Pesti Napló, 1871. július (22. évfolyam, 149-174. szám)

1871-07-14 / 160. szám

Az osztrák delegatióból. Az osztrák delegatió szerdán, jul. 13-án tár­gyalta a hadügyi költégvetést, igy e fontos ülésről bővebben kell megemlékeznünk. Az ülésben Beust gróf is beszédet tartott, mely azonban jelentéktelen és igy annak pusz­tán megemlítésére szorítkozhatunk. Miután a delegátió utólag megszavazta a berlini követ­ségnek nagykövetséggé való emeltetése végett igényelt 18,600 frtot a külügyminisztérium ré­szére, továbbá Tegetthoff anyjának nyugdíj­azá­­ra 4000 frtot,­­ dr. Banhans előadó e költ­ségvetési bizottság részéről jelentést tett a közös hadügyminisztériumnak 1872. évi szükségleti előirányzatáról. A bizottság tudvalevőleg 7.040,524 frtnyi törlést indítványoz a rendes költségvetésben, a rendkívüliben pedig 7.754,057 frtot, így mind­össze 14.794,581 frtot kíván töröltetni. Erre az ált. vita kezdetét vette. Fal­ken­haym gróf a jobboldal részéről kijelenti, hogy az egyes fejezetek és czímeknél pártja indítványo­kat fog benyújtani, és ezekhez egyhangúlag ra­gaszkodni fog . dr. Demel erre azt válaszolja, hogy ily nyilatkozatnak semmi értelme nincs, mert az minden vitát feleslegessé tenni látszik, de reménye, hogy a jobboldal nem fogja magát a meggyőző érvek elől elzárni. A jobboldal in­dítványait dr. Czerkowski nyújta be. Az általános vitában szólották még dr. F­i­­g­u­­­y, ki a békebudget szükségességét hang­súlyozva, azon reményének ad kifejezést, hogy Európa végre az általános lefegy­verkezéshez, és a vitás nemzetközi kérdéseknek választott bíró­ságok által való eldöntéséhez fog folyamodni. Erre Beust gróf emelt szót. A helyzetet bé­kés színekben látja, de ép azon pillanatban, melyben nyugtalanító jelenségeket és fekete pontokat nem látunk, szükség van arra, hogy hadseregünkben a talált hiányokat kipótoljuk A hadsereg el van határozva arra, hogy bé­kepolitikánk daczára feltolt háborúban öröm­teljes határozottsággal venne részt, azért szüksé­ges és kívánatos, hogy megmutassuk neki, mint tudjuk becsülni szolgálatait, mint tudjuk méltá­nyolni feladatait. Azért kívánatos, hogy a had­seregnek az erre s­zü­kséges eszközök is meg­adassanak. Banhans kijelenti, hogy ő is tudja méltá­nyolni a hadsereg feladatát és kész erre az esz­közöket is megadni, de mindent egyszerre be­szerezni nem lehet, és a hadsereg harc­képesíté­­sét a pénztár kíméletével öszhangzásba kell hozni. Erre az általános vita bezáratott, és egy 13 ik tüzérezred felállítása iránt a vita el­kezdődött. S m­o­­­k­a itt szót emelve, a külügy­miniszter békebiztosításainak ellentmond. Ausz­­tria-Magyarország a kanc­ellár békés nyilatko­zatai daczára veszélyes helyzetben van. Ausztria- Magyarország két szomszéd államra nézve az osztozkodás tárgya és a két szomszéd nagy ál­lamnak érdekében van az, hogy a birodalomban oly állapotok teremtessenek és tartassanak fenn, melyek részökre a feladatot lehetőleg megköny­­nyítsék. Ezután a fentebbi czélra kért 451,477 frt iránt a vita az előadó, a hadügyminiszter, dr. S­t­ur­m, dr. S­m­o­l­k­a, dr. C­z­e­r­k­o­w­s­z­k­y és dr. D­e 1t­7 közt meglehetős ingerült hangon folytattatott. K­u­h­n báró felhozza, hogy 650,000 emberre 1456 ágyú szükséges, és így 1000 em­berre 21/a ágyú jut. Dr. Sturm inkább azt óhajtotta volna, hogy a hadsereg reorganizatiója végre befe­­jeztessék, ezen reorganizatiót jobban desorgani­­satiónak lehetne nevezni. Dr. B a n h a n 3 kimutatja, hogy a 13-dik tü­zérezred felállítását most azért kérik, mivel a tavalyi delegátió a honvédségre kért ágyukat meg nem szavazta. Czerkowski, Smolka, Oeltz a kormány mellett szólanak. Szavazáskor a 13-dik tüzérezred felállítása 26 szóval 25 ellen elvettetik, a 13 keretnek a 13 ütegnél való felállítása azonban 28 szavazat­tal 26 ellen megszavaztatik. Az első szavazás alkalmával nagy zűrzavar uralkodott, miután mindkét párt maga részére kívánta igénybe venni a többséget, a baloldal padjain még nagyobb megütközést okozott az, hogy a szavazás után Unger, Hasner és Kuran­­da, kik Ladenburg bankárnál ebédre hivatalo­sak voltak, a termet odahagyták. A gyalogezred csapatparancsnokainak lóval való ellátására kért 366,690 frt egyhangúlag el­vettetett, az ezredesek és alezredesek fizetés­ fel­emelésére kért 154,000 frt megszavaztatott. Élénk vita fejlődött ki az 1872-iki szökőévre rá, hogy a gyógyászat latin kezelése csak azért van, mert ezen a holt nyelven minden elnevezés egységes és változatlan marad. Ugyanarra kell törekednünk a műszavak és egyáltalában ke­­rekded kereskedelmi kiejtések érdekében is. Az „érkezett és elküldött számlák könyve“ már jóval régibb és helyesebb kifejezés, mint a „jött és ment“ áruk számolati könyve, a­me­lyen, őszintén mondva, tökéletesen eligazodni nem lehet, hogy mit jelentsen tulajdonképen. A 138. lapon ott találjuk a „lajstromokat.“Ezen szót épen úgy, mint például a „grádicsot,“ sze­retnék a nyelvből tökéletesen kiküszöbölve lát­ni, vagy legalább ha használják is, ne ott, hol tanításra kerül a dolog. A nevezett lapon van tehát a „követelé­sek lajstroma“ és „adósságok laj­strom­a.“ Az eredeti német igy hangzik : „Scadenz für fällige Forderungen“ és Scadenz für fällige Zahlungen.“ A németnek van, m­ég pedig tökéletes értelme, de a magyarnak nincs. Mikép hangzanék ez, ha például a fent kitett két elnevezést így fordítanék : „Követelések lejárati jegyzéke“ és „Adósságok lejárati jegyzéke.“ Remélem, mindenki be fogja látni, hogy ezen két utóbbi elnevezés jobban és helyesebben fe­jezi ki azt, a­mi alatta kifejezendő, mint az első. A 142. lapon a „málhakönyv“ áll, mely annyit jelent, mint „ColliBuch.“ A kereske­dő soha sem szokott málhát kapni, vagy elkül­deni és málha alatt egyedül csak azon podgyászt szoktuk érteni, mit az utazó magával visz. A málhakönyv helyett jobban illene oda „G­ö n g­y-k­önyv“, mely elnevezés sok helyütt használatban is van. „Végre a 130. lapon áll a „K­ü­l­d v­é n­y, vagy küldime könyv.“ Ennek elnevezésé­nél Maár úr ártatlan, mert ez egy, talán 20 év óta a magyar akadémia által is elfogadott műszó. A „küldime“ olyannyira értelmetlen, ferde és semmitmondó szó, hogy azt még kritika alá sem lehet venni; azonban a küldvény kife­jezésteljes szó, csak az a kérdés, hogy kifejezi-e azt, a­mit tulajdonképen kifejeznie kell. Mi legyen tehát a küldvény ? — A küldvény, — rimessa, és tovább folytatva a kérdést, mi most a rimessa ? A rimessa eredetileg olasz kifejezés, és annyit jelent,mint küldés.Kereskedelmi értelemben véve a rimessát, eddig olasz, német és magyar szótá­rak úgy értelmezik, hogy az készpénznek, vagy saját rendeletünkre kiállított váltónak, vagy más értékpapírnak fizetésképen való beküldése, és ezen értelmezésből lett a saját rendele­tünkre kiállított váltónak magyarra fordítása , küldvény. Pedig ha a rimessát kereskedelmi tekintetben akarjuk értelmezni, a fentebbi kitételek közül egyik sem tökéletesen helyes. Mindenütt, hol a rimessa alatt küldést, Sendungot, említenek, té­vednek, és­ viszont tévedésre szolgáltatnak okot. Nem tekintve a rimessa általános értelmét, szo­ros értelemben ezen szó csak a javunkra szóló váltót jelenti. Mint ilyen, „küldési“ értelmét tö­kéletesen elvesztette és nem jelent egyebet, mint egy értékpapírt, egy fizetési eszközt. Ri­­messával nem csak másutt, de helyben is lehet fizetni s akkor következetességnél fogva már nem küldvény, hanem h­o­t­v­á­n­y volna. Ha az olasznál idők és használat folytán ez úgy kidomborult, hogy ott küldés alatt fizetési eszközt értenek, arról mi nem tehetünk, mert ez az ő nyelvük szellemének és hajlékonyságának tulajdonítható; abból egyébiránt nem követke­zik, hogy ugyanazon szavat, ugyanazon értelem­ben a mi nyelvünkre is át lehet ültetni. A német nem fordította a rimessát sem Sen­­dungra, sem Uebermachungra, — mert daczára annak, hogy ez a szó Riemesse, németben általános használatban van, német fordítás is létezik róla és pedig „Anschaf­­f u n g,“ „D e c k u­n­g“ elnevezések alatt, melyek kereskedelmi levelezésekben igen gyak­ran előfordulnak. Innen látható, hogy a német, midőn ezen szó­nak saját nyelvében keresett kifejezést, sokkal alaposabb felfogással járt el, mint a magyar. Nézetem szerint a rimessát inkább fedez­­vénynek, vagy fizetménynek le­hetne nevezni, mely utóbbi elnevezés azért illet­né meg, mert valóságos fizetéssé csak akkor vál­ván, mikor beváltatik, eleinte egy­részt mint fizető, másrészt mint fizetendő tárgy tekintetik, mi fi­z­e­t­m­é­n­y elnevezésben körülbelüli ki­fejezését találná. Egyébiránt vegyük a váltónak összes fordítá­sát taglalás alá és lehet, hogy ott a rimessára már kész és helyes elnevezést találunk. Ezen szavak „T­rassant, Remittent, Trassat és Tratta magyarul követke­zőkép hangzanak: „intéző, intézvé­nyes, intézvényezett és intéz­vén­y.“ Míg az idegen nyelven a váltótulajdo­nosnak a többiektől egészen eltérő elnevezése van, a magyarban az oly szép egyforma sorrend­ben megy, mintha egyik szó a másikat költötte volna ki. De nézzük meg, vájjon ezen egységes fordítás által nem kakuk-tojásokat költöt­tek-e ki ? Itt legelőször azon kérdést kell tenni. . . Ki intézkedik a váltóval tulajdonképen ? — Min­denesetre az, kinek javára vagy rendeletére a váltó szól, tehát a remittens vagyis ma­gyarul az intézvényes, és midőn az in­tézvényes a váltóval rendelkezik és azt fize­tésképen avagy beváltásra máshova küldi, ak­kor ő intézi illetőleg remittálja a váltót és az így általa beküldött váltó nem egyéb mint rimessa, illetőleg i­n­t­é­zv­é­n­y. A­ki a váltót közelebbről ismeri, nem fogja ta­gadni, hogy a remittens és a rimessa kö­zött oly szoros, elvál­hatlan atyafiság van, hogy az egyik elnevezése természetszerűleg a másik­ból foly. Ha tehát a remittens magyarul intézvé­­nyes, akkor a rimessa intézvény, és ez esetben szükséges, hogy a trassant, trassat és tratta más elnevezést kapjanak, vagy pedig ha ez a három régi elnevezését megtartja, akkor a remittens nem intézvényes, hanem küldvényes vagy rendelkező. Kérdés volna most, hogy melyiket kellene megváltoztatni ? Véleményem szerint a remit­­tenst nem, mert az Úr Isten maga nem teremt­hetne nekünk jobb szavat a rimessára mint ez a szó intézvény. A remittens intéző lenne, mert ez a szó intézvényes már egy kissé agyafúrt, melynek jelentését csak akkor érti az ember, ha megmagyarázzák, hogy micsoda. Jól fontolóra véve a dolgot, a kiállító sehogy sem nevezhető i­ntézőnek. Hogyan lehet azt valakihez intézni, amit épen rajta akarunk megvenni? Minden nemzet, melynek kereskedelme van, h­ú­z­n­i szokta a váltót másra és úgy hiszem nálunk sem volna legroszabb kifejezés az, ha szintén húznék a vál­tót és a mostani intézvény és küldvény helyett lenne a tratta ,vontváltó, a rimessa, intézett váltó. Egyébiránt a mi magyar nyelvünk nem oly szegény, hogy az említett kifejezésekre ne le­hessen helyes és találó szavakat találni, és mi­után e sorokat nem azon czélból írtam, hogy új szavakkal álljak elő, hanem egyedül azon czél­ból, hogy most használatban levő sok szónok ré­szint téves, részint helytelen kifejezésére figyel­meztessek, tisztelettel kérem fel mindazokat, kiket ez ügy közelebbről illet, szíveskedjenek a dolgot fontolóra venni s valamint nyelvünk úgy maga az ügy correctségénél fogva oly ki­fejezésekről gondoskodni, melyek minden igény­nek megfelelnek. Magyar kereskedelmi nyelvünk most van ala­kulóban, kár volna, ha úgy járnánk vele, mint jártak a németek levelezési nyelvükkel, mely­ben ma is annyi szó és phrázis fordul elő és használtatik, mely nem csak helytelen, de sőt esztelennek mondható, de mivel szokásba jött és nem volt a ki tisztázza, annyira begyö­kerezett, hogy még sok idő fog kelleni reá, míg tökéletesen kiküszöbölhetik. Arra, hogy a keresk. terminológia mielőbb és helyesen legyen magyarra fordítva, keres­kedelmi szaklap volna szükséges, oly lap, melynek munkatársai kereskedők és tudomá­nyos férfiak egyaránt lennének. Az ilyen lap, melynek fő feladata volna kereskedelmi ismere­teket s szaktudományokat terjeszteni, a nyelv ügyében is hozhatna folytonos és tüzetes vitatá­sokat, a­mi más lapoknál lehetetlen. Legyenek tehát szívesek mindazok, kik az elnémetesedés ellen írnak és panaszkodnak, elő­ször arra inteni a magyart, hogy az ipar és kereskedelem elől ne vonuljon hátra. Továbbá ne csak a c­ég és a külirat legyen magyar, ha­nem a kereskedés belső vezetése is. Erre pedig a nyelv szükséges, mert bár­mennyire is legyen a magyar nyelv kiművelve, tökéletesnek még korántsem mondható. Menjen tehát e tekintetben is elől az irodalom, elől a magyar akadémias a kereskedelmi osztály bizonyára követni fogja. Hanzély Ferencz, kért 102,400 főt illeték­ érintő iránt. A bizott­ság ezt töröltetni kivánja. Czerkowski azt hiszi, hogy a törlés által a hadsereg részére böjtnap állapíttatnék meg. (Derültség.) E tétel csekély szótöbbséggel elvettetett. Ezután a rendes szükséglet első czime (köz­ponti vezetés, hatóságok: 2.536,543 frt) kerül vita alá. A bizottság 2.407,010 frtot kíván csak meg­szavaztatni, dr. Czerkawski a jobboldal részéről 2.427,972 frtot ajánl. Czerkawski indítványa elfogadtatott. A 2-ik czimnél (főbb parancsnokságok és törzskarok: (1.919,287 frt) a bizottság 1.550,000 frtot, Czerkawski 1.770,000 frtot indítványoz. A bizottság indítványa 26 szavazattal 25 el­lenében elfogadtatik. Legközelebbi ülés csütörtök 10 órakor. Belföld, Sz.-Fehérvár, júl. 11. (Sz.­Fehérmegye szerv. munkálata.) A f. hó 3—4-én megtartott évnegyedes me­gyei közgyűlés alkalmával beterjeszti a megye­szervezési előmunkálatokkal megbízott küldött­ség kidolgozott tervezetét, mely a gyűlés által elfogadtatván, a belügyminisztériumhoz jóváha­gyás végett fel fog terjesztetni. A tervezet ér­­demleges­ pontjai következők: Fehérmegyének népessége 173,551 lévén, az 1870. 42. t. sz. II. fejezete 21. §-a szerint a bi­­zottmányi tagok száma 348, ebből virilis 174, ebből választott is 174. Választási helyekül kitűzettek: Aba, Ácsa, Adony, Alcsuth, Baracska, Bicske, Bodajk, Csákberény, Csákvár, Csősz, Csurgó, Csoór, Czecze, Duna-Pentele, Egres, Érd, Ety­­tyek, Ercsi, Felcsuth, Herczegfalva, Isztimér, Iszka,­Szt.-György, Kálóz, Keresztke, Lovasbe­­rény, Mány, Moór I. és II. kerület, Nyék, On­dód, Pátka, Pákozd, Perkáta, II.- és Kis-Pol­­gárdi, Rácz-Almás, Sár-Keresztur, Sárbogárd, Sárosd, Sár-Szt.-Miklós, Seregélyes, Soponya, Szabad-Battyán, Szent-Mihály, Vaál, Zámoly. Járásbirósági székhelyül kijelöltettek: Sár­ker­esztur, Bodajk, Vaál, Rácz-Almás, Csákvár. r. 1. Különfélék, Pest, jul. 13. (Halálozások.) Dr. Altstädter Mór gyakorló nőorvos tegnap délután 5 órakor hosz­­szabb szenvedés után meghalt. A temetés pén­teken jul. 14-én a halottas házból (József tér 11. sz. a.) megy végbe. — Selényi Gyula jogász élte virágjában, 24 éves korában szülei és is­merősei legnagyobb bánatára f. hó 12-én hosszas betegség után meghalt. (Üdvözlet Ausztriából a német császárhoz.) Weichs báró felső ausztriai tartományi képviselő maga és elvtársai nevében jan. 16-án a következő táviratot intézte Vilmos császárhoz: „Mély tisztelettel küldjük a néme­tek menedékének, a német birodalom visszaállí­­tójának és hasonlíthatlan hősi hadseregének lelkes üdvözletünket. Számos felső-ausztriai né­met nevében Weichs Frigyes báró.“ Erre a ne­mes báró Berlinből a császár saját névaláírásá­val a következő néhány válaszsort vette: „Szíve­sen vettem az öntől számos elvtársai nevében küldött üdvözletet s ezért őszinte szives köszö­netet mondok önnek. Berlin, 1871. jun. 27.“ (R­omán színészet.)Pascali igazgató bu­­karesti román szintársasága Erdély több váro­sában tetszés közt vendégszerepeit és most Nagy-Váradra érkezett, a­hol több előadást fog rendezni. (A freudenaui idomitó istállók) Bécs mellett julius 2-án egészen 1­e é­g­t­e­k, ez alkalommal az a drága csikó is, melyet alig pár hónappal ezelőtt vett Pallóson Baltazzi Sándor úr 7500 frtért — odaveszett. A tűz éjjel 11­ és 12 óra közt ütött ki. Az idomár, Mr. Long, a kassai versenyeken távol volt a lovak egy részé­­vel, ellenben testvére és a lovas­­­­személyzet mindent elkövettek, hogy a könnyen épült és egyszerre lángban álló istálókból a bekötött lovakat kimentsék, mi elég küzdelembe került. Már jóformán sikerült valamennyit kivezetni, s köztük, Baltazzi S. ur és lovászai az említett csikót is kivitték, midőn e fiatal mén, megijedve az omló gerendáktól, kiszakita magát vezetői kezéből és az égő istálóba visszarohant — , honnan nem lehetett már kimenteni. (Az „angol s franczia nyelvl a­­p­o­k“), mely vállalatról az összes magyar sajtó­­ dicsérő elismeréssel nyilatkozott, e hó 13-án indul meg. Mutatványszámok Bickel váczi ut­­czai könyvkereskedésében ingyen kaphatók. Előfizetési ár: egész évre: 6 ft. Megrendelhető minden hiteles könyvárus, s minden posta­hiva­talnál. (A honvédség központi szer­­lövész-tanosztálya) tegnap egy na­­gyobbszerű­ gyakorlattal fejezte be a keresztúri pusztán ez idei működését. Jelen volt a honvéd­ség főparancsnoka József főherczeg, gr. An­­drássy Gyula, a budapesti honvédség törzs és fő­tisztjei, valamint számos közös hadseregbeli tbk, törzs és főtiszt lóháton összesen százhatvanan; — a szerlöveg osztály Bulovszky Károly száza­dos vezényelte. Elsőbb is különféle mozdulatok hajtottak végre, melyek közül a legnehezebbek is kitűnően sikerültek, mire a széllövés követ­kezett ily eredménynyel : 1500 lépésről 333 go­lyó közül talált 45, 1000 lépésről 1184 golyó­ból 710,a nyolczszáz lépésről 1077-ből 944, 1­600 lépésről 1036 golyóból 998, tehát össze­sen 3630 lövésből talált 2697, vagyis 75%. A gyakorlat után a főherczeg meleg szavak­ban fejezte ki megelégedését s köszönetét a tisz­tek tanúsított buzgalmáért, s kérte őket, hogy a szárlövészetnek csapataiknál való oktatásá­ban is hasonló buzgalmat fejtsenek ki. —■ A le­génységet szintén megdicsérte és megajándé­­koztatá, hogy jó napot csináljanak maguk­nak. — Egyébiránt a honvédeknek nem volt a keresztúri egész gyakorlat tartama alatt rész napjaik , mert a derék b. Podmaniczky János naponkint mindegyiköknek — 68-an voltak — 1 font húst s 1 icze bort adatott, a tiszteket is ős magyar vendégszeretettel látta el. Ez utób­biaknak még Székely Gyula, a község derék jegyzője rendezett bucsuestélyt. (Király ő felsége) főhadsegédének Beilegarde gróf tábornoknak 6 heti szabadság­­időt adott és a főhadsegéd teendőivel ezen időre Pejachevich Miklós gróf tábornokot bízta meg, ki jelenleg a pozsonyi lovasdandár parancs­noka. (Körnégyszögités.) Bizonyos Bed­­nark Albert levelet intézett a belügyminiszté­riumhoz, melyben tudatja, hogy a tüdővész ellen csalhatlan gyógyszert fedezett fel, melynek tit­kát 5000 frtért kész átengedni a kormánynak. A belügyminisztérium a különös iratot leküldte Buda városához, hogy a kérvény felett véle­ményt mondjon. (A főváros melletti Dunasza­­b­á­l­y­o­z­á­s-m­un­kálatok kiadás­a) iránt a kormány ma hozta meg a végeldöntést. A kormány a munkákat az általános osztrák építőtársaságnak adta ki, mely négy % felülfi­­zetéssel teljesíteni ígéri azokat. Mint tudjuk a társaság az ajánlati tárgyalásnál 5%-ot követelt s ajánlata így is legolcsóbb volt, azóta pedig magán­egyezkedés útján ismét 1%-ot engedett. (A magyar delegátió­ legközelebbi ülése hétfőn f. hó 17-én d. e. 10 órára van ki­tűzve. Napirenden lesz az osztrák és magyar delegátió közötti különbségek kiegyenlítésére­­kiküldött hetes bizottság jelentésének beter­jesztése. (Egy pohár viz.) A margitszigeti meleg források ivóvizének jövedelmét — mint említet­tük — József főherczeg a magyar gazdaasszo­nyok árvaleányintézetének és a gyermek­men­­helynek ajándékozó s most az intézetbe árvák mérik ott a vizet.Mint a „Hon“ írja, tegnapelőtt egy ismeretlen ur is kért a vízből s mikor el­­ment, az ámuló kis leány kezében egy 50 frtos bankjegyet hagyott. A kis lány utána futott az urnak s azt hívén, hogy tévedett, előmutatá a nagy bankót s vissza akarta adni. Az ur moso­lyogva válaszolt: „Tudom“, s azzal eltávozott (Ló és szekérverseny a székely­földön.) Sepsi-Szt.-Györgyön jan. 27-én ló- és szekérverseny volt, melyet a vidéki lótenyésztési bizottság rendezett. Az eredmény a következő: Első futam : Paripa-verseny. Nyertes: sepsi-szt.­­györgyi Vitályos László volt székelyhuszár Sigmond Károly lován, nyeremény 20 arany. 2- ik: szt.-györgyi Nagy Gyula, szürke kanczáján (nyer. 30 frt.) 3-ik Dálnoki Gál Zsigmond saját hátaslován — 2. Szekér (kettős fogat) ügető verseny. Nyertes: bölöni Hallaki Atilla saját lovaival. Nyer 20 arany. — 2 ik: Sótér Mantsu brassói görög kereskedő két lovas fogatával. Este gr. Kálnoky Dénes főkirálybirónál táncz­­vigalom volt. (Világsuj­tott emberek.) Julius 12-től írják a „Hon“-nak: Tápió-Györgye község határában tegnap délután 1 óra tájban egy föld­mives családjával árpa­földön dolgozván, a hir­telen támadt vihar elől a kész boglya mellé hú­zódtak legnagyobb veszedelmökre; mert a vil­lám történetesen épen azon boglyába csapván az öreg családfőt és eladó leányát rögtön agyonsuj­­totta, egy gyereknek pedig a lábát sértette meg, ki nyomorékká lesz ennek következtében. (A pozsegai jezsuiták) ellen, kik a fi­­tápintézet növendékein elkövetett erkölcstelen­ségek miatt perbe fogattak, jul. 15-ére van ki­tűzve a végtárgyalás. (Vannak m­ég drágább városok, mint Pest.) Ilyen például Kiev városa Oroszországban, a­hol oly roppant nagy a lakás­szükséglet, hogy egy 5—7 szobából álló lakásért 2000 rubelt (közel 4000 főt) kell fizetni. Külön­ben e drágaság nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy Kievben 90,000 főnyi lakosság mellett nem kevesebb, mint 2000 korcsma van (tehát 45 emberre egy korcsma) s minden egyes korcs­­máros szabadalmazott uzsorás, ki legalább is 1000 %-ot vesz a kölcsönzött pénzből, így írja legalább a félhivatalos „Petersb. Viedom.“ (A német seregek jutalomdijai.) A német hadügyminisztérium f. hó 2-án kelt in­tézménye jelenti: 1. Minden ellenséges ágyúért, mely nyílt csatában vagy ütközetben, haszná­lat közben az ellenség védelme daczára elfog­laltatott 60 arany jár azon ezrednek, melyhez a diadaljel elfoglalói tartoznak. 2. Minden tábori jelvényért, zászló vagy sasért, mely nyílt ütkö­zetben harczolva elfoglaltatott, az illető ez­rednek negyven arany jár. Erre ezélzó igényeiket a csapatok folyamodvány útján a hadügyminisz­tériumhoz jelentsék be. Ez igények miniszteri és táborkari vizsgálat után, legmagasabb helyre ter­jesztetnek végleges eldöntés végett. Az így megszavazott összegek az egyes ezredeknél ki nem osztathatnak az illetők közt, hanem az ezred­nél maradnak, úgy hogy csak a kamatok osz­tatnak a tisztikar és legénység közt egyaránt. Azon esetben, ha az összeg valamely ezrednél nem tenne ki 500 tallért, az ezred a tőkéről is az érintett értelemben rendelkezhetik. Helyi hírek. (Ügyvédek tánczestélye.)A budapesti ügyvédek jul. hó 20-án a Margit-szigeten zárt­körű tánczestélyt rendeznek. A tánczestély ked­vezőtlen időben is megtartatik. A szigetről éjjeli fél 11 órakor, 1 órakor, 3 és 5 órakor fognak a hajók a rendes állomáshelyekre közlekedni. (Bitang ló.) Bruckner és Roeh budai lako­sok tegnap éjjel a budaörsi vám mellett egy bi­tang lovat fogtak és szolgáltattak át a budai ka­pitányságnak. A ló barna és O­ R. bélyeggel van ellátva. Tulajdonosa a budai kapitányságnál reclamálhatja. (Azon cs. k. százados,a ki ma reggel 7 órakor a Károly-laktanya harmadik emeletéről leugrott, Orel János volt a 38-dik számú, lovag Mollináry nevét viselő gyalogezredből. Az ok, mely öngyilkosságra vitte őt, e pillanatig isme­retlen. (V i­z i ó r­á­k.) A vízvezetéki bizottmány ja­vaslatot mutatott be a tanácsnak a vizi óráknak a vízvezetéket házaikban használni kívánó felek részére kiszolgáltatása iránt. Eddig ugyanis a fe­­ek maguk szerezvén be és állíttatván fel vízi óráikat, azokkal a helytelen felállítás miatt sok esetben a fogyasztott vízmennyiség ellenőrzését nem eszközölhették pontosan. Ennélfogva a vízvezetéki bizottmány azt javasolja, hogy a vá­ros maga szolgáltassa a feleknek a szüksé­gelt vízi órákat, a város állíttassa fel és gon­doskodjék azoknak minden évben kétszeri kitisztításáról. Ezért a felek a­ város részére évenként az órák beszerzési árának 25%-át tar­­tozandnak fizetni. Minthogy a város 57 ily vízi órát a feleknek már örök áron eladott,azok az ere­deti eladási áron vissza lennének váltandók. Erre a városnak mintegy 4000 forintra volna szük­sége. Közgyűlési határozattal a házakban a meg­nyitni engedélyezett vízvezetékhez 307 órára lesz ismét szükség, melyeknek beszerzési ára m. é. 17000 frt. Minthogy továbbá a vízi órák­ból készletet is kell tartani, mert a gyárakból megrendelt órákra legalább 2 hónapig vára­kozni kell, összesen mintegy 50.000 forint ösz­­szegre volna szükség, melynek fedezete iránt gondoskodni kell. (Meghalt a kocsiülésben.) Ma délelőtt sajátságos tüneménynek voltak szemta­núi a lánczhidon keresztülmenők. Egy kom­fortabb­ jött lassú menetben, s a kocsis, hátra fekve az ülésben, behunyt szemmel lazán kezé­ben tartotta a gyeplőt. A ló a hidfőnél megállt s miután az őrök látták, hogy a kocsis nem mozi dúl, elkezdték elébb szólitgatni, majd rázni, de bizony az nem ébredt fel. Meg volt halva. Rög­tön elszállították a Rókusba. Fest, julius 13. A szórólövegekkel tegnap tartott széllövésnek eredményeiből kiindulva több pesti napilap ma igen szigorúan bírálja meg honvédségünk szó­­rólövegeit, pedig nézetem szerint, a gyakorlati tapasztalatok erre legkevésbé sem szolgáltatnak alapot; el kell azonban ismernem, hogy a napi­lapok tudósítói ily szigorú bírálatra némileg fel lehettek jogosítva ama nagy hűhó által, mely szórólövegeink hatását illetőleg némelyek által előidéztetett; mert ez által oly túlzott várakozá­sok keltettek fel a közönségben és természete­sen a legénység körében is, melyeknek a gya­korlatterén elérhető siker semmi esetre sem fe­lelhetett meg. Gondolkozó katonák azonban ré­gen tisztában voltak a szórólövegek gyakorla­ti becsével. A „Katonai Közlönyében magam is már hetek előtt egész czikksorozatot irtam­, melyben kimutattam, miszerint szórólö­vegeink, bármily kitűnők is legyenek azok, támadó mű­ködéseknél mégis csak igen ritka, kivételes al­kalmakkor lesznek felhasználhatók, de kimu­tattam volt azt is, mily kitűnő szolgálatot tehet­nek erődítések és védgátolt vonalak védelmezé­­sénél ; ennyit és semmivel többet egy honvéd­tiszt sem várhatott e l­övegektől, és hogy azok e várakozásnak teljesen meg is felelnek, azt a tegn­api széllövések is bizonyítják; az arány, mely a czéldeszkát talált lövedékek és az elre­pültek közt mutatkozott laikusnak ugyan ked­vezőtlennek tetszhetik, de katona azzal igen is meg lesz elégedve, mert tekintetbe fogja venni, mily szerfelett rövid idő szükséges, hogy 1600 lövedék kilövettessék, és következőleg 1000 lö­vedék ellenséget találjon. Megelégszünk, ha háborúban, bizonyos vonal védelménél az 1600 közt csak 500 is talál. Hogy a gyalogsági töl­ténynyel töltött szórólöveg az ágyat nem pótol­hatja, azt — úgy hiszem — minden tiszt eddig is tudta; még azok a 4000 lépésre hordó franczia szóró lövegek, melyeket a„császári“ franczia seregnél használtak, sem képesek ágyút pótolni, habár támadó működésekre alkalmatosabbak is, mint a mi — rövid lőtávlatú — szórólöve­­geink, melyek részekről azonban megint véde­lemre alkalmatosabbak, mert bizonyos idő alatt aránylag sokkal több lövedéket szórnak, mint amazok. De ki is mondta valaha, hogy a szórólövegek a honvédségnél az ágyukat fogják pótolni? Hiszen mindenki tudja, hogy a 13-ik tüzérezred alakítása leginkább azért terveztetett, hogy há­ború esetén a honvédséget lássa el a szükséges ütegekkel. A P. N. is említette ezt ez év elején. A tegnapi lőkísérletek eredményei tehát ko­rántsem olyanok, hogy azok lehangolásra okot adhatnának; bebizonyult ugyan, hogy a szórólövegek védállásokban, várakban stb. kitű­nő sikerrel fognak működni; megerősítették azonban azt a meggyőződést is, hogy nyílt tá­bori csatában mindig az ágyú lesz a főlövegnem, melyhez hosszú lőtávlatú szórólövegek legfölebb segédeszközül lesznek beoszthatók. Kápolnai, 1 P. Napló magántáviratai. Prága jul. 13. Rudolf koronaherczag ő fen­sége ma reggel misét hallgatott a székesegyház­ban ; innen a korona-kamarába ment, hol a cseh korona jelvényeit szemlélte meg. Erre az ó­­városba kocsizott a politechnikum meglátogatá­sára, hol dr. Tedesco országos bizottmányi tag, a német és cseh rektorok és tanárok által fo­gadtatott, és a nagy számmal összegyűlt tanulók által lelkesülten üdvözöltetett. Ő fensége megtekinté a pompásan diszitett termeket, s a tanárok magyarázatait és kísérle­teit kiváló érdekkel fogadá. Végül beiktató ne­vét az emlékkönyvbe; erre a cseh főreáltanodá­ra ment, hol az igazgató és tanárok által fogad­tatott és az egyes osztályokba kisértetett. Tegnap este ő fenségét az újvárosi színháznál a cseh színházi consortium tagjai és a művezető­­igazgató fogadták, kik a koronaherczeget a pompásan feldiszített páholyba vezették, hol Latour vezérőrnagy-hadsegéd, az országos ka­tonai parancsnok és a helytartóság vezetője is helyet foglaltak. A színház egészen meg lett telve. A közön­ség élénken üdvözlé ő fenségét, míg a zenekar a néphymnust játsza. Mintegy 8 óra tájban tá­vozott el ő fensége a színházból, a közönség is­

Next