve ezen mindenesetre nagy horderejű kérdés megpendítésénél. Ennek ele­get tettem, tartozó adómat leróvtam; — eszme ébresztésül legalább egy­­ arányi anyagot nyúj­tottam­­ met viseli: „ADeo et Scientia Diarium Astro- Meteorologicum. Das ist : Eine weitläuffiige Beschreibung dess Himmels Gestalten, auf das Jahr nach der Geburt Jesu Christi, M. DC. XXXVIII. darinnen von der Witterung der vier Jahrzeiten, vnd zwölff Monaten, dessgleichen von den Finsternüssen, Krieg vnd Blutvergiessen, Krankheiten, Fruchbarkeit der Gewächse auff Erden, vnnd andern nöthigen Zufällen, Meldung geschieht. Mit grossen Fleiss gestehet auss ver­besserter Rechnung Astronomiae Danicae dess Edlen vnd Hochgelehrten Herrn Tychonis Bra­­hae. Durch M. Martinum Horky vonLo­­chowitz, Mathematicum et Medicum. Mit Churfürstl. Sächsischer Freyhet, vnd sonderli­cher Begnadigung. Gedruckt zu Nürnberg, in Verlegung Wolffgarg Endters.“ Ajánlja e naptárt Horky „dem Ehrnvesten und Fürnehmen Herrn Achatio Hilling, Bürgern vnnd Materialisten in Nürnberg,“ de ez ajánló­levélben magára vonatkozólag semmi specialis adat nincs. Kelt e levél: „Hamburg den 3. Martij An. 1637.“ s aláirása: „M. Martinus Horkij von Lochowitz.“ Az egész munkában csak egy helyütt emlé­kezik meg magáról, midőn mondja, hogy már 18 év óta él hazáján kívül, mely vándor­életét Möl­ler is említi, valamint hogy huzamosabban Ham­burgban tartózkodott. Hátra van még azon kérdés: váljon ezen Horky egy személy-e a „Peregrinatio“ írójával ? miután ily czímű munkáját Möller nem érinti. E részben könnyű a felelet. A világirodalomban ugyanis csak ez egyetlen Horky Márton van ismerve kiadványairól, s ez egynek kora találkozik mind Kepler, mind Gali­leiével ; e két ok tehát kizár minden kételyt a személyazonosság felől, míg a föntebbi adatok kétségtelenül kiderítik, hogy Horky nem volt magyar, hanem igenis azon népcsalád tagja, a­melyre neve után már a „Term.-tud. Közlöny“ is utal. Eötvös Laj­os. (Sz.­K.) Országgyűlés. A képviselőház május 3-iki ülése. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Kérvények. Luksics interpellál a vadászati jog körül előforduló visszaélések iránt. A Spanyolország­gal s Guatemalával kötött hajózási szerződésről, és a tengeri hajók költözéséről szóló tvjavaslatok végmeg­­szavazása. A mentelmi bizottság jelentése Miletics Szvetozár kiadatása tárgyában. Horváth Boldizsár felel Dietrich interpellátiójára a bíróságok betölté­sére nézve. Az első folyamodási kir. bíróságok rende­zéséről szóló tvjavaslat tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Bujanovics, Jámbor. Kormány részéről jelen van : Pauler, Gorove, Tóth, Horvát. Esti lapunkban tudósításunkat Miletics Szve­tozár kiadatási ügye tárgyalásánál zártuk be. E tárgyban felszólalunk még: Hodossy Imre. Pataynak igaza van, hogy a mentelmi bizottság ma holnap vádló bizottsággá lesz, a baloldal eljárása teszi ezt azzá. A mentelmi bizottság a maga részéről minden alkalommal óvakodik véleményt mondani arra nézve, hogy ezen czikk vagy tett, mely miatt valaki vizsgálat alá vétetni szándékoltatik, való­ban involvál-e büntetendő cselekvény­t vagy nem, mert nem tartja ezt sem saját, sem a képr­­ház feladatának, hanem hagyja ezt a bíróságra, az ellenzék azonban minden alkalommal azt köve­teli, hogy bizonyítsa be a mentelmi bizottság előadója, miszerint az illető valóban bűnös, mert ha a cselekvény nem involvál bűnös tettet,akkor nem adják ki, hanem zaklatásnak tekintik. Ebből folytonos inconvenientia származik , a bűnösség kérdése felett vitáznak, egyik igent, másik nemet mond. Falay István azért mondta, hogy a mentelmi bizottság vádló bizottság, mert kit mentett ez eddig fel ? (Derültség jobbfelöl) ott volt Böször­ményi, kit fel lehetett volna menteni. Simonyi Ernő . A kiadatás mellett szólók részéről fölhozatik azon körülmény, mely­ben az mondatik, hogy a szerző vonandó fele­lősségre, nem pedig a szerkesztő vagy a kiadó. A törvény e részben nem azt mondja, hogy ha a szerkesztő nem mondja meg ki a szerző, ő vo­nandó felelősségre, hanem azt mondja, hogy ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék tehát ha nem volna kikutatható. De mit tett a bíróság ? egyszerűen kérdést intézett Mileticshez, ki azt mondta „mielőtt felelnék, kérem ezen okmá­nyokat és tárgyakat velem közleni.“ Erre azt mondták : ehhez joga nincsen s tovább nem ku­tattak. Ebből kitetszik,hogy nem állíthatják azt, hogy felelősségre nem vonhatják, hanem nem kívánják kikutatni, ki a szerző a ki nevének el­ső betűje ott van hanem, miután a kérdésre fele­letet nem kaptak. Mileticset akarják perbe fo­gatni. Ez nézetem szerint zaklatás. Szónok kétségbe vonja továbbá,hogy a sajtópe­rekre nézve törvényes bíróság létezik Magyaror­szágon. Törvényes bíróság nem létezik mert azon bíróság, mely most fennáll, nem törvény, hanem országgyűlési határozat alapján miniszteri meg­hatalmazás folytán jött létre. Ez pedig egyene­sen az 1848 . 18. t. czikkbe ütközik. Ez nem oly bíróság, mint azt a törvény rendeli, a mit pedig a törvény nem rendel, az nem törvényes. Hiány­zik tehát első kelléke annak, hogy ki lehessen adni bárkit is a sajtóbiróságnak. Csernátony Lajos magáévá teszi a Simonyi E. és Péchy Tamás által mondottakat. Hodossy­­nak felelve, megjegyzi, hogy a háznak joga van, és nemcsak joga, de kötelessége az inkriminált dolgok felett azon szempontból ítélni, hogy zak­latás forog-e fenn vagy nem ? Valaki írhatja pl. azt, hogy a sas ragadozó madár, és ebből az ál­lamügyész azt magyarázza ki, hogy ez felség­sértés. Az országgyűlés jogainak pellengérre ál­lítása, ha tőlünk nem kívánnak többet, mint azt, hogy mint a chinai pagodlik intanak fejünkkel. Ennélfogva tagadja azt, hogy a háznak nem volna joga és nem kötelessége a czikkeknek ér­deme felett is ítélni. A czikkben sok van ugyan, mint szónok nem helyeselhet, de kárhoztatja a kormányban azt, hogy a magyarságot ily­ módon, erőszakosan akarja terjeszteni. Szónok a kiadás ellen van. Madarász József szintén a kiadás ellen szól, és figyelmezteti a kormányt, nehogy ezen működése következtében az országban azon té­ves vélemény terjedjen el, hogy adja mi­előbb a magyarok alkotmányos szelleme, hogy az ily kormánytól meg is szabaduljunk. Babes Vincze: az eljárás, mely Mileticscsel követtetett, nem törvényszerű, hanem törvény­­ellenes volt. Hogy jártak el ez ügyben ? Azt kérdezték Mileticstől, akarja e megnevezni a szerzőt? Ő azt felelte: mindenek előtt azt akarom tudni, hogy mi tekintetből, mely pontok iránt. Erre a törvényszék azt felelte, ez nem tarto­zik hozzád, te mint tanú vagy itt, és mint tanú­nak nem vagyunk kötelesek neked felvilágosí­tásokat adni. De elfelejtette a törvényszék, hogy ugyanazon tanú egyszersmind vádlott is. Már akkor mikor ezen üldözés dekretáltatott Mile­­tics volt az, ki első vonalban tekintetett szerző­nek és vádlottnak, és e szerint kötelessége lett volna a bíróságnak neki megmondani, ezek meg ezek a pontok, melyekben bűntényt lelünk és melyek iránt pert akarunk indítani. Ámde ez nem teljesíttetett.A lényegre nézve azon észrevételt teszi, hogy az incriminált czikkben semmi megütközésre valót nem lát, azon elveket a nép milliói vallják. Ezért nem szavazhat a kiadatásra. Mátyás Arisztid nézete szerint a háznak e fontos joggyakorlatánál joga van politikai szem­pontokból kiindulni. Ezen politikai indokokból kiindulva, szónok a kiadás ellen van. Ámde föl­fogása szerint a törvény kívánatainak e tekin­tetben elég len téve. Mit kíván a törvény ? Azt, hogy a törvényes bíróság kérdése, valamint azt, hogy a vétség alapjául felvett czikk, és az illető perbe vonandó személy között az összefüggés törvényesen ki­mutatható legyen. E két kellék szerinte megvan, és ha a ház megbírálja, váljon ezen föltételnek elég van-e téve, és azt találja hogy igen, akkor e tekintetből a kiadatást megtagadnunk nem szabad. Megtagadhatja a kiadatást politikai in­dokokból, de nem ezen tekintetből. Itt teljesít­­tetett mindkét föltétel, be van igazolva az, hogy Miletics mint a lapnak szerkesztője felelősséggel tartozik azon esetben, ha a czikk szerzője nem tudatik. Szónok tehát bár az eljárást teljesen correct­­nek tartja, a kiadatást politikai okokból nem fogja megszavazni. Tisza Kálmán, a mentelmi bizottság azon állítása, hogy Miletics a felelősséget elfogadta, a tényálladéknak nem felel meg. Miletics azt mondotta, hogy rendszerint el szokta vállalni a felelősséget, kivévén, ha azt az illető szó önkéntesen magára vállalja, a jelen esetre nézve pedig, hogy e tekintetben nyilat­­kozhassék, kéri magával a vádlo­tokat közöl­­tetni. Ez tehát nem elvállalása a felelősségnek, hanem egy kérés intézése a bírósághoz az iránt, hogy neki adassák meg azon mód, melynek meg­adása után nyilatkozhassék. Miután ez neki megtagadtatott, szónok ebben zaklatást lát és nem hajlandó Mileticset kiadni. Paczolay János ellent mond Tisza e néze­tének. Ha odáig ment volna a bíróság, mint azt Tisza Kálmán említette, már akkor tovább ment volna, mint szabad lett volna, mert addig vád­pontokat senkivel sem szabad közölni, míg vád alá nem helyeztetik; a vádpontok csak azzal közölhetők, a törvény és törvényes gyakorlat szerint, ki vád alá helyeztetett. Ez annyira be­vett gyakorlat, hogy ha ezt megváltoztatni akar­nék, mindig a vizsgálóbíró önkényétől függne, hogy kit helyez vád alá. Több szónok nem lévén följegyezve, szót emel Hoffmann Pál előadó. Simonyi Ernő azt állí­totta , hogy nem ad ki semmi képviselőt. Sem szónok, sem a mentelmi bizottság ed­dig nem hajlandó elmenni, mert nézete az, hogy a képviselőt is vád alá kell helyezni, ha vétséget követ el. Csernátony azt mondta, hogy szokjunk hozzá az ily dolgokhoz, de szónok nem képes ahhoz hozzászokni, hogy a törvény ne hajtassák végre. Ajánlja a mentelmi bizottság jelentését. (Elfogadjuk.) S­zonyi Ernő és Csernátony szavaikat félremagyarázva látják, és ez ellen szót emelnek. Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a ház szótöbbséggel elfogadja a mentelmi bizottság je­­lentését. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. képviselőház! Egy interpellatióra óhajtok fe­lelni, ha megengedi a t. képviselőház. (Halljuk!) Dietrich Ignácz képv. ur interpellatiót inté­zett hozzám az ápril 29-ki gyűlésben. Az inter­­pelatio két kérdést tartalmaz. Az első így hangzik: Biztosítja-e az igazságügyminiszter úr a házat, miszerint ezen törvényeket ezen ország­gyűlési időszak lefolyása alatt, vagyis 1872-dik évi ápr. 20-ig végrehajtja legalább is annyira, hogy az összes bírósági személyzetet kinevezte­ti, illetőleg kinevezi. Ezen kérdésre azon választ van szerencsém adni, hogy a biztosítást arra nézve, hogy a bí­rósági törv­ényeket 1872. ápril 20-ig végre­­fogom hajtani, csak akkor nyújthatom, ha a t. képviselő úr viszont azon biztosítást képes adni, hogy leküzdhetlen akadályokkal nem fogok ta­lá­lkozni. (Derültség a baloldalon). Azonban ne­kem alapos reményem van arra nézve, hogy ha e folyó hó végéig a bírósági törvényjavaslat törvény erejére emelkednék és ha előre nem látható és leküzdhetlen akadályok közbe nem lépnek, már 1872. január 1-én az új bíróságok működésöket tettleg megkezdhetik. (Helyeslés.) Hogy rajtam semmi sem fog múlni, és hogy a törvények meghozatala után azonnal azok vég­rehajtásához, fogok , azon egyről biztosíthatom a t. házat. (Általános élénk helyeslés.) A második kérdés így szól: „milyen módot szándékszik az igazságügyminiszter követni a kinevezéseknél, fog-e pályázatot nyitni, fog e valakit és kiket meghallgatni.“ E második kérdésre nézve válaszom az, hogy az elnöki állomások kivételével a többi bírói ál­lomásokat nyilvános pályázat útján szándéko­zom betölteni (általános helyeslés) továbbá, hogy igen­is, én tájékozásul meg fogom kérni véleményeik közlése végett mind­azokat, kik­ről alaposan feltételezhetem, hogy vidékek juri­­dikai erejét legjobban s legbiztosabban ismerik; azonban, hogy kiket fogok megkérdezni, az iránt nem nyilatkozhatom azért, mert a források megbízhatósága néha épen azon körülménytől függ, leginkább pedig a személyes kérdéseknél, ha azon forrás nyilvánosságra nem hozatik. (Helyeslés.) Egyébiránt kijelentem azt is, hogy bárki lesz szíves félhívatlanul is hozzám jőni tájékozás nyújtás, figyelmeztetés adás végett mind a kö­rülményekre, mind az egyénekre nézve, min­den tájékozást és figyelmeztetést szokásom sze­rint hálás köszönettel fogok fogadni. (Általános élénk helyeslés.) Tárgyalás alá került a „telepítvényes közsé­gek iránt teendő ideiglenes intézkedések tárgyá­ban“ czímű törvényjavaslat. Széll Kálmán előadó •­ A központi bizottság ezen törvényjavaslatot az osztályok egyhangú szavazatával általánosságban elfogadásra ajánlja a t. képviselőháznak. A bizottság a részletekre nézve is teljesen egyetértve a törvényjavaslatot benyújtó képvi­selőkkel, az egyes §§-okra lényegtelen és in­kább csak irályi módosításokat hoz javaslatba. E módosítások következők : A törvényjavaslat czíme ekkép volna szer­kesztendő : „A telepítvényes községekre vonatkozó ideig­lenes intézkedésekről.“ A 2-dik §. ezen utolsó két szava helyett : „nem folytatható“ a következők volnának a §-ba felveendők : „az eljárás tovább nem foly­tatható.“ A 4 dik §-ban a bizottság a törvény végrehaj­tásával csak az igazságügyi és a belügyi minisz­tereket véli megbízandóknak, miután ezen tör­vény végrehajtása a pénzügyminiszter hatáskö­réhez nem tartozik. E szerint e szavak helyett : „a pénzügy“, ez jön a szövegbe : „az.“ A tvjavaslat e jelentés értelmében a tárgya­lás alapjául elfogadtatik. A részletes tárgyalás­nál , Lázár Ádám a czímre és az egyes­­­ra néz­ve öt részben módosítványt nyújt be, de módosít­­ványa mindannyiszor elvettetik, mi közderültsé­get kelt. A részleteiben is elfogadott tvjavaslat végi megszavazása holnap leend. Következik az első folyamodási kir. bí­róságokról szóló tvjavaslat tárgyalása. Hódossy Imre előadó. A központi bizottság az igazságügyminisztériumnak az első folyamo­dási bíróság rendezéséről szóló tvjavaslatát ál­talánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta és nem is tett azon oly valami lényeges változtatásokat, hogy azokat már e helyütt ki kellene emelni. Kéri a házat, hogy tárgyalás alapjául mindjárt a központi bizottság szövege­zését fogadja el, miután az a lényegben nem tér el az igazságügyi minisztérium szövegezésétől. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: senki sem fog csodálkozni azon, hogy e törvényjavaslatot elfogadni nem óhajtja. E tvjavaslat azon elvek kifolyása, me­lyeket két év előtt e házban a többség védett és­­ ostromolt, nincs reménye ahhoz, hogy bíró­sági szervezetünk azon után való végrehajtását, melyet helytelennek,rosznak tart, megakadályoz­hassa, de miután ehhez reménye nem lehet, őszin­tén megmondja, hogy ha már, a­mint látja, meg kell történni a rendezésnek, csak egyet kíván, és ez az, hogy a rendezés minél hamarább tör­ténjék. Óhajtja azért, hogy az első folyamodási bíró­ságok kétes, függőben levő helyzete megszűn­jék, és óhajtja másodszor azért, mert erősen meg van róla győződve, hogy ezen szerinte nem helyes rendszernek megváltoztatására a legbiztosabb eszköz, ha a mielőtt életbeléptettetik, mert igaz ugyan, hogy ha egyszer életbelépett, sok irány­ban meg lesz nehezítve a változtatás, de ha életbeléptettetik, az meg fogja teremni azt, a­mi szükséges arra, hogy az átváltoztatás meg­teremtse az országban az általános elégületlen­­séget, mert ha életbe léptettetett, elsőben is azok, kik látva és nagyító szemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz, meg fogják látni, hogy nem több, de legalább is annyi hiba fog történni, mint a­mennyi vala­ha választásoknál elkövettetett. Szónok nem hiszi, hogy e szervezés által az igazságszolgáltatás olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb lesz. Olcsóbb a­z államra nézve nem lesz, mert mindenki tudja, hogy többe fog kerülni; olcsóbb a felekre nem lesz, mert a felek különösen apróbb a járásbíróságra bízott ügyeik­re nézve sokkal távolabb fogják föltalálni a bí­rót mint a­hogy eddig feltalálták; mert a magá­ban helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazgatás és törvénykezés egymástól kü­lön választandó, túlságig és a legalsóbb fokig következetesen lévén keresztül vive, igen termé­szetes, hogy oly területeken, hol eddig 4—5, olykor 6 szolgabíró volt, ki ezen apró bírói teen­dőket végezhette, most egy járásbiró van, s így négyszer, néhol hatszor nagyobb területéről az országnak kell az embereknek a járásbirót fel­keresni. Ezen indokok elsorolásával a ház türelmét tovább fárasztani nem kívánja; reménye, hogy a részletes tárgyalásnál egy két szakaszt, melyek okvetlen nem kifolyásai ezen elveknek, megvál­toztatni lehet; e reményben a részletes tárgya­lás alkalmával megteendi észrevételeit. Horvát Boldizsár igazságügy miniszter: En­gedje meg a t. ház, hogy néhány észrevételt te­hessek. Igaza van t. barátom Tisza Kálmán képv. urnak, hogy a jelen törvényjavaslat kifolyása azon elveknek, melyek a bírói hatalom gyakor­lásáról szóló törvényben vannak lerakva, az egyi­két képezi azon törvényjavaslatnak, melynek c­éljuk, feladatuk az általa említett el­vket a gyakorlati élet terére átvinni. T. barátom már most maga is óhajtja ezen általa elítélt rendszernek mielőbbi életbe lépte­tését azon reményben, hogy a gyakorlati élet fogja azonnal haszonvehetetlenségét kimutatni. És az ő óhajtásával találkozom, de azon in­dokból, mert meg vagyok győződve, hogy a gya­korlati élet e rendszer helyességét fogja kimu­­tutatni. „Azonban ne vitatkozzunk e felett, bocsássuk nyugalommal a tvjavaslatnak életre valóságát, helyességét ama nagy bíróra, a gyakorlati életre és én azért, mint előbb megjegyeztem, ezúttal hallgatással mellőzöm előadását, csupán azon egy észrevételére kívánok szorítkozni, melyben azt mondja, hogy az igazságszolgáltatás ezen új rendszerrel sokkal drágább lesz, mert a felek a bírót messze távolban fogják föltalálni. Igaza le­het képv. arnak, hogy messzebb távolban fog­ják feltalálni, de legalább bizonyosan föltalál­ják a bírót, azon bírót, kit a mai körülmények közt napokig hiába keresnek. Ennélfogva ké­rem a t. házat, méltóztassék a tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni.(Helyeslés.) Erre a­­javaslat az előadó néhány zárszava után a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Olvastatik az Az első folyamodási bíróságok szervezete. 1. §. Első folyamodási bíróságok : a) a békebírák, b) a kir. járásbíróságok, c) a­ . kir. törvényszékek, d) a budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék. Justh József módositványt nyújt be, miután a békebírákra, mint alkotandó törvényre még nem lehet hivatkozni, e szerint az első fejezet 1. § ának a) betűje kihagyandó. Ugyanazon fe­jezet 2. §-a szintén kihagyandó. E módosítás, miután azt Horvát Boldizsár igazságügyminiszter nem ellenzi, elfogadtatik. 2. §. A békebírák szervezetéről, hatásköréről s az előttük követendő eljárásról, külön tör­vény rendelkezik. A 2. §. a módosítás értelmében elesik. Elfogadtatik. 3. §. A kir. járásbíróság áll : a járásbirákból, kikhez szükség esetében egy vagy több átjárási biró neveztetik. A járásbíróság mint egyesbiróság jár el. Több tagból álló járásbíróságoknál az ügyvi­tel vezetése a járásbirót illeti, a­kit akadályoz­tatása esetében az aljárásbiró helyettesít. Az aljárásbiró azon ügyekben is, a­melyeket a járásbiró hozzája utal, mint önálló biró jár el. 4. §. A járásbiróság ügykezelése fölötti fel­ügyelet azon törvényszék elnökét illeti, a­mely­nek kerületében a járás fekszik. E czélból köteles a törvényszéki elnök a já­rásbíróság ügykezelését évenként legalább egy­szer személyesen vagy megbízottja által meg­vizsgálni. A 3. §. intézkedésein túl netalán szük­séges helyettest a törvényszéknek vagy más já­rásbíróságnak tagjai közül a törvényszék elnöke rendeli ki. Győrffy Gyula e­h-hoz a következő módo­sítványt nyújtja be : a 4. § három utolsó sora maradjon ki, és helyette önálló pont gyanánt tétessék , ha a járásbíró, vagy aljárásbíró aka­dályoztatása folytán szükségeltetnék, azt a tör­vényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék szemeli ki. Halmosy Endre ugyane szakaszhoz követ­kező módosítványt nyújtja be. Módosítvány:a 4. §, a második bekez­désének utolsó pontja, a 3-ik sorban foglalt a „megvizsgálni“ szótól kezdve végig kitépetvén, helyette önálló pont gyanánt tétessék : „Ha a járás bírónak avagy az aljárásbirónak akadályoztatása folytán helyettes szükségeltet­nék azt, a törvényszéknek vagy más járás­bíró­ságnak tagjai közül a törvényszék rendeli ki! E módosítások felett hosszabb vita fejlődött ki. Hodossy előadó Győrffy módosítványát el­fogadja. Horváth Boldizsár igazságügyminisz­ter pedig Halmossy­ét ajánlja. Szavazáskor mindkét módosítvány elfogad­tatik. Olvastatnak és elfogadtatnak erre az 5., 6. §§-ok. 5. §. A járásbíróság köteles az illetőségéhez tartozó bűnügyek és vizsgálatok állásáról a kir. ügyészséghez havi kimutatást terjeszteni. 6. §. A törvényszék a hatásköréhez tartozó bűnügyekben teljesítendő vizsgálatok tekinteté­ben a járásbíróságnak utasítást adhat. A 7. §. így szól: 7. §. A kir. törvényszék élén az elnök áll, kit ott, hol alelnök rendszeresítve nincs, a törvény­szék tagjaiból a kinevezés sorrendje szerint leg­­idősb ülnök helyettesít. A birói tagok számát a szerzendő tapasztalati adatok alapján később a törvényhozás fogja meghatározni, egyelőre megállapítása az igaz­ságügyminiszterre bizatik. Vizsgáló bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez. A pertárnok teendőit a törvényszék elnöke által kijelölt jegyző végzi. Péchy Tamás: Nem fogadja el, hogy a vizs­gáló bírók oly fontos teendői az elmozdítható jegyzőkre is bizattathassanak, azért a követke­ző módosítást nyújtja be: A 7. §. harmadik pontja kihagyattatván, he­lyébe tétetvén a vizsgáló bírósági teendők rend­szerint 1. járásbíróságok köréhez tartoznak (7. §.) rendkívüli fontosságú és bonyolódott bűnvizs­­gálati esetekben azonban a vizsgáló bírákat a törvényszéki bírák sorából a törvényszék is ne­vezheti ki.“ Zsedényi Ede: Szintén e­h-hoz nyújt be kö­vetkező módosítást: A kir. törvényszék rendesen egy elnökből, két ülnökből és egy jegyzőből áll, csak rendkí­vüli szükség esetében neveztethetnek ki több ülnökök. E módosítások felett hosszabb vita fejlődik ki. Hodossy előadó mindkét módosítást ellen­zi. Péchy módosítása mellett felszólalnak: Ghy­­czy, Várady G., Móricz P., Tisza Kálmán s Csanády S . ellene Horváth Boldizsár igazság­ügyminiszter és Halmossy Endre. Szavazás alkalmával 69 képviselő a szerkezet mellett, 63 ellene szavazott, minek folytán az elfogadtatott. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter je­lenti, hogy holnap a főrendeknél lévén elfoglal­va, őt Horváth Döme min. tanácsos fogja kép­viselni. Ülés vége 2 ó. 3 perczkor. I. Fejezet.­ ­) A cs. udv. könyvtárban 72. X. 74 (4.) jegy alatt. K. L. A főrendiház ülése május 3-án. Elnök: Majláth György. Jegyző : Miske Imre dr. A kormány részéről jelen van Szlávy József. Ülés kezdődik d. u. 1 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után M­a­j­­­á­t­h István képr. házi jegyző átadja tárgyalás végett a Spanyolországgal és a Guate­malai Köztársasággal kötött kereskedelmi és ha­józási szerződést, valamint a tengeri kereske­delmi hajók költözéséről szóló tvjavaslatot. Ezen tvjavaslatok fölolvasottaknak vétetvén, véleményadás végett a 3-as állandó bizottsághoz utasíttatnak. Cziráky János gr. bemutatja a jogügyi bi­zottság jelentését az úrbéri viszonyokról, az irt­­ványokról s az Erdélyben behozandó arányosí­tás és tagosításról szóló tvjavaslatok felett. Ezeknek tárgyalása a holnapután 10 órakor kezdődő ülésre tűzetik ki. Mire az ülés 1­­­ óra­kor eloszlott. Folytatás a mellékleten. Fővárosi ügyek. Pest, máj. 3. A pestvárosi közgyűlést ma d. u. csak 3[45 órakor nyitotta meg a főpolgár­mester a S­z­é­h­e­r lemondása által megüre­sedett közmunkatanácsi tagság betöltésére tör­­tént szavazás miatt. összesen 83-an szavaztak, 1 szavazat érvény­telennek nyilváníttatott. Haris Sándor nyert 46, Vecsey Sándor 15, Steiger Gyula 4, Sztupa György 12, Simon Fiorent 4, Széher Mihály 1 szavazatot és így Harist választék meg a város részéről közmunkatanácsosnak. Miután Széher a választás előtt a főpolgár­mesternél megjelenvén, azt felhatalmazta, kije­lenteni, hogy ő semmi szín és ürügy alatt sem fogadja el a közmunkatanácsi tagságot; ennek folytán a közmunkatanács elnöke azon megke­resésének, Pest város közönsége szíveskednék Széher urat újra megválasztani, nem lehetett eleget tenni. S­c­h­e­d­e­r Károly sokoldalú elfoglalása miatt képviselői állásáról lemondván, ezt tudomásul vették.

Next