Pesti Napló, 1871. június (22. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-04 / 128. szám
Vasárnap, junius 4. 1871. 22. évi folyam. 128. 87.ám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 6 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, junius 3. A parlamenti kormányrendszernek ellenei azon folytonos szemrehányással lépnek fel, hogy e rendszer a közigazgatást alárendeli a szónoklatnak, azáltal, hogy az állami administratió vezérfokaira a parlament retorikai nagyságait emeli, és a magas szónoklati képességen kívül kevés tekintettel van a kormányrúdhoz emelt egyének administratív képességére, s általában a szakkészültségre. Ha általában áll is e vád, Bittó István, az új igazságügyminiszterre aligha fogja valaki alkalmazni. If ő egyike azon rendkívül ritka férfiaknak, kik hallgatni tudtak, s kiknél mégis mindenki nagy tehetségre következtet. Bittó modorát közelebbi barátai Catoéhoz hasonlították, kiről megírták kortársai, hogy mindent meghallgatott, de igen kevésre felelt. „Audiebat plurima, respondebat pauca.“ S Bittót e modor, s ha nyilvánosan fellépett, fellépésének biztonsága a házban s a házon kívül is pártjánál nagy tekintélylyel ruházta fel. A képviselőház alelnöke, a nagyfontosságu pénzügyi bizottmánynak elnöke s a múlt évi delegátió elnöke volt. Szava oly sulylyal birt, hogy csak a felett lehetett sajnálkozni, hogy azt oly végtelenül gyéren hangoztatja. Miniszteri jelöltnek már régebben is mindenki tarta, s midőn a belügyminiszteri tárcza megüresedett s ő azzal megkináltatott, általános volt az óhaj, hogy azt elfogadja; ő azonban azt visszautasitá, s most, oly hosszas vonakodás után, hogy már barátai is le kezdtek mondani miniszterségének jelöltségéről, elfogadta az igazságügyminiszteri tárczát. A legteljesben meg vagyunk győződve, hogy ama nagy nevű, kiváló férfiaknak, kik Bittó hallgatagságának daczára, vagy tán épen e miatt, nagy tehetségeiben bíznak, erre a legalaposabb okuk van. Bevalljuk azt is, hogy Bittót szeplőtlen hírneve s azon sajátsága, hogy ő mintegy a Deák-párt törzskarához tartozik, előttünk a miniszteri széken különösen kedveltté teszi. Kineveztetésében a parliamentarismus elvét mindenképen diadalra juttatva látjuk, s hogy az Andrássy cabinet ily tekintélyes, népszerű s mindenképen tiszteletre méltó férfiúval szaporodott, azt a kormány, pártja s az egész országra nézve oly vívmánynak tekintjük, mely felett csak őszintén örvendhetünk. De minden örömünk nem tartóztathat vissza attól, hogy elfeledjük, amit az igazságügyminiszteri tárca mikénti betöltéséről és e helyütt nemrég elmondtunk, hogy az új igazságügyminiszterrel szemben is újra ne ismételjük mindazt, ami e tekintetben akkor is, s most is legteljesb meggyőződésünket képezi. Néhány vállalkozó hírlapban kívülig fog valakinek eszébe jutni annak bizonyítása, hogy bárki is alkalmazható oly állomásra, melyhez nem ért. Ez általános szabály alól a parlamentáris miniszterek sem képezhetnek kivételt, s hogy különösen nálunk az igazságügyminiszternél a szakismeret „elsősorban“ megkivántató kellék, ezt is felesleges lenne akár egy szóval is bizonyítgatni. Kérdés csak az lehet : vájjon Bittóban megvan-e a szakismeret ama foka, mely őt ez állomásra képesítheti ? s ha nincs, vájjon e szerény, tartózkodó férfiút mi hívhatta mégis arra, hogy a tárczát elfogadja ? Akik e kérdéssel tépelődnek, azok elé Bittó oly őszinteséggel lépett, mely őket nem mindennapi zavarba hozhatja. Párttársainak ismételt alkalommal kijelenté, hogy miniszterségét csakis ideiglenesnek tartja, egyes-egyedül az igazságügyi szervezés valósítására vállalkozott, s amint ezt befejezi, állásáról viszszavonul. Aki ezt nem hiszi, annak akár szavát is adja. Távol áll tőlünk, hogy e nyilatkozat őszinteségében kételkedjünk , de kétséget sem szenved, hogy a miniszterjelölt szükségképen egészen másként beszél, mint a miniszter. A kormányzásról való lemondás csak a legritkább esetben függ egyedül az egyéni akarattól. Erőszakkal, természetesen, senkit sem tartanak a miniszteri széken sem , de az erkölcsi kényszerűségnek is megvan a maga hatása, s ez a miniszterre is — egyéni akarata s elhatározása ellenére is — bizonyára akárhányszor a döntő. Bittó nyilatkozatát tehát nem tekinthetjük többnek, mint azon szerénysége nyilvánulásának, mely őt egész pályáján eddig oly előnyösen megkülönbözteté. Mintha ez a férfiú nem ismerné saját erejét, mintha maga csak némi sejtelmével bírna tehetségesnek, mintha csak az első lépést akarná megkisérleni, hogy meggyőződjék, mily szilárd az alap, melyre reálépett, s mily arányban áll ereje az úttal, melyre politikai elvbarátjáig a közügy szolgálatában reá bírták, így tekintve az új igazságügyminiszterre, nem foglalhatunk el vele szemben más álláspontot, mint a jóakaró várakozás álláspontját. Ki oly módon, olyanynyira a maga erejével s tehetségeit a nyilvánosság előtt nem fitogtatva tett szert olynemű reputatióra, minővel Biztóbb, az ellen nem tiltakozhatunk, ha egy kísérletre vállalkozik. Jelleme kezességet nyújt arra, hogy kísérlete, ha sikertelenségéről meggyőződik, nem fog oly soká tartani, hogy mellette az ország lényeges kárát vallhatja. A felett ne legyenek ugyanis semmi kételyben, hogy az igazságügyi reform nagy munkája semmi részletében sem elodázható. A törvénykezési szervezés teljes valósítása eltarthat egy évig, eltarthat tovább, de az egyéb munkálatokat ezalatt sem lehet parlagon hevertetni. Horvát Boldizsár minisztersége hátrahagyott nagymennyiségű becses anyagot, de nem hagyta hátra azt, ami legfőbb: nem hagyott hátra megállapított általános nagy elveket. Igazságügyi reformunkban is eddig a foltozgatás művét végeztük. Tatarozgattunk s uttzgattunk ott, ahol a szükség épen a legégetőbb volt. Az újraépítésre azonban az alapok sincsenek még lerakva. Még az oly nagy általános kérdések is, minek például a szóbeliség ügye, vagy a polgári házasság, vagy a katonai bíráskodás, teljesen megoldatlanul, még alig előkészítve, várnak Horvát utódjára , nem is említve, hogy a codificatio ügyének keresztülvitele egyáltalán az ő vállaira nehezedik. Mint fog ezekkel oly férfiú megbirkózni, ki jogász képzettségének semmi fényesb tanúságát nem adta, erre nézve tájékozást sem nyújthatunk. De oly férfiúnak, mint Bittó, joga van arra hivatkozni, hogy a közvélemény várja be tetteit, s várjunk tehát, s egyelőre csak rokonszenvezőleg üdvözölhetjük azt a férfiút, ki oly végtelenül szerényen, mintegy „bocsánatot kérve“ helyezkedik el a bíboros széken. A PESTI NAPLÓ TÁRCZAJA. Bittó István. Bittó István, az új igazságügyminiszter, 1822. máj. 2-án született Pozsony megye Sárosfalva helységében. E helység családja ősi birtoka, melyről az előnevét is írja. Atyja Bittó Benjámin volt, Pozsonymegye alispánja. A gyermek gondos neveltetésben részesült, iskoláit részint Pesten, részint Pozsonyban végezte, s itt 1840 ben fejezte be a jogi tanfolyamot. A tanodákban kezdettől fogva kivált a többiek közül,és még ma is élő tantársai a tanulói kar reminiscentiáiról beszélgetve, nem győzik eléggé magasztalni az örökké „első eminens“ Bittó szorgalmát és tehetségeit. Tanulói pályáját elvégezvén, először atyja, a pozsonyi alispán , utóbb Zalay Alajos itélőmester oldala mellett gyakornokoskodott. Innét a megyei pályára tért át, melyet Mosonymegyénél mint aljegyző kezdettmeg. Mosonyból 1845-ben tért át Pozsonymegyébe mint szolgabiró. Felvilágosodott elvei, tanulmányai kezdettől fogva a szabadelvű ellenzék táborába vonzották őt, és a nép kiváló ragaszkodását biztositák személye irányában, melynek legékesszólóbb bizonysága azon tény, hogy Pozsonymegye alsó-csallóközi kerülete őt 1848-ban a népképviseleten alapuló első pesti országgyűlésre képviselőül megválasztá. Ekként jutalmazták meg őt polgártársai azon nemes törekvéseiért, melyeket a népképviselet, a jogegyenlőség és a közteherviselés érdekében a megye körében kifejtett. Bittó a kormányt Debreczenbe és Szegedre is lekísérte. A világosi catastropha után menekült. Bittó többekkel együtt Orsován átkelt a határon, Karusini magyar ügynök Belgrádban 4 útlevelet küldött nekik, de ezek eltévedtek, és így török kiséret mellett jutottak Widdinbe, hol Bittó Szemere Bertalannal, Hajnik Pállal, Fülep Lipóttal, Imrédy Lipóttal és Ivánka Zsigmonddal folytatta az utat ladikon Szilisztriáig, innét a Balkánon át Várnáig. Várnáról Konstantinápolyba, innét franczia hajón Athénbe mentek. Szemere és Hajóik itt maradtak, Bittó ellenben Marseillesbe ment. Francziaországból kirándulást tett Angliába, s Gorove Istvánnal Svájczba. A külföldön 1851-ig maradt, midőn engedélyt nyervén a hazatérésre, hazajött, Somogyban települt le, hol gazdaságot folytatott s „procula negotiis“ zajtalan életet élt. A 61-ki alkotmányos felelevenedés napjai Bittót is előszólították a politikai közélet régi, kedvelt mezejére. Somogymegye szigetvári kerülete őt képviselőül választá. Mint ugyanezen kerület képviselője vett részt az 1865—8-diki országgyűlésen is, hol tevékeny, bár nem hangzatos szerepet játszott, s a többség őt jelesei sorában nevezé. Az 1869-ki országgyűlésre történt képviselőválasztások alkalmával Somogy megyében kisebbségben maradt, s az erdélyi Abrudbánya tisztelte őt és magát meg azzal, hogy Bittót képviselőjéül választá. Ezen országgyűlésen először második alelnökké, utóbb Gajzágó leléptével első alelnökké választatott, mely díszes parliamenti tisztet egész mt-ig viseli. A pénzügyi bizottság, a ház állandó bizottságainak legfontosabbja, őt elnökké választotta, szintúgy az 1870-iki magyar delegatió is, melynek tanácskozmányait kitűnő tapintattal vezeté. Egyénisége ritka kedvességű, modora lebilincselő, figyelme nagy dolgokra és apró részletekre egyaránt kiterjed. Nyilvános ülésekben szólni nem szeret, sőt a zajos tanácskozmányokat kerülni látszik,s e tartózkodása részint szerénységének, részint lelke csendesebb ösztöneinek tulajdonítható, melynélfogva beható , intensiv munkával inkább szeret foglalkozni, mint nagy applombbal elmondott rhetorikai csillogásokkal feltűnést okozni. Minde tulajdonai s alapos itéletet az egyes kérdések körül biztositák részére az elismerést s tekintélyt a többség körében, sőt azon túl is, s a párt vezérének, Deák Ferencznek különös barátságát. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. Pest, június 3. (A főrendiház) mai ülése s az egész eljárás, melyet a főrendek mind a botbüntetés eltörlése, mind különösen az úrbéri törvényjavaslatok tárgyában tanúsítanak, igen alkalmas arra, hogy a legmélyebb indignatiót keltse fel. Mintha a 48 előtti idők réme kísértene a múzeum termében, mintha a méltóságos s nagyméltóságú uraknak más bajuk se lenne, minthogy felforgassák azon szívélyes egyetértést és viszonyt, mely a törvényhozás két testülete között újabb időkben létezett. A főrendiház valóban szerencsétlenebbül és nagyobb meggondolatlansággal nem kezdhette volna meg szerepjáárási viszketegének valósítását, mint amely ügyben megkezdte. A privilegiált osztály, a szabadalmazott törvényhozók akadályoskodni kezdenek ott, ahol a nemzet képviselete egy régi tartozását rója le a nép iránt, befejezve és tökéletesítve a földváltság művét, melyet a 48-ki törvényhozás kezdeményezett. A főrendek részint nem tárgyalják a képr.háznak erre vonatkozó javaslatait, részint kiforgatják tényükből, s mint ma történt, a képv.ház ismételt felszólalásai s a kormány képviselőjének legnyomatékosb nyilatkozatai daczára oly makacsul ragaszkodnak elfogadott balga álláspontjaikhoz, hogy ezzel meghiúsíthatják a javaslatoknak a folyó ülésszak alatt eszközölhető törvénynyé emeltetését. Gr. Pálffy Mór az isteni gondviselést hívja segélyül a képviselőházi földosztók ellen, gr. Cziráky János cynicus gúnynyal sújtja a „telepitvényeseket,és egy másik excellentia ezt azzal tetézi, hogy különösen is biztosítja a népet a főrendiház — jóvoltáról. S miért történik mindez? Képviselőházunk elemeire csak egy pillantást kell vetnünk, s meg lehetünk győződve arról, hogy oly ház, melyben túlnyomó a földbirtokos osztály, bizonyára nem fogja magát elragadtatni holmi proletariusi fosztogatásra. Kormányunk, vezérlő férfiaink tetemes része nagy földbirtokos, s összes politikánk iránya nem olyan, hogy a birtokos osztályt a parasztnéppel szemben hátrány érhetné, így az illető vitás pontok tüzetes elemezése nélkül is meg lehetünk győződve, hogy a képviselőház javaslatai egy hajszállal sem ha Heti tárcza. (Uj verseny. — Héber zsivány. — Országos seprő. — Brémai ajándék. — Uj magyarok. — A titok vége.) A napokban egy bir osont végig a hírlapok hasábjain, mely minden magyar embert lelke mélyében elszomoríthatott. Nem mai újság, mert már Vörösmarty is megéneklé, hogy : „Jégszivével, vaseszével Fölmerül a külfaj árja. A meleg vért általjárja S a nemzet áll zsibbadottan. Tompa-méla fájdalomban. “ A nem-magyar ajkúak versenye minden térre kiterjed, s már oda is elharapózik, hol eddig a magyar nemzetiség kizárólag uralkodott. Csak három osztály volt tisztán hazai s nagyobbrészt magyar ; három osztály nem volt német. E három osztály a táblabirák, prókátorok és — no, mi tűrés tagadás ? — a zsiványok érdemes osztálya. Fogas prókátor, óvatos táblabiró és hetyke betyár tudott a magyar lenni. Mindhárom részint szép, részint jövedelmes foglalkozás. A legújabb kor mindezt felforgatá. A táblabiróság tűnőben van az uj bureaucratia elöl. Az ügyvédséget héber vallásu testvéreink igen jó mezőnek találják. Maradt még a zsiványság. Legalább a szellős pusztának ura tisztán magyar volt, ez vigasztalható a legkusabb honfit is. Ha sokat gyalázzák is a szegény magyart, akad mégis elég, aki felmagasztaltatik. De már a puszta sem a magyaré. Megjelenik Farkas Béni, a legelső elhíresült héber vallású betyár s kimutatja, hogy a zsidó nemcsak a sunnyogó orgazdaságot űzheti, hanem teljesen képes vitézlő betyárszámot is tenni. Az élelmes héber kezébe ragadta ezt a nemzeti időtöltésünket is, leszorítva minket azon pályáról, mely egy küzdelmes élet után legalább jutányos eltakarítást biztosított. Már a betyárságot is meg kell osztanunk? Keserű tapasztalás ! Ily jövedelmező keresetágat venni ki kezünkből! Valóban gyászos dolog! De mindegy! A betyárjutalék legalább egészen belénk olvad, s ha a zsidó kereskedő szeret is németnek maradni, a zsidó betyár teljesen megmagyarosodik. Farkas Béni Karakán neve alatt ki sejtené a tőzsde népének szülöttét ? Üdvöz légy, első országos hím héber betyár, szorítsd le e térről — ha tetszik — egészen a magyart. Nem bánom még akkor sem, ha a szegény legénység megszűnnék magyar lenni, s népszínműveink elvesztenék e regényes feldolgozásra alkalmas alakot. Ha le nem szorítod, fogjatok kezet s akadjatok fenn együtt. Hol szemétről szó van, oda seprő is kell. E seprőt Amerikából hozta meg Kane, s e szerint a seprő, természetesen, seprőgép vagy gépseprő, egyelőre csak Pest számára, noha egy országos seprő sem ártana. A múlt héten Pest egy óriási porzó volt, tinta nélkül. A szél nagyszerű porműveleteket vitt végbe, a Rákost behozta Pestre s Pestet kivitte a Rákosra. Már futóhomok sem volt, futóbolondhomokká vált, oly bolondul futott ez a homok. A szemét legritkább példányai kóvályogtak a levegőben. Újságok, levelek, keztyűujjak, rongyok, madzag, tollú és pehely, csontdarabok, csizmatalpak, elviselt papucsok, inggallérok a legmeglepőbb zűrzavarban kavarogtak a portölcsérekben. Az idegen bámuló szemmel tekinti a szemét-alakzatok és alkatok e nagyszerű jelenségeit, melyeket hasonló gazdagságban sehol sem találni. Pest e kincseit, melyek csinos kalangyákban csücsülnek utczahoszszat vagy egy-egy zugolyban pihennek, a szél kutató hatalma gyönyörű képletekben szokta napvilágra hozni. S a héten annyira ad a c u- os tüntetett, hogy a városházi álmos szem is felnyílt és gondolkozni kezdett arról, miként lehetne Pestet e nevezetességétől megfosztani ? Köszönetet szavaznánk Pest városának, ha még korainak nem tartanók ; bevárjuk tehát az időt, mikor nemcsak a pápai utczáról, hanem a pestiről is énekelhetjük : „seperik a pesti utczát.“ Egyelőre terünket a pénzügyér veszi igénybe, kinek füstölgő szivarral kell bizalmat szavaznunk. Hideg, jégszivü embernek rajzolok vagy képzelék Kerkapolyt, ki a legtrüszkölőbb és orresavarítóbb szivarral kínozza e boldogtalan nemzetét és könyörtelenül kubák, britannikák és kurezék elszívására kárhoztatja Árpád utódjait. A nemzet trüszkölt és szenvedett. Néha fel is panaszolta baját, buját. Sokan nem helyeselték a panaszt, hisz Kerkapoly — mondák — úgy sem hallja meg, mert ő nem szivarozik. S épen ebben csalódott a nemzet! A hideg Kerkapoly szive megsajnálta az ő nemzetét s látván, hogy gyötrelmeinek sokasága Kubáról Kubára növekszik, meglágyult szivében. Elnézetett Brémába s választott nemzete számára két-, négy- s öt krajczáros szivarokat, hogy Árpád nemzete el ne búsulná magát, hanem vigadnék és szivaroznék. A brémai szivarok megérkeztek s a közvélemény elszilja Kerkapoly-sadják túl a szigorú méltányosság határát, s a főrendiház újabb hirhedt szerepjátszásának indokait egyebütt kell keresnünk. Mintha ez urak éreznék azt a légáramlatot, mely most Európában szerte terjed s a szabadság minden szárny próbálgatásait leverni törekszik. Mintha kedvet találnának abban, hogy sök lépésük zajos volta által figyelmeztessenek létezésük anaekronismusára, megakasztva a törvényhozás nagy fontosságú reform törekvéseit s kompromittálni akarva a 48-diki év vívmányait. Reméljük, hogy ily törekvésekkel szemben a képv.ház s a kormány egész határozottsággal fog eljárni. Mi részünkről épen nem viseltetünk elfogultsággal a főrendiház módosítványai iránt s egyet: a kőszénre vonatkozót a jelen esetben is helyeslünk, de midőn, mint látszik, oly jőrendű rendszerrel állunk szemközt, mely gyökerében akarja megbuktatni a háznak úgy is végtelen nehézkes reform munkálatait, csakis a minél határozottabb fellépésben láthatjuk az orvos szert. A kormány a főispánok útján nagy befolyást gyakorolhat a házra; sajnálattal láttuk, hogy ezt nem gyakorolta. Üzleteredmények vasutainkon. (Gry. E.) I. Azon statistikai összeállítás, mely a közmunka- és közlekedési minisztérium kiadásában a vasúti és gőzhajózási főfelügyelőség útján összeszedett felette becses adatokat tartalmazza, egészen új világot vet forgalmi életünkre, számokban fejezvén ki azt a lendületet és előhaladást, mit hazánkban — s különösen a közlekedés terén — az újonnan megnyílt alkotmányos korszaknak, s illetőleg magának a szabadabb mozgás éltető szellemének köszönhetünk. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy még azon vonalak is, melyek kevésbé népes, és ennek folytán kevésbé iparos vidékeken vonulnak keresztül , épen maguk, mint főfontosságú forgalmi erők, maguk teremtik meg a kereskedelmi hálózatot, legalább oly mérvben, amennyire azt a talaj, a népesség és az összeköttetés minőségétől várni lehet; s így a legsúlyosabb kamatbiztosítéknak is megvan annak idején azon jó hatása, mit Ghyczy K. komáromi beszédében az adóképesség emelésének, s ez által közvetve a nemzetgazdasági emelkedésnek, lendületnek nevez. S ezt — bármily jogosult is a vasúti consortiumok ellen a közvélemény panasza — nagyon kívánatos folyvást szemünk előtt tartani. Csupán a személyforgalmat tekintve, igazoltnak látjuk álitásunkat. 1870- ben összesen 4.642,255 személy-menetjegy lett eladva, míg az előbbi évben csak 3.553.579, s így az 1870-ben eladott személy-menetjegyek száma 1.088,675 darabbal több lévén, mint 1869-ben, az utasok száma mértföldenként 1150 személylyel szaporodott. E szerint a lefolyt üzletévben a személyforgalom általános, az előbbi évhez hasonlított növekedése az elszállított személyek összes számának 30,6%-ka volt, mely növekedés — az újonnan üzletbe helyezett vasutaknak 1870-ben csak 21 %okal történt szaporodását tekintve, és azon körülményt véve tekintetbe, hogy e vonalak nem lévén az egész év folyama alatt üzletben, még e percentuális tétel is 15 °/o-ra olvad le —a vasutaknak a nemzetgazdasági fejlődésre való hatalmas befolyásának kitűnő eredményeként tekinthető, és a népesség erősbödőforgalmáról tesz bizonyságot. De még más tanúságot is hozhatunk e számokból. A személyforgalom szaporodását kocsiosztályokként tekintve kitűnik, hogy e nem várt eredmény kizárólag a IV. kocsiosztály behozatalának tulajdonítható. Míg ugyanis az I. osztályban utazó utasok száma csak 2,738-al, a II. osztályúaké csak 53,854-el, a katonáké csak 59,799-el emelkedett, s a II. osztályúaké 16,690-el fogyott , addig a IV. osztálynál a forgalom 988,975, majd egy milliónyi emelkedést mutat. Ezen intézménynek valamennyi vasutaknál erélyes keresztülvitele folytán (eddig csak a déli vasúttársaság szabadkozik tőle) a vidéki népesség szegényebb osztálya is, mely eddig a vasutakat a reá nézve elviselhetetlen magas menetárak miatt nem használhatta, azon helyzetbe jutott, hogy ügyeit ezentúl önállóan maga végezhetvén, más személyek közbenjárásának igénybevételét mellőzheti, miáltal a termelők nyeresége és ennek folytán adóképessége is csak növekedni fog. A személyforgalom a IV. kocsiosztályban 1869 hez hasonlítva 988,975 utassal, vagyis 534 százalékkal szaporodott, és így az egész személyforgalomnak egynegyedét képezi, míg 1869-ben csak 7*% -át tette. Ezen eredmény még kedvezőbb lehetett volna, ha a déli vasút igazgatósága a a III. kocsiosztályban mérsékelt áron szállított személyeknek, mint a IV. kocsiosztályba sorozhatóknak számát, kimutatásaiban kitüntette volna. A IV. kocsiosztály behozatalának a III. kocsiosztály használatára gyakorolt befolyása nem tekinthető lényegesnek, miután ez évben a III. kocsiosztályt csak 16,690-nel használta kevesebb utas, mint 1869-ben, mi az ezen kocsiosztályt igénybevevő utasok egész számának alig 0,8 % -kát (tehát feltűnően kérését) képezi. Az úgynevezett demokratikus eszme a nemzetgazdaságban amint diadalt ült a penny-postánál, úgy a tarifták mérséklésénél is nevezetes szerepet játszani. Annál csodálatosabb tehát a hatalmas déli vasúttársaság álláspontja, mely a kormány ismételt felszólításaira sem hajlandó saját érdekeinek helyes felismerése által ezen, épen a szegényebb közönség javára szolgáló intézményt életbe léptetni. Az áruforgalmat illetőleg gabona 10.341,944 mázsa, vagy 25%-kal kevesebb, ellenben liszt 95,291 mázsa, vagy 2.2%-kal, és szén 1.316,301 mázsa, vagy