Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-27 / 222. szám
222. szám. Szerda, September 27.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. Bzim. I. emelet. A lap szellemi részét illeti) minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.ssia földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre, postra: ▼*g7 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 32 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 krígy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PISTI MPLO“ra. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedes t. előfizetőink felkéretnek megrendelésük minél előbbi megújítására. Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyed évre........................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, sept. 26. Közoktatási észrevételek. I. Számunk csekély, pénzünk kevés, múltúnk elhanyagolva , mégis együtt akarunk haladni a többi nemzettel, de kell is együtt haladnunk, különben elveszünk. A haladás, a nemzeti életet biztosító haladás mai nap csak a műveltség terén lehető, s hátramaradásunk épen e téren legnyilvánosabb. Föladatunk tehát utolérni ama boldogabb nemzeteket, melyek mögött elmaradtunk, utolérni őket mindamellett, hogy kevesebben is, szegényebbek is vagyunk, mint ők. Vajjon megoldható-e e föladat? nem tudora, de azt tudom, hogy csak úgy tarthatjuk fenn magunkat, ha megoldjuk, és csak úgy oldhatjuk meg, ha minden erőnket összeszedjük. Ekkor azonban gyökeresen ki kellene gyógyulnunk két hagyományos nemzeti betegségünkből: ki kellene irtanunk először is török kényelmünket, melynél fogva csak urak szeretünk lenni, még ha pokolba jutunk is az urasággal (mert közmondásunk azt tartja, hogy az ur a pokolban is ur); le kellene tennünk másodszor ama szintoly ősi szokásunkról, melynél fogva erőinket — anyagi és szellemi erőinket egyaránt — midőn kifejthetjük is, nem hogy összpontosítanék, hanem épen ellenkezőleg, szétszórjuk. Csak politikai életünkben is oly pazarlást viszünk véghez, mintha legalább is 40 — 50 milliós nemzet volnánk. Képviselőházunk tagjainak száma oly nagy, hogy — csakis a képviselt népesség arányát tekintve — bátran felére volna szállítható. S hogy e számot összehozhassuk, minden harmadik évben rendezünk egy kis tatárjárást a hazában, míg más alkotmányos országok 4, 5, 6 esztendőre választják képviselőiket. Pártjaink s az árnyalatok a pártokban szintén túltesznek minden más ország pártjain nem csak számra, hanem arra nézve is, hogy az árnyalatok és egyének bennök nem szeretnek alárendezkedni s centripetál irány helyett centrifugált követnek. Másutt, kéthárom akkora nemzeteknél, mint mi, a pártok megelégszenek egy-egy fő közlönynyel s a körül csoportosulnak; nálunk mindeniknek több kell, így aztán szavunk hatását készakarva gyöngítjük, mert megosztott erővel, megosztott közönséghez intézzük. Kevesen vagyunk úgy is , munkások és közönség egyaránt ; s midőn még oly sokfelé ősztünk, természetes, hogy közlönyeinknek nem juthat elegendő számmal se arra való munkájuk, se bizton támogató közönségük. Ezt az üdvtelen aprózást a magyar ember saját magán is megszokta gyakorolni. Költők és tudósok, ügyvédek és mérnökök, iparosok és tisztviselők nálunk egyszersmind politikai, publicistái pályát folytatnak, részvénytársulatokat igazgatnak, földeket mivelnek, városokat építenek, s a legnagyobb ritkaság, ha valaki összes erejét egyetlen szakmának szenteli. A magyar ember, mintegy született táblabiró, midenhez hozzászól, mintha mindenhez értene, s élete czéljának azt látszik tartani, hogy minél többféle ülésbe járhasson, így aztán alkotásaink is igen sokfélék, de ritkán jófélék. Gromba módon, hirtelen teremnek, s rövid életűek is, mint a gomba. E részben ismét hírlapirodalmunk szolgálhat a legcsattanósabb példákkal : a folyóiratok születésének s haláloázásának rovatai bizonyosan Magyarország statistikájában mutatják a legnagyobb számokat. A mennyiséges túltengésnek s gyors enyészésnek ez a fatális törvénye nehezedik számtalan iparos és közművelődési vállalatainkra is, és hogy csak egy példát említsek, azt a páratlan esetet hozom fel, hogy a képzőművészet körül, amely iránt fájdalom épen hazánkban legcsekélyebb a fogékonyság s a melynek érdekét a fejlettebb ízlésű fővárosokban is egy-egy társulat karolja föl, Budapesten több éven át két egyesület viaskodott egymással, ártogatva és ártva egymásnak, míg végre a roszabbul vezetettet elérte a megsemmisülés Nemesise. Hasonló káros viaskodásokat látunk a közoktatás mezején. Verseny és szakszerű oktatás czime alatt az együtt kellően értékesíthető erőket szétosztjuk, sőt egymás romlására szembe állítjuk, s különösen tapasztaljuk ezt a protestánsoknál, kiknek egyházi szervezetét különben is a decentralisatió képezi. A decentralisatió pedig — bármi népszerűvé lett is a rendőri államok centralisatiójának visszaélései folytán — a decentralisatió sok esetben egyértelmű a decompositióval, s nevezetesen bennünket magyarokat, a magyar államot bizonyára nagyobb veszélylyel fenyegeti a decentralisatió, mint a legmerevebb centrálisát!ó. GREGUSS ÁGOST, Országgyűlés. A képviselőház ülése sept. 26-kán. Elnök: Somssich Pál ,jegyzik: Széll K., Jámbor P., Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Bittó, Tóth, Szlávy és Pauler miniszterek. Elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Rannicher Jakab: benyújtja a szász nemzeti egyetem kérvényét az iránt, hogy az erdélyi úrbéri birtokokra nézve elfogadott javaslatból a szász egyetem és Brassó város vagyona kirekesztessék. Kéri, hogy e kérvény Benedek Gy. határozati javaslatát megelőzőleg tárgyaltassék. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Vukotinovics Lajos : Bár Iványi D. már interpellálta a horvát minisztert a horvát országgyűlés elnapoltatása iránt, szóló mint horvát képviselő, ezen speciális horvát kérdésben mégis késztetve érzi magát horvát elvtársai nevében is kérdezni a horvát minisztert: 1. Volt-e befolyással azon elhatározásra, melynél fogva a horvát-szlavén országgyűlés most harmadízben elnapoltatott ? 2. Ha igen, melyek azon okok, melyek őt arra indították ? és 3. Hogyan igazolhatja a miniszter ezen indokokat és a kormánynak ezen rendszabályait ? Ezen interpellátió kiadatik a miniszternek. Csernátony Lajos: interpellatiót intéz a közoktatási miniszterhez : van-e tudomása arról, hogy Simonyi Ernő és Schwarcz Gyula képviselők kérdést intéztek hozzá a törvényszegő püspökökkel szemben követett eljárást illetőleg s ha van, szándékozik-e a parlamenti illendőségnek megfelelőleg ezen kérdésekre válaszolni ? Pauler Tivadar, közoktatási miniszter kijelenti, hogy kész azonnal válaszolni mind Simonyinak, mind pedig a távollevő Schwarcznak. (Nagy zaj. Felkiáltások: Schwarcznak is!) A házikivánsága folytán a miniszter Schwarcznak is válaszolni fog. (Schwarcz ezalatt meg is érkezik.) Pauler Tivadar vallás- és között, miniszter, először is Schwarcz képviselőnek kérdéseire válaszol. (Az interpellációt lásd lapunk 212.számának reggeli kiadásában.) Ami a tetszvényjogon ejtett sérelmet illeti, a minisztérium már régebben kinyilatkoztatta a ház előtt, hogy a kormány az eddigi gyakorlatot és az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket alkalmazni szándékozik. Annak folytán ő felsége a vallásügyi miniszter előterjesztésére megrendelni méltóztatott, hogy a székesfehérvári püspöknek azért, hogy királyi engedély nélkül a placetum mellőzésével a vaticáni zsinat határozatait kihirdette, legfelsőbb rászólása, megfeddése és viszszatetszése nyilváníttassák. Ennek alkalmazása és végrehajtása a miniszterelnök úrra bízatván, ez azt a miniszteri teljes tanács előtt September 11-diksrmn teljesítette. Ami az ó-aradi és karánsebesi püspökök eljárását illeti, e püspökök csakugyan panaszos felterjesztést tettek az iránt, hogy a torontál- és krassó megyei tanfelügyelők felhívták a gör. keleti tanítókat is a póttanfolyamokban való részvételre, s a püspökök ezen felhívásban az 1868. 38. törvényczikk megsértését látták, mert nézetük szerint csak azon tanítók hívhatók be e tanfolyamokra, kik oklevéllel nem bírnak, az ő tanítóik pedig mind bírnak oklevéllel. A miniszter igyekezett a püspököket felvilágosítani e póttanfolyamok természete körül. Póttanfolyamok nemcsak a nem-okleveles tanítók számára tartatnak, hogy azon részt véve, oklevélre szert tegyenek, hanem ily tanfolyamok minden évben rendeztetnek minden tanító számára, tekintet nélkül arra, oklevelesek-e a tanítók, vagy nem ? Az idén is 118.000 frtot költött erre az állam. Ezen tanfolyamokra, melyekben más felekezeti tanítók is nagy számmal vettek részt, figyelmeztették az említett tanfelügyelők az aradi és karánsebesi püspököket, és ezen felhívásban a minisztérium,mint azt a püspököknek ki is jelenti, nemcsak törvényszegést nem lát, de tökéletesen helyesli, hogy a tanfelügyelők tudatták a püspökökkel, miszerint az állam alkalmat kíván adni minden tanítónak, s így a görög-keletieknek is, hogy hiányos ismereteiket pótolják. Hogy a karánsebesi püspök ezt autonóm hatásköre csorbításának vette, a felett sajnálatát fejezi ki a miniszter és a felelősséget mindazon káros következményekért, melyek abból, hogy nem használták a kínálkozó alkalmat, közvetlenül a tanítókra, közvetve pedig saját híveire háramolni fognak, a püspökre hárítja. Az aradi püspök intézkedéseiről a miniszternek nincsen tudomása. Ami azon állítást illeti, hogy a miniszter megtiltotta volna a községeknek, hogy a tanítók fizetésének minimumát felebb ne emeljék, ezen intézkedést csakugyan nem indokolhatná a miniszter, ha azt tette volna, de ilyesmi nem is történt. A községeknek adandó államsegély kiszolgáltatási módozata iránt a háznak múlt évben hozott határozata értelmében külön törvény készül, és ez még a jelen országgyűlés elé fog terjesztetni. Addig is azonban felmerült eseteknél fogva szükségessé vált bizonyos elveket megállapítani, s így megállapíttatott az, hogy azon községek, melyek államsegéllyel tartják fenn iskoláikat, egyelőre nem emelhetik fel a tanítók fizetésének minimumát, mert különben némely községek túlságosan igénybe vehetnék az államsegélyt s ez ismét más községekre lenne hátrányos, amennyiben a bizonyos összegben megszavazott államsegély felhasználása után elesnének a segélyezéstől. Egyes községek magasabb igényeit a többi községek rovására nem lehet kielégíteni. Azon intézkedés, hogy a tanítóknak a lak- és kertilletmény természetben szolgáltassák ki, csak a tanítók érdekében történt, mert sok község 50, sőt 20 frtot adott ki a tanítónak lakilletmény fejében, s igy a tanító kénytelen volt ezt minimális fizetéséből pótolni. Ami a felvételi díjat illeti, a miniszteri rendelet illető pontja nem egyenes rendeletet parancsol, hanem csupán kívánságot tartalmaz, s a minisztérium e felvételi díj beszedését kívánta, hogy a bejövő pénzből iskolai könyvtár létesittessék. A községek kötelesek taneszközöket — s ezek közé számíthatók a könyvtárak is — előállítani s a’miniszter csak czélszerűen vélt cselekedni, midőn utat-módot jelölt ki ily könyvtárak létesitésére. Végre az mondatik ezen interpellatióban, hogy ezen intézkedések mind olyanok, melyekből kitűnik, hogy a felekezeti iskolák kedvezése tekintetéből történnek, hogy az általa községi iskolák némi kényszerhelyzetbe hozassanak. A községi iskolák elleni eljárásnak épen ellenkező útja és módja lett volna, mint az, melyet a miniszter követett. Ha t. i. az államsegély pénzét takarékoskodás nélkül néhány iskolára fordítjuk, ha az egyes községek által akármikép kimért díját a tanítóknak az államsegélyből fedezzük, akkor mi magunkat megfosztjuk legrövidebb idő alatt azon lehetőségtől, hogy azon számos községekben, melyekben iskolák nincsenek, azoknak felállításához járulhassanak. Tehát kimerítvén az államsegélyt néhány hely érdekében, ez legbiztosabb módja lett volna annak, hogy a többinek ne jusson semmi, és így nem a minisztérium által követett eljárás, hanem annak ellenkezője idézte volna elő azt, amit ezen intézkedés célzatául tüntetnek fel. Azonfelül tudjuk a felekezeti iskolák pénzbeli állását. Míg a községi iskoláknak a törvény legalább 300 forintot biztosít, vannak felekezeti iskolák, melyeknek tanítói 80, 60, 22 frt évi fizetéssel bírnak. A törvény két jellegű rendszert állított fel: vannak felekezeti, vannak községi iskolák. Szónoknak, mint miniszternek, sem joga, sem hivatása azok irányában pártállást elfoglalni (Helyeslés) ; neki kötelessége az iskolát mindenütt, mindenhol pártolni, legyen az iskola felekezeti, legyen községi, az mindegy, csak legyen jó, hasson a nép művelésére. (Helyeslés.) Ellenkezőleg cselekedve nemcsak a törvény betűje, de intenziója ellen is vétene. Polgári bűnnek tartaná jelen viszonyaink közt, midőn a nép művezetésének, a nép oktatásának minden eszközét meg kell ragadni, akár egyik, akár másik jellegű iskola ellen törni; de nemcsak polgári bűnnek, hanem jellemtelenségnek tartaná azt, mit nyíltan elérni nem tud, mesterséges fogások által alattomos utakon létesíteni. (Általános élénk tetszés. Ezen gyanúra alkalmat soha sem szolgáltatott, és míg a miniszteri széken lesz, alkalmat soha szolgáltatni nem is fog. Ami az orsz. tanitógyűlést illeti, ezt a múlt évben is nem a kormány kezdeményezte, hanem a népnevelők pesti egylete. Midőn az létrejött, a kormány istápolta és segítette volna jelenleg is, ha az idén összejött volna. Hogy miért nem hivatott össze az idén, azt a miniszter nem tudja. Részleges tanítógyűlések tartottak Temesvárott, Szegeden, Zala- és Somogy megyékben, s a kormány ezen gyűléseket mind örömmel látta. Tanítóegylet eddig is elég van az országban, s hogy minél több legyen, azt óhajtja a kormány. Az ily egyletek létesítése azonban,természetesen, mindig attól függ, van e elegendő községi iskola az illető megyében ? Azon kérdésre: szándékozik-e a kormány az egyetem, magyetem, jogakadémiák, gymnasiumok, reáltanodák reformját foganatba venni, az a felelete, hogy az ezen tárgyakra vonatkozó törvényjavaslatokat még boldogult előde a ház asztalára tette. Ezeket a törvényjavaslatokat a főbb elvekre nézve szónok is elfogadja, kivévén a középtanodai rendszerről szóló törvényjavaslatot, mert sem a 9 évi cursust, sem az úgynevezett triturcatiót nem pártolhatja. (Több oldalról helyeslés.) Fog-e a ház elég idővel rendelkezni, hogy e törvényjavaslatokat most már ez idén tárgyalja ? nem tudja, de tekintve a viszonyokat, alig lesz az lehetséges. Csak egyre kéri a házat, t. i. hogy a kolozsvári egyetem iránti törvényt még ez évben tárgyalás alá vegye. (Helyeslés.) Időközben meg fog tenni minden telhetőt, hogy a legszükségesebb reform-intézkedések életbeléptethessenek. Megtette azt már a műegyetem szervezésére, s megtette részben a gymnasiumokra nézve. Vájjon képes lesz-e úgy intézkedni, hogy Magyarország közerkölcsiségi, közművelődési és állami érdekeinek kellő biztosítékokat szerezzen, nemcsak tőle, de a közreműködő egyéb erőktől is függ. E czélra a közoktatási tanács felállítását szükségesnek tartván, arról külön szabályzatot készített, s azt szakférfiakkal pártkülönbség nélkül közlötte, s ezáltal legalább azon szándékát és akaratát bizonyította be, hogy a reform terén úgy kíván haladni, mint azt az ország közművelődése, közerkölcsisége és állami viszonyai kívánják. (Élénk éljenzés.) Schwarcz Gyula : Ami a Jekelfalussy püspökkel szemben követett eljárását illeti, ezzel szónok csak akkor lehetne megelégedve, ha látná, hogy az alkalmazott módozattal a kormány csakugyan elérte a kívánt czélt. Figyelmezteti azonban a kormányt, hogy ha netalán már a legközelebbi napok más bizonyítványt szolgáltatnának, ezen esetben be fogja látni maga a kormány, hogy ezen, a középkorból előrántott módozattal nemcsak nem használt az ügynek, hanem szemben a renitens főpapokkal, magát a koronát, az alkotmányos király tekintélyét compromittálta.(Élénk helyeslés balról.) Szónok ezután áttér a miniszter válaszának többi pontjaira. Megelégedéssel constatálja a miniszter eljárását a karánsebesi püspökkel szemben. Ami a községi iskolák segélyezését illeti, szónok azt hiszi, hogy ha a kormány valamit tehet, a kezdeményezés lehetősége e részben a községi iskoláknál van neki megadva, ha t. i. a személyzetet oly anyagi ellátásban részesíti, mikép kellő szakműveltségű férfiak a jövőre ne vonakodjanak a tanítói állástól, mint vonakodtak attól mindez ideig, midőn ez állás a legtöbb községekben nemcsak nem tekintélyes, de egyenesen nyomorteljes. Szónok azért e tekintetből rászalja a miniszter túlságos takarékoskodását és nyomasztó elővigyázatát. — A mi az orsz. tanitógyülést illeti, szónok igenis óhajtotta volna, hogy a kormány e tekintetben tett legyen kezdeményező lépést, mert ha valamikor, úgy most a reform vajúdási korszakában szükséges lett volna, hogy a miniszter az ország tanítótestületének véleményét meghallgassa. A felvételi díjat illetőleg szónok nem lát nagy különbséget a miniszter „parancsa“ és „kívánsága“ között; a maga részéről is helyesli a czélt, mely e díj szedésénél szem előtt tartatik, de fél, hogy ezen néhány krajczár is alkalmas ürügyül szolgál némely szülőknek gyermekeiket elvonni az iskolalátogatás alól. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. A ház erre Deák Ferencz felszólalása következtében előveszi az igazságügyminiszter póthiteléről szóló törvényjavaslatot, és azt véglegesen megszavazza. Az erről szóló jegyzőkönyv rögtön elkészíttetvén, hitelesíttetik, és a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás végett áttétetik a főrendekhez. Pauler Tivadar közoktatási miniszter: Válaszol Simonyi Ernőnek a királyi tetszvényjog gyakorlata körül tett interpellátiójára. (Az interpellatió szövegét lásd lapunk 212. reggeli számában.) A miniszter válasza a következő : „Mily eredményt vár a kormány intézkedéseitől? „Azt az eredményt várja közvetlenül, hogy a nevezett püspök úr a törvények és törvényes rendeletek iránt ezentúl tartozó tisztelettel fog viseltetni, közvetve pedig, hogy a törvények tekintélye fentartassék és megóvassék. Arról, hogy más magyarországi püspökök a sz.fehérvári püspök után a csalhatatlansági dogmát híveiknek kihirdették volna, arról eddigelé tudomása nincsen. Egyáltalában sajnálattal tapasztalható, hogy ezen fontos és más hason természetű kérdésekben igen gyakran téves hírek terjesztetnek, p. o. azon hír, hogy a magyarországi püspökök conferentiára készülnének a többi püspökökkel majd Welsben, majd Linzben, majd Salzburgban, az oktatás iránt történt általános intézkedésekről, utasításokról stb. amelyek az izgatottságot nevelik, a bizalmatlanságnak magvait elhintik, és ez által a tárgyias, pártatlan felfogásnak lehetőségét nehezítik. A királyi placetumnak, a kir. tetszvényjognak, amint már más alkalommal kijelenteni szerencsém volt, az a czélja, hogy a korona jogaival, az ország törvényeivel ellenkező rendeletek vagy azok ily természetű záradékainak kötelező erejű kihirdetése, illetőleg végrehajtása és foganatosítása megakadályoztassék. A korona ezen jogát fentartani, azt a haza és a magyar egyház érdekében gyakorolni ő felsége kormányának hivatása, azon túl a hitbeli meggyőződésnek korlátot szabni szándékában nincsen, tekintettel az államhatalomnak jogkörére és a lelkiismereti szabadságra, szándékában nem lehet. Ha azonban valaki által oly tettek követtetnek el, melyek az ország törvényeivel összeütköznek, akkor a törvények szentségét és tekintélyét fentartani mindenkor kötelességének fogja ismerni. (Jobbfelől helyeslés.) Simonyi Ernő: A miniszter úr a fehérvári püspöknek egyenesen a király és a kormány rendelete ellenében történt fellépésére nézve, a múltban követett gyakorlatra hivatkozva, azt válaszolja, hogy azt követi a kormány a jelen esetben is, midőn az előzményekkel egyezőleg őt ad audiendum verbum regium megbízta és a király nevében a miniszterelnök által megdorgálta. Voltak ily előzmények, de voltak oly előzmények is, melyek itt meg nem állottak, hanem a melyek a püspöküktől az ad audiendum verbum regiumnál azt kívánták, hogy az általa elkövetett hibát tegye jóvá, hogy vegye vissza a kihirdetett bullát, és midőn a püspök azt megtagadta, püspökségétől elmozdittatott és egy barátkolostorba tétetett. A kormány azonban jelen esetben addig nem ment, hanem a mint a miniszter úr mondja, azon eredményt várja, hogy azon püspök, ki most törvényszegést követett el, jövőben jól fogja magát viselni s azt várja, hogy a törvények tekintélye fenn fog tartatni. Szónok nem hiszi, hogy a törvények tekintélye igy fentartatnék. Aug. 9-én a kormány egy kir. leiratot eszközölt ki, mely a püspököket figyelmezteti, hogy a placetumot fenn kívánja tartani, és a kormány e tekintetben utasította is a püspököket. Daczára ennek, a székesfehérvári püspök kihirdeti az uj dogmát, s a kormány addig haboz megdorgálásával, mig a többi püspök is felbátorodik és hasonlót tesz. így szónok idézi a váczi püspök következő körözvényét: „Decreta Synodi oecumenicae Vaticanae, quae instituta in urbe publicatione omnes fideles obligant, in advoluto transpono, ut D. D. Curati eorundem in institutione publica et privata usum facere queant. Vacii 10. Julii 1871. Antonius Josephus Episcopus.“ Ha ez nem kihirdetés, akkor szónok nem tudja, miképen lehetne még, jobban kihirdetni. Szónok csak erélyesebb rendszabályokban találná a baj orvoslását, és idézi régibb törvényeink rendelkezéseit a renitens főpapokról, melyek jószágvesztést stb. rendelnek el. bár 66 szavazattal 51 ellenében tudomásul veszi a miniszter válaszát. (E kérdésben a jobboldalról Királyi Pál az ellenzékkel szavazott.) Ezután kihirdettetik a tegnap történt szavazás aakraaUrb!iHr»mínaMrsii......... . nv Pest, sept. 26. A közoktatási miniszter ma felelt Simonyi Ernőnek és Svarcz Gyulának hozzá intézett hosszabb interpellátióira. E kérdések sorrendje alkalmat adott volna Pauler miniszternek egész egyházpolitikai és közoktatási programmjának kifejtésére, hanem úgy látszik, a miniszter úr nem szereti az ily elméleti fejtegetéseket és magasabb, általános szempontokat kerülve, mindig ad hoc válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Ezúttal is így tett, s tekintve a jelen sessió rövid voltát s az összetorlódott, megoldásra várakozó munkálatok halmazát, mely úgy az egyházpolitikai, mint a közoktatási nagy kérdéseket valószínűleg le fogja szorítani a napirendről, kérdés, hogy Pauler miniszter nem jár-e el helyesen ? Mi haszna volna a legszebb programoinak, ha foganatosítására, életbeléptetésére sem a törvényhozásnak, sem a kormánynak nem jut ideje? A piactum regium ügyében Pauler miniszter újólag nyilatkozott, s előadása csak a már egyizben elmondottak ismétléséből állt. Hivatkozott Jekelfalussy püspöknek a király elé idéztetésére, s előadta, mikép nyilatkozott ő felsége a püspöknek törvényellenes eljárása fölött. Tovább Pauler miniszter nem ment, s a kormány jövő magatartása fölött egyáltalán nem nyilatkozott. Mi nem hiszszük, hogy Pauler miniszter a király személye vagy annak képviselője elé idéztetésében kimerítettnek tartja az állam megtorló jogát és kötelességét, s azért úgy gondoljuk, hogy a kormány inkább azon várakozásból indul ki, miszerint a püspökök ezentúl nem hozzák azon kellemetlen helyzetbe, hogy az infallibilitással szemben álláspontot foglaljon el. Positív tudomásra alapul-e ezen várakozás, vagy nem egyéb, mint jámbor óhajtás, melyet a béke és a szellemek nyugalma érdekében csakugyan mindenkinek osztani kell ? Hát ha Jekelfalussy könnyű martyriuma egyik-másik püspökben azt a gondolatot ébresztené,hogy ily áron ő is „vértanu“lehet,vagy ha pláne Jekelfalussy megidéztetése előtt már mások ugyanazt tették, mit a székesfehérvári püspök ? S vannak-e csakugyan ilyenek, kik azok, ha vannak, s mily álláspontot foglal el velük szemben az állam ? Még igenigen sokat kérdezhetnénk, amire egyhamar nem fogunk választ nyerni. Svarcz Gyula többi kérdéseire szabatosabban felelt a miniszter. Azon szemrehányást, mintha csak a kormány a felekezeti tanodák kedvéért a közös iskolák elnyomására törekednék, erélyesen visszautasította. A miniszter határozottan a törvény álláspontjára állt, mely úgy a közös, mint a felekezeti iskolák melletti buzgólkodást egyiránt megengedi. Pauler tagadja, hogy az állam az egyiknek a másik fölött túlsúlyt törekedett volna szerezni, s hangsúlyozza a partiális érdekek fölött uralkodó általános magasabb szempontot: a közoktatás, a művelődés érdekét. A többi kérdés csekélyebb fontosságú, s a reájuk adott válasz újabb bizonyítéka annak, mily akadályokat gördít haladásunk útjába egyrészről a közönyösség és szűkkeblűség, másrészről a türelmetlenség és fanatismus. Az érdemes interpelláló úr maga is elismeri, hogy a kormánynak igen sok nehézséggel kell megküzdenie, de egyet nem említ, hogy a nagyközönség buzgósága s a közoktatás iránti érdeklődése épenséggel nem járult hozzá a nehézségek minél erélyesebb és gyorsabb megszüntetéséhez. Mindent a kormánytól várunk, s ha ez gyöngesége érzetében talán még a jogos igényeket sem elégíti ki, összecsapjuk fejeink fölött kezünket, s a kormány ócsárlásában könnyítjük meg búval és panaszszal csordult szívünket. Pedig mi magunk is elmondhatjuk nem egy ízben a pater peccavit.