Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-05 / 104. szám

azon bűnügyek­ben, melyek a törvényszék ha­tásköréhez tartoznak, a­mennyiben a törvény­szék ezen bűn­vizsgálatok vezetését saját vizs­­gálóbíráira nem bízza. Halmossy Endre indítványozza, hogy e §-ban c) alatt tétessék: becsületsértési ese­tekben. Horváth Döme örömmel üdvözli a kormány részéről e módosítást, mely egy fennálló anomá­liát szüntet meg. Ellene szól az előadó, mert a becsületsértési esetek bűnvádi ügyek alá nem tartoznak, szintúgy Vajda János, Irányi Dá­niel, G­y­ö­r­f­f­y Gyula. Szavazáskor az elvette­­tik, és a szöveg megtartatik. 18. §. Úrbéri, arányosítási és tagosítási ügyek­ben az összes előmunkálatok vezetése, a tárgya­lás, az egyesség megkísérlése és felvétele a já­rásbíróságot illeti; az ítélethozás s a netalán kötött egyezségek jóváhagyása a törvényszék hatásköréhez tartozik. Vidliczkay József e­z­t kihagyatni indítvá­nyozza , mert e §. ellentétben áll az imént megállapított úrbéri törvényjavaslat rendelke­zéseivel. Halmossy Endre: Hasonló módosítására figyelmezteti a házat. Szavazáskor e módosítvány elfogadtatik, e szerint e §. kimarad. 19. §. A járásbíróság hatásköréhez tartozó bűnvádi ügyekben is a kbr. ítélő tábla a másod­­bíróság. Hajdú Ignácz: E §-hoz következő módosít­­ványt nyújt be: Az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről szóló törvény 19. és 20. §§ ai közé következő új §. lenne beiktatandó : Oly rendezett tanácsú városoknak, melyek eddig elsőfolyamodásu törvényszékkel birtak s melyek jövendőre járásbirósági székhelyül ki nem jelöltettek, indokolt kérelem folytán az igazságügyi miniszter megengedheti, hogy a já­rásbíróságok elébe utasitott ügyekben a bírás­kodást gyakorolhassák, s egyéb birói teendőket végezzenek, ha ezen ügyek vitelére egy állam­­birói hivatalra képesített tisztviselőt saját pénz­tárukból fizetnek, kinek hivatala állandó leszen s abban az igazságügyi miniszter által megerő­­sítendő. Az ily engedélyek megadását tartozik az igazságügyi miniszter a törvényhozásnak jóvá­hagyás végett bejelenteni. Hodossy Imre, előadó: E­l. ellentétben áll az 1869. IV- t. ez., el. azért ahhoz nem járulhat. Horváth Döme ugyanez okból nem fogadja el e módositványt. Ghyczy Kálmán: E módositványt összefüg­gésben levőnek tartja Simonyi Ernőével, kéri azt azzal együtt tárgyaltatni. (Helyeslés.) A ház Ghyczy ezen indítványát elfogadja, szintúgy a 19. §-t is. 20. §. A kir. törvényszékek hatásköréhez tar­toznak : a) mindazon polgári peres és perenkivüli te­endők, melyek a polg. törv. rendtartás (1868. LIV. t. sz.) szerint az eddig fennállott első folya­­modású társasbíróságokhoz (városi, megyei, ke­rületi, széki és vidéki törvényszék) tartoztak ; b) a váltó- és kereskedelmi ügyek, melyekben a pesti kir. Ítélő­tábla területén a kir. váltótör­vényszékek jártak el, kivéve a pesti és budai kir. törvényszékeket; c) az 1868. XXI. t. ez. 79. §-ban érintett kár­térítési keresetek; d) az 1868. XXI. t. ez. 100. §-ban érintett ügyek, melyek eddig a pénzügyi törvényszékek hatásköréhez tartoztak ; e) a polgári törv. rendtartás 25. §-ban érin­tett úrbéri, tagositási és arányositási ügyek ; f) mindazon bűnvádi ügyek, melyek a törvé­nyek és a törvényes gyakorlat szerint az eddig fennállott társas bíróságokhoz tartoztak. Az esküdtszékről külön törvény rendelkezik. Ghyczy Kálmán az e) pontot ekként indít­ványozza fogalmaztatni: e) „Az 1871. ...t. czikkben érintett úrbéri tagosítás s arányositási ügyek.“ Horváth Döme e módosítást következő szerkezetben hajlandó lenne a kormány részéről elfogadni : e nehány szó : „a polg. törv. rend­tartás 25. §-ban érintett* egyszerűen kihagyat­nék és helyettük ez mondatnék : „az úrbéri jo­­gosítás- s arányosítás-ügyek“. A § e módosítás szerint elfogadtatott, szint­úgy a következő §-ok, 21. §. A váltó-óvásokat Budapesten a váltó­jegyzők, — a többi törvényszékek székhelyein az eddig kinevezett váltójegyzők és a törvény­szék jegyzői — egyéb helyeken a járásbíró vagy aljárásbiró teljesítik. 22. §. A bányabirói hatósággal felruházandó törvényszékeknek, mint bányabiróságoknak ha­tásköréhez tartoznak: 1) a birtok­bíróság és a telekkönyvi hatóság a bányabirtokok tekintetében, 2) a bíráskodás bányajogosítmányok iránti peres ügyekben, jelesen: a) a bányák és azok tartozékaira vonatkozó dologi­ jogok felett, mik alatt nem csak a bánya­­hatóság által engedélyezett mindennemű jogo­­sítványok, hanem mindazon földfeletti épületek, telkek és építmények is értetendők, melyek az ásványok megszerzésére és elkészítésére szán­­vák vagy különben a müvet egy egészként ösz­­szekötvek s együtt használtatnak ; b) az a) pont alatt érintett müvek és tartozé­kok használata felett ; c) a bányatelekben való elsőbbség felett bá­nyaadományozásoknál ; d) a bányatelkek határai iránt felmerülő ha­tár- és bányatelkekben történt birtokháborítási esetekben. Ezenfelül eljár és ítél a bányabíróság: 3) a bánya- és haza­művek nyereségei és pót­lékai feletti vitás ügyekben; 4) az altárnai illeték vagy egyéb akna- és alaptartozások felett; 5) idegen bányatelkekbe vezetett segéd- és felnyitási művekért járó kártalanítás felett; 6) idegen bányák, épületek, vízeresztő, légve­zető és kitakarító készületek közös használatá­ért járó kártalanítás felett; 7) bánya- vagy hutaműveken való rongálá­sok esetében, a­mennyiben azok a bányatörvény rendeleteinek elhanyagolásából erednek; 8) a bányavizek tulajdona vagy használata feletti kérdésekben; 9) a társládák, azok kezelése, a hátralevő tá­­rulmányok s a társládáknak a tagok iránti kö­­telezettségei felett; 10) a bányatársulatok s azok tagjai között a társulati viszonyból származó perlekedések ese­tében ; 11) a közös bánya- vagy huzaművek üzlete, használata vagy értékesítése felett, a­mennyiben a társaságok alapító szerződésében, vagy a tár­sulatok alapszabályaiban más bíróság nincs ki­kötve ; 12) a bányabirtokosok s ezeknek tisztjei vagy meghatalmazottjai között a bányaművek s tar­tozékaikra vonatkozó üzlet és a számvitel felett fennforgó perlekedésekben. 23. §. A 25. §-ban elősorolt ügyeken kívül min­den más polg­­­áros ügyek, a­melyekben eddig a bányabíróságok jártak el, jövőre a rendes pol­gári bíróságok hatásköréhez tartoznak. 24. §. Ha a bányabiróság előtti eljárásban oly birói cselekmények teljesítésének szüksége me­rül fel, melyek a biróság székhelyén kívül vég­zendők, a bányabiróságnak jogában áll ezen cselekményeket akár egy kiküldött birói tag által végeztetni, akár pedig azoknak teljesítésére a kerületében levő bíróságok vagy bányabirák bármelyikét megkeresni. Következik a 25. §., 25. §. Az 1868.1. t. sz. 2. §-ában érintett köz­ponti telekkönyvi hatósággal a pesti kir. tör­vényszék ruháztatik fel. A telekkönyvi hatóság teendői a kir. törvény­székek hatásköréhez tartoznak, és a telekköny­vek vezetését, úgy a kezelést rendszerint az azok mellett szervezett telekhival végezi. Azonban a sz. kir., a XVI. szepesi, a jász-kun és hajdú-, úgy a rendezett tanácsú városoknak, a­mennyiben kir. törvényszék székhelyét nem képezik, a községbeli telekkönyvek vezetése megengedtetik, ha ezt már eddig is gyakorol­ták. Kötelesek azonban : a) a telekkönyvek vezetését a minisztérium által megerősített telekkönyv-vezetőre bízni, b) a vezetés és kezelés költségeit viselni, c) a rendes vezetés és kezelésért jótállani, d) az ügydarabokat legalább hetenkint egy ízben elintézés végett az illetékes telekkönyvi hatósághoz beküldeni, e) a minisztérium által megállapítandó ellen­őrzési s kezelési szabályoknak eleget tenni. Ezenkívül felhatalmaztatik az igazságügyi miniszter, hogy nagyobb telekkönyvi forgalom­mal bíró, vagy a törvényszék székhelyétől mesz­­szebb eső járások községeinek telekkönyveit a járásbíró felügyelete alatt a járásbíróságnál szervezendő telekhivatal által vezettesse olykép, hogy az ügy­darabok előadás és elintézés végett hetenkint legalább egy ízben a törvényszékhez küldessenek be. Ehhez Győrffy Gyula következő módosítást nyújt be: „A minisztérium legközelebb törvényjavasla­tot fog az országgyűlés elé terjeszteni az iránt, hogy mely nagyobb telekkönyvi forgalommal bíró, vagy a törvényszék székhelyétől mesz­­szebb fekvő járások községeinek telekkönyvei vezettessenek a járásbíróságnál szervezendő te­­lekkkönyvi hivatal által olykép, hogy az ügy­darabok előadás és elintézés végett hetenkint legalább egyszer a törvényszékhez küldesse­nek be.“ Ugyane szakaszhoz Halmossy Endre is adott be módosítványt, mely következő: Az első bekezdés marad. A telekkönyvi hatóság teendői a kir. törvény­székek hatásköréhez tartoznak, és a telekköny­vek vezetését és kezelését az ezek mellett szer­vezett telekhivatal végezi, azonban az igazság­ügyminiszter felhatalmaztatik, hogy nagyobb telekkönyvi forgalommal bíró vagy a törvény­szék székhelyétől messzebb fekvő járásokban a járásbíróságot telekkönyvi hatósággal felru­házza. Az ily járásbíróságoknál a telekkönyvi ügyek a járásbíró vagy helyettesének elnöklete alatt egyik albíró és a telekkönyv vezetőjéből össze­állítandó tanácsülésben intéztetnek el. E módosítások felett vita támad, míg Ghy­czy Kálmán indítványára e fontos módosítvá­­nyok felett való határozás holnapra halasztatik, és a módosítványok kinyomatnak. Ülés vége 1 óra 55 perczkor. Esküdtszéki tárgyalás (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Biró Mihály megújított rágalmazási pere Orbán Ba­lás ellen.) Pest, május 4. A Biró Mihály becsületességét igazoló ismert bizonyítványok felolvasása után olvastatik Vass József volt honvédtiszt bizonyítványa, melyben állítja, hogy a Biró Mihály ellenében felmerült kósza hírek csak egyesek hivatalbeli mellőzése folytán keletkezett gyűlöletből eredt. Vádló ügyvéde felolvastatni kíván a „Her­­manstädter Zig“-ban megjelent egy czikket, mely bizonyítja, hogy Biró nem megvetett ember. A czikk nem lévén aláírva, a biróság elnöke kétségbe vonja még a szerkesztő felelőssége mellett is. Vádló ügyvéd ennélfogva visszavonja ké­relmét. Ezzel a bizonyítási eljárás be van fejezve, s elnök a vádló ügyvédének adja a szót. Füzesséry Géza a vádló ügyvéde : Rövi­den kíván szólni, mert a múltkori tárgyalás al­kalmával meggyőződött, hogy talán épen hosz­­szú vádbeszéde döntötte el az ügyet a vádló hátrányára, és ezért len szükséges a pert meg­újítani. Belátja ő maga is, hogy nehéz ezen ügy­ben az esküdtszéknek ítéletet hozni, mert a kér­dés csakugyan nagyon szorosan összefügg azzal, várjon Bíró Mihályt joggal tartják-e árulónak vagy nem, de épen ezért ajánlott ő már az első sajtóper megindítása előtt más utat, a választott bíróság útját, a­mit azonban Orbán Balás nem fogadott el. Szóló megküldte az első pertárgyalás leírását Kossuthnak s kikérte Kossuth véleményét. Kos­suth (L. ma reggeli kiadásunkat) azt válaszolta, hogy a legczélszerűbb választott biróság által dön­­teni fel e kérdést.Szóló erre újból megkinálta ezzel Orbán Balást, de ez ismét vonakodott azt elfo­gadni, úgy hogy Biró Mihálynak nem volt más útja, mint a sajtóvétségek felett ítélő esküdtszék­hez fordulni. A vádlott állítása szerint az erdé­lyi közvélemény ítéli el vádlót és mondja áruló­nak. Mondjuk ki miben áll néha a közvélemény, abban, hogy egy bolond csinál százat. Egy em­ber részakarata néha elégséges an­a, hogy a legbecsületesebb embert hírbe keverje. Szóló idézi a „Hermannst. Ztg.“ két czikkét, melyek akkor írattak, midőn még sajtóperről szó sem volt, s melyekben Orbán Balás vétkes könnyel­műségről vádoltatik, hogy történész létére élő emberekről minden támogató adat nélkül nem átallja a legiszonyúbb vádakat írni. Szóló sorba szedi Orbán Balásnak Biró Mi­­hályról szóló állításait, megtagad azoktól min­den positivitást, és felhívja az esküdteket, hogy mondják vétkesnek vádlottat. Orbán Balás vádlott hitét fejezi ki, hogy a szabad polgárok, kik az esküdtszéket képezik, nem fognak máskép ítélni, mint az első alkalom­mal. Nézete szerint adatai, melyekre Biró Mi­­hályra vonatkozó állításait alapítá, kiállják még a legszigorúbb ítészetet is. Lelkiismerete meg­nyugtatja őt, mert nem alap nélkül, hanem leg­jobb meggyőződése szerint irta ő azon dolgo­kat. Ő nem ismerte Biró Mihályt, reá nézve nem a személy volt mérvadó, hanem az ügy, a haza ügye. Ő hazafi kötelességét vélte teljesí­teni midőn meg akarta bélyegezni az embert, ki árulója volt saját véreinek. Meg van győződve, hogy az esküdtszék nem kívánja letépni a hazá­ért kivégzett hősök sírjáról a babért s nem akarja megjutalmazni a hazaárulást. Bírót az erdélyi közvélemény egyhangúlag ítélte el. Szóló most is határozottan állítja, hogy Biró Mihály volt az áruló, hogy ő járt Heydténél, hogy össze­köttetésben állt az akkori rendőrséggel. Állítja, hogy ő maga hallotta két haditörvényszéki tag­tól, hogy Biró volt az áruló stb. Biró Mihály maga ítélte el magát azáltal, hogy évek hosszú során át nem mert felszólalni s most is idegen helyre jött, a­hol őt és tetteit nem ismerik. Az esküdtszék nem akarhatja az osztrák hadi­­törvényszék szerepét elvállalni. (Táncsics Mi­hály, ki a hallgatóság közt ül,közbekiált: Helyes! — mire birósági elnök rendreutasítja a közönsé­get.) Hogy menyire meg van győződve a székely­föld Biró Mihály árulásáról, bizonyítja az, hogy alig nyolcz nappal azután, hogy a pesti esküdt­szék első ízben felment a vádlottat a rágalom vádja alól, 8000 székely vonult ki a postarétre, hol az árulás áldozatai nyugosznak, s az elhunyt hősök hantjain feküdt koszorút szólónak küldték el, ez által mintegy megerősítve az esküdtszék ítéletét. Még egy más újabban felmerült körül­ményre figyelmezteti az esküdteket s ez az, hogy Erdélyben azt kezdik hinni, hogy Biró Mihály nem annyira a maga érdekében működik, hanem csak boszúeszköz másnak kezében. A vá­lasztott bíróságot azért nem fogadta el, mert választott bíróság csak ott illetékes, a­hol két egyén személyes ügyéről van szó. Itt Biró Mihálynak nem Orbán Balással, hanem Er­dély közvéleményével van dolga; szóló csak viszhangja volt a közvéleménynek. Továb­bá azért nem fogadta el e bíróságot, mert Fü­zesséry nem erdélyi emberekből, hanem a leg­főbb ítélőszék tagjaiból akarta összealkotni. Végül azért akarta bevárni az esküdtszék újabb ítéletét, mert ha most visszalép, talán visszaret­­tentésnek tarthatták volna. Hiszi, hogy az es­küdtszék, a szabad polgárok, a zsarnokság el­lenei most is az ő javára döntik el a dolgot. A vádlott ügyvéde F­u­n­­­á­k Sándor . Sze­mére veti vádló ügyvédének, hogy az első tár­gyalás alkalmával kijelenté, miszerint az es­küdtek ítéletében meg fog nyugodni, s a nem­zet kijelentésének fogja tekinteni, s aztán mégis semmiségi panaszt nyújtott be, oly dolgokat hozva fel indokul, melyekbe maga is beleegye­zett. A semmitőszék ítélete szóló nézete szerint megfoghatatlan, és megköti a v­ádlottnak kezét. Ha van is törvény, mely megengedi, hogy egy vádlott — mint a jelen esetben — ne védhesse magát, szóló nem hiszi, hogy legyen esküdtszék a világon, és különösen, hogy Magyarországon legyen esküdtszék, mely meggyőződésével ösz­­szeférhetőnek tartaná az ily védelem nélkül álló vádlottnak elítélését. Szóló jelzi azon téves felfogást, mely ezen perre nézve az egész országban fenforgott, t. i. mindenki, még maga Biró Mihály is, elég hibá­san meg volt győződve, hogy itt nem Orbán Ba­lás vétkességéről, vagy nem vétkességéről, ha­nem arról van szó, áruló-e Biró Mihály vagy nem ? Az esküdtszék első ítéletét is ezen érte­lemben fogták fel s azt vélte kiki, hogy az es­küdtszék Bírót árulónak ismerte el, holott az esküdtszék csak azt mondta ki, hogy Orbán Balást mint történészt nem tartá rágalomban vétkesnek, mert méltányolta a körülményeket, melyeknél fogva Orbán jogosulva lehetett Bí­rót árulónak hinni. Úgy látszik, a semmitőszék is ezen téves felfogásban volt és mindenesetre nemes szándékkal nem akarván, hogy Biró Mi­­hályon rajta száradjon a súlyos vád, megsem­­misíté az ítéletet, s ezáltal figyelmeztetni akarta Biró Mihályt, hogy ügyét más térre vigye. Hiszi, hogy az esküdtek nem fognak most más szempontot követni, mint azt: irhatta-e Orbán Balás joggal azt, a­mit irt, vagy nem, azaz volt - e neki a hallottak s a tapasztaltak alapján joga történelmé­be belefoglalni a vádakat. A marosvásárhelyi közgyűlés határozata, mely Biró Mihályt politi­kai halottnak mondta, mindenesetre oly terhelő, hogy ez ellen érvet felhozni alig lehet. Füzesséry Géza, a vádló ügyvéde : Külö­nösnek tartja, hogy Funták egy marosvásárhe­lyi kortesgyűlés kijelentését kész bibliai mon­dásnak elismerni, ellenben a semmitőszék, az ország első bíróságának határozatát megfogha­­tatlannak mondja. Funták a védtelenül álló Or­bán Balás ellen igazságtalannak tartaná­k az el­marasztaló ítéletet, míg a marosvásárhelyi kor­tesgyűlés határozatát, melylyel Biró Mihályt szintén kihallgatás nélkül kárhoztatta, igazsá­gosnak tartja. Quod un­ justum, alteri aequum sit — mondja szóló. Orbán Balás költői hévvel, szépen beszélt, de a költő más színben lát sokat. A bírák, az esküdtek ne legyenek történészek, ne legyenek poéták, ne legyenek philosophák, ne legyenek törvényhozók, mert hová ju­tunk akkor ? Lesz-e igazság ? A 8000 székely, ki a postarétről Orbán Balásnak koszorút küldött, nehezen olvasta az incriminált közleményt, mert akkor nehezen küldtek volna koszorút. Orbán Balás műveivel kiérdemelte a nemzet elismeré­sét, háláját, de épen nem érdemelt koszorút azért, a­mit egy becsületes emberre ráfogott, ez nem történelem, ez nem poesis, ez pasquili. Biró Mihály egyszerű szavakban c­áfolja a Orbán Balás művében ellene felhozottakat. F­u­n­tsá­k Sándor még egyszer szót emel a hivatkozva Török tanár utolsó leveleire, Ken­deresei Nina és több mások levelére, ezekben elég alapot lát arra nézve, hogy Orbán Balás mint történész ki legyen mentve a szándékos rágalom vádja alól. Ezzel a tárgyalás­ba lévén fejezve, elnök rö­viden reassumálja a tárgyalás folyamát és a következő kérdéseket ***tűzi az esküdtekhez: 1. Van e az incriminált közleményben rága­lom vagy nem ? 2. Szerzője-e Orbán Balás ezen közlemény­nek, igen vagy nem ? 3. Vétkese tehát Orbán Balás a Biró Mihály ellen állítólag elkövetett rágalomban, igen vagy nem. Az esküdtek visszavonulván termükbe, ne­gyedórás szünet után Szontagh Kálmán, az esküdtek elnöke, kihirdeti az esküdtszék ítéle­tét, mely szerint az esküdtek az első kérdésre 9 igen és 3 nem­mel, a második kérdésre egyhangúlag i­g­e­n­nel és a harmadik kérdésre 9 igen és 3 n­e­m­mel válaszoltak, tehát Or­bán Balást 9 szavazattal 3 ellenében vét­kesnek ítélte. Füzesséry Géza kijelenti, hogy az esküd­tek ítéletével meg lévén elégedve, nem kér sem­mi büntetést, hanem csak a költségek megté­rítését. A bíróság erre visszavonul és rövid tanács­kozás után Sárkány József bírósági elnök kihir­deti a bíróság következő ítéletét. A pestkerületi sajtóbiróság az esküdtek ítélete nyomán­­. Or­bán Balást a Biró Mihály ellen elkövetett rágalomban vétkesnek találván, köny­­nyebbítő körülményül a vádlottnak tiszta elő­életét véve tekintetbe, a büntetést csak 300 forint pénzbírságban és 211 frt perköltség megtérítésében álla­pítja meg. Mind vádló, mind vádlott megnyugodott az ítéletben. A tárgyalás délután 1 24 órakor véget ért Különfélék. Pest, máj. 4. (Mária Annunziata főherczegnő.) A betegség oly fordulatot vett, hogy minden órá­ban várhatni a főherczegnő elhunytát. Tegnap­előtt este a vérkeringés igen lassú, a bőrszíne halvány, néha kékes lett, s a test hőmérséke gyorsan alászállott. A Bécsben levő főherczegek s más magas uraságok siettek a­ főherczegnő palotájába,hogy személyes meggyőződést szerez­zenek a beteg állapotáról. Esti fél 8 órakor a főherczegnő magához vette a halott szentsége­ket, csupán férje Károly Lajos főherczeg jelenlé­tében. A mellékteremben voltak egybegyülve Albrecht, Lajos Viktor, Rainer, Ernő, Károly Ferdinánd és Lipót főherczegek, Mária és Er­zsébet főherczegnők s több mások. Később eljöt­tek Ferencz Károly főherczeg és Zsófia főher­czegnő is, kikkel a beteg főherczegnő nehány szót beszélgetett. Másnap reggel király ő felsége is, kit vadászatról hívtak haza,­ meglátogatta a beteget. Újabb hir nem érkezett. (A városi vigazdában) nagy­ sürgés­­forgás van. A női bazár számára folynak az elő­készületek. 16 csinos sátor van a nagyterem­ben, vörös-fehér csikós vászonból aranyozott ru­­dakon csínnal emelve, könnyedén, díszesen, me­lyekben a vízkárosultak javára mérik felnőink a finom italt, s adják el az eladó portékák min­den faját a porczellántól a gyufatartóig. A sá­tor ormán az eladó czég neve olvasható, aris­­tokrata nevek a polgáriak mellé párosítva; szép, sudár fenyő emelkedik a terem közepén a lámpák közé, közötte diszes virágágy foglal helyet kosárfonattal környezve. A kisteremben magas emelvényen a sorsjáték számára diszes vörös mennyezet emelkedik, aranyrojtokkal, melyen e biztató felirat csábit: „A ki­mer az nyer é s valószínűleg még csábítóbban hívogatják For­tuna asszony kegyeibe a látogatót,Fortuna benn­ülő szép kegyenczei. A csemegeterem diszkertté változott, melyben déli növények dús pompája mellett a szerény nefelejtstől fel a caméliáig dísz­ült a sok szép virág, s kedves kis gyermek-lány­kák fogják­­kínálni kis bokrétáikat. Az egész igen jó ízléssel van rendezve s becsületére vá­lik a Fleischmann és Wéber czég főnökeinek. (A törté­nelmi társaság­ mai közülé­sén a tisztviselők az alapszabályok­­értelmében kisorsolt 17 választmányi tag helyeibe való vá­lasztások eszközöltettek. Elnökül közfelkiáltás­sal megválasztatott a társaság eddigi elnöke Mi­kó Imre gr. Alelnökül Horváth Mi­hály, titkárul Thaly Kálmán. Pénztár­nokul a leköszönt Pesty Frigyes helyébe, kinek eddigi buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott, dr. Fischer Kálmán. Az ügyészi teendők Pauler Gyula jegyzőre bízattak. Kisorsoltattak a következő választmá­nyi tagok : Jakab Elek, Piry Czirjék, Gyárfás István, gr. Lázár Miklós, ifj. Kubinyi Ferencz, Hunfalvy János, Bottka Tivadar, Frankl Vil­mos, Somhegyi Ferencz, Révész Imre, Hen­­szlmann Imre, Pauler Gyula, Nagy Iván, Csengery Antal, báró Medanyszky Dénes, Le­­hóczky Tivadar, Hajnik Imre, Zichy Antal választ, tag leköszönt és nem is fogad el új választást. E szerint 18 új tagra történt sza­vazás. Negyvenhárom beadott szavazattal a kö­vetkezők választottak meg : Jakab Elek, Lázár Miklós gr., Bottka Tivadar, Nagy Iván, Frankl Vilmos, Henszlmann Imre, Lehóczczy Tivadar, ifj. Kubinyi Ferencz, Csengery Antal, Paulur Gyula, Hunfalvy János, K. Mednyánszky Dénes, Révész Imre, Hajnik Imre, Gyárfás István, Pi­ry Czirjék, Somhegyi Ferencz, Foltinyi János. A rendkívüli hosszúra (5-ről 8 órán túlra) nyúlt ülésről részletesebb tudósítást holnap közlünk. (A n­ő k­é­p­z­ő­ e­g­y­­­e­t) ma délelőtt tartotta év közgyűlését az akadémia Kisfaludy termé­ben. Veres-Beniczky Hermin elnök tartalmas és ünnepélyes hangú beszéddel nyitotta meg a gyűlést, örvendetes értesítést adván az egylet szellemi és anyagi gyarapodásáról. Fölolvasta­tott azután az igazgató választmány évi jelen­tése , majd számos hazai, valamint a lipcsei nő­egylet üdvözlő levele. A hazai, nevezetesen a deési, miskolczi, váczi, körösi, szegedi, hevesi stb. nőegyletek részéről küldöttségek is jelen­tek meg a közgyűlésen s szóbeli előterjesztést tettek az egyes vidéki nőegyletek állapotáról. Eggloffstein Amália grófné pedig a Frőbelféle nevelő­intézetekről tartott fölolvasást, meghiván a közgyűlés tagjait a pesti Frőbelféle gyermek­kori meglátogatására. A tisztviselők­ hároméves megbízatása letelvén, Veres Beniczky Horn­ia elnökké, gr. Teleky Sándor­­né első, Jankovichné másod alelnökké, Gönczy Pálné pénztárnokká s Torkos László jegyzővé megválasztattak. Délután 3 órakor kedélyes közebéd rendeztetett a Margit­szigeten, melyen a férfivilág is képviselve volt; számos képviselő, tanár és író ült a hölgyek so­rában. A lakoma érdekes változatosságban telt le. Felköszöntötték a királynét, mint a legelső magyar asszonyt, aztán a nőképző egylet buzgó vezetőit s egyik vidéki egylet női képviselője a nős férfiakat. Esti nyolcz órakor szállította haza a hajó a társaság legnagyobb részét. (A hovédség köréből.) Több ol­dalról jött kérdések folytán a honvédelmi mi­nisztérium a honvédjárás őrmesterekre nézve el­rendelte, hogy a kórházakban fekvő beteg járás­őrmesterek épen úgy húzzák illetékeiket, mint­ha tényleges szolgálatban volnának. Az ápolási költségeket azonban kötelesek megtéríteni. Ha a járás-őrmesterek lakásukon fekszenek betegen, a honvédorvosok díj nélkül kötelesek őket meg­látogatni. (A Novotna-Szderkényi pár­­ja a­z-ü­g­y.) A legfőbb ítélőszék tegnap tárgyal­ta a Novotna-Szederkényi-féle párbajügyet, és Szederkényi Nándort, a királyi tábla által felso­rolt indokokból, három havi fogságra ítélte, a párbajsegédeket a bűnrészesség alól felmentette, de azért, mivel a párbajt elég erélylyel meg nem akadályozták, az eddigi perbefogatást büntetés­nek számította be. A királyi tábla Szederké­nyit 6 havi és a párbajsegédeket egy havi fog­ságra ítélte volt. (Orvosi körökben) nagy elismerés­sel említik Horváth György orvostu­­dor, városi orvos jeles műtétét, melyet egy 9 éves kis leánykán hajtott végre e napokban a városi fiókkórházban az üllői­ utón.­ Ez úgyne­vezett plastica operatió, s abban áll, hogy a kis leánynak ügyes kézzel alsó ajakat domborított a jeles fiatal orvos, külső bőrt állkapczája alól, ajakszint szája belsejéből vonva. E műtétet szakértők a Balassa-féle nehéz műtétek néme­lyikével teszik egy sorba. (Az a g­a­n­c­s-k­i­á­ll­­­t­á­s) Pesten má­jus 10—14-én tartatik meg s igen sok részt ve­vőre talál. A szarvas — s őzagancsok,­­mint em­lítettük, május 8-dikáig küldendők be a nemzet­lovardába, hol a kiállítás lesz; — gyűjtemény megszemlélésére pedig 5 frtjával válthatni belépti jegyet a nemzeti kassino komornyikjánál. (A„Gömöri Lapo­k“) szerkesztősége lefordította s kiadja Herbert Lucziánnak „Nagy Páter végrendelete” czimü, sensatiót keltett mű­vét. A mű 24 füzetben jelen megja­z írtjával május végéig előfizethetni a nevezett szerkesztőségnél Rimaszombatban. (A kereskedő ifjak társulata) leg­­közelebb elhatározta, hogy még e hóban a pün­kösdi ünnepek alatt Visegrádra egy kéjkirándu­lást, azaz majálist rendez, s a szép terv kivitele végett kérdést intéztek mind az osztrák szaba­dalmazott, mind a magyar egyesült gőzhajótár­sulatok igazgatóságaihoz, ha nem volnának-e hajlandók egy kitűzendő napon kellő szállítási eszközt rendelkezésük alá bocsátani. A gőzhajó­­társaságok azonban megfoghatlan indokból és egyetértéssel egy cathegoricus nem­mel válaszol­tak, miáltal a szép terv dugába dőlt. A kereske­dő ifjak társulata szomorú szívvel tudatja ezt az ártatlan mulatságok kedvelőivel. (Stricke ólnak a szabósegédek.) A szabósegédek, mint említettük, fenyegetésüket beváltották és mivel a mesterek követeléseiknek eleget nem tettek, sőt az ápril 30-án hozzájuk intézett ultimátumot még csak feleletre sem mél­tatták : e hó 1-étől kezdve a szabósegédek nagy része a munkát beszüntette. A szabók a főkapi­tányi hivatalhoz fordultak, mely a főizgatók kö­zöl 36-ot letartóztatott, mivel rájuk bizonyult, hogy társaikat erővel kényszerítették az ultimá­tum aláírására, melyben követeléseiket formu­­lázták. Az ügy kimenetele mindazáltal kétséges. (Lőporrobbanás.) Felixdorf közelében Bécs-Ujhely mellett ismét légbe röpült egy lő­pormalom. Május 3-án hajnalban 15 mázsa lő­port szállítottak el onnan és 7 órakor a lőpor­malom a benne maradt lőporral szétrobbant. Eddig 9 halottat és 2 súlyosan sebesültet húztak ki a romok alól. A szerencsétlenség oka eddig­­elé nincs kiderítve. (Karsten és H­e­r 11.) A bécsi egyetemen az orvostanhallgatók a napokban nagyszerű ze­nebonát csináltak a szigorúsága miatt rendkívül népszerűtlen dr. Karsten növénytanár előadásán. Másnap ismételték e tüntetést, és a népszerű Hyrtlt, a hirneves boncztanárt nagyon kitüntet­ték. Midőn belépett a terembe, tapsoltak s viha­rosan éljeneztek. A nagynevű tanár igy szólt : „Köszönöm, uraim, a figyelmet! Én nem is ér­tem, mikép járhat el némely tanár úgy, hogy hallgatói ragaszkodását, szeretetét és háláját ki ne vívja magának? (Élénk helyeslés, Éljen Hyrtl), holott ez mindenesetre jobb, mintha meg­­verik az embert.“ Karsten tanár ugyanis a meg­előző napon keményebb összeütközésbe is jött tanítványaival. (Az orsz. magyar gazdasági e­g­y­e­s­ü­l­e­t) i. é. május 17-ik napján dél­utáni négy órakor a köztelken rendkívüli közgyűlést fog tartani a köztelek kiépítése tár­gyában. Elnöki megbízásból: Morócz István titoknok. (Döllingert) a marburgi (hesseni vá­­­lasztó­fejedelemségben) jogi facultás tiszteletbeli jogtudorává választá­s et propter praeclara de jure canonico merita jam ductum reportata et propter rei publicae non minus quam ecclesiae catholicae, jura animo integerrimo, fortissimo, constantissimo nuper defensa*­­úgy a kánonjog körül szerzett rég elismert érdemeiért, mint azon előitélet nélküli, bátor és állhatatos védel­méért, melylyel az állam és a kath. egyház jo­gaiért legújabban síkra szállt. (Egy kis csodát­ tálal fel ma a „Ma­gyar Állam“ hivő olvasóinak. A mese igy szól: Hosszú idő óta aszály pusztította Manapadam vidékét Indiában, s a vetés a legnagyobb ve­szélyben forgott. Az indusok minden babonás eszközhöz nyúltak, de hiába, az ég zárva ma­radt, és a föld terméketlen. Ekkor elhatározták, hogy a végső eszközhöz folyamodnak. Vevének 11 pálmalevelet és mindegyikre egy előkelő is­­tenek nevét írták fel. Nehány indus azon javas­latot tette, csatoltassék még egy, a 12 dik levél, melyen Mária, a keresztények oltalmának ne­ve legyen felírva. A javaslat elfogadtatott. Er­re nyilvános téren nagy tüzet gyújtottak, és az egész nép jelenlétében a 12 pálmalevél azon nyilatkozattal dobatott be, hogy azon isten, melynek neve a lángoktól megkímélve marad, egyedül fog segítségül hivatni. Alig dobattak a levesek lángokba, már­is hamuvá változtak. Egyetlen egy maradt a parázs közepén csodá­latos módon sértetlen, a melyik Mária nevét viselé. Most már nincs többé kétség, kiálta­­nak, Máriát kell segítségül hívni, mert: „a ke­resztények Istene az egyedüli, és az ő anyja a mindenható.* Legott sz. Máriának kis szen­télyébe siettek, hol mindegyik az ő módja sze­rint Máriát hivta segélyül. Ezen, mindenesetre

Next