Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-11 / 234. szám

vet semmikép sem érdemli meg, még­sem lesz vele oly könnyű érintkezni, mint Aali, Facad vagy Kiribish­ pasákkal, minthogy európai nyelvet nem birván, a nyugati eszmekörbe nem lehet tökélete­sen beavatva. Server pasa, külü­gyér, az európai di­plomatával, jóllehet, még nem­ Fuad, sok­kal barátságosabb lábon áll. Ő Bécsben kezdte meg európai tanulmányait, beszél németül és francziául és az egész ország iránt, minthogy a nyűgat első fogalmait megszerezte, nagy rokonszenvvel viselte­tik. Hasonló rokonszenv fűzi Arifi beyt, a külügyminisztérium új államtitkárát is Osztrák-Magyarországhoz, és ha valaha, úgy most kell e birodalomnak oly diplo­matát internuutiussá tennie, ki a high life Konstantinápolyban amúgy sem igen hasznavehető fogalmain kívül szak­ismerettel is bit jön, és a tett embere, de semmiesetre sem szabad a Bosporuson idegennek lennie. Minthogy elég sajnosan azon térfogal­­munk van, hogy magas diplomatáinknak magas születésűeknek kell lenniök, az ezen helyre választhatók száma csak na­gyon csekély lesz. Prokesch utódjaiul eddig Kübeck és Pottenburg bárókat em­lítették. Amaz előbb florenczi követ, ez pe­dig bukaresti főconsul volt; ezeken kivül Széchen és Artems grófokat is emleget­ték, és annál inkább csodálandó, hogy Osztrák-Magyarországnak e helyre egye­düli alkalmas férfia, ki születése, múltja és kitűnő tehetségei folytán az igények­nek leginkább megfelelne, eddig szóba sem hozatott. Igen gyakran lehet arról meggyőződni, miként egész Európában épen Osztrák- Magyarország bír legkevesebb tudomással a keletről, és ez valószínűleg onnan ered, hogy Schlechta Ottokár bárót, követ­­ségi tanácsost és jelenlegi főconsult Bu­karestben, külföldön sokkal jobban isme­rik, mint bécsi udvari körökben. Hogy Schlecht a magyar indigena, a magyar akadémia tagja és Magyarországgal ro­konszenvez, azt mindamellett sem aka­rom kiemelni, hogy tudom, mikép a Bos­poruson magyar diplomata számára­ a leg­­eredménydúsabb pálya nyílik. Én oly kevéssé akarok arra súlyt fek­tetni, hogy Schlechta az egész nyugaton, mint a török nyelv legnagyobb ismerője népszerű, hogy őt maguk a törökök mint török írót nagyrabecsülik, mert jóllehet, nagy előnynek vehető, ha a nagyvezirrel dragomán nélkül lehet a követnek érint­kezni, ez alig érdemes tekintetbe vétet­ni földünk egyéb, még kitűnőbb előnyei­vel szemben. Schlechta báró 15 évig volt az internuntiaturánál alkalmazásban ; ke­vesen ismerik a Bosporuson uralkodó vi­szonyokat oly jól, mint ő, és bizonyosan senki sem állt a porta tisztviselőivel oly barátságos viszonyban, és senki sem bírta almy­ira az egész világ tiszteletét, mint Schlechta báró. Nem tudom, mily más tehetségeket kö­vetel kormányunk egy internantiustól, de hogy konstantinápolyi követségünk fő­nökének mindenekelőtt az országot és az embereket kell jól ismernie, azt csak sen­ki sem fogja kétségbe vonni. VÁMBÉRY .ÁRMIN: Törvényhatóságok szervezése. Torontól vármegye szintén azon törvényha­tóságok közé tartozik, melyek a jövő szervezetre nézve tüzetes, és az administrate minden ágaza­tára kiterjedő munkálatot készítet­ek. E mun­kálat főbb részletei e­zek : a megye, mely N­a­g­y- Becskerek mezővárossal együtt 10 országos képviselőt küld, 350,801 lakóval bir, területe 1117 négyszög mértföld. Az 56 választási kerü­letben összeírt 191122 választó 300 bizottsági tagot választand, minden 66 választóra esvén egy bizottmány­­tag. — Nag­y-13 e é­s k­e­­rek és Zsombolya mezővárosokban al­­választó kerületek alakíttattak. E megye 14 közigazgatási szolgalirói járásra osztatott fel, tekintettel az országos választó ke­rületekre, a közlekedési, népességi és földrajzi viszonyokra. A megye inkább óhajtotta volna a területet az országos választó­kerületekre való tekintettel a járásra felosztani, ezt követelvén az adózó polgárok pénzügyi érdekei is; mint­hogy azonban, nézetei szerint, a közigazgatás rendes folyamának biztosítása el nem érhető, ha az administrate a járásban egyedül a szolgabiró személyével azo­nosíttatik, nem pedig állandó he­lyettessel ellátott hivatal szer­­veztetik úgy, hogy a szolgabiró akadá­lyoztatása vagy rögtöni eltávozása esetében is a szolg­abi­ró­i hivatal mindig kép­viselve legy­en, és működni egy perczig is meg ne szűnjék ; de a törvény ilyen szerve­zést meg nem engedvén, és a szolgabiró mellé nem helyettest, hanem csak írno­kot rendelvén adni, a szolgabiró helyettesíté­sét, illetőleg a szolgabirói hivatal vezetését ily írnokra sem a czélszerűségnél, sem a törvénynél fogva nem lehetvén bízni, tekintve azt, hogy a 8 járásra való felosztás mellett a szolgabíró he­lyettes nélkül az ügyeket el nem végezhetné, mindezen okoknál fogva eltérve a 8 járásra való felosztástól, a 14 járásos beosztást annál inkább tartja czélszerűbbnek, mert a szolgabi­­rák egyszersmind mint közgyá­mok is fognak működni, és mert ez­által leg­alább lehetővé válik az, hogy az akadályozott szolgabirót szomszéd tiszttársa könnyebben he­lyettesítheti. [ A tisztviselők munkakörének meghatározásá­nál a megye szigorúan alkalmazkodott a tör­vényhez és fennálló szabályrendeletekhez. A tisztikar fizetményei ekként terveztetnek: alispán 2400 frt fizetés, természetben lakás és 400 frt átalá­s, főjegyző 1700 frt fizetés és ter­mészetben lakás, főügyész 1800 frt, árvaszéki elnök 1800 frt, szolgabíró 1200 frt, 400 frt áta­lány stb. A tiszti fizetések megálllapításánál fi­gyelembe vétetett a megyei adózók érdeke, másrészről szem előtt tartatott az is, hogy a túlságos takarékosság magát a sikert tenné kérdéssé, és a mostani fi­zetések mérsékelt felemelése által lehetővé kí­vánja tenni azt, hogy a megye képzett és jelle­­mes, de szegényebb fiai is örömest vállalkozza­nak a súlyos felelőséggel és folytonos munkál­kodással járó megyei hivatalokra. Az állandó választmány tagjainak számát 60-ban állapította meg és három szakosztályba osztotta be, u. m. közigazgatási, p­é­n­z­­ügyi és közlekedési szakosztá­lyokba. Az árvaszék szervezése és az árvaügyek át­vételére nézve megfelelő szabályzat terjeszte­tett fel. A legmagasabb adóösszeg 54,107 frt, a legki­­esbb 259 frtot teszen. A nagy­kikindai kerület területe 12 négyszög­öld, lakosságának száma 62,299 és két orszá­gos képviselőt küld. A 6 választó és 3 alválasz­­tó kerületben 3666 választó íratott össze, a­kik 62 bizottmányi tagot választanának, esvén min­­­den 59 választóra egy tag. Ezen kerület a megyék alakjára szerveztetik és három tanácsnoki (szolgabirói) járásra oszta­tott fel, u. m. a n.­kikindai, a mellenczei és a mokrinira. A tisztikar hatásköre és munkafelosztása tü­zetesen szabályoztatik. A tisztikar fizetései következőleg állapíttatnak meg: kerületi főbíró 2000 frt, főjegyző 1500 frt, főügyész 1000 frt, járásbeli tanácsnok 1200 frt stb. A tisztviselők hagyományos megnevezé­sei jövőre is megtartottak, így a kerület igazga­tója továbbra is kerületi birónak fog neveztet­ni.­­ Az árvaszéknek elnöke a kerületi biró. Az árvaszék szervezése és az árvaügyek át­vétele iránt tüzetes szabályzat dolgoztatott ki. A virilis szavazattal bírók névjegyzékében a legtöbb adóösszeg 1284 frt, a legkevesebb 402 forint. Külföld. Egy franczia önbirálat. A „Messager de Paris“ czimű lap az 1830. óta­­végbement franczia forradalmak végeredményét birálgatva, a többek közt ezeket mondja : „Ha­sonlítsuk össze az 1830. év férfiait a restaura­­tióéival; az 1848 kiakat az 1830-kiakkal; az 1870. sept. férfiait a negyvennyolczadikiakkal. Nem iszonyú elfajulás mutatkozik-e itt s minden forradalmunk nem lépcsőnek mutatkozik-e a ha­nyatlás felé ? A sept. 4-ke csak egy férfiúnak adott reliefet: Gambettának, a politikai czigány­­ság képviselőjének, kit Thiers előtt „őrjöngő bolond“-nak nevezett, s kit egy más lap „fran­czia egész az őrjöngésig“ mondott, ki bármint ítéljünk felőle, mélyen feladata mögött maradt, melyért a felelősséget átvállalta s kit az esemé­nyek iszonyú súlya széttiport. Thiers közöttünk a politikai férfiak két-há­­rom generatiójának maradéka; ebben rejlik nagy szellemi fölénye. A hires elnöknek csak szét kell tekintenie s azt, a mit egykor látott, azzal összehasonlítani, mit most lát, hogy bizonyságot nyerjen lépésenkénti forradalmaink által szomo­rú lépcsőzetként jelölt hanyatlásunkról. Míg a restauratió alatti ellenzék, midőn Chateaubriand, Roger Collard, Foy, B. Constant képviselték azt, oly fénynyel és méltósággal bírt, minővel ké­sőbb Boha sem. Ezek még nemes ellenségei voltak a kormánynak. Lajos Fülöp idején az ellenzék Thierstől eltekintve, még Odelon-Barrat, Ledru-Rollin, Manguin urakat mondhatá magáé­nak, míg a jobboldalon egy Berryer ült. Milyenek voltak az 1848-as ellenzékiek ? A B­anquik, Barbés­k, Pyat-ok — minő mély, ha­tártalan hanyatlási Elvitázhatlan, hogy 1815- től 1870-ig a kormányférfiak s az ellenzék tag­jai a leszálló lépcsőzeten haladtak, s az ég tudja, hol fognak megállapodni. Ezek a forradalmak passivumai; szétbontják, lerombolják, elosztják nemcsak a társadalmat, nemcsak a társadalom mélyeiben rejlő minden rész szenvedélyt felkel­­teni­k, hanem kisebb­­ké teszik az embereket s elfojtják a politikai tehetségeket Az államfér­fiak generatiójának helyébe a kalandorok gene­­ratiója lép. Mit hozott nekünk az 1830. év? Az 1815. év diminitivumait. Mit hozott 1848 ? Az 1830. év diminitivuraait. Mit 1870? Az 1848. év diminiti­vumait. Először a mart. 18-ki sikertelen forrada­lomról szólunk. Iszonyattal gondolunk azon mon­­struosus törpékre, kik uj forradalmakat fognak elénk vezetni, ha ez őrjöngő felforgatásnak vé­get nem vetünk, melyek nemzeti jellemünket tönkre teszik s bennünket oly néppé tesznek, melyben senki sem tud parancsolni, senki enge­delmeskedni, s melyben csak a képtelenség fenn, s a féktelenség alant uralkodik.“ Közöltük ezen önbirálatot; sok egyoldalúság van benne, de nem lehet félreismerni, hogy ezen franczia ítélet, melyet szerzője vérző szívvel irt, sok igazat is tartalmaz. Épen ezen ítélet mutat­ja, hogy a francziák maguk kezdik hibáikat fel­ismerni, már pedig a hiba felismerése első lépés a javulás felé. Keleti ügyek. A zágrábi „Obzor“ a keletről a követ­kező híreket tartalmazza: A szultán Mustafa pasát és tábornokot küldé Tiflisbe, az orosz czárt üdvözlendő nevében. Ezen redkívüli követ az Osmánlie-rendet is magával vitte, a kaukázusi helytartót, Nikolaje­­vits Mihály főherczeget ajándékozandó meg­­ vele. Scutariból jelentik, hogy a kedélyek ott lecsil­­apultak, a mióta Ismail pasa onnan eltávolítta­tott. Küldöttség fogja feliratilag megköszönni a nagyvezirnek a scutariaiak iránt tanúsított jó­indulatát. Oroszország egyezményt kötött a portával, mely szerint egyikök sem engedi meg a fekete tenger alatti távirdai épitést. Engedély csak kölcsönös beleegyezés folytán adatik a vállal­kozónak.­­ A nagi vezir meghagyta Sadik pasa pénzügy­miois­­­in ' , h­ogy az 1872. évi költségvetésben legalább is két millió lírát kíméljen meg, Alexandria tengeralatti távírdával köttetik össze Kandiával. Minthogy ez az utolsó város, mely ilymódon kapcsoltatik össze Stambullal, a’főváros közvet­len távirdai összeköttetésben lesz Egyptommal. Ez ép oly fontos politikai, mint kereskedelmi tekintetben. Különfélék. Pest, oct. 10. I (Pestmegye szervezőküldött­■ s­é g e) ma délelőtt ülést tartott Zichy Victor gróf főispán elnöklete alatt. Olvastatott a virilis­­ szavazók névsora. Olvasás közben azon kérdés­­ merült fel, ha váljon a főispán mint ilyen, ha­­ nincs is birtoka a megyében, tagja-e a bizott­■ mánynak ? A küldöttség kimondja, hogy a főis­pánnak nincsen virilis szavazata. A virilisek adó­maximuma 51,892 frt (Haynald kalocsai érsek) • I az adó minimuma 278 frt (Abelesz Adolf) A virilisek névsora helyben hagyatván, tárgyalás ■ i alá vétetik a harmadik albizottságnak Dalmady Győző által szerkesztett, az árvaügyekről szóló terjedelmes munkálata. Fáy Béla elismerését­­ fejezi ki a munkálat szerkesztőjének, ki szakér­■ telemmel és lelkiismeretesen oldotta meg a kér­■ dést általában és főleg az ellenőrzést oly siker­rel vitte keresztül, hogy e tekintetben semmi kívánni való sem marad fenn. Ellenben hiányos­nak tartja a dolgozatot az árvaügyek gyors ke­zelése tekintetében és ezen állítását több pél­­­dával illustrálja. — Zlinszky György azt hi­szi, hogy a munkálat túlzott ügyszeretet miatt túlterjeszkedett azon feladat határain, melyet maga elébe tűzött.­­ Nevezetesen azt tartja, hogy a javaslat ellenkezik az 1870. 42. t. sz. több szakaszával, főleg a 26-ik §-al. A munkálatot csak úgy fogadja el részle­tes vita alapjául, ha a törvénybe ütköző passu­­sok abból kihagyatnak. Dalmady Győző a mun­kálat védelmére kel. Zlinszky­vel szemben fel­hozza, hogy Werbőczy hármas könyve és régibb törvényeink csak a régi viszonyoknak felelnek meg. Intézkednek az iránt, hogy ki alkalmazha­tó gyámnak, hogy az újból férjhez menő özvegy számadással tartozik, s hogy a leltározás nem maradhat el, a többit mind a gyakorlat és a sta­tútumok fejtették ki. Az albizottság pedig nem tett egyebet, mint hogy a gyakorlathoz tartotta magát s a munkálatban semmi törvényellenes nem foglaltatik, sőt a bizottság többször érezte azt, hogy a törvény keretén belül kell mozogni. A gyűlés végül elfogadja az albizottság munká­latát. (A herczeg Eszterházi­ által a nemzetnek utólagosan ajándékozott hat becses festmény szombaton érkezett meg Pestre, s Pulsz­­ky Ferencz és Ligeti Antal vették át. Ideigle­nesen az Eszterházy-féle országos képtárban he­lyezték, el, hol állványokra helyezik. Ezek : Mu­rillo, Rembrandt, Zurbaran, Romanelli, Mignard és Verne-től való festmények. A hat mű becsára körülbelül százezer forint. A három első még e nagynevű művészek munkái közt is a legkitű­nőbbek közé sorolható. („A­z ige testté vált“) felirattal Deák Farkas a „Figyelőben“ czikket közöl, melynek következő sorai olvasóinkat is érdekel­hetik : Most, midőn a regényes alföld lelkes fő­városa , Debreczen nemes önérzettel rója le tar- I tozását, melylyel nagy fiának, a genialis költő Csokonai Vitéz Mihálynak közel 70 év óta adós­a volt, nem lesz érdektelen, ha emlékezetbe ho­zom, hogy mikor született a Csokonai-szobor emelésének első eszméje. A „Honművész“ 1836. január 3. számában egy terjedelmes czikk ol­vasható ily czím alatt: „Csokonai V.Mihály em­léke.“ Itt el van mondva, hogy „Csokonai fejfá­ja elporladt, s hogy Debreczen városának érde­meket tisztelni és becsülni tudó polgárai már régóta készülnek egy közös költségen fel­állítandó síremlék által a költő örök nyug­helyét bizonyossá és maradandóvá tenni.“ A czikk továbbá közli akkori jeles tanár Péczely József lelkes felhívását, melylyel a kollégium if­júságát adakozásra szólítja. És ha meggondoljuk, hogy Csokonai sok szenvedésének és üldözteté­sének okozói és okai épen e kollégiumban és e kollégium elavult rendszerében rejlettek, Péczelynek e felhívása s az ifjúság tömeges részvéte a legfényesebb elégtétel, mely a költő emlékét érheti. Mindamellett még ekkor is találkoztak az ügynek ellenzői s a tárgy nyil­vános polémiára is okul szolgált, mint azt s az 1836-diki „Rajzolatok“ 48 dik számából láthatni; de a közvélemény s Péczely­nek kitartó lelkesedése győzött és a síremlé­ket ugyanazon év augusztus első napjaiban fel is állították. A fő­­bb említett czikk végén e sza­ I­vak állanak: „Felálland tehát Csokonai emlék­oszlopa; s ha a közkívánat teljesülend, nemcsak a távollevő temetői magányban mutatandj a hi­deg márvány a tisztelt költő porainak sírját az­­ őt meleg kebellel keresőnek, hanem a város közepén a nagy templom s iskola közti téren is szivelégülve fogja szemlélhetni minden széplelkű hazafi szeretett költőjének emlékoszlopát.“ Az ige, ha csak most harminczöt év után vált testté, némi elégtételül szolgál a múltra s biztosítékul a jövőre, hogy az igaz, az életrevaló ügy előbb­­utóbb diadalra jut. (A szerencsi eset.) A szerencsi szol­gabiró, Spielenberg ur a következő nyilatkozat közléséért keresett meg : A P. Napló 230. szá­mában „Hallatlan brutalitás“ czimmel egy az Unio­bank több mérnöke által beküldött közle­mény jelent meg, melyben oly gyalázatos tény­­nyel vádoltatom, hogy a t. szerkesztőség is hi­hetetlennek találta megtörténtét. Engedje meg, hogy a nevezett közlemény ellenében a valódi tényállást előadjam. F. hó 1-én a kocsisom által hajtott szekeren Szerencsbe menvén, előttem Schridde nevű porosz építész hajtotta gyönge lovait és kocsisomat előremenni nem engedő. Hogy valami baj ne történjék, magam vettem kezembe a gyeplőt, és lassan Schridde után haj­tottam. A városba érve, figyelmeztettem gondat­lan hajtására, mire ő szó nélkül ostorával végig vágott fejemen. A t. szerkesztőség nem fogja valószínűtlennek találhatni ez arczátlan és vak­merő magaviseletét, ha tekintetbe veszi, hogy nevezett Schridde a szerencsi bíróság által már háromszor lett megbüntetve verekedés miatt. Rendőrök hiányában a mellettem levő emberek­nek parancsoltam meg elfogatását, de látván, hogy az összecsődült és Schridde és társai vere­kedő természetök miatt méltán felbőszült nép könnyen túlságokra ragadtathatja magát, szemé­lyesen kisértem be őt. Útközben Schridde visz­­szafordulva újólag arczc­al ütött; emberi felin­dulásom első kitörésében lovagostorommal visz­­szavágtam; de nehogy martalékul essék a nép végletekig felcsigázott dühének, rögtön pandúrok által a tömlöczül szolgáló városi épületbe zárat­tam. A nyomozatot még az éjjel Szabó Gábor helyettes szolgabiró által megtétetvén, Schrid­­det másnap reggel a s.­a.-ujhelyi fenyitő tör­vényszékhez akartam további eljárás végett bekisértetni, de Ivánka I. urnák közbejárására felügyelője kezessége mellett szabad lábra helye­­zem. Ez a tényállás, melynek valóságát a megtett tanúkihallgatások bizonyítják, és a megindított vizsgálat eredménye fog minden kétségen felü helyezni. És most, miután" a t. szerkesztőség a vétkes tisztviselő példás megbüntetését kívánta, részemről joggal tehetem azon kérdést, nem ér­­demelnek-e meg példás büntetést olyan egyéni­ségek, kik csak ideiglen tartózkodván e hazá­ban, dicsőségüket a közbiztonság megzavarásá­ban, a lakosság felingerlésében és mindennek koronázásául az ország közt­iztviselőinek rágal­mazásában keresik. Valóban érdemetlen fiai ők a nagy német nemzetnek, melynek kivívott ha­talmi állása előttük kiviltó felülemelkedésre és korcsmai garázdálkodásokra szolgál jogigényül, és melynek műveltségét ők csak kompromittálni képesek. Spielenberg Barna, sze­rencsi szolgabiró. (A ma­gyar egyetemi nyomda) saj­tója alól Budán csinos kitiitásban megjelent: A Magyarországon létező egyházi és közokta­tási hatóságok s tanintézetek tiszti név- és czim­­tára 1871. évben. A vallás-és közoktatási ma­gyar miniszter megbízásából hivatalos adatok alapján szerkesztette Bosits Gábor köz- és vál­tó ügyvéd, Sáros vármegye tiszteletbeli főjegy­zője, vallás- és közoktatási magy. kir. minisz­teri titkár. E szép kiállítású, 20 évre terjedő nagy nyolczadrétű három rovatban nyomtatott tartós borítékba kötött névtár ára 2 forint 50 kr o. o. (A nemzeti színház műsora) oct. hó 9-tól oct. hó 16-ig. 9. Tartuffe. 10. Fehér nő. 11. Báró és bankár. Apró félreértések. 12. Norma. 13. Toldy Miklós 1-or. 14. Lohengrin. Új beta­nulással 2-or. 15. Toldy Miklós 2 or. 16. Lear király .Jövő heti előkészületre kijelöltetnek: Kedd 17. Dinorah. Szerda 18. Tartuffe. Csütörtök 19. Hamlet. (Lambrecht franczia miniszter), kinek elhunytéról távirati hírek nyomán már megemlékeztünk, múlt vasárnap délelőtt 9 óra­kor öltözködés közben szívbaj következtében hirtelen meghalt. Lambrecht 53-ik életévében halt meg. Született 1819. ápr. 4-én. Mielőtt poli­tikai pályára lépett, mint híd és útépítő mérnök volt ismeretes. 1863—1870-ig tagja volt a tör­vényhozó testületnek, hol az ellenzékkel szava­zott. Folyó év február havában kereskedelmi miniszterré nevezték ki, és a commune-lázadás leverése után a kereskedelmi tárczát a belügyi­vel cserélte fel. (A románokhoz.) A „Foederatiune“-ban a passivitásnak egy barátja (miként magát alá­írja) felszólal az erdélyi s általán a román ér­telmiség tétlensége ellen. „Mit tettünk mást, mi­óta a dualismus felütötte fejét, mint­ egy balázs­­falvi „pronuncianentó“-t s egy szerdahelyi érte­kezletet ? Ezzel ugyan nem mentjük meg a ha­zát s jogainkat ! Nem elég, hogy tiltakozásaink alkalmi és pillanatnyi feljajdulások legyenek, de a román nép kiáltásának egy szakadatlan rohamnak kell lennie, mely mindent elseperjen utjából, mi előhaladásának ellentáll!“ Emelked­jünk föl már egyszer nemzeti öntudatunk ma­gaslatára s ne hajtsuk önkényt nyakunkat a ma­gyar bárd alá! Tu ne cede malis Romane, sed contra audentior­ito! (Az orosz megváltó.) A lembergi „Gazeta Narodowa“ közli, hogy Oroszország Jekaterinoslav kormányzóságában egy „próféta“ lépett fel, ki a communismust, polygamiát és a papok nélkülözését az új vallás dogmájává tevén, magát megváltónak nevezi. Az ottani népet versekben tartott beszédei által annyira tudta félrevezetni, hogy sokan vagyonukat el­­adva, a pénzt az uj prófétának kézbesítették, hogy az uj vallás számára egy közpénztárt ala­pítson. A hatóság által elfogatva, kitűnt, hogy egy bizonyos franczia ügynökségnél néhány évig szolga volt, francziául megtanult, és Pá­­risban lévén, a communistikus eszmékkel meg­barátkozott. A nyilvános kihallgatásnál azon állítás mellett maradt, hogy ő a jövő messiás­nak előde, ki a communet a világ uralkodó val­lásának polczára fogja emelni. (Egy koporsó névnapi aján­dékul) Temesvárott közelebb, mint onnan ír­ják, igen szomorú eset történt. Egy fiatal ember, ki nőtestvérjét bálványozásig szerette, ennek névnapjára egy drága koporsót rendelt meg.­­ Midőn a fiatal ember a nem várt ajándékkal nő­vére szobájába belépett, ez sírni, zokogni kez­dett s szemrehányásukat tett fivérének, hogy iránta való szeretete, igy egyszerre kihűlt. A fiatal ember meredten tekintett fölfelé s végzet­teljes hangon rebegő: „Gondold meg asszony, hogy por vagy és porrá lesz!“ Midőn aztán kér­dezősködtek egy és más tárgy iránt a fiatal em­bertől, észre vették, hogy össze nem függő, ér­telmetlen feleleteket ad, miből elég világosan megértették, hogy a jószivü ajándékozó meg­őrült. Helyi hírek. (Az „Internationale“ Pesten.) Mint értesülünk, az „Internationale“-ban való részvétel és zavargások miatt Pesten letartóztatva volt és később Váczra vitt munkások elleni vizsgálat Rozgonyi Bertalan királyi közvádlói helyettes által be van fejezve. A vádlottak vallomásaiból, a náluk talált okmányok, levelek és jegyzetek­ből a közvádló azt következteti, hogy vádlottak közül többen a párisi communie-vel egyenes és szoros összeköttetésben állottak, s hogy tervük az „Internationale“ súlypontjának Magyarországra való áttétele volt. A vádlottak föbbjei ellen a felségsértési per meg fog indíttatni, a többiek ügye pedig rendőri utón fog elláttatni. (Miniszteri bi­ztosok kinevezése.) Az igazságügyminiszter a Pesten felállítandó kir. bíróságok és ügyészségek életbeléptetésé­hez szükséges előmunkálatok mielőbbi keresztül­vitele szempontjából Sárkány József pesti kir. tszéki elnököt főbiztossá, B o g i s­­ c­h­­­jóst, a felállítandó törvényszék alelnökét pe miniszteri albiztossá kinevezte. Egyúttal meg­üthetjük, hogy Sárkány József a fém , B­o­g­i­s­­­c­h Lajos pedig a polgári ügy élén fog állni. (A pest-józsefvárosi újonnns­pított városi alreáltanoda) f. évi­­ hó 9-én délelőtti 9 órakor nyittatott meg. igazgató Felsmann József megnyitó besze után a tanodai szabályok felolvasása és értek­zése következett. — Jelenleg működő tanár az igazgatón kivül Sacher Gusztáv, Leng Géza Dezső, Orbán Antal és Sajóhelyi Frigy A hatodik tanár megválasztatása szintén­­ sokára meg fog történni. — A tanuló ifjúi száma a két első osztályban együttvéve 132,a osztályban 63, a Ill-ban 49, összesen 244. (Ipariskolai ü­g­y.) Az orsz. m. ip egyesület kezdeményezése folytán létesült pz ipariskolák száma a jelen tanév kezdetén , szaporodván, szükségesnek mutatkozott a he felügyeletet gyakorló bizottság tagjainak sé­mát szaporítani. E czélra az ipartestületek el­járói e napokban a pesti városház nagyteré­ben gyűlést tartottak, mely alkalommal az ip testületek részéről a következők választott bizottsági tagoknak : a belvárosba Balogh Ferencz, Hill Jakab, Arbauer József, a Terézvárosban Nerhaft Antal, Ze­ner Ede, Stock Endre, •— a Józsefváro­ban Kollár Márton, Böhm Sámuel, Klement J­nos, — a Ferenczvárosban Bold Lajos, Miksics Károly, Nagy István, végre Lipótvárosban Mayer Albert, Sohli­ Henrik és Janicsek Károly. — A bizottság ta­gai a nevezetteken kivül az iskolai igazgatók minden iskolából egy-egy tanár, — végre a­ város képviselője dr. Havas Ignácz és az ips egyesület képviselője dr. Szabóky Adolf. (Pestvárosi ügyész.) Úgy halljuk, hol kir. ügyészszé a pesti kir. törv.-székhez Sztrok. Boldizsár jelenlegi pestvárosi fenyitőtörvszó főügyész fog kineveztetni. (A Dunaszabályozáshoz.) Anna idejében említettük, hogy a folyammérnöki­­­vatal a foganatba veendő Dunaszabályozás mia a Dunán lévő vizi­malmoknak mostani helyeike való eltávolítását követelte, mire egy bizottmár lett kiküldve, melynek a malmok új állomási­e­lyeit kellett volna kijelölni. Ilyenek azonban nem voltak kijelölhetők, s igy a dunai molnárok, ki keresetüktől teljesen elestek, i. é. sept. 11-e kárpótlásért folyamodtak a köziek, miniszteriem hoz, honnan választ ez ügyben mai napig sem nyertek. Ma azután a városi főkapitányság, folyammérnöki hivatal újabb megkeresése föly­tán, utasítá a molnárokat, hogy malmaikat rög­­tön távolítsák el, különben azok brachiumml fognak eltávolittatni. A molnár-ezéd ezen felszí­litásra kijelenté, hogy addig, míg ügyük a köv­­ek­ minisztériummal el nem dől, önszántukba nem fogják malmaikat eltávolitani. (G a b n a s z i l­ó k.) Sigl György bécsi gép­gyáros, a felső Dunaparton, szemközt a Margit sziget alsó csúcsával, a régi Ullmann-féle raktá­rakat szilókká alakíttatja át és e végből azok a alagút által közvetlen összeköttetésbe akarván hozni a Dunaparttal, ez iránt engedélyért folya­modott a tanácshoz, s minthogy ez jelen ügy­ben nem illetékes, a kérvény a közmunka tanács útján áttétetik a közlekedésügyi minisz­tériumhoz. (Apestiredouteban)az őszi idényt jövő vasárnap, oct. 15 én nyitják meg az any­nyira kedvelt sétahangversenyekkel. A bérlő­k sétahangversenyekre a József főherczeg ezzet kitűnő zenekarát szerződtette Leipold karnagy vezetése alatt. E katonai zenekar a hangverse­nyeken felváltva fog játszani az aszódi népzene­karral. (T . z.) Ma délután 4 órakor az „István főher­czeghez“, czimzett szálloda egyik kocsiszínébez tűz ütött ki, mely az ott felhalmozva volt széna és szalmakészletet felemésztette. Akár csekély (Építkezési differentiák.)A szervita­rend bérháza és a szomszédságában épülő kirá­lyi posta- és távirdaház építésével most nagy zavarban vannak. Egy tanácsi határozat ugyanis azt rendeli, hogy a két ház tetőpárkányzatának egyforma magasnak kell lennie, s erre való te­kintettel készült el a szervita-templom szépítési terve is. A posta és távirdaház színvonalát azon­ban 1 lábbal magasabbra vették s most az tű­nik ki, hogy ha a szerviták kórháza is hasonma­­gasságú lesz, a szomszédos templom boltozatát le kell rombolni és ablakait befalazni. A köz­­építészeti bizottmány most a fővárosi közmun­kák tanácsa által az ügy tisztába hozatalára egy szakférfiakból álló bizottmányt javasol ki­küldetni. (Városi díjak kijátszása.) Számos háziúr ház adómentességért folymodott a pesti pénzügyi igazgatósághoz, mielőtt azokra nézve a városi hatóságtól lakhatási engedélyt nyertek volna, és midőn az adómentességet megnyerték, lakhatási engedélyért többé nem is folyamodtak, mi­által az egészségügy rend­őri felügyeletet kikerülték és a városi pénztárt a lakhatási engedélydíj le nem fizetése által meg­­károsítják.Ennek akadályozására a tanács felira­tot határozott intézni a pénzügyminisztériumhoz, utasítaná a pénzügyi igazgatóságot, hogy a ház­­adómentességet csak azon folyamodóknak adja ki, kik igazolják, hogy házlakhatási engedélyük van. A főkapitányság pedig utasíttatott, hogy az e tekintetben fenálló szabályok felett szigorúan őrködjék. (Új tantermek.) Az egyetem részére, és­pedig az orvosi kar részére a kormány a Ká­­roly-kaszárnya úton épített szárnyában a ros­­télyutcza felőli részén az első emeleten két nagy termet bérelt 5000 frt évi bérért 5 évre. A bér­­eti idő lefolyása alatt talán csak felépül az új rimnika. (Egy házaló és a kis Pinka­s). Tegnap egy 14 éves kis­fiú állott a pestvárosi fenyítő törvényszék előtt. Deutsch Pinkast egy 14 éves gyermeket, szülei, kik valamely vidéki városkában laknak, Pestre küldték, hogy itt tenyeret keressen. Az ismeretlen fiút azonban nem akarta senki felfogadni, úgy hogy igen sa­nyarú életnek nézett már eléje, midőn Klein­llés házaló megsajnálta a gyermeket s jóllehet neki is van számos gyermeke, magához fogadta a kis Pinkast. Midőn megjött October eleje s az iskolás gyermekek mindenünnen gyülekeztek, Deutsch Pinkast nagy tudományszocis szállotta meg, és mivel a tan- és beiratási díjak lefizetésé­re pénze nem volt, a hálátlan kilopta Klein Illés fiókjából ennek sanyarúan összekuporgatott

Next