Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-01 / 175. szám
nohéz táviratot intéz és őt alkotmányellenes utón egy új kabinet alkotásával bízza meg. Epureanu visszautasítja a felajánlott magas megbízást, és azzal mentegetődzik, hogy a jelenlegi körülmények és viszonyok közt nem felelhetne meg az iránta táplált igényeknek. Az ügy egyelőre függőben marad addig, míg alkalmas jelöltek találkoznak (az egyedül lehetséges jelöltek még: Boeresko, és a jelenlegi minisztériumból Costaforo és Floresku tábornok) , kik Radovitz és dr. Strousberg urak kedvéért országuk életét és erszényét feláldozni készek lesznek. Lehetetlen föltennünk, hogy Radovitz csak önmaga nevében cselekszik, sőt valószínű, hogy a szükséges utasításokat folyvást Berlinből kapja, hol azt mondják neki, hogy az országot minden képzelhető fenyegető eszközzel, pl. a fejedelem lemondásával, török elfoglalással, Poroszország és Ausztria-Magyarország fegyveres közbenjárásával s hasonló rémhírekkel lepje el, csakhogy a hangulat a porosz consortium iránt kedvezőbb legyen. Nagy meglepetésünkre Radovitz úr mellett látjuk Hengermüller urat, az osztrák-magyar ideiglenes dipl. ügynököt is, ki nyilvánosan arra hivatkozik, hogy az utasításokat Bécsből és Konstantinápolyból kapta, valamint az olasz főconsult, Fava urat. A többi diplomatiai ügynökök illető kormányaiktól azon utasítást nyertek, hogy a fenforgó ügyben egészen semleges magatartást tanúsítsanak. Külföld. A császárság időiből. Olvasóink tudják, hogy a nemzeti védelem kormánya Devienne urat a párisi semmitőszék elnökét azon vád alapján, hogy hivatalát a Napoleon excsászár és Bellanger Margit courtisane között fenforgó ügyben való szereplésével compromittálta, hivatalától felfüggesztette. Devienne ellen a fegyelmi eljárás megindittatott, azonban a párisi semmitőszék a fegyelmi eljárás folytatására okot nem talált s igy azt beszüntette. Ezen határozatot a többek közt következőleg indokolja : Tekintve a „császári papírok és levelek“ harmadik füzetében közzétett leveleket, melyekre a nemzeti védelem kormányának rendelete vonatkozik s azon személy (Bellanger), melytől a levelek kiindulnak, nem indokolják azon következtetéseket, melyeket a rendelet belőlök von ; tekintve, hogy valóban a levelek két elseje, az egyetlen iratok, melyek ez ügyre vonatkoznak, az első elnöktől egészen idegenek s semmit sem tartalmaznak, melyből az atyasági kérdésben folytatott alkudozásokbani részvételére lehetne következtetni; tekintve, hogy ellenkezőleg a Devienne által önkénytesen adott nyilatkozatokból és felvilágosításokból kitűnik, hogy ilynemű alkudozásban sohasem vett részt; de hogy 1864-ik év végén a komoly viszályok alkalmával, melyek a legfenségesb rangú házaspár közt kitörtek, a bizalom következtében, melyet neki a megsérí tett feleség ajándékozott, melynek írott bizonyíttékát (a császárné egy levelét) hozta a törvényszék elé, a közbelépésre felhivatott, hogy az engesztelés és lecsendesítés missióját kötelességének tartá, s mely missió egyenlő volt azzal, melyet hasonló esetekben a törvényhozó a polgári törvénykönyv 281. és 282. pontjában az első folyamodású bíró kötelességévé tesz, hogy ha Devienne elnök kénytelen volt némi látogatást — mint egyik levél mondja — hanem a levelek írónőjével egyetlen találkozást tartani a tartózkodási helyéhez közeli városban, e lépés missiójának szükségképens következménye és feltétele volt, hogy interventiójának erkölcsi tekintélye s a megsértett feleség (a császárné) magas érzelmeihez intézett felhívása által Devienne urnak sikerült a békét a családban ismét helyreállítani s egy egymáshoz más hasonlóságot mutatnak, mint pusztán a belső tervé (homologia). „Melyik áll magasabb fokon, a puhány-e vagy a rovar ? Ez ép oly kérdés, mint ez: Athén vagy Róma jelentékenyebb-e. Mindkét esetben a két ág egyenkezűleg emelkedik egymás mellett, s mindegyiknek meg van saját előnye. Az egyik belei és vérkeringése által emelkedik a másik fölé, a másikat ismét érzékei szervei tüntetik ki az első felett. Az egyiknek kiválasztása, a másiknak lélekzése tökéletesebb, így van ez az emberiség törzsén szétváló két népágazatnál is : Athén és Rómánál, melyek közül az egyiknél túlnyomó a szív, a másiknál az agy, e kettő is puhányai és rovarjai az emberi világnak, s nem tudjuk, melyik teendő a másik fölébe. Valamint a régi népek közt a próféták, úgy az őskor állatvilágában is bizonyos jós típusok lépnek fel, jóval előre megjövendölve, mi később bekövetkezik. Valamint Keresztelő János a kereszténység, Húsz a reformátió, Rousseau a franczia forradalom előhírnöke , úgy a hippanion a ló, a xyphodon a gazella ősképe, az amphydon a kutya, a mastodont és dinotherium az elefánt előhírnöke. Másrészről ismét találkozunk az államéletben azon jelenségekkel, melyeket a természetrajzban embryonális típusoknak nevezünk. Amint az ember különböző átmeneti fokai, — melyeken embryója még most is átmegy, — még most is léteznek az állatországban, úgy láthatjuk a kőkorszak emberét ma is az újvilági indusban, az odyssea phankját az ausztráliai emberben, a biblia nomádját az arabban, a változatlan ó-ind-et a chinaiban, legelső beszélési kísérleteivel egyszótagú kiáltásokban. Legfényesebben érvényesült a történelmi vizsgálat jogosultsága a haladás és fajképződés törvényének kifürkészésében. Darwin saját vallomása szerint a nemzetgazdász Malthus által az embervilágra nézve felállított tétel, hogy az emberi társaság fentartási eszközeinek színvonalán áll fönn, vezette őt a fajok keletkezésének tanára. „A nemzetgazdászat ezen egyszerű alaptétele a szerves világra alkalmazva, forradalmat idéz elő a természettudományokban és a fajok keletkeznének és elenyészésének felfedezésére vezet.“ És valóban e tétel sokkal igazabb s sokkal inkább alkalmazható az alsóbbrendű lényekre, mit az emberre nézve,*) aki életfeltételeit szaporítani és terjeszteni tudja. „A liliom nem sző, nem dolgozik, épen azért belőle csak bizonyos meghatározott szám létezhetik egy adott és határozott téren. Ha ezt megmunkálnák, úgy belőlük sokkal nagyobb szám virágozhatnék ott.“ Ez volna az ember helyzete is. Egy másik nemzetgazdásztól, Smith Ádámtól, vette Darwin , a lények tökéletesedéséről a léteiért való harczban szóló tanár. E harczot az emberi társadalomban versenynek nevezzük, és mindenki tudja, mennyire emeli ez a termelési képességet. Ha kézműves küzd kézműves ellen, úgy bizonyosan az ügyesebb fog győzni, az iparág pedig ezáltal tökélyesbül. Az itt elmondottak már a közönséges polgári életben is életkérdések, de ugyanazon tünemény ismétlődik nagyban a népek életében : ha egyik a másikat felülmúlja, úgy a gyöngébb kiszoríttatik, nem egy csatában, hanem egész korszakokban. A zsidók, görögök, rómaiak, mohamedánok saját korszakaira nézve ily kiválasztott népek voltak, melyek bennünket a természetben is nyilatkozó törvényre, a legjobbnak kiszemelésére vezetnek. De ezzel jár egyszersmind a többi, a legyőzöttek elenyészte, a mint valósággal oly sok nép és annyi alsóbbrendű élőlény ismét kihalt. Itt egy sajátszerű tünemény észlelhető : a természetnek azon eljárása, melyet a gazdászatban váltógazdaságnak nevezünk. Valamint a növény az évek során át valamely szántóföldbe ültetve, ezt kimeríti s igy maga is kivesz, egy másik, ott buján tenyészőnek engedvén át a tért; úgy a népek is egymásnak helyet csinálnak, és uj bevándorlás gyakran biztos szer az őslakosság kihalását gyorsítani. „Azon pillanatban, melyben ezt írjuk, egy egész népfaj, az óceániai enyészik el szemeink előtt a föld színéről... Azok, kik a dolog mélyére pillanthatnának, ezen népfaj szellemében nagy, belső forradalmat láthatnának lezajlani. Ezen tünemény talán korunk legfájdalmasabb látványa, de mindenesetre erkölcsi érzéketlenségünknek legbiztosabb jele. Legalább a tudományos érdeknek kellene szemeinket ama tájakra irányozni; ott a természet egyik legrejtettebb titkának jöhetnénk nyomára , miért és mily módon tűnnek el bizonyos fajok a világ bizonyos korszakaiban... Nem tudjátok, hogy az ember undorodik az élettől, ha érzi, hogy körülötte minden ellenségévé lett, s hogy ellentállása hasztalan volna? Nem tudjátok, mi a számkivetés? hogy ez az ember életét megrövidíti, hogy az asszonyok abban terméketlenekké lesznek és a házasságok sarjadék nélkül maradnak, s hogy ennek következtében a lakosság minden látható ok nélkül napról-napra fogy ? Úgy rémlik előttem, mintha megérteném az óczeániak valódi baját s annak kutforrását! Mert ők mint számkivetettek élnek apró szigeteiken, mert közéjük egy idegen, egy úr fúrta be magát; oly idegen, a ki a megelőzött polgáriasodás egész nagy foklépcsőzete által tőle különbözve, mint egy idegen bolygóról szállt le hozzá... Várjon csoda-e, ha ily gyökeres különbség mellett minden reményt s azzal életkedvét veszítvén, az Atoll*) partjára ül a langy levegőt beszíni és meghalni ? Ha még volna ismeretlen, hozzáférhetlen hely, hová rejtőzhetnék, hová ő maga maga bálványával és pálmakorsójával menekülhetne! De ilynemű rejtek vagy bűvhely nincsen a nyílt, rónaszigeteken. A végtelen óczeánon nincs egy sziklatömb, egy zátony, egy zug, ahová az oczeániai ember rejtőzhetne, és ő tudja ezt!... És e népfaj elenyészte nem egy csapásra, egy catastropha következtében történik, hanem lassú folyamatban és zajtalanul kimagyarázván *) A csendes-oczeánni szigetek partjain levő korallzátonyok, egyszersmind az elenyészett fajok sorsát. „Talán az égett bor öli meg a szegényeket ? — kérdi Quinet. Oh nem, itt lelki baj forog fenn, melynek látható seb és betegség nélkül áldozatául esnek, s különös végzet! Legelső áldozatai e lelki kórnak a fiatal leányok, épen mint Niobe családjában. — Ez álapotuk nagyon is gyors és előkészület nélküli átmenetnek folyománya. Az óceániai népek egy napon lépnek a kőkorból az ezüstkorba, egy napon lesznek gyermekekből aggastyánokká. És csoda-e, ha a polgárosodás egyik extrémjéből ily rögtön a másikba átmenve elvesznek ? E lépést nem bírja meg gyenge testalkatuk. Hogy a bölényt megmentsék a kiveszés, a kipusztulás veszélyétől, menedékül a legsűrűbb litván erdőket engedték át neki , hol zavartalan nyugalomban tanyáz. És amit a bölény kedvéért megtettek, azt nem tennék meg az ember kedvéért ?“ Hiú remény ! Igaz, hogy a vörösbőrű indián erdeiben, az araucani Cordillerái között és az Atlasz kabylja, hosszabb ideig fogják magukat tarthatni, de már magában azon körülmény is, hogy a fehér emberekkel találkoztak, halált hozó rájuk nézve. Sehol sem érzik magukat biztonságban és a polgárosodás danai ajándékai csak veszélyt és romlást hordanak méhükben. Nemsokára valamennyien elvesztek; csak a philolog tanulmányozza nyelvmaradványaikat és az ethymolog culturviszonyaikat. De ha körültekintünk azon eszköz után, mely az előhaladást annyira gyorsította, és az emberiség közti szakadást oly átléphetlenné tette: ezt úgy az emberélet, mint általában a természetre nézve a munkamegosztásban találjuk fel. Valamint a legalsóbb rendű moszat vagy görcsövi állat egyszerű sejtje egyúttal annak feje és végbele, gyomra és tüdeje, szíve és feje, úgy a műveletlen vad még oly zenész, aki minden egyes hangszeren, de mindegyiken roszul játszik. Hihetetlennek látszanék, hogy amaz arasznyi idő óta, mióta az ember az első kezdetleges állati állapotokból kiemelkedett, ama, most már áthidalhatlan szakadás állott be, ha nem fontolnák meg,hogy a haladás négyzetben növekedik. Valamint napjainkban egy félszázad nagyobb haladást szül, mint hajdan egy évezred, úgy lett a természetben is gyorsabbá az előrehaladás menete, minél inkább érte el fejlődése magasabb fokait. Ki nem tudja, mily hosszan tartott a trilobiták, az ammoniták uralma, a pachydermák, az ősvilági majom és az ősemberéhez képest. Olyannyira hatalmas az előreirányzott törekvés, hogy alig lehetne a dolgok és lények származásán nem kételkedni, ha olykor-olykor visszahatás nem állna be. Azon tüneménynek, melyet a természetbúvárok atavismusnak neveznek, Quinet analogonját találja a történelemben: ez a reactionarius korszak, mely a forradalmakat közvetlenül követni szokta. És azon szervek, melyeket a természetbúvár durványosaknak nevez, az őskor ama hasznavehetlen örökségei, hol jelentkeznek gyakrabban, mint a népeknél ama makacs babona különböző formáiban, melyek a régi bálványimádás ereklyéi, valamint más, úgy testi, mint physiognomiai sajátságokban? Mindezen összevetésekből a természet jelenlegi uralkodója a következő, nagy horderejű törvényt vonhatja el. A megállapodás egyértelmű a hátramenéssel, vétek az a természet ellen, mely a haladást tűzte zászlajára. „Ez azon, a legkisebbtől a legnagyobbnak adott tan, a górcsövi állat oktatása a teremtés urához. Egy napig sem maradhatsz király, ha csak az a czélod volna, hogy levéseddel koronázd magad. Semmittevés és előrehaladás ez sem az ember, sem a kagyló hivatása nem lehet. . . Bármily névvel illess: Isis, Cybele, természet, vas, teremtés, egy pillanatig sem vagyok nyugton, tétlen. Utánozz engem ! Nálam minden élet tevékenység, mozgás, haladás, minden nem bizonyos akadály ellen küzd, és e munka egyszersmind haladásának és fejlődésének feltétele. Hiú reményt táplálsz, ha hiszed, hogy előbbre megysz saját hozzátevésed nélkül!“ — Az imént elmondottak kivonatát képezik a törvénynek, melyet Quinet az ősidők kőtáblaira felvésve talált. *) Carey a régi iskola e tételét, hatalmas érveivel végleg halomra döntötte, sajnálatos kellemetlenségnek elejét venni stb. a törvényszék kijelenti, hogy semmi ok sem forog fenn Devienne első elnök úr ellen a fegyelmi eljárást folytatni, stb. Különfélék, Pest, júl. 31. (A hadsereg és honvédség köréből.) A budai főhadparancsnokság rendelete értelmében az 1. sz. dsidás ezred a lovai közt kiütött lóbetegség következtében nem megy a brucki táborba, hanem helyette a 8. sz. dragonyos ezred vesz részt a tábori gyakorlatokban. — Werklián Ferencz őrnagy, a*79. sz. zászlóalj parancsnoka szolgálattételre behivatott a honvédelmi minisztériumhoz. A zászlóalj parancsnokságot helyette Scheibler K.Százados vette át. (A pénzügyminisztérium) a budai „L. Corr.*" értesülése szerint már a napokban teljesen elkészíti az 1872-i államköltségvetést. A pénzügyminisztérium szorosan megbírálta a költségvetést és az egyes minisztériumokkal folytatott értekezés után még utólag egyes tételek törlését is eszközölte. (A szerb congressusból.) A szerb congressus mégis csak meg fogja választani a patriarchát. Mint az „U. Sl.“-nak Karlóczából írják, a congressus pénteki ülésében végig tárgyalták a kormány óhajtásai értelmében módosított congress-szervezési javaslatot. A püspökök nem adtak be külön javaslatot. A szombati ülésben nagy többséggel elhatározták, hogy egy hét múlva megválasztják a metropolitát. A mint Stojkovich patriarchai helytartó az ülésből eltávozott, dörgő „zsirnok“-kal fogadtatott a képviselők s a karzati közönség részéről. (Püspökszentelés.)Tegnap július 30-án szentelte fel a herczegprímás Esztergomban Samassa József szepesi püspököt a szokásos egyházi szertartások között. (A horvát honvédség is megkapta már golyószóróit a hozzátartozó töltényszekerekkel együtt. A golyószóró tanosztály Tomicic honvédhadnagy parancsnoksága alatt áll és naponta délelőtt és délután tart üléseket. September hóban a golyószóró üteg Varasdba megy, hogy a négy honvédzászlóalj s a 2 honvédzsidós századheti dandár gyakorlataiban résztvegyen. (Horvát szertartáskönyv.) A bécsi „Vaterland“ értesülése szerint a diakovári püspöki hivatal egy köriratában tudatta az alantas clerussal, miszerint egy kanonok, egy esperes és több tanárból álló bizottságot hívott azon czélból össze, hogy egy horvát nyelven írt rituálét hozzon létre, miután eddig az isteni tiszteletnél a Rituale, Breviárium és Missale Romanian volt használatban. (Az egyházi reform egylet alapszabályi tervezete, mely a f. évi októberre hirdetett közgyűlés elé fog terjesztetni, tegnap vasárnap júl. 30-kán állapíttatott meg Kecskeméten. Nevezett városban ugyanis ekkor az egyház kerületi vizsgálati bizottság időzött, közte a reform egylet legkiválóbb tagjai. Az alapszabálytervezeti értekezleten részt vettek: Ballagi Mór, Kovács Albert, Farkas József pesti ref. theológiai tanárok, Fürdős kecskeméti ref. lelkész és mások. A bizottságnak munkálata készítésére több külön-külön oldalról beküldött javaslat is állt rendelkezésére. (A dunántúli ág. hitv. egyházkerületből) tudósítanak, hogy gr. Zichy Henrik a mosonyvármegyei evangelicusok iskoláinak fölsegélésére egy 1000 forintról szóló földtehermentesítési kötvényt adományozott, oly kikötéssel, hogy ennek kamatjaiból évenkint egy rész a tőkéhez csatoltassék, a többi pedig szegény árva gyermekek számára tankönyvek és ruházatra fordíttassék. (A magyar mérnök-és építész-egy- e t) már a múlt tanév végeztével is rendezett kiállítást a budai műegyetemi hallgatók rajzaiból s a jelesebb rajzokat jutalommal tüntette ki E szép kezdeményezést, mely a mérnökjelöltekre szerfelett buzditólag hat, az egylet szokássá akarja emelni s ezentúl minden évben szándékozik ily rajz-kiállitást rendezni. Legközelebb a múlt tanév alatt készült rajzok voltak kiállítva az egylet helyiségeiben s ez alkalommal a bíráló bizottság, mely műegyetemi tanárok, gyakorló mérnökök és építészekből alakult, tíz műegyetemi hallgató közt oszta fel a jutalmakat. Nagyobb díjakat nyertek Sturm György és Maishkin Péter végzett mérnökök, kisebb díjakban részesültek: Platzer Antal, Lencz Ödön, Beszedics Adolf, Bucsi József, Münzberger Ferencz, Felmeyer Lajos, Závodszky Adolf és Sztechlo Otto. (Levelezési lapok a külfölddel való közlekedésre.) F. évi augusztus 1-étől levelezési lapok használhatók egyrészről az osztrák-magyar birodalom, másrészről Belgium, Dánia, Nagybrittania, Németalföld, Norvégia, Portugállia, Svédország, Spanyolország, Schweitz s az észak-amerikai államok közötti közlekedésre. A levelezési lapok azonban ugyanazon postabér alá esnek, mint a nevezett országokba intézett egyszerű levelek s e bért mindig a küldőnek kell megfizetnie. Egyelőre a régi levelezési lapok használhatók s a hiányzó postabér levélbélyegek felragasztása által pótlandó. (Kis bajok.) Pulszky Ferenczet isdili utján egy kis kellemetlenség érte.Ebensee közelében kocsija egy más kocsinak kitérvén, nagyon közel hajtatott a Traunhoz. A kocsi a viz felé hajlott s a bakon levő bőrönd leesett a Traunba, mely prédáját gyorsan magával ragadta. A hir azonnal Százezrekről beszélt, de tényleg csak fehérnemű és ruhák voltak a bőröndben, ami mindenesetre nagy kellemetlenség, mert e hiányokat Ischlben nem oly könnyen lehet pótolni. (Csoda, valóságos csoda.) A temesvári egyik német lap írja : „Közelebb nagy bucsujárás volt Mária Radnára (Arad megyében.) Az alkalmat egy temesvári kocsisnak a neje is felhasználta, és útközben szent zsolozsmák zengedezése közt, egyik fiatal leánykától hat forintot ellopott. A leányka zokogott a nagy összegpénz után és egyenesen a kocsisné asszonyt gyanúsította tolvajsággal, ki nagy boszankodásában a Mária-kép előtt esküdött meg, hogy ártatlan s ha szavai nem igazak lennének, megnémittatását kérte a kegyes szűztől. Visszafelé útjában a kocsisné egyszerre nagy meleget érzett, nyelve nehezült, feje szorult s Temesvárhoz közel egészen megnémult. A csodát, Mária büntetését hangosan hirdették a bucsusok.“ A ki hisz stb. (Egy visszatért halott.) Kecskemétről írják a következő esetet: P .. . y János kecskeméti lakos fia az idén sorozás alá került volna, de a sorozáskor atyja megjelent a sorozó bizottság előtt s bemutatá fia halotti bizonyítványát, mely a budai irgalmasok által volt kiállítva. A fiút természetesen kitörölték a hadkötelesek névsorából, de a napokban a halottnak vélt fiatalember egyszerre csak visszatért Kecskemétre, ahol azonnal felismerék, a pótsorozás elé állítják és besorozzák, apját pedig felelősségre vonják. Az öreg vallomásai azonban annyira ellenkeznek egymással, hogy alig vonható kétségbe, miszerint ő fiát tudva alattomos után ki akarta vonni a katonakötelezettség alól. Az öreg beszéli, hogy fia a bélyeggel, pecséttel és rendes aláírással ellátott halottas levelet egy budai irgalmas baráttól kapta, meg más ízben ismét azt vallá, hogy fia nem is volt soha Budán. Az ügy áttétetett Buda városához, hogy a halottas levél kiállítóját nyomozza. (Ho nvágy.) Vámbéri tatárja Ali Mollah honvágyat kapott, s bár nálunk uj s nem rosz hazát talált, magyar neje van, Iszkender és Fatime nevű magyar gyermekei, s állása az akadémiánál: alig tud már itt maradni többé. A kormányhoz folyamodott kis segélyért s útlevélért: az általa összetakargatott néhány száz forintot családjának hagyja, hogy legyen miből élniek visszatértéig. (B rü n n e k) most fényes napjai vannak. Az osztrák német tornaegyletek ott tartják évi öszszejövetelüket, melyet a pillanatnyi politikai áramlat egész politikai ünnepélylyé ten. Általánosan úgy fogják fel az összejövetelt, mint a német faj demonstratióját a szlávok ellen; németek lapok erről hymnuszokat zengnek, szláv lapok ócsárolják a közbéke ily felzavarását. Brünn az ünnepélyre fényesen előkészült, diadalívek, lobogók díszítik a várost, és számos házról ünnepi feliratok hirdetik a nap jelentőségét. Hogy e feliratok mily szelleműek, erről tanúságot tehet egy czipész házára felragasztott, mely igy hangzik : „Im Namen meines Zunftgenossen Des Meisters Sachs begrüsz ich Euch, Der Schuster hier, wünscht vor Allem Nur Einen Leisten im deutschen Reich !“ Az ünnepély nagy arányairól fogalmunk lehet, ha megemlítjük, hogy első napon ny01 ezezer résztvevő jelentkezett Ausztria minden német városából. Ez első napjuli 30-ka volt, melyen az ünnepély még nem lépett ki tornászati jellegéből. Szakügyekről beszéltek, s indítványozták, hogy a jövő évi gyűlés Gráczott tartassák. Hanem majd következtek a lakomák s ezekkel a politikai felköszöntések. Kezdetben hire járt, hogy a Hohenwart-kormány ez ünnepélyt betiltani akarja, de ez csak kósza hír volt. (Orosz tábori hadiszemle.) A „Dziennik Warszawski“ szerint a czár a Mokotowski mezőn a harmadik lovas dandár őrhaddal, negyedik és ötödik doni, egy lovas-osztálylyal, továbbá a harmadik lovas tüzérségi és a második doni tűzteleppel, ezenkívül több sorezreddel is hadigyakorlatot tartott. Krasnokutski és Meller-Zakomelski hadsegédek mint főparancsnokok szerepeltek. A czár a katonák ügyességével meg volt elégedve. Helyi hírek. (Az újpesti szigetnek) Pestváros részére vízvezetéki czélokra leendő átbocsátása iránt hosszabb idő óta tárgyalások folynak a pénzügyminisztériummal. A városi közgyűlésnek e tárgyban m. é. decz. 14-én kelt utolsó felterjesztésére a pénzügyminisztérium ismét elutasítólag válaszol. Mindazáltal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet vízvezetéki czélokra későbben megállapítandó feltételek mellett átengedni , azonban ezen kérdés szorosan összefüggvén a főváros emelése érdekében tervezett s kivitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését kívánja, mire vonatkozólag értesíti Pest város közönségét, hogy a főváros czélszerű berendezésének akadályul szolgáló új épület, Valero-kaszárnya, hajóhivatali, szekerészeti anyagszertár, a szinte közös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lőportoronyi terület és ott levő tüzérségi raktárak eltávolítása iránt megindított tárgyalások annyiban sikereseknek mutatkoznak, mennyiben a katonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsátani, ha a részére szükséges építkezések az általa alkalmasakul kijelölt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezen felül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges: 1. Hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s e tekintetben nem kívántatik a várostól egyéb minthogy kívánatra az arra szükséges terület kisajátítását a kincstár terhére eszközölje a végre, hogy ezen területen, a városnak az eddigi kaszárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben nem érintve, külön önálló kaszárnya építtessék. E tekintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem követeltetik. 2-szor, hogy a város a felállíttatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibusz-társulattól megvett telket a vételáron átengedje, s a szükséges mintegy 120000 öt terület megnyerése céljából a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költségén eszközöltesse. 3-or. Hogy a tüzérségi anyagszerraktár és tüzérgyakorló helyiség számára a puskapor-térért a tábori kórházzal összefüggésben a lófuttatási s azt körítő terekből, megfelelő értékű menynyiséget a város cserében engedjen át, azonban azon feltétel mellett, hogy a város által nyerendő terület csupán a városliget megnagyobbítására lesz fordítható. A pénzügyminisztérium azon reményben, hogy a város ezen kérdés megoldásához készséggel fog járulni, vegyes bizottmány kiküldését ajánlja és a városi megbízottak kirendelésére hívja fel. (Csatornázás.) A tanács a Kinizsi-utcza csatornáját Gittly svájczi vállalkozó saját rendszerű betonjával fogja próbakép elkészíttetni, s a munka haladéktalan foganatba vételét már elrendelte. (A pesti czipészezék tegnap tartott évnegyedes gyűlésén egy igen szép és a többi ezebek által is követésre méltó határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy 3 éven át évi húsz-húsz forinttal fogja segélyezni az országos iparegyesületet és az ipariskolát. (Egy fontos indítványt készül a legközelebbi városhatósági közgyűlésen tenni Simon Flórent képviselő a város kegyurasága alatt álló iskolákban tartatni szokott vallásoktatásra nézve, miután úgy látszik, hogy Magyarországban a csalatkozhatlansági dogma, az ország püspökei nagy része által a pápához intézett pótnyilatkozat által el van fogadva, ez pedig úgy az ország törvényeinek valamint a vallásszabadság szellemével merőben ellenkezik. Indítványa oda megy ki, hogy a városi iskolai bizottmány a budapesti iskolatanácscsal s a többi iskolaszékekkel együttesen adjon véleményt az iránt, hogyan volna az iskolákban a vallásoktatás a hazai törvények és a vallásszabadság szellemével öszhangzatban foganatosítható. (A Duna hullámai ma délután 2—3 óra között egy férfi holttestét vitték le a főváros partjai mellett a nélkül, hogy valaki kifogta volna. A test már régen a vízben fekhetett, hogy a viz felszínén úszott. Sötét szinü ruhába volt öltözve s egész hosszában feküdt a viz felszínén. (Baleset.) Ma délután 3 óra tájban a Kerepesi uton 63. sz. a. épülő két emeletes ház állványáról Hahn Mária, 15 éves és Welek Mária, 13 éves napszámos leánykák leestek. Hahn Mária rögtön szörnyet halt, Welek Mária pedig súlyosan megsérült. A balesetet Hahn Mária vigyázatlansága idézte elő, ki ugyanis társnőjével együtt egy kézi targonczán követ szállított és egészen az állvány szélén ment, miközben élénk beszélgetésben volt Welek Máriával. A beszélgetés közben Hahn Mária egyszer visszafordult és lábával mégis előre akart lépni, miáltal az egyensúlyt elvesztő, az állványról lelépett és leesett, azonfelül a kővel telt targonczát és Welek Máriát is maga után rántotta. A halott s a sebesült kórházba szállíttattak. Irodalom. („H u 11 ó 1 e v e l e k.“) Ez a czíme Benedek Aladár legújabb költeményfüzérének, mely pár nap előtt jelent meg Aigner Lajos kiadásában. A „Főv. Lapok“ e kötet költeményről így szól: A „Hulló levelekében egy kiégett szív panaszaival találkozunk s a kötet bibliából vett mottója: „Az ő bűnei megbocsáttattak néki, mert nagyon szeretett, tájékozást nyújthat a tartalom felől. E költeményfüzér dalai az újabb német költészet materialisztikus irányának könynyen felismerhető befolyása alatt születtek; de Benedek Aladár ez irányból nem annyira a jó, mint inkább a megrovás alá eshető tulajdonságokat igyekezett elsajátítani. Leplezetlen tetszelgéssel hirdet oly morált, melynek a társadalomban nem szabad meggyökerezni, s epilógjában diadalt zeng az érzéki tompultság, mondhatnék : jóllakottság felett, mely minden költészetnek megölő betűje szokott lenni. Hugo Victor szintén megénekelte az erény bukását, de ő e bukást nem igyekezett szentesíteni, mig Benedek Aladár keztyűt dob a társadalom erkölcsi nézetei elé s oly sikamlós tant hirdet, mely kárhoztatásra méltó. Ez iránynak nincs helye a költészetben, és sajnáljuk Benedeket, hogy tehetségét e téren igyekszik érvényesíteni. A kötetet, mely díszes kiállításánál fogva a szalonok asztalára volt szánva, e tartalom ama könyvek közé száműzi, melyeket veszély nélkül nem mindenkinek lehet kezébe venni. Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent : Magyar alkotmány- és jogtörténelem , irta Hajnik Imre, IV-ik füzet. A Szent-István-féle alkotmány. Második rész. Hanyatlási korszak. Az alkotmány viszontagságait II. Endre korától III. Endre uralkodása végéig tárgyalja. Tekintettel van a királyi hatalom fejlődésére, a várrendszer átalakulására, a különböző néposztályok jogállására és az országnak a hozzátartozó melléktartományokhoz való viszonyaira. Amint e füzetből látjuk, szerző terjedelmesebb „alkotmány- és jogtörténeten“ dolgozik, azt óhajtjuk csak, hogy a mű jogi oldalát az állam történelem hamupipőkéjének ne tekintse, mint azt pl. Ladányi és több alkotmánytörténészünk teszi. A P. Napló magántáviratai. Flórencz, jul. 31. Rómából jelentik, hogy a Syndikus Garibaldi tábornoknak megküldte a Róma felszabadítása alkalmára vert aranyérmet az okmánynyal együtt. Bécs, júl. 31. A „N. fr. Pr.“ egy berlini sürgönyt közöl, mely szerint a német kormány azon utasítást adta ki, hogy az elsassi hivatalok betöltésénél elsősorban az elsassiakat vegyék tekintetbe. Az utasítás továbbá az elsassi és lotharingiai csatornák gyors kijavítását rendeli el. Páris, júl. 31. A párisi pótválasztások eredménye a következő : A párisi unió jelöltjeiből húszan, a rue Turbigo jelöltjeiből 26-an válasz