Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-01 / 175. szám
175 szám Kedd, augusztus 1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi rénzét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 28 frt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 60 kr. Két hóra .... 3 . 70 kr Egy hóra ... 1 „ 86 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hírdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PISTI MPLIKI Előfizetési árak : Egész évre.........................22 ft. Fél éve.............................kft. Negyed évre........................5 ft 50 kr. 8®^ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz, Pest, ferencziek tere,7. sz. alá küldendők. Pest, Julius 31. Az 1865-ki gasteini fejedelmi találkozás Ausztriában nem a legjobb emlékű. Míg a porosz király s az osztrák császár ott a legbarátságosb testvéri üdvözleteket váltották, a porosz diplomatiának sikerült az osztrákot oly egyezményekre bírni, melyek magukban rették a későbbi összezördülés csíráját. Grastein akkor majdnem első jelenete volt ama véres drámának, mely a königgrätzi katastrópha által találta megoldását. Most ismét a Grasteinban tartandó fejedelmi találkozásról van szó, s ha bécsi és prágai lapoknak hinni lehetne, e találkozás alkalmával oly sértést akarnának elkövetni az osztrák-magyar monarchián, mely csakis újabb és pedig a legveszedelmesebb bonyodalmakra adhatna okot. E sorok folyamában majd foglalkozunk azzal, hogy mit várnak némely hü és jó ■Osztrákok és nem kevésbé hü és jó csehek e fejedelmi találkozástól, egyelőre azonban magát a fejedelmi találkozás tényét akarjuk kissé közelebbről szemügyre venni. Fölösleges volna ez alkalomból is arra utalni, hogy fejedelmek találkozása, személyes hajlama ma már mily kevéssé döntőleg folyhat be az események alakulására. Az ily tényezők képesek ugyan hol gyorsítani, hol egy időre feltartóztatni nagyobb állami actiókat, de az nem áll hatalmukban, hogy irányt adjanak országok és népek politikájának, melyet csak általános népérdekek, vagy általános népszenvedélyek kormányozhatnak. Ázsiában még jelentőségteljes dolog, ha ez és az albán személyes barátja amannak és egymással pipát cserélnek. Európában majdnem az összes uralkodóházakat rokonsági és barátsági kötelékek fűzik egybe, de ily indokok még nem tettek lehetetlenné egy háborút sem. Mi különösen a német császárhoz való viszonyunkat illeti, Ausztriában e tekintetben a rokonszenv oly superplusa található, mely képes volna kipótolni a magyar idegenkedést is, ha ilyesmi egyáltalán léteznék. Nálunk is azonban mindenki csak megelégedhetnék azzal, ha Németországhoz való viszonyunk a bensőség oly fokát érné el, mint a bécsi külügyi hivatal részéről olykor belénk beszélni akarnak, s így fejedelmünk személyes barátságos lépése a német császár irányában, csak megerősítése ama barátságos érzelemnek, melylyel az osztrák-magyar monarchia népei a német császárság népei iránt viseltetnek. A német császár Emsből, utógyógyidényre osztrák helyre, Grasteinba jő, s miután udvarunk ép Ischlben időzik, semmi sem természetes, minthogy fejedelmünk a területére jött német császárt személyesen üdvözölni fogja. Ez üdvözlés tehát mindenekelőtt az udvariasság ténye, s jellemző, hogy előre kiszámított politikai jelentőséggel oly kevéssé bír, hogy illetékes helyen, ha jól tudjuk, ma sincsenek tisztában a fölött, vájjon miniszterek kisérni fogják-e a fejedelmet, vagy nem ? E tekintetben alkalmasint bevárják a német részről teendő rendelkezéseket. Ha bebizonyul, hogy Bismarck hg. souverainjét kiséri, Beusts Andrássy grófok aligha fogják elmulasztani az alkalmat, hogy hírneves német collegájokkal találkozzanak, s ha ez megtörténnék, alkalmasint arany napjait éli a conjecturális politika, s a sensatiós levelek és távsürgönyök özönével lepik el a közönséget. Részünkről megvalljuk, hogy örvendenénk e találkozásnak, s azt nagy megnyugvással fogadnák.Nem hiszszük ugyan, hogy ez az alkalom holmi mélyebb szövetkezés, vagy bármily aggressív célú megállapodásokra szolgáltathatna indokot, mert bizonyára alig van tárgy, melyen jelenleg ilyesmi történhetnék. Németországnak első gondja, hogy új állapotait megszilárdítsa, s ha tőlünk ezúttal valami követelni valója van, mint például a schleswigi ügy, az olyan másodrangú kérdés, melyet a szokott diplomatiai közlekedés útján is igen egyszerűen elintézhetni. Mi meg Németországgal szemben oly helyzetben vagyunk, hogy magyar-osztrák diplomatának alig fog eszébe jutni, hogy mi ajánljuk fel Németországnak szövetségünket. Az azonban mindenesetre nem mindennapi dolog, ha két oly nagy birodalom vezénylő álllamférfiai, minőkről itt szó van, ha csak fürdői találkozásra is összegyűlnek, s nem teszünk tán fölösleges dolgot, ha csak ujjhegygyel is arra figyelmeztetünk,hogy a Bismarckkal való személyes találkozás s eszmecsere Andrássy grófnak bizonyára bő alkalmat adhat meggyőződnie Németország irányában vallott barátságos nézetei és egész politikájának helyességéről. Ha aztán az ily eszmecserének egyáltalán sikere lehet, úgy azt bizonyára nem kereshetjük másutt, mint a barátságos vonzalmak s ebben a közbéke megerősítésében. Monarchiánk a békét szintúgy igényli consolidatiójára, mint Németország; — amott, igaz, egy fényes hadjárat gyümölcseinek betakarításáról van szó, itt — fájdalom — még mindig arról, hogy véget érjenek a hadjáratok, melyeket a monarchia egyes nemzetiségei indítanak a monarchia létezése és közös alkotmánya ellen. Észre veszszük azonban, hogy magunk is beletévedünk a conjecturális politika süppedékeibe s kombinálgatunk egy dologról, melyről még ma alig tudja valaki biztosan, hogy az csakugyan meglesz. Bécsi lapok természetesen nem oly őszinték, de azt állítják, hogy nemcsak a találkozást tudják egész bizonyossággal, de értesültek arról is, hogy e találkozás alkalmával miről lesz szó. A két „Presse“ ellentmond ugyan ez állításoknak, de a többi lap annál erősebben fújja, s prágai lapok viszhangoztatják, hogy a két császár csak azért találkozik, hogy Vilmos császár érvényesítse befolyását az osztrák németek javára, s igy mint a németek főprotectora hangoztassa szavát — az Ausztriában folyamatban levő cseh s lengyel kiegyezések ellen. Ez őrültségben van bizonyos rendszer, de e rendszerben nincs semmi köszönet. E szerint fejedelmünk azért menne Laxenburgból a Salzkammergut regényes havasai, s zuhogó vízesései közé, hogy — ott meghallgassa császári collegája atyai intéseit.S ilyesmit is komolyan lehet lenyomatni. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A teremtés története *) Quinet Edgártól. — Három közlemény. — E munka tavaly kevéssel a porosz-franczia háború kitörése előtt jelent meg, de az országrendíző események között nem talált oly fogadtatásra, mint kitűnőségénél fogva megilleti. Az alábbiakban bemutatjuk Quinet Edgárnak e művét, s bevezetésül az egész mű irányzata és sajátságos előadásának ismertetésére csak azt jegyezzük meg, hogy Quinet e műben a természet históriai vizsgálatának veti meg alapját. Quinet Edgar a romanticismus egyik költője. I.A teremtés folytonossága. „Az emberiség és a természet történetének összehasonlító tudománya teljesen újjá teremtendő. Én mint kezdeményező egy még szűzi pompában díszelgő őserdőbe lépek, mindenfelől tágas térségek nyílnak előttem, melyekbe kalauzt nem tudok találni; senki sem járt előttem ezen szentelt berekben, amely annyi fontos titokkal és ígérettel kecsegtet. Kísértsük meg benne mint elsők néhány lépésre behatolni, s legalább főbb vonásaiban néhány ösvényt megjelölni.“ Tudvalevő dolog, hogy amit a modern nyelvekben, (s a magyarban is) még néhány évtized előtt „természettörténetének neveztek, az nem egyéb mint természetrajz, s csak mióta a földtan tudománynyá fejlett, mintegy 50—100 év óta állapiták csak meg a természet történetének első alapelveit. Pedig ezen történettel *) La Creation. 2 Vol. Gr. 8. Paris 1870. Libraire internationale. (A. Lacroix, Verbockhoven et Comp.) kellene szükség szerint minden történelemnek kezdődnie, mert benne rejlenek a népek történelmének gyökerei s annak bevezetése. Az alábbiakban látni fogjuk, mily sokoldalulag foly be egyik a másikra. „Többször történt már, hogy két, látszólag egymástól teljesen idegen tudomány egymással kapcsolatba hozatott, és az összekoccanás, — hogy képleg fejezzük ki magunkat — váratlan fényszikrát csalt ki. Hogy példákat említsek : Ki nem tudja, mily nagyszerű eredményeket szült az algebrának a mértanra való alkalmazása Descartes által, a mértannak alkalmazása a metaphisikára Spinoza és Hobbes által, az éghajlattané a törvényhozásra Montesquieu által, a Newton-féle vonzódás tana a politikára St. Simon és Fourier által.“ Az élő természet és az emberiség története azonban sokkal inkább összefüggő tudományágak, mint bármelyike az elősoroltaknak, azért inkább mint azoknál lehet mindkettőre egyiránt érvényes törvényekre következtetni, s mint látni fogjuk,ezáltal nagy mértékben terjed mindegyik látköre. „Mielőtt még egy pillantást vethettem az ősvilágokra, olyformán voltam mint egy ember, ki a falu történetét, melyben lakik, csak atyja letelepülte óta ismeri, ő a jelenben tévedez, a nélkül, hogy képzeletet alkothatna magának arról, mily után módon jött oda; ma már hasonló helyzetben vagyok mint ugyanazon ember, miután egymásután az új kor, a középkor, a rómaiak, görögök és a keleti népek története feltárult előtte : feltaláltam azon származási kötelékeket, melyek nemcsak az emberi nemhez, hanem a világhoz fűznek.“ Nemcsak az embernek magának, hanem minden növény és állatnak van a világ egyetemes történetében saját részletes története, melynek folyamában a legcsodálatosabb tények jönnek napvilágra. Az egyik nálunk honos állat őseit Amerikában találja fel, ezen kárpáti méh úszó jégsziklákon vándorolt be Skandináviából, áma havasi növény legközelebbi hozzátartozói Skóthonban tenyésznek. Szellemi szemünkkel látjuk, mint váltakoznak az őskorban föld és vizama szervezetvándorlások létrehozásában, a visszatekintő szem előtt új világrészek tűnnek föl, Plato Atlantisa óriási szigetként merül fel az ó és új világ között a tenger fenekéről. De „a módszer, mely szerint Decandolle Alphons állomásról állomásra követi a tölgy vagy haraszt vándorlásait, alapjában ugyanaz, melylyel pl. Thierry a barbárok és Müller Alfred a dohaiak lábnyomait követi.“ Mily módszer ez, minőnek kellene lenni ? Valamint a népek, úgy a föld történetében is nem egyszer a homályos kezdetből indultak ki. Amint tehát Lyell és Darwin a föld történetére nézve kimutatók, úgy összehasonlíthatlanul jobb a mai állapotokból és tüneményekből következtetni az előbbiekre, mintmegfordítva a tűzfolyó földgömbön kezdeni, úgy az emberiség történetének is, a homálylyal fedett áriás és semitikus ősnépek helyett a mai nemzedékkel kellene kezdetnie és igy lassan-lassan leszállnia a századok a hain át mindig kétségesebb világosságú terekbe, és igy világot vinni azokba. „Bizonyos tekintetben ez volna a legbölcsebb út, mert magunkból indulnánk ki, azaz oly pontról, melynek úgyszólván belső természetébe hatoltunk; ezen ponthoz kapcsolhatnók az elmúlt, minket megelőzött időket. És így biztos álláspontunk volna. Ezen első lánczszemhez, az idő lánczolatának valamennyi szemeit kapcsolván, kezünkben tartanak, mint Jupiter, az eszmék és világ nagy oklánczolatát.“ A természettörténet kútfői, az ősi földrétegek kövületeikkel és lenyomataikkal, ép oly óvatos, mint kritikai használatot követelnek,mint a nekik megfelelő chronikák, érmek és feliratok. Mert nem mindenütt következnek ugyanazon sorban egymás után, melyben lerakodtak, vulkanikus és más befolyások megmásították, sőt helyenkint ezen sort fenekestül felforgatták, áradások és a tengerpartok elöntése sokszor széthányták a kövületeket. „Ha egy régi könyv lapjai, fejezetei és szakaszai össze-vissza vannak zavarva, tudjuk, mily nehéz dolog azoknak sorát és egymásután való következését ismét visszaállítani! Ezt tették a XVI. században a görög és latin okiratoknál a Scaligerek és Casaubonusok; a mai időben is vannak ily Scaligerek és Casaubonusok, és ezek a világkönyv összezavart lapjait és fejezeteit fogják rendbe hozni. Azonnal feltünhetik a kétnemű okiratok közötti analógia. Az assyrok, egyptusok, görögök, bizantinusok és a középkor ideje letűnt s soha vissza többé nem tér. Ebből a priort következtethettük volna, hogy az egyszer letűnt kövületek nem fognak ismét megjelenni. ... A combinatiok végtelen számában, melyeket a jövő méhében rejt, nem fogtok kétszer ugyanazon emberiséggel találkozni, sem ugyanazon faunát és flórát viszontlátni. Még az élettelen földlerakódás sem hasonlít az előbbi koréhoz, mert keletkeztének feltételei közben megváltoztak. Ha egy antik műre, egy felírásra, vagy valamelyik emberkor egymás „kövületére“ akadunk, úgy más hasonneműekkel való összehasonlítás és egybevetés által törekszünk azt és korát meghatározni. A valódi kövületekkel azonban azelőtt épen nem bántak ily következetesen. Föltalálóik megelégedtek a gondolattal, hogy azok, úgy amint vannak, a teremtő kezéből kerültek ki, és így összehasonlításaikból nem vártak semmi eredményt. De az illetőknek meg kellett volna fontolniok, hogy államszerkezetek, építmények és műremekek is csak bizonyos belső összefüggés szerint váltják föl egymást nemcsak, hanem egyik a másikból szükségképen származik; ha ezen összefüggést vizsgálták volna, úgy a szervezetek átváltozásának tanához előbb lehetett volna a kulcsot megtalálni. „Az építészet az ember puhány csigahéja. íme sorban az indiai, az egypt, a görög, római, goth-puhány kagylója, a sziklatemplom, a gúla, a Parthenon, Pantheon és székesegyház.... Azt kérded, mi az átmenet a egyptomi templom és a pyramid, valamint a Parthenon és a Notre Dame-templom között? E kérdésre nehéz volna felelni, ha a közbenesti tagokat nem ismerném. Csak úgy vagyok képes kimutatni a vonatkozást a Theseus- és Athene-templom között, mert kezemben van mindazon különböző metamorphosiaok fonala, mely azokat egybefűzi. Ezen tényből vagyok képes arra is következtetni, hogy a szerves lények különböző formái között az előbbihez analóg átváltozási formák kell hogy létezzenek, melyek azonban még eddig napvilágra nem hozattak. Valamint az ősidők élő lényeinek sorozatában, úgy az emberi történetben is elegendő számmal vannak kitöltetlen hézagok. Hogy példával éljünk: Karthago nem úgy tűnik fel a világtörténetben, mint emberfölötti kéz által oda helyezve, minden kimutatható származás nélkül ? „Bactra, Persepolis, Memphis, Jeruzsálem, Athén az idők sorában egymásután látszanak következni; valósággal azonban számos közbeeső forma elenyészett, anélkül, hogy a legcsekélyebb nyomot hagyta volna hátra. E nagy birodalmak tehát elkülönülve állnak a történetben, és épúgy emelkednek az embertörténet minden egyes korszaka határán, mint a paläotherium, megatherium, mastodon és dinotherium a földtani korszakok várpontján. A közbeeső tagok, melyek az őseikkel való kapcsolatot mutatták volna ki, nyomtalanul eltűntek.“ így, valamint a népek, úgy az ősidők élőlényei is szakadatlan sorban haladtak előre, mindenkor hű képet tárván fel azon időszakról, melyben felléptek. Mindnyájuk alkotása ugyan azon terv szerint történik, a mint hogy a mai ember is magára ismer az őskor emberében, ha az idő helyétől elvonódik. Ez a typus egysége, a képzés homológiája, amelyek azután a különböző nép- és szervezet ágazatra oszolnak és változnak el s azokban mégis felismertethetnek. Az alapterv ezen egysége képesíti a búvárt arra, hogy egy csontból, egy fogból az egész elenyészett állatot construálja, úgy mint egy torso-ból az egész szobrot lehet előállítani és rajta azon idő szellemét tanulmányozni, melynek gyermeke. Másrészről minden eges életágban lesznek egyenlő fokra fejlődött (analóg) tagok, melyek Fest, julius 31. (Az új városi főispánok) első sorozata közzététetett, s az kétségkívül általános megnyugvással fog fogadtatni. A kinevezettek egyik ilegyig azon körből vannak véve, melynek dolgaival ezentúl tüzetesen fognak foglalkozni, többet közülök arról ismerünk, hogy az administratióban kitűnőleg jártas, s a kinevezésekből általában azt látjuk, hogy a kormánynak e téren a jogos helyi érdekeket tapintatosan sikerült megegyeztetni az általános állami érdekekkel. Kiváncsiak vagyunk a kinevezések újabb sorozatára. (Az országos statistikai tanács szombaton tartott ülésének tárgyát a Magyarország, valamint a többi európai bortermelő államok szőlészeti és borászati statistikájának létrehozása iránt készített „javaslat“ képezte. Tudvalevő ugyanis, hogy az 1869-diki hágai nemzetközi statistikai congressuson képviselt országok meghatalmazottjainak közös megállapodása folytán egy általános nemzetközi statistika létrehozása elhatároztatott, s Magyarországnak jutott azon megtisztelő, de rendkívül nehéz feladat, hogy Magyarország s egyúttal Európa szőlészeti és borászati statistikáját létrehozza, mégpedig az általa megállapítandó elvek és fölvételi módozatok alapján. A statistikai tanács tekintve ezen ügy rendkívüli fontosságát s azon körülményt, hogy a kérdés sikeres megoldása az országra nézve becsületbeli ügy a külfölddel szemben, másrészt pedig szőlészetünk és borászatunk fejlődésének ismeretére nézve egy teljes szőlészeti és borászati statistika hírhatása megbecsülhetetlen teend, mielőtt az egyes pontok részletes megvitatásába bocsátkoznék, elhatározta, hogy ezen „javaslat“ az ez ügyben már egyszer működött bizottságon kívül is álló szakférfiakkal s oly közegekkel közöltessék, kik ezen kérdés megbírálására illetékesek, s mint ilyenek közreműködni hivatva vannak a kérdés gyakorlati megoldásánál. A tanács ezért felhívta az orsz. m. kir. statististikai hivatal jelen volt főnökét, hogy említett javaslatot, — mely a stat. hivatal kebelében szerkesztetett — belátása szerint mindazon közegeknek megküldje, egyúttal őket levélileg fölkérje, hogy ezen kérdést behatólag tanulmányozván, az ez ügyben az orsz. m. kir. szat. hivatalban tartandó értekezletben részt venni és észrevételeiket, netaláni javaslataikat, vagy a czélszerűnek látszó módosításokat a statistikai hivatallal írásban vagy élő szóval közölni szíveskedjenek. Ezután bizottságot nevezett ki a stat.tanács, mely mind a javaslat, mind pedig a meghallgatandó vélemények tárgyalása, s a javaslat végleges megállapításával jön megbízva. Ezen bizottság tagjaiul a stat. hivatal főnökén Keleti, s a javaslat szerkesztője Duka min. titkáron kívül megválasztottak: Bielcz, Dr. Kity, Havas, Hunfalvy, b. Kemény Gábor, Korizmics, doctor Krenner, Morócz, Szily, Trefort, és gr. Zichy Ferencz. (Az igazságügyminiszterium köréből) a „Bihar“ a következő hírt hallotta. Az igazságügyminisztérium kebelében készen van a törvényjavaslat a királyi tábla feloszlatásáról, s mihelyt az országgyűlés összejön, azonnal előterjesztetik. A kir. táblák egyik székhelyéül Nagyvárad város van kijelölve. (Orosz készülődések.) A lembergi „Dzienik Polski“ szerint a szt.-pétervári hadügyminisztérium a nyugati hatalmakkal rövid idő alatt elkerülhetlenül bekövetkezendő összeütközést előrelátván, több erődítvények felállítását elhatározta, melyek a támadó háború esetében vádpontul szolgálnának. Úgy stratégiai mint politikai szempontból Bresi Litewski központul választatott. Totleben vázlata szerint, még egy körülárkolt tábort is, mely 100,000 —120,000 hadsereget magában foglalna, fel fognak állítani. E czélból Bresi Litewszkiba sok mérnök érkezett. Ily erőditvények Czenstochowa (zárda nem messze Krakkótól) környékén is állíttatnak fel. Bukarest, julius 26. (Saját levelezőnktől.) (A fejedelem, a kamara és dr. Strousberg. Ismét miniszterválság ! Az itteni diplomatia.) (..) Alighogy megalakult a jelen minisztérium, az itteni osztrák-magyar diplomatiai ügynök Bécsben azon jelentést teve, hogy ez az ország legjelesebb, legderekabb férfiaiból állíttatott egybe. Ugyanezen dicséretben részesíti az új kabinetet és az általa egybehívott képviseletet a porosz főconsul Radovitz úr, sőt maga az uralkodó fejedelem is, midőn a kamra üléseinek megnyitása alkalmával tartott trónbeszédében nyilván arra utalt, hogy a hosszas zavarok, pártküzdelmek és hasonló bajok által megzsibbasztott országban végre valahára a stabilitás helyreállíttatott. A monarchia diplomatiája és a bécsi journalistikának nagy többsége hasonló nézetben voltak. Mindennek daczára legbelsőbb meggyőződésem és több évi tapasztalataim azt sugallották nekem, hogy jan. 10-ai levelemben önöket arra figyelmeztessem, miszerint ezen optimista nézeteket ne oszszák, valamint kételyeimet fejeztem ki az iránt, hogy a dynastiának és az iránta eleinte hű kabinetnek sikerülhet-e majd előre szőtt terveiket végre is hajtani ? Ma — és azt hiszem, hogy ezt a szerénység megsértése nélkül tehetem — önigazolásom végett idézett levelem egész tartalmára bátran hivatkozhatom. A legfontosabb ügyeknek egyike, melynek kedvező megoldása a conservatív minisztérium és a legális kamarák segélyével biztosítottnak látszott, a Straussberg-féle vita-kérdés volt.Mint már tudhatják, két törvényjavaslat feküdt szőnyegen. Egyik a Strousberggel kötött egyezményen alapult, melynek értelmében az eredeti engedély valamennyi teherrel együtt az államra háramlott volna át, és ily módon a consortium minden kötelezettségtől és felelősségtől fölmentetett volna, és azon törvényjavaslat, mely a Straussbergféle vasúti kötvényeknek 245 millió név szerinti értékben rumán állampapírokba való convertálását tartalmazó, s mely szerint a kormány az egész összeg esedékes szelvényeinek kifizetésére kötelezte magát, tekintet nélkül arra, hogy az eddig csak félig végrehajtott építményeknek és és az országba behozott anyagoknak értéke alig tesz 80 milliót. Tudvalevő dolog, hogy mindkét kormányjavaslat megbukott, és helyettük úgy a kamara, mint a senatus egy másik törvényt fogadott el, melynek fő pontjai következők : 1. Egy választott bíróság által az engedmény megsemmisittetik. 2. A dr Straussberg és társai elleni polgári és büntető per folytattatik. 3. A félig-meddig kész építmények és az országban létező anyagkészlet megbecsültetik, és az ebből eredő egyenértékű összegből a szelvények összegei aránylagosan fizetendők. Ezen, nézetünk szerint igen méltányos kamarai határozat felidézte Károly fejedelem haragját. A két kamara röviden, némi udvariassági formulával hazaküldetett, és a fejedelem ma megtagadja a minisztérium által eléje terjesztett és mindkét kamara által megszavazott törvénynek szentesítését. Ezért a minisztérium tudtul adta lemondását, a fejedelem azonban, anélkül, hogy lépése következményeivel törődnék, Jassyba E pu reá-