Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-18 / 266. szám

266. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. V . • Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Szombat november 18.1871. 22. évi folyam. Hirdetm­ények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 írt. Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 5 . 60 kr. Két hóra .... 3 . 70 kr-Egy héra ... 1 . 85 kr-9 hasábos petitsy egyszeri hir­­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, nov. 18. A franczia politikai közélet folyton meglehetős hullámzásban van. Egyszer a plebiscitum körüli mozgalom, másszor bonapartista vagy antibonapartista izga­­tások foglalkoztatják a közvéleményt. Ez időszerint körülbelül mindezen agitatió egyszerre jelentkezik. Párisban a bona­­partisták jelenleg a köztársaság elnöké­hez s a nemzetgyűléshez intézendő felirati tervezetet körözgetnek, melyben az alul­írott választók, párisi polgárok, gyárosok és kereskedők, kik különböző politikai nézethez tartoznak azt kívánják, hogy a nép plebiscitumban nyilatkozzék azon kérdés felett „mit akar, köztársaságot-e vagy monarchiát. A szavazatjegyek az el­nökké választandó polgár vagy az ural­kodó nevét viseljék.“ Eugenia excsászárné névnapját is nagy ünnepélyességgel ülték meg. A vi­rágcsokrok száma, melyek Madridba, hol az excsászárné mostan tartózkodik s Chi­­selhurstba Napóleon székhelyére külde­tett igen jelentékeny. Chiselhurstba 20 tagú — köztük 3 nő — küldöttség vitt 23.500 aláírással ellátott albumot, melyet főleg a kispolgárság s a munkások írtak alá. A rövid felirat így végződik : Egy­szerű virágok, szóljatok értünk; a remény hírnökei vigyétek a száműzetésbe ahhoz, kit siratunk, egész szivünket a jelenre és teljes hitünket a jövőre nézve. „Ez album­mal küldött virágok értékét 200,000 frankra teszik. Madridba is több küldött­ség ment s nehány párisi egyházban az excsászárné tiszteletére mise mondatott. Azonban az antibonapartista izgatások sem hiányzanak. A Drome megye gyű­lése azon óhaját fejezte ki, hogy Napo­leon Lajos s azok ellen, kik őt az állam­­csinyban segíték , a törvényes eljárás megindíttassék, illetőleg folytattassék, mi­után a semmitőszék már 1851. decz. 2-án maga elé idézte az összeesküvőket, csak hogy az idézésnek akkor további követ­kezménye nem volt. Guatemalából igen érdekes ese­ményt jelentenek. Az ottan mindenható dzsuita rend, mely a természettől oly dúsan megáldotta ezen ország felett 50 év óta nemcsak korlátlanul uralko­­dott, hanem azt kiszívta anyagilag és szellemileg csaknem tönkre juttatta. Mi­­guel Garcia Granados elnök által a köz­­ársaságból kiutasíttatott és „örök időkre“ rámüzetett. Sept. 12-én 100 katona iséretében 80 szerzetest hoztak San José kkötőbe, hogy menjenek, a­hova szivek­­ágya viszi őket. Úti költségük van a jó ityáknak, miután vagyonuk több millióra négy. A San Salvatori köztársaság kor­mánya nem akarván őket befogadni, a skete vándormadarak valószínüleg Ena­­orban fognak letelepedni. Guatemal­an­a clerus sürgette leginkább a jezsui­­ák kiutasítását. Fest, nov. 18. (Lónyay gróf miniszter­elnök- 3­1) jelenti a „Pest. Corr.“, hogy semmi tők­é­­alatt sem volna hajlandó a pénzügyminiszteri ,’ézát a miniszterelnökséggel egyesíteni, s a Wan­derert azon híréről, mely szerint Kerka­­ly pénzügyminiszter közelebb visszalépne, ér­inlt körökben mit sem tudnak. (A föderalista congressus) nem­­ e hó 21-kén Prágában összeülni. Minta itt­ jelenti, egyelőre csak arról van szó,­gy a programm állapíttassák meg, s mi­hez hozzá­tehetjük, hogy ez irányban az ügy­­vezett magyar nemzetiségi veze­­k­k­e­l is tárgyalások folytattatnak. Ha e­ogrammot megállapítják , fogják kitűzni a így föderalista congressus napját, mely con­­issusnak nem lesz más czélja, mint hogy ün­­vélyesen kijelentse annak elfogadtatását, a­­ magánértekezletekben már megállapították. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése november 18-kán. Elnök: Somssich Pál J­egyzők: Mihályi, Széll, Jámbor. K­ormány részéről: Szlávy, Tisza, Pauler. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatik és ki­­fittetik. Elnök jelenti, hogy Tisza Lajos kéz­­reai kerületi képviselő a 30 nap lefolyása tán végleg igazoltatott. Simonyi Ernő,­­ múlt év elején a pénzügyminiszter törvény­­sratot nyújtott be, mely szerint az államvasú­át adója a magyar állampénztárból lenne fize­­tő. Midőn múlt áprilban e törvényjavaslat­a elé került, Tisza Kálmán indítványára az a­zügyi bizottsághoz utasíttatott vissza. A pénz-­­ bizottság daczára, hogy már majdnem má­­fél év elmúlt, még nem adta be jelentését, ennélfogva sürgettetni kívánja a pénzügyi bizott­ságot jelentése benyújtására. Elnök: A pénzügyi bizottság elnökét sürgetni fogja, hogy e tárgy a pénzügyi bizottságban föl­vetessék. Következik most az ipartörvényjavaslat ál­talános tárgyalása. Érkövy Adolf: Mint az ipartörvényjavaslat szerkesztésére kiküldött 15-ös bizottság előadója előadja azon vezérelveket, melyek a bizottságot vezették. Mielőtt azonban ezeket fejtegetné, röviden ismerteti az iparügy történetét Magyarországon. 1840. előtt az ipart Magyarországon kormány­rendeletek, kiváltságok, törvényhatósági és tes­tületi végzések szabályozták, az 1840. XVI. és XVII. t. sz. a kereskedői és gyáripart szabá­lyozta. 1848-ban a kereskedelmi minisztérium adott ki egy iparrendszabályt. Az absolut kor­szakban 1859-ben adatott ki az iparrend, mely kétségkívül haladást jelez, mert az iparszabad­ságon alapul, bár azt következetesen keresztül nem viszi. Ezután elmondja a kereskedelmi miniszter által 1869-ben előterjesztett ipartörvényjavaslat történetét, azon különböző p­ázisokat, melyeken ez átment az osztályokban, a központi bizottság­ban, a 15­­3 bizottságban. Az ipartörvényjavaslat azon alapelvből indul ki, hogy az ipar vele született joga minden em­bernek, ezért az engedélyezési rendszert elveti, a munkakönyveket is eltörli, mert ezek a rend­őri felügyeletnek bizonyos nemét állapíták meg, és mindent elkövetett, hogy a munkaadók és munkások közti viszony méltányosan szabályoz­­tassék. Ajánlja a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés. Felolvastatik most Pest városának a képvise­lőházhoz benyújtott kérvénye. A kérvény főleg a javaslat két pontját kívánja megváltoztatni. A törvényjavaslat 96. §-ának ej pontja sze­rint ugyanis elsőfokú iparhatóság, hatósági jog­gal bíró városokban a rendőri (kapitányi) hi­vatal. Pest városa azt hiszi, hogy úgy az ipartörvény szellemének, mint szintén hatósági állásának legmegfelőbb azon intézkedés lenne, ha kimond­­hatnék, miszerint Pest városában az elsőfokú iparhatósággal mindaddig a városi kapitányság lesz felruházva, míg a rendőrség az állam által át nem vétetett, ez utóbbi eset bekövetkeztével azonban az elsőfokú iparhatósági teendők a fő­város rendezéséről szóló törvényjavaslatban kö­rülírt városi kerületi elöljáróságokra ruház­­tatnak. A második az iparengedélyi díjak kérdése: Pest városa területén már 1840 óta szokásban van, hogy mindazok, kik valamely iparűzést megkezdenek, kegyeletes czélokra bizonyos ösz­­szeget fizetnek, mely összeg a helyi viszonyokhoz mérten soha nem hágott túl a mérséklet határain. Tekintve azt, hogy ezen engedélyi díjak sze­dése az által teljesen indokoltatok, hogy a befo­lyó összegek a városi szegényház, árvaház és a szegény iparosokat segélyző Albrecht Hildegard alap között osztatnak meg, mely intézetek jóté­konyságát épen helybeli elaggott polgárok, öz­vegyek s árvák, vagy azon iparosok élvezik, kik saját tőkével nem bírván, ezen befolyt pénzek­ből segíttetnek arra, hogy munkájuk után meg­élhessenek, tekintve továbbá, hogy az ipardíjak által képviselt s a jótékony intézetek alapját évenként mintegy 24.000 forinttal gyarapító jö­vedelmet Pest városa tetemes megterheltetés nélkül nem nélkülözheti, de másrészről figyelembe véve az ipartör­­vényjavaslat 4. §-át, mely szerint az ipari iga­zolványok díj nélkül adandók ki, a­nélkül, hogy az ipartörvény szellemét sérteni kívánná, az idézett §-hoz függelékképen kimondhatónak véli azt, hogy azon hatóságoknak, melyek ki­mutatják azt, hogy területükön oly jótékony közintézetek vagy pénztárak állanak fenn ható­sági kezelés alatt, melyek által szegény iparo­sok segélyeztetnek, vagy ipari közc­élok moz­­duttatnak elő, ezen közintézetek javára a helyi körülményekhez mért ipardíjak szedését az ipar- és kereskedelmi minisztérium engedélyez­heti. Az ülés tovább foly, között négy római is volna, t. i. Maggiorani tanár, Durante Vantini ügyvéd, Fiano herczeg és M­a­s­s­i­m­o herczeg. Az első mint kórodai tanár igen hírneves, a másik igen jeles jogtudós, a harmadik mérsékelt szabadelvű és előnyösen ismeretes nemes magaviseletéről, me­lyet mint az inségi bizottság elnöke tanúsított, ő P­­ o m b i n a herczeg veje, a negyedik nagyon is ismeretes, hogy sem róla sokat mondanunk kellene; lemondott ugyan a képviselőségről, midőn megválasztatott, de azt hiszik, hogy ha elfogadja a senatori állást, nem fog vonakodni a római polgármesterséget is elfogadni. Valamennyi udvari hintó már megérkezett és holnapra várják a heczegeket. Tegnap városunkat az árvíz veszélye fenye­gette, ha ez csakugyan bekövetkezett volna, mily nagy összegekre leendett szükség, hogy a nyomort és ínséget enyhítsék! Ma már elmúlt a veszély, de azok, kik a dologhoz értenek, még nincsenek megvigasztalva, mert az árvíz egy hó múlva is fenyegethet, mihelyt az eső néhány napig meg nem áll. Annyi igaz, hogy nincsen okunk nagyon félni, mert két év előtt kinevez­tetett egy bizottság, mely egyedül csak a Tevere fölsánczolásával bízatott meg. De mai napig e vízművészek még mit sem tettek és a fenyege­tettek segélykiáltásai sem hatottak el szíveikhez. Nem volna rész, ha a kormány őket kötelessé­gük teljesítésére nemcsak buzdítaná, hanem sürgetné is. De a veszély elmúlt és most ama nagy ünnepélyekre készülnek, melyekkel a par­lamenti ülésszak meg fog nyittatni. — A városi tanács 180,000 frankot utalványozott, hogy amaz utczák, melyeken a király át fog haladni, kivilágittassanak. Mily elégséges alap egy jó­tékony czélú intézet számára! Róma, nov. 13. (Saját levelezőnktől.) (A Vatikán és Favre röpirata. — Új senatorok. — Árviz.) Nagyon nehéz elgondolnunk, hogyan fognak alakulni az ügyek a Vatikán és Francziaország között, mióta Favre ismeretes röpiratát közzé­tette. Midőn az legelőször megjelent, mindenki elcsodálkozott; de miután a Vatikán lakói ma­gukhoz tértek, mentőszerek után néztek, de csak egyet találtak, melyhez rendesen folyamod­nak a tagadást. Eleintén azt mondot­ták, hogy gróf Harcourt jegyzéke nem egészen hű, azután, hogy az egész dolog légből kapott, de hozzátették, hogy az igazi jegyzéket majd közzéteszik, mintha Favre egy másikat tett volna közzé, de sőt azt is állították a Vatikán­­beliek, hogy náluk van a fogalmazás, melyet a közönség elé fognak adni. Könnyen fölfogható, hogy mindez csak arra szolgál, hogy a világ sze­mébe port hintsenek és elhitessék vele, hogy a pápa ily szellemű beszédet nem tartott, és mivel lehetetlen lesz más jegyzéket előteremteni, mint azt, melyet Favre közzétett, úgy azt tanácsol­­gatják a pápának, hogy a párisi érsekhez levelet intézzen azzal a czéllal, hogy a röpirat hatását ha egészben véve meg nem semmisítheti, legalább gyengítse. Ekközben Monsignore Nardi megbi­­zatott, hogy elleniratot fogalmazzon franczia nyelven, mely Favre állításait megc­áfolja. De legyen bármint is a dolog, annyi igaz, hogy Favre nyilatkozata nagy csapás a clericalis pártra. Itt uj senatorok kinevezéséről beszélnek, kik Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, nov. 16. Az ülés gr. S­z­a­p­á­r­y Géza alelnök úr által megnyittatván, értesittetett a tanács, hogy Budapest általános szabályozása és beosztása iránt, a beérkezett pályázatoknak m­egbírálása, s illetőleg a kitűzött pályadíjak odaítélése tekin­tetéből alakítandó jury ben Pest város közönsége részéről S­z­é­h­e­r Mihály úr, Buda város ré­széről Házmán Ferencz főpolgármester úr, a kereskedelmi kamara részéről E­i­c­h­­­e­­­t­­n­e­r Antal úr, s a mérnök- egylet részéről Hieronymi Károly úr választatott meg. A minisztérium újólag fel fog kéretni, hogy az általa küldendő 3 tag nevét a fővárosi közmun­kák tanácsával mihamarább tudatni szívesked­jék. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen jürv­­ben saját részéről gr. S­z­a­p­á­r­y Géza, báró Podmaniczky Frigyes és Hofhau­­s­e­r Lajos urakat választotta meg. Jamaer, brüsszeli és Plath hamburgi szakér­tők helyébe, kik elfoglaltatásuk miatt a jury­­ban résztvevősben akadályozva vannak, Lalaine Christian párisi és Dollmann, hamburgi szak­értők hivattak meg. A budai lánczhíd­fő és alagút közötti tér sza­bályozását előtüntető gips minták közelebbi átvizsgálás végett kitétetnek, s erről Buda város közönsége oly felhívással fog értesíttetni, misze­rint ezen mintáknak tanulmányozása s ez ala­pon vélemény és jelentés­tétel végett, közép­ítési bizottságának pár tagját, átküldeni szíveskedjék. A műszaki osztály által a kigyó és ferencziek terének szabályozására vonatkozólag bemutatott alternatív tervek tárgyalása alkalmával igen kívánatosnak találtatott, hogy a nevezett terek közti közlekedési hely legalább is 9 ölnyi ki­­szélesítést nyerjen, amelyből 6 öl a kocsi útra 1­2 öl pedig jobb és bal oldalon a járdára esnek. A beérkezett szabályozási tervek a ferencziek terének szabályozását valamennyien érintik, a­mennyiben azokban a takarékpénztári sarok toronynak szabadon hagyása czéloztatik, a mely sarok toronynyal szemben ugyanazon modor­ban egy hasonló torony építtetvén, ez által egy­részt a ferencziek terének egy hatásos alak köl­­csönöztetnék s másrészt a belső utcza is egy szép kezdetet nyerne. Egyébként ezen tervek e részben egymástól igen elágazók. Az egyik szerint a ferencziek tere, a nyilvános tér jellegét megtartaná, a má­sik szerint ezen tér egy kiszélesített és fákkal beültetett utczára alakíttatnék. Általános tetszésben részesült azon terv, mely szerint minden e környéken fekvő sarok­ház kör alakban fogna idomuttatni, a­mi által az összhangzás és szépség tekintetében is igen sok nyeretnék. A tervek egyelőre tudomásul vétettek, fen­­tartván magának a közmunkák tanácsa annak idején a szabályozás végleges megállapítása után, azok iránt határozni. A számvevő osztálynak a fővárosi alap vala­mint a sugárúti és nagy közúti kölcsön alap pénz­forgalmáról szóló kimutatása, a pénzügyi bizottságnak adatott ki. Liebermann Dáviddal a Szondy-utczai 935/3. sz. alatti, — Szahlender Károlylyal az üllői­ uti 73/22. sz. a. — Szüry Katalinnal a k.­aradi-ut­­czai 1615/6. sz. a. — ház iránt megkötött szer­ződések, helybenhagyattak. Az állam vaspálya udvar felé elvonuló Pod­­manitzky utczának kiszélesítése, a városi közön­ségnek a nagy körút iránt tett észrevételei kap­csában, véglegesen 18 ölben határoztatott el. A műszaki osztály indítványához képest egyszer­smind elhatároztatott, hogy ezen utcza a közle­kedés érdekében a vasúton keresztül vezetendő Viaductnál törést nyerjen. Erről a városi közön­ség a tervnek átküldése mellett értesíttetni fog. Miután a hatvani­ utc­a asphaltírozásánál az öt hüvelynyi magasságú járdák minden kapu előtt megszakítást szenvednek, a­mi a járókelők­re nem csak kellemetlen, hanem bizonyos idők­ben, például: havazás, vagy ólmos esőzés alkal­mával veszélyes is, a fővárosi közmunkák taná­csa azon nézetben lévén, hogy a járó­kelők ér­deke az egyes közlekedő kocsik kényelme felett áll, elhatározta, hogy az e­gész járda egyenlő magasságba hozassák, és hogy a kocsi út és a járda közötti 5" különbség oly kapuk előtt, hol sűrűbb közlekedés gyakoroltatik mint például: a nemzeti Casinó és posta épület előtt, két kő alkalmazása által egyenlíttessék ki. A m. k. kereskedelmi minisztérumnak az ürü­lékek elvezetése tárgyában kelt leirata folytán, nevezett minisztérium a műszaki osztály vélemé­nyének közlése mellett értesittetni fog. A kérdéses elvezetési rendszert illetőleg négy­féle módozat létezik: a) az utczai csapadék, valamint a pöczegödrök tartalma külön csatorna által vezettetik el, mint például Párisban, b) az utczai csapadék és a pöczegödrök tar­talma ugyanegy csatorna által vezettetik el, mint ez Londonban történik, c) az utczai csapadék, valamint a házi ganéj hig részei csatornákon vezettetnek el, a megü­lepedett anyagok pedig visszatartatván, külön gyűjtő hordókban távolittatnak el, d) a szilárd és hig anyagok egy pöczegödör­­ben gyüjtetnek össze, és levegő nyomás által to­­vábbittatnak. Annak megállapítása előtt, hogy ezen négy rendszer közül melyik volna Pesten legczélsze­­rűbben alkalmazható, még következő előkérdé­seknek megoldása volna szükséges : a) minden egyes helynek, melyen a főpöcze csatorna elhalad, topographiai megállapítása, b) határozott megállapítása kivántatnak a Duna szabályozási munkálatoknak, s annak ki­tüntetése, hogy az utczai csapadék mely ponto­kon és mi módon fogna levezettetni,­­s hogy honnan és mi módon volna a tisztítás­ra szolgáló víz bevezethető. Miután pedig ezen előkérdések az általános szabályozási tervek beérkezte és a Dunaszabá­­lyozási munkálatok megkezdése folytán nem sokára megoldhatók lesznek, ezen Budapestet oly fontosan érdeklő munkálatnak rendszeres kidolgozása a legközelebbi jövőben várható. A jegyzőkönyv hitelesítésére Sebastiani és An­­dorffy urak küldettek ki. Az ülés 7 órakor osz­lott szét. Különfélék. Pest, nov. 18. (Halász Imre) osztálytanácsos, kinek benyújtott lemondását Andrássy gróf elfogadta, mint a „P. Lloyd “-ban olvassuk, Lónyay miniszterelnök felhívására késznek nyilatkozott hogy a sajtóiroda ügyeit továbbra is vezeti. (Mesterházy István) honvéd-hu­­szár-ezredesnek emlék­szobrát e hó 12-dikén leplezték le ünnepélyesen a mesterházi sikert­­ben. Az emlék a geresdi olvasó kör hazafias kezdeményezése folytán jött létre. A leleplezési ünnepélynél Trsztyánszky Gyula ev. esperes úr mondott magasztos alkalmi imát (A Szalay Zsigmond féle vál­­tóhamisítási esetről) a „Reform“ mai számában a váltótörvényszék részéről jelent meg egy nyilatkozat. E szerint a váltótörvény­szék oct. 10-én tudósította a pestvárosi fenyítő­­törvényszéket a hamisításról, s a fenyítő tör­vényszék csak od­. 30-dikán idézte Szalayt, és csak nov. 9-dikén adta ki az elfogatási paran­csot. Szalay ez idő alatt elmehetett volna akár Ausztráliába is. (Kegyeletes eszmét) pendít meg a „Hon“ tárczájában György Aladár, Bessenyei György elfeledt sírjának emlékkővel ellátását indítványozza. A Toldy-ünnepély ama korra vi­szi vissza czikkíró figyelmét, midőn a már-már ki­halni látszó szellemi életet néhány királyi testőr igyekezett föléleszteni, s midőn megkezdődtek ama napok, melyeket Toldy után a magyar iro­dalom újjászületésének szoktunk nevezni. „E nevezetes kor egyik legnagyobb fia — szól — Bessenyei György. Az irodalom­történelem el­mondja róla, hogy aggkorában visszavonult Kovácsi nevezetű pusztájára, s itt is halt el 1811-ben. Ki tud róla többet ? Kazinczy sírjá­nál évenkint ezer s ezer utazó zárja le a kegyelet adóját: a nemzeti irodalom első megalkotója nyughelyét rég elfeledte mindenki. Évekkel ez­előtt vándoroltam én is oda. — A nép még nem feledte el őt; elmondták nekem, hogy az „öreg úr“ (ki tudvalevőleg a franczia encyclopedisták tanítványai közé tartozott) soha sem járt tem­plomba s „hogy lelkét megmentse,“ kisded gyermekeket tartott magánál, hogy azok játé­kai lelkiismerete furdalásait elaltassák. A ház azonban, hol egykor lakott s hol művei egy ré­szét irá, ma már roskadozva áll s — gunyjául a szellemi munkásságnak — sertésólnak használ­taik, a sir a mellette lévő kertben alig ötven év­vel elhunyta után fel s kerítés nélkül állóit s ma talán egyenlő lett a többi földdel s ekre vonul át rajta, hogy lóhere teremjen hamvain. Egy pár évtized még, s a magyar nemzet egykori büszke­sége nyughelyét nem lesz ember, ki biztosan ki­jelölni tudná. Bessenyei dús­gazdag örökösei és rokonai menthetetlen hanyagsággal mellőzik lakhelyük tőszomszédságában családjuk főbüsz­keségét ; megteszi-e a nemzet, s annak képvise­lője, a sajtó, hogy a kegyelet e hiányát kipótolja? lesz e valaki, ki földomboritsa újólag e hantot, ki emlékjelt tűzzön ama dicső hazánkfia hantjai fölé ?“ L ó 1­o p á s. 1869. évi decz. 24-én a „Hattyu“-hoz czim­­zett vendéglő istállójából ellopatott Kivia Já­nos állatorvosnak 150 ftra becsült lova. A vizs­gálatból kiderült, hogy Bognárnak van tudomá­sa a lopásról. Elnök kérdi Bognártól, mit tud a dolog felöl? Bognár következőleg nyilatkozik : A lo­vat Rátkay Mihály az ő neve alatt Szűcs János pázmándi lakoshoz adta. Nem tudta, hogyha ló lopva van, azért elfogadta, de mikor megtudta, hogy a ló lopott, a lovat visszahozatta Lukács­csal és beállította Budán a „Nap“-hoz czim­zett vendéglőbe, hol meg is találtatott. Szűcs János pázmándi lakos vallja, hogy a lovat Rátkay hozta hozzá és kérte hogy né­hány napig tartsa magánál. Néhány nap múlva azután eljött Lukács és elvitte a lovat. Lukács kinyilatkoztatja, hogy a lovat el­hozta ugyan Pázmándról Bognár megbízásából, de egyéb része nem volt a dologban. Ökörlopás. Cséry Lajos és Horváth Vincze urak rácz­­kereszturi birtokáról 1869. aug. 11—12. közti éjjel két ökröt loptak el 400 frt értékben. Ősze János gazdasági tiszt feljött Budára az ökröket nyomozni, itt egy czipészlegény azt mondta neki, hogy az ökröket alighanem egy Lukácsi nevű budai mészáros lopta el. Ősze egy csend­biztos kíséretében bejárta a ráczvárost és bizo­nyos Puchingerné házában az egyik ökröt meg is találták. A másik ökröt egy svábhegyi mészárosnál találták, ki azt Lukácstól 100 írtért vette. Elnök kérdi Lukácstól, hogyan szerezte ő a két ökröt? Lukács: A vaáli vásárról jövet Marton­­vásár végén egy keresztúri emberrel találkoz­tam, ki megkínált két ökörrel. Meg is vettem tőle 250 írtért. Kádár előadó : Ön azt mondja, hogy a vaáli vásárról jövet vette meg az ökröket. De a vaáli vásár aug. 16-án volt, az ökrök pedig 11—12-én éjjel lopattak el, és 14 én már kézre is kerültek. Hogyan egyezteti ezt össze ? Lukács: Az én fejem nem kalendálisom. Ökörlopás. Kovács Ádám kajászó-szt.-péteri lakosnak 1868. június 21-én négy ökrét lopták el a sz.­­iváni rétről. A meglopottnak Lukácsra és Bog­nárra van gyanúja, mert azok ólálkodtak az ökrök körül. R­ü­p­p­n­i­c­h János tanú kimondja, hogy az­nap egy mészáros-féle ember jött el a buda­örsi nagyfogadóba és megkérte a korcsmárost, hogy ökreit az állásba köthesse addig, míg társa megérkezik, ki a vámpénzért ment. Tanúnak azt beszélte, hogy az ökröket Perkátán vette. Az idegent Lukácsban ismeri fel. Lukács azt állítja, hogy ő egy perkátai embertől vette a pesti vásáron. Az ökröket Bu­dára be akarta csempészni, hogy ezt biztosab­ban tehesse, az ökrökkel Csepel irányában át­kelt a Dunán és Óráson át Budaörsre haj­totta őket. Azt, hogy az ökröket Budán levágta és húsu­kat eladta, beismeri. L­ó 1­0 p . s. Tóth István velenczei lakoshoz 1869. évi pün­kösd szombatján este két idegen jött és fuvarba fogadták Székes-Fehérvárra. Útközben, midőn a Kisfaludi pusztán túli kapaszkodóhoz értek, Tóth leszállt a kocsiról; arra az idegenek meg­ragadták a gyeplőt és elhajtottak s revolverek­kel lőttek rá. Az utasok közül az egyik megne­vezte magát előtte: neve Csima László, a másik vörös szakállú ember volt, nevét azonban nem tudta. Kocsiját és lovait később Tamásin, Tolna­megyében megtalálta. Tóth István tanú az elővizsgálat alkalmá­val Mindtnerrel szembesittetvén, abban Csima László társára ismert. Mindtner tagadja részességét. Csima László, ki már lopás miatt fogva volt, fogságában kivallotta, hogy a lovakat Roz­n­­er nevű rákos­palotai asszonynak adták el 120 forintért. A tárgyalás 10 perczre fölfüggesztetik. Újra felvétetvén, felolvastatik Gyurits Anna vallomá­sa, és tanú Szagner Gézánéval szembesittetik. Azután kihallgattatik Erdős József tanú, ki Bognár Sándorral 27­ hónapig fogva volt, és kivallotta, hogy Bognár több ízben közlekedett a börtönből kinnlevő társaival. Ma azonban val­lomását visszavonja és azt állítja, hogy Frank Salamon fogolytársának vallomása ez, ki őt 10 krral megvesztegette, hogy írja alá ő is a jegy­zőkönyvet. Bognár azt mondja, hogy az egész a főügyész koholmánya, miért a törvényszék által 24 órai magánfogságra és böjtölésre ítéltetik. A tárgyalás folytatása holnap. A pesti rablóper. (Negyedik nap, nov. 17.) A tegnapi tárgyaláson a rablási esetekre vo­natkozó bizonyítási eljárás befejeztetvén, a tör­vényszék a vádlottakat terhelő lopási esetekre tér át. A P. Napló magántáviratai. Hága, nov. 17. A külügyminiszter vonakodása daczára a második kamra 39 szóval 33 ellen a római követség beszüntetését határozta el. Róma, nov. 18. A „Tanfulla“ jelenti: An­drássy biztosította az olasz követet legbarátsá­gosabb érzelmeiről Olaszország iránt s azon szándékát fejezte ki, hogy vele a jó viszonyt fen­tartani fogja. Páris, nov. 18. A „Journal officiel“ jelenti: Alengon herczeg tüzérkapitány a spanyol had­seregben engedélyt nyert hasonló minőségben fizetés nélkül a nemzetgyűlés határozatának fentartása mellett a franczia hadseregbe belép­hetni.­­ A „Pays“ és „Avenir national“ egy az ajaccioi ügyre vonatkozó czikk miatt, mely­ben a kormány és a hadsereg becsülete megtá­madtatok, felfüggesztettek. Hivatalosan meg­­c­áfoltatik, hogy a hadügyminiszte­r lemondásá­ról valaha szó lett volna. — Renaud Joire-préfet párisi rendőrfőnökké neveztetett ki.

Next