Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-18 / 240. szám
ra Pest, oct. 17. („A magyarok és szlávok.“) A „Kölnische Zig“, e nemzetközi lap legújabb számának élén egy pesti levelet közöl,melynek bevallott czélja az, hogy a külföldet, és nevezetesen Németországot azon álláspont iránt tájékoztassa, melyet Magyarország a délszlávok irányában elfoglal. A lap szerkesztősége azt állítja, hogy a czikk Deák initiatívájára íratott, de azt nem mondja, hogy Deák nézetét s felfogását adja vissza, sőt midőn azt állítja, hogy a czikkben az országgyűlési öbbség nézetei tükröződnek le, „mely más, mint a kormánypárt“, minden magyar olvasó előtt világos, hogy e colossális valótlanságban szintúgy, mint az egész czikkisu Deáknak nem lehet más része, mint hogy talán kijelenté a „Köln. Ztg.“ pesti czikkírója előtt is, (ki — ha jól tudjuk — egy orsz. képviselő, ki angol lapokba is levevelez), hogy csak kívánatos lehet, ha avatott magyar tollak ismertetik a magyarországi viszonyokat külföldi lapokban. A „Köln. Ztg.“ czikke azonban így is oly nagy érdekű előttünk, hogy főbb pontjait ismertetjük. A czikkíró mindenekelőtt leírja a határőrvidéki primitív állapotokat, s e fejtegetés annál érdekesebb, miután írója, ha nem csalódunk, a határőrvidéken nem régen utazást tett. Ezután így szól: „Ha a határőrvidékről Horvátország magyar szlávjaira tekintünk, azt találjuk, hogy a horvát nemzeti párt karöltve jár a cislajbán foederalistákkal. Mindkettőt ugyanazon hatalom vezeti, mely az Ausztria-Magyarországban folyó szláv izgatás minden fonalát kezében tartja. A cseheknél és horvátoknál ugyanazon gyűlöletet találjuk Németország iránt, mely még a magyarok elleni gyűlöletet is túlhaladja. Ugyanazon reactionárius irányzatok jelentkeznek mindkét nemzetiség manifestatióiban, így például a horvát nemzeti párt programmjában a házközösség intézményét találjuk hangsúlyozva, mely egészen elavult, a családi és gazdasági életet bilincseiben fogva tartja s a cultur elemeknek, melyek a rothadt épület kijavítására lennének hivatva, legkisebb tevékenységi tért sem enged. A horvát nemzeti párt Magyarországból personal-uniót kiván s Horvátország pénzügyi függetlenségét hangsúlyozza. A Deák-párt a personal-uniót nem fogja megadhatni, mert Ausztria-Magyarország széttépésére vezetne, de a pénzügyi függetlenséget a horvátok magyar részről nehézség nélkül elérhetik. Magyarország a horvát kiegyezésnek a legnagyobb anyagi áldozatokat hozza, s minekünk bizonyosan nem lenne ellenvetésünk, ha az ide vonatkozó 4 milliót a budgetből kitörölhetnek. Csak azt szeretnék a horvát vezetőkkel megfontoltatni, mit mondana az elszegényedett horvát nép az új adókhoz. Attól tartunk, hogy hat havi pénzügyi függetlenség után a horvát államférfiak a lakosság részéről kellemetlen tüntetéseknek lennének kitéve, még mielőtt mi magyarok azon helyzetben lennénk, hogy őket a horvát kommunisták körmei közül kimenthessük. Magyarország s kivált a magyar országgyűlés többsége kész a délszlávok minden méltányos követelését teljesíteni. Csak ha ezek Ausztria Magyarországot darabokra akarnák tépni, kell az ilyen követeléseket elleneznünk, mert nekünk magyaroknak nagy érdekünk van az osztrák 240. szám Szerda October 18. 1871 22. évifolyaut. Szerkesztési iroda: Menetiek tere 7. gzim. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztősébez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: F«rentiek tere 7. »»Am tSldmiat A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pont , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼ag7 helyben, házhoz hordva! Egész évre ... US írt. Félévre . . . . Ír írt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy hóra ... 1 . 85 kr Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön So ujkr Nyilttéri 6 hasából petitsor 36 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI MPLi hu Előfizetési árak : Egész évre..........................22 ft. Fél évre...............................kft. Negyed évre.........................5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, oct. 17. A „Hon“ vasárnapi számában ezt írta : „Azt hiszszük, hogy ha a csehek óhajtásai kielégítve lesznek, ott helyreáll a hagyományos hűség és ragaszkodás . Bécs és Ausztria pedig rövid időn át fogja látni, hogy semmit sem vesztett, sőt talán később még azt is, hogy biztosabban és szabadabban mozog. “ A keddi számban pedig ez áll: „Bizony szerencsétlen helyzetet készített Magyarországnak elő a most uralkodó Deák-párt. Itt állunk egy összebonyolult viszály előtt, melynek akármelyik alternatívája legyen is a megoldás vége, az ránk nézve csak veszedelem lesz.“ S a czikk veleje az, hogy Magyarország most nem volna ugyanazon helyzetben, ha az ellenzék programmja fogadtatik el. Egymás mellé állítottuk a „Hon“ két nyilatkozatát, mert azokban a legélesebben tükröződik le a felfogások aroa zavara, mely az ellenzéki journalistikában a fennforgó osztrák válságokról uralkodik. Lássuk kissé közelebbről a vádakat. A „Hon“ tehát úgy találja, hogy a most uralkodó „szerencsétlen helyzetet“ a Deák-párt hozta az ország nyakára. Mint hozta, hogy hozta, erről a „Hon“ hallgat. Majd megmondjuk mi. A 67-diki kiegyezésről a cseh pártvezérek nyíltan kijelenték, hogy csak „sajnálattal“, „fájdalommal“ ismerik el. Ha e kiegyezés nem létesült volna, az összes szláv pártok azt követelnék, hogy centrális parlament tárgyalja azon ügyeket, melyeket most a delegációk tárgyalnak, s azokat is, melyeket a csehek az osztrák képviselői congressus elé utasítanak. Bajos dolog arról szólni, hogy az ily ajánlatot a német centralisták miként fogadnák, de világos, hogy ez az osztrák „birodalmi egység“ embereinek jobban ingökre esnek, mint a mostani cseh munkálatok. Hogy tehát a jelen magyar többség előbb köté meg a kiegyezést,semmint a csehek és szlávok közötti entente megtörtént, s az országot megmente a realunió újabb nemének követelésétől, melynek diadalmas visszaverése bizonyára tetemes áldozatot igényelt volna : Így hozta a Deákpárt a jelen veszedelmet az országra. De bonczoljuk a dolgot tovább. Milyen „veszedelem“ előtt állunk? Ellenzéki ember első kötelessége arra ügyelni, hogy a törvény megtartassák. A baloldal e. álláspontod foglalta el számtalan esetben a közösügyi törvénynyel szemben is, s föl kell tennünk, hogy ugyanez álláspontja jelenleg is. De őszintén kijelentjük, hogy mi e részben nem látunk nagy veszedelmet. Ha a cseh elaborátum a 67-es XII. t. czikk egy-két pontjába bele is ütközik, a dolog nem oly lényeges, hogy az illető cseh pontokat ne lehessen másként fogalmazni, s ép a,,P. Napló“ által kijelentett aggodalmakra a cseh lapok azt felelték, hogy Prágában teljesen készek e czikkelyek határozottabb formulázására. A „veszedelem“ másutt rejlik. A foederalisták ezúttal csak Ausztriát szedik szét. De mit gondol a „Hon,“ közönyös lenne-e az ránk nézve, ha Magyarország Ausztriával csakis a szigorú personal-unióval lenne egyesülve ? Sőt többet mondunk. Azt hiszi-e, hogy teljesen közönyös dolog az Oroszországra nézve, ha Ausztriában a szláv befolyás a túlnyomó ? Vagy pedig azt hiszi, hogy Németországnak mindegy, hogy mily állami configuratio a döntő az Elba forrásainál? Vagy ránk nézve közönyös dolog, hogy mily párt kormányoz Bukarestben, s hogy Belgrád barátainknak e gyülhelye , vagy pedig összeesküvőké, kiknek nincs más gondjuk, mint hogy Magyarországra uszítsák a legkülönfélébb izgatóknak sárkányhadát ? Ha a deákpárti journalistika előtt nem forogna fenn más szempont, mint a 67-es törvények paragraphusai, s az ezek által teremtett institutiók fenntartása, a diadal érzetével utalhatnánk a cseh munkálatokra. Azt mondhatnék a magyar ellenzéknek : íme, Ausztria romba dől, de senki se gondol arra, hogy a magyar kiegyezési művet csak kétessé is tegye! Mi e helyett az aggodalom hangján szólunk , az ellenzéknek egy közlönye pedig a helyzetnek „veszedelmes“ jellegét belátva, azt mondja, hogy azon munkálat elfogadása után, melyre Zágrábban szlávot kiáltanak, „biztosabban és szabadabban mozog Ausztria.“ Hogy mi ily eljárásnak neve, azt olvasóink ítéletére bízzuk; ha magunk megmondanék, igen keserűek találnánk lenni. feje a parlament részéről legközelebb meg- toldást váró ügyek és feladatok sorozatát állapítja meg, nagyobb részében a belügyek körüli teendőkre vonatkozik. Nem mondhatni, hogy a belügyi programm nagyon változatos lenne, vagy a nemzet reform-óhajait különös figyelmére méltatná. A nemrég leviharzott háború utójátéka e programm, legtöbb része azzal áll összefüggésben. A háború idején adott kölcsönök és előlegek visszafizetése vagy elengedése, Elsass Lothringia tartományoknak a birodalmi háztartásba leendő felvétele s más ilyen ügyek veendik igénybe a parlament munkásságának nagy részét. A német hadsereg jövő évi költségvetésének előirányzata szintén a háborúval összefüggésben álló bonyolult viszonyok folytán nem készülhetett el. Az egyes államok még annyira nem élték be magukat az új helyzetbe, hogy külön költségvetéseiket, melyeket a szövetségi tanács szokott egyöntetű egészszé alakítani, idejében összeállíthatták volna, így a parlament a jövő évi katonai budgetet újólag nem foghatja részletes tanulmány és vizsgálat tárgyává tenni. Az átmeneti intézkedések, a provisorium a jövő évre is ki fog terjesztetni, s noha a jövő évi budget a múlt évinél nagyobb terheket nem ró az államra, a parlament budgetmegajánlási jogának gyakorlati alapja a jövő évre elvész, miért a kormány a szabadelvű pártok részéről, melyek már hetek óta aggályaikat fejezték ki a fentebbi eshetőség bekövetkezte iránt, nem egy keserű szemrehányást lesz kénytelen hallani. Mint említek, olyan reformokat, melyek a birodalom intézményeinek szabadelvű átalakítását czélozzák, a császári trónbeszéd által előszabott programmban hiába keresün . Pedig több fontos kérdést, mint például a sajtóügy szabályozása, a félhivatalos lapok régtől fogva kilátásba helyeztek. A szövetségtanács azonban nem készült el munkálatával, s az ígéret az ülésszak idején nem fog megvalósulhatni. A parlament tevékenysége azért még ez irányban sem lesz egészen terméketlen. A kormány a pénzverés szabályozásáról törvényjavaslatot terjesztene a ház elé, mely javaslat — mint félhivatalosan közzétette — az egész ércz pénzügy reformjának bevezető lépését képezi. E kérdés már évek óta foglalkoztatja a közvéleményt, de megoldása a Németországban divatozó különböző pénzrendszerek, továbbá a soknemű papírpénz folytán keresztülvihető nem volt. Most Francziaország ad pénzt eleget, mely különböző éremmé átalakítva részben arra fog használtatni, hogy a kisebb papírjegyek a forgalomból kivonassanak s vert pénzzel helyettesíthessenek. A pénzláb alapjául a kormány az arany értéket akarja elfogadni, mert többé ezüst pénzt veretni nem fog, azonban a már létezőket egyelőre még forgalomban hagyandja. A vert pénzreform két sarkelvet : az egységes vertpénz egész Németországban s a tizedes rendszer elfogadása képezi. Különben a kérdés teljes rendezése még jó messze van s a kormány csak „első lépés“-nek nevezi az érmek verését. Egy font szinaranyból 46’A darab uj birodalmi arany érme fog veretni. Ezen érme egy harminczad része márkának neveztetik s tiz garasra, a garas ismét tiz fillérre oszlik. Lesznek harmincz, húsz és tizenöt márka súlyú aranyok. A harmincz márkások értéke 10 tallér (15 osztrák arany forint), a húsz márkásoké 6 tallér 20 garas, a 15 márkásoké 5 tallér leszen. Noha a német szaklapok ezen terv ellen nem egy ellenvetést tesznek, egészben véve azon elveken alapul az, melyeknek 1861-ben a német kereskedők heidelbergai gyűlése kifejezést adott. A német közgazdasági viszonyok szempontjából figyelmet érdemel továbbá a trónbeszéd azon része is, mely szerint a parlamentet a Németországot Olaszországgal összekötő szent-gotthárdi vasút ügye is foglalkoztatandja. Amily sovány a haladás szempontjából tekintve ezen belügyi programm, oly figyelemreméltó az, mit a császár Németország külügyi viszonyaira vonatkozólag mond. A császár első ízben most nyilatkozik hivatalosan az utóbbi idő fejedelmi találkozásairól. A trónbeszéd kezdetben Németország két szomszédjáról szól, de később külön passust szentel Ausztria- Magyarországnak s azt mondja, hogy a két állam „kényszerítőleg“ van egymás barátságára utalva. A trónteremben jelenlevő hallgatóság a beszéd ezen részét viharos tetszéssel fogadta, mely kétségkívül az egész német nemzetnek birodalmunk iránti rokonszenvéről tanúskodik. Vilmos császár szavai viszhangra fognak találni mindenütt, hol a béke fentartása iránt őszinte óhajokat táplálnak. Az az állam, mely Közép-Európában — a continens szivében — bírja a hatalom és erő irigylésre méltó fokát, joggal mondható a közbéke őrének. Ma Németország elérte ama magaslatot, melyen megtámadtatásoktól tartania nem kell mindaddig, mig a jóakarat és mérséklet vezetik politikáját. Tekintélye, szavának súlya minden keletkező fergeteget eloszlatni képes; barátságát minden állam keresi s a melyekkel ő szivélyes viszonyokat ápol, bizonyára nem fognak okot adni azok megzavarására. Különösen Ausztria-Magyarország az, melynek uralkodója épen nemrég tanúsította, hogy nem személyes indokok sugallják politikáját, hogy a viszonyok által alkotott helyzetet elfogadni akarja, s a múlta reminiscentiáit teljesen feledi. Ausztria-Magyarország mindenkor becsülni fogja ama baráti viszonyt, mely A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A társad, tudomány congressusa. October havának első felében Anglia egyik tudományos egylete, mely „a társadalmi tudományok egyletének“ eléggé tág czime alatt alakult, oly kérdések fölött tanácskozik, mely az egész társadalmat és annak minden intézményeit a legfőbb fokban érdekli; mi mindenféle tárgyak fölött folyott a tanácskozmány, azt láthatjuk, ha az egylet szakosztályait tekintjük; ilyen öt van, és pedig : 1. jogtudományi, 2. a büntanyi, 3. nevelési, 4. egészségügyi és 5. kereskedelmi szakosztály. Az idei nagygyűlés egyes szakosztályaiban történtek fölött, ime, röviden tájékozzuk olvasó közönségünket. Elkezdjük a nevelési szakosztálylyal. A nevelési szakosztályban legelébb Carpenter kisasszony értekezett ily czímű kérdés fölött : „Mikép gondoskodjunk az elhanyagolt és elhagyott gyermekekről ?“ A társadalom e szerencsétlen lényei, kikből legtöbbnyire a fogházak jövő lakói válnak ki, nálunk is magukra vonták a közfigyelmet. A „szeretetházak“ eszméje tudvalevőleg nálunk a fentebbi kérdés megoldása akar lenni. Az angol értekező nő élénk színekkel festi ama szerencsétlen gyermekek sorsát, kik szüleiktől elhanyagolva vagy elhagyatva, nevelés és gondozás nélkül felnőnek és később a társadalomnak valóságos mételyévé fejlődnek. E társadalmi bajon segítendő, terjedelmesebb indítványnyal lép fel, mely az ily gyermekek neveltetését egészen az iskolaszék kötelességévé tenné. Nevezetesnek tetszik nekünk az indítvány második pontja, melyet szószerint ide iktatunk : „A helyi hatóságok bízzák meg a rendőrséget, hogy a csavargó gondozás nélküli gyermekeket egyenesen az iskolaszékhez vezessék.“ Természetes, hogy Carpenter kisasszony indítványai sok ellenzőre találtak, de ő minden ellenvetésre megfelelvén, képes volt a nézeteinek érvényt szerezni. Ugyane szakosztályban még egy másik fontos és mai nap általánosan vitatott kérdés képezte a tanácskozmány tárgyát. „Melyek a leánynevelés javításának lényeges föltételei?“ ez volt a kérdés, melynek megoldásában ismét két nő tűnt ki: Grey asszonyság és Mary Gurnay kisasszony. Mindkettő abban találja e kérdés megoldását, ha a nő semmiféle tudományos térről nem szoríttatik le. Grey asszony nagy készültséggel és higgadtsággal szólott a tárgyról. Kifejtette, hogy a magasabb tudományos műveltséget nem azért igényli a nő, hogy magát a férfitól elszakaszsza és hogy függetlenül is megállhasson a világban, hanem azért, hogy a férfira nézve hasznosabb, kellemesebb legyen, szóval, hogy annak szellemi társnőjévé lehessen. E megoldásmód is nagyszámú ellenzőre talált, de a vita befejeztével a két indítványtevő nő ismét diadalmaskodott; az egylet többsége nézetükhöz csatlakozott. A nevelési szakostályban még számos más tárgy is vétetett tanácskozmány alá. Oly kitűnő férfiak, mint J. S t u art Mir1, ki az egyetemek magasabb nevelési hivatásáról értekezett, szép eszméket hoztak felszínre, de egy tárcza szűk kerete nem engedi, hogy mindama tárgyakról még csak röviden is megemlékezzünk. Áttérünk tehát a jogtudományi szakosztályhoz. E jogtudományi szakosztályban Vernon Harcourt rendkívül fontos kérdést hozott szőnyegre. Értekezése az angol jogtudományt elméleti és gyakorlati részében karolta föl, és azt a következtetést vonta le, hogy az angol törvényhozást minden ágában és eljárásában reformálni kell. Egyebek közt azt mondja: „Az angol szokásjog zavaros állapota fölött mindenki méltán panaszkodik, de senkinek sem jutott eszébe orvoslatról gondoskodni. „Az igaz, mondja, hogy az angol büntetőjog egyszerűsíttetett, de nincs nagy köszönet benne. Az egész törvénykönyv különben olyan,mintha a szél négy világtájáról összehordta volna, a forgószél pedig belőle ismét néhány levelet kitépett. Bátran mondhatni tehát Salisbury lorddal, hogy Anglia a leggyorsabb közigazgatással, de a leglassabb törvényhozással dicsekedhetik.“ E tekintetben tehát reformra van szükség. — Értekező azután magában a törvénykezésben is kiván reformot. Mindenekelőtt el akarja töröltetni a törvényszünetet. „Mi szörnyebb és méltatlanabb“,— úgymond— mintha egy ember, ki jogaiban megsértetett, kinek tulajdona veszélyben forog, tényleg három hónapon át védelem nélkül áll ? Ha egy ember jónak látja júliusban pert indítani, miért kelljen várnia novemberig?. . . . E várakozásban elhalhatnak tanúi , érdekei örökös kárt szenvedhetnek.....................Papok, miniszterek, orvosok, bankárok, kereskedők, katonák és hajósok illető ügyeiket naponként intézik el, miért nem teszik ezt a bírák ?“ Végre pedig a törvényszékek szervezetére nézve ad elő új terveket. — Ez értekezés már tárgyánál fogva is érdekes, de különösen érdekes a reá következett vita miatt, melyből az angol törvénykezési eljárás minden hibái és előnyei tűntek fel. Az eredmény az volt, hogy a congressus egy felirat szerkezetét határozta el. Az egészségügyi szakosztályban a szakosztályi elnök, Godwin, szép beszéddel nyitotta meg az ülést, melyből a következő közérdekű tárgyakat emeljük ki: „Gyűléseink főtárgya“, úgymond, „sok tényt összegyűjteni és a véleménykülönbségeket hallani, hogy így nemcsak e város, nemcsak Angolország, hanem az egész emberi nem jólétére és boldogságára vonatkozó adatokat egybegyűjtve, a tudomány birodalmát szélesbítsük ... Nemrég ideje számos művelt és befolyásos nép abban a véleményben volt, hogy részegészségügy rendszabályok és egészségtelen viszonyok között minden összefüggés hiányzik , hanem mihelyt e tekintetben a tudomány érvényre emelkedett,napról napra haladást tapasztalunk a jó felé.“ Előadja azután mindazon közegészségügyi reformokat, melyek az egylet működése óta és annak következtében keletkeztek. Végre szavait igy zárja be : „Nevelés és egészség nélkül egy nemzet sem haladhat és nem is lehet boldog, minden kormánynak tehát legfőbb kötelessége a nemzetet a boldogság e két feltételében lehetőleg részesíteni.“ E szakosztályban még egy másik fontos kérdés is volt a tanácskozmány tárgya : „Mikép lehet gyárakban és műhelyekben a munkások egészségét káros hatásoktól megóvni ?“ A részletes vita sok érdekes adatot szolgáltatott,hanem lehetetlen volt a gyakorlatra nézve czélszerű megállapodáshoz jutni. Végre érdekesnek tartjuk megemlíteni a kereskedelmi osztály megnyitó beszédéből a következő részletet, melyet az elnök, Newmarch mondott el : „A nemzetgazdasági tanulmányok főnehézsége abban fekszik, hogy e tudomány közepett áll a természettan és mennyiségtan, tehát a szigorú és exact tudományok között, és a politika és morális, tehát a hullámzó és inexact tudományok között. A nemzetgazda főleg azokat az eredményeket vizsgálja, melyeket az emberi önérdek öszes indokai, a munka és fáradság kerülésével, a kényelem és jólét utáni vágy teremt; ez biztos, tudományos alap. Azonban az önérdek, egyenlőtlen vonzódás és vegytani tulajdonságok nem állandó mennyiségek. Mindig jelen vannak, csakhogy nem egyenlő erővel, mindig bizonyos irányt követnek, csakhogy nem egyeneset. A nemzetgazdának többször kell tehát irányt változtatni, mint a matróznak. “ Mondja azután, hogy Anglia sok tekintetben boldogabb a többi művelt országoknál, törvényhozása, erdődeinek gondoskodása stb. folytán és így zárja be beszédét: „Roszul hangzik, ha mondják, hogy Aglia öreg ország. Egy ország nem öreg azért, mert hosszú évek során áll fönn, hanem azért, mert bátorság , értelem és erőben fogyatkozott. Intézményeink eredete visszavihető ugyan sok századra, de ha azok szelleme és erőteljessége életben van, azok számos kísérletből diadalmasan menekülhetnek ki, és mert az országban az öregségnek egyedüli nyomát a bölcseség, türelem és azon források képezik, melyeket egyedül a tapasztalat adhat, nyugodtan nézhetünk a jövő elé, ha apáink öröksége és szabadsága általunk megőriztetik, mert Shaskpeare,Newton és Adam Smith férfias beszéde ama nemzet classicus nyelve, melytől az egész világ törvényeket és felvilágosodást kap.“ Büszke szó! Itt ugyan nem látszik helyén vizsgálni, várjon mennyiben volt joga a társadalmi tudományok egyletén a kereskedelmi szakosztály elnökének így szólani, de annyi bizonyos, hogy az ott fejtegetett kérdések csakugyan megmutatták azt, hogy Anglia nemzetgazdái felfogták az elnök zárszavainak valódi értelmét, midőn mondá, hogy ez intézmények, bár régi korból eredhetnek, azok el nem avulnak, ha ki nem hal a szellem, mely azokat létesítette, ki nem hal az erő, mely azokat élteti. E szakosztályban társadalmunk legfontosabb kérdései, úgymint „a tőke és munka küzdelmének jelen helyzete,“ „az angol szegénység és pauperismus legfőbb okai és a legszükségesebb orvosszerek,“ „általános szabad kereskedelem az általános béke első feltétele“ stb. tárgyaltattak és oly alapossággal, mely az angol nemzetnek a nemzetgazdaság terén még sokáig biztosítja az elsőséget. E futólagos nemcsak nem kimerítő, de nem is tájékozó megjegyzésekből láthatni, hogy lord Brougham-nak eszméje Angliában termékeny talajra talált; talán az előrelátó alapító maga sem hitte volna, mily fontos missiója leend a társadalmi tudományok egyletének. Tizenötödik éve annak, hogy az egylet tagjai évenkint egyszer gyűlnek össze, de mindannyiszor gazdagabb tapasztalatokkal hagyták el a tanácstermeket, sőt mi több, Anglia több intézményeiben világosan láthatni a társadalmi tudományok egyletében megvitatott elvek nyomát. Fest, oct. 17. Tegnap délben nyitotta meg Vilmos császár az első német parlament őszi ülésszakát. A trónbeszéd, melyben a birodalom a két állam érdekeitől sugalltatva, az ischl-salzburgi találkozásokban kifejezésre jutott, s amennyiben a német trónbeszéd a baráti viszony újabban megpecsételésének vehető, nálunk is ép oly megelégedéssel fog fogadtatni, mint Németországban.