Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)

1871-08-08 / 181. szám

181. szám. Kedd, augusztus 8 1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 60 kr. Két hóra ... S „ 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttór: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhivás „PISTI mba. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................k­ft. Negyed évre..........................5 ft 50 kr. fcWF Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz, Pest, ferencziek­ tere,7. sz. alá küldendők. Pest, aug. 7. A ki a zempléni baloldali körnek az ellenzék szervezkedéséről kiadott mani­­festumát indítványozta, a ki elfogadta s a ki fogalmazta, s még az is, a ki kiadta : egytől-egyig ember a maga talpán. Ily jóizű, lélekfrissítő, üde olvasmányra nem akadhatunk a magyar ellenzéknek tíz évi gyümölcseit tartalmazó okmánytárában. Köszönet érezte a zemplén megyei balol­dali körnek, köszönet kiváltkép Mezőssy László elnök úrnak, kinek a maga nemé­ben classicus, minden izében ellenzéki, körmönfont irályát véljük felismerni a páratlan manifestumban, s köszönet végül az „Ellenőrinek is, mely nem késett ezt kiadni, s melynek hasábjaiban az orszá­gos ellenzék szervezkedését illető fölszóla­­lásra Csávolszky Lajos saját maga szemé­lyében adta meg a választ. Hanem hogy a maga rendjén mondjuk el a dolgot, vissza kell mennünk Pest me­gye ellenzékének annak idején általunk is ismertetett szervezkedési művére. Ez elaborátumot, melyet az ellenzék közlö­nyei az egész országra nézve követendő példaként állítottak föl, nyomban követte Irányi Dániel nyilatkozata, mely a 48-as párt országos szervezkedésére egy or­szágos nagy ellenzéki gyűlést tesz kilátás­ba. E két felszólalással szemben most ki­lép a sorompóba a zemplén megyei balol­dali kör, s kifejtvén, hogy míg egy rész­ről a pest megyei baloldali kör által készí­tett terv lehet „vi se et per se“ magára, s külön-külön minden egyes megyére néz­ve jó és czélszerű, de az országos egyete­mes elemekre nézve ki nem elégítő, más oldalról viszont Irányi Dániel csak a 48-as párt országos szervezkedését akarja: e két baj elől nincs más mentő szer, mint hogy az ország minden névvel nevezhető „ellenzéki és baloldali“ egyletei és körei alakítsanak egy közös és egyetemes, de se nem 48-as, se nem középbali, országos „ellenzék alakuló és szervezkedő gyű­lést.“ Eddig a dolog in se et per se már eléggé lélekfrissitő, hanem a java még­­ hátra van. Tervéhez a zemplén megyei baloldali kör mindjárt egy eljárási módo­zatot is csatol, s ez a maga nemében el­­annyira párját ritkító, hogy szó szerint ide igtatjuk: „S hogy kívánságunknak s gyűléseg­ybehivási tervünknek némi ala­kot és némi testet is adjunk — igy szól a zemplén megyei baloldali kör megbízá­sából maga az elnök, Mezőssy László a tegnapi „Ellenőr­ben — kimondjuk, hogy mi annak semmiféle tüntetési szint adni nem akarunk, s legfeljebb egy-két megbízottat küldvén bele mindenik kör vagy egylet, a tanácskozó testület sze­rény és „komoly“ legyen. S ha bele­nyugosznak az illető testületek, kímél­jük meg az egybehívás fárad­ságától s a gyűlés terheitől az országgyűlési ellenzék vezéreit. S ha belenyugosznak a testvér egyletek, hogy a tüntetésnek még csak színét is mellőzzük, Pest helyett jelöljük ki gyűlé­sünk helyéül Aradot, mely városhoz a magyar embert annyi fájó, de mégis szent emlékek csatolják. S ha bele­nyu­gosznak az illető testvér körök, kérjük fel az egybehivásra b. Simonyi Lajost, ki derék atyától örökölt erélyességét, szer­vezkedési képességét az aradi ellenzék legutolsó győzelmével is tanusstá.“ Vajjon kell-e commentár e néhány sorhoz, mely classicus rövidségében a legfino­mabb iróniát a maró sarcasmussal egye­síti? Íveket lehetne tele irni, anélkül, hogy e sorok szépségét, titkos allusióit, éles czélzatait kimeríteni lehetne. Mezőssy László úr mindenek előtt kijelenti, hogy szerény és „komoly“ testületet akar. Az akarat szép és nemes, s Mezőssy László úr tudja, hogy a­ki a czélt akarja, annak az eszközöket is meg kell válogatnia. Ő az eszközökkel is tisztában van. „Ha az illető testületek bele­nyugosznak, kímél­jük meg az egybehivás fáradságaitól, s a gyűlés terheitől az országgyűlési ellen­zék vezéreit.“ Kétszer is kiírtuk már e famosus sorokat, s még­sem bírunk tő­lünk megválni. „Az egybehivás fáradsá­gától való megkímélés,d­s ez holnap már az lesz, a­mit a németek „geflügeltes Wort“-nak neveznek. A zemplén megyei kör halhatatlanná tette magát. Ez tehát annyi fáradság, annyi nappali munka és éjjeli csend eredménye! Azért viraszt Tisza és Ghiczy az országos ellen­zék betegágyán, azért dolgozik, ir, beszél, s a­mit első helyen kellett volna említe­nünk, azért gondolkozik a pártért, s csak is a pártért, azért vádolja a kormányt, a többséget szem nem látott, fül nem hallott vétkekkel , hibákkal , mulasztásokká, hogy egy szép reggel előálljon a zemplé­ni baloldali kör, s a zempléni baloldali körben Mezőssy László, s kiírja fekete betűkkel fehér papiroson, hogy „az or­szágos ellenzék vezéreit kíméljük meg a fáradságtól.“ Hálátlanság a te neved, Mezőssy László! ________ _ S mit vétettek a szegény pártvezérek, hogy országvilág láttára szégyenszemre imigyen kiadják nekik a „laufpasst“? Nem tettek-e meg mindent, hogy az ellen­zék ügye ma úgy álljon, a­mint áll, s az ellenzéki lapokban napról napra azt ol­vassuk, hogy ellenzékünk dolga a lehető legfényesebben áll! Nem kímélték-e meg az országos ellenzéket még csak a gon­dolkodásnak, az öntevékenység árnyának terhétől is; nem sütötték-főzték-e ki a dolgokat itt Pesten a lehető legszebben, úgy hogy az „országos“ ellenzéknek min­dig csak a busásan terített asztalhoz kel­lett ülnie, az étlap már jó előre el lévén készülve; nem tudták-e a rendet, a fe­gyelmet, szófogadást fenntartani oly mó­don, hogy hatalmas, infallibilis szózatuk ellen az ellenmondásnak még csak kísér­lete sem mert nyilatkozni; nem intézték-e innen Pestről az egész ország ügyeit, nem beszéltek-e az egész országos ellenzék nevében elég sulylyal, elég erélylyel és méltósággal? Mit vétettek, mit mulasz­tottak ők, hogy ily kimélytelen módon állíttatnak pelengérre! Me herele, ezt csakugyan nem érdemelték meg! És épen egy zemplén megyei baloldali kör, és épen Mezőssy László! Mikor itt Pesten oly szépen rendiben mennek min­dig a dolgok. Tisza Kálmán kiadja a na­pi parancsot, Ghiczy Kálmán gyönyörű beszédben indokolja azt, s azután a haza meg van mentve. A teljesített kötelesség boldogító érzetével szétoszolnak , és másnap az ország házában a dolog úgy megy, hogy csak öröm látni. Az ellenzék soraiban kinek jutott itt Pesten még eszé­­­be külön véleménynyel bírni, s e külön véleménynek még kifejezést is adni? Sze­gény Hornnak vannak néha ily számba nem vehető perczei, de ki fogja Hornt, ha külön nézete van, komolyan venni? Még a Deák-pártban, hol a mamelukok vadon nőnek, is találkozik néha-néha egy egy, ki azt hiszi, hogy neki az ő fejével, s nem a vezérekével kell gondolkozni; de mutasson valaki példát, hogy ilyesmi az ellenzék soraiban fordult volna elő? Az ellenzék nem vitatkozik sokat, nem szereti a benső huzavonát, hanem elhatá­rozza a dolgot, s azután dicső dictiókat tart s szavaz! Szavaz derűre, szavaz bo­rúra ! És mindezek daczára ily hálát­lanság ! Nekünk természetesen nem az a felada­tunk, hogy Mezőssy László urat s a zem­pléni kört védelmezzük, s azért áttérünk az indítvány érdemleges részére. A zem­pléni kör a két ellenzéki párt egységes szervezkedését akarja. Nekünk ez ellen semmi kifogásunk, a­mint is azt sem elle­nezhetjük, ha a két párt egészen külön szervezkedik. Minden párt legjobban tud­ja, mit kíván politikai érdeke, s a politi­kai becsület és tisztességen kívül csakis ez lehet eljárásának zsinórmértéke. A pártok szervezkedhetnek a maguk akara­ta és belátása szerint, s ha a baloldal már most, a harmadik ülésszaknak még alig küszöbén fog már hozzá a szervezkedés nagy munkájához, ez csak azt mutatja, hogy mily nehéznek, mennyire minden erőt és előkészületet igénybe vevő nagy munkának tartja a választási győzelmet! Mi ugyan teljesen meg vagyunk róla győ­ződve, h­a nagy erőlködés kárba vész, hanem hisz a baloldal nem a mi felfogá­sunk szerint intézi dolgait. Egy dolog minden esetre rendkívül jellemző a zempléni kör föllépésében, az tudniillik, hogy Zemplénben, s valószínű­leg még másutt is, a balközépet s a szélső­balt voltaképen még mindig ugyanazon egy pártnak hiszik. Négy évig részle­tezte, tisztázta a két párt külön-külön programmját, röpiratokban, hírlapokban, tenger sok vezérczikkben fejtegették spe­ciális álláspontjukat, s az „országos“ el­lenzék még mindig nem akarja hinni és tudni, hogy itt nem egy, hanem két párt­tal van dolga. A zempléni kör egyenesen hivatkozik reá, hogy az országos ellenzék csak egy „ellenzéket“ ismer. A zempléni kör meggyőződéséből ter­mészetesen nem az következik, hogy a dolog csakugyan úgy áll. Történt már kísérlet elég, hogy a két párt összeforr­jon, egy táborrá egyesüljön, de a dolog rendesen csakhamar abbamaradt. Nem oly könnyű az ám, a­mint Zemplénben hiszik. A mi fölfogásunk szerint i s azt hiszszük, a fejlemények nem fognak meg­­c­áfolni — a jobb és a balközép között nincs oly mélyreható, elvileges különb­ség, mint a balközép és a szélsőbal kö­zött. Jobb és balközép egyaránt elismer bizonyos közös ügyek létezését, s csak­is ez ügyek tárgyalásának módjában külön­bözik. A „nem kell delegatió“ jelszó vol­taképen nem vonatkozik a kiegyezkedés lényegére, hanem csak­is az abban meg­állapított külformákra. Elismerjük, hogy azok is rendkívül fontosak, de a két kü­lön álláspont közötti űr még­sem oly tátongóan mély, mint a­milyen oly két fölfogás közt létezik, melynek egyike elfogadja, másika egyáltalán tagadja a közös ügyek létezését. Itt elvi különbség van, még­pedig kibékíthetetlen. S mind­ez csak a nyílt differenciákra vonatkozik, azokról, melyekről a szélsőbal hallgat, mi sem akarunk beszélni. Mindezt mi távolról sem azért mondjuk, mintha talán mégis tartanánk az egyesülés létrejöttétől. Az ellenzéknek be kell látnia, hogy reánk nézve csakugyan mindegy, akár megtör­ténik a fusió, akár nem. Bármily mély­reható legyen is elvben a két párt közötti különbség, in praxi mi most még mindig csak egy párttal állunk szemközt, mely­nek két része egymás ellen beszél ugyan néha, de rendesen együtt szavaz! Hogy megmaradjon a zempléni ellen­zéki okoskodás utóizó egész üde teljében, bucsuzhatóul még néhány sort Mezőssy úr manifestumából: „Ha Deák Ferencz pártja érdekéért egy sorba állhat a muszka A PESTI NAPLÓ TÁROZÁJA. Az alkotmányos monarchia és a köztársaság. Laveleye tanulmánya. — Négy közlemény. — H. A németalföldi köztársaság, mely miután ki­­vivta szabadságát, területének szűk terjedelme daczára elsőrangú hatalom szerepét játszotta, csak oly bonyolódott közszervezettel bír, mint az amerikai Egyesült­ Államok. Bár nagy figye­lemmel tanulmányoztuk, aligha dicsekedhetünk ismeretével. Ha látjuk, mily nagy mértékben voltak megosztva a hatalmak, mennyire hiány­zott minden egység, valóban csodálkoznunk kell, hogy ez állam ellentállhatott a continens leghatalmasabb birodalmainak, és középpont­jává válhatott a nagy európai coalitióknak. Van-e egyszerűbb Róma, Velencze alkotmányai­nál? És Svájcz jelen alkotmánya, huszonkét kantonjával és megannyi külön régi hagyomány­nyal, helyi szokásjogával, particularistikus tör­vény hozásával, örökké változó alkotmányával — váljon ki ismeri alaposan? Már magában Zürich kanton intézményei is komoly tanulmányt igé­nyelnek. Mint látjuk tehát, a köztársaság sehol sem járt azon egyszerű formákkal, melyeket francziaországi pártolói neki tulaj­donítanak. Egy másik tulajdonság, mit rendesen a köz­társaságnál feltételeznek, az, hogy csaknem a tehetetlenségig szorítja meg a végrehajtó hatal­mat. S ez egyike azon indokoknak, melyekért a radikális párt oly szenvedélyesen ragaszkodik e kormányformához. Pedig ez is tévedés. A köztársaság főnökének, bár mint hívják, és bármikép választassék, nagyobb hatalma lesz mint az örö­­­­kös királynak a valódi alkotmányos monarchiában. Ennek oka igen egyszerű. A köztársaság főnöke ez állásra csak személyes érdemei és becse folytán emeltetik. Hogy emel­kedjék, kell, hogy hasznát vette legyen tehetsé­geinek, akaratának és megszokta legyen azokat érvényesíteni. Politikai eszméi megállapodottak, ismertek; épen ez eszmékért választották meg. A hatalom polczára érve, élni fog tehetségeivel, személyes tekintélyével a végből, hogy eszméit diadalra juttassa. Nem fog visszarettenni a tör­vényhozással való küzdelemtől, vagy más mó­dokon fogja azt megtörni. A korona csaknem elveszett prestigiuma helyett, övé azon párt élő ereje, mely székébe emelte. A veto jogával bír, élni fog vele. Az Egyesült­ Államok csaknem valamennyi elnöke élt vele, s az utolsó előtti, Johnson, egész az árulási vád alá helyezéséig. Hiába választja a nemzetgyűlés a végrehajtó hatalom letéteményezését, hiába fogja állását ideiglenesnek kinyi­atkoztatni, mégis meg fog maradni helyén, mert rendkívüli érdem vitte oda, és mert a legfőbb hatalom véghetlen tekin­télyével élve, mindent ellensúlyozó befolyást gyakorland. A­milyen az ember, akkora a hatalom, melyről rendelkezik ! Szemünk előtt egy döntő példa áll. Tekintsük Thierst: Lehetetlen függőbbé tenni az állam fejét a nemzetgyűléstől, mint a­milyen jelenleg ő. Egy szavazás, egy bizalmatlansági nyilatkozat, sőt ennél kevesebb, az elégedetlenség némi előjelei elegendők bukására. És mégis soha alkotmá­nyos király azon,tekintélylyel nem birt, mely­­lyel Thiers bir. Ő nem tehetetlen letéteménye­se a végrehajtó hatalomnak, kezében van a törvényhozás is; mindenható, talán mindenha­tóbb a muszka czárnál. Tekintsék most a választott főnök tevékeny, erélyes, vállalkozó egyénisége mellett, az örökös uralkodó halvány szerepét az alkotmányos mo­narchiában. Nevelése, bármily gondos volt is, hihetőleg igen lágy lesz, mert folyvást csupa előzékenységgel, gonddal, hizelkedéssel veszik körül. Az életben nem kell neki helyéért küz­deni: e hely készen várja őt, és pedig a legma­gasabb. Királyi cselekvőségének előkészülete, tudománya nem abban áll, hogy tanuljon aka­ratával élni, hanem ellenkezőleg, hogy tudjon arról lemondani; nem hogy teremtsen, érvé­nyesítsen egyéni eszméket, de hogy ne is enge­d­­je sejteni, hogy ilyenekkel bír. Az alkotmá­nyos uralkodók mintaképei, mind­. Lipót és Victória, sohasem sejte­­ték, mily párt felé hajolnak. Mint­hogy népszerűségüket nem erősíthetik új vá­lasztások által, kell hogy azt a legnagyobb kí­méléssel tartsák fenn. Angliában sohasem szem­lélhetni többé amaz összeütközéseket törvény­hozó 63 végrehajtó hatalom között, melyek Amerikában oly gyakoriak, sőt a mi több, nem is tartják többé lehetőnek. Oka ennek, hogy senki sem képzelheti, miszerint a korona korlá­tolhatná a parliamentet; ezentúl ez a legfelsőbb hatalom. Francziaország 1789-ben forradalmat támasztott, hogy ne kelljen a királynak vétó­jogot engedélyezni. A véto borzalommal tölte el a szabadság min­den barátját — pedig alap nélkül. A modern al­kotmányok az uralkodónak megadják a vétót. De ez csak parádé-fegyver, nem arra való, hogy használják. Ha tehát, mint ellensége az önkény­nek, azt akarod, hogy a végrehajtó hatalom gyönge és tehetetlen legyen, csak alkotmányos uralkodó kezébe rakd le. Egész más hatálya lesz egy választott elnök kezében, mert az, a­míg hatalma tart, élhet a szilárd akarat egész tekin­télyével, a harczolás szokásának edzettségével, az általa képviselt pártok szenvedélyével s e te­­kintélylyel, e fensőséggel élni is fog; mig az alkotmányos király nem él azzal, melyet az al­kotmány vagy a korona prestigiuma neki köl­csönöz. Egy szóval, a jelen tár­sadalmunkban, a végrehajtó hatalom gyönge lesz, mihelyt örökös, — erős, mihelyt vá­lasztott. Minden egyéb feltétel egyenlősége mellett, a nagy dolgok egészben véve jobban kezeltetnek az alkot­mányos monarchiában, mint köztársaságban, m­e­l­y­n­ek el­nökét a nép választotta, p. o. az E­g­y.-Á­ll­a­m­o­k­b­a­n. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az alkotmányos monarchiá­ban nem az uralkodó intézi az ügye­ket, hanem a kabinet feje. Már­pedig e miniszterelnök szükségkép kiválóbb férfiú, kétszeres választáson kell átmennie, legte­hetségesebb tagja egy többségnek, melyet maga és a választók többsége teremtett. Állását csak talentum, előrelátás, politikai tapintat és ékesszó­lás útján vívhatta ki; csak addig tartja meg, míg működését siker kiséri. Komolyabb vál­ság megfosztja a hatalomtól. Kell tehát, hogy bölcs legyen terveiben és szerencsés vállala­taiban. A korlátlan uralkodók az állam kormányzá­sát néha oly miniszterek kezére bizzák, kik je­lestek a parlamenti kabinetek tagjainál; mert e minisztereknek nem kell szónokoknak lenniök, és az ember lehet igen nagy államférfi a nélkül, hogy bírjon az ékesen szólás adományával; — de a korlátlan uralkodó választása gyakran leg­kicsinyesebb, sőt kárhozatos indokokból ered, s akkor oly emberekre száll, kiknek tehetetlensé­ge az ország vesztére válik. Az alkotmányos kormány alatt a miniszterelnök választása tán nem emelkedik oly magasra, de soha nem sü­­lyedhet annyira alá, mert mindig a tevékeny, uralkodó s az ország által elismert képesség kö­vetkezése. Köztársaságban az elnököt néha a tett szol­gálatok, a kivívott dicsőség folytán választják, de néha azon tagadólagos érdem folytán is, mert semmi más véleményt nem sért és senkit el nem homály esit. Amerikában gyakran e tulajdonsá­gok határoztak az elnökjelölésnél. Azt hisz­­szük, csaknem szabály gyanánt lehetne kimondani, hogy An­glia miniszterelnökei általá­ban felette állnak az észak­amerikai elnököknek, kivéve a köztársaság alapítóit. Az elnök arra való, hogy cselekedjék, ő fele­lős. Nem elegendő, hogy uralkodjék, kell, hogy kormányozzon, de nem tartja hatalmában a congressust, sőt kevés móddal, eszközzel ren­delkezik, melylyel reá hathatna, mert miniszte­rei nem lehetnek a kamarában. Kormányzói ké­pessége tehát gyakran meghiúsíttatni fog, más­kor összeütközéseket idézend elő; mindenesetre csak nehezen fog alkalmazkodhatni az állam kormányához. Ez komoly baj, mely nem maradt észrevétlen, de el kellett tűrni, hogy a hatalom usurpátiája s az államcsínyek veszélyétől mene­küljenek. Két rész közti választásban abban áll a bölcseség, hogy a kevésbé roszat válaszszuk. Annyi tény, hogy ez országban a legképesebb ember előbb jut miniszterelnöki állásban az ügyek vezetéséhez, semmint a köztársaság elnö­ki tisztségben és első minőségében jobban fog állásának megfelelhetni, mint a másodikban. A monarchiában tehetségeit veszélytelenül érvé­nyesítheti, mert usurpatióra nem gondolhatnak az emberek ; a király állandó korlátot képez. Mint elnök minél rendkívülibb képességekkel bír, annál nagyobb és szélesebb terveket fog táp­lálni, sőt bizonyos értelemben annál inkább fogja hona nagyságát akarni, mit egyedül maga által vél eszközölhetni, s annál nagyobb lesz a kísér­tés,hogy az erő által, melyről rendelkezik, állan­dósítsa hatalmát Eszerint az alkotmán­ yai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, vezetővel — így végzik soraikat a zem­pléni pártalakítók — a kétfelé vált ellen­zék is jobbját adhatja egymásnak !“ Már most az ellenzéken melyik rész képviseli Deák Ferenczet, s melyik a muszkave­zetőket ? Pest, aug. 7. (A magyar magánjogi törvény­könyv javaslat élén) Horvát Boldizsár volt igazságügyminiszternek következő nyilat­kozata van lenyomatva, melyet — mint hallot­tuk — a jelenlegi igazságügyminiszter is utólag magáévá tett. Figyelmeztetés és kére­lem. E munkálat, a­melynek kidolgozására Hoffmann Pál egyetemi jogtanár és ország­gyűlési képviselő urat voltam szerencsés meg­nyerni, csupán első tervezetnek, kritikai anyag­nak tekintendő. Csak ha ez a közvélemény elő­­leges bírálatán áthaladt, válik lehetségessé­ ma­gát a törvényjavaslatot, a keletkezendő észrevé­telek kellő figyelembe­vétele mellett megállapí­tani. A tárgy fontosságánál fogva , hogy jog­életünk azon zavarokból, a­melyek egy magyar polgári törvénykönyv eddigi teljes hiányából erednek, mielőbb kibontakozhassék, hazafias tisztelettel és bizalommal kérem fel az ország ügyvédi egyleteit szintúgy, mint az egyes szak­­férfiakat, méltóztassanak a jelen munkálatra vonatkozó észrevételeiket, akár az alapelvekre, akár a beosztásra, akár pedig az irályra s a jogi műszavakra nézve, rövid indokolás kíséretében vagy magán után, vagy pedig a nyilvánosság közegei által, 1872-ik évi július 1-jéig tudomá­somra juttatni. Kelt Pesten, 1871. évi mártius 15-én. Horvát Boldizsár, s. k., m. k. igazság­ügyminiszter. (A szláv botrány irodalomból.) Hogy a nemzetiségi izgatók lapjaikban mily fegyvere­ket használnak, erről tanúságot tehet a követ­kező idézet: A zágrábi „Obzor“-ban ugyanis bizonyos Oreskovics A. Belgrádról nyílt levelet intéz Andrássyhoz, melyben figyelmezteti őt a végvidék polgárosítása tárgyában folyt beszél­getésükre, s akkor tett ígéretére és „becsület­szavára,“ melyet azonban, mint a határőrvidék polgárosításáról szóló legfelsőbb intézkedések tanúskodnak, nem váltott be. A közöttük tör­tént megállapodások akkoriban írásba foglal­tattak, s ennek daczára is másképen ütött ki a dolog. Kérdi, vájjon a végvidéki erdők elada­­tásáról szóló hirdetések, a miniszterelnök tudtá­val történtek-e, avagy nem; ha igen, igyekezzék az eladást felfüggeszteni, mert különben azt kell hinnie (már t. i. Oreskovicsnak), hogy ép úgy ő, mint az összes végvidéki nép is politikailag reászedetett és elárultatott. (Az egész dolog pe­dig valószínüleg annyira igaz lesz , hogy Andrássy gróf nem látta soha Oreskovics urat.) (A tót M­a­t­i­c­z­a.) A „Narodné Noviny“ jelenti, hogy aug. 2-án a tót Matica közgyűlése Th. Szt.-Mártonban a nevezett intézet elnöke, dr. Kozacek József nagyváradi kanonok által személyesen megnyittatott. A megnyitó beszéd tót nemzeti szellemben tartatott, buzdító jellegén kívül valami felemlítésre méltót nem tartalmaz. Az országos középtanodai tanár­egylet közgyűlése. Vasárnap, aug. 6. A Széchenyi-sétatér termében a kitűzött órára nagy számban jöttek össze a helyb­ől és vidék­ről érkezett tanárok. Az egész társaság külső megjelenése azt mutatja, hogy az egylet néhány

Next