Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-14 / 237. szám

által oly tüntetés szemtanúja tesz, melyet éretlen ifjak néhány miniszterien intéznek. A jelenlevő közoktatásminiszter ahelyett, hogy, mint férfiúhoz illik, a botrányt lezúgni engedné, elveszti higgadtságát és elhagyja a termet, a többi méltóságbeliek, köztük Kutschera czimzetes püspök és osztályfőnök a közoktatásmi■iszteriumban ott maradtak, hihetőleg azért, hogy új tüntetéseket ne idézzenek elő. A rector magnificus nem találja a dolgot még arra sem érdemesnek, hogy az ifjúságot megkorholja. És másnap dr. Schäffle, ki jelen sem volt, azt hirdeti, hogy Beust gróf, ki mint magán vendég volt jelen, a minisztériumon elkövetett méltatlanságban részes vola az által, hogy a termet el nem hagyta. Világosan mutatja ez — úgymond — hogy Beust gróf volt a kormány elleni agitatióban a főbujtogató, tehát nem marad egyéb az ő részükről hátra, mint hódolatteljesen elbocsáttatásukért folyamodni. Habieunek ur magáévá teszi e nyilatkozatot és Hohenwarth gróf rendén levőnek találja. Nem érdemli meg a fáradtságot, hogy magáról ezen alkalomról bővebben szóljunk. Schäffle úr ép úgy féllel dúlhatna a felett, hogy Beust gróf, vagy pedig a hadügyminiszter a Burgtheaterben páholyban ültek, midőn a karzat tüntetéseket tett, vagy pedig egy „Kikeriki“-t vett, mely a minisztérium torzképét tartalmazza. Ugyanis itt csak arról volt szó, hogy minden módon alkalmat akartak találni, és hogy azt ép most keresték, csak azt bizonyítja, hogy most épen a döntő actio előtt a félelmes ellenséget láb alól eltenni kívánják. Bízvást feltehetjük ugyanis, hogy azon pillanatban, midőn az actió lelke elbocsáttatását kéri, magában ezen actióban is szünet áll be, és valóban azt hallom, hogy Hohenwarth gróf a felirat iránt tett előterjesztésének expeditióját felfüggesztő, így állanak a dolgok e pillanatban, és a fejedelem visszaérkezése előtt nem lehet az elhatározást reményleni. Hogy ezen elhatározás nem pusztán személyi, hanem elvi jellegű leend, igen világos. Az elv azonban, mely itt kérdésben forog , Magyarországot semmi esetre sem fogja érintetlenül hagyni. Önökre bízom azt, hogy előadásomból a következtetéseket e tekintetben kivonják. S most még csak egyet. Hogy mennyire nem akar Schäffle tárczájáról lemondani, legjobban bizonyítja az, hogy kormánykörökben a külügyi tárczára nézve már jelölt felállításáról is gondolkoznak. Ha a „N. Fr. Pr.“ e jelöltséget, habár kérdőjelekkel is, egy kitűnő magyar államférfiúra (Orczy) fogja, kinek alkotmányos érzülete és fogalitása úgy Beust mint Andrássy gróf előtt minden kételyen felül áll, ezzel ismét csak az van bebizonyítva, mily könnyelműséggel járnak el a jelen bécsi sajtóviszonyok mellett a személyiségek megítélésénél. Pest, oct. 13. (A képviselőház pénzügyi bizottsága) mai ülésében a honvédelmi minisztérium költségvetését vette tárgyalás alá. Az 1872-ki költségvetés 1.130.000 írttal nagyobb mint az 1871-iki volt. A költségek szaporodásának egyik oka egy egészen új osztály felállítása, melynek költségeit, tekintve az ügyek tetemes szaporodását, mely e fejlődő intézménynél folyton növekszik, 30.000 írtban megszavazta. Apróbb törléseket is tett a bizottság, névszerint a segédhivatalok igazgatóinak lakbérét, mint a többi minisztériumoknál az 1871-ki őszszegre szállította le, igy a szolgák számát 6-ról 2-ra s az irodai költségekből is törölt. Ezek leszámításával a központi igazgatás költségei megszavaztattak. Honvédségi intézetek. A hadbiróságra 4800 frtot. A központi ruharaktárra 25,540 frtot. A fegyverzeti bizottságra megszavazta szintén az előirányzott összeget, csupán egy főhadnagy illetékét törülvén belőle. A hadtudományi intézetekről 1.000 frtot szavazott meg. Ily hadtudományi intézetek a jövő évben megszaporittatnak, igy pl. Kolozsvárott, Pécsett stb. állíttatnak fel újak. Az ujonczozási költségek szintén szaporittattak az idén, még pedig 5000 írttal. A bizottság az ujonczozás gyorsítása végett a többletet is megszavazta, és így összesen e czélra 20.000 fitot szavazott meg, közt megy végbe. Másrészt a számok alkalmazása czélszerűbb, mint a nevek kiírása, mint ez nálunk — igaz az illető hivatal belsejében — divatban van. Mivel nem tartozik senkire tudni, hogy várjon ennek vagy annak mily levele érkezett, amint ezt mi, sokszor a bezárt ajtó előtt másfél órát is elácsorgó kereskedő tanonczok oly nagyon tudni szerettük. A „Box Departement“ belsejében egy nagy asztal van, hol ezen osztály levelei szétosztatnak. Meg kell még említenem, hogy ezen osztálynál a levelek kiadására öt hivatalnok van alkalmazva. A szomszédban levő „Foreign Departement“nél külön levélbélyegeladási szekrény van alkalmazva, úgy szintén küldön levél - szekrények több európai államok és Ázsia, Afrika és Dél- Amerika részére. Az európai államokat illetőleg még három levélszekrény áll fenn a bérmentetlenül küldött levelek részére is. Ha netalán ittott újságok és nem oda tartozó levelek dobatnának be, ezek részére minden levélszekrény osztálynál külön kosár van alkalmazva,melyet az illető hivatalnokok málhák elküldése előtt elhoznék s a többi közé beosztanak. Meg kell még említenem, hogy, mindezen fentebb leirt departementeknél a közönség használatára kis ivó asztalkák (Desk) vannak alkalmazva, hol az illető levél bélyegeit felragaszthatja, netáni czimzeteit felírhatja, vagy ezen nagy „korridorban“ elhelyezkedett újság vagy sodaviz és süteményárusnál levélpapirost véve, a levelet is megírhatja, rendelkezésére állván a legjobb toll és tinta, mi a közönség kényelmét illetőleg nem megvetendő dolog. Ezek után tekintsük meg a posta berendezésének belső részeit, miről azonban közelebb. Liptay Pál. Nemkülönben megszavazta a bizottság a honvéd főparancsnokság költséges előirányzatát is, 42.432 írtban. (Az ipartörvényjavaslat ügyében működő bizottság ma délelőtt tartott ülésében nem haladt tovább. Az 5. §-t tegnap törölvén, ma azzal foglalkozott, mit tegyen hát helyébe. Javaslat létetett, mely azt ajánlá, hogy hatósági szabályzatok körvonalazzák némely iparágak üzletének nyitását. Ez azonban szőkébbnek találtatott az eredeti szöveg által megállapított hatáskörnél. A tegnapi többség, mint halljuk, megapadt. A vita hoszas volt, s a vége az volt, hogy a bizottság holnap határoz. Fest, oot. 13. A prágai „Pokrok“ e hó 12-iki számában a „Pester Lloyd“ azon czikkére, melyben a cseh országgyűlési bizottság kiegyezési tervezetében foglalt hozzájárulást a magyar egyezményhez, Magyarország függetlenségébe ütközőnek mondja, következőleg válaszol : A „P. L.“ féltékenysége Magyarország állami függetlenségét illetőleg nagyon nincs helyén és fölösleges. Mi is tanulmányoztuk a magyar közjogot s úgy találtuk, hogy Magyarország 1791-ben semmi oly újabb függetlenségi jogokat nem szerzett, melyek őt már azelőtt is meg ne illették volna. Ezen ősi függetlenség pedig, míg azt a 17. és 18. században az absolutismus meg nem csonkította, nagyon megtűrte azt, hogy a csehek bizonyos magyar törvényekhez hozzájáruljanak, sőt a magyarok is nagyon rajta voltak, hogy a csehek kezességet vállaljanak a dynastiával kötött némely szerződésekre nézve, melyek akkoriban ép oly fontosságúak voltak, mint a mai időben az 1867. évi magyar egyezmény. Vegye elő csak a „P. L.“ a magyar corpus jurist s meg fogja ott találni a cseh, morva és slóziai rendek hozzájárulási okmányait az 1606. évi bécsi békekötésre nézve. Egy második ilyen tényt mutat fel Magyarország története az 1608. évből. Hasonlóképen megtekintheti a „P. L.“ az 1622. évi magyar törvényeket, II. Ferdinad, III. Ferdinánd és I. Lipót 1618, 1638. és 1659. évről szóló diplomáit, melyekben mindannyiban megfogja találni a kikötést, mely szerint a cseh királysággal és a többi országokkal álló confoederatió érvényben maradjon, azaz hogy a magyar király elismeri a bécsi békekötésre vonatkozó cseh hozzájárulási okmányok érvényét. Ama bécsi, a cseh korona által ekkér garantírozott békekötés pedig, melyben a protestáns vallás szabadsága van biztosítva, a magyar államjogban még máig is alaptörvénynek tekintetik. Ha tehát a cseh garantia ezen alaptörvényre nézve nem volt Magyarország akkori függetlenségének hátrányára, úgy véljük, hogy Csehország jelenlegi hozzájárulása a magyar egyességhez sem fog kárára válni. A „P. Lt.“ elhiheti, hogy a magyar egyezmény elfogadása részünkről, nincs a mi hasznunkkal összekötve, s mi elismerjük annak érvényét csak saját királyunk iránti tiszteletből, ki mint magyar király esküvel van a magyarok irányában lekötve. Ha ezen szempont nem lenne reánk nézve irányadó, s a magyarok azon lennének, hogy egyezményükhöz hozzá ne járuljunk, mi részünkről igen könnyen teljesithetnek kedveket. Belföld, Hontmegye, oct. 11. (Megyei gyűlés.) Megyei bizottmányunk e hó 7-én tartotta rendkívüli közgyűlését, mely első alispánunknak, Horváth Miklósnak az Ipolyság, megyei törvényszéki elnökünknek Paczolay Eleknek pedig a nagyszombati e. f. kir. törvényszékhez elnöknek történt kineveztetése folytán szükségessé vált hatósági intézkedések megtétele végett hivatott egybe. Elnöklő főispánunk megnyitó beszédében, melyet zajos tetszéssel fogadtak, e körülményeket többszörösen érinté. Ezzel a közgyűlés megnyitottnak kijelentetvén, felolvastattak az igazságügyminiszter úr az e. f. kir. törvényszékekhez Ipolyságra Horváth Miklósnak, Nagyszombatba Paczolay Eleknek, és Selmeczbányára Gaál Alajos barsmegyei másodalispánnak és kir. tanácsosnak elnökökké történt kinevezését tudató intézményei. Majláth István országgyűlési képviselő és jegyző emelvén szót, hangsúlyozta, hogy a kinevezettek a megye közbizalmát bírják, s indítványozta,hogy e kinevezésért a miniszterhez köszönő, s bizalmi felirat intéztessék, mely indítvány egyhangúlag nyilvánított közhelyesléssel elfogadtatván, határozat erejére emeltetett, egyúttal az ipolysági és selmeczbányai e. f. kir. törvényszékek területére nézve, a hivatali helyiségek és felszerelvények átadása czéljából az illető elnökökkel leendő közreműködés végett bizottságok küldettek ki, oly utasítással, hogy mikénti eljárásukról a legközelebbi közgyűlésnek jelentést tegyenek. Ezzel a közgyűlés teendőit befejezvén, mielőtt szétoszlott volna, a múlt közgyűlésben tisztbeli megyei aljegyzőknek kinevezett Ivánka Oszkár és Luka Pál az előírt esküt ünnepélyesen letették. A közgyűlési végzeményeket főispáni díszebéd követte, melyen az igazságügyminiszter úrra zajos éljenzéssel végződött felköszöntéssel Raskovics Pál honvédőrnagy emelt poharat, mire aztán a megyei főispánra, a kinevezett törvényszéki elnökökre, az országgyűlési képviselőkre s több jelenlévőkre talpraesett felköszöntések mondattak. Belepillantva megyénk beléletébe, oly erkölcsi erőt látunk tömörülve a megyei képviselőtestület egyetértő működésében, az értelmiség összetartásában, s a köznépnek saját érdekei helyes felfogásából kiinduló józan gondolkozásában, miszerint azon közszellem, melynek létrehozásában, tekintélyes férfiaink tényező közreműködése mellett főispánunknak úgyszólván legnagyobb érdeme van, elegendő biztosítékot és biztos kilátást nyújt arra, hogy a folyamatban levő szervezés folytán változatba átmenő megyei életünk, minden nehézség nélkül, az új reformoknak teljesen megfelelő s kielégítő megoldást fog nyerni. L. J. Külföld. Benedetti leleplezései. Benedetti volt franczia nagykövet Berlinben „önvédelmem“ czím alatt röpiratot tett közzé a végből, hogy bebizonyítsa, miszerint ő kormányát a németországi helyzetről és hangulatról híven tudósította. Az irat öt évi időre terjed ki, legfigyelemreméltóbb részei is a következők: Már 1866. év március havában tudósította Benedetti a franczia külügyminisztert, hogy a háború Ausztria és Poroszország közt el van határozva. A külügyminiszter azt válaszolta, hogy Francziaország a kitörendő háborúban semleges magatartást követend, noha az osztrák követ kijelenté Párisban, hogy a semlegesség többet használ Poroszországnak, mint Ausztriának. Ez a könyv legfigyelemreméltóbb s a porosz osztrák háborúra vonatkozó közleménye. Az ismert spanyolországi Hohenzollern jelöltség ügyében Benedetti már, 1869 május 11-én értesítő kormányát a tervről. Bismark elmondá Benedetti előtt nézeteit a jelöltségről, de arról, hogyan gondolkozik róla Vilmos király, nyilatkozni egyáltalán nem akart. Bismark általában nem helyesli a spanyol trónváltozást s Frigyes Károly herczegről, kinek neve szinte szóba került, azt mondá, hogy van ugyan kedve Spanyolországba menni, de politikai képességének jelét még nem adta. Egyik júl. 31-én Emsből kelt sürgönyben Benedetti elmondja azon értekezés folyamát, melyet ez ügyben Vilmos királylyal tartott. A Páriából nyert megbízás szerint a királytól azon ígéretet iparkodott kieszközölni, hogy Lipót hohenzollerni herczeget a jelöltségről való lemondásra kirondja. Hogy ezt elérje, Benedetti a franczia közvélemény izgatottságára utalt. A király azonban mint családfő, s nem mint uralkodó akart az ügybe avatkozni. Egy pár napi halasztást kért, mibe Benedetti csak azon föltétel alatt akart egyezni, ha a király Lipót herczeg visszalépését biztosítja. „Ismerem az előkészületeket— válaszolt erre a király — melyek Párisban történnek s nem akarom ön előtt elrejteni, hogy én is megteszem elővigyázati intézkedéseimet, nehogy meglepettessem.“ — De megnyugtatókig hozzátéve: „A béke nem fog zavartatni, ha Párisban várni akarnak s időt engednek, hogy én is hozzájáruljak.“ Benedetti azonban azt válaszolta, hogy az nem áll a császár hatalmában s kérte a királyt, ki azonban a kívánt nyilatkozatot megadni semmi esetre sem akarta. Julius 11. és 13 -a közt van a Hohenzollern herczeg jelöltségrőli lemondásának ideje. Jul. 13-án Benedetti Grammont herczeghez intézett sürgönyében elmondja a nap világhírű eseményeit. Benedetti Vilmos királyt, midőn a fürdőből jött, a sétatéren megszólító, hogy elmondja neki, miszerint Lipót herczeg lemondása magában véve Francziaország előtt értékkel nem bír, hacsak maga Vilmos király nem ad biztosítékot, hogy a terv többé felvétetni nem fog. Arra kérte tehát a királyt, hogy hatalmazza fel őt Párisba táviratozhatni, miszerint ő felsége a herczegnek a jelöltség újbóli felállítását egyszer mindenkorra megtiltja. A király nem akart beleegyezni. „Ön tőlem — mondá a király — örök időkre s minden esetre kiterjedő kötelezettség átvállalását kívánja. Ezt nem tehetem.“ Ekkor Benedetti azt mondá, hogy a király mint családfő s nem mint uralkodó ígérje meg, hogy a candidatura többé megujittatni nem fog. A király ezt is megtagadta s sajnálatát fejezte ki a felett, hogy ily engedményt nem tehet; ezzel a sétatéri beszélgetés véget ért. Pár nap múlva a király Sigmaringenből hivatalosan értesittetett Lipót herczeg visszaléptéről. A király hadsegéde által adatta ezt tudtára Benedettinek s azt üzené neki, hogy sürgönyözze Párisba, miszerint ő (a király) az ügyet véglegesen befejezettnek tekinti, Benedetti e közben Párisban azon utasítást vette, hogy fentartsa követelését. Elmondá ezt a hadsegédnek, ki másod ízben azon üzenettel tért vissza, miszerint a király felhatalmazza Benedetti urat, hogy Párisba sürgönyözze, hogy Vilmos király Lipót herczeg visszalépését jóváhagyja. Benedetti azt írta Párisba, hogy többet elérni ez ügyben nem lehet. Július 14-én Benedetti a pályaudvaron beszélt az elutazó Vilmos királylyal. A beszélgetésről következő sürgönyt küldött Párisba: „Láttam a királyt az indóházban. Azt mondá nekem, hogy nincs több közleni valója, s hogy az eshetőleges tárgyalások, melyek még történhetnek, kormánya által fognak vitetni.“ Mint ezen leírás mutatja, az emsi események folyamában egyetlen egy oly mozzanat sincs, mely Francziaországi önérzetét megsértette volna. Mindezek daczára Bismarck úr azon sürgönyben, melylyel Benedetti sétatéri beszélgetését Európával tudatta, úgy adta elő a dolgot, mintha Benedetti isten tudja, minő túlzott követeléseket tett, s ezek miatt a király által megsértetett volna. Ezen sürgöny tette kikerülhetlenné a háborút. Különfélék. Pest, oct. 13. (Gr. Andrássy miniszterelnökről) a „P. L.“ egy jellemző adatot közöl. Azt, hogy a határőrvidéki lázadásról érkező hivatalos táviratok két nap óta közvetlenül a miniszterelnökhöz Terebesre küldetnek, s a többi miniszterek és budai főhatóságok az ügy állásáról mi tudomással sem bírnak. A magyar kormány székhelye tehát ezúttal Terebes, amint a magyar ellenzék — mint ez az alábbi jelentésből kitetszik — ezúttal Geszten tart „nagy napot.“ (A herczegprimás Szakolczán.) Szakolczáról oct. 11-ről írják nekünk: Szakolcza városa kiváló ünnepélyességgel fogadta az ország prímását. Számos tagokból álló városi küldöttség, élén a városi főispánnal, Szeniczre sietett az érkező vendég üdvözletére. Az ünnepélyes bevonulás f. hó 9-én esti 7 órakor történt a városi küldöttség, polgári ifjakból rögtönözve alakított bandérium és beláthatlan népsokaság kíséretében. A magyar utcza, melyen a menetnek haladnia kellett, úgyszintén a főtér fényesen volt kivilágítva. A polgárság fáklyás zenével tisztelgett. Következő napon az egyházi szertartás befejezte után a városi törvényhatóság küldöttsége, a gymnasiumi tanári testület, az evangel, egyház képviselője, a katonai helyőrség parancsnoka és több magánzó üdvözölte a magas vendéget. Ezen fényes fogadtatás valódi okát helyesen fejtegette maga a herczegprimás azon toastban, melylyel megköszönve a szívélyes fogadtatást, a városi főispán Kuba Jánost és a város magyar érzelmű lakosságát és összes híveit éltette. Kiemelte különösen, hogy benne azon széket akarták megtisztelni, melyen 800 év óta annyi jeles magyar főpap ült; megtisztelték benne a magyar egyház azon szolgáját, ki a haza és király iránti kötelességeinek teljesítésében jeles elődeinek példáját követni törekszik. Örömét fejezte ki a felett, hogy e vidéken mindenütt magyar érzelmű lakossággal találkozott, mely anyanyelvére való tekintet nélkül magát az egységes magyar nemzethez számítja, s a gonosz indulatu moszkovitákra nem hallgatva, tőlük elfordul. Ezen kijelentését lelkes éljenzéssel fogadták a nagy számmal jelen volt városi vendégek. Fel kell még említenem, hogy a szegények számára 200 frtot adományozott a prímás s a kiosztást a helybeli prépostra, Szabó Antalra bízta. Mai napon reggeli 6 órakor harangok zúgása között hagyta el vendégünk e várost a főispán és számos tagú küldöttség kíséretében. A hazafias érzelmű lelkes magyar prímás ittlétére még sokáig fognak örömmel visszaemlékezni. A moszkoviták pedig ezen fogadtatásból ezt tanulhatják — ha átalában még idején okulni akarnak, — hogy minden panszlavisztikus üzelmeik és czéltudatos fáradozásaik kárba mentek és a nép hazafias érzelmű szivében viszhangra nem találtak. A magyar kormány tagjait pedig ez alkalommal hazafias bizalommal és komolyan figyelmeztetjük, hogy — caveant consules! (Derék tett.) Pozsonymegye f. hó 6-án tartott közgyűlésében szép jelenet folyt le. A közgyűlés tárgyalta a szervező bizottmány jelentését, melyet elfogadott s azután Pálffy János gróf főispán jelentést tett a látogatásról, melyet a megyei börtönökben tett s többek közt nagyon kívánatosnak mondá, ha fegyenczek számára kis könyvtárt alapittatnék s oktatásukra külön tanitó fogadtatnék. A könyvtár költségeire a maga részéről azonnal 200 frtot ajánlott fel. A közgyűlés elfogadta az ajánlatot s magáévá tette az indítványt s főispánja iránti ragaszkodásának kifejezést adandó Németh L. ur indítványára 200 frtot szavazott meg, hogy ezen pénzen a főispánnak egy arczképe szereztessék meg a megyei gyülésterem számára. A főispán erre melegen megköszönte az így nyilvánult bizalmat, de kijelenté, hogy a kitüntetést nem szeretné elfogadni, mert azt csak végjutalmul majdan hivatalos pályája befejeztével óhajtja magának buzgalmának elismeréséül, de most kéri a tagokat, tűrjék meg őt inkább élő alakban közöttük, és csatolják az arczképére megszavazott kétszáz forintot az általa tett alapítványok bármelyikéhez. A közgyűlés nagy tetszéssel fogadta e szavakat és a 200 frtot a tisztviselői nyugdíj alaphoz csatolta, melyet szintén a főispán létesített. (Tisza Kálmán) Geszten ma nevenapját ünneplé, s ez alkalomra számos ellenzéki notabilitás rándult Gesztre, s a névnapi ünnepély alkalmas út politikai klub-tanácskozmánynyá nőtte ki magát. Pestről Csernátony Lajos is leutazott Gesztre. (Fé ny e s eskü vő.) F. hó 10-én, 11 órakor délelőtt, az ischli főtemplomban, ő felségük a király és királyné jelenlétében, Rudolf koronaherczeg és Gizela főherczegnő, Ferencz Károly főherczeg és Sophia főherczegnő jelenlétében tartotta Walterskirchen báró, würtembergi rendkívüli követ esküvőjét Hunyady grófné, ő felsége a királyné udvarhölgyével. (A Csokonai-irodalomhoz.) Megjelent : Csokonai-Emlény. Szerkeszti és kiadja Hamar László Debreczenben 1871. A díszesen kiállított könyv a Csokonai szobor leleplezése alkalmából készült s nehány a költő életére s jellemzésére szolgáló apróbb közleményt tartalmaz. Ezek képezik a könyv legérdekesebb részét, mrt a benne levő más versek s prózai művecskék alig érdemelnek figyelmet. Egyáltalán nem értjük, hogyan jó a Csokonai- Emlénybe egy „A franczia nemzethez“ czímzett selejtes költemény s Tóvölgyi Titus „Mulatság a romok között“ ugyanily tárgyú álomképe. Az Emlényt három igen sikerült rajz díszíti. „Csokonai életrajza“, irta Szana Tamás. Második kiadás. 1871. Ára 90 kr. (A „Népnevelők pesti egyleteit. é. October hó 15-én délelőtt 10 órakor az egylet helyiségében (reáltanoda-utcza 6. sz. a.) közgyűlést tartani, melyre minden egyes tag tisztelettel meghivatik. A napirendre több igen fontos tárgy van kitűzve, melyek közül különösen megemlítendő a Ladányi Zsigmond halála következtében megüresedett másod-könyvtárnoki állomás betöltése, illetőleg egy másodkönyvtárnok megválasztása. (A pesti kegyesrendiek) gymnasiumában a segélyegylet választmánya ekkér alakult meg : Elnök Ráth Károly, alelnök Stein Gyula, pénztárnok Décsey Lajos, könyvtárnok Gerenday György, jegyző Müller László, alkönyvtárnok Szeniczey Ákos, második alkönyvtárnok dr. Rudnyánszky József, ellenőr Geist Gyula, aljegyző Kazy József. (Jiricsek miniszter a börzén.) A bécsi börzén elterjedt hír szerint, Jiricsek miniszter egy magasabb rendőrhivatalnok kíséretében a börzét meglátogatta. E hírről mindenki „hallott“ a börzén, de senki sem emlékszik arra, hogy a minisztert látta volna. Mit kereshetett a miniszter a börzén ? ez Bécsben a napi kérdés, mert tudjuk, mondja a N. fr. Pr., hogy a Hohenwart minisztérium nem halad más minisztériumok útján. (Színházi tüntetések.) Jellemző a bécsi nép jelenlegi érzületére, hogy a színházban egy alkalmat sem mulasztanak el az utóbbi heti politikai események feletti érzületüknek kifejezést adni, így a Burg-színházban tegnapelőtt e szavaknál: „Azt véled, a folyamot visszafelé lehet vezetni ? Aki azt megkísérli, belefulad.“ szűnni nem akaró tapsvihar keletkezett. Harmadnapja a Carl-színházban „Kanonenfutter“ czímű vígjátékban e szavakra: „Jó, hogy már egy minisztert is bezártak“ oly taps-, tombolás- és örömzajba tört ki a közönség, hogy a szereplők teljes zavarba jöttek. (Vasúti szerencsétlenség.) Tegnapelőtt éjjel az Erzsébet-pályán Amstetten mellett vasúti összeütközés történt. Az 59. sz. különvonat a 10-ik számú tehervonattól öszszeütközött. A két gép nagyon megrongálhatott, hanem a személyzetnek semmi baja sem történt. (Brigantik és kutyák Olaszországban.) Már az 1864. évben minden carabinierinek Olaszország déli kerületeiben, melyekben a briganték barlangok és erdőkben tartózkodnak, ebek adattak rendelkezésökre, hogy a rablókat kifürkészszék és elfogják. Ezen eljárás az idén az Abruzzókban újólag behozatott, és minden carabinierinek calabriai kutya adatott. De a briganték is a legveszedelmesb nemű ebeket tudták maguknak megszerezni, melyek a királyi ebekre leskelődnek. Már valóságos kutyacsatákra kerül a dolog; széttépik egymást kölcsönösen és a csendes mezei népet is megtámadják. (Színház és művészet.) Zajtalanul, minden kürtölgetés és hirdetés nélkül ma a nemzeti színházban igen megható ünnepély folyt le. Szigeti József színre léptének harminczadik évfordulójául ugyancsak Szigeti új színművét, „Toldy Miklós“-t, melylyel a Kisfaludy-társaságban széket foglalt, először adták. A közönség szép számmal volt jelen, csak a páholyok közönsége maradt távol, és a szerzőt, ki B e n c z e (Toldiék szolgája) szerepét adta, szívélyesen fogadta: a színház minden oldaláról koszorúk és bokréták repültek a színpadra, és a taps szűnni nem akart. Az első felvonás után nagy zajjal és tapssal hívták a szerzőt ; a függöny fölgördült és körben állott a színház személyzetének legnagyobb része. Ekkor előlépett Szigligeti és rövid szavakban üdvözölte a nap hősét, egyszersmind pályatársai nevében átnyújtott egy ezüstből vert babérkoszorút, melynek egyes leveleire Szigeti József színdarabjainak czímei és kitűnőbb szerepeinek nevei vannak vésve. E jelenetre a közönség szűnni nem akaró tapsviharba tört ki. „Toldi Miklós“ magában véve egy hatásra számító színmű, és ennyiben szerző czélját is érte, mert a vasárnapi közönség számára sokáig kasszadarab fog maradni. A legkerekdedebb alak mindenesetre a vén szolga „Bencze“, kit Szigeti József mesterileg ábrázolt, azután két mellékszemély „Bagó“,az öreg sirásó (Réthy) és „Ferke“ szolgája (Tamássy), melyekhez szerző épen a két szereplőt vette irányadóul. Toldi Miklós maga és Toldi Löricz özvegye szintén sok igaz vonást és való érzelmet tüntetnek föl, különösen az első felvonásban, mely különben legjobban sikerült, Toldi György már halványabban van színezve; gonoszsága képezné a darab sarkpontját, de az sehol sem mutatkozik oly sokban, hogy a néző megvetését vonná magára. Toldi György egy bitvágyó, örökséghajhászó ember, mely halvány szerepet Komáromy szintén föltűnőn halványan adta. A már említetteken kívül Lendvay (Toldi Miklós) és Paulayné (Toldi Lőrinczné) helyes felfogással és melegséggel játszottak, különösen Lendvay az első felvonásban kitűnőleg adta az anya iránti szeretet és testvérgyűlölő küzdelmét. A rendezésről is dicsérőleg kell megemlékeznünk, s a mű meséjét majd tüzetesebben is elmondjuk. Helyi hírek. (A határjáráshoz.) Pest városa már ezelőtt egy évvel akarta megejteni határainak bejárását s régi szokás és gyakorlat szerint e tekintetben közreműködésre fel is hívta és többször meg is sürgette a Pest megyei alispánt. Ez azonban mai napig sem válaszolt, s most részben, mert az idő kedvező, de a dolgot halasztani már nem is lehet, a város ismételve megsürgette az alispánt. (A váczi-utczai gyilkos merényhez.) Apáthy Mátyás — mint utólag értesülünk — nővel és alig hat hetes gyermekkel bir, kik Budán szerény körülmények között élnek. Apáthy midőn új állását Szapáry grófnál elfoglalta, neje beleegyezésével eltitkolta, hogy neje és gyermeke van, mivel tudta, hogy ez esetben a gróf szolgálatába fel nem fogadja. Mióta azonban Siebenthal Helénnal a szomorú véget ért ismeretséget kötötte , azóta Apáthy egészen elhanyagolta nejét és családját, hetekig sem látogatta meg és csak havonként küldött át nekik 10 frtot; utóbbi időben több könnyelmű lépést is tett. A súlyosan megsebzett Siebenthal Helén még életben van. (Kisorsolási határidő megváltoztatása.) Az angol magyar bankkal kötött szerződés szerint a pestvárosi 5 millió kölcsön részbeni törlesztésére szolgáló kötvény sorsolásnak f. é. novb. 1-jén kellett volna megtörténni s igy is lett hirdetve, de mivel november 1-én ünnep lesz, a tanács a sorsolást novb. 2-ára halasztó. (Befolyt dijak) Pest városánál a lefolyt múlt hóban 1%-tes városi átiratási dijkban 10,680 frt 88 kr, engedelmi dijakban 385 frt 60 kr, becslési dijakban 665 frt folyt be. (Az E rz sé be t tér végre még is csak körül fog kerittetni vasrácsozattal. Az ide vonatkozó ajánlati tárgyalás ma délelőtt tartatott meg a városházán, következő eredménynyel. A vasmunkák, a légszesz candelaberekkel 16,840 írttal, a gránit alapzat a tégla alépítmény, földkihányás stb. 12,900 írttal volt a mérnöki hivatal által előirányozva. A budai Ganz-féle vasöntöde csupán a vasmunkálatért 17,200 frtot az Oetlféle gyár Pesten pedig 15,662 frtot követelt, s az alapzat és tégla alépítmény előállítására nem is vállalkozott. A Schlick-féle vas öntöde a vasmunkáért 12,928 frtot, az alapzat és földkihányásért 12,000 frtot követelt s igy mint legolcsóbb gyár lett a vállalkozó. A munkának 1872. ápril végéig kell elkészülni. (Elfoga tás.) Nehány hét előtt irtuk volt, hogy a fösvény Pausenberger hagyománya szétosztása alkalmával Bazar ügyvéd öt tanúval fellépett s általános örökösül mutatta be magát. A többi örökösök pert indítottak Bazar ellen, s a vizsgálatnak az lett eredménye, hogy a pestvárosi fenyítőtörvényszék elrendelte Bazar ügyvéd elfogatását. Az említett tanúk is vizsgálat alá vétettek. Mint az „U. Lt.“ értesül, Pausenberger hagyományából hiányzott 8000 írtról szóló takarékpénztári könyvecske, s ezeket most Bazar ügyvédnél találták. A P. Napló magántáviratai. Chigago,oct.12. A városban ostromállapot hirdettetett ki. Az amerikai városokban eddig 3 millió dollár íratott alá segélyezésre; az üzletek ismét folyamatban vannak; a boltok nyitvák; a lapok is újra megjelennek. A tűz által elpusztított terület kilenc- négyszögmértföldet tesz. New-York, oct. 12. Manister város (Michi-